Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1838. január-június (4. évfolyam, 1/1-51. szám)
1838-02-25 / 16. szám
123 .ágának teljes érzetében a' tanácsadók közt különbséget nem ösmert, sőt meg Szilágyit is apjának hős sógorát börtönbe vettető. Ezen tette a’ magát elszánásra adó Hálának alkalmat, ipájáért törvényes urát egy országgyűlésen zsarnok névvel illető. Ez tijra méregre lobbantá a’ tüzes királyt, elfoglaltatta birtokát 2 évre, és annyi időre Mármarosba száműzte visszavonva tőle minden segedelmet mi eltartására elég lett volna. Magára hagyatva példás nejével, ki őt lűven követte minden vészek ellenébe,járta össze a’ zordon megyét, míg Szlatinán talált enyhelyet, becsületes magyar parasztok között hol egy ideig sóvágásból élt, de erre képtelen volt, mert a' salétromos jég mellének ártott. Béla egy életmódot választa mint emberbarát, és a’ szegény sóvágók" gyermekeit tanítá.Jó első lett a’ handalban miről álmodozni nem mert a' nép. Mester, tanító. Hymen 2 ikermagzattal áldá meg, ’s ő olly felette boldognak érzé magát kis hivatása’ körében, hogy bár 5 évet töltene falvában, hol fél Zenszkint tiszteltetett, a' nagy világba vissza nem kívánkozott, de a’ királynak mégis tudtára adata hogy létét. Egy estén a’ nő eltűnt, és Kondé, bár rosszat nem gyanított is egy holly angyalról, másodnap sem akadhatott nyomába. A’ dél is előjött meleg lehelletével. Béla várt az akna’ küszöbén, a’ mint már láttuk, ’s kalandja tudva általunk. A’ höheres faanyaőr. Szigetben egy ember tengett, lakja a’ városon kívül volt, és első látásra is szembe tintt, vakolatlan homokszínü fallal; egy magas vasbádog kémény meredt a’ fedél’ füstös gerinczéből; udvarába lécz kapu nyílt, mellynek egyik végében állott a faszín, benne elszórt hasábok között elkallóit vágó tőke, és mellette rozsdás fejsze. Az udvar’ közepén hordós szekér állott, mellynek rúdján egy csörgőt viselő varjú ugrált. A’ vörös ablaktáblák nyitvák, és mindegyiken hólyag függött, a’ párkányon pedig nyirkos koponya darabok száradtak. A’ ház körül álló sövényről sűrű komló folyt le , egyébiránt az egész mezőt, — mellyet ezen sövény egy kis kerttel a háztól elválaszta — szemét és azon szerte heverő lovak’ vázzai, — tehén és ökörszarvak, és körmök lepték el. A’ kertben csak puszta bab karók nyúltak fel, rátekeredett száraz borsó szárakkal, szóval rá lehetett ismerni a’ hóhér’ kastélyára. Ezen ember két évvel ezelőtt vetődött Szigethre, nyelve hasonlított az ottani oroszhoz. Egész alakján valami mutatkozott, mint elidegenítő a’ nézőtől: igen kicsiny orr, vastag sárga száj mellynek széleit vékony barna szakál környezi mintegy ében perez, a’ homlokán lemeredő kávészin szemöld, a’ mogorva nézés, ’s a’ sápadt arcz némi konok boszúra mutattak benne. Midőn Szigethre ért, magát Szerb eredetinek valló,’s a’ vármegyénél hóhérságért esdett, mit mégis nyelvén abban gyönyört talált, ’s midőn a’ veres öltönyt magára véve vigyorogva nézett a’ népre. Egy másik Szlatinán lakott, ’s ezzel egy időben jött oda. A’ hasonszenve, mi e’ két durva lényben elömlött egy olly kis városban mint Szigetit, mindenkinek szemébe tűnt. Ez nagy ügygyel bajjal őrre juthatott az ó aknánál,mert elődje meghalt, ’s helyét ő nyerte el szerencséjére. Majdnem azon lelkidet, azon tulajdonok bámulták ki ebből is a’ mi társából, ’s azon viszony, melly őket egybekapcsold emelte még annak vadságát. — Zsíros kecskebőr ködmön, szint ollyan bőrből szűk nadrág, és rövid bocskor fedők szálas termetét , annak borzasztó furcsaságát emelte egy lapos láncz derekán, s az annak végeit össze foglaló sárga réz lakat, — a’ zerge prémes kucsma, melly alól két apró macskaszem villoga ki, ’s a' fejér darócz köpönyeg, mellyre durván vala a’ hátközepénél felvarva egy fekete bagoly, erre mutató, ’s egy kürt a’ paláston keresztül vállára akasztva. Ezen kürt egy izmos bika szaru volt a’ hóhér mezejéből, és karimáján apró csengők valónak feltűzve honnan, ha a’ falu végén kullogott is, annak csengése majd a középre hatott, s ha