Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1839. január-június (5. évfolyam, 1/1-52. szám)

1839-02-21 / 14. szám

CARMEVRE. QuAKKER-tÓI. ELSŐ NAP. Szemembe könyek Olt kínok, mély tengere. Baj­z­a. Végre a’ Csörz’ árka’ körén tett több napi bolyongás és keréktörés után, alig libegve a’ portól Pestre érek. Honunk’ e’ Londonját már valahára láthatni vágyam teljesülvén, keblem hosszú öröm-ártol elön e­lfogulva, mellynek ér­zései a’ fényben ’s ellenében változó tárgyak’ ötletére, tarka egyveleget mutattak. Rózsaszín­ben néztem azonban mindent, a’ még vakolat­lan színházat, a’ duna parti szemét-halmokat mint meg annyi emlékszobrokat; és körében az almalopással foglalkozó, félig meztelen gyer­mekeket, mint megannyi „Chevalier d’indus­­trie“-kat — mint egy 19 évűs Juratus, ki min­dent szépnek ’s jónak tart. A’ porból kivetkezve Privorszky kávé­háza felé sieték, itt legkönnyebben feltalálhatóknak hallván „czéhem“ tagjait, midőn hátulról meg­veregetve vissza nézek, Divati Lajos barátom ömle karjaim közé. „Micsoda szél fújt, — szá­la ő — téged Nyír’ hű fiát e’ zajos világba?“ — „Meguntam már Nyír’ szépeit — fele­lék , — vagy inkább szűk körét.“ „Meg nem unod a’ Pestieket; virulnak itt bőségben báj-rózsák, ibolyák, virulnak száraz töviskék is, válogathatsz kedvedre.“ — „Hát a’ zsib­áros utczában virulnak-e ?“ „A* Zágok­ék? azok a’ salonok díszei? fe­lelnek azok mint a’ rét’ legszebb ibolyái. Csak néha födi ború arczokat egy kedvencz után.“ (1839) — „Ki az a’ kedvencz?“ kérdem Divatit észrevehetőleg remegve. „Az egy Nyírifi Hamula Anselm“ felele, és remegésem elmúlt, ’s öröm mennyei üdvöt sejtető fényle szemeimből. Menni, futni akar­tam rögtön, de „a’ nyíllak szigetén vannak, csak késő éjjel jövendők vissza,“ mondá Di­vati, ’s nekem nem csekély buszomra marad­nom kellett. — „Lenkéd, — szólok hosszú szünet után Divatihoz, — tisztel, igen hőn várja leveledet.“ „Endre Lenke, — kérdé­s, különösen megháborodva, — Endre Lenke ?“ ismétlé. — „Igen, igen, a’ te hű lánykád; talán emlékezél még boldog óráidra ?“ — „Ah! barátom az 18*4 év már rég elmúlt. De hagyjuk ezt. Most igen sietős dolgom van, hanem estére táncz-mulatság leend nálunk, juj el, igen fognak örülni szüleim véletlen látáso­don, és alkalmad leend Pest jelesb rózsáit meg­­ösmérni.“ — — „Szívesen“ felelek neki, mást rögtön felelni nem tudó, ’s ő azt alig várva elrobogott. „Szegény Lenke“ gondolám magamban, ’s tovább menék a’ tarkán özönlő ember-tömegek közt, melly alatt juta csak eszembe ígéretem, és a’ ruha illy fényes jelenetre szükséges. Ép­pen frakkot kelle szüleimnek felejtniök. De folytatám kis gondolkozás után — Pesten szí­vet, lelket ’s mindent kölcsönöznek, bizonyosan lesznek ruha kölcsönözök is.“ Siettem tehát valahol czélomat elérni. Perczekké varázslák az órákat a’ kellemes látványok, érdekesek és változók, ’s tízszer is előzék lelkemből az irányt, mellyért bolygók az utczákon, így érek a’ zsidó piaczra. Sürít­(14) Jölső fele. Pest Febr. 2 Akén Megjelen e’ divatus­­ság hetenkint 2szer. Helyben félévi dija 5 frt., egész évi l0frt. Postán 6 és 12 frt. p. M­FJTFilipAÖX. Ötödik év. Hive légy törvény szavának: Isten’, Király 5 és Hazának. TARSAS ETET .­S 1839. 14-dik szám. Előfizethetni kígyó utczában, kígyó pa­tikától eső kapu, 3dik házban, és minden cs. kir. postahivatalnál.

Next