Reform, 1870. január (2. évfolyam, 18-47. szám)
1870-01-14 / 30. szám
hogy ily kerülőn végre is el fog jutni oda, ahol igen nagy szükség van már reá: a nemzeti színházba. (Kocsisovszky Borcsa) a napokban Szegedre rándul 6 vendégszerepre. Fel fog lépni többek közt a „Vigjáték házasság nélkül“ czimü tréfában, a „Pesti demimonde“-ban, s a „Nemesis “-ben. Ez utóbb a jövő héten kerül Budán is szinre. (A honvéd-rokkantak menháza) javára a nemzeti szinházban tartott előadás anyagi eredménye nem fényes, de kielégitő. Az összes napi bevétel: 704 frt 20 kr, a napi kiadás: 17 frt 73 kr volt; marad tiszta jövedelem: 686 frt 47 kr. Szigligeti Ede, mint az előadott mű szerzője, 68 frt 64 kr-nyi tantiemejéről, a nyugintézet pedig 34 frt 32 kr-nyi illetékéről a jótékony ezél tekintetéből lemondott, szintúgy a légszesz-társulat igazgatósága, az ez alkalommal elfogyasztott légszeszt díj nélkül szolgáltatta. Ajándékoztak továbbá: Szathmáry Mihály 1 db aranyat, Petrovszky Ferencz 1 frtot, Hantel Károly 2 frtot és a nemzet bárója 5 ftot, úgyhogy a jótékony czélra lefolyt összesen 694 frt 47 kr és egy db arany. Törvényszék. Felsőbb Ítélőszékeink. Volt alkalmunk lapunk f. hó 6-iki számában azon mozgalomról megemlékezni, mely felsőbb itélőszékeink javítása körül megindult. A hiányokat, melyek e téren orvoslatra várnak, számokkal kimutatja a Törv. csarnok ; a tanulságos összeállítás, melyet a következőkben átveszünk, nem szorul kommentárra. A „T. Cs.“-ban ezeket olvassuk: Köztudomású, hogy az döbbeni Curiát képezett hétszemélyes és kir. ítélőtáblák az 1868. 54. t. sz. alapján feloszlattatván, — a semmitőszék és legfőbb itélőszék osztályaiból alakított uj Curia, és a különálló pesti kir. ítélőtábla 1869. junius 1-én vették működésük kezdetét. Ezen működés eredménye bezárólag 1869. deczember hó 31-ig a következő : A magyar kir Curia semmitőszéki osztályánál: bevezetett: 5262, elintéztetett: 4330, hátramaradt : 935. Ezen eredmény létrehozásánál tényleg működött egy elnök, egy alelnök, 15 biró és 4 segédelőadó. Ezek közül 5 biró később neveztetvén ki, a működésnél csak november és deczember hónapokban vett részt, 1 segédelőadó pedig kir. táblai bíróvá lett kineveztetése folytán az érintett hónapokban itt működni megszűnt. Azon bírói tagoknál, kik kezdet óta működtek, az egyénenkénti elintézés összege 388 és 143 közt váltakozik. A segédelőadóknál a legnagyobb elintézési szám 402, a legkisebb 255. Ezen megjelölt működő személyzetnek — a segédszemélyzeten kívül — 7 havi járandósága tett mintegy 53,000 frtot. Mindamellett, hogy a semmítőszék semmi hátralékot nem vett át az előbbeni Curiától, hét hónapi működése mellett, több mint egy hónappal hátramaradt befolyó ügyei elintézésében. Ennél azonban hasonlíthatlanul mostohább helyzetben áll a magyar kir. Curia legfőbb itélőszéki osztálya, mely A tartott tanácsül. sz. 244, 95, 35, 113, 493. Ezen eredmény létrehozásában fáradozott 1 elnök, 4 alelnök , 35 biró, ez utóbbiak közül azonban 4 később neveztetvén ki, csak az utolsó 2 hónapban működtek közre. Az átlagos szám, mely az elintézésből egyegy bíróra esik 172, melynek tekintetbe vételével, miután a hátralékból egy-egy bíróra átlagosan 198 ügy esik, az derül ki, hogy a legfőbb ítélőszék tagjai már most, több mint féléves munkával vannak elhalmozva, és így a január hónapban bejövő tárgyakra legjobb esetben csak aug—sept. hónapokban kerülhetne a sor. Az itten működött elnöki és bírói tagok 7 havi járandósága mintegy 119,775 ftot tesz. Ezek szerint a m. k. Curiánál a restanczia összesen véve 7,867-re szaporodott, mely összeg azonban oly tetemes, hogy különösen a legfőbb itélőszéki osztálynál a munkaerőknek nevezetes szaporítását teszi szükségessé, kivált ha még hozzá az is figyelembe vétetik, hogy a kir. ítélőtáblán a hátralékok száma sokkal tetemesebb lévén, ha ez — a mint kell — egy pár hónap alatt a rendes bevétellel együtt feldolgoztatik, az ennek folytán felmerülő felebbezésekből a legfőbb itélőszéknél még mindig rendkívüli bevételre kell számítani. A pesti kir.