Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1836. július-december (2. évfolyam, 2/53-104. szám)
1836-07-02 / 53. szám
PEST Julius' 2dik. Megjelen e* divatujság hetenkínt 2szer, esztendő alatt legalább 64 képpel. Helyben félévi dija 4 fr., egész évi 8 fr. Postán 5 fr* és 1o f. pengő. Előfizethetni helyben a‘ kiadónál Dorottya utczában Czigler-házban Ildik szám alatt. — Pesten kivül pedig minden cs. kir. Posta-hivatalnál. MÁSODIK ÉV* Szebb jövendőt a* Hazának, Bús idői már valának* MÁSODIK FELE. A’ TÁRSAS ÉLET ÉS DIVATVILÁGBÓL. 1856. 53 dik szá in*. FANTÁZIA EGY KEDVES TÁRGY FELETTI AZ ELŐFIZETÉS. Hazánkban mindegyre jobban terjed az olvasás, ’s e’ felett minden jámborlelkü hazafinak valóban örvendenie kell; ’s szinte azon mértékben terjed az irás is, ’s tán azt vélné valaki, hogy e’ felett nem kell örvendenünk ? De nagyon is kell, édes olvasóink ; mert igaz ugyan, hogy a’ sok közt sok rész is van, de a’ jó is bizonyosan hasonló irányban fog nevekedni, ’s ha kik azon véleménynek, hogy inkább semmi se legyen , mint rósz is legyen , azok a’ világ’ előmenetelének felette rész-akarói; mert tudjuk azt, hogy nagyobb téren több dudva van de virág is több lesz ott; sok ládnak több haszonvehetlen tolla van, de több lesz jó, erős és haszonvehető is. Meg nem foghatni, miért van az, hogy az olvasó az írónak fizetni szokott: ez azon szokások közé tartozik, mellyeket őseink ránk hagytak, hogy áldjuk drága ajándékaikat és dicsérjük jóvoltukat. Mert hiszen azt szokták mondani: a’ jó tanács, a’jó gondolat megfizethetlen , ’s mi még is, a’ jó tanácsok’ és gondolatok’ ból, egyenesen kiszabjuk olvasóinknak az egész dolog’folyamatát, azaz illy formán ,itt van egy könyv ; van benne 124 lap, ára 1 forint pengőben. Ha már most az olvasó a’ könyvet átfutja, ’s csak végén veszi észre, hogy pénzét elvesztegette; van-e igazsága zúgolódni, ’s így kiáltani fel: az egész könyvben egy jó gondolat sincs; — hiszen ha a’ szerzőnek jó gondolata volt volna, az bizonyosan valamint megfizethetlen szintúgy leirhatlan is volna, mert az hihetőleg a’ legtöbbnél ebből állana: tollat nem fogni kezébe. Hogy pedig e’ jó gondolatot azon irók, kiknek azt követniük kellne , nem követik , annak csupán az olvasó közönség az oka , mert ha az olvasó közönség a’ jó gondolatot megfizetné ’s így némelly irvágytól lépetteknek pénzt nyújtana, csak 1836. hogy veszteg maradjanak, ’s ferde metszetű tollaikból gőzt és párát ne gőzölögtessenek az irói világ’ tiszta levegőjébe, akkor a’ dolog bizonyosan máskép volna; de ki tehet róla? A’ mi Rajzolatainkat egészen máskép tekintsék olvasóink, mi csak a’ papirost, nyomtatást ’s egyéb illyeseket fizettetünk meg; a’ gondolatokért, tiszta lelkiösmérettel mondhatjuk, még eddig semmi sem maradt számunkra, és így minden esetre azok közé számláljuk magunkat, kiknek gondolataik megfizetlenek; a’ kik ingyen nyújtják által a’ közönségnek gondolataikat, akár jók akár roszak legyenek azok. Írva van bizonyos könyvben: bizonyos iró elment egy bizonyos fejedelemhez ’s bizonyos költeményt nyujta neki által. A’ szegény iró azt gondolta , hogy valamint eddig mindent bizonyost mondtunk felőle, úgy jutalma is bizonyos leend. Épen nem úgy történt: a’ fejdelem egy lapot olvasott , és sok pénzt akart az írónak adatni; — másik lapot olvasott, ’s a’ pénzt kétszerezteté; — még egy lapot olvasott, ’s mi jut eszébe? a’ szegényirót elküldé udvarából, mivel irományában annyi sok jó gondolatot talált, hogy azokat fejdelmi kincseiből sem tartá magát képesnek kifizethetni. Ezért jó az, hogy az iró meghatározza árát könyvének, ’s így teszünk mi is — a’ Rajzolatok’ ára postán félévre 5 pengő forint, ’s pedig bepecsételve, beborítva , —a minek azon haszna van , hogy a’ gondolatok a’ legnagyobb hőségben is frisen jőnek az olvasók’kezeibe, ’s ki nem párolognak, mint a’ szénsavanygőz a’ le nem fojtott borszéki üvegből. — Ha az olvasó ezen 5 pengő forintot kifizette, lássa aztán ő, kap-e gondolatot vagy sem. Ha kap, akkor örüljön, mert mai világban a’ hírlapokban is a’ nyomtatás , papiros, képek ’s más illyesek teszik a’ főpontot, ’s a’ gondolatokat csak ráadás gyanánt tekinthetni, mellyeket bőkezűségből nyújtunk lelki táplálékul az utánok sóvárgóknak, ha [53]