Rajztanítás, 1962 (4. évfolyam, 1-5. szám)

1962 / 1. szám

Dr. ALMÁSI GYÖRGY RAJZTANÍTÁS A MŰVELŐDÉSÜGYI MINISZTÉRIUM MÓDSZERTANI FOLYÓIRATA A didaktikai koncentráció megvalósítása a művészettörténet oktatásában „A tanuló szemében többnyire a könyvtartószíj volt az egyedüli kötelék, amely a különböző tantár­gyakat összetartotta" — írta a századforduló oktatási eljárását jellemezve O. Willmann. Ez a plasztikus, de különben lehangoló kép arra a téves felfogásra utal, amely szerint a tantárgyaknak, az ismereteknek puszta egymás mellé helyezése és halmozása képes egy egységes műveltséget, világképet kiformálni. Ismeretszerzésünk természetében gyökerezik, hogy csak az az ismeret, az a fogalom lehet maradandó birtokunk, amely valamilyen módon kapcsolódik más ismerettel. Viszont az elszigetelten, magában álló ismeret funkcióképtelenségre, elsorvadásra van ítél­ve. Az oktatás sikeressége jórészt azon fordul meg, hogy mennyire vagyunk képesek az ismereteket egy­mással kapcsolatba hozni, egymásra vonatkoztatni. A tanuló személyisége alakulásában pozitív szerepet csak az egymással kapcsolatban álló ismeretek játsz­hatnak. Ezért arra kell törekednünk, hogy az isme­retek, a tantárgyak ne essenek szét, ne izolálódjanak se az oktatás folyamatában, de a növendékek fejé­ben sem. Tehát szükség van didaktikai koncentrá­cióra. A pedagógiai szempont hangsúlyozása mellett a koncentráció pszicho-fiziológiai indokoltságára is rá kell mutatnunk. Ez közelebbről azt jelenti, hogy a koncentrációnak a gondolkodásban betöltött igen fontos funkciójára is gondoljunk. Mindez természe­tesen csak a magasabbrendű idegtevékenység pavlovi tanának alkalmazásával lehetséges. A didaktikai koncentráció céljának, oktatásbeli funkciójának és pedagógiai hasznának elemzése után beszéljünk az ismeretek összekapcsolásának módjá­ról. Mindez több körülménytől függ: az összekap­csolandó ismeret didaktikai céljától, az összekapcso­landó ismeretek természetétől, az előzetes ismeretek mélységétől, fogalmi tisztaságától, a tanulók képes­ségeitől és felkészültségétől, valamint életkori sajá­tosságaitól. A didaktikai feladat és koncentráció. Ha a tanítási órán új művészettörténeti ismereteket alakítunk ki, és ezért kombinált óratípust tartunk, a koncentráció céljaira felhasználandó ismeretek szélesebb kultúr­területről származnak, és mozgósításuk is intenzí­vebb. Ha viszont a már régebben megszerzett isme­retek ellenőrzése vagy­ alkalmazása, illetőleg általá­nosítása a didaktikai feladat, akkor kisebb méretű a koncentrációs anyag mozgósítása, viszont nagyobb a növendéki aktivitás és önállóság. A tananyag természetes kapcsolatot homogén és heterogén anyagrészek között létesíthetünk. A ho­mogén ismeretek közötti koncentráció létesítése azt jelenti, hogy a régebben szerzett és a most kialakí­tandó művészettörténeti anyagrészeket kapcsoljuk össze, pl. a gót stílus tanításánál a román stílusról tanultakra utalunk. A homogén ismeretek között kiépített koncentrá­ció nem teszi fölöslegessé a heterogén koncentrációt. Ez közelebbről azt jelenti, hogy a művészettörténeti ismeretek sikeresebb kialakítása és megszilárdítása érdekében nemcsak a régebben tanult művészettör­téneti ismereteket idézzük fel a gyermek tudatában, hanem az új anyaggal kapcsolatba hozható történel­mi, irodalmi, lélektani stb. ismereteket is. E tudo­mányterületek bekapcsolása élénkké, színessé és tel­jesebbé teszi tanítási óránkat. Csak arra vigyázzunk, hogy az ismeretek kellő egyensúlya megmaradjon, a más tantárgybeli ismeret csak másodlagos lehet. A művészettörténet a legszorosabb kapcsolatot a történelemmel, az irodalommal, a zenével és a lélek­tannal tartja. A következőkben vegyük sorra ezeket az érintkezési területeket. A művészettörténet tanítása során sokszor nyílik alkalom annak bemutatására, hogy a művészet, mint felépítmény, a különböző korokban milyen kapcso­latban áll a gazdasági alappal, a társadalom fejlődé­sével. Ebből következik, hogy a más tantárgyakkal való kapcsolatteremtés terén a történelemnek ki­emelt jelentősége van. Az egyes művészettörténeti fejezetek előtt mindig megtaláljuk a szükséges történeti bevezetőt, a művé­szettörténeti jelenségek mögött a szükséges törté­neti hátteret. Azonban mennyivel szervesebben épül­ne be mindez a növendék művészettörténeti gondol­kodásába, műveltségébe, ha a szükséges történeti 1

Next