Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1836. január-június (2. évfolyam, 1/1-52. szám)

1836-04-20 / 32. szám

251 ha csak egy kissé gazdálkodni tudnának. Sertések és szarvas marhák teszik legtöbb baromi birtoku­kat. Ezekből ugyan némelly forintot nyernek , de sokkal többet nyerthetnének, hacsak egy kevéssé a’ hizlaló­ növények’ termesztéséről gondoskodná­nak, ’s azon csordákon kívül nemesített juhokat is akarnának tartani. Itt ott ugyan elkezdé már némellyik az utóbbit tenni, de hizlaló takarmá­nyokat p. o. lóhert vetni mezejére, senkinek sem jut eszébe. Sőt itt a’ burgonya is majd nem ös­­meretlen gyümölcs. Tengeri ’s az ösmeretes gabo­­nanemek termesztése teszik mind azt, a’ mivel foglalatoskodnak. Előbbi különösen sertés-hizla­lásra használtatik. Itt közönségesen az alacsony, rövid lábú és anom sertéjű fajt tartják (hasonlót a’ chinaihoz), ’s ezeket is ritkán tartják két esz­tendőn túl. E’ faj különösen hajlandó a’ hizlalásra ’s rendkívül gyöngéd húsa van. Illy sertések’ sza­­lonája olly finom szövetű ’s olly kevéssé rostos, hogy egyenesen elolvad a’ nyelven ’s nem csekély nyalánksági tárgy. Ez fűszerezi a’ földművelő’ ebédjét ’s kiséri őt utazásaiban. Késő őszszel van­nak a’ fő sertésölések. Ekkor, ha az ember ko­rán egy helységen keresztül utazik , az utcza’­kö­zepette sok tüzet láthatni, mellyek körül egész családok tanyáznak ’s tetszéssel nézdelik a’ ser­­ték’ lenyesését. Itt tudniillik a’ sertéseket nem meleg vízzel forrázzák­ le, mint Németországban, hanem a’ mondott módon pörzselik. — Ha már a’ hús megmerevedett, elválasztják tőle a’ szalonét, melly az egésznek nagyobb részét teszi ’s minden besózás nélkül a’ levegőben száraztják­ meg azt. ’S még is évekig tart az ’s nem csekély kereske­dési tárgyat teszen, melly főkép a* debreczeni vá­sárokon nagy szerepet játszik. *) Tán mértékül szolgálhat több más honi termesztmények’­árára nézve, ha itt megjegyzem, hogy az illy jeles sza­­lonának fontja az említett vásáron közönségesen 10—12 váltó krajczár. Ha a’ földművelő után van, ebédje többnyire egy darab illy szalonéból ’s tengeri- vagy búza-és rozs-keverékből készült kenyérből áll. **) Ehhez megissza itcze borát’s ad értté legfeljebb hat váltó krajczárt. Illy módon, minthogy lovai számára is minden szükségeseket magával hord, több napo­kig lehet után a’ nélkül, hogy körül-belől 30 krajczárnál többet költené. Felette érdekes, egy illy parasztokból álló társaságot a’ fogadóban vagy csapszékben látni. Nagy önelégedéssel vise­­lik magukat mindenben, ’s ebben sok tiszteletre méltó van. Ehhez járul még valamennyire kemény de még is nagyságos nyelvök. Ezzel úgy van a’ dolog mint a’ legtöbb tót dialektussal, azaz: a’ közember rendszerint tisztábban és jobb han­goztatással beszéli azt, mint a’ műveit. *) Nekem gyakran órákig tartó gyönyört szerze, ha ezen emberek’ életmódját és főkép egymás közti mula­tósát vizsgálhatom. Előbb azon tüzekről beszéltem, mellyeket disznó-öles’ idejében a’ falusi utc­­ákon gerjeszte­nek. Nálunk azt hinnék, hogy ezáltal gyakor tü­­zek okoztatnak ; sőt ezt elkerülhetetlennek mon­danák, ha a’ fogadók’ istállóiban fenlobogó tü­zeket látnának. Az alföldön ez valami igen kö­zönséges, a’ parasztok ételenkint illy tüzek kö­rül feküsznek, ’s még is azon megjegyzést te­vém, hogy itt sokkal ritkábban történnek égések, mint Németországban. A’ dolgot következő módon fejthetni­ meg. Először az emlitett istálóknak nin­csenek deszkapadolatjaik, hanem üresek egészen föl a’ födélig, így tehát bármilly magosan lobog* jon a’ láng, még sem ér gyúlékony tárgyat. Má­­sodszor az emberek szüntelen a’ tűz körül vannak ’s őrzik és korlátozzák azt. Ha ez nem volna , minden pillanatban faluknak kellne lángban álla­­ni, mivel minden épület szalmával és náddal van födve. Most már tovább folytatom utamat. Bárha a’ nagy síkságon, mellyről itt beszélek, csak kevés faluk, és városok vannak ’s alig találhatni két mérföldnyire egy helységet; mindazáltal a’ vidék nem egészen puszta minden épület­től. A’ parasz­­tok tudniillik távol levő földjeiken kis udvarokat (szólásokat) alkottak, mellyeken a’ tél’ és nyár’ egy részét töltik. Télen ezekben marháik tanyáz­ •) Elsner ur füstölt szalonát láthatott ugyan, de nehezen a’ levegőben és pedig sózatlanul szárítot­tat. Kereskednek Ugyan a’ debreczeniek és pedig nagy mennyiségben a’ pesti sokadalmakon is szalonéval, de nem sózatlannal, mert a’ füstön kivül, ez egyetlen fűszer, mi a’ szalo­nát a’ levegő’ kártékonyságától megőrzi. A’ szerk. **)Az alföldi tengeri-kenyérről lásd előbbi számunkban 245­. lapon jegyzetünket. *) Hogy a’ tót nyelvnek némelly leánya mint a’ horváth, rácz ’s a’ t. jobban hangzik az anyatótnál, nem tagad­hatni ; de hogy a’ magyar közember tisztábban beszéli nyelvét, mint a’ müveit, (felteszük t. i. olly müveit magyar ember , ki tud magyarul) , azt Elsner ur nehe­zen fogja hinni, vagy lehet hogy műveit magyart nem hallott (!) magyarul beszélni. **) Itt Elsner úr hihetőleg az alföldi fogadókban álló szí­neket és nem istálókat akarta érteni, olly színeket, mely­­lyek körül vannak ugyan lovak l­étetéséhez szükséges jászolokkal véve, de azért teljességgel nem istállók , ’* elég tágasok ahhoz, hogy közepén a’ földnépe tűz mel­­ lett tanyázhassék­.**

Next