Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1838. július-december (4. évfolyam, 2/1-52. szám)
1838-08-02 / 9. szám
Ez mind a* respublica munkálkodása, a' szabadság és egyenlőség bélyege, mond egy iró, ki szinte a* tömlöczben szenvedett, mig Roberspierre megbukása után onnét ki nem szabadult. Minden ember feladhatta felebarátját a’ bíráknak ,s a’ nélkül hogy bizonyságot kívántak volna, kivégzék; elég bizonyság volt az, hogy egy kis vagyonkája valt, mellybűl a’ vádoló részesült. Nem volt több barátság egymás közt, nem volt bizodalom, hitel, sem szerénység vagy becsület, ez mind megszűnt. Senki se mert úgy beszélni, mint gondolkodott. A’ testvér nem bizott testvérében, sem barátjában; fiú nem hitt az atyjának, sem apa fiának. Viszálkodás, félelem, borzadás, visszaélések, árulás , alattomosság, hazudság voltak az erény és erkölcs! Illyen állapotba hozták Francziaországot a" szabadság és egyenlőség baráti!! Ezek közt első helyet foglalt Le Plessier, a’ mi ilyen fösvény épen olly vérszopó is volt, csak egy év alatt mintegy 300,000 livrét gyűjtött össze rablásból és gyilkolásból, mi részére jutott!! Csak egy nap sem múlt el, hogy ne nyakaztatott volna, mert a holtak pénzéből fösvény lelke mindig kapott egy részt, egyenlően osztoztak egymás közt, ez volt aztán az igazi egyenlőség, ott egyenlő halál, itt egyenlő osztály! Százakat végeztetett ki egy nap csak ő maga, hát még a’ többi urak! 's midőn egyik felszólalna, hogy miért ítéli őket halálra minden ok és kihallgatás nélkül ? „Na bizony majd még hosszú czeremoniát tartok, hadd ismerje meg a’ nemzet azon nagy hatalmú istenséget , kit magának teremtett!“ ’stb. jön a’ válasz. Sokszor mondá, hogy nincs a’ világon nem s volt egy respublicának is olly gazdag aranytanyája, mint a’ mi nyaktilónk , és igaza volt, mert a’ leggazdagabb emberek estek el alatta s a’ pénz az övék lett, csak maga La Porte 10 milliót hagyott rájok! — Végre az ő napja is eljött julius 28dikán 1794. a* párisi városházra rohantak ’s egy nemzeti testőr úgy vágta főbe, hogy mindjárt összerogyott. Vigadva siettek vele a‘ nyaktilóhoz, mellybe sok baj után (mert szörnyű vastag nyaka volt) bele helyezték é s egy csapással fejét testétől elválaszták, így végzé gyalázatos életét 35 éves korában. — Bár mindenki kit a' fonák szabadság és egyenlőség láza lel, példáján tanulna! — L 1 N G U E T Ügyvéd volt; igen nagy eszü de nyughatlan lelkű, kinek egész élete nem egyéb mint csupa kaland és bujdosás. Ékesszólása által és mint iró igen nagy nevet szerzett magának, de azt szüntelen piszkolódásai és rágalmai által lerontotta ’s magát is igen kellemetlen állapotba helyhezteté, melly okból Angolországba utazott. Itt sem lehete nyugodtan; egyik városból a’ másik és harmadikba kóborlótt, ’s mindent, a’ mit csak látott, megszólt és piszkolt. Midőn a’ lázadás hazájában kiütött, a’ mennyországot gondolta megnyílni, ’s azonnal haza sietett; de minthogy Roberspierrel és Barrerrel sokban meg nem egyezett, (mivel ő korlátolt kormányozást óhajtott) tömlöczbe esett mint a’ respublica ellensége, ’s nem sokára fejét veszité. Hiába védelmezte magát, hogy ő készíté el írásaival a lázadást, ő hinte előre annak magvait — meg kellett halnia. Bátran ment a’ vesztőhelyre életének 49. évében. Utolsó szavai ezek voltak: „Soha se legyen szabadságtok , mert vér és gyilkolás talpköve! respublica nem nektek való!“ — ’stb. B R I S S O T Mint a’ nemzeti gyülekezet tagja és egy leghazugabb és legdühösebb újság’ (Patriote françois) szerkesztője igen nagy befolyással volt a’ jakobinus csoportnál. Charakterére nézve a legundokabb, a’ legaljasabb, mit irataiból világosan kilehet venni. Ő azt állitá hogy a’ tápláló szükség minden embernek jogot ád és szabadságot arra, hogy a’ mi testi táplálására vagy gyönyörére szolgál, rabolhassa, ’s ma 68