Reform, 1870. január (2. évfolyam, 18-47. szám)

1870-01-14 / 30. szám

hogy ily kerülőn végre is el fog jutni oda, a­hol igen nagy szükség van már reá: a nemzeti szín­­házba. (Kocsisovszky Borcsa) a napok­ban Szegedre rándul 6 vendég­szerepre. Fel fog lépni többek közt a „Vigjáték házasság nélkül“ czimü tréfában, a „Pesti demimonde“-ban, s a „Ne­mesis “-ben. Ez utóbb a jövő héten kerül Budán is szinre. (A honvéd-rokkantak menháza) javára a nemzeti szinházban tartott előadás anyagi ered­ménye nem fényes, de kielégitő. Az összes napi bevétel: 704 frt 20 kr, a napi kiadás: 17 frt 73 kr volt; marad tiszta jövedelem: 686 frt 47 kr. Szigligeti Ede, mint az előadott mű szerzője, 68 frt 64 kr-nyi tantiemejéről, a nyugintézet pedig 34 frt 32 kr-nyi illetékéről a jótékony ezél tekintetéből lemondott, szintúgy a légszesz-társulat igazgatósága, az ez alkalommal elfogyasztott légszeszt díj nélkül szolgáltatta. Ajándékoztak továbbá: Szathmáry Mi­hály 1 db aranyat, Petrovszky Ferencz 1 frtot, Hantel Károly 2 frtot és a nemzet bárója 5 ftot, úgyhogy a jótékony czélra lefolyt összesen 694 frt 47 kr és egy db arany. Törvényszék. Felsőbb Ítélő­székeink. Volt alkalmunk lapunk f. hó 6-iki számában azon mozgalomról megemlékezni, mely felsőbb itélő­­székeink javítása körül megindult. A hiányokat, me­lyek e téren orvoslatra várnak, számokkal kimu­tatja a Törv. csarnok ; a tanulságos összeállítás, melyet a következőkben átveszünk, nem szorul kommentárra. A „T. Cs.“-ban ezeket olvassuk: Köztudomású, hogy az döbbeni Curiát képe­zett hétszemélyes és kir. ítélőtáblák az 1868. 54. t. sz. alapján feloszlattatván, — a semmitőszék és legfőbb itélőszék osztályaiból alakított uj Curia, és a különálló pesti kir. ítélőtábla 1869. junius 1-én vették működésük kezdetét. Ezen működés eredménye bezárólag 1869. deczember hó 31-ig a következő : A magyar kir Curia semmitő­széki osztályánál: bevezetett: 5262, elintéztetett: 4330, hátramaradt : 935. Ezen eredmény létrehozásánál tényleg műkö­dött egy elnök, egy alelnök, 15 biró és 4 segéd­­előadó. Ezek közül 5 biró később neveztetvén ki, a működésnél csak november és deczember hóna­pokban vett részt, 1 segédelőadó pedig kir. táblai bíróvá lett kineveztetése folytán az érintett hóna­pokban itt működni megszűnt. Azon bírói tagoknál, kik kezdet óta működ­tek, az egyénenkénti elintézés összege 388 és 143 közt váltakozik. A segédelőadóknál a legnagy­obb elintézési szám 402, a legkisebb 255. Ezen megjelölt működő személyzetnek — a segédszemélyzeten kívül — 7 havi járandósága tett mintegy 53,000 frtot. Mindamellett, hogy a semmítőszék semmi hát­ralékot nem vett át az előbbeni Curiától, hét hó­napi működése mellett, több mint egy hónappal hátramaradt befolyó ügyei elintézésében. Ennél azonban hasonlíthatlanul mostohább helyzetben áll a magyar kir. Curia legfőbb itélő­­széki osztálya, mely A tartott tanácsül. sz. 244, 95, 35, 113, 493. Ezen eredmény létrehozásában fáradozott 1 elnök, 4 alelnök , 35 biró, ez utóbbiak közül azonban 4 később neveztetvén ki, csak az utolsó 2 hónapban működtek közre. Az átlagos szám, mely az elintézésből egy­­egy bíróra esik 172, melynek tekintetbe vételével, miután a hátralékból egy-egy bíróra átlagosan 198 ügy esik, az derül ki, hogy a legfőbb ítélőszék tagjai már most, több mint féléves munkával van­nak elhalmozva, és így a január hónapban bejövő tárgyakr­a legjobb esetben csak aug—sept. hóna­pokban kerülhetne a sor. Az itten működött elnöki és bírói tagok 7 havi járandósága mintegy 119,775 ftot tesz. Ezek szerint a m. k. Curiánál a restanczia­ összesen véve 7,867-re szaporodott, mely összeg azonban oly tetemes, hogy különösen a legfőbb itélőszéki osztálynál a munkaerőknek nevezetes szaporítását teszi szükségessé, kivált ha még hozzá az is figyelembe vétetik, hogy a kir. ítélőtáblán a hátralékok száma sokkal tetemesebb lévén, ha ez — a mint kell — egy pár hónap alatt a rendes bevétellel együtt feldolgoztatik, az ennek folytán felmerülő felebbezésekből a legfőbb itélőszéknél még mindig rendkívüli bevételre kell számítani. A pesti kir.