Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1836. január-június (2. évfolyam, 1/1-52. szám)

1836-01-02 / 1. szám

2 ajándékokkal tisztelendik őket, teszem egy biléttel vagy egy szép nótával — egy bankbiléttel vagy egy banknótával. A’ bilét pedig nem arra való lesz , hogy azzal a’ Rajzolatok valahová be lépjenek, hanem ki fognak vele lépni a’ nagy világba, — a’ nóta sem arra való lesz, hogy azok által a’ Rajzolatok csöndes álomba szenderítessenek , hanem még tízszerte serényebb munkára ébredjenek. Én nem szándékozom a’ Rajzolatokat dicsérni, csak annyit kivánok nekik, hogy öregedvén észben, értelemben és bölcsességben, mind azt, a’ mit ezek javallnak, mindenkor ifjúi erővel vigyék*ki. Azt tudom, hogy czélunk sohasem volt rajzolni a’ levegőbe, valamint azon sohasem igyekeztünk , hogy lapjainkat az olvasók örömmel tegyék le kezeikből; sőt inkább abban áll a legnagyobb örömünk , ha azokat az olvasó minél tovább óhajtá kezeiben tartani. Igyekezetünk’ kitüntetése, melly szerint a’tisztelt olvasókat szüntelen mulatni és oktatni iparkodánk, soha sem szünt meg előbb, mint a’ végpontnál; — de bárha ezen kitüntetést végponttal fejeztük is be ilylyenkor, minthogy a’ lapnak akkorra vége jön; — ám magánál ezen igyekezetünknél mindig csak kommá maradt hátra, melly azt jelenté, hogy ezen igyekezet nem sziín-meg hőn lobogni a’ haza’ javáért mind addig, mig életünk nagy végpontjához jutunk — nem a’ typographiában ugyan, hanem a’ temetőben. Jó kedvében akartunk tartani minden olvasót, hogy jó kedvében minden olvasó megtartson bennünket. Azon voltunk, hogy olvasóink közül senki se boszankodjék ránk többször mint kétszer egy héten, azaz, mikor a lapokat kiolvasván , többé velők mint újsággal , nem mulatható magát. Ha némellyek azon panaszkodtak, hogy a’ Rajzolatokból kevés jelen meg hetenkint, ezen mi hatalmasan örültünk, újságírói hiúsággal szüntelen arra magyarázván azt, hogy a’ kedves olvasók örömmel forgatják a’ Rajzolatokat, mivel az ember előtt csak az unalmas szokott hosszú lenni. Akárki mit mond, de csak a’ szív becsülendő az emberben és nem az ész. Ez okból vala czélja a’ Rajzolatoknak elejétől fogva, képezni a’ szívet, táplálékot adni az érzeményeknek, bárha az ész’ dolga sem volt elfelejtve, ’s neki is nyújtónk nehány tisztább fogalmakat, mellyeket megannyi arany pénzű halak gyanánt a’ zajgó világ’, az ébredő haza’ zavarosában halásztunk, — és épen ez legnagyobb érdeme az emberi észnek, ha zavarosból tisztát tud előteremteni, és midőn sajnálkozik a’ kalitkába zárt madáron, intéseket ád a’ panaszát hallgatóknak, hogy értsék, mi a’ madár és mi a’ kalitka. Mennyire gondoskodtunk azonban a’ szívről, azt mindenki által látandja, ha ki a’ múlt évi számokban csak a’ versezeteket is körültekintgeti , mellyeknek — mondhatni — mindenikében legalább egyszer előfordul a’ szív; már pedig az bizonyos, hogy a’ miről sokat beszél vagy sokat gondolkozik az ember, arra csak mégis gondja van, nemden ennek bebizonyításául elég legyen csak az előfizetőket említenem, kikről mindennap lelkiismeretesen gondolkozunk sőt szólunk is , márpedig hogy rájuk minden tekintetben valamennyi újságírónak nagy gondja van, azt senki sem fogja tagadhatni. Az érzések közül mennyire pártoltuk mindeniket, melly nemes volt, ’s mennyire igyekeztünk elnyomni mindeniket, melly nemtelen volt, eléggé kitűnik, ha például az elbeszéléseket hozzuk fel. Ezekben láthatni, miképen a’ szép leánykát mindenkor csak erkölcsös és derék fiúnak adtuk nőül, ’s a’ nemtelennek, a’ cselszövőnek soha sem juttatunk egyebet, szégyennél és gyalázatnál. Mind a’mellett is azonban a’ legerkölcsösebb fiút sem házasítottuk ki minden érdem nélkül, — egyiknek úgy mint másiknak küzdeni, kalandokat tűrni, fáradni és izzadni kelle, míg jutalmát a’ szerelemben —ezen legboldogitóbb érzetben — feltalálta. Sőt mi több, nemcsak arról gondolkozónk, mint a’ pillanat’ emberei szoktak , hogy hősünket vagy hősnőnket pusztán kiházasítsuk; hanem bölcsen tudván azt, hogy hideg kemencze mellett a’ hő szerelem is fázik, ’s az ember korgó hassal lévén, nem elégszik meg azzal, hogy szívet bírjon, hanem melléje a’ májat, zúzát, czombot ’s minden egyéb gyomortáplálékot is szívesen veszi, — mind ezt igen bölcsen tudván , híven gondoskodtunk arról is , hogy szegény leány soha ne keljen össze szegény fiúval, hanem a’ pénztelen a’ pénzes mellé jusson, hogy imígy mig egyik szivét viszi kedvesének ajándékul, a’ másik a’ szívnek lakhelyet, meleg bundát, sütött kemenczét és táplálékot adhasson, nehogy meghűljön a’ szív, vagy éhhel haljanak az érzelmek. Mindenről tudósítottuk tisztelt olvasóinkat, a’ mit csak külföldön vagy hazánkban történtnek hallottunk, mindenről nyújtunk értesítéseket, akár kellett azt az olvasóknak tudni akár nem, mindenről , még arról is , hogy a’ Rajzolatok’ félévi dija postán 5 pengő forint, — ami csakugyan mindössze is csekélység. És ha keletről egy kis * % K&YV' TÁP.A -