Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1837. július-december (3. évfolyam, 2/53-104. szám)

1837-09-17 / 75. szám

595 magát ’s nem akarja szobáját elhagyni. Az orvos ki jelen volt, csudálkozott rajta, hogy hozzá nem folyamodik, én is csudálkoztam 's megmutogattam neki hogy kötelessé­ge segedelemmel lenni ott is, hol nem láttatnak kívánni. Az én okaim meggyőzték, elment Mildennéhez, ’s azzal a’ hírrel jött viszsza, hogy betegnek állítja ma­gát, de orvosságot nem akar venni, hogy rózsa ar­­czai helyeselik is azon feltételt, de hogy egész mint­­léte valamelly különös lelki nyugtalanságot mutat, mellyet valamelly előtte ismeretlen oknak kellett ben­ne támasztani. — Mit mondasz hozzá August ? nem azon az úton vagyok e, hogy valamelly furcsa ka­landba egyveledjem ? Mert hogy eltűnését én okoztam azon alig lehet kételkedni, bárha meg nem foghatom is, hogy mi oka lehetett Mildennének tőlem meg­ijedni. Meg kell látnom, minél előbb meg kell látnom. Hidd el barátom, hogy felényire sem olly unalmas a’ ten­geri utazás mint gondoltam. 7. Buch­wald grófnő Rangen asszonysághoz! Augustus 1 jén. Határozatom meg van téve; szobámat el nem ha­gyom: az a’ győzedelme ne legyen, hogy engem lás­son. — Felesége! azon alávaló teremtés felesége! — hihetetlen! ki gondolhatta volna valaha. De nem va­gyok e esztelen, hogy rajta tűnődöm? mit árthat az nekem. Csak tekinteteit ne kellene eltűrnöm, így egyedül, oltalom nélkül. Egyedül azt tehetem hogy rabnak tekintem magamat, míg a’ hajót el nem hagy­ja. Tatám csak egy darabig fognak velünk utazni, ez egyedüli reményem. Meg nem foghatom hogy hová szándékozik. Steinau az előtti körülményei, és élet­módjához képpest, találós mese marad előttem, melly­­nek megfejtése csak azért érdekel, mivel tudni kí­vánnám, hogy mikor léle­zhetek szabadon. Csak kép­zeld el Emmám! még ma csak Zed napja útunknak, pedig ha jól foly is, el tart 2 hónapig. Melly gyönyö­rűséges életet fogok élni papagályommal, de az leg­alább ne legyen rab; minden nap ki kell vinni komor­­námnak a’ fedezetre, hogy egészen el ne felejtse Stei­nau milly kellemes a’ papagály beszélgetés, remény­iem , hogy ezen állatok iránti gyűlölsége még él. — Gyermeki módon örülök rajta, hogy Jacquot büntetet­­len hasgarandja gyenge füleit. Gróf Steinau báró Wellenberghez! Augustus 4-én. !És pedig meg kell látnom , ha mindjárt Gyges gyűrűjével bírna is. Tegnap, és ma hajó törést szen­vedtek ugyan az ujságkívánás’ próba tételei, híjjában jöttem mentem ajtaja előtt még csak meg sem pillant­hattam. Ha rút volna az az asszony meg fogható vol­na előttem láthatatlansága; de szép, nagyon szép a’ mint hallom, ’s kerüli tekintetemet. A’ jó asszonynak egészen viszszás fogalminak kell rólam lenni, de jó útra kell vezetnem, még ma. — Egy hajós legény szokott ivó vizet vinni szobájába. — Ez éppen ollyan nagy mint én, már meg van vesztegetve ma estve én fogom szerepét vinni. Az az időt választom mikor majd vacsorát, akkor legkönnyebben észrevehetetlenül ma­radhatok. — Még ma csak látni akarom, hogy mit akarok ez után majd meg tudod, ha magam is tudni fogom. 9. Buchh­ald grófnő Rangen asszonysághoz ! Aug. 5-én éjjeli 10 órakor. Elhiheted e Emmám! hihetetlen, pedig úgy van. Steinau itt volt. Ma estve, szokásom szerint egyedül üldögéltem, ’s olvastam. Végre el ütötte a’ ket ’s bé­­hozták vacsorámat. Szomjas voltam 's a’ hajós legény a’ ki vizet szokott hozni késett, mindig az ajtó felé néztem; megnyílt az, ’s első tekintetre megösmertem Steinaut, ki a’ hajós legény ruhájában vizet hozott. Akaratom ellen béfedeztem mind a’ két kezemmel ábrázatomat, ’s abban a’ szempillantásban ő is eltűnt. Hogy megösmert, bizonyos, mert igen megütközött­­­nek látszott. Mi tévő legyek ? Nem azt fogja e hinni hogy félek tőle, ha tovább is el­vonom magam tekin­tete elől. Nem azt fogja e hiúsága vele elhitetni, hogy még veszedelmes reám nézve személye. — Már az sok volna, másról kell meggyőznöm. — De hogy vi­seljem el azon teremtésnek szemtelen tekinteteit a’ kit feleségének nevez? Oh tudtam volna e csak képzelni is, hogy egy áskáládó daemon ezen emberrel illy módon fog a­ legkínzóbb helyzetbe hozni. Még semmire sem határozhatom el magamat, nagyon meg vagyok indulva. *

Next