Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1836. július-december (2. évfolyam, 2/53-104. szám)

1836-12-03 / 97. szám

„Hm — mormoló kalandi­— ez mind nagyon szép, de ha ama’ sötét fölleg mindig burkolni fogja a’ nemesebb élőktől müvelt földeteket, úgy mi híjá­ban beszélhetünk majd utunkról, senki sem fogja hinni, hogy itt voltunk.“ — „Ne félj attól, — vi­­szonzá a’ tudós, — közületek sokan látogatnak ide­gen földeket, ’s visszatérvén , nem tudnak mást mondani mint, hogy ott voltak, ’s ti emberkék mégis elhiszitek, — hogy ne hinnék­ el tehát nektek, kik még beszélni is tudtok valamit a’ látott dolgok­­rul?“ — Már nagyot haladtak — sok folyó, erdő, tó vo­­nult­ el alattuk tömve denevér- ’s hold-emberektől, mellyek különféle foglalatosságikban serényen el­jártak. Utazásuk több napig tartott; ételezésre mindig leszóltak kies árnyas berkekbe. — Kerek alakú bércz-lánczok fölibe is jutottak, mellyek’ oldalain roppant nyilasok tátogtak, ’s csúcsaikon iszonyú torkolatok kiégett vulkánokat gyanitattak. De ezen kiégett iszonyú terjedelmű barlangokban egészen uj országok virágoztak, szép városok épültek, ’s olly nemes alkotásu emberek éltek, mint a’ tudós’ hazájában. Ezen számtalan földalatti vidékek egy­másközt közösülésben állanak földalatti utak 's csa­tornák’ segedelmével, ’s a’ felföldiekkel ugyanazon egy test’ polgárai. A’ torkolatokon, mint a’ roppant boltozatok’ nyilt kúpjain, beszolgáló napfényt üve­gek által ügyesen az egész tájra elágaztatják. — Több napi csatangolás után a’ holdnak túlsó szí­nére értek, arra, mellyre nap soha nem küldi su­­gárit, — ’s hősink, kik legalább is az éjszaki sark’ éghajlatát várák, egész tébolyodásig voltak megle­petve. Napot ugyan itt nem láttak , de azért szinte azon langy meleg létezett itt, ’s szinte világos volt, — nem azon fényes világosság terjedezett ugyan, hanem körű­l-belől ollyan, mint midőn nálunk a’ napot föllegek burkolják. •— ’s szinte olly virányos telkekkel, olly csinos várasokkal ’s szép termetű lakosokkal volt elbontva a’ föld, mint túlsó színe. Az utasok bámultak, a’ tudós e’kint magyarázd a’ csudálatos tüneményt. — „Számos századok előtt lakatlan ’s kietlen, hideg ’s örökké sötét volt e’ föld. A’ népek elszaporodván egész a’ jeges ország­nak határáig tolongtak. A’ műveltségben haladók, a’ tudományok’ segedelmével ’s tett kimérések álta csak igen könnyen fölvevék a’ csillag átmérőjének nagyságát. Merész erővel ’s egyesített kezekkel ke­resztül furák a’ golyónak ős szikla-anyagát ’s ezen túlsó részére jutottak. A’ felső feléről ezen aj utón keresztül különféle kristály-esőkben a’ nap­ világát é S melegét a’ sötét világba átszállíták, ’s az e’képen akhatóvá tett országot gyarmatokkal ’s telepedé­­sekkel elönték. Azon átmérői­ út még arra is szol­gál, hogy rajta a’ hold’ felső oldalárul kevés percz­­ben ezen alsóra utazhatni.“ — ’S ennek meglátoga­tását is igéré a’ tudós. Nehány jó kanyarodást tettek még a’ jégben, ’a egyszerre egy szörnyetes nagyságú tökéletes kerek nyílás fölett láták magukat, ’s az óriási műnek fo­galmat haladó terjedtségét csak most értheték mél­­tólag, midőn szemök előtt feküdt. A’körnek egész kereksége egy mérföldre megy, de széleitől a’köz­pont felé úgy el van tömve a’ nevezett kristálycsők­­től, hogy az utazók számára csak mintegy két száz öl átmérőnyi kerek nyilás marad szabadon. Ebben mozognak fel ’s alá a’ gépelyek. Leszólván a’tudós, laza utasító a’ madarakat, ’s ezek azonnal vágtatva elindultak. Ők pedig bele ültek a’ hinták’, egyiké­be , mellyek nagy számmal lógnak a’ nyilás fölett keresztben feszített erős vas ivekről; a’fölcsigázott kötél azonnal megindult lepörögni, ’s a’ hinta le­gördült ; kevés perez múlva megállapodván a’ gép, — a’ közepén voltak, — most másba ültek át, 's ez is csaknem egyenlő sebességgel huzaték föl felé, — úgy, hogy ismét nem sok perez alatt a’ hold’ fölszinén kiszálottak. Alig voltak itt negyed óráig, midőn egy világos felhő áll­ meg fölettük, ’s belőle a’ madarak kocsijukkal előtörnek; — ezek leszól­nak, a’ fölleg ismét visszaröpül, 's eltűnik. A’ városba érvén ismét az idegenek’ házába szó­lottak, ’s minthogy már késecske volt, — a’ holdi barát távozók látogatását holnapra igérő. 10. TALÁLMÁNYOK. Erősen törék épen fejeket hősink, hogy a’ sok csudálatos tünemény közül, mellyet itt láttak, né­­mellyeket valamikép megfejtsenek, midőn szobá­jukba lép a’ tudós. Okoskodásuknak végső czik­­kelyeit az udvaron jöttekor hallá, mert a’ földiek neki hevülvén kissé hangosabban beszéltek, — kü­lönösen Kalandinak szokása volt, hogy mit ellen­kezőjénél véleménye’ védelmére okokkal ki nem vi­het, jókora ordításokkal keresi kivíni — 's belép­­tekor barátságos mosolylyal bünteté alaptalan ál­modozó vitatkozásukat; de egyszer’smind ajánlko­zók őket némileg azon titkokba avatni, mellyek után annyira vágynak. Fő kulcsa mind azon remek műveknek és jele­neteknek a’találmányok, — a’főtengelyek, mellyek körül azok forognak a’ villanyosság, ’s rugalmasság.

Next