Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1836. július-december (2. évfolyam, 2/53-104. szám)
1836-12-07 / 98. szám
783 tekintetű ugyan, mert várasok, naponkint népesbülők, falvak, néha 15—20 ezer lakost számlálók. MEGJEGYZÉS AZ ERDÉLYI SZÁSZOKRUL. A’ Rajzolatok’ 94-dik számában említés tétet csárdák ’s tanyák; pásztor-’s nyájaikkal sajátos ívén az erdélyi oláhokrul’s czigányokról, nem lesz néha regényes szemléletül szolgálók , nem ritkán s érdektelen az ottani szászokrul is egy- két szót esegész napi járásnyira feküsznek egymástól, de mind stem. Különösen említésre méltók igen csinos ’s tűz ezen könnyen lehetne segíteni. A’ közterek sokszor ellen bátorságosított épületeik,mellyek többnyire teregész □ mérföldnyi nagyságú homoksivatagokat s méskövekbül rakvák ’s cseréppel födvék; utczára foglalnak magukban. Ki Ázsia’ pusztait latá, odatszolgáló részeiket magas tűzfalak biztosítják veérzi magát viszabűvöltetve, ’s a’ kevés többnyire rész vizet adó kutak, nagy mocsárok ’s apróbb tavak még megerősítik e’ véleményét. Vonjuk össze az eddig mondottakat ’s egy képet látunk legtarkább külömbözőséget mutatót. Szépek’ ’s kellemesek a’ lapály’ szegélyei, a’ föld’ leggyönyörűbb hegyoldalakrul környeztetik, ’s Tokaj’ hegyei, mind alkotásuk mind jó borukért nevezetesek. Erdély’ égbe meredező bérczei is lenéznek a’ lapályra ’s messze távaira szépítik keleti részét. A’ Duna’ partjai mindenütt szépek, ’s ám bár Budán alul nem ékítik egész Pécsig magas hegyek, mégis tetszéssel nyugszik a’ szem a’ német gyarmatosok’ gyönyörű virányin, kik ez áldott földrészt művelik 's jóllét’ mosolygó öltönyével díszesítik. Ha azonban magát a’ lapályt keresztül utazzuk, természetesen változik az egész élemény, sőt több helyen egészen eltűnik, ’s elhagyott magány’ kedvetlen érzete foglal helyet az utas’ keblében. Némelly tájak Afrika’ pusztáiba varázsolnak bennünket, mellyeket minden élőlény szorgosan kerül, mások Délamerika’ Llanos-iba, mellyek itt a’hatalmas szarvú fehér karcsú szarvasmarhák ’s némileg csakugyan vad pásztorok által fölcserélésig híven utánoztatnak. Mit Humbold Calabozza vidékéről a’ gauchokról beszél, tökéletesen alkalmazható Kecskemét’, Debreczen’ ’s Zombor vidékére, a’ klínok ’s jászok pedig mindenben hasonlók a’ nyájdús Llanerokhoz. Nedves években sokszor a’ közelfekvő tájak több □ mérföldnyire árvízzel boritatván, mérhetetlen tengerek nyílnak a’ szemnek. Tavaszkor az egész lapály zöld szőnyeget képez , nyár’ kezdetén végetlen, de egyformaságukkal untató kalászhullámok födik, sallóra várakozók. Elmúlván az aratás, kész az iszonyú kellemetlen pusztaság. Azonban itt vannak az ország’ kiapadhatlan magtárai. A’ marhatenyésztés hanyatlani kezd, mert e’ táj’ népessége iránylag még igen csekély. A’ nagy mocsárak még inkább ijesztik dögleletes párolgásikkal az utast, mellyek gyakran járványos betegségeket szülnek, kivált idegeneknek nem ritkán halálosakat, szély ellen , minden féle színekkel kitarkázottak ’s különböző fölírásokkal díszlők. — Többi közt egykor a’ leschkirchi szék’ egy kis mezővárosában furcsa történetke jól megnevettete. Épen Kőhalomból folytatám Nagy-Szeben felé útamat, midőn az említett kis mezővárosban, rám esteledvén az idő, kénytelen valék meghálni. Miután a’ lilsai-baxi (csapszék) szálás után kérdezősködöm , a’ bahnhoz (bíróhoz) utasítattam, kitől egész szivességgel fogadtatván, a’ soros gazdánál tüstént beszólítattam. Itt meg kell jegyeznem, hogy a’ szászok közt azon dicsérendő szokás divatot, mi szerint olly helységekben, hol nagy vendégfogadók nincsenek, minden utas igazságait bemutatván, úgy szálítatik be, mint a’ katonaság ’s gyakran igen jól megvendégeltetik. — Reggel, nem akarván egészen nézetlen hagyni a’ helységet, sétáláskép egy más utczába tértem, hol egy csinos épület előtt egy asszonyt látok, épen a’ házra irt következő verseket: „Herr, Herr! seegne dieses Haus , Und die da geben ein und aus bemeszelőt, átkokat dörmögve, (dut dich dat vader ’s a’ t. ) Kérdezvén haragja’ ’s foglalatossága okát, illy formán felelt a’jó asszony: „Ein verplamter egy átkozott az éjet betörvén házunkba , hatvan ezüst tallérunkat ellopá, ’s szép verseink alá ni mit firkált korommal.“ — Oda tekintvén, következő verseket olvasám az említett tek alatt: ,,Ik pinik gangt auz und áj , Mik szégni Herr Tallérjáj.“ — K.B. F. SERTŐ’ TAVA S’ VIDÉKE. Azon vizmedrek közt, mellyek földtekénk’ száraz részén találtatnak, Fertő tava tagadhatlanul egyike a’ legnevezetesb ’s legszebbeknek ;’s a’ Balaton után első helyet érdemel ’s legnagyobb. Fekszik az éjszaki szélesség’ 47° 48' ’s keleti hosszúság’ 40° 39' alatt, a’ Duna’job partján, 5 mérföldnyire délkelet felé Bécstöl, 4 mérföldnyire Pozssonytól ’s jó órajárásnyira Soprontul, gyönyörű tér-