Ítélőtábla. Ide nem értve a 19 teljes ülést, mely ülésekben összesen 147 ügydarab intéztetvén el, az ülésen kívül elintézettekhez adattak. A működött bírói személyzet állott 1 elnökből, 7 alelnökből, 48 biró és 10 pótbiróból. A bírák száma az utolsó 2 hónapban 2-vel, harmadik a pótbirákból neveztetett ki, (mivel az ennek helye betöltetlenül hagyatott) növekedett. Ezek 7 havi járandósága mintegy 133,231 frt. Azon középszám, mely a bejött tárgyakból egy-egy előadóra jutott: a polgári és büntető osztályokban 615, az urbéri osztályban 245. Azon középszám, mely az elintézett ügyekből egy-egy előadóra esik: a polgári és bűnügyi osztályokban 370, az urbéri osztályban 225. Az elintézetlenül maradott perekből egy-egy előadónál van középszámmal véve 233, s az úrbéri osztályban 19. Azon középszám, mely a fellebbi adatok szerint egy-egy tanácsülésben elintézésre átlagosan esik: 14. A 13,010 darabból álló polgári és bűnügyi hátralék elintézésére tehát szükséges 1084 tanácsülés. Ha tehát a büntetős polgári osztályok (összesen 7) állandóan minden munkanapon, és így havonkint egy tanács 24, a két tanács összesen 168 ülést tarthatnának is, ami a lehetetlenséggel határos, — a jelen viszonyokhoz képest a polgári és bűnügyi restanczia feldolgozására legalább hónap kivántatnék. polgári- urbéri- váltó-bűn-ügyeket össz. átvett: 4637, 445, 93, 415, 5502. szaporodott: 4677, 342, 283, 1489, 679. összes bevétele: 9314, 787, 376, 1816, 12293. elintézett:_________2924, 770, 374, 1294, 5362. hátramaradt: 6390, 17, 2, 522, 6931. Átvett az előbbipolgári- urbéribüntetőügyet összesen n kir. Ítélőtáblától 3268, 695, 3963. szaporodott: 4171. júniusban 3351, 100, 720, júliusban 4972, 225, 890, 6087. augusztusban 3576, 148, 897, 4621. szeptemberben 2753, 89, 742, 3584. októberben 2632, 109, 797, 3538. novemberben 2780, 115, 891, 3786. deczemberben 3096, 193, 967, 4256. összes bevétel 26,428, 979, 6599, 34006. ebből elvi üléstértetettben 9889, 386,3262, 13537. ülésen kívül 5081, 515, 1785, 7381. összes elintézés 14,970, 901, 5047, 20,918. hátralék 11,458, 78, 1552, 13,088. a tartott tanácsülések száma: 278, 61, 215, 958. A Reform szerkesztőjéhez: A pestvárosi hasonszenvi kórház ügye. T. szerkesztő ur! „Midőn 1866-ban Pesten a kholera dühöngött, én mint főpolgármester szintén tárgyaltam a hasonszenvi kórház ügyét. A homoepathák folyamodtak, hogy miután az állopathák maguk bevallják, hogy nem képesek a kholerát gyógyítani, engedjenek nekik, t. i. a homoeopatháknak egy fiókkórházat át. És én ezt nem voltam képes keresztülvinni, mert mióta az orvosok tisztviselők, ők kezelnek mindent, ők bírják a hatalmat. Én a homeopatha orvosokat meghallgattam annak idejében és védelmeztem is őket a helytartótanács előtt, de az allopatha orvosi testület ellenem volt, és így nem tehettem semmit.“ — „Ezen tan kérdése egész vallásüldözéssé vált, és a homoepathia soha sem fog lábra kapni, ha miért nem engedünk neki.“ Ezeket mondá Pest városa volt főpolgármestere .) Pest városa hatósága f. é. márczius 3-án tartott közgyűlésén következő indítványt fogadta el s emelte határozattá : »Kijelenti a közgyűlés, hogy a hasonszenvi orvosok számára egy városi kórházat elveik szerinti gyógykezelés végett átadni kész, fentartani kívánja azonban a városi hatóság a kórházban gyakorlandó haszonszenvi gyógymód feletti ellenőrzést és a gyógyszerek kiszolgáltatása iránti törvényes rendeleteket.