Rajztanítás, 1962 (4. évfolyam, 1-5. szám)
1962 / 1. szám
Dr. ALMÁSI GYÖRGY RAJZTANÍTÁS A MŰVELŐDÉSÜGYI MINISZTÉRIUM MÓDSZERTANI FOLYÓIRATA A didaktikai koncentráció megvalósítása a művészettörténet oktatásában „A tanuló szemében többnyire a könyvtartószíj volt az egyedüli kötelék, amely a különböző tantárgyakat összetartotta" — írta a századforduló oktatási eljárását jellemezve O. Willmann. Ez a plasztikus, de különben lehangoló kép arra a téves felfogásra utal, amely szerint a tantárgyaknak, az ismereteknek puszta egymás mellé helyezése és halmozása képes egy egységes műveltséget, világképet kiformálni. Ismeretszerzésünk természetében gyökerezik, hogy csak az az ismeret, az a fogalom lehet maradandó birtokunk, amely valamilyen módon kapcsolódik más ismerettel. Viszont az elszigetelten, magában álló ismeret funkcióképtelenségre, elsorvadásra van ítélve. Az oktatás sikeressége jórészt azon fordul meg, hogy mennyire vagyunk képesek az ismereteket egymással kapcsolatba hozni, egymásra vonatkoztatni. A tanuló személyisége alakulásában pozitív szerepet csak az egymással kapcsolatban álló ismeretek játszhatnak. Ezért arra kell törekednünk, hogy az ismeretek, a tantárgyak ne essenek szét, ne izolálódjanak se az oktatás folyamatában, de a növendékek fejében sem. Tehát szükség van didaktikai koncentrációra. A pedagógiai szempont hangsúlyozása mellett a koncentráció pszicho-fiziológiai indokoltságára is rá kell mutatnunk. Ez közelebbről azt jelenti, hogy a koncentrációnak a gondolkodásban betöltött igen fontos funkciójára is gondoljunk. Mindez természetesen csak a magasabbrendű idegtevékenység pavlovi tanának alkalmazásával lehetséges. A didaktikai koncentráció céljának, oktatásbeli funkciójának és pedagógiai hasznának elemzése után beszéljünk az ismeretek összekapcsolásának módjáról. Mindez több körülménytől függ: az összekapcsolandó ismeret didaktikai céljától, az összekapcsolandó ismeretek természetétől, az előzetes ismeretek mélységétől, fogalmi tisztaságától, a tanulók képességeitől és felkészültségétől, valamint életkori sajátosságaitól. A didaktikai feladat és koncentráció. Ha a tanítási órán új művészettörténeti ismereteket alakítunk ki, és ezért kombinált óratípust tartunk, a koncentráció céljaira felhasználandó ismeretek szélesebb kultúrterületről származnak, és mozgósításuk is intenzívebb. Ha viszont a már régebben megszerzett ismeretek ellenőrzése vagy alkalmazása, illetőleg általánosítása a didaktikai feladat, akkor kisebb méretű a koncentrációs anyag mozgósítása, viszont nagyobb a növendéki aktivitás és önállóság. A tananyag természetes kapcsolatot homogén és heterogén anyagrészek között létesíthetünk. A homogén ismeretek közötti koncentráció létesítése azt jelenti, hogy a régebben szerzett és a most kialakítandó művészettörténeti anyagrészeket kapcsoljuk össze, pl. a gót stílus tanításánál a román stílusról tanultakra utalunk. A homogén ismeretek között kiépített koncentráció nem teszi fölöslegessé a heterogén koncentrációt. Ez közelebbről azt jelenti, hogy a művészettörténeti ismeretek sikeresebb kialakítása és megszilárdítása érdekében nemcsak a régebben tanult művészettörténeti ismereteket idézzük fel a gyermek tudatában, hanem az új anyaggal kapcsolatba hozható történelmi, irodalmi, lélektani stb. ismereteket is. E tudományterületek bekapcsolása élénkké, színessé és teljesebbé teszi tanítási óránkat. Csak arra vigyázzunk, hogy az ismeretek kellő egyensúlya megmaradjon, a más tantárgybeli ismeret csak másodlagos lehet. A művészettörténet a legszorosabb kapcsolatot a történelemmel, az irodalommal, a zenével és a lélektannal tartja. A következőkben vegyük sorra ezeket az érintkezési területeket. A művészettörténet tanítása során sokszor nyílik alkalom annak bemutatására, hogy a művészet, mint felépítmény, a különböző korokban milyen kapcsolatban áll a gazdasági alappal, a társadalom fejlődésével. Ebből következik, hogy a más tantárgyakkal való kapcsolatteremtés terén a történelemnek kiemelt jelentősége van. Az egyes művészettörténeti fejezetek előtt mindig megtaláljuk a szükséges történeti bevezetőt, a művészettörténeti jelenségek mögött a szükséges történeti hátteret. Azonban mennyivel szervesebben épülne be mindez a növendék művészettörténeti gondolkodásába, műveltségébe, ha a szükséges történeti 1