Ítélőtábla. Ide nem értve a 19 teljes ülést, mely ülé­sekben összesen 147 ügydarab intéztetvén el, az ülésen kívül elintézettekhez adattak. A működött bírói személyzet állott 1 elnök­ből, 7 alelnökből, 48 biró és 10 pótbiróból. A bí­rák száma az utolsó 2 hónapban 2-vel, harmadik a pótbirákból neveztetett ki, (mivel a­z ennek helye betöltetlenül hagyatott) növekedett. Ezek 7 havi járandósága mintegy 133,231 frt. Azon közép­szám, mely a bejött tárgyakból egy-egy előadóra jutott: a polgári és büntető osz­tályokban 615, az urbéri osztályban 245. Azon középszám, mely az elintézett ügyekből egy-egy előadóra esik: a polgári és bűnügyi osztályokban 370, az urbéri osztályban 225. Az elintézetlenül maradott perekből egy-egy előadónál van közép­számmal véve 233, s az úrbéri osztályban 19. Azon középszám, mely a fellebbi adatok sze­rint egy-egy tanácsülésben­ elintézésre átlagosan esik: 14. A 13,010 darabból álló polgári és bűnügyi hátralék elintézésére tehát szükséges 1084 tanács­ülés. Ha tehát a büntető­s polgári osztályok (ös­­­szesen 7) állandóan minden munkanapon, és így havonkint egy tanács 24, a két tanács összesen 168 ülést tarthatnának is, a­mi a lehetetlenséggel határos, — a jelen viszonyokhoz képest a polgári és bűnügyi restanczia feldolgozására legalább hónap kivántatnék. polgári- urbéri- váltó-bűn-ügyeket össz. átvett: 4637, 445, 93, 415, 5502. szaporodott: 4677, 342, 283, 1­489, 679. összes bevétele: 9314, 787, 376, 1816, 12293. elintézett:_________2924, 770, 374, 1294, 5362. hátramaradt: 6390, 17, 2, 522, 6931. Átvett az előbbi­polgári- urbéri­büntetőügyet összesen n­ kir. Ítélő­táb­lától 3268,­ 695, 3963. szaporodott: 4171. júniusban 3351, 100, 720, júliusban 4972, 225, 890, 6087. augusztusban 3576, 148, 897, 4621. szeptemberben 2753, 89, 742, 3584. októberben 2632, 109, 797, 3538. novemberben 2780, 11­5, 891, 3786. deczemberben 3096, 193, 967, 4256. összes bevétel 26,428, 979, 6599, 34006. ebből elvi­­ ülés­tértetett­­­ben 9889, 386,­­3262, 13537. ülésen kívül 5081, 515, 1785, 7381. összes elintézés 14,970, 901, 5047, 20,918. hátralék 11,458, 78, 1552, 13,088. a tartott tanács­ülések száma: 278, 61, 215, 958. A Reform szerkesztőjéhez: A pestvárosi hasonszenvi kórház ügye. T. szerkesztő ur! „Midőn 1866-ban Pesten a kholera dühön­gött, én mint főpolgármester szintén tárgyaltam a hasonszenvi kórház ügyét. A homoepathák folya­modtak, hogy miután az állopathák maguk bevall­ják, hogy nem képesek a kholerát gyógyítani, en­gedjenek nekik, t. i. a homoeopatháknak egy fiók­kórházat át. És én ezt nem voltam képes keresz­tülvinni, mert mióta az orvosok tisztviselők, ők ke­zelnek mindent, ők bírják a hatalmat. Én a homeo­­patha orvosokat meghallgattam annak idejében és védelmeztem is őket a helytartótanács előtt, de az allopatha orvosi testület ellenem volt, és így nem tehettem semmit.“ — „Ezen tan kérdése egész vallás­üldözéssé vált, és a homoepathia soha sem fog lábra kapni, ha mi­­ért nem engedünk neki.“ Ezeket mondá Pest városa volt főpolgármestere .) Pest városa hatósága f. é. márczius 3-án tartott közgyűlésén következő indítványt fogadta el s emelte hatá­rozattá : »Kijelenti a közgyűlés, hogy a hasonszenvi orvo­sok számára egy városi kórházat elveik szerinti gyógykezelés végett átadni kész, fentartani kívánja azon­ban a városi hatóság a kórházban gyakorlandó h­a­­szonszenvi gyógymód feletti ellenőrzést és a gyógy­szerek kiszolgáltatása iránti törvényes rendeleteket.