Rajztanítás, 1975 (17. évfolyam, 1-5. szám)
1975 / 1. szám
Rajztanítás AZ OKTATÁSI minisztérium MÓDSZERTANI FOLYÓIRATA DR. MAKSAY LÁSZLÓ Képzőművészetünk 30 éve A felszabadulás óta eltelt 30 év képzőművészeti vonatkozásban is jelentős átalakulást hozott; olyan eredményekkel büszkélkedhetünk, amelyekre érdemes visszatekinteni. Talán a legszembetűnőbb eredmények az építészet területén születtek. Mindenekelőtt gondoljunk arra, hogy a félig romokban heverő fővárosunk nemcsak újjáépült, hanem olyan sok új, modern épülettel gazdagodott, hogy Európa legszebb városai közé sorolható. Építészeink rengeteg műemlék jellegű épületet építettek újjá, és még több új, modern középülettel és lakóteleppel gazdagították fővárosunkat. A sok közül csak néhányat emelünk ki: a MÉMOSZ-székház (Gádoros Lajos), Népstadion (Dávid Károly), Kőbányai mozi (Molnár Péter), Hotel Budapest kör alaprajzú épülete (Szrogh György), Hotel Duna Interkontinental (Finta József). Meg kell emlékeznünk az új művelődési házakról és az új lakótelepekről is, valamint a vidék új szocialista városairól, Dunaújvárosról, Komlóról, Kazincbarcikáról. A fejlődés természetesen nem volt zökkenőmentes. Tudjuk, az 50-es évek elején sajátos klasszicizáló elemek jelentkeztek az épületeken, ami nem felelt meg a modern vasbetonépítészet követelményeinek. Később azonban szabad utat kaptak a modern törekvések, és egymás után épültek az olyan modern, konstruktivista középületek, mint a Központi Orvostudományi Kutatóintézet, a Chemolimpex vagy a Déli pályaudvar, mely világviszonylatban is igen számottevő alkotás. Új lakótelepeink a házgyári technológia miatt eleinte kissé uniformizáltak voltak, újabb lakótelepeinknél azonban már tervezőink jobban törekednek a változatosabb formák kialakítására, és így az új városképek esztétikai megjelenése is emelkedett. A formai mellett a tartalmi fejlődés még jelentősebb, hiszen míg a felszabadulás előtti időszakban az építészet elsősorban a magánérdekeket szolgálta, szocialista építészetünk a köz szolgálatában, a dolgozó tömegek esztétikusabb építészeti környezetének kialakításán fáradozik, tartalmában kétségtelenül demokratikusabbá vált. A végbement világnézeti változást legszemléletesebben szobrászatunk tükrözi. Köztéri szobraink mondanivalói lényegesen átalakultak, hiszen monumentális köztéri szobraink eszményképeinket örökítik meg, és ezek egészen mások, mint azelőtt. Dózsa, Szántó Kovács János is szobrot kapott. Szobrot kaptak munkásosztályunk új hősei, a martinászok is. Rengeteg felszabadulási emlékművel gazdagodtunk. Ki kell emelnünk Kisfaludi Strobl Zsigmond gellérthegyi Felszabadulási Emlékművét, a Kossuth-szobrot, Pátzay Pál Leninszobrát, Kiss István Tanácsköztársaság Emlékművét, melyek szinte mérföldkövei monumentális szobrászatunk fejlődésének. Nagyjaink emlékét szolgálják a margitszigeti Nemzeti Pantheon szobrai is. Elmondhatjuk, hogy köztereinket, lakótelepeinket soha nem díszítette annyi szép szobor, mint napjainkban. A tartalmi fejlődés mellett a stiláris fejlődés már nem volt ilyen egyenes vonalú. Hiszen köztudott, hogy az első években a szocialista realizmus helytelen értelmezése következtében stiláris kötöttségek jelentkeztek. Stílusként értelmezték a szocialista realizmust, holott az alkotómódszer, mely a társadalmi valóság szocialista szemszögből való reális tükrözője; a kifejezés módja, formanyelve azonban sokféle lehet. („A párt formai, stiláris kérdésekbe szervezeti rendszabályokkal nem avatkozik be, de a közízlés formálását fontos politikai és ideológiai feladatnak tekinti” — olvashatjuk a Központi Bizottság Irányelveiben.) Tapasztalhatjuk, hogy a kezdeti kötöttségek után képzőművészeti kiállításainkon a stílusok gazdag sokféleségével találkozhatunk. Strobl, Pátzay, Mikus természetelvű formanyelve mellett Somogyi József expresszív, Borsos Miklós még elvontabb vagy pl. Varga Imre szürrealista és Segesdi György nonfiguratív formanyelve ma már egyaránt szocialista művészetünk természetes megjelenésformája. Művészetpolitikánk a kísérleteknek tág teret engedett, mivel a kísérletezés a fejlődés záloga. Az elmúlt 30 év alatt festészetünk főleg a monumentális műfajok területén mutatott fel igen jelentős eredményeket. Középületeink sok szép mozaikkal, fres- 1