Rakéta Regényújság, 1994. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1994-05-20 / 20. szám
rablás és a rendőri kihallgatás készítette ki, azért ilyen zilált. Pedig nem. Egyszerűen hazudott. Csend borult rájuk. Kisvártatva Robert megköszörülte a torkát. - Azt hiszem, igaza lehet - jegyezte meg egészen halkan. - így utólag teljesen összeáll a kép... De valahogy mégsem stimmel... Túl sok a feltételezés. Az őrmester válasz helyett a rádióhoz nyúlt. - Itt a K/1-es kocsi, Crule őrmester beszél. Thier hadnagynak szeretnék jelenteni. Vétel. - Itt Thier hadnagy. Hallgatom, őrmester. Vétel. - A társammal mi biztosítottuk a helyszínt a "Kétszáznegyedik utcai betörésnél. Újra átgondolva a történteket, arra a következtetésre jutottunk, hogy a nénit esetleg ÉR lemez érzése közben rabolták ki, és... - Talált, őrmester. Néhány keresztkérdés után kiderült, hogy a néni csak kitalálta a szomszédolás történetét. Robert izgatottan elkérte a mikrofont. - Itt Robert Dalish gyakornok beszél, uram. Ha így történt a dolog, akkor viszont hogy jutott át a betörő a hármas záron? - A néni nyitva hagyta az ajtót annak a fiatalembernek, aki egy ideje bevásárolni járt neki. A fickónak még kulcsa is volt a lakáshoz. Valószínűleg ő követte el a rablást. A néni vagy őt akarta védeni a hazugságával, vagy egyszerűen szégyellte, hogy ilyen megtörténhetett vele. Robert elismerő bólintás kíséretében adta vissza a mikrofont Crule-nak. A hadnagy közben folytatta. - Mindenestre köszönöm a jelentést, és gratulálok önöknek a következtetésükhöz. Ha letették a szolgálatot, vendégeim egy italra az őrsön. Vége. Crule arcán sem elégtétel, sem öröm nem tükröződött. Szó nélkül akasztotta helyére a mikrofont. - Bárcsak ne lett volna igazam... - sóhajtotta. - Gondolom, tudja, hogy ez mit jelent. Robert nem tudta hová tenni ezt a megnyilvánulást. Összevonta a szemöldökét. - Talán... ugyanaz a banda követte el a két bűncselekményt? Szervezett akcióról van szó? - Gondoltam - mosolygott keserűen Crule. - Biztos voltam benne, hogy magának csak ennyit jelent majd az egész. Valóban nem fogja fel a lényeget? Persze ehhez magának is a külvárosban kellett volna dolgoznia, vagy az is lehet, hogy a korkülönbség teszi. Mindenesetre az összefüggések kapcsán én rögtön azt próbáltam meg elképzelni, mi lesz egy-két év múlva. A végén már egészen fojtott hangon beszélt, Robert még a lélegzetét is visszafojtotta, hogy halljon valamit. - Elképzeltem, amint egy kisstílű zsebtolvaj bejön a külvárosból a citybe, és mit talál: egy kihalt várost. Álló járművek, üres utcák. Fogalma sincs, mit tegyen. Benyit az első lakásba, amit nyitva talál. Először még megijed a fotelban ülő, ER-lemezt érző tulajdonostól, később azonban rájön, hogy erre semmi oka, hiszen az illető se lát, se hall. A zsebtolvaj tűzbe jön, egymás után rabolja ki a lakásokat, majd hazatér. A külvárosban híre megy a sikerének, megindul az invázió. A belvárost ellepik a bűnözők. Nem kell soká várni, és valaki hamarosan rájön, hogy egy ÉR-zőt nyugodtan meg is lehet ölni, hiszen védekezni sem tud. A lakása, kocsija pedig sokkal csábítóbb, mint holmi apró, lopnivaló tárgyak. És megindul a lakosság módszeres kiirtása, a külváros beköltözik a belvárosba. Csak annyi kell, hogy valaki ráeszméljen: az ÉR nemcsak a lopást, hanem a gyilkosságot is megkönnyítheti... - De hát ez egy rémálom! - Robert kétségbeesett hangja kiabálásnak hatott Crule csendes szavai után. Harmadszor is megszólalt a rádió. Néhány másodpercig szótlanul meredtek rá, majd Crule gyorsan felkapta a mikrofont. - K/1-es kocsi, vétel. - Itt a központ. Gyilkosság a Trés utca 12. ötödik emelet 14-ben. Biztosítsák a ... Az őrmester meg sem várta a végét. Villámgyors egymásutánban visszarakta a mikrofont, beindította a motort, bekapcsolta a szirénát, és már száguldottak is a megadott cím felé. Amikor befordultak a Trés utca sarkán, rögtön kiszúrták a tizenkettes számot, mert jókora tömeg csoportosult előtte. Crule megnyugodott egy kicsit: talán mégsem ER-gyilkosságról lesz szó. Szemből feltűnt egy mentőautó, szintén észvesztő tempóban közeledett. Majdnem egyszerre álltak meg a tömeg előtt, csikorgó fékekkel. Crule és Robert kiugrottak a kocsiból, és áttörtek az embergyűrű közepére. Egy kisfiú feküdt középen. Csúnyán össze volt törve. Ránézésre nem lehetett megállapítani, él-e még. Egy harminc körüli nő - valószínűleg az anyja - hajolt fölé, és keservesen zokogott. Crule megfogta a vállát. - Asszonyom... Kérem, nyugodjon meg... 24 RARCIAl