« Rottenbiller Lipót, azon vitában, mely f. é. már­czius hóban a kérdéses ügy körül a városi képvi­selő-testületben folyt. Mint 1866-ban, ép úgy fejlődnek az ügyek most is. Míg a hasonszenvi kórház ügye a városi egész­ségügyi tanács elé nem kerül, jól áll az ügy: egy önálló haszonszenvi kórházat életbeléptető határo­zat jön létre, — a vitából világosan kitűnik önál­­lásának elutasíthatlan szüksége, és csak­is ezáltal esik el Simon Flór képviselő által proponált meg­­kérdeztetése a betegeknek, vájjon valóban homoe­­opathice akarnak-e gyógyittatni, valamint Rotten­­biller azon helyesen ellen­vetett kérdése által is, váljon az allopathikus kórházak előtt áll-ó strázsa, kinek hivatása volna a beérkező betegeket meg­kérdezni, allopathice akarnak-e gyógyittatni. A városi egészségügyi tanácsnak, mely kizá­rólag allopatha orvosokat számít tagjai közé, ez ügyben a városi közgyűlés elé terjesztett javasla­tában azonban — Dr. Flór (ii városi főorvos, de a hivataloknak csak esetleges és csak­is gaz­dasági tekintetbeli kumulácziója foly­tán a Rókus kórház igazgatója is­ kiváló figyelembe vétetni szokott véleményes előterjeszté­sének megfelelőleg, — nem egy önálló hasonszenvi kórházat, hanem a Rókus kórházban egy hasonszen­vi osztályt ajánl életbe léptetni. Pedig, ha nem csalatkozom, a város már há­rom fiókkórház fölött rendelkezik, meg­annyi kü­lön, és teljesen önálló épületben elhelyezve. Honnan, és mi czélra tehát a városi közön­ség fiókkórházról szóló határozatának elferdítése azáltal, hogy az abban előforduló „egy városi kór­ház“ kifejezés helyébe „a városi kórházban gya­­korlandó hasonszenvi gyógymód“ kifejezés tétetik, — így mintegy varázsütéssel a hasonszenvi kórhá­zat egy Rókus kórházbeli osztál­lyá változtatván át ?­­) Ezen fenemlített határozata a városi képvi­selőtestületnek a város részéről gyakorlandó főfel­ügyelet kellő tekintetbe vételével teremtetett. De ezen főfelügyelet foganatosítására jelen­leg nem léteznek még egyéb szabályok, mint a múlt évben közgyűlésileg jóváhagyott és felsőbb helyen erősített Rókus kórházi szabályok, azaz sza­bályok, melyek egy kórház számára alkottattak, melyben nemcsak a betegek allopathikus elvek sze­rint kezeltetnek, de melynek igazgatója is meggyő­ződésteljes allopatha. Hogy e kezelési rendszabályokhoz ragaszkod­ni, — hogy e rendszabályok fentartása által nem­csak a főfelügyeletet gyakorolni, (mert ez el­len kifogást utóvégre tenni nem lehet), de hogy a dolog lényegébe beható igazgatóságot, — már t. i. allopathikus igazgatóságot, felállítandó hasonszenvi osztály fölött fenntartani­a lehessen — azért volt szükséges az oly egyszerű, mint becsületes „egy hasonszenvi ön­álló k­órház“ felállításáról szóló közgyű­lési határozatot kijátszani az­által, hogy kórházi osztál­lyá változtatták át, minek következtében a kórházi szabályokhoz teljes szigor­ral, mint más itdatlan és dönthetlen irányszabályzat­hoz lehetett ragaszkodni. Ha példát akarunk említeni, oly eljárás ez, mintha a városi plébános azt kívánná a városi ha­tóságtól, hogy ő reá bízza a nyilván a várost illető főfelügyeletet a különféle hitfelekezetek netáni vá­rosi iskolái felett, és mivel ezen hatásköréhez a vallásoktatás is tartozik, ezután még a protestáns avagy zsidó vallás tanítását is hatáskörébe ejtené. Ezen említett sérelmeken segíteni nem nehéz, és pedig 1) vagy a magy. hasonszenvi orvosok egylete által kidolgozott, és a közgyűlés elé terjesztett kór­­házkezelési javaslat egyszerű elfogadása által, vagy 2) egy a városi képviselőtestület kebe­léből kiküldendő bizottmány által, melynek feladata volna a felállítandó önálló hasonszenvi kórház szer­vezése körül eljárni, szemmel tartván természetesen a városi főorvos, mint ilyen által, és nem mint esetleg egyszersmind Rókus­kórházi igazgató által is gyakor­­landó főfelügyeletet. “) A sz. a. junius hó 12-én kelt tanácshatáro­zattal a tiszti főorvos a határozat elferdítésével már azzal bízatott meg, hogy terjes­szen elő véleményt a közegészség­ügyi bizottmánynak »a Városi kórházban gyakorlandó hasonszenvi gyógymód feletti ellenőrködés és gyógyszer kiszolgáltatásnak« »mikénti életbelentetése iránt.