Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1836. január-június (2. évfolyam, 1/1-52. szám)
1836-01-16 / 5. szám
hambra külső falain egy meredek* szélere épitetett, a* raelly a’ királyi várt a* Generalife* térétől elszakasztá, leszála. Ez valóságosan a’ „berezegasszonyok’ tornya“ volt. Az apród a* völgyelésbe leereszkedett, *s közeledek a’ toronyhoz, de ennek nem volt a völgy felől bejárása *s nagy magassága minden rá juttatási próbát semmisite. Ez okból, az erősségnek egyik kapuját keresvén, a* toronynak a* falakon belül fekvő oldalához egy nagy kerületet tön. A* torony előtt egy kert feküdt, nadsörenynyel kerítve, mellyet ínyrthusok borítanak. Az apród fölnyita egy ajtócskát és virágágyak és rózsabokrokon keresztül az ajtóhoz ment. Ez zárva vala. Egy hasadékon betekinthető ’s egy kis mór termet látó stucco-műves falakkal , könnyű márványoszlopokkal , és egy alabastrom kutat, melylyet virágok környezének. Középen egy aranyozott kalitka lógott, benne énekes-madár, alatta széken egy tarka eziezus, e’ mellett selyemmotója és más asszonyi munkabeli tárgyak, és egy szalagokkal fölékesített guitarre volt a' kirthoz támasztva. Ruyz de Álarcon csodálkozott az asszonyi rendesség’ és kellem’ e’ nyomai felett egy magányos — ’s mint ő vélte — elhagyott toronyban. Ezek emlékeztetek őt az Alhambraban szárnyaló mesékre elbűvölt termekről ’s a’ tarka eziezus alighanem egy elbűvölt herczegkisasszony. Lassan kopogott az ajtón. Egy szép arcz néze ki felül az ablakon, de gyorsan visszavonó magát. Az apród várt azon reményben, hogy az ajtó meg fog nyittatni , de várakozása hasztalan volt ; egy lépés sem hallatszott belülről, minden néma volt. Szemei csalódtak-e, vagy a’ kecses tünemény a vár tündére vala! Ismét kopogott és erősebben. Kevés idő múlva a’ gyönyörű arcz ismét kitekinte ; egy virágzó tizenöt éves leánykáé lehetett. Az apród tüstént levevé tollakkal ékesített sipkáját s a’ legnyájasabb hangon kére engedelmet a toronyba lephetni, hogy sólymát lehozza. ,,Nem szabad az ajtót felnyitnom, Senior,“ viszontá pirulva a’ kis leány, „néném megtiltó.“ ,,Kérlek , szép Maid — a’ királynénak kedvenczsolyma az: nélküle nem térhetek vissza a’ palotába.“ ,,Te hát az udvari uracsok közül való vagy ?“ „Úgy van, szép Maid; de a’ királyné’ kegyet és helyemet fogom elveszíteni, ha a’ sólymot elvesztem.“ „Santa Máriát előttetek udvari uracsok előtt különösen megparancsoló néném elzárnom az ajtót.“ , , „Kétség kívül rész uracsok előtt, de én nem vagyok ollyan, hanem egy egyszerű, ártatlan apród, ki szerencsétlen és nyomorult lesz, ha a* kis kérelmét megtagadod.“ Az apród’ szerencsétlensége megindita a kis leány’ szivét. Mégis csak nagy kár lett volna értte, ha illy csekély kérelem’ megtagadása által helyét elvesztendő. ’S ő bizonyosan nem lehete azon veszedelmes lények közül, kiket nénje mint valamelly kannibálokat, fiatal lánykák’ rablására egyre készeket, feste előtte; a szelídes jámbor vala ’s olly kérőleg álla ottan, sipkája kezében, ’s olly szépen néze. — A’ pajkos apród látta, hogy a’ védelem gyengül ’s kérését olly szívinditó szavakban kettőzteté, hogy halandó lányka’ természetétől nem lehete várni elutasítását; így a’ torony’ piruló kis őrzője lejőve ’s az ajtót reszkető kézzel megnyitó; ’s ha arczának az ablakban futólagos tekintése által elbájoltaték az apród, midőn az egész alak elébe lépő, egészen elragadtatott, elbüvöltetett. Andalusiai dereka ’s a’ kellemes öltözet termetének teljes de gyöngéd egyenlőségét egészen kiemelek, melly még alig jutott hajadoni korába. Fényes haja homlokán lelkiösmeretes pontossággal vala megosztva ’s a’ tartomány’ köz szokása szerint, egy most szakasztott rózsával ékesítve. Igaz ugyan , hogy arcza a’ déli nap’ hevétől kevéssé bámult vala, de ez csak arra szolgált, hogy arcza’ gazdag virágzását kitüntesse ’s olvadó szemeinek fényét emelje. Ruyz de Alarcon mind ezt egy pillanatra átlátta, mert ideje késni nem vala, csak köszönetét mormogd s könnyedén felszökdelt a’csigalépcsőkön, sólymát keresendő. Nem sokára visszajött, karján a’ szökevény madár. A lányka e’ közben a’ terembeli kút mellé üle és selymet gombolyított ; de felháborodtában a’ gombolyitót földre hullatá. Az apród oda ugrott s fölemeld azt, kellemesen térdére omlott ’s átnyújta a’ lánykának ; de megfoga az utána nyúló kezet és lángolóbb és buzgóbb csókot nyomott rá , mint valaha parancsnoknéja kezére. „Ave Maria, Senior!“ kiálta a’ lányka, zavarodása és meglepetése által még jobban dpirálván, mert illy módon még soha nem üdvözeltelek.