Rakéta Regényújság, 1980. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)

1980-03-18 / 12. szám

kezeltette magát, tulajdonképpen idegkimerültség volt az egész, de az utóbbi időben komolyan javult. Mint fogorvos­nak, állva kellett dolgoznia, ez merítette ki. - Ismeri a férjét? - Tulajdon­képpen nem. - Ezt hogy érti? - Két alkalommal találkoztam vele. Mégpedig negyven­­nyolc órán belül. Ha jól emlékszem, első ízben a múlt hé­ten, a Domus Medicá­ban. Az egyik kolléga előadást tartott. Elmentem az előadásra, a végén Dubreuil is megjelent, a fe­leségéért jött. Láttam őt, de nem beszéltünk egymással. Más­nap a lépcsőházban futottam össze vele, amikor fölmentem Dubreuil-né rendelőjébe. - Fényképről fölismerné? - Természetesen. Milliard kinyitja a táskáját, elővesz egy borítékot, s a bo­rítékból négy halott férfiról készült fényképet tesz az orvos elé; a fotókon csak az arcot lehet látni. - Melyik Dubreuil? - De hisz ezek halottak! - Melyik Dubreuil? - Ez az, kétségtelenül ez az! Ez Dubreuil. Meghalt? Tavelli doktor nagyot nyel, szemmel láthatóan meg van döbbenve. Keze ügyében ott egy pohár víz, iszik egy kortyot, aztán megkérdezi: - Mikor halt meg? - Az önök balesete után két órával találtuk meg a holt­testét. - Hol? - A villiers-i polgármester tanyája előtt. Szíven lőtték. - Szörnyű! De mit keresett ott? - Nagy segítséget nyújtana nekünk, ha megpróbálna pon­tos választ adni a kérdéseimre. Dubreuil-né nem szokott a férjéről beszélni? - Nem, esze ágában se volt... végül is... úgy érzem, egyikünk se tartotta szükségesnek, hogy Dubreuil-ről beszél­gessünk. Azt hiszem, ez érthető. - Dubreuil-t kis kaliberű fegyverrel ölték meg. - Értem, hova akar kilyukadni... Az asszony táskájá­ban pisztolyt találtak. Ezek szerint ő lett volna... Ó, nem! Ez elképzelhetetlen. Dubreuil-né sohase követett volna el gyilkosságot. - Meg kell várnunk a boncolás és a fegyverszakértői vizs­gálat eredményét, csak azután m­ondhatunk biztosat. De tér­jünk vissza kettejük időelszámolására. Dubreuil-né tizenhat óra húsz perckor vált el öntől, s azután csak tizenhét óra ti­zenöt perckor találkoztak. Ez azt jelenti, hogy nem tudjuk, mivel töltötte el Dubreuil-né a két időpont közötti ötvenöt percet. Bőven juthatott ideje rá, hogy megkeresse a férjét és végezzen vele. Durand tanyája Donnet-né lakásától kocsival tíz perc. Dubreuil-nének tehát huszonöt perce volt a gyilkos­ság elkövetésére. - Nehezen tudnám elfogadni ezt a gondolatmenetet. Kép­zelje magát a helyembe. Maga tulajdonképpen azt állítja, hogy a szere... vagyis az egyik barátnőm megölte a férjét. - Én semmit sem állítok. Csak egy egyszerű föltevést mondtam el. Szóval az időelszámoláson nem óhajt változ­tatni? - Nem. - És az áldozat táskájában talált pisztollyal kapcsolatos vallomásán... - Azon sem, ismétlem, sejtelmem se volt róla, hogy Dubreuil-nének pisztolya van. - Akkor ezt is följegyzem. Ennyi az egész. Millard kiegészíti az orvos írásbeli vallomását, és odate­szi elé a jegyzőkönyvet. -­­Itt írja alá. Köszönöm, doktor úr. Jaj, hadd tegyek fel még egy kérdést. Hol lakott Dubreuil-né? - A Lourmel utcában, a rendelője mellett volt egy két­szobás garzonlakása. - És volt még egy lakása? - Igen, Sensban. - Ön járt a sensi lakásában? - Nem, egyszer sem. Hogy őszinte legyek, a pontos lak­címét sem tudom. - Jobbulást kívánok, doktor úr. Millard kezet fog Tavellivel, a folyosón Rault várja. ** - A boncolás? - Még folyik, őrsparancsnok úr. Az orvosnak még egy félórára van szüksége. A százados úr ott van a boncterem­ben. - Hát persze, imádja a boncolást. Hostier kilép a boncteremből. Kis fémdobozt tart a kezé­ben, átnyújtja Millard-nak. - A lövedék van benne, az orvos szedte ki a hullából. Jól jegyezte meg, 6,35-ös, Dubreuil-né tölténytárából pedig hiányzik egy töltény, végeztesse el a szükséges azonosítást, Millard. - Igenis, százados úr. Hány órakor állt be a halál? - Tizenhat és tizennyolc óra között. Ez biztos. - És Dubreuil-né boncolási lelete? - Az orvos enyhe szívelégtelenséget állapított meg. Le­hetséges, hogy rosszul lett, de nem túl valószínű. A halált mindenképpen az ütközés okozta. A volán befúródott a mell­kasába, és a világítás kapcsolórúdja szétzúzta a szívét.­­ Tehát, ha a laboratórium megállapítja, hogy a férfit Dubreuil-né 6,35-ös pisztolyával lőtték le, máris lezárhatjuk az ügyet. Az asszony ölte meg Dubreuil-t... persze ebben az esetben is lehetséges, hogy Tavelli doktor a bűntársa volt. De az orvosnak piszokul tökéletes az alibije. Hostier Millard kérésére elolvassa Tavelli vallomását.­­ A doki nem tudott a fegyverről, és a fényképen hatá­rozottan felismerte Dubreuil-t - jegyzi meg az őrsparancs­nok. - De még mindig nincs a kezünkben olyan okmány, aminek alapján azonosítani lehetne a halott férfit. - A párizsi vagy a sensi lakásukon majd talál ilyen ok­mányt. A részletekkel maga foglalkozik, Millard, nekem Ger­­ber-t kell tájékoztatnom. Fiatal ápolónő siet oda hozzájuk. - Telefonhoz kérik önöket. - Menjen a készülékhez, Millard. Én visszamegyek az orvoshoz.

Next