« Rottenbiller Lipót, azon vitában, mely f. é. márczius hóban a kérdéses ügy körül a városi képviselő-testületben folyt. Mint 1866-ban, ép úgy fejlődnek az ügyek most is. Míg a hasonszenvi kórház ügye a városi egészségügyi tanács elé nem kerül, jól áll az ügy: egy önálló haszonszenvi kórházat életbeléptető határozat jön létre, — a vitából világosan kitűnik önállásának elutasíthatlan szüksége, és csakis ezáltal esik el Simon Flór képviselő által proponált megkérdeztetése a betegeknek, vájjon valóban homoeopathice akarnak-e gyógyittatni, valamint Rottenbiller azon helyesen ellenvetett kérdése által is, váljon az allopathikus kórházak előtt áll-ó strázsa, kinek hivatása volna a beérkező betegeket megkérdezni, allopathice akarnak-e gyógyittatni. A városi egészségügyi tanácsnak, mely kizárólag allopatha orvosokat számít tagjai közé, ez ügyben a városi közgyűlés elé terjesztett javaslatában azonban — Dr. Flór (ii városi főorvos, de a hivataloknak csak esetleges és csakis gazdasági tekintetbeli kumulácziója folytán a Rókus kórház igazgatója is kiváló figyelembe vétetni szokott véleményes előterjesztésének megfelelőleg, — nem egy önálló hasonszenvi kórházat, hanem a Rókus kórházban egy hasonszenvi osztályt ajánl életbe léptetni. Pedig, ha nem csalatkozom, a város már három fiókkórház fölött rendelkezik, megannyi külön, és teljesen önálló épületben elhelyezve. Honnan, és mi czélra tehát a városi közönség fiókkórházról szóló határozatának elferdítése azáltal, hogy az abban előforduló „egy városi kórház“ kifejezés helyébe „a városi kórházban gyakorlandó hasonszenvi gyógymód“ kifejezés tétetik, — így mintegy varázsütéssel a hasonszenvi kórházat egy Rókus kórházbeli osztállyá változtatván át ?) Ezen fenemlített határozata a városi képviselőtestületnek a város részéről gyakorlandó főfelügyelet kellő tekintetbe vételével teremtetett. De ezen főfelügyelet foganatosítására jelenleg nem léteznek még egyéb szabályok, mint a múlt évben közgyűlésileg jóváhagyott és felsőbb helyen erősített Rókus kórházi szabályok, azaz szabályok, melyek egy kórház számára alkottattak, melyben nemcsak a betegek allopathikus elvek szerint kezeltetnek, de melynek igazgatója is meggyőződésteljes allopatha. Hogy e kezelési rendszabályokhoz ragaszkodni, — hogy e rendszabályok fentartása által nemcsak a főfelügyeletet gyakorolni, (mert ez ellen kifogást utóvégre tenni nem lehet), de hogy a dolog lényegébe beható igazgatóságot, — már t. i. allopathikus igazgatóságot, felállítandó hasonszenvi osztály fölött fenntartania lehessen — azért volt szükséges az oly egyszerű, mint becsületes „egy hasonszenvi önálló kórház“ felállításáról szóló közgyűlési határozatot kijátszani azáltal, hogy kórházi osztállyá változtatták át, minek következtében a kórházi szabályokhoz teljes szigorral, mint más itdatlan és dönthetlen irányszabályzathoz lehetett ragaszkodni. Ha példát akarunk említeni, oly eljárás ez, mintha a városi plébános azt kívánná a városi hatóságtól, hogy ő reá bízza a nyilván a várost illető főfelügyeletet a különféle hitfelekezetek netáni városi iskolái felett, és mivel ezen hatásköréhez a vallásoktatás is tartozik, ezután még a protestáns avagy zsidó vallás tanítását is hatáskörébe ejtené. Ezen említett sérelmeken segíteni nem nehéz, és pedig 1) vagy a magy. hasonszenvi orvosok egylete által kidolgozott, és a közgyűlés elé terjesztett kórházkezelési javaslat egyszerű elfogadása által, vagy 2) egy a városi képviselőtestület kebeléből kiküldendő bizottmány által, melynek feladata volna a felállítandó önálló hasonszenvi kórház szervezése körül eljárni, szemmel tartván természetesen a városi főorvos, mint ilyen által, és nem mint esetleg egyszersmind Rókuskórházi igazgató által is gyakorlandó főfelügyeletet. “) A sz. a. junius hó 12-én kelt tanácshatározattal a tiszti főorvos a határozat elferdítésével már azzal bízatott meg, hogy terjesszen elő véleményt a közegészségügyi bizottmánynak »a Városi kórházban gyakorlandó hasonszenvi gyógymód feletti ellenőrködés és gyógyszer kiszolgáltatásnak« »mikénti életbelentetése iránt.