Rakéta Regényújság, 1984. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1984-05-08 / 19. szám
Magától értetődőn ott voltak a színházban. Jobboldalt az első földszinti páholyba vezették Heltaiékat, a közben észbe kapott igazgatóság Heltai bocsánatát kérte a „tévedésért”. Heltai a páholy mélyén foglalt helyet, Vali új ruhájában elöl pompázott a szelíd Hédi mellett. A közönség valóban a művészvilág elitjét képviselte, s voltak közismert politikusok, arisztokraták. Az első felvonás Fedák Sári Kukorica Jancsija és az édes-bájos Medgyaszay Vilma Iluskájának remeklését viharzó taps fogadta. Az előadás végén a színészekkel együtt megjelentek a függöny előtt a frakkos szerzők. A bennfentesek fölfedezték a páholy mélyén megbújó Heltai Jenőt, s a nevét kiáltották. A közönség csatlakozott, s zengett a nézőtér nevétől a költőnek, aki a legtisztább magyar népi költészettel tisztelgett Petőfi Sándor emlékének. Heltai nem mozdult a kuckójából. Vali izgalma egyre fokozódott. Jenő, állj fel, hajolj meg, hallod? Te lusta dög, hát mozdulj, Jenőkém, drágaságom, látni akarnak... S mert bűbája ezúttal nem érte el a kellő hatást, a temperamentumos Vali felugrott, s jobbra-balra hajlongva fogadta a tapsot. A közönség nevetett, éljenezte a kábult Valit, míg a gyöngéd Hédi a kezét érintve a helyére kényszerítette. Vali szerint férje éppen csak arra szakított időt, hogy hozzájáruljon Zsuzsi lánya világrajöttéhez. A kicsi még totyogott, amikor Jenő egy szabad percének köszönhette Jancsi fiát. A párizsi fiatalságában látogatott kabarék és cavau-k leheletkönnyedségű szellemisége, finom frivolsága egyezett Heltai költői alkatával, s hamarosan kedvelt szerzője lett a budapesti kabaréknak sanzonszövegekkel, jelenetekkel. A látszólag könnyű kézzel odavetett semmiségeket is nagy műgonddal írta Heltai Jenő, szigorú revizora írásai helyes magyarságának, mondatszövésének, s hogy mikor dolgozott, ki tudja? A látszat szerint napjának és éjszakáinak nagy részét házon kívül töltötte „írók, színészek és más csirkefogók” társaságában. Békésen szivarozott, a hangját ritkán hallatta, és lassan pocakosodon. Vali megszokta, hogy a férje csupán percekre látható, elszedte a pénzét, és élt ő is a maga kedvére. Kissé lármásan, egy babakáplár szókincsével gondosan nevelte négy gyermekét, de sok évtizedes benső barátságunk alatt én egyik gyerektől sem hallottam kétértelmű szót. Vali szorgalmasan gyűjtött, s 1908-ban villát vásárolt a máriabesnyői Fenyvesi Nagy Úton. Ezerkilencszáztíz nyarán Hédi Heltaiék közelében bérelt nyári lakást. Ekkor azonban már megállapították gyógyíthatatlan betegségét, és a gyanútlan szép Hédit Marienbadba küldték „kúrára”. A már kifizetett bérű nyári lakást átadta sógornőjének, anyámnak, s így a nyarat a minket ellenállhatatlanul vonzó Heltai gyerekek szomszédságában töltöttük. A nagy kert játékra alkalmas terület volt. Vali fáradhatatlanul sütött, főzött, Ciliké a konyha közelében helyezkedett el kötésével, regényeket is olvasott. Legkedvesebb szerzője az angol Elinor Glyn volt. A gyerekek naponta megkérdezték: - Ciliké, melyik a kedvenc regényed? - A F.. .ngsz - felette a bájos sváb balerina, az írónő „Szfinksz” című regényéről volt szó. A PALATÍNUS-PALOTÁK A Lipót körút 8-as számú házból a Margithíd pesti oldalán, a Duna-parton és a