Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1837. január-június (3. évfolyam, 1/1-52. szám)
1837-01-01 / 1. szám
5 kivevőn minden kaland nélkül át élte, ’s azért mindig egyidomu kedvében mutató magát, legfelebb is egy fényes diadal, vagy más fegyverzett emelő magasabbra örömét; de alig tért Lajos másodszor Nápolyba, ’s már is nagy változást ven észre ifju bajnokán, ki mindig részvétével dicsekedhetek.Alamornak minden kedve elveszett, előbbi nyílt és józan bátorsága, már inkáid) sötét kétségbeeséssé vált, ha előbbi harczaiban lovagi és regényes vitézség vezérlé, most már inkáid) csupa vad bátorságot mutatott, ’s bár az előtt is mindig inkább komoly mint vidám kedvű vala nem lehet, nem látni mostani mély szomorúságát. A’ Király maga is tudakozódék ezen gyászos változás oka után, ’s következök estek értésére. Alamor Eloizával maredese Gargolo leányával ösmérkedék meg, ’s a’ lelkes szép leány, az addig csak a’ hírnek és háborúnak élő ifjut szelídebb de erősebb lánczokkal vonta magához mint eddigi szenvedelmet, 's Eloisa a déli ég egész hevével viszonzá az ifjú szerelmét, magát ’s kedvesét a’ legmagosabb boldogságra emelve, míg egy nem várt akadály gátlá tovább haladni mennyek felé. Marehese Gargolo, mint a’ nápolyiak nagyobb része gyűlölé a’ magyarokat, ’s azért leányát kit tőle Alamor nőül kért megtagadta melly szerencsétlenségévé a’ fen leirt szomorú változást Alamorban. Ugyan azon tájban egy más kérő is környező Eleizát, egy olasz lovag gróf Giovani Barastro, ki azonban fényes születésén kivül alig birt más földi javakkal, családja nem csekély jószágát pazér apja elprédálván. Ezen okból neki sem adá Gargolo leányát, mit azonban Giovani nem szegénységének hanem Alamor jelenlétének tulajdonító, kit mint tudá a’ leány szeret, ’s az apa akkor még nem utazt srta el. O Eloizat valóban és lángoló lelke egész tüdőben szerető, azért mi vala természetesebb , mint minden szenvedelmét boszura tüzelni fel az ellen, kit boldogsága rablójának képzelt; ’s e’ pillanattól engesztelhetlen ellensége volt Alamornak, bár ő is a’ magyarok pártján vala. Barastro a’ boszut tüstént teljesíteni készült, mi könnyen sikerülhetett volna, mert Alamor nyílt szivüségénél fogva semmi alatomos cselektől sem tartott, bár mennyi példáját is látá már az e’ féle veszedelemnek mióta az olasz földön mulatott, ’s igy Barastro iránt még annál kevesebb vigyázattal volt, mert vele soha sem tudta magát ellenséges viszonyba tenni, ’s őt a’ magyarok’ barátjának tartó. ’S már kész vala az alattomos bosszú terve , midőn Eloira kezét apja Alamornak megtagadó, az enyhítő valamennyire Giovanni’ dühét, ’s legalább mostanra felhagya véres terveivel, azonban minden léptét érzé vetélkedőjének, tudván, hogy az még minden reményét el nem veszté Eloiza birtoka felett, ’s hogy nem vákitá szenvedelme azt a’ következés hamar megmutatá. Így álltak tehát a’ dolgok Lajos király’ érkezésekor, ki midőn megtudó kedveneze bujának okát, legottan törekvők azon segíteni, és az ifjú tudta nélkül, Gargolo grófhoz fordult, elárasztó azt kedvével, minden helyen kitüntető, ’s mind azon hízelgő csábításokat előidéző ellene, mellyek egy nagy fejedelem személyében olly nagy hatalommal bírnak, ’s mellyeknek csak egy elhatározott erejű, szabad lelkű ’s erős elvű férfi képes ellentállani. Gargolo azonban nem tartozik ezek sorában, s ha a’ magyarokat gyűlölte is, azt nem elvből vagy hazafiságból téve, hanem inkább azért, mert nálok nem vala olly tekintetben mint Joanna udvarán; de most midőn magát a’ magyarok hatalmas királyától is kitüntetve látá, egyszerre felolvadt egész gyülölsége, ’s előbbi elleneinek barátja jön. Ezen változás leginkább kitetszik, midőn a’ király tőle Eloiza’ kezét Alamornak megkérő, a’ gróf, mint mondá, legnagyobb szerencséjét lelé , gyermekének házaságában , mellyet a’ nagy király maga alkot. Alamor épen távol vala midőn boldogságát eszközlé királya, ’s legott egy hírnök küldeték utána, őt az udvarhoz híni, a’ nélkül azonban hogy szerencséje tudtára adatnék, ezzel a’ király maga akará őt meglepni. Mig a’ fentebbiek a’ királyi udvarnál történtek Alamor egy rablók, ’s Joanna’ párthívei által háborgatott vidék megnyugtatásával foglalatoskodik, seregénél volt Barastro is. Egy alkalomkor valami dolog felöl viszálykodának, ’s mindenik makacsul védvén véleményét, annyira jőve a’ szerencsétlensége által elvadult magyar és a’ boszut lihegő olasz között, hogy az első az utóbbit kemény szavakkal illetvén az őt párviadalra hivá, ’s már idő és terv el valónak rendelve, midőn a’ király hírnöke érkezők. Alamor Giovanihoz ment, ’s mivel haladék nélkül a’ királyhoz utaznia kell, tüstént akart vinni; de az olasz ki a’ párviadalt inkább felhevülése mint terve’ következésében említé, örülve hogy menekedhetik , reá nem állott ellensége szándékára, azt állitván , hogy családja ügyében némelly elkerülhetlen dolgokat kell a’