Rakéta Regényújság, 1988. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)
1988-03-08 / 10. szám
szigorúan bizalmasnak, rendkívül fontosnak és sürgősnek minősítik. Az utolsó sejtig szétboncolják majd az agyadat, és ezek nem olyan úriemberek, mint von Karsthoff. - Akkor a biztonság kedvéért talán célszerű lenne, ha utána találkoznánk. Lehet, hogy össze kell eszkábálnunk a beszámolómat. Tessék - mondtam, és ezzel átnyújtottam Johnnynak a szállodaszobám kulcsát. - Cipődobozomban találsz egy üveg Black Labert. Még nem volt időm kipakolni. Schröderrel és Nassensteinnel fél nyolcra beszéltük meg a találkát egy estorili bérelt villában. Kopár lakás volt, a berendezés jellegzetesen olyan bútorokból állt, amelyek általában nyári bérvillákban találhatók - semmi sem emlékeztetett von Karsthoff fényűző konspirációs lakásaira. A két SD-tiszt spártai jellem volt, a kihallgatást egyetlenegyszer szakították csak meg rövid időre, hogy bekapjunk néhány száraz szendvicset és lehajtsunk egy sört. Minden sallangot és udvariaskodást elhagyva elhadartam a számomra Londonban összeállított információkat. Lerajzoltam nekik az invázió céljára Angliában összevont valóságos és képzeletbeli hadosztályok jelzéseit, s felsoroltam az ugyancsak valóságos és képzeletben angol meg amerikai parancsnokok nevét. Az információ azt a célt szolgálta, hogy a német vezérkar az általunk kívánatos következtetéseket vonja le hadműveleti tervünkről. Schröder és Nassenstein felváltva egészen hajnali három óráig bombázott keresztkérdésekkel, de távolról sem bizonyultak olyan éles eszűeknek és agyafúrtaknak, mint von Karsthoff. Miközben kikísért, Schröder elsütötte azt, amit teljes meglepetésnek szánt. Holnap Berlinből vezető állásban levő tiszt érkezik, hogy önnel találkozzék. Lesz még néhány további kérdése. Akkor holnap este ugyanebben az időben találkozunk, rendben van? - Szeretném, ha nem holnap kellene találkoznunk - mondtam. Válaszom láthatóan megdöbbentette. Időt akartam nyerni, hogy felkészülhessek. Közöltem vele, inkább holnapután szeretnék találkozni a berlini küldöttel. Ürügyként azt hoztam fel, hogy másnap jelentést kell tennem a jugoszláv nagykövetnek, ő pedig többnyire ragaszkodik ahhoz, hogy ott maradjak nála vacsorára. Ez még igaz is volt, és Schröder kénytelen volt elfogadni magyarázatomat. - Hát persze, az álcázása - mondta komolyan. - Nem szabad elhanyagolnunk az álcázását. Johnnyt ébren találtam a szobámban, észrevettem, hogy A végzet bábjátéka című regényt olvassa. A whiskysüvegből alig egyharmad hiányzott, ami őszintén meglepett. - Minden gondolat naivnak tűnik alapos keresztkérdések tüzében - fogadott köszönés helyett. - A találkozómra vagy Huxleyra célzol? - Mindkettőre. Hogy sikerült? - Két hűséges pártfunkcionárius, távolról sem olyan eszesek, mint von Karsthoff. S nem is annyira veszélyesek. Feleslegesen ijesztettél rám. Meglehet, hogy feleslegesen ijesztgettelek, de azért csak óvatosan vitorlázzál, te megrögzött dubrovniki kalóz. Csak várd meg, amíg a berlini főhóhér a keze közé kap. Azt hiszem, fel sem méred, ilyen mértékben támaszkodik az OKW arra, amit Londonban összeszedsz. Megbíznak benned, de kétszeresen is meg akarnak bizonyosodni arról, vajon nem vezettek-e félre. Nem győzöm eléggé hangsúlyozni, máskor légy nagyon óvatos. Meglengettem a