Rajztanítás, 1973 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 1. szám

Rajztanítás A MŰVELŐDÉSÜGYI MINISZTÉRIUM MÓDSZERTANI FOLYÓIRATA MÓRÉ ERZSÉBET így látják ők a világot Gyermekrajz-kiállítás Székesfehérvárott -------Mi a kedvenc tantárgyad? Nem egyszer és nem is kétszer hangzik el ez a kérdés az iskolások között. Az általános iskola nyolc éve, s esetleg az azt követő tanulmányi idő alatt sokszor vál­tozhat a gyermek válasza. Nem csupán azokat a tár­gyakat sorolják fel, amelyeket valóban kedvvel, vagy­­nagy ambícióval tanulnak, hanem azokat is, amelyek részükről „könnyűnek találtatnak”. Az alábbi sorok­ban azonban olyan lányokról és fiúkról lesz szó, akik számára a rajzórák nem a feszültebb koncentrációt igénylő matematika-, kémiaórák utáni fellélegzést jelentik csupán, hanem ennél sokkal többet. Sajátos kifejezési módot, belefeledkezést egy általuk alakított, elképzelt világba. Szenvedélyes munkát. Kiállítás az ezeréves városban Székesfehérvár nem első alkalommal adott otthont gyermekrajz-kiállításnak. Előbb az Alba Regia Napok ünnepségsorozatának keretében megyei szintű, két évvel ezelőtt dunántúli, idén pedig meghívásos jellegű, országos gyermekrajz-kiállítást rendeztek. A Fejér megyei Tanács VB Művelődési Osztálya, a székes­­fehérvári Városi Tanács VB Művelődésügyi Osztálya, a Városi Úttörőelnökség, a Pedagógusok Szakszer­vezete Városi Bizottsága valamint az Országos Pedagó­giai Intézet által meghívott megyénkénti három álta­lános iskolából és néhány óvodából több mint kétszáz pályamű érkezett a bíráló bizottsághoz. Ezek közül hetvenegy munka került a tablókra, falakra. Tizenhat egyéni és három csoportalkotást díjazott a zsűri. (Az egyenlő jutalmak megválasztásában dicsérendő a gon­dosság: a díjak rajz, illetve festésnél felhasználható eszközökből állnak, hasznosak, célszerűek. További munkára segítnek. .......lábujjhegyen smaragdrétre indul..." Aki látott kisgyermeket rajzolni, tanúja lehetett annak, milyen figyelemmel, s örömmel feledkezik az a rajzolásba, a kétdimenziós anyagformálásba. Korlátokat nem ismerve indít vonatot, hogy erdőket mezőket szeljen át, keze nyomán bont szirmot a virág, s kereke­dik város, falu vagy akár ismeretlen őserdő, képekről megismert oroszlán, elefánt — a fehér papíron. De az elefánt és az oroszlán — bárha csak képről vagy a televízió ernyőjéről ismert is — a gyermek számára az emlékkép ceruzával, ecsettel való felidézése mégsem másolás, hanem újraéledése egy régi élménynek; alkotás. A gyermeki képzelet nem ismer határokat. Szabadon teremt színes mesevilágot, ábrázolja minden gátlás nélkül az őt körülvevő valóságot. Juhász Gyula így ír gyönyörű versében a gyermeki képzeletről: ......Egy nagy aranykaput nyitott ki éppen, Melyet kerubok őriznek dalolva, S lábujjhegyen a smaragdrétre indul, Arany mezőre és ezüst patakra” Erre az arany mezőre és ezüst patakra lép ki a tíz­évesek csoportja is, ők Komlón, a Fürst Sándor úti általános iskolában a fennállásának ezeréves évforduló­ját ünneplő Székesfehérvár történetét dolgozták fel hatalmas csoportképben. Szó szerint arany mezőre, ezüst patakra érnek; képükön ugyanis épp e két szín dominál. Nem kevésbé fantáziadús a békéscsabai négy esztendős Povázsay Szilárd képe. Kék és piros mezőben fest elefántot szürkével. Bájos képének is ezt a címet adta: „Gyermekelefánt”. A székesfehérvári négy éves Szabó Tamás vitorlás schoonerrel vág neki a messzi tengereknek, míg a hajdúszoboszlói Tóth Kati — öt éves óvodás — a közelgő telet várja ragasztott, színe­zett képével. ők hárman a legkisebbek, az ecsetet, ceruzát meg­fogó óvodásokat képviselik, jelenlétük a kiállításon 1

Next