Pozsonyi úton 1912-ben felépültek a büszke Palatinus-paloták, bizonyos rangsorolás szerint. A Rudolf tér fényűző ötszobás lakásait elfoglalók közül emlékszem a Góth házaspárra és Jászai Marira. A Katona József utcai ház ötödik emeletére költöztek Heltaiék, faláttöréssel egyesítve egy három- és egy négyszobás lakást. Az ötödik emelet lakói közül emlékezetes Balassa Jenő, a Vígszínház művésze, testalkatának éstartásának méltósága meghatározta szerepkörét: nagyhercegeket és nagyköveteket alakított olyan élethűen, ahogy a közönség képzeletében élnek a nagykövetek és a nagyhercegek. Felesége, Felhő Klári szép, szikrázó szemű, cigány származású asszony, elsőrangú cimbalomművésznő, Jancsi fiuk remek zongorista. A következő épület háromszobás lakásait jómódú középosztály bérelte, s újságírókra emlékszem: itt lakott Janovics Pál. Az Estlapok közgazdasági rovatának munkatársa, Lakatos László író és hírlapíró, Fazekas Imre, szintén író, nem tudom, akadnak-e még, akik emlékeznek a nevére. Az utolsó épület Sziget utcai traktusában szintén barátok laktak: Sarkadi Aladár, a Vígszínház igen népszerű művésze, s a hatodik emeleti műteremlakásban Keményfi Jenő festőművész, ma is nagy becsben tartjuk nővéremről és később rólam készített festményeit. Ennek az utolsó épületnek Pozsonyi úti kapuja vezetett a mi lakásunkhoz. Ezt az épületet már nem nevezném palotának. Öt emeleten egyforma kétszobás lakások, részint a Pozsonyi útra néző ablakokkal, részint a házközre, ami összekötött az újpesti rakpart hasonló házsorával. A ház emlékezetesebb lakói: az első emeleten Ledofszky Gizella, a Magyar Királyi Operaház nyugdíjas szólóénekesnője, az ötödik emeleten egy kövérkés testalkatú, tömött bajszú, higgadt modorú, tipp-topp eleganciájú úriember; az ő szomszédja volt a legszebb szőke színésznő, aki azonban szerződés és szerep hiányában férjével játszotta el jeleneteit az ötödik emeletről lejövet. Szép és messze csengő hangjára a folyosókra tódult az ifjúság és a személyzet. kiváló színjáték volt. Válogatott gorombaságokat vagdosott férje fejéhez, az két kezét zsebre vágva, elegánsan, könnyedén szaladt lefelé a lépcsőn, nyomában a nő, szókincsének gazdagsága kifogyhatatlan, egyénisége varázsos, amint hangot váltva köszöntötte valamelyik lakót: - Pá, aranyom... Jó reggelt, cicuskám ... - Körülbelül ennyire emlékszem a házból, ahol sötét, átfűthetetlen két szobában átéltünk háborút és tizennyolc keserves esztendőt. A Heltai lakás hosszú folyosójának végén volt Jancsi és német nevelőnőjének szobája, a mellette levőben a három lány és a francia nevelőnő. Következett Heltai Jenő dolgozószobája, középen a nagy íróasztal, szobrok, festmények, László Fülöp portréja a szépséges Valiról. Ebédlő, zöld szalon és bordó szalon, s a folyosó végén Vali szobája, káprázatos selyem, csipke, illat. Mi nővéremmel iskolába menet a konyhán át sietősen hatoltunk a lakásba, mert már a konyhában hadiállapot uralkodott szakácsnő és szobalány között, majd Jancsi szobájában a két nevelőnő között éktelen zajjal folyt a vita német és francia keveréknyelven, míg lebegő hálóingében berontott Vali -a kisasszonyok csomagoljanak, máris ki vannak rúgva. Ekkor következtünk mi. Persze a triccs-traccs a Thury kislányokkal, az iskola ráér, kapott volna ő az anyjától, ha ilyen félvállról veszi