Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1836. július-december (2. évfolyam, 2/53-104. szám)
1836-10-19 / 84. szám
hez a’ nap tiszta fényözönt lövell alá, a’ hegyek hajlásait megfösté, ’s karcsúan felnyúló sűrű lombfödte csúcsaikat sugártengerbe borítá. Tamtamok, kürtök, kiáltások, puskalövések, ’s rakéták valának szükségesek, hogy az akaratoskodó csordát előnyomulásra bírhassák, melly a’szorosan közelitő tüzektől nagy fölindulásba jőve. Hatalmas ordítása ezen óriási szörnyeknek, egyesülten a’ vadászok által elkezdett csattogó zajjal, olly rémitő zsibajt okozott, hogy szinte elkábulék bele. Most megváltoztatom álláspontomat, ’s egy dombos helyet választék a’ bemenetel’ útelleni szöglete fölött, melly felé az elefántok sebesen, de akaratlanul egymás után tódultak. Kevés idő múlva a’ csorda az erdőnek egy durva útnak készített vágásán keresztül vonult. Harczi csoportokban haladónak ők. Az első osztályban huszonötöt olvastam meg. Ezt követé egy második, és harmadik , ’s az egész csapat’ száma legalább is hetvenre ment. Gondolhatod, mi dicső látvány vala, ennyit ezen csudateremtményekből szabad , ’s vad állapotukban szemlélni, változva két — egész tizennégy lábnyi magasságban. Valahára méltósággal előléptete egy hatalmas hím elefánt a’ sűrűből, maga után vonva az utósereget, ’s időrl időre fenyegető tekintettel fordúla vissza üldözőji felé; mindazáltal a' tűzvonal, szándéklott megtámadását visszaverő. Azonban semmi sem indithatá őt a’ vágáson átmeneteire. Ott hirtelen megállott az elefántoknak sajátságos recsegő rézkürt hangján csatajelt fáva, ’s az egész csorda egy pillanat alatt megfordulván visszafelé homlok-állást (fronte) vett, és iszonyú ordítozás közben a’ vonalt megtámadta, mialatt a’ nagyobbak lúd-menetben *) vezeték a’ megtámadást, ’s a’ kisebbek haladék nélkül sebesen követék őket; melly közben a’ sűrű kerek előttük ropogva letöredezett, ’s ostromi elhatározottságuk olly makacsnak látszék, hogy én ezen rettentő csatarend’ ellenében egész erővel, ’s kétségbeeséssel álló férfiakért is reszketni kezdők. A’ hajtók megkettőzteték tamtamjaik’, kürtjeik’, ’s egyéb lármás eszközeik’ zaját, míg a’ fegyverhordók lőcsöveikből kemény töltésekkel igyekezének az elefántok’ nyomulását föltartoztatni; mindazáltal semmi sem volt képes őket megállásra birni mind addig,mig a’ tűz-sor által vissza nem nyomattak. Háromszor ujíták megtámadásukat az áttörhetésre, ’s mindannyiszor visszahajtattak, mig végre hatás nélkül maradt erőködéseikben elfáradva, csöndesen megállották, mintha a’ dolog’ kimenetét * single file — egyik a’ másik után (mint a’ tudat.) nyugodtan bevárni akarnák. Végre jelentetett, hogy négy nagy, ’s három kis elefánt kelepczébe jutott; minthogy azonban lehetlen vala, a’ bemenetelt utánok bezárni a’ nélkül, hogy társaik ki ne rekesztetnének, ’s így nektek elszökésre itt ne nyittatnék, meghatároztaték őket azonnal kivégezni. Kevesebb mint egy negyed óra’ eltöltővel már három ágyon lövetve hevert. A’ fiatalok vermekbe estek; egy az öregek közül azonban a’ bemeneten át megszökött mintegy hat — nyolcz golyóval fejében. Este felé a’ hajtással ismét próba tétetett, ’s mi azon és’ folytában bizonyosan mindnyáját becsaltuk volna, ha szerencsétlenségre tűz nem támad, a’ korlátozat’ bemenetét veszélylyel fenyegető. Ez ugyan mind a’ mellett is, hogy a’ tűz sebesen elterjedt, még meggátoltatott, mindazáltal a’ legnagyobb erőködéssel párosult fáradozásink sem valónak képesek a’ tűz’ terjedését éjszak, ’s kelet felé megakadályozni, hol az árkokig minden elégett. Csak éjfél után lehetett teljesen eloltani, ’s így több óra elveszett, mert az elefántokat illy nagy égésnél lehetlen vala előre hajtani. A’ csend azonban valahára helyre állott, ’s óhajtva vártuk a’ reggeli szerencsésb következmény’ reményében. Az éjt — mint képzelheted — nyugtalankodva töltöttük el. A’ szélnek legcsekélyebb fordulata egy csapással hasztalanná tehető jövendő erőködésinket, ’s így égő várakozásokat kijátszhatá. Virradtával felfedezteték, hogy egy nagy himbilson *) az egyik verembe esett; ez egy derék állat vala , küzdésre kész tekintete, mellyben az izmos erő hasonlíthatlan gyorsasággal párosult, tiszta sötétbarna bőre, fényre hasonló sima arab harczménéhez, hatalmas széles szarvai, dicsőség sugárkint homloka körül kanyarodok, az ő kerek, tiszta, teljes szemei, mellyek nemes vadságban lángolva mérges villám-pillantással mutaták az állatnak azoni boszankodását, hogy magát e’cselgödörben megfogatni engedvén, kétségbeesett állapotjában rettentő tehetségét visszatolásra sem fordíthatja, — mind ez együtt véve olly behatással vala reám, melly csak nem tisztelet’ érzetévé magasult bennem a’ species bovina iránt, mint a’ mellynek ezen állat minden esetre királya gyanánt tekintethetik. Elfelejtém megemlíteni, hogy előbbi napon dél tájban, egy magános elefánt jött futva a’ kerített térbe. Egészen dühös volt, ’s a’ czölöp-keritésnek megtámadása, vagy épen lerontása mutatkozott fenyegető tekintetéből; ezen félelmünk annál alaposabb volt, mennél bizonyosabban tudtuk, hogy a’ Új Vad bival-bika.