Rakéta Regényújság, 1993. július-december (20. évfolyam, 27-48. szám)

1993-07-09 / 28. szám

A Berettán nem volt hangtompító, de szinte semmi nem hallatszott. Kergal a kocsin kívül helyezkedett el, hogy ne fröccsenhessen rá vér vagy szövetdarab, s gondosan választotta meg a lövés szögét, nehogy be­törje az üveget. Miután Kergal elsétált a kocsitól, az erőszaknak nem maradt nyoma. Gavrades teste előredőlt a kocsi padlójára. Bárki, aki elhaladt a repteret körülvevő úton, nem látott mást, mint egy szabályosan parkoló, üres luxus Mercedest, ami bizonyára a gazdájára vár, amíg az a magángépén repül. Kergal utolért, s közömbösen a főépület felé sétál­tunk. Kergal háta mögött megtöröltem a Berettát, s a markomba rejtettem. Az épület közelébe érve meg­pillantottunk egy halom útipoggyászt, ami egy akkor érkezett turistacsoporthoz tartozott. A turisták legin­kább azzal voltak elfoglalva, hogy jó helyet szerezze­nek a rájuk várakozó autóbuszon. A táskák némelyiké­nek nyitva volt a teteje. Kinéztem egy félig telt duty­free bevásárlószatyrot, s belecsúsztattam a Berettát, amint elmentünk mellette. Ez majd gondoskodik az eltüntetéséről. Senki, aki fegyvert talál külföldön - legalábbis, senki, akinek van némi sütnivalója - nem jelenti az esetet a rendőrség­nek. Biztos voltam benne, hogy valamelyik aggályos­kodó turista majd eltünteti helyettem a Berettát, mond­juk, bedobja valahol a tengerbe. Bár későre járt, még mindig meleg volt az este. Volt még néhány percünk az indulásig. Kergal rendelt nekem egy sört a váróterem bárjában. Egyikünk sem beszélt túl sokat. Majd felszálltunk az utolsó Genfbe induló gépre. 11. fejezet Baszk szeparatisták: titkos háború - spanyol megbízásból A spanyol kormány 1979 végén, egy madridi étterem­ben rendezett találkozón adta meg végső hozzájáru­lását a baszk terroristák elleni titkos háborúhoz. Én is ott kaptam meghatalmazást egy akciósorozat meg­kezdéséhez, amelynek során a baszk szeparatista mozgalom, az ETA számos vezetőjét kellett megöl­nöm, elrabolnom és visszahoznom a spanyol igazság­szolgáltatás területére. Az akciósorozat, aminek szer­ződéseire a spanyol kormány végül majdnem negyed­­millió fontsterlinget fizetett ki, több, mint tucatnyi ETA- kulcsfigura halálával végződött. Az étteremben nem hangzottak el részletek. Az elő­készítés többhetes tárgyalások során zajlott le, meg­egyeztünk a költségekben, és megvitattuk a mód­szereket. Az éttermi találkozó célja az volt, hogy sze­mélyesen is bemutassanak a belügyminisztérium egyik vezető beosztású tisztviselőjének, aki személye­sen felelős azért a döntésért, hogy, most először, kül­földi zsoldosokat használnak fel a baszkok ellen. A baszkok akkoriban a spanyolországi célpontok elleni durva támadások után, visszavonultak a Pireneusok másik oldalának menedékébe, a francia baszk terü­letre. sgp 'Sgp Sgp SgP pgp sgp SgP ^gP PgP SgP 'SgP Az étterem, az el Botin, a régi Madrid egyik leg­­romantikusabb vendéglője volt, a calle Chuchille­­róson, a festői sikátorokkal zsúfolt negyedben, a Plaza Major közelében. A földszinten, a gazdagon díszített ^5p üvegajtók egyenesen az emeleti étterembe vezető , keskeny lépcsőfeljáró aljára nyíltak. Amikor beléptem. . . Juan Alvarez ezredes üdvözölt melegen. A rendőrség , és a belügyminisztérium rendszeresen használja ezt az éttermet, s biztonsági rutinjuk jól begyakorlott. Min­­dent megtettek annak a személynek a biztonsága ér­­­­dekében, akivel találkoznom kellett. A lépcső tetején­­ José-Martin Bolivar, a biztonsági szervek főtolmácsa­­ várt, hogy üdvözöljön, aki, bár talán még csak a har­­mincas éveiben járt, de már kopaszodó, hajlott hátú fi­­sgo gura volt. Egészen összeaszottnak tűnt Alvarez mel­leve lett, aki ugyan már jócskán a hatvanas éveit tapossa, ^ göndör hajával és mély barázdák szántotta arcával­­ még mindig jól tartja a formáját, ami tiszteletet vívott ki­­ számára annak idején, amikor Franco tábornok sze­­mélyi testőreként szolgált. Az utánam belépő vendé­­­gép­geket diszkréten feltartották, így a lépcsőfeljárón nem tartózkodott más rajtam kívül, hátulról Alvarez, élülről ’ ' Bolivar takart.­­ Az étterem nagyon népszerű. A falakat elegáns kék p*., és fehér mozaikcsempék s a régi Andalúzia történel­­eq£pl­mének jelenetei díszítik. Még Madrid legjelentősebb ■sgp családjainak sem mindig sikerül itt helyet foglaltatniuk.­­ Nem kellett még körülnéznem sem, hogy észreve­­gyem, még legalább másik két, stratégiai szempontból jól kiválasztott asztal mellett rendőrségi mesterlövé­­s*p szék ülnek. SgP sgr sgp sgp PgP 'sgp ■sgp pgp ■sgp ':SÖP sgp sgp 22 EAKgTAI ^

Next