Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1837. január-június (3. évfolyam, 1/1-52. szám)

1837-01-01 / 1. szám

5 kivevőn minden kaland nélkül át élte, ’s azért mindig­ egyidomu kedvében mutató magát, legfelebb is egy fényes diadal, vagy más fegyverzett emelő maga­sabbra örömét; de alig tért Lajos másodszor Nápoly­ba, ’s már is nagy változást ven észre ifju bajnokán, ki mindig részvétével dicsekedhetek.Alamornak minden kedve elveszett, előbbi nyílt és józan bátorsága, már inkáid) sötét kétségbe­eséssé vált, ha előbbi harczai­­ban lovagi é­s regényes vitézség vezérlé, most már inkáid) csupa vad bátorságot mutatott, ’s bár az előtt is mindig inkább komoly mint vidám kedvű vala nem lehet, nem látni mostani mély szomorúságát. A’ Király maga is tudakozódék ezen gyászos változás oka után, ’s következök estek értésére. Alamor Eloizával maredese Gargolo leányával ös­­mérkedék meg, ’s a’ lelkes szép leány, az addig csak a’ hírnek és háborúnak élő ifjut szelídebb de erősebb lánczokkal vonta magához mint eddigi szenvedelmet, 's Eloisa a­ déli ég egész hevével viszonzá az ifjú szerelmét, magát ’s kedvesét a’ legmagosabb boldog­ságra emelve, míg egy nem várt akadály gátlá to­vább haladni mennyek felé. Marehese Gargolo, mint a’ nápolyiak nagyobb része gyűlölé a’ magyarokat, ’s azért leányát kit tőle Alamor nőül kért megtagadta m­elly szerencsétlenség­­évé a’ fen leirt szomorú vál­tozást Alamorban. Ugyan azon tájban egy más kérő is környező Eleizát, egy olasz lovag gróf Giovani Barastro, ki azonban fényes születésén kivül alig birt más földi javakkal, családja nem csekély jószágát pa­­zér apja elprédálván. Ezen okból neki sem adá Gar­golo leányát, mit azonban Giovani nem szegénységé­nek hanem Alamor jelenlétének tulajdonító, kit mint tudá a’ leány szeret, ’s az apa akkor még nem uta­zt srta el. O Eloizat valóban és lángoló lelke egész tü­dőben szerető, azért mi vala természetesebb , mint minden szenvedelmét boszura tüzelni fel az ellen, kit boldogsága rablójának képzelt; ’s e’ pillanattól en­­gesztelhetlen ellensége volt Alamornak, bár ő is a’ magyarok pártján vala. Barastro a’ boszut tüstént teljesíteni készült, mi könnyen sikerülhetett volna, mert Alamor nyílt szivü­­ségénél fogva semmi alatomos cselektől sem tartott, bár mennyi példáját is látá már az e’ féle veszedelem­nek mióta az olasz földön mulatott, ’s igy Barastro iránt még annál kevesebb vigyázattal volt, mert vele soha sem tudta magát ellenséges viszonyba tenni, ’s őt a’ magyarok’ barátjának tartó. ’S már kész vala az alattomos bosszú­ terve , midőn Eloir­a kezét apja Ala­mornak megtagadó, az enyhítő valamennyire Giovan­ni’ dühét, ’s legalább mostanra felhagya véres ter­veivel, azonban minden léptét érzé vetélkedőjének, tudván, hogy az még minden reményét el nem veszté Eloiza birtoka felett, ’s hogy­ nem vákitá szenvedel­me azt a’ következés hamar megmutatá. Így álltak tehát a’ dolgok Lajos király’ érkezése­kor, ki midőn megtudó kedveneze bujának okát, leg­­ottan törekvők azon segíteni, és az ifjú tudta nélkül, Gargolo grófhoz fordult, elárasztó azt kedvével, min­den helyen kitüntető, ’s mind azon hízelgő csábításo­kat előidéző ellene, mellyek egy nagy fejedelem sze­mélyében olly nagy hatalommal bírnak, ’s mellyeknek csak egy elhatározott erejű, szabad lelkű ’s erős elvű férfi képes ellentállani. Gargolo azonban nem tartozik ezek sorában, s ha a’ magyarokat gyűlölte is, azt nem elvből vagy hazafiságból téve, hanem inkább azért, mert nálok nem vala olly tekintetben mint Jo­anna udvarán; de most midőn magát a’ magyarok ha­talmas királyától is kitüntetve látá, egyszerre felol­vadt egész gyülölsége, ’s előbbi elleneinek barátja jön. Ezen változás leginkább kitetszik, midőn a’ ki­rály tőle Eloiza’ kezét Alamornak megkérő, a’ gróf, mint mondá, legnagyobb szerencséjét lelé , gyerme­kének házaságában , mellyet a’ nagy király maga al­kot. Alamor épen távol vala midőn boldogságát esz­közlé királya, ’s legott egy hírnök kü­ldeték utána, őt az udvarhoz híni, a’ nélkül azonban hogy szeren­cséje tudtára adatnék, ezzel a’ király maga akará őt meglepni. Mig a’ fentebbiek a’ királyi udvarnál történtek Ala­mor egy rablók, ’s Joanna’ párthívei által háborga­tott vidék megnyugtatásával foglalatoskodik, seregé­nél volt Barastro is. Egy alkalomkor valami dolog fe­löl viszálykodának, ’s mindenik makacsul védvén vé­leményét, annyira jőve a’ szerencsétlensége által el­vadult magyar és a’ boszut lihegő olasz között, hogy az első az utóbbit kemény szavakkal illetvén az őt párviadalra hivá, ’s már idő és terv el valónak ren­delve, midőn a’ király hírnöke érkezők. Alamor Gio­­vanihoz ment, ’s mivel haladék nélkül a’ királyhoz utaznia kell, tüstént akart vinni; de az olasz ki a’ párviadalt inkább felhevülése mint terve’ következé­sében említé, örülve hogy menekedhetik , reá nem állott ellensége szándékára, azt állitván , hogy csa­ládj­a ügyében némelly elkerülhetlen dolgokat kell a’

Next