Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1836. július-december (2. évfolyam, 2/53-104. szám)

1836-10-19 / 84. szám

hez a’ nap tiszta fényözönt lövell alá, a’ hegyek hajlásait m­egfösté, ’s karcsúan felnyúló sűrű lomb­födte csúcsaikat sugártengerbe borítá. Tamtamok, kürtök, kiáltások, puskalövések, ’s rakéták valá­­nak szükségesek, hogy az akaratoskodó csordát előnyomulásra bírhassák, melly a’szorosan köze­litő tüzektől nagy fölindulásba jőve. Hatalmas or­dítása ezen óriási szörnyeknek, egyesülten a’ va­dászok által elkezdett csattogó zajjal, olly rémitő zsibajt okozott, hogy szinte elkábulék bele. Most megváltoztatom álláspontomat, ’s egy dombos he­lyet választék a’ bemenetel’ útelleni szöglete fölött, melly felé az elefántok sebesen, de akaratlanul egymás után tódultak. Kevés idő múlva a’ csorda az erdőnek egy durva útnak készített vágásán keresztül vonult. Harczi csoportokban haladónak ők. Az első osztályban hu­szonötöt olvastam­ meg. Ezt követé egy második, és harmadik , ’s az egész csapat’ száma legalább is hetvenre ment. Gondolhatod, mi dicső látvány vala, ennyit ezen csudateremtményekből szabad , ’s vad állapotukban szemlélni, változva két — egész ti­­zennégy lábnyi magasságban. Valahára méltósággal előléptete egy hatalmas hím elefánt a’ sűrűből, maga után vonva az utósereget, ’s időr­­l időre fe­nyegető tekintettel fordúla­ vissza üldözőji felé; mindazáltal a' tűzvonal, szándéklott megtámadá­sát visszaverő. Azonban semmi sem indithatá őt a’ vágáson átmeneteire. Ott hirtelen megállott az elefántoknak sajátságos recsegő rézkürt hang­ján csatajelt fáva, ’s az egész csorda egy pillanat alatt megfordulván visszafelé homlok-állást (fronte) vett, és iszonyú ordítozás közben a’ vonalt megtá­madta,­ mialatt a’ nagyobbak lúd-menetben *) veze­ték a’ megtámadást, ’s a’ kisebbek haladék nélkül sebesen követék őket; melly közben a’ sűrű kerek előttük ropogva letöredezett, ’s ostromi elhatáro­zottságuk olly makacsnak látszék, hogy én ezen rettentő csatarend’ ellenében egész erővel, ’s két­ségbeeséssel álló férfiakért is reszketni kezdők. A’ hajtók megkettőzteték tamtamjaik’, kürtjeik’, ’s egyéb lármás eszközeik’ zaját, míg a’ fegyver­hordók lőcsöveikből kemény töltésekkel igyekezé­­nek az elefántok’ nyomulását föltartoztatni; mind­azáltal semmi sem volt képes őket megállásra birni mind addig,mig a’ tűz-sor által vissza nem nyomattak. Háromszor ujíták megtámadásukat az áttörhetés­­re, ’s mindannyiszor visszahajtattak, mig végre hatás nélkül maradt erőködéseikben elfáradva, csöndesen megállották, mintha a’ dolog’ kimenetét *­ single file — egyik a’ másik után (mint a’ tudat.) nyugodtan bevárni akarnák. Végre jelentetett, hogy négy nagy, ’s három kis elefánt kelepczébe jutott; minthogy azonban lehetlen vala, a’ bemenetelt utá­­nok bezárni a’ nélkül, hogy társaik ki ne rekesztetné­­nek, ’s így nektek elszökésre itt ne nyittatnék, m­eg­­határoztaték őket azonnal kivégezni. Kevesebb mint egy negyed óra’ eltöltővel már három ágyon lövet­ve hevert. A’ fiatalok vermekbe estek; egy az öre­gek közül azonban a’ bemeneten át megszökött mint­egy hat — nyolcz golyóval fejében. Este felé a’ hajtással ismét próba tétetett, ’s mi azon és’ folytában bizonyosan mindnyáját becsaltuk volna, ha szerencsétlenségre tűz nem támad, a’ korlátozat’ bemenetét veszélylyel fenyegető. Ez ugyan mind a’ mellett is, hogy a’ tűz sebesen el­terjedt, még meggátoltatott, mindazáltal a’ legna­gyobb erőködéssel párosult fáradozásink sem való­nak képesek a’ tűz’ terjedését éjszak, ’s kelet felé megakadályozni, hol az árkokig minden elégett. Csak éjfél után lehetett teljesen eloltani, ’s így több óra elveszett, mert az elefántokat illy nagy égésnél lehetlen vala előre hajtani. A’ csend azonban valahára helyre állott, ’s óhajtva vártuk a’ reggeli szerencsésb következmény’ reményében. Az éjt — mint képzelheted — nyugtalankodva töltöttük­ el. A’ szélnek legcsekélyebb fordulata egy csapással hasztalanná tehető jövendő erőködésinket, ’s így égő várakozásokat kijátszhatá. Virradtával felfedezte­­ték, hogy egy nagy him­bilson *) az egyik verembe esett; ez egy derék állat vala , küzdésre kész tekin­tete, melly­ben az izmos erő hasonlíthatlan gyorsa­sággal párosult, tiszta sötétbarna bőre, fényre ha­sonló sima arab harczménéhez, hatalmas széles szarvai, dicsőség sugárkint homloka körül kanya­rodok, az ő kerek, tiszta, teljes szemei, mellyek nemes vadságban lángolva mérges villám-pillantás­sal mutaták­ az állatnak azoni boszankodását, hogy magát e’cselgödörben megfogatni engedvén, kétség­­beesett állapotjában rettentő tehetségét visszatolásra sem fordíthatja, — mind ez együtt véve olly beha­tással vala reám, melly csak nem tisztelet’ érzetévé magasult bennem a’ species bovina iránt, mint a’ mellynek ezen állat minden esetre királya gyanánt tekintethetik. Elfelejtém megemlíteni, hogy előbbi napon dél tájban, egy magános elefánt jött futva a’ kerített térbe. Egészen dühös volt, ’s a’ czölöp-keritésnek megtámadása, vagy épen lerontása mutatkozott fe­nyegető tekintetéből; ezen félelmünk annál alapo­sabb volt, mennél bizonyosabban tudtuk, hogy a’ Új Vad bival-bika.

Next