Rajztanítás, 1977 (19. évfolyam, 1-4. szám)
1977 / 1. szám
Rajztan és AZ OKTATÁSI MINISZTÉRIUM KOVÁCS KÁROLY MÓDSZERTANI FOLYÓIRATA Múzeum + pedagógia = múzeumpedagógia Kolumbus fedezte fel Amerikát, de minden nem amerikai ember a maga számára külön felfedezi, ha Európából vagy Afrikából nyugat felé odahajózik, vagy odarepül. Ilyen külön felfedezést tesz a pedagógia, amikor a múzeumok felé tekint, a múzeum kínálta lehetőségeket akarja kihasználni. Már megpillantottuk a partot, most közeledünk felé - részben tudjuk, részben sejtjük a pedagógia múzeumok falain belüli alkalmazásának lehetőségeit. Az igény, a szükségesség (a pedagógiai munka hatásfokának növelése) kényszerítenek, hogy minél hamarabb partot érjünk - a lehetőségeket valóra váltsuk. Sok-sok próbálgatást, kísérletet, kutatást, sokféle munkaterület tevékenységének összehangolását kell elvégezni, amíg súlya és tartalma lesz ennek az új fogalomnak: múzeumpedagógia. A muzeológus és pedagógus együttműködése a rajztanítás gyakorlatában a műalkotás-elemzés óráin lenne leginkább kézenfekvő. E területen még a tervezgetéseknél és a tapasztalatok gyűjtésénél tartunk. Ha ezeket sikerrel végezzük, elég tapasztalatra teszünk szert, akkor egy rendszerré, általánosan elfogadható és ajánlható koncepcióvá áll össze. Utána talán sor kerül egy elvi állásfoglalásokat tisztázó konferenciára is, így, lassanként a gyakorlatba, a mindennapos gyakorlatba kerül és jelentősen kamatozik a befektetett erőfeszítés a tanárok, tanulók munkájában. Hasznára válik az oktatás-nevelés, múzeum ügyének - végül a társadalomnak, az emberiségnek. Az iskolák működését módosítani, szervezni kell olyanformán, hogy tanrendszerűen biztosítani tudják a múzeumban tartandó órákat. A tanári továbbképzést ki kell terjeszteni a múzeumpedagógia felé, bevonva ebbe a muzeológusokat is. Ki kell dolgozni a múzeumpedagógia módszertanát. (Debrecenben 1975. VI. 24-26-án Történelemtanítás és Múzeum címmel tartott konferencia ajánlásai.) A múzeumok felé is van bizonyos elvárás, változtatási igény az együttműködés érdekében. Azt a kicsit arisztokratikus szellemet, amely múzeumainkban ma még uralkodik, jó lenne felcserélni egy köznapibb munkás, hogy azt ne mondjam póriabb szellemre - szerintem „tömegfogyasztásra" így alkalmasabb lenne a múzeum. A múzeum-, illetve művészetbarátok számának növelése érdekében a múzeumok raktári anyagát (bár ott nem művészeti csúcsteljesítményeket őriznek) három-négy hónapra 30-40 vidéki helységben vándorkiállításon be lehetne mutatni. A közművelődés frontján vívott harcukat sikeresebben vívhatnák ezáltal is. Bizonyára gyakorló pedagógusok és muzeológusok még nagyon sok lehetőséget, egymás felé támasztott igényt, de megoldást is tudnának felsorolni, amely lehetővé tenné a múzeum és a pedagógia kéz a kézben, egy úton, egy cél felé haladását. A hazai rajz tanításban az elsők közötti kísérlet november 12-én a Szépművészeti Múzeumban volt a pedagógia és a múzeum összeházasítására. Mindenképpen dicséretes volt ez a tett, mert a cél felé vezető útra világított. Ennek a bemutató órának még iskolai jellege volt, mert a múzeum műtárgyai szemléltetőeszközökként szerepeltek az óra vezetésében. A tanulók megadott szempontok szerint a kiállítás tárgyait figyelték az óra egy részében (kb. 25 perc), majd visszatértek az előadóterembe, ahol megfigyeléseiket elmondták, egymásét kiegészítették. Saját megállapításaikon kívül irodalmi, zenei szemelvényekkel is. Példát kaptunk az órából arra, miként lehet felhasználni a tanításban a közvetlen élményt adó emlékeket, egybeépítve ezeket a tanmenet meghatározott anyagával. A korszak legjellemzőbb, legjelentősebb - a múzeumban nem található, diafelvételekről vetített - műtárgyai szolgáltattak alapot a korstílus jegyeinek megállapításához. Módszertani szempontból egyik formája lehet a múzeumi óráknak ez a bemutató ára. A tananyag feldolgozásában a múzeum műtárgyai adta lehetőségeket összekötjük a régi módszer alapján végzett műalkotás-elemzéssel. A tantárgyi koncentráció megvalósítása feltétlenül megtörténik, mert a műalkotást el kell helyezni a korában. Az évszám megjelölésén kívül annak az időszaknak társadalmi-, gazdasági szerkezete, társadalmi osztályok alapvető viszonyai, politikai események, szellemi-, eszmei jellege, technikai-, tudományos fejlettségi szintje - ezek megemlítése, felvázolása alapján a tanítványokban kialakulhat a történelmi kor képe, majd ebben el is helyezik a művet, műveket. Ezen túl a többi művészet (irodalom és zene) alkotásaiból szemelvények érzékletesebbé, színesebbé teszik a kor képét. Például a fizika vagy földrajz tehát segítséget adhat a műalkotások megértéséhez. Együtt e hozzácsatolható ismeretek a műelemzést kultúrtörténeti panorámává szélesíthetik, ami a mű feldolgozásának semmiképp nem kárára, hanem hasznára válik. Jelenleg ez nálunk az oktatási gyakorlatban elég hiányos terület. Megvalósulva eredményezheti,