Rakéta Regényújság, 1989. július-december (16. évfolyam, 27-52. szám)
1989-07-04 / 27. szám
Polgártársaim és hazámfiai! Hazámfiai nemcsak mint magyarok, hanem úgy is, mint kunok, mert Kiskunságban születtem. Úgy hiszem, emlékeztek még arra az alacsony köpcös mészárosra, ki egykor a félegyházi, szabadszállási és szentmiklósi mészárszékeket árendálta, az az én apám. Nem gondolnám, hogy ötét egészen elfelejtették volna, mert hiszen akkor, míg itt lakott, minden becsületes ember szerette ötét közületek, minthogy a becsületes emberek szeretik egymást. De én rám nehezen fogtok emlékezni; én még gyermekkoromban elszakadtam közületek s azóta csak nagyon ritkán juthattam ahhoz az örömhöz, hogy szülőföldemet meglátogathassam. Ennélfogva nem mervén bízvást remélni, hogy köztetek szószólóm akad, magam vagyok kénytelen szószóló lenni magamért. Igazság szerint nem is magamért, hanem itt értetek szólok, legalább azon jó szándékból, hogy előmozdítsam a ravatokat. Én szerszámnak ajánlom magamat a ti kezeitekbe, semmi másnak. Magyarország az utóbbi időkben sokat tett, de még korántsem tett eleget arra, hogy boldog és szabad legyen . .. mert minden nemzetnek ez a két fő célja: boldogság és szabadság. Magyarország eddig egy nyers fenyőfa volt, most már le van vágva és föl van deszkára fűrészelve, de még nincsen ám meggyalulva, pedig előbb meg kell gyalulni, hogy asztal készüljön belőle, az a dicső asztal, amelyhez odaül vendégeskedni a két földi istenség: a boldogság és a szabadság. Amint mondom, Magyarország gyalulatlan deszka, ti meg akarjátok gyalulni, jól van, én ajánlom magamat a ti kezeitekbe egyik gyalunak. Annyit jó lélekkel mondhatok, hogy én már megpróbált gyalu vagyok, meggyalultam sok faragatlan tüskét és nem esett rajtam csorba. Ennek a cifra beszédnek egyszerű értelme az, hogy közeledik az országgyűlés,az országgyűlésre követeket kell választani... Ha engem megválasztotok követnek, én azt dicsőségemnek fogom tartani, ti pedig, úgy hiszem, nem vallatok velem sem kárt, sem szégyent. Ez elég világosan van mondva, minden ember megértheti, sőt némelyek azt fogják rá mondani, hogy nagyon világos. Meglehet, de nem tehetek róla. Már az a jó vagy rossz szokásom megvan - amint vesszük -, hogy mindig őszintén, és hímezés-hámozás nélkül szoktam beszélni. Abban a pillanatban vágnám ki a nyelvemet, amelyben nem úgy szólna, mint érez szívem. Egyébiránt, ha az őszinteség hiba, úgy az nem az én hibám, hanem az egész magyar nemzeté, mely őszinte volt a világ teremtése óta, és én megvallom, nem akarok jobb lenni nemzetemnél, azt akarom, hogy legyenek meg bennem a magyar nemzet jó és rossz szokásai egyaránt, legyek tetőtől talpig magyar, így gondolkodom én, azért nem csűrtem-csavartam a dolgot, hanem kereken kimondtam, hogy szándékom követté lenni, ha megválasztotok, atyámfiai. Miért óhajtom épen azt, hogy ti válasszatok meg követnek? - azért, mert ez a föld, melyen ti laktok, ez a szép Kiskunság, az én szülőföldem, s bármily közel áll az ember szívéhez az egész haza, még közelebb áll az a hely a hazában, ahol született. Megnyerem-e bizalmatokat, vagy nem? azt ti tudjátok és az isten ... nem becsülöm túl magamat, nem akarok dicsekedni, de isten szent úgysem! tehetségemhez képest tettem annyit a hazáért, különösen a köznépért, hogy bizodalmára érdemes legyek. Olvassátok el azokat a könyveket, amelyeket írtam, jó rakás; abból meg fogjátok látni, mennyire szerettem mindig a népet és pártját fogtam, és küzdöttem érte. Könynyű most a nép barátjának lenni, most mikor a nép az úr a hazában és a világon; de én már akkor barátja voltam a népnek, mikor azt még parasztnak hívták és megvetették, s engemet szinte megvetettek és keserűséggel illettek, mint a nép pártfogóját. E fáradozásaimért egy jutalmat kívánok, azt a jutalmat kívánom, hogy olyan helyre állítsatok, ahol értetek tovább is fáradozhassak, s ahol BAKfeTA 3 i jf1