Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1837. január-június (3. évfolyam, 1/1-52. szám)

1837-05-28 / 43. szám

Harmadik év: A' dicsőség fénysugara Lengjen a’ IY1 a gyár határa Első fele Pest. Wajus’ Megjelen e’ «live.lujiag eietenkint 2s/.er. esztendő alatt legalább 14 képpel. Helybeli f­élévi dija 4 fr., égés/, évi 8 fr. Postán 5 fr. e*10 fr. pengő. 51&$a©ÍL&f?­DÍJÍ A’ TÁRSAS ÉLET . KÜ DITATTILÁCIBÓL. 1837. 431l­k száza. Előfizethetni helyben a kiadónál uj­ világ atcy.-­­ban Kei­singer házban 554ik szám alatt. Pesten kívül pedig minden cs. k. posta-hivatalnál. A’ TATAI HAJDÚKISÉRTET. KúNOSS-TÓI,. (Tata­ 1663bani rajzával együtt.) Hazánk szebb ’s talán mégis kevesek által ismert vidékei közé méltán tartozik Tata, melly közelebb ’s távolabb elnyúló hegyek karjai közt, rónává simuló völgy’ ölében egy óriási tükör, egy terjedékeny ha­lastó előtt, illudó kellemben áll. E’ mezőváros, hajdan nem annyira kellemes ugyan, de nagyszerűbb életű volt, ’s gyakran befogadó vendégül a’ magyarok ki­rályait, mulató vendégseregeikkel együtt,mellyek leg­inkább halászat ’s csónakázás kedvéért szoktak ide Budáról kirándulni. A’ vár, mellynek maradványibul későbben a’ máig is finnál­ló hajdulakást ’s börtönöket építek, Mátyás király idejében, dicső pompával bírt, ’s a’ természet örömeiben olly dúsan részeülni szere­tett fejedelemnek gyakran mulatsághelyül szolgála, ki­váltkép az úgynevezet feneketlen tói halászat, melly tónak akkori kiterjedése, a’ mostaninál sokkal nagyobb volt, ’s a’ virágözönnel ’s a’ kisebb hattyulakta tóval és vizkerengésekkel bájos kertnek legnagyobb részét az tévé. Idők múltával kivetkőzött fényébül, ’s csak néha néha látogattaték meg a’ nádor ’s egyéb országos hi­vatalbeliek által, szinte Leopold király idejéig, melly­­ben történetünk játszik. Illyenkor ismét élénkséget öl­te magára,­­s a’ némaság, a’ komor csend zajló öröm­mé változott, a’ különben egy parancsnok kormánya alatt sírbolthoz inkább, mint embertanyához hasonlított várban. Leopold király’ idejében Horogh volt a’ fejdelmi ha­lász. Ennek csudaszépségű leányát Violát, az egész tatai legénység imádta. Nem csuda hát ha iránta egyik halászcseléd sem maradt érzéketlen. Csáka, igy 183? nevezék, szegény pór fiú volt, származására felső ma­gyarországi, honnan miután szülei a’ Huszita feleke­­zethez szítás’ gyanúja miatt hitük áldozataivá lettek, árván, elhagyatottan levándorlott a’ Vág’mentében Sze­redig, ’s midőn itt néhány esztendeigi halászlegény­­kedése után egész tiszta magyar ajkú jön, Komárom­ba, innét pedig az akkor hires halastava Tatába jött ’s a’ király’ halászához szegődött. Három esztendeig szolgált már Horoghnál, ’s nem annyira cselédje mint barátja volt. Gyakran megigéré neki az, kieszközleni hogy az ő holta után helyben maradhasson. Ez Csá­kót némi házassági reményekre is szabadította, Violá­­jával, ki őt jól szenvedhető, sőt mikint az ifjú hitte, szereté is. Egy alkalommal, a’ Helytartó, néhány udvarnoki­­val ’s kedveltebbjeivel csónakázási mulatság végett Tatára kirándult. Kíséretében volt a’ szerelmi hóditá­­sairól sok felé ismeretes Branden is, ki csak néhány hónappal előbb eszközölte ki a’ királynál tatai várko­­mányzóvá neveztetését, arra igyekezvén, hogy a’ szép Violát, ki benne az érzékiség’ minden ösztöneit föliz­­gatá, udvarába édesgesse ’s utoljára egészen magáévá­ tegye. Gondoskodott is e’ félékrül tüstint Tatára köl­­tözte után, ’s mindenkép alkalmat ette, a’ szép Violá­val itt vagy amott jó módjával találkozni, ’s illyenkor neki sziveskedéseket mondani és tenni. Ezek nem ma­radhatának titokban a’ szinte bőszületig szerelmes Csá­ka előtt, ki, miután néhányszor a’ leányhoz bátor kö­zeledte miatt Brandentül megdorgáltatok, boszút es­küdött ellene. Most elérkezettnek látszék az alkalom. Éppen úgy hozta a’ történet, hogy Branden és Viola még más két nő- és egy férfi- vendéggel azon csónakba került mellyet Csáka kormányzott. A’ csónakázás' ideje a mulatók' részérül kellemesen telt. Enyelgést enyelgés várta; öröm és kéj sugárzott mindenek arczán. Csak (43)

Next