Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1837. január-június (3. évfolyam, 1/1-52. szám)

1837-04-27 / 34. szám

Megjelen e’ diverijtág h­etenkint 2szer, entendő alatt legalább 64 képpel. Helyben félévi dija 4 fr., egén évi 8 fr. Postán 5 fif. és 10 fr. pengő. Pest. Április9 S3kít TARSAS ELET ES D­ATVILÁGBÖL 1837. 34 mv szám* Előfizethetni helyben a' kiadónál uj­ világ utcza­­ban Keisinger házban 554ik szám alatt. Pesten kivül pedig minden cs. k. posta­ hi­vátásnál. Harmadik év* A’ dicsőség fénysugár« Lengjen a’ Magyarhazára Első fele A’ SZŰRÖK-ÁL ARCZ. POR EUGENIA UTÁN. (Folytasd».) III. úgy tetszett, mintha ajjai megnyíltak, és egy ala­csony­raeggörbedt termet csöndesen lábhegyen jött volna be, — é’ termet hasonlított Gáspárhoz, ezt köve­té egy más, melly az ajtó nyílásnál állva maradt — ezt gyámjának gondtlá. Továbbá úgy rémlett előtte, mintha e' beszédet is hallaná: „Alszik ?“­­ „Mélyen.“ „Nálad az ál-arcz ?“ „Nincs! az urnás sincs ?“ „De — igen — itt van!“ Fáur nézé mint nyujta eggyik kéz a' másiknak egy széles vékony puha tapaszt — a' beszéd folyt: „Kezei reszketni látszanak.“ „Csak siess!“ „Bizonyos az úr benne, hogy e­z az ?“ „Gondolhatod, hogy előre nem rendeltem el mindent?“ „Ej! furcsa — mernék fogadni — —“ „Halgass, haszontalan csevegő !“ „Ám legyen, nekem mind­egy, ez vagy az mozga Gáspár magában. „Az ostoba addig bíbelődik, mig felébred.“ Monda a’ másik mérgesen fogai közül — „Ha csak ettől tart, úgy semmi gondja ne legyen — jól volt készítve az ital.“ „Készen vagy?“ „Világítson az úr, hogy legyen valami kis része a’ dologban.“ „Mennyire mérgelődöm.“ Dumont világított — kivehetőn tűnt fel Mária’ arcza. 1837. E’ pillanatban mozgást vett észre Dumont a’ függö­nyök megett, ’s fel riadt. „Itt valaki van!“ „Ki lehetne itt ? — csak négyen vagyunk a’ háznál — eggyiket,ön zárta bé, ’s mi hárman itt vagyunk.“ „Igen Gáspár! de — a’ függöny — az ablak!“ „Tartsa gyertyáját egyenesen! — tehát egész ar­czát fedjem bé e’ lárvával ?“ „Igen! igen! Készen vagy ?“ „Hm! — felséges ötlet volt az úrtól, igy a lélek­­zést el­zárni.“ ’S minden részvét nélkül az ifjú ’s bájos élet iránt, — a' kellemet sugárzó arczot, szendergő szemeket, az álomban is mosolygó szájt, a' szerelmet ’s édesjöven­­dőket álmodó homlokot elölé e’ pokol koholta gyilokkal. Sebes mozgás hallatott most, ’s ezt mély sóhajtás követé, — sóhajt viszhangoztak a’ puszta falak, ’s a két gyilkos megmerevült; de,­­ minthogy minden meg­szűnt, újra neki bátorodtak’s béfejezék rémitő tettüket. A’ lepelbe, mellyen a’ leányka elébb olly édesen szenderűlt, Gáspár bétakarta a’ még meleg ’s resz­kető testet,­’s azt zsákkint vévé hátára, ’s igy szólt hideg vérrel: „Már minden megvan.“ A’ két gyilkos az előbbi ajtón ismét visszavonult, ’s bézárá azt. — Az ajtó becsukása által okozott léghu­­zam iugásba hord az ablak lepleket, — hűvösen érin­tők ezek Fáni arczát, — feleszmélt aléliságából, ’s élet keringett a’ merevűlt érzékeken. „Borzasztó álom“ rebegé feltárva szemeit. „De, — hol vagyok, — melly hideg hely ez — mennyire remegek.“­Félre told a’ függönyöket,­ — ’s alig ösmeré meg elébbi szobáját, mellyet félig világított a’ pislogó mécs halvány fénye, — lassan lassan rendesbek lönnek gon­dolati, képzete kitisztult és emlékezett minden történtekre­(34)

Next