« E bizottmány arra volna utasítandó, hogy a városi egészségügyi bizottmány valamennyi orvostag­ját (ez esetben egytől egyig allopathákat), valamint hason­számú hasonszenvi orvost a Pesten legkitű­nőbbeknek elismertek közül, vagy például a hason­szenvi egyllet által kijelöltek közül, hívjon meg tár­gyalásaihoz. E bizottmánynak pedig Fabinyi képviselőnek az e tárgy fölött folyt viták alkalmával ejtett szavai jelöltessenek ki irányadókul: „Méltóztassanak csak azt tekintetbe venni, hogy azon (t. i. hasonszenvi) osztályt bajos volna felügye­­­lett végett az allopatha orvosokra bízni, valamint másrészről ők sem szeretnék, ha a homoeopathák az allopatha osztályok fölött felügyeletet gyakorol­nának.“ Dr. Hauszmann Ferencz. Tisztelt szerkesztő tír­ Tisza-Tijlak, deczember havában 1869. Deczember hó első napja lélekrázó szerencsétlenséget hozott reánk, mert a rohanó árvíz nem csak házainkat dön­­tötte romba, — de könyvtáramat is, melyet annyi oda­adással gyarapitottam, melyre keresetem minden megtaka­ritott fillérét áldoztam, — nagy részben semmivé tette valóban elborul az ember lelke — látva, hogy ön­hibáján kivűl életének becsületes keresménye egy percz alatt semmivé lett. E könyvtár volt e vidéknek szellemi tőkéje, — s nagy hhrderejü a közművelődés terjesztésére, mert ebből a vidék értelmisége csekély díjért szellemi élvezetett, a szegény sorstí­ptarosok s a megyebeli néptanítók vallás­különbség nélkül ingyen- olvasmányt nyertek, s ez által alkalom nyujtatott nekik az önművelődésre, bátran mondhatom,­­— hogy e haza szeretetből származott vállalatom páratlan volt e hazában mert én azoknak szellemi haladását tűztem ki czélul — kik­től a népnevelés terén legtöbbet várunk, — de azért a legsilá­­nyabbul dijjazzuk e könyvtár a veszély előtt 1488 kötetből állott s a nemzeti irodalom legjelesb termékeit magába foglalta, jelen szerencsétlen helyzetemben, midőn számos családommal a felebaráti szeretetre vagyok utalva, nem vagyok képes saját erőmből a benne történt nagy kárt fedezhetni, — s az elveszett és megsemmisült munkákat beszerezni. Azért fordulok alázatos kérésemmel a nemeslelkü hazafiakhoz, — s a hazafias egyletekhez, — kik közművelő­désünk terjesztését szivükön hordják, — méltóztasanak akár könyv, vagy pénzbeli, kegyes adományaikkal e könyvtárt fölsegiteni, hogy ismét folytathassam a közművelődés terjesz­tését, mely lefolyt életerőnek legkedvesebb foglalkozása volt. Isten őrizen bennünket hasonló csapástól.*) Doby Antal: TÁVIRATOK. Bécs, január 13. 10 óra este. (A „Reform“ távirata.) A miniszter­­krízisben ma nem történt eldöntés. A ki­sebbségbeli miniszterek állandóan távol­tartják magukat a felirati­ bizottság tanács­kozásaitól. Bécs, jan. 13. A mai „Abendpost“ a „Vaterland“ mai száma által közölt hírt, mintha Beust gróf birodalmi kanczellár, a török vasut-üzletben részt venne, arczátlan hazugságnak mondja, s a bizonylatok köz­zétételét követeli. Paris, jan. 13. Esték­ 6 »4 óráig nem történt semmi említésre méltó. Ez idő kö­rül azonban néhány csapat ember jelent meg a boulevardokon s a marseillaise-t éne­kelte. A városi rendőrök el akarták őket oszlatni. A Varieté színház előtt kövek haji­­gáltattak a rendőrökre, és kettő közülök meg is sebesíttetett. Egy tiszt szintén meg­­sebesíttetett. Sokan elfogattak. — 9 óra körül a Faubourg St. Antoine-ban jelentek meg a zavargók. Itt azonnal több bot­tal ellátott bolttulajdonos lé­pett ki a zuterára, és kinyi­latkoztatták, hogy ők ma­­guk fogják, — ha kell erőszak *­ kéretnek a t. lapszerkesztők e felhívás közlésére. D. A. kalis — anyagaimat fentar­tani, mire a zavargók elszeledtek. 