Rakéta Regényújság, 1984. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1984-05-08 / 19. szám

Magától értetődőn ott voltak a színház­ban. Jobboldalt az első földszinti páholyba vezették Heltaiékat, a közben észbe kapott igazgatóság Heltai bocsánatát kérte a „téve­désért”. Heltai a páholy mélyén foglalt he­lyet, Vali új ruhájában elöl pompázott a sze­líd Hédi mellett. A közönség valóban a mű­vészvilág elitjét képviselte, s voltak közis­mert politikusok, arisztokraták. Az első fel­vonás Fedák Sári Kukorica Jancsija és az édes-bájos Medgyaszay Vilma Iluskájának remeklését viharzó taps fogadta. Az előadás végén a színészekkel együtt megjelentek a függöny előtt a frakkos szerzők. A bennfen­tesek fölfedezték a páholy mélyén megbújó Heltai Jenőt, s a nevét kiáltották. A közön­ség csatlakozott, s zengett a nézőtér nevétől a költőnek, aki a legtisztább magyar népi költészettel tisztelgett Petőfi Sándor emléké­nek. Heltai nem mozdult a kuckójából. Vali izgalma egyre fokozódott. Jenő, állj fel, ha­jolj meg, hallod? Te lusta dög, hát mozdulj, Jenőkém, drágaságom, látni akarnak... S mert bűbája ezúttal nem érte el a kellő ha­tást, a temperamentumos Vali felugrott, s jobbra-balra hajlongva fogadta a tapsot. A közönség nevetett, éljenezte a kábult Valit, míg a gyöngéd Hédi a kezét érintve a helyére kényszerítette. Vali szerint férje éppen csak arra szakított időt, hogy hozzájáruljon Zsuzsi lánya világ­­rajöttéhez. A kicsi még totyogott, amikor Je­nő egy szabad percének köszönhette Jancsi fiát. A párizsi fiatalságában látogatott kabarék és cavau-k leheletkönnyedségű szellemisége, finom frivolsága egyezett Heltai költői alka­tával, s hamarosan kedvelt szerzője lett a bu­dapesti kabaréknak sanzonszövegekkel, jele­netekkel. A látszólag könnyű kézzel odave­tett semmiségeket is nagy műgonddal írta Heltai Jenő, szigorú revizora írásai helyes magyarságának, mondatszövésének, s hogy mikor dolgozott, ki tudja? A látszat szerint napjának és éjszakáinak nagy részét házon kívül töltötte „írók, színészek és más csirke­fogók” társaságában. Békésen szivarozott, a hangját ritkán hallatta, és lassan pocakoso­don. Vali megszokta, hogy a férje csupán percekre látható, elszedte a pénzét, és élt ő is a maga kedvére. Kissé lármásan, egy baba­káplár szókincsével gondosan nevelte négy gyermekét, de sok évtizedes benső barátsá­gunk alatt én egyik gyerektől sem hallottam kétértelmű szót. Vali szorgalmasan gyűjtött, s 1908-ban villát vásárolt a máriabesnyői Fenyvesi Nagy Úton. Ezerkilencszáztíz nyarán Hédi Heltaiék közelében bérelt nyári lakást. Ekkor azon­ban már megállapították gyógyíthatatlan be­tegségét, és a gyanútlan szép Hédit Marien­­badba küldték „kúrára”. A már kifizetett bé­rű nyári lakást átadta sógornőjének, anyám­nak, s így a nyarat a minket ellenállhatatla­nul vonzó Heltai gyerekek szomszédságában töltöttük. A nagy kert játékra alkalmas terü­let volt. Vali fáradhatatlanul sütött, főzött, Ciliké a konyha közelében helyezkedett el kötésével, regényeket is olvasott. Legkedve­sebb szerzője az angol Elinor Glyn volt. A gyerekek naponta megkérdezték: - Ciliké, melyik a kedvenc regényed? - A F.. .ngsz - felette a bájos sváb balerina, az írónő „Szfinksz” című regényéről volt szó. A PALATÍNUS-PALOTÁK A Lipót körút 8-as számú házból a Margit­­híd pesti oldalán, a Duna-parton és a Pozso­nyi