« E bizottmány arra volna utasítandó, hogy a városi egészségügyi bizottmány valamennyi orvostagját (ez esetben egytől egyig allopathákat), valamint hasonszámú hasonszenvi orvost a Pesten legkitűnőbbeknek elismertek közül, vagy például a hasonszenvi egyllet által kijelöltek közül, hívjon meg tárgyalásaihoz. E bizottmánynak pedig Fabinyi képviselőnek az e tárgy fölött folyt viták alkalmával ejtett szavai jelöltessenek ki irányadókul: „Méltóztassanak csak azt tekintetbe venni, hogy azon (t. i. hasonszenvi) osztályt bajos volna felügyelett végett az allopatha orvosokra bízni, valamint másrészről ők sem szeretnék, ha a homoeopathák az allopatha osztályok fölött felügyeletet gyakorolnának.“ Dr. Hauszmann Ferencz. Tisztelt szerkesztő tír Tisza-Tijlak, deczember havában 1869. Deczember hó első napja lélekrázó szerencsétlenséget hozott reánk, mert a rohanó árvíz nem csak házainkat döntötte romba, — de könyvtáramat is, melyet annyi odaadással gyarapitottam, melyre keresetem minden megtakaritott fillérét áldoztam, — nagy részben semmivé tette valóban elborul az ember lelke — látva, hogy önhibáján kivűl életének becsületes keresménye egy percz alatt semmivé lett. E könyvtár volt e vidéknek szellemi tőkéje, — s nagy hhrderejü a közművelődés terjesztésére, mert ebből a vidék értelmisége csekély díjért szellemi élvezetett, a szegény sorstíptarosok s a megyebeli néptanítók valláskülönbség nélkül ingyen- olvasmányt nyertek, s ez által alkalom nyujtatott nekik az önművelődésre, bátran mondhatom,— hogy e haza szeretetből származott vállalatom páratlan volt e hazában mert én azoknak szellemi haladását tűztem ki czélul — kiktől a népnevelés terén legtöbbet várunk, — de azért a legsilányabbul dijjazzuk e könyvtár a veszély előtt 1488 kötetből állott s a nemzeti irodalom legjelesb termékeit magába foglalta, jelen szerencsétlen helyzetemben, midőn számos családommal a felebaráti szeretetre vagyok utalva, nem vagyok képes saját erőmből a benne történt nagy kárt fedezhetni, — s az elveszett és megsemmisült munkákat beszerezni. Azért fordulok alázatos kérésemmel a nemeslelkü hazafiakhoz, — s a hazafias egyletekhez, — kik közművelődésünk terjesztését szivükön hordják, — méltóztasanak akár könyv, vagy pénzbeli, kegyes adományaikkal e könyvtárt fölsegiteni, hogy ismét folytathassam a közművelődés terjesztését, mely lefolyt életerőnek legkedvesebb foglalkozása volt. Isten őrizen bennünket hasonló csapástól.*) Doby Antal: TÁVIRATOK. Bécs, január 13. 10 óra este. (A „Reform“ távirata.) A miniszterkrízisben ma nem történt eldöntés. A kisebbségbeli miniszterek állandóan távoltartják magukat a felirati bizottság tanácskozásaitól. Bécs, jan. 13. A mai „Abendpost“ a „Vaterland“ mai száma által közölt hírt, mintha Beust gróf birodalmi kanczellár, a török vasut-üzletben részt venne, arczátlan hazugságnak mondja, s a bizonylatok közzétételét követeli. Paris, jan. 13. Esték 6 »4 óráig nem történt semmi említésre méltó. Ez idő körül azonban néhány csapat ember jelent meg a boulevardokon s a marseillaise-t énekelte. A városi rendőrök el akarták őket oszlatni. A Varieté színház előtt kövek hajigáltattak a rendőrökre, és kettő közülök meg is sebesíttetett. Egy tiszt szintén megsebesíttetett. Sokan elfogattak. — 9 óra körül a Faubourg St. Antoine-ban jelentek meg a zavargók. Itt azonnal több bottal ellátott bolttulajdonos lépett ki a zuterára, és kinyilatkoztatták, hogy ők maguk fogják, — ha kell erőszak * kéretnek a t. lapszerkesztők e felhívás közlésére. D. A. kalis — anyagaimat fentartani, mire a zavargók elszeledtek. 