10 óra felé a Boulevard Montmartre egy részén, főkép fiatal emberekből és gyermekekből álló csoportok gyűltek össze, s a marseil­laise-t énekelték, mire azoban a szomszédos kávéházak előtt ülők füt­tyel feleltek. A városi rendőrök csakhamar helyreálliták a forgalmat. Éjfél­tájt ismét visszatért a nyugalom. Csak néhány csapat jelent meg az utczákon, de komoly intézkedések vol­tak téve az iránt, hogy szükség esetén a rend fentartassék. A szomszédos garniso­­nokból több lovas osztály érkezett Párisba. Paris, január 13. A mai „Marseillai­se“ a tegnap a Champs Elisées-n történt eseményrről ezeket írja: „Midőn a temeté­sen jelen volt népség hazafelé indult, azt vette észre, hogy az iparpalotához vezető út vadászezredek által záratott el. Rochefort kiszállván a kocsiból, sághoz, és az átvonulás odament a katona­megengedését kö­vetelte. A második dobütés után Rochefort a népséget szétosztásra hívja föl. Páris, jan 13. A ,,Figaro“ írja: A bel­ügyminiszter maga vezényelte lóháton a Champs-Elysée-i katonacsapatot. — Ma tö­kéletes nyugalom uralkodik. A rendőrbiz­­tosok tegnap utasításokat kaptak, végső esetben erőszakhoz folyamodni. A polgárok — a rendőrséget támogatván — több fel­­fegyverzett egyént fogtak el. Páris, január 13. A pápai nuntius egy a pápától sajátkezüleg irt levelet nyúj­tott át a császárnak. Bécs, január 13. Börze-nyitás. Hitelrészvény 264.10. Lombardok 256.— Angol-osztrák 326’4. Szilárd. Bécs, január 13. Esti zárlat. Hitelrészvény 263.—. Éjszaki vaspálya 217-—. Államvaspálya 402 ^2 . Lombardok 255.90.1860-iki sorsjegy 98.40. 1864-iki sorsjegy 117-40. Napoleon d’or 9-8172-Ma­gyar hitelrészv. 79^4. Galicziai 236-—. Angol­­osztrák 32372- Franco-oszt. 108 72- Tramway 143. Lanyha. Páris, jan. 13. Délben. 3 ®/o-es rente 70.05, olasz rente 55.90, lomb. 525, államv. 826, ame­rik. 98 74- Szilárd. Páris, január 13. Börze-zárlat. 376 rente 73.62. Olasz rente 55.45. Credit mobilier 211. Lombard. 522. Államv. 820. Ausztriai 332. Cons. Amerikaiak 98­7g- Lanyha. Frankfurt, jan. 13. Oszt. hitelrészv. 254.72- 1854. sorsj. 71. 1864. sors. 114. Osztrák bank­­részvény 714. Váltófolyam Bécsen át 967g- Ame­rikai 1882-re 97. Osztr. államvasut részvény 391. 1860. sorsj. 817g. 23272. Rente 497. Lombardok 2467g- Galicziai trente 587«. Berlin, január 13. Búza 56, 577», 59. Rozs 447,, 437g, 4474. Zab 247,, 257,, 2574. Olaj 1273, 1274, 12”/24- Szesz 14, 1472, 15- -Boroszlo, jan. 13. Rozs 53, zab 31, olaj 1272, 137a, 1374. Berlin, január 13. Cseh nyugati vaspálya 92. Galicz, 10072- Államr. 2227g. Szab. köles. 1407*­­Mettaliques 497g. Nemz. köles. 577g- Hitelsorsj. 88. 1864-iki sorsj. 8174- .Hitelrészv. 1457g- Bécs 8172- Rumän. 72­74- — Üzlet nélkül. Köln, jan. 13. Búza szilárd 6712, 5‘2572, 5-27 7a- Rozs szilárd 5, 4-25. Olaj magasabb, 137,3, 137,, 12%. Antwerpen, január 13. Petroleum 6074-ig helyben. Stettin, jan. 13. Búza 60, 61. Rozs 427g, april—máj.-ra 43. april—máj.-ra Olaj .szilárd 1272, april—máj.-ra 12­73­ Szesz 1474, april— máj.-ra 14­74. Rohrschach, január 13. Búza lanyha, vá­sárlásét. gyenge. Magyar 2774—2874, levon. 7 centim. Trieszt, jan. 13. Spiritus 25 lanyhái). KÖZGAZDASÁG. Öt év Magyarország bányászatából. Nemrég sajnálatunkat fejeztük ki a fölött, hogy a magyar bányászat adatai oly későn látnak napvilágot. Ugyanazon időben hagyta el a sajtót a földművelési minisztérium „ statisztikai közleménye­i“-nek ez idei harmadik füzete, mely a magyar bányászatnak 1863—1867-diki vi­szonyaival foglalkozik. A munka Hunfalvy János ernyedet­­len buzgóságu statisztikusunktól ered, ki az említett Öt évnek eredményeit összeállítva bocsátja a közön­ség elé. A munkát köszönettel fogadjuk, de van ellene három rendbeli észrevételünk. Mindenek előtt sajnálandó, hogy az egyes bányakapitányságok je­lentései némi felületességgel készültek el, vagy leg­alább közöltettek, és e tekintetben igen kedvezőtle­nül különböznek azon kimutatásoktól, melyek a bécsi minisztérium által közzététetnek. Továbbá igen sajnos, hogy most, 1870-ben még csak az 1867-diki év eredményét lehet kimutatni. A múltnak statisztikája