úton 1912-ben felépültek a büszke Pala­­tinus-paloták, bizonyos rangsorolás szerint. A Rudolf tér fényűző ötszobás lakásait el­foglalók közül emlékszem a Góth házaspárra és Jászai Marira. A Katona József utcai ház ötödik emeletére költöztek Heltaiék, faláttö­réssel egyesítve egy három- és egy négyszo­bás lakást. Az ötödik emelet lakói közül em­lékezetes Balassa Jenő, a Vígszínház művé­sze, testalkatának és­­tartásának méltósága meghatározta szerepkörét: nagyhercegeket és nagyköveteket alakított olyan élethűen, ahogy a közönség képzeletében élnek a nagykövetek és a nagyhercegek. Felesége, Felhő Klári szép, szikrázó szemű, cigány származású asszony, elsőrangú cimbalom­művésznő, Jancsi fiuk remek zongorista. A következő épület háromszobás lakásait jó­módú középosztály bérelte, s újságírókra emlékszem: itt lakott Janovics Pál. Az Est­lapok közgazdasági rovatának munkatársa, Lakatos László író és hírlapíró, Fazekas Im­re, szintén író, nem tudom, akadnak-e még, akik emlékeznek a nevére. Az utolsó épület Sziget utcai traktusában szintén barátok lak­tak: Sarkadi Aladár, a Vígszínház igen nép­szerű művésze, s a hatodik emeleti műterem­­lakásban Keményfi Jenő festőművész, ma is nagy becsben tartjuk nővéremről és később rólam készített festményeit. Ennek az utolsó épületnek Pozsonyi úti kapuja vezetett a mi lakásunkhoz. Ezt az épületet már nem ne­vezném palotának. Öt emeleten egyforma kétszobás lakások, részint a Pozsonyi útra néző ablakokkal, részint a házközre, ami összekötött az újpesti rakpart hasonló házso­rával. A ház emlékezetesebb lakói: az első emeleten Ledofszky Gizella, a Magyar Kirá­lyi Operaház nyugdíjas szólóénekesnője, az ötödik emeleten egy kövérkés testalkatú, tö­mött bajszú, higgadt modorú, tipp-topp ele­­ganciájú úriember; az ő szomszédja volt a legszebb szőke színésznő, aki azonban szer­ződés és szerep hiányában férjével játszotta el jeleneteit az ötödik emeletről lejövet. Szép és messze csengő hangjára a folyosókra tó­dult az ifjúság és a személyzet. kiváló színjá­ték volt. Válogatott gorombaságokat vagdo­sott férje fejéhez, az két kezét zsebre vágva, elegánsan, könnyedén szaladt lefelé a lép­csőn, nyomában a nő, szókincsének gazdag­sága kifogyhatatlan, egyénisége varázsos, amint hangot váltva köszöntötte valamelyik lakót: - Pá, aranyom... Jó reggelt, cicus­­kám ... - Körülbelül ennyire emlékszem a házból, ahol sötét, átfűthetetlen két szobá­ban átéltünk háborút és tizennyolc keserves esztendőt. A Heltai lakás hosszú folyosójának végén volt Jancsi és német nevelőnőjének szobája, a mellette levőben a három lány és a francia nevelőnő. Következett Heltai Jenő dolgozó­­szobája, középen a nagy íróasztal, szobrok, festmények, László Fülöp portréja a szépsé­ges Valiról. Ebédlő, zöld szalon és bordó szalon, s a folyosó végén Vali szobája, káp­rázatos selyem, csipke, illat. Mi nővéremmel iskolába menet a konyhán át sietősen hatol­tunk a lakásba, mert már a konyhában hadi­állapot uralkodott szakácsnő és szobalány között, majd Jancsi szobájában a két nevelő­nő között éktelen zajjal folyt a vita német és francia keveréknyelven, míg lebegő hálóin­gében berontott Vali -­a kisasszonyok cso­magoljanak, máris ki vannak rúgva. Ekkor következtünk mi. Persze a triccs-traccs a Thury kislányokkal, az iskola ráér, kapott volna ő az anyjától, ha ilyen félvállról veszi

Next