Rakéta Regényújság, 1989. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-17 / 3. szám
„Mint Mohamed koporsója ég és föld között, úgy függünk jelenleg az írás- és szóbeli érettségi vizsgák között” - írta Arany János Tompa Mihálynak 1857-ben. De manapság is jellemezhetjük a kétes sorsot, az átmeneti állapotot vagy a bizonytalan helyzetet ezzel a szóláshasonlattal: ég és föld között lebeg, függ vagy lóg, mint Mohamed koporsója. Ennek a sajátosan magyar, sem nyugati, sem keleti nyelvekben nem ismeretes, állandósult hasonlatnak egy ősrégi hiedelem és egy ezzel kapcsolatos, török hódoltság előtti szokás az alapja. A keleti, bár nem mohamedán eredetű hiedelem, mely valószínűleg a keresztes háborúk résztvevőinek közvetítésével vált Európában is ismertté, nyomaiban megtalálható már abban a XII. század második felében átírt ófrancia történeti énekben, melynek első fogalmazását egy Richard nevű zarándok állította össze, aki pedig szemtanúja volt Antiochia 1098-i ostromának és bevételének. Ez az ún. Antiochiai ének többek között leírja, hogy Mohamed aranyezüst bálványképét a szultán „négy mágnesre tétette és állította, hogy ne hajoljon el egy irányban se. Mohamed a levegőben volt és elkezdett forogni, mert egy szerelő mozgatja, mely forgásban tartja”. E mese későbbi változataiban már nem Mohamed bálványképe, hanem Mohamed koporsója szerepel. Kecskeméti W. Péter, XVII. századi jeles magyar ötvösművész, aki könyvet is írt az ötvösségről és a drágakövekről, már a következőket mondja: „Hallottam közbeszédben, hogy Arábiában a Mahomet koporsója csak az aerben [ a levegőben] áll, semmi sem tartja, de ha úgy vagyon, ebben sem kételkedem semmit, hogy az mágneskőből csináltak hajlékot neki.” Ez tudomásunk szerint a hiedelem legrégibb magyar említése, s minthogy Kecskeméti nem járt külföldön, kétségtelen bizonyítéka annak, hogy a XVII. században jól ismerték nálunk a levegőben függő Mohamed-koporsóról szóló mendemondát. A hiedelem még a XVIII. század végén is tartotta magát. Gvadányi József is úgy tudja, hogy Mohamed „vaskoporsóban függ, mintha levegőégben állana, ezért ezzel nagy csudának tartják a törökök, pedig mágneskövek tartják ezen koporsót”. A múlt század elején a felvilágosultabb emberek már nem hisznek ebben a mendemondában. Fábián József 1803-ban megjelent Természeti tudomány a köznépnek c. művében már „ízetlen, bűzetlen mesének” minősíti azt a hiedelmet, „hogy Mahomed török prófétának vaskoporsója Mekkában két mágnesek között a levegőégben függene”. Maga a hiedelem lassanként teljesen feledésbe is merül, s ma már csak szóláshasonlatunk őrzi az emlékét. Érdekes megemlíteni, hogy a szólásunk alapjául szolgáló hiedelem a mohácsi vész előtti időben egy sajátságos magyar szokásnak vagy inkább szertartásfélének is forrásává vált. Az 1501 -i budai körmenet leírásában két külföldi utazó, Daiiero Tamás olasz író és egy német röpirat ismeretlen szerzője, egymástól függetlenül csaknem egybehangzóan azt adja elő, hogy a körmenet útvonalába egy koporsót függesztettek fel a magasba, melyet, mikor a körmenet odaért, valamiféle tűzsugárral elpusztítottak, maradványait pedig a nép tiporta szét. Az egyik forrás szerint ez a szertartás azon a hiedelmen alapszik, hogy a török ereje akkor fog lehanyatlani, ha Mohamed koporsóját szétrombolják. Hogy az úrnapi szertartás alkalmával a koporsót nem valami állványra, talpazatra állították, hanem - nyilván valamihez odakötve - úgy helyezték el, hogy az, mint a német röpirat mondja, „szabadon csüngött a temető fölött a magasban”, jól mutatja, hogy Mohamed koporsójának a levegőben függéséről szóló mendemonda igen régen, nyilván már a középkorban is jól ismert volt nálunk. A hiedelem széles körben való elterjedtségének egyébként az is bizonyítéka, hogy szóláshasonlat alakult belőle. D. NAGY GÁBOR Lebeg, mint Mohamed koporsója JÁTÉK A BETŰKKEL (Tót Gyula) MLSZ !U,34/I 32 Mim