igen alárendelt értékkel bír, és épen a statisztikára, mely leginkább a jelen viszonyok viszatükrözésével foglalkozik, nagyon is illik, hogy: bis dat, qui cito dat! Itt is megelőztettünk a cislájt­ániai kiadványok által, melyek már az 1868-dik évre vonatkozó adatokat is­­közzétették. E tekintetben valószínűlg az egyes bá­nyakapitányságok mulasztásai okozandók, és épen ez azon körülmény, melyet harmadik sorban emlí­teni kívántunk. Még a „Statistisches Jahrbuch“ idejéből emlékezünk azon kellemetlenségekre, melye­ket egy néhány magyar bányakapitányság mulasz­tása okozott és minek következtében az egész kimuta­tás hézagos maradt. Ezen pontatlanság, úgy látszik, a magyar kormány fenállása óta mindinkább elha­rapódzott, mert míg előbb csak a lefolyt év ada­tai maradtak itt-ott vissza, addig az előttünk fekvő munkálat egy szerény jegyzetéből azon boszantó körülményről nyerünk tudomást, hogy „a zágrábi kapitányság 1867-ről, a budai és zalatinai kapi­tányságok 1867 és 1866-ról nem küldtek részlete­sebb jelentést,­­ úgy his­szük az illetékes miniszté­rium hatalmában állhatna, e vissza­éléseket meg­szüntetni, és hogy nem kellett volna várnia, míg a sajtó eziránt nyilatkozik. A közrebocsátott statisztikai adatok, azon nem igen örvenetes meggyőződésre bírják az olvasót, hogy a magyar bányászat ezen fél évtized alatt alig fejlődött. Akár a szabad kutatások számát, mely 1863-ban 1633-at, 1867-ben 1777-et tett, akár az ezen iparágban elfoglalt lakosságot, 41,035 ember 1863-ban, és öt évvel később 42,527, akár pedig, a­mi legfontosabb, a termény értékét tekintjük mindenütt oly stáczional viszonyok mutatkoznak, melyek igen feltűnően különböznek az anyagi felvirágzás és gyors fejlődés azon képétől, mely ez évek emlékéhez — az 1863-diki év kivételével — kapcsoltatik. Az egész ország bánya­termelésének pénzértéke tett. t. i. Bányászat kohászat összesen 1863 5.987 ezer ft 11.334 ezer ft 17.322 ezer ft 1864 6.534 „ 12.940 „ 19.374 „ 1865 6.279 „ 11.678 „ 17.957 „ 1866 6.459 „ 11.714 „ 18.173 „ 1869 6.559 „ 13.073 „ 19.632 „ Alig volt év ezen korszakban, melyben egy vagy más ok zsibbasztólag nem hatott volna bányá­szatunkra, így 1863-ban az aszály lankasztó befolyá­sa volt érezhető mindazon kohászati munkálatok­ban, melyek a vizerőre utalvak; 1866-ban a há­ború éreztető káros befolyását. Több oldalról okozták az országbírói érte­kezlet határozatait is, mintha, a kirekesztő kutatási jogok a földes­urnák révén biztosítva ennek következ­tében számosan a kutatásokkal fölhagytak volna, így például felhozzák, hogy maga herczeg Eszter­­házy Pál 65 szabad kutatással hagyott fel birtokain. És ha tekintjük a szabad kutatások számát csak­ugyan feltűnő, mily aránytalanul gyorsan apadtak ezek. A magyar kapitányságoknál az első 3 évben például a következő szabad kutatások voltak be­jelentve : A szabad kutatások száma e szerint két év alatt majd felére apadt. Ha azonban látjuk, hogy mindamellett e bányákban elfoglalt munkások száma alig változott, valamint, hogy az előállított termé­kekben sem mutatkozik ily jelentékeny apadás, va­lószínű, hogy a régibb törvény szerinti adományok nagy része komoly művelésben nem része­sült, és hogy gyakran csak arra használtattak, hogy munkásabb vagy szerencsésebb szomszéd ellen, ki érczet, talált per indittathassék, miért is az ily válla­latoknak lassan kinti fogyatkozása a becsületes bánya művelésre nézve inkább előnyösnek, mint károsnak tekinthető. Az arany- és ezüst termelés évenkint négy-öt millióra, az arany-ezüst ércz értéke pedig 2 millióra tehető ; legjelentékenyebb volt 1867-ben (4.900,000 forint). Nagyobb része a beszterczebányai (Selmecz, Garam, Besztercze) a zalathnai (erdélyi bányák) és a nagybányai (Felső-bánya) kapitányságból származik. A kassai kerületben az arany- és ezüst­bányászat oly csekély, hogy a költséget sem téríti meg, amellett évről évre