whiskysüveget. Ez minden szónál ékesebben beszél, te azután tök józan maradtál. - Mindkettőnknek jókora adagot töltöttem. - Igyunk, semmi baj nem lesz. - Csudára biztos vagy magadban, igaz? - Rá sem ismertem Johnnyra, annyira szokatlan volt, hogy kételkedik és borúlátó. - Igen biztos vagyok magamban - válaszoltam. - Négy éve dolgozom már a szakmában, és ravaszabb róka vagyok náluk. Itt vagyok, élek, nem igaz? - Ó igen, ravasz vagy, bozontos farkú, igazi róka, Dusko. Túljársz az eszükön, amíg tiszta a fejed, de mi történik, ha befecskendezik neked az igazságszérumot? - Igazságszérum? Hát az meg micsoda? - A legújabb agyficam, most készültek el vele a laboratóriumban. Nátrium-tiopentál. Új szer, amely szétzúzza az ember akaratát. Amíg a kezelt ember a hatása alatt áll, állítólag képtelen hazudni. S ha érdekel, közölhetem veled, hogy a lisszaboni Abwehr-kirendeltség nemrégiben kapott belőle egy szállítmányt. - Gondolod, hogy belekevernek majd valamennyit az ételembe vagy italomba? - Nem, intravénásan adják be. Persze nem hiszem, hogy kedvenc ügynöküket gúzsba kötnék és erőszakkal fecskendeznék be neki a szert, de esetleg javasolhatják, hogy önként vesd alá magadat a kezelésnek, s így bizonyítsad jóhiszeműségedet. Úgy éreztem, sürgősen szükségem van egy újabb whiskyre. Egy ideig én is, Johnny is némán, elkomorodva meredtünk magunk elé. - Johnny, egészen bizonyos vagy abban, amit erről a szerről mondtál? Tudod, hogy nem mindenki reagál egyformán a gyógyszerekre. - Roppant büszke vagyok ugyanis arra, hogy mindenkor tudatosan cselekszem. - Belátom, hogy átkozottul jól reagálsz az alkoholra, de ez már vagy száz generáció óta ott csörgedezik az ereidben. - Nem tudnál szerezni valamenynyit ebből a nátriumpentől... szóval ebből az izéből? - Megoldható. Johnny nyelvén a „megoldható" határozott igent jelent. - Akkor elvégezzük magunk a kísérletet. Felhajtok egy orvost, aki hajlandó lesz befecskendezni nekem a szérumot. Az estorili dombok felett már javában virradt, amikor Johnny eltávozott, hogy valami halandzsával rávegye az Abwehrt, adjon neki az igazságszérumból. Két napja már alig aludtam, további zsúfolt negyvennyolc órára kellett felkészülnöm, és alig vártam, hogy pár órát alhassak, de először még el kellett mennem, hogy egy utcai telefonfülkéből felhívjam Gladhillt. Amikor közöltem vele, hogy az ügy sürgős, én viszont halálosan kimerült vagyok, nyomban kijött Estorilba, hogy találkozzék velem. - Olyan orvosra van szükségem, aki nem kérdez semmit - közöltem vele. Ezután beszéltem neki az új szérumról. Gladhill is elképedt. - Bizonyos dr. Pinto fogja felkeresni tizennyolc órakor a szállodai szobájában. - Kezet rázott velem, majd hozzátette: - Sok sikert, Dusko. Amikor kiéleződik a helyzet, magára mindig számítani lehet. - Úgy éreztem, mintha a nekrológomat hallgatnám. Hazatámolyogtam a Palacióba, és néhány órát aludtam. Röviddel dr. Pinto érkezése előtt Johnny ébresztett fel. Néhány ampullát lökött oda nekem, majd elmondta, hogyan jutott hozzájuk. - A mindent legyőző nagyúr, a pénz. Szerencsére társaim nagy része igen szereti a készpénzt. Ez lépett az idealizmus helyére a náci világban. Dr. Pinto, a Londonban végzett fiatal portugál orvos tökéletesen tisztában volt azzal, miről van szó. Nyilvánvalóan tudta, mivel foglalkozik ------------—variolaH