Rakéta Regényújság, 1985. július-december (12. évfolyam, 27-53. szám)
1985-11-19 / 47. szám
Kollonits nem válaszolt, kissé elpirult. - Nem tiszták a szívhangjai, valami zörejt hallok. Ha akarja, kórházba tudom utalni.. . Vágó százados a kórházban is szólhatott az érdekében, mert az osztályos orvos, Sasady főhadnagy úgy fogadta, mint aki már tud róla, s az előírt vizsgálatok után, néhány nap múlva lábadozóként a belgyógyászati ambulanciára tette, kisegítő írnoknak. Itt működött Gizella nővér is, egy csinos, fiatal ápolónő, aki súlyos, fekete haját apró fityulába kötötte. Esténként elbeszélgettek az üres rendelőben, a nővér bent lakott a kórházban. A hatalmas, kietlen épület ilyenkor már elcsöndesedett, csak a túlsó traktusból bőgte az unalomba egy reménytelen férfihang. - Maga miért nem hord olyan gyűrűt? - kérdezte az ápolónő. - Milyen gyűrűt? - Amin címer van, koronás családi címer. - Nem szoktam gyűrűt viselni - felelte Kollonits szemérmesen. - Látja, ha én az volnék, ami maga, én mindig hordanám, akárki akármit mond. Persze megértem, ha óvatos, elég csúnya dolog, hogy megint ez van, hogy nem az embert nézik, hanem a származását. De ha már úgyis tudják ... - Engem sosem izgattak különösebben az ilyen családi izék ... Mindig a zene érdekelt, kicsi koromtól fogva az akadémiára akartam menni. - Maga zeneakadémiát végzett? - Csak négy félévet. - És miért hagyta abba? - Kizártak - válaszolta a fiú, s vékony arcbőrén átütött a pirosság. - Én is imádom a muzsikát - mondta Gizella nővér. - Magának ki a kedvence? - Inkább a régiek: Monteverdi, Bach, Vivaldi. Meg persze Bartók és Honegger, Sztravinszkij.. . - Érdekes, engem a modern zene vala hogy nem tud megfogni. Igaz, nem is ismerem jól. - Tudja, úgy van ezzel is: egy angolul írt verset csak az fog élvezni, aki ért angolul. A modern zenének is megvan a maga anyanyelve, sőt nyelvtana, szókincse .. . Olykor Gizella barátnője, Róza nővér is odajött, feketét főztek, rádióztak. Ezzel a Róza nővérrel, amint később kiderült, Sasady főhadnagy tartott fenn bizalmas kapcsolatot. Az osztályos orvos jóvágású, szép szál férfi volt, nős, családos, de gyakran vállalt éjszakai ügyeletet, különben szintén nagy zenebarát, itt, a kórházi szobájában is volt lemezjátszója. Egy ízben Gizi nővéren keresztül Kollonitsot is meghívta egy kis esti muzsikálásra, négyesben voltak, Sasady doktor egymás után rakta föl az operarészleteket, kamarazenét, néger spirituálékat, a nők bólét csináltak meg részeg dinnyét, injekciós tűvel fecskendezték belé a konyakot. Lassanként ez állandó együttessé vált, a főhadnagy össze is tegeződött a fiúval, persze csak a privát érintkezésben, s Kollonits alkalmanként formás kis előadásokat tartott az egyes korok zeneművészetéről, a jelentősebb muzsikusokról. Hovatovább azonban dűlőre kellett vinni az ügyét: a kórházban nem maradhatott örökké, arról pedig, hogy visszamenjen az alakulatához, Gizella most már hallani sem akart. Hogyan miképp s mily kapcsolatok révén, pontosan nem lehetett tudni, végül is nyilván ő mesterkedte ki, hogy Kollonitsot orvosi felülvizsgáló bizottság elé utalják. Ennek tagja volt Sasady főhadnagy, Vágó százados, és a többiek közt is akadt ismerős, vagy sikerült hozzájuk nexust találni: a bizottság a leletek és vizsgálatok alapján Kollonits Lipót honvédet szívritmuszavarok miatt egyhangú határozattal leszerelte. Gizi nővér azért megnyugtatta, hogy nincs igazán akut veszély, s ha vigyáz, kevesebbet dohányzik, és főleg nem izgatja, idegesíti magát, előreláthatólag a jövőben sem lesz. Vissza kellett térnie az alföldi tanyára, amit a kitelepítéskor jelöltek ki lakhelyükül, három kilométerre a