csökken mennyisége. Horvátországban egyátalán nem akadtak nemes érc­ekre. A vasipar fejlődésére igen kártékonyan hatott az 1863-diki aszály. A hires derői és chim­­­adoviai telepek ez évben egészen szünetelnek. — Vastermelésünk hatvan százfóliját a kas­sai kerület szolgáltatja (Gömör, Szepes, Sáros, Torna és Ung megyék, mely kerület azonban fáj­dalommal nélkülözi eddig a vasutat. Az ország vastermelésének további 30 76­­ ® oraviczai ke­rületből származik, hol az állam­vasút nagyszerű telepekkel bír. A repesztések itt az utóbbi időben nitro­ glycerin­nel történtek, mely után egy köbláb repesztése 27s, lőporral pedig 2,5 krajczárba ke­rül. Az ország évi vastermelésének értéke 5,2 millió forintra tehető. A többi fémekből még csak a ré­ztermelés bír nagyobb jelentőséggel, a­mennyiben két milliónyi értéket képvisel. Kőszéntermelésünk igen csekély és alig éri el a másfél millió forintot E mennyi­­ség jóformán fele részben oszlik el az államvasút oraviczai, és a Dunagő­zhajó-társaság pécsi te­lepeire. Az esztergomi bányákra majd csak akkor virrad szebb jövő, ha a vasút az ottani gazdag kő­szén medenczét áthasítja. Barnakőszéntermelésünk nem haladta meg a 800.000 forintot. Az összes termelés következőleg oszott el az 1867-dik évben az egyes ágak szerint: I. Bányatermelés Arany-ezüstércz 1,985.000 frt, kőszén 1,432.000 továbbá ezer forin­tokban: barnaszén 837, rézércz 762, vasércz 474, szikol és kobalt 304, rézércz ezüsttel és higany­nyal 232, ólomércz 210, ezüstércz 190, rézércz ezüsttel 48, olajpát 28, timkó, 17, vaskéneg 10, higany 9, dárdány 8, barnakő 7, b­romércz 2, kő­szurok 2, timpala 1 ezer forint. Összesen 6.559 ezer forint. n. Kohászat. Színitendő nyers­vas (Frisch­eisen) 3,353.000 forint, arany 2.468.000 frt, ezüst 2.440.000 frt, réz 2.079.000 frt, öntött nyers­vas 1.605.000 frt; továbbá ezer forintokban: ólom 330, aranyos mara 270, ólomgelét (Bleiglätte) 150, hi­gany 131, rézgálicz 92, dárdányfém 75, timsó 64, ásványfesték 7, kén 6,vasgálicz 2. Összesen 13.072 ezer forint, a sótermelést ide nem értve. Cislájtharna bányatermé­keinek értéke pedig tett 1868- ban, mint nemrég említők, negy­ven millió forintot, és ennek fele része a kő- és barnaszén termelésre jut.­­ (Uj postaállomások.) A hatvan­­miskolczi vasút megnyitása folytán a m. kir. posta­­igazgatóság Füzes-Abonyban, Vámos-Györkön és Karácsondon uj postaállomásokat léptetett életbe, melyek e hó 9-én már elkezdték működésöket s levél- és kocsi-postai szolgálattal foglalkoznak. To­vábbá Kistelek és Mélykút közt a hetenkint öt­szöri küldöncz kocsi-posta naponkintire szapo­­rittatik. — (A bécsi nemzeti bank) igazgató­­tanácsában üresedésben levő egy igazgatói állomásra bécsi lapok szerint Dumba Mihály, bankár fog meg­választatni; neve nem igen hangzó, de épen azt hozzák fel előnyéül, hogy a lefolyt szédelgési idő­szak alatt visszavonultan működött, s a nagy ver­senyben nem kapkodott alapítási nyeremények és igazgató-tanácsosságok után. — (Uj V­ál­lalatok.) A kereskedelmi mi­nisztérium a magyar­óvári önsegélyző egy­let és a nagyszenki czukorgyár részvény­társulat bemutatott alapszabályait a törvényes bemutatási záradékkal ellátta. — (Kettős sinutak és uj állomások.) A Magyarországban múlt évben már forgalomban volt vasúti vonalakon összesen 97a mértföld hos­­­szuságban rakatott le második sinut, és pedig Vácz és Palota közt (3.32 műd.), Vecsés és Irsa közt (4.45 mfld.), és Kanizsa és Mura-Keresztur közt (1.74 mfld.). Uj állomás nyittatott összesen 7, és pedig Dorozsma, (Szeged és Szatmár közt,) Födém­es (Diószeg és Szempez közt,) Udvar­d (Perbete és Érsekújvár közt), Göd (Dunakesz és Vácz közt), Valkány (Oroszlámos és Mokrin közt) és Lég­rád, (Kanizsa és Zákány közt). Debreczen, jan. 11-én (D—n.) Jan 9-én mint az or­szágos vásárt megelőző vasárnapon, a bőrvásár megkezdetett,­­ azóta naponta több nyersbőrt szállítanak, de