Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1836. július-december (2. évfolyam, 2/53-104. szám)
1836-12-03 / 97. szám
„Hm — mormoló kalandi— ez mind nagyon szép, de ha ama’ sötét fölleg mindig burkolni fogja a’ nemesebb élőktől müvelt földeteket, úgy mi híjában beszélhetünk majd utunkról, senki sem fogja hinni, hogy itt voltunk.“ — „Ne félj attól, — viszonzá a’ tudós, — közületek sokan látogatnak idegen földeket, ’s visszatérvén , nem tudnak mást mondani mint, hogy ott voltak, ’s ti emberkék mégis elhiszitek, — hogy ne hinnék el tehát nektek, kik még beszélni is tudtok valamit a’ látott dolgokrul?“ — Már nagyot haladtak — sok folyó, erdő, tó vonult el alattuk tömve denevér- ’s hold-emberektől, mellyek különféle foglalatosságikban serényen eljártak. Utazásuk több napig tartott; ételezésre mindig leszóltak kies árnyas berkekbe. — Kerek alakú bércz-lánczok fölibe is jutottak, mellyek’ oldalain roppant nyilasok tátogtak, ’s csúcsaikon iszonyú torkolatok kiégett vulkánokat gyanitattak. De ezen kiégett iszonyú terjedelmű barlangokban egészen uj országok virágoztak, szép városok épültek, ’s olly nemes alkotásu emberek éltek, mint a’ tudós’ hazájában. Ezen számtalan földalatti vidékek egymásközt közösülésben állanak földalatti utak 's csatornák’ segedelmével, ’s a’ felföldiekkel ugyanazon egy test’ polgárai. A’ torkolatokon, mint a’ roppant boltozatok’ nyilt kúpjain, beszolgáló napfényt üvegek által ügyesen az egész tájra elágaztatják. — Több napi csatangolás után a’ holdnak túlsó színére értek, arra, mellyre nap soha nem küldi sugárit, — ’s hősink, kik legalább is az éjszaki sark’ éghajlatát várák, egész tébolyodásig voltak meglepetve. Napot ugyan itt nem láttak , de azért szinte azon langy meleg létezett itt, ’s szinte világos volt, — nem azon fényes világosság terjedezett ugyan, hanem körűl-belől ollyan, mint midőn nálunk a’ napot föllegek burkolják. •— ’s szinte olly virányos telkekkel, olly csinos várasokkal ’s szép termetű lakosokkal volt elbontva a’ föld, mint túlsó színe. Az utasok bámultak, a’ tudós e’kint magyarázd a’ csudálatos tüneményt. — „Számos századok előtt lakatlan ’s kietlen, hideg ’s örökké sötét volt e’ föld. A’ népek elszaporodván egész a’ jeges országnak határáig tolongtak. A’ műveltségben haladók, a’ tudományok’ segedelmével ’s tett kimérések álta csak igen könnyen fölvevék a’ csillag átmérőjének nagyságát. Merész erővel ’s egyesített kezekkel keresztül furák a’ golyónak ős szikla-anyagát ’s ezen túlsó részére jutottak. A’ felső feléről ezen aj utón keresztül különféle kristály-esőkben a’ nap világát é S melegét a’ sötét világba átszállíták, ’s az e’képen akhatóvá tett országot gyarmatokkal ’s telepedésekkel elönték. Azon átmérői út még arra is szolgál, hogy rajta a’ hold’ felső oldalárul kevés perczben ezen alsóra utazhatni.“ — ’S ennek meglátogatását is igéré a’ tudós. Nehány jó kanyarodást tettek még a’ jégben, ’a egyszerre egy szörnyetes nagyságú tökéletes kerek nyílás fölett láták magukat, ’s az óriási műnek fogalmat haladó terjedtségét csak most értheték méltólag, midőn szemök előtt feküdt. A’körnek egész kereksége egy mérföldre megy, de széleitől a’központ felé úgy el van tömve a’ nevezett kristálycsőktől, hogy az utazók számára csak mintegy két száz öl átmérőnyi kerek nyilás marad szabadon. Ebben mozognak fel ’s alá a’ gépelyek. Leszólván a’tudós, laza utasító a’ madarakat, ’s ezek azonnal vágtatva elindultak. Ők pedig bele ültek a’ hinták’, egyikébe , mellyek nagy számmal lógnak a’ nyilás fölett keresztben feszített erős vas ivekről; a’fölcsigázott kötél azonnal megindult lepörögni, ’s a’ hinta legördült ; kevés perez múlva megállapodván a’ gép, — a’ közepén voltak, — most másba ültek át, 's ez is csaknem egyenlő sebességgel huzaték föl felé, — úgy, hogy ismét nem sok perez alatt a’ hold’ fölszinén kiszálottak. Alig voltak itt negyed óráig, midőn egy világos felhő áll meg fölettük, ’s belőle a’ madarak kocsijukkal előtörnek; — ezek leszólnak, a’ fölleg ismét visszaröpül, 's eltűnik. A’ városba érvén ismét az idegenek’ házába szólottak, ’s minthogy már késecske volt, — a’ holdi barát távozók látogatását holnapra igérő. 10. TALÁLMÁNYOK. Erősen törék épen fejeket hősink, hogy a’ sok csudálatos tünemény közül, mellyet itt láttak, némellyeket valamikép megfejtsenek, midőn szobájukba lép a’ tudós. Okoskodásuknak végső czikkelyeit az udvaron jöttekor hallá, mert a’ földiek neki hevülvén kissé hangosabban beszéltek, — különösen Kalandinak szokása volt, hogy mit ellenkezőjénél véleménye’ védelmére okokkal ki nem vihet, jókora ordításokkal keresi kivíni — 's beléptekor barátságos mosolylyal bünteté alaptalan álmodozó vitatkozásukat; de egyszer’smind ajánlkozók őket némileg azon titkokba avatni, mellyek után annyira vágynak. Fő kulcsa mind azon remek műveknek és jeleneteknek a’találmányok, — a’főtengelyek, mellyek körül azok forognak a’ villanyosság, ’s rugalmasság.