10 óra felé a Boulevard Montmartre egy részén, főkép fiatal emberekből és gyermekekből álló csoportok gyűltek össze, s a marseillaise-t énekelték, mire azoban a szomszédos kávéházak előtt ülők füttyel feleltek. A városi rendőrök csakhamar helyreálliták a forgalmat. Éjféltájt ismét visszatért a nyugalom. Csak néhány csapat jelent meg az utczákon, de komoly intézkedések voltak téve az iránt, hogy szükség esetén a rend fentartassék. A szomszédos garnisonokból több lovas osztály érkezett Párisba. Paris, január 13. A mai „Marseillaise“ a tegnap a Champs Elisées-n történt eseményrről ezeket írja: „Midőn a temetésen jelen volt népség hazafelé indult, azt vette észre, hogy az iparpalotához vezető út vadászezredek által záratott el. Rochefort kiszállván a kocsiból, sághoz, és az átvonulás odament a katonamegengedését követelte. A második dobütés után Rochefort a népséget szétosztásra hívja föl. Páris, jan 13. A ,,Figaro“ írja: A belügyminiszter maga vezényelte lóháton a Champs-Elysée-i katonacsapatot. — Ma tökéletes nyugalom uralkodik. A rendőrbiztosok tegnap utasításokat kaptak, végső esetben erőszakhoz folyamodni. A polgárok — a rendőrséget támogatván — több felfegyverzett egyént fogtak el. Páris, január 13. A pápai nuntius egy a pápától sajátkezüleg irt levelet nyújtott át a császárnak. Bécs, január 13. Börze-nyitás. Hitelrészvény 264.10. Lombardok 256.— Angol-osztrák 326’4. Szilárd. Bécs, január 13. Esti zárlat. Hitelrészvény 263.—. Éjszaki vaspálya 217-—. Államvaspálya 402 ^2 . Lombardok 255.90.1860-iki sorsjegy 98.40. 1864-iki sorsjegy 117-40. Napoleon d’or 9-8172-Magyar hitelrészv. 79^4. Galicziai 236-—. Angolosztrák 32372- Franco-oszt. 108 72- Tramway 143. Lanyha. Páris, jan. 13. Délben. 3 ®/o-es rente 70.05, olasz rente 55.90, lomb. 525, államv. 826, amerik. 98 74- Szilárd. Páris, január 13. Börze-zárlat. 376 rente 73.62. Olasz rente 55.45. Credit mobilier 211. Lombard. 522. Államv. 820. Ausztriai 332. Cons. Amerikaiak 987g- Lanyha. Frankfurt, jan. 13. Oszt. hitelrészv. 254.72- 1854. sorsj. 71. 1864. sors. 114. Osztrák bankrészvény 714. Váltófolyam Bécsen át 967g- Amerikai 1882-re 97. Osztr. államvasut részvény 391. 1860. sorsj. 817g. 23272. Rente 497. Lombardok 2467g- Galicziai trente 587«. Berlin, január 13. Búza 56, 577», 59. Rozs 447,, 437g, 4474. Zab 247,, 257,, 2574. Olaj 1273, 1274, 12”/24- Szesz 14, 1472, 15- -Boroszlo, jan. 13. Rozs 53, zab 31, olaj 1272, 137a, 1374. Berlin, január 13. Cseh nyugati vaspálya 92. Galicz, 10072- Államr. 2227g. Szab. köles. 1407*Mettaliques 497g. Nemz. köles. 577g- Hitelsorsj. 88. 1864-iki sorsj. 8174- .Hitelrészv. 1457g- Bécs 8172- Rumän. 7274- — Üzlet nélkül. Köln, jan. 13. Búza szilárd 6712, 5‘2572, 5-27 7a- Rozs szilárd 5, 4-25. Olaj magasabb, 137,3, 137,, 12%. Antwerpen, január 13. Petroleum 6074-ig helyben. Stettin, jan. 13. Búza 60, 61. Rozs 427g, april—máj.-ra 43. april—máj.-ra Olaj .szilárd 1272, april—máj.-ra 1273 Szesz 1474, april— máj.-ra 1474. Rohrschach, január 13. Búza lanyha, vásárlásét. gyenge. Magyar 2774—2874, levon. 7 centim. Trieszt, jan. 13. Spiritus 25 lanyhái). KÖZGAZDASÁG. Öt év Magyarország bányászatából. Nemrég sajnálatunkat fejeztük ki a fölött, hogy a magyar bányászat adatai oly későn látnak napvilágot. Ugyanazon időben hagyta el a sajtót a földművelési minisztérium „ statisztikai közleményei“-nek ez idei harmadik füzete, mely a magyar bányászatnak 1863—1867-diki viszonyaival foglalkozik. A munka Hunfalvy János ernyedetlen buzgóságu statisztikusunktól ered, ki az említett Öt évnek eredményeit összeállítva bocsátja a közönség elé. A munkát köszönettel fogadjuk, de van ellene három rendbeli észrevételünk. Mindenek előtt sajnálandó, hogy az egyes bányakapitányságok jelentései némi felületességgel készültek el, vagy legalább közöltettek, és e tekintetben igen kedvezőtlenül különböznek azon kimutatásoktól, melyek a bécsi minisztérium által közzététetnek. Továbbá igen sajnos, hogy most, 1870-ben még csak az 1867-diki év eredményét lehet kimutatni. A múltnak statisztikája