a legfőbb részt csakis a birkabőr képezi, a­mi igen olcsó árakon kél. Marhabőr mentős kevesebb, kelendő és drága, pár számra: tehénbőr 26—27 frt, helybeli szék­bőr 29—31 frt. Ökörbőr 30—42 frt, megjegyzendő, hogy ezen árukhoz csak bokáig érő sárban juthatni a bőven megeredt esők miatt. Jan. 10-én tartott sertésvásár eléggé látogatott volt, hízott sertést nagy mennyiséggel hajtottak, becstelen volt, igen kevés kelt el, az árak 23—24 km­g álltak. Szalonna árak : máz­sa számra 24—26 legfelső 27 frt. A bőven megeredt eső miatt annyira fenakadt a köz­lekedés, hogy mind az elő heti mind a­ jan. 11-ki heti vá­sárra, alg érkezett néhány szekér élelmiczikkekkel, a­mi részben sem elégítette ki a közönséget, s néhány árral az életárak is javultak , a tengeri kelendőbb 5 szt­­ár mellett. A készbőr keresetlen. Időjárásunk folytonosan esős, tegnap is több ízben, múlt éjjel mindig ömlött az eső, hasonlóan ma reggel is, később megszűnt, s változtatva derült, majd ismét felhős, elég enyhe. Boroszló, jan. 10. (Gyapjú-üzlet). Az uj év elején, fájdalom, igen kevéssel élénkült az üzlet, s ha történt né­hány üzletkötés, az összes forgalom nem halad meg 500 má­zsát. Az eladott áru porosz-, orosz- és magyarországi egy­­nyiretű volt, s rajnavidéki, franczia és sziléziai gyárosok által vétetett meg, változatlan árak mellett. Jövőre azonban némileg kedvezőbb üzletet lehet jósolni, miután a lipcsei újévi posztó-vásár kedvezően ütött ki. Eszék, jan. 9. (Marhavásár.) A ma végződött marha­vásár jól volt látogatva; sertés behajtatott mintegy 3000 darab, nagy részt Boszniából, s bár a vevők eleinte tartóz­kodók voltak, később leszállott árak mellett nagyobb üzlet­kötések történtek, úgy, hogy végül a tulajdonosok az előbbi árakhoz jutottak s majdnem mindent eladtak; az árak 22—27 kr. fontonkint. Szarvasmarha behajtatott nehány száz darab, vonó­marha jó árakon kelt. Só kevés, csak ma­gyarországi és slavoniai; közép árakon kelt. Pesti gabnatőzsde jan. 13-án. Az üzlet ma minden gabnanemben igen korlátolt volt a gyenge kínálás és cse­kély vételkedv folytán, miért is korlátolt forgalom mellett az árak változatlanul maradtak. Búza eladatott mintegy 3000 mérő és pedig tiszai 350 vámmázsa 587* fontos 5.05; fehérmegyei 800 vm. 86­2 f­s 5.20; pesti határ 450 vm. 877, f­s 5.32; bánáti 200 vm. 86 f­s 5.05. Rozs változatlan, eladatott 250 mérő fontra mérve 2 frt 82’/j krral. Kukori­­cza bácskai 1000 vm. 2.50. Pesti értéktőzsde jan. 13-án. A tőzsde hangulata ma kissé kedvezőbb volt s pénz kínálkozott különben elha­nyagolt papírokra is, különösen köziek, vállalatok részvé­nyeire Magyar gőzhajózás 90—92 frton vétetett, 91 frton záratott, 3 frttal magasabban; országos gőzhaj. 54 frt, 4 fttal magasabban; Lloyd gőzhajózás 10972 frt. Lánczhid 660—661 frton vétetett, 660 maradt. Biztosítási papírokban kevés üzlet; Pannónia 202 frtra emelkedett. Pesti lóvasut szilárd, mn. kib. 342 frton köttetett s igy maradt; Tramway 142V2—1397q frton köttetett, 13972 maradt; uj magyar vasutak kissé szilárdabbak. Bankpapírok közül :magyar hitel­bank 8072 frton vétetett s igy maradt; franczia-magyar változatlan 47'/a ft­; pesti keresk bank 660 frtra esett. Ta­karék pénztárak üzlet nélkül. Malompapirok keveset változ­tak; Concordia és Lujza kissé szilárdabbak, előbbi 370 frt, utóbbi 226 frt. Király-serfőzde keresettebb, 145 frton véte­tett s 146 frton záratott, 8 frttal magasabban, Gschwindt­­gyár 155 frttal köttetett; magyar gépgyár lanyhább, 68 ft., 2 fttal olcsóbb, salgó-tarjáni kőszén 98 frt; Drasche-gyár 34 frt pari alatt. Pénzek és váltók kissé szilárdabbak : arany 5.79, napoleondor 9.81, ezüst 1.20721 porosz pénztári utalvány 1.82*/2. Esti zárlat. Üzlet nélkül. Felelős szerkesztő: Rákosi Jenő, 1863. 1864. 1865. Buda 297 246 169 Beszterczebánya 137 76 58 Kassa 393 291 241 Nagybánya IH________114_______116 Összesen 983 655 584.

Next