Rakéta Regényújság, 1989. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-17 / 3. szám

„Mint Mohamed koporsója ég és föld között, úgy függünk je­lenleg az írás- és szóbeli érett­ségi vizsgák között” - írta Arany János Tompa Mihály­nak 1857-ben. De manapság is jellemezhetjük a kétes sor­sot, az átmeneti állapotot vagy a bizonytalan helyzetet ezzel a szóláshasonlattal: ég és föld között lebeg, függ vagy lóg, mint Mohamed koporsója. Ennek a sajátosan magyar, sem nyugati, sem keleti nyel­vekben nem ismeretes, állan­dósult hasonlatnak egy ősrégi hiedelem és egy ezzel kapcso­latos, török hódoltság előtti szokás az alapja. A keleti, bár nem mohame­dán eredetű hiedelem, mely valószínűleg a keresztes hábo­rúk résztvevőinek közvetítésé­vel vált Európában is ismert­té, nyomaiban megtalálható már abban a XII. század má­sodik felében átírt ófrancia történeti énekben, melynek el­ső fogalmazását egy Richard nevű zarándok állította össze, aki pedig szemtanúja volt An­­tiochia 1098-i ostromának és bevételének. Ez az ún. Antio­­chiai ének többek között leír­ja, hogy Mohamed arany­ezüst bálványképét a szultán „négy mágnesre tétette és állí­totta, hogy ne hajoljon el egy irányban se. Mohamed a leve­gőben volt és elkezdett forog­ni, mert egy szerelő mozgatja, mely forgásban tartja”. E me­se későbbi változataiban már nem Mohamed bálványképe, hanem Mohamed koporsója szerepel. Kecskeméti W. Pé­ter, XVII. századi jeles ma­gyar ötvösművész, aki köny­vet is írt az ötvösségről és a drágakövekről, már a követke­zőket mondja: „Hallottam közbeszédben, hogy Arábiá­ban a Mahomet koporsója csak az aerben [ a levegőben] áll, semmi sem tartja, de ha úgy vagyon, ebben sem kétel­kedem semmit, hogy az mág­neskőből csináltak hajlékot neki.” Ez tudomásunk szerint a hiedelem legrégibb magyar említése, s minthogy Kecske­méti nem járt külföldön, két­ségtelen bizonyítéka annak, hogy a XVII. században jól is­merték nálunk a levegőben függő Mohamed-koporsóról szóló mendemondát. A hiede­lem még a XVIII. század vé­gén is tartotta magát. Gvadá­­nyi József is úgy tudja, hogy Mohamed „vaskoporsóban függ, mintha levegőégben ál­lana, ezért ezzel nagy csudá­nak tartják a törökök, pedig mágneskövek tartják ezen ko­porsót”. A múlt század elején a felvilágosultabb emberek már nem hisznek ebben a mendemondában. Fábián Jó­zsef 1803-ban megjelent Ter­mészeti tudomány a köznép­nek c. művében már „ízetlen, bűzetlen mesének” minősíti azt a hiedelmet, „hogy Maho­­med török prófétának vasko­porsója Mekkában két mágne­sek között a levegőégben füg­gene”. Maga a hiedelem las­sanként teljesen feledésbe is merül, s ma már csak szólás­hasonlatunk őrzi az emlékét. Érdekes megemlíteni, hogy a szólásunk alapjául szolgáló hiedelem a mohácsi vész előtti időben egy sajátságos magyar szokásnak vagy inkább szer­tartásfélének is forrásává vált. Az 1501 -i budai körmenet le­írásában két külföldi utazó, Daiiero Tamás olasz író és egy német röpirat ismeretlen szerzője, egymástól függetle­nül csaknem egybehangzóan azt adja elő, hogy a körmenet útvonalába egy koporsót füg­gesztettek fel a magasba, me­lyet, mikor a körmenet odaért, valamiféle tűzsugárral elpusz­títottak, maradványait pedig a nép tiporta szét. Az egyik for­rás szerint ez a szertartás azon a hiedelmen alapszik, hogy a török ereje akkor fog lehanyat­­lani, ha Mohamed koporsóját szétrombolják. Hogy az úrna­pi szertartás alkalmával a ko­porsót nem valami állványra, talpazatra állították, hanem - nyilván valamihez odakötve - úgy helyezték el, hogy az, mint a német röpirat mondja, „sza­badon csüngött a temető fölött a magasban”, jól mutatja, hogy Mohamed koporsójának a levegőben függéséről szóló mendemonda igen régen, nyil­ván már a középkorban is jól ismert volt nálunk. A hiedelem széles körben való elterjedtsé­gének egyébként az is bizonyí­téka, hogy szóláshasonlat ala­kult belőle. D. NAGY GÁBOR Lebeg, mint Mohamed koporsója JÁTÉK A BETŰKKEL (Tót Gyula) MLSZ !U,34/I 32 Mim

Next