igen alárendelt értékkel bír, és épen a statisztikára, mely leginkább a jelen viszonyok viszatükrözésével foglalkozik, nagyon is illik, hogy: bis dat, qui cito dat! Itt is megelőztettünk a cislájtániai kiadványok által, melyek már az 1868-dik évre vonatkozó adatokat isközzétették. E tekintetben valószínűlg az egyes bányakapitányságok mulasztásai okozandók, és épen ez azon körülmény, melyet harmadik sorban említeni kívántunk. Még a „Statistisches Jahrbuch“ idejéből emlékezünk azon kellemetlenségekre, melyeket egy néhány magyar bányakapitányság mulasztása okozott és minek következtében az egész kimutatás hézagos maradt. Ezen pontatlanság, úgy látszik, a magyar kormány fenállása óta mindinkább elharapódzott, mert míg előbb csak a lefolyt év adatai maradtak itt-ott vissza, addig az előttünk fekvő munkálat egy szerény jegyzetéből azon boszantó körülményről nyerünk tudomást, hogy „a zágrábi kapitányság 1867-ről, a budai és zalatinai kapitányságok 1867 és 1866-ról nem küldtek részletesebb jelentést, úgy hisszük az illetékes minisztérium hatalmában állhatna, e visszaéléseket megszüntetni, és hogy nem kellett volna várnia, míg a sajtó eziránt nyilatkozik. A közrebocsátott statisztikai adatok, azon nem igen örvenetes meggyőződésre bírják az olvasót, hogy a magyar bányászat ezen fél évtized alatt alig fejlődött. Akár a szabad kutatások számát, mely 1863-ban 1633-at, 1867-ben 1777-et tett, akár az ezen iparágban elfoglalt lakosságot, 41,035 ember 1863-ban, és öt évvel később 42,527, akár pedig, ami legfontosabb, a termény értékét tekintjük mindenütt oly stáczional viszonyok mutatkoznak, melyek igen feltűnően különböznek az anyagi felvirágzás és gyors fejlődés azon képétől, mely ez évek emlékéhez — az 1863-diki év kivételével — kapcsoltatik. Az egész ország bányatermelésének pénzértéke tett. t. i. Bányászat kohászat összesen 1863 5.987 ezer ft 11.334 ezer ft 17.322 ezer ft 1864 6.534 „ 12.940 „ 19.374 „ 1865 6.279 „ 11.678 „ 17.957 „ 1866 6.459 „ 11.714 „ 18.173 „ 1869 6.559 „ 13.073 „ 19.632 „ Alig volt év ezen korszakban, melyben egy vagy más ok zsibbasztólag nem hatott volna bányászatunkra, így 1863-ban az aszály lankasztó befolyása volt érezhető mindazon kohászati munkálatokban, melyek a vizerőre utalvak; 1866-ban a háború éreztető káros befolyását. Több oldalról okozták az országbírói értekezlet határozatait is, mintha, a kirekesztő kutatási jogok a földesurnák révén biztosítva ennek következtében számosan a kutatásokkal fölhagytak volna, így például felhozzák, hogy maga herczeg Eszterházy Pál 65 szabad kutatással hagyott fel birtokain. És ha tekintjük a szabad kutatások számát csakugyan feltűnő, mily aránytalanul gyorsan apadtak ezek. A magyar kapitányságoknál az első 3 évben például a következő szabad kutatások voltak bejelentve : A szabad kutatások száma e szerint két év alatt majd felére apadt. Ha azonban látjuk, hogy mindamellett e bányákban elfoglalt munkások száma alig változott, valamint, hogy az előállított termékekben sem mutatkozik ily jelentékeny apadás, valószínű, hogy a régibb törvény szerinti adományok nagy része komoly művelésben nem részesült, és hogy gyakran csak arra használtattak, hogy munkásabb vagy szerencsésebb szomszéd ellen, ki érczet, talált per indittathassék, miért is az ily vállalatoknak lassan kinti fogyatkozása a becsületes bánya művelésre nézve inkább előnyösnek, mint károsnak tekinthető. Az arany- és ezüst termelés évenkint négy-öt millióra, az arany-ezüst ércz értéke pedig 2 millióra tehető ; legjelentékenyebb volt 1867-ben (4.900,000 forint). Nagyobb része a beszterczebányai (Selmecz, Garam, Besztercze) a zalathnai (erdélyi bányák) és a nagybányai (Felső-bánya) kapitányságból származik. A kassai kerületben az arany- és ezüstbányászat oly csekély, hogy a költséget sem téríti meg, amellett évről