Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1836. július-december (2. évfolyam, 2/53-104. szám)

1836-07-02 / 53. szám

PEST Julius' 2dik. Megjelen e* divatujság hetenkínt 2szer, esz­tendő alatt legalább 64 képpel. Helyben félévi dija 4 fr., egész évi 8 fr. Postán 5 fr* és 1o f. pengő. Előfizethetni helyben a‘ kiadónál Dorottya ut­­czában Czigler-házban Ildik szám alatt. — P­esten kivül pedig minden cs. kir. Pos­ta-hivatalnál. MÁSODIK ÉV* Szebb jövendőt a* Hazának, Bús idői már valának* MÁSODIK FELE. A’ TÁRSAS ÉLET ÉS DIVATVILÁGBÓL. 1856. 53 dik szá in*. FANTÁZIA EGY KEDVES TÁRGY FELETTI AZ ELŐFIZETÉS. Hazánkban mindegyre jobban terjed az olvasás, ’s e’ felett minden jámborlelkü hazafinak valóban örvendenie kell; ’s szinte azon mértékben terjed az irás is, ’s tán azt vélné valaki, hogy e’ felett nem kell örvendenünk ? De nagyon is kell, édes olva­sóink ; mert igaz ugyan, hogy a’ sok közt sok rész is van, de a’ jó is bizonyosan hasonló irányban fog nevekedni, ’s ha kik azon véleményn­ek, hogy in­kább semmi se legyen , mint rósz is legyen , azok a’ világ’ előmenetelének felette rész-akarói; mert tudjuk azt, hogy nagyobb téren több dudva van de virág is több lesz ott; sok ládnak több haszon­­vehetlen tolla van, de több lesz jó, erős és haszon­vehető is. Meg nem foghatni, miért van az, hogy az ol­vasó az írónak fizetni szokott: ez azon szokások közé tartozik, mellyeket őseink ránk hagytak, hogy áldjuk drága ajándékaikat és dicsérjük jóvol­tukat. Mert hiszen azt szokták mondani: a’ jó ta­nács, a’jó gondolat megfizethetlen , ’s mi még is, a’ jó tanácsok’ és gondolatok’ b­ól,­ egyenesen ki­szabjuk olvasóinknak az egész dolog’folyamatát, azaz illy formán­ ,itt van egy könyv ; van benne 124 lap, ára 1 forint pengőben.­ Ha már most az olvasó a’ könyvet átfutja, ’s csak végén veszi ész­re, hogy pénzét elvesztegette; van-e igazsága zú­golódni, ’s így kiáltani­ fel: az egész könyvben egy jó gondolat sincs; — hiszen ha a’ szerzőnek jó gondolata volt volna, az bizonyosan valamint meg­fizethetlen szintúgy leirhatlan is volna, mert az hi­hetőleg a’ legtöbbnél ebből állana: tollat nem fogni kezébe. Hogy pedig e’ jó gondolatot azon irók, kiknek azt követniük kellne , nem követik , annak csupán az olvasó közönség az oka , mert ha az ol­vasó közönség a’ jó gondolatot megfizetné ’s így némelly irvágytól lépetteknek pénzt nyújtana, csak 1836. hogy veszteg maradjanak, ’s ferde metszetű tol­laikból gőzt és párát ne gőzölögtessenek az irói világ’ tiszta levegőjébe, akkor a’ dolog bizonyosan máskép volna; de ki tehet róla? A’ mi Rajzolatainkat egészen máskép tekintsék olvasóink, mi csak a’ papirost, nyomtatást ’s egyéb illyeseket fizettetünk­ meg; a’ gondolatokért, tiszta lelkiösmérettel mondhatjuk, még eddig semmi sem maradt számunkra, és így minden esetre azok közé számláljuk magunkat, kiknek gondolataik megfi­­zetlenek; a’ kik ingyen nyújtják által a’ közönség­nek gondolataikat, akár jók akár roszak legye­nek azok. Írva van bizonyos könyvben: bizonyos iró el­ment egy bizonyos fejedelemhez ’s bizonyos költe­ményt nyujta neki által. A’ szegény iró azt gon­dolta , hogy valamint eddig mindent bizonyost mondtunk felőle, úgy jutalma is bizonyos leend. Épen nem úgy történt: a’ fejdelem egy lapot olva­sott , és sok pénzt akart az írónak adatni; — má­sik lapot olvasott, ’s a’ pénzt kétszerezteté; — még egy lapot olvasott, ’s mi jut eszébe? a’ szegényirót elküldé udvarából, mivel irományában annyi sok jó gondolatot talált, hogy azokat fejdelmi kincsei­ből sem tartá magát képesnek kifizethetni. Ezért jó az, hogy az iró meghatározza árát könyvének, ’s így teszünk mi is — a’ Rajzolatok’ ára postán fél­évre 5 pengő forint, ’s pedig bepecsételve, beborít­va , —a minek azon haszna van , hogy a’ gondola­­tok a’ legnagyobb hőségben is frisen jőnek az ol­vasók’kezeibe, ’s ki nem párolognak, mint a’ szén­­savanygőz a’ le nem fojtott borszéki üvegből. — Ha az olvasó ezen 5 pengő forintot kifizette, lássa aztán ő, kap-e gondolatot vagy sem. Ha kap, akkor örüljön, mert mai világban a’ hírlapokban is a’ nyomtatás , papiros, képek ’s más illyesek te­szik a’ főpontot, ’s a’ gondolatokat csak ráadás gyanánt tekinthetni, mellyeket bőkezűségből nyúj­tunk lelki táplálékul az utánok sóvárgóknak, ha [53]

Next