Rakéta Regényújság, 1979. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-02 / 1. szám
VÉGH ANTAL téeszmetró Az elnök ivott egy laza fröccsöt, aztán szólt Emerenciának, hogy jöjjön utána a másik szobába. Emerencia kilibbent az ajtón - az elnök elvtárs után -, és bent a másik szobában gyors mozdulattal megvetette az ágyat. Ahogy az elnök végigvágódott a heverőn, s Emerencia begyakorolt mozdulatokkal meglazította az elnök elvtárs nyakkendőjét, és kigombolta az inge felső gombjait. Aztán megállt a fekhely mellett. Az elnök egyik kezével elvackolta magát a fekhelyen, a másik kezével benyúlt az Emerencia szoknyája alá. A lány közelebb húzódott, és türelmesen várta, hogy az elnök elvtársinak lesz-e még valami kívánsága. - Na - mondta az elnök -, hunyok egy órácskát! Minden ebéd után ez a szokása. - De az istennek se keltsetek fel! Mondd azt, hogy megbeszélést tartok, zárt körűt! Emerencia már éppen oda akart húzódni az elnök elvtárs mellé, amikor ő hortyogni kezdett, és a karja lehanyatlott, keze kihullott a lány szoknyájaalól. Várt még néhány másodpercet, aztán megigazította a ruháját, és viszszament a másik szobába, magára hagyva a hortyogó elnököt. Emerencia már második éve tölti be atitkárnői szerepkört az elnök elvtárs mellett. És már második éve, hogy az elnök elvtárs minden ebéd után - mielőtt hunyna egy órácskát - benyúl a szoknyája alá, de ettől több még soha nem történt. Pedig azt hitte, hogy mint csinos lányt nemcsak azért nézte ki az elnök, mert elvégezte az irodai szakiskolát... - Ebbe márbele lehet őrülni - mondta egyszer Marinak -, folyton csak ez a nyúlkálás, közbenmeg sehol semmi. Ahogy Emerencia visszaért a másik szobába, egy fiatalember állt az ajtóban. - Én az elnök elvtársat keresem - mondta. Magabiztos volt, elegáns, kigombolt inge gallérja mögött -a nyakában tanka kis selyemsál. Mari - az Emerencia helyettese - azt hitte, hogy a jövevény közművelő vagy bűvész, aki előadástakartartani. Sokan járnak mostanában ilyenek a téeszbe, de hogy ő most más miatt jött, Mari azt mondta neki, várja meg Emerenciát! - Elnök elvtárs értekezik - mondta Emerencia. - Ha ezt befejezi, egy másik értekezleten fog részt venni! - És holnap? - Holnap a járók - És holmapután? - A megye! - Azután? Emerencia belelapozott egy naplóba. - Azután Budapest! - Tudjátok mit, galambocskáim? - szemtelenül megveregette Mari fenekét. Akét lány elképedt. - Jobb, ha azonnal bejelentetek! Én tízmilliót hoztam a téesznek! Tisztán! - Hagyja itt - mondta Mari -, aztán ha felkelt az elnök elvtárs ... odaadjuk neki. - Értekezik! Te süsü - mondta Emerencia. - Átadjuk neki... Megszólalt a telefon. Emerencia vette fel: - Első titkár elvtárs titkársága? Elnök elvtársat? - intett Marinak, hogy menjen be az elnök elvtárshoz, ő addig tartja a vonalat. Mari lábujjhegyen bement a belső szobába, az elnök elvtárs füléhez hajolt, és suttogva mondta: az első titkár elvtárs van a telefonnál. Az elnök közelebb húzta Marit a fekhelyhez, és be akart az ő szoknyája alá is nyúlni. - Emerencia ... - mondta. - Mari vagyok - és jókorát ütött az elnök kezére. - Én meg azt hittem ... - Első titkár elvtárs telefonál... - súgta megint a lány, de az elnök nem szólt semmit, hortyogott, elengedte a Mari szoknyáját. A lány odaszaladt a fekhely végéhez, gyorsan felhajtotta a lepedőt. Az elnök elvtárs nagylába