évre csökken mennyisége. Horvátországban egyátalán nem akadtak nemes ércekre. A vasipar fejlődésére igen kártékonyan hatott az 1863-diki aszály. A hires derői és chimadoviai telepek ez évben egészen szünetelnek. — Vastermelésünk hatvan százfóliját a kassai kerület szolgáltatja (Gömör, Szepes, Sáros, Torna és Ung megyék, mely kerület azonban fájdalommal nélkülözi eddig a vasutat. Az ország vastermelésének további 30 76 ® oraviczai kerületből származik, hol az államvasút nagyszerű telepekkel bír. A repesztések itt az utóbbi időben nitro glycerinnel történtek, mely után egy köbláb repesztése 27s, lőporral pedig 2,5 krajczárba kerül. Az ország évi vastermelésének értéke 5,2 millió forintra tehető. A többi fémekből még csak a réztermelés bír nagyobb jelentőséggel, amennyiben két milliónyi értéket képvisel. Kőszéntermelésünk igen csekély és alig éri el a másfél millió forintot E mennyiség jóformán fele részben oszlik el az államvasút oraviczai, és a Dunagőzhajó-társaság pécsi telepeire. Az esztergomi bányákra majd csak akkor virrad szebb jövő, ha a vasút az ottani gazdag kőszén medenczét áthasítja. Barnakőszéntermelésünk nem haladta meg a 800.000 forintot. Az összes termelés következőleg oszott el az 1867-dik évben az egyes ágak szerint: I. Bányatermelés Arany-ezüstércz 1,985.000 frt, kőszén 1,432.000 továbbá ezer forintokban: barnaszén 837, rézércz 762, vasércz 474, szikol és kobalt 304, rézércz ezüsttel és higanynyal 232, ólomércz 210, ezüstércz 190, rézércz ezüsttel 48, olajpát 28, timkó, 17, vaskéneg 10, higany 9, dárdány 8, barnakő 7, bromércz 2, kőszurok 2, timpala 1 ezer forint. Összesen 6.559 ezer forint. n. Kohászat. Színitendő nyersvas (Frischeisen) 3,353.000 forint, arany 2.468.000 frt, ezüst 2.440.000 frt, réz 2.079.000 frt, öntött nyersvas 1.605.000 frt; továbbá ezer forintokban: ólom 330, aranyos mara 270, ólomgelét (Bleiglätte) 150, higany 131, rézgálicz 92, dárdányfém 75, timsó 64, ásványfesték 7, kén 6,vasgálicz 2. Összesen 13.072 ezer forint, a sótermelést ide nem értve. Cislájtharna bányatermékeinek értéke pedig tett 1868- ban, mint nemrég említők, negyven millió forintot, és ennek fele része a kő- és barnaszén termelésre jut. (Uj postaállomások.) A hatvanmiskolczi vasút megnyitása folytán a m. kir. postaigazgatóság Füzes-Abonyban, Vámos-Györkön és Karácsondon uj postaállomásokat léptetett életbe, melyek e hó 9-én már elkezdték működésöket s levél- és kocsi-postai szolgálattal foglalkoznak. Továbbá Kistelek és Mélykút közt a hetenkint ötszöri küldöncz kocsi-posta naponkintire szaporittatik. — (A bécsi nemzeti bank) igazgatótanácsában üresedésben levő egy igazgatói állomásra bécsi lapok szerint Dumba Mihály, bankár fog megválasztatni; neve nem igen hangzó, de épen azt hozzák fel előnyéül, hogy a lefolyt szédelgési időszak alatt visszavonultan működött, s a nagy versenyben nem kapkodott alapítási nyeremények és igazgató-tanácsosságok után. — (Uj Vállalatok.) A kereskedelmi minisztérium a magyaróvári önsegélyző egylet és a nagyszenki czukorgyár részvénytársulat bemutatott alapszabályait a törvényes bemutatási záradékkal ellátta. — (Kettős sinutak és uj állomások.) A Magyarországban múlt évben már forgalomban volt vasúti vonalakon összesen 97a mértföld hosszuságban rakatott le második sinut, és pedig Vácz és Palota közt (3.32 műd.), Vecsés és Irsa közt (4.45 mfld.), és Kanizsa és Mura-Keresztur közt (1.74 mfld.). Uj állomás nyittatott összesen 7, és pedig Dorozsma, (Szeged és Szatmár közt,) Födémes (Diószeg és Szempez közt,) Udvard (Perbete és Érsekújvár közt), Göd (Dunakesz és Vácz közt), Valkány (Oroszlámos és Mokrin közt) és Légrád, (Kanizsa és Zákány közt). Debreczen, jan. 11-én (D—n.) Jan 9-én mint az országos vásárt megelőző vasárnapon, a bőrvásár megkezdetett, azóta naponta több nyersbőrt szállítanak, de a