Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1837. július-december (3. évfolyam, 2/53-104. szám)
1837-07-02 / 53. szám
a&#a3)iL&sí(D[a AZ ÁL-SAPHIR, VAGY MIKÉPP VESZTEM EL SZERELMÉT? TRAGICOMICAI TÖRTÉNET SZERELMEM’ NAPLÓJÁBÓL. FRANKENBURG ADOLFTÓL. És mondja nékem valaki — Megállj, vakmerő! ki látott elbeszélést 1837 ben motto nélkül kezdeni? Őrült vagy-e, hogy a mostani divatot balhéjas szoknyába akarod ölteni, miután a1 felséges párisi cul olly czélirányosan pótolja ki annak helyét? — A1 halhéjas szoknya azonban méltó helyettesre találta1 párisi cul - ben, de hány eredeti elbeszélésünk büszkélkednék elmés ötletpótlékkal, ha homlokán módot nem hordozna! — Minden időnek megvannak bizonyos szakaszai, szellemhirnökei; minden írónak bizonyos sajátságai, mellyekkel az okos olvasó legelébb megismerkedhetik. A szeretni kezdő leányt szivéhez hasonlít az időnek mostani szakasza, szép olvasónőim tudni fogják milly veszedelmes időszak ez! é s a ki betekint írói világunkba annak figyelmét a már közönségessé vált mosta láz el nem kerülheti. Minél ritkább kezd lenni írásainkban a jó gondolat, annál inkább szaporodnak idegen jó gondolatok citátumai, ’s minél rövidebb és érdeketlenebb maga az előadott tárgy, annál hosszabb és kikeresettebb almak ajánlása, melylyel egy, néha több, hírneves szerző bevezeti elmeszegénységünket a publicumhoz. Sokszor egész érdemünk csak abban áll, hogy az ajánlót meg tudjuk keresni, bár pygmaeus személyünkhöz úgy illik, mint ököl a szemre, vagy az iskolaport még czipőiről le nem rázott gyermek a tudósok névsorában! — Balga szándék volna ar folyama ellenébe úszni, ha elég erőnk nincsen avval megmérkőzhetni. Ki közszokáshoz nem alkalmazza magát, nem közönséges ember, de nagy elmének sem mondható mindegyik, ki túlcsapongást színel mindenben. Ez rövid kimentésem a mindjárt következendő Mottok iránt, ha kinek eszébe jutna, mert én, az eredetiségi kikiáltott vadásza, épen itt az egész magyar-írói világi motto dühét követem ? — Szolgálhatnék itt ugyan az érdemes olvasónak más kedvencz homálymondásokkal is, mellyek felett őt, midőn teljesen soha ki nem világlanak , kétes tudatlanságban hagynám, ha annyi időm volna, mint némelly újságírónak az előfizetési beszedésekor, vagy ha az olvasó arczát, ki nem meri maga magának megváltani, hogy nem érti at mysticis mondáimat, még igen mindennapias tárgynak nem tekinteném, hogysem élesebb gúnyomnak kitenni akarnám. Egész mottósereget idézhetnék ide, hogy elbeszélésem hosszú és elmés legyen , mi nálunk nagyobb ritkaság, mintegy elbeszélést írni, azonban csak kettővel vélem ezúttal kielégíthetni a finomabb izlés követelését; ’s ha ki már ezekből az egész elbeszélési tartalmát föl nem fogá, vagy azt az elbeszélési végénél sem tudná, arról nem tehetek: az olvasó az újságot megfizette, ön vétke, ha annak, mellyért pénzét kiadá, hasznát nem veheti. Motto: Láttam őt! — az ég monda: legyen szépség! és ő lett! az ég monda: legyen világ! és szeme lett! az ég monda: legyenek rózsák és liliomok! és arcza lett! az ég monda: legyen kelteni! és mosolyja lett! az ég monda: legyen zene ! és szava lett! és az ég látta őt, és mondá: jól van! és megáldá művét, és az egész világ köröskörűl térden feküvék előtte és az első imádás lett, és fölszentele minden szívet a’ szépség’ religiója, és mennyet, földet és minden teremtményt átrezge a’ kellenmek isteni jelentése! Ez minden esetre hősnőm’ személyleirása; az el nem fogott olvasó tudni fogja, hogy hősnőm, személy Előfizethetni új-világ utczaban Heisinger házban 554ik szám alatt. És minden cs. k. postahivatalnál. Pest. Julius Natio Megjelen e’ divatujság hetenkint 2 ezer. Helyben félévi dija 4 fr., égés, évi. 8 fr. Postán 5 fr. és 10 fr. pengő. TÁRSAS ELET ÉS DIVATVILÁGBÓL. 1937 53dik szám A harmadik év. í’nSetí’ ilfi.. " Második fele.