Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1835. július-december (1. évfolyam, 2/1-52. szám)

1835-09-26 / 25. szám

PEST SEPTEMBER’ 26d. Megjelen e* divatujság hetenkint 2 l ter, esz­­tendő alatt legalább 64 képpel. Helyben fél évi dija 4 fr., egénz évi 8 fr. Postán S fr. és 10 f. pengő. A’ TÁRSAS ÉLET ÉS DIVATVILÁGBÓL. 485S. 25. szám. Előfizethetni helyben a* kiadónál Dorottya uti­szában Czigler házban Ildik szám alatt. — Pesten kivül pedig minden cs. kir. Pos­ta­ hivatalnál. A’ HOLDKÓROS. (­Amerikai történet.) Csak egyszer ösmertem éltemben valódi hold­kórost. Az időben, midőn Shamsheen folyam’ pár­táin iskolába jártam, melly vidéknek félig vad, félig kedves alakja most is leghívebb emlékezet­ben van előttem , Wynn Lőrincz és én az iskolá­tól legmesszibb lakánk egy Pompejus nevű néhány őlnyi széles és hosszú tó’ szélén fekvő magá­nyos majorban. Egy öreg szerecsen, ki még — mint iskolatársim hivék — Kolumbussal költözött ide, egyetlen emberi lény vala a’ tó’ szomszédsá­gában, melly nevét is tőle kölcsönző, és vizéhez egyetlen ut — mert majd áthathatlan erdőségek­től keritteték — az öreg szerecsen’ vigályitotta erdőn vala és pedig a’ mi ajtónkon keresztül. Is­kolán kivül Lőrincz és én elválhatlanok valánk. Ő sápadt, sötétarczu fiú volt, és bizodalmas ba­­rátkozásunk’ első napjain egy titkot bíza rám, melly rendkivülisége miatt­ ’s azon módfölötti vi­gyázat mellett, mellyel azt mindenki elől takar­­gatá , erősebb vonzalommal kötött hozzá, mint különben a’ közönséges iskolai barátságé szokott lenni. Egymással kalibákat építettünk az erdők­ben, egyformák valának fegyvereink, pénzünket egygyé olvasztottuk és tökéletes elégedéssel ját­szottunk egymással. Nem sokára iskolákra érkeztemkor kitudtam, hogy Lőrincz soha nem aludt holdvilágos éjjel. Az első karcsúhegyű szarvval, melly a’ hegyek megöl kitűnt, kezdődők nyugtalan, szenvedő ál­­lapotja, és azon időtől fogva, midőn teli kerek tányéra sugárözönt önte hegyen és völgyön, őt mintegy gonosz lélek látszott üldözni. Alkonyat’ kezdetén bezárta az ablaktáblákat, minden nyí­lást, mellyen egy sugár bejöhete, szorgalmasan betömő; ’s miután annyi gyertyát gyujta, mennyit csak fukar gazdánktól kicsakarhata vagy lopha­tott, komor hallgatással ült könyve mellé, vagy bizonytalan léptekkel járdáit a’ szobában, szép arcra telve ünnepélyes keservvel, mellytől min­den barátságom mellett is majd nem féltem. Egye­dül erős mozgás látszék őt könnyíteni; és ha a’ gyertyák éjfél után elégtek ’s a’ magányos major körül a’ csöndesség egészen türhetlenné lön , fel* szaggatá az ablakot és kétségbeesett ugrással ro­hanván a’ holdvilágra, a’ vad erdőségbe rohant és hegyen völgyön nyargala rendkívül ingerlett testi erejével, m­ig a’ nap szürkülni kezdett. Ek­kor halálos gyöngeségben és sápadtan ismét ágyá­ba csúszott, kért, hogy őt — mit mindig elhivé­­nek, — roszulléttel mentsem, és jól aludt isko­lából visszatértemig. Nem sokára megszokám csa­­tangolását, nem igyekeztem, mint egypárszor te­vém, az erdőkbe utána futni, és soha nem pró­báltam , merevült ’s mintegy magán kivül ragadó hallgatását, melly ajkait szoboréihoz tevő hason­lókká , félbe szakasztani. És mind ezért szeretett engem Lőrincz. Alsóbb iskoláinkat elvégezők, ’s viszonyos kétségbesésünkre két külön egyetembe küldeténk. Az idő változva múlt, lépve, döczögve és futva, miképen tudniillik szerelemlázban szenve­dőnk vagy nem; a’ tanulás’ hónapi alatt szomo­rúan busongánk, szünnapok közben pedig vigadoz­­tunk , és lassan kint, nem tudom mikint, levele­zésünk megakadt ’s egymás után négy év düle sírba, a’ nélkül, hogy csak egyszer is összejöt­tünk volna. Ez fájt nekem, mert azon napokban iskolás gyermeki bohósággal hivom, hogy „kettő csak egy lehet.” Serdülő koromban egy két levelet írtam neki szíves szemrehányásokkal, de feleletei módfelett barátságosak voltak ’s félig túltöltve fogadások­kal ; ’s minthogy láttam, hogy a­ távollét meg­tette közönséges művét, felhagyok mindennel és sírverset írtam az elhalt barátságra. Egy, két vagy három év múlva, miután az élet’ másolhatlan igáját, (nem a’ házasságét, ha­nem a’ pénzkeresését) nyakunkba öltöttük, egy igen derék telünk volt szánkázásra. Illy időben Amerikában az egész világ­ban van, munka vagy mulatság végett. Az utak a’ gyorsaság’ minden fokához alkalmasak, simák és kemények, és száz

Next