legfőbb részt csakis a birkabőr képezi, ami igen olcsó árakon kél. Marhabőr mentős kevesebb, kelendő és drága, pár számra: tehénbőr 26—27 frt, helybeli székbőr 29—31 frt. Ökörbőr 30—42 frt, megjegyzendő, hogy ezen árukhoz csak bokáig érő sárban juthatni a bőven megeredt esők miatt. Jan. 10-én tartott sertésvásár eléggé látogatott volt, hízott sertést nagy mennyiséggel hajtottak, becstelen volt, igen kevés kelt el, az árak 23—24 kmg álltak. Szalonna árak : mázsa számra 24—26 legfelső 27 frt. A bőven megeredt eső miatt annyira fenakadt a közlekedés, hogy mind az elő heti mind a jan. 11-ki heti vásárra, alg érkezett néhány szekér élelmiczikkekkel, ami részben sem elégítette ki a közönséget, s néhány árral az életárak is javultak , a tengeri kelendőbb 5 sztár mellett. A készbőr keresetlen. Időjárásunk folytonosan esős, tegnap is több ízben, múlt éjjel mindig ömlött az eső, hasonlóan ma reggel is, később megszűnt, s változtatva derült, majd ismét felhős, elég enyhe. Boroszló, jan. 10. (Gyapjú-üzlet). Az uj év elején, fájdalom, igen kevéssel élénkült az üzlet, s ha történt néhány üzletkötés, az összes forgalom nem halad meg 500 mázsát. Az eladott áru porosz-, orosz- és magyarországi egynyiretű volt, s rajnavidéki, franczia és sziléziai gyárosok által vétetett meg, változatlan árak mellett. Jövőre azonban némileg kedvezőbb üzletet lehet jósolni, miután a lipcsei újévi posztó-vásár kedvezően ütött ki. Eszék, jan. 9. (Marhavásár.) A ma végződött marhavásár jól volt látogatva; sertés behajtatott mintegy 3000 darab, nagy részt Boszniából, s bár a vevők eleinte tartózkodók voltak, később leszállott árak mellett nagyobb üzletkötések történtek, úgy, hogy végül a tulajdonosok az előbbi árakhoz jutottak s majdnem mindent eladtak; az árak 22—27 kr. fontonkint. Szarvasmarha behajtatott nehány száz darab, vonómarha jó árakon kelt. Só kevés, csak magyarországi és slavoniai; közép árakon kelt. Pesti gabnatőzsde jan. 13-án. Az üzlet ma minden gabnanemben igen korlátolt volt a gyenge kínálás és csekély vételkedv folytán, miért is korlátolt forgalom mellett az árak változatlanul maradtak. Búza eladatott mintegy 3000 mérő és pedig tiszai 350 vámmázsa 587* fontos 5.05; fehérmegyei 800 vm. 862 fs 5.20; pesti határ 450 vm. 877, fs 5.32; bánáti 200 vm. 86 fs 5.05. Rozs változatlan, eladatott 250 mérő fontra mérve 2 frt 82’/j krral. Kukoricza bácskai 1000 vm. 2.50. Pesti értéktőzsde jan. 13-án. A tőzsde hangulata ma kissé kedvezőbb volt s pénz kínálkozott különben elhanyagolt papírokra is, különösen köziek, vállalatok részvényeire Magyar gőzhajózás 90—92 frton vétetett, 91 frton záratott, 3 frttal magasabban; országos gőzhaj. 54 frt, 4 fttal magasabban; Lloyd gőzhajózás 10972 frt. Lánczhid 660—661 frton vétetett, 660 maradt. Biztosítási papírokban kevés üzlet; Pannónia 202 frtra emelkedett. Pesti lóvasut szilárd, mn. kib. 342 frton köttetett s igy maradt; Tramway 142V2—1397q frton köttetett, 13972 maradt; uj magyar vasutak kissé szilárdabbak. Bankpapírok közül :magyar hitelbank 8072 frton vétetett s igy maradt; franczia-magyar változatlan 47'/a ft; pesti keresk bank 660 frtra esett. Takarék pénztárak üzlet nélkül. Malompapirok keveset változtak; Concordia és Lujza kissé szilárdabbak, előbbi 370 frt, utóbbi 226 frt. Király-serfőzde keresettebb, 145 frton vétetett s 146 frton záratott, 8 frttal magasabban, Gschwindtgyár 155 frttal köttetett; magyar gépgyár lanyhább, 68 ft., 2 fttal olcsóbb, salgó-tarjáni kőszén 98 frt; Drasche-gyár 34 frt pari alatt. Pénzek és váltók kissé szilárdabbak : arany 5.79, napoleondor 9.81, ezüst 1.20721 porosz pénztári utalvány 1.82*/2. Esti zárlat. Üzlet nélkül. Felelős szerkesztő: Rákosi Jenő, 1863. 1864. 1865. Buda 297 246 169 Beszterczebánya 137 76 58 Kassa 393 291 241 Nagybánya IH________114_______116 Összesen 983 655 584.