kiskunsági Izsák községtől. A Daczó-tanyát, melybe egy kulák családdal kerültek egy fedél alá, mikor először pillantották meg, a világ legförtelmesebb istállójának látták, s az öreg Daczó - minden politikától függetlenül - irigy, gyanakvó, szörnyeteg-fösvény vén paraszt volt, aki sajátos logikával őket is a rendszer embereinek tekintette. A kezdeti vegzatúrák mellett özvegy Kollonitsné annak idején vele is állandó pozícióharcban állt, s végül a ház körüli udvart háncskerítéssel választották ketté, amolyan tanyai vasfüggönnyel, amit embernek, állatnak tilos volt megsértenie. Ám azalatt, míg az ifjú Kollonits katonáskodott, az öreg Daczót szerencsésen elvitte egy tavaszi tüdőgyulladás, s a hozzátartozóival már könnyebb volt kijönni. Az egykori tábornokné a Vörös Hajnal termelőszövetkezetben dolgozott mint fejőnő, Lipót kishúga, Klotild pedig iskolába járt, akár a többi idevaló gyerek. Időközben a szomszédos tanyák lakóival is megbarátkoztak; a parasztok sajnálták a meghurcolt családot, s amiben lehetett, segítették, élelmet, ajándékokat küldtek, még ismeretlenek is. Régi bútoraik maradékával úgy-ahogy berendezkedtek a számukra kiutalt helyiségben, és újabban, mióta az emberséges Fúró Pál lett a brigádvezetője, az asszonyt a téeszben se piszkálták, sőt egy alkalommal jó munkájáért nyilvánosan megdicsérték. A Vörös Hajnalban nyert elhelyezést leszerelése után a fia is, egészségi állapotára való tekintettel most már könnyebb, adminisztrátori beosztásban. Amellett szabad idejében a maga szakterületén is folytatta régebben megkezdett munkáját, a környék népdalainak gyűjtését, és sikerült néhány addig le nem jegyzett dallamot, változatot fölkutatnia. Ezért eleinte a rendőrségre is beidézték, hogy mi az ördögöt nyaggatja a vénasszonyokat meg a dolgozókat, utóbb azonban a járási tanács kulturális osztályától kapott rá írásos engedélyt. Furcsamód csupán Kollonitsné nem nézte jó szemmel ebbeli buzgólkodását; kemény, szikár termetű és lelkületű, csontja velejéig vallásos asszony, aki panasz nélkül tűrte sorsának fordulatait, és vállalta, mintegy penitenciaként, a legnehezebb munkát, ám hogy mi célja összekörmölni, amit a parasztok gajdolnak, nem fért a fejébe. A családi pletykák és fényképek szerint csúnya lány volt, férje csak a vagyonáért vette el, és azután is folyton csalta. Gizella nővér többször írt, csomagot küldött, a szabadsága idején le is látogatott. Ő mesélte el, hogy a kórházban Kollonits távozása után csúf botrány ütött ki, egy műtős följelentette őket, hogy az orvosi szobában grófi közreműködéssel éjjeli orgiákat rendeztek, a nyugati kultúrát dicsőítették, és az amerikai rádió híreit terjesztették. Róza nővért azonnali hatállyal elküldték szegényt, Sasady főhadnagyot pedig vidékre helyezték. A fegyelmin szóba került Kollonits leszereltetése is, de túl sokakat érintett volna, az egész felülvizsgáló bizottságot, ezt a pontot elejtették, s tán Gizella is ennek köszönhette, hogy megúszta egy dorgálással: túlságosan bele volt bonyolódva az ügybe, és ezt a szálat nem akarták tovább feszegetni... Gizi nővér - vagyis Permüller Gizella - apjának azelőtt mészárszéke volt Kalocsán, s a lány nem tudta megbocsátani, hogy az üzletet elvették, Kollonitsék sorstársának érezte magát a megpróbáltatásokban. Egyébként otthonosan viselkedett, a mamának segített a háztartásban és a kis Tildának a számtanfeladatban, fát aprított, megetette a tyúkokat, diós kiflit sütött, a búcsúzáskor pesti komissiókat vállalt, és valóban mindent gyorsan, ügyesen el is intézett. Ötvenháromban feloldották a mozgási tilalmat, most már elhagyhatták volna a Da- Mon amur, mon amur, Szívemben te vagy az úr... 4