Reform, 1870. február (2. évfolyam, 48-75. szám)

1870-02-15 / 62. szám

62. szám. Kedd, február 15. 18^0. 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdij külön 30 kr. REFORM XlgCo/j € vjl« Fél évre . Előfizetési feltételek: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva kr. Negyed évre 18 frt 9 „ Egy hóra Hirdetmények dija: 1 4 frt 50 kr. , 50 „ I. évi folyam. Szerkesztési iroda: Lipótváros, főút, 7. s­z. 2. emeleten. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőségb­e intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-h­ivatal: Kétsas-utc­a, 14. szám. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás , körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. A konsulíris euquételből. (Saját tudósitőnktől.) Bécs. febr. 13. Egy heti szünet után, mely alatt a külügyministerium előterjesztése kinyoma­­tott és a tagok közt szétosztatott, a bizott­­­­ság tegnap tartotta második ülését. A meg­állapodás szerint ez előterjesztések a ma­gyar tagoknak a magyar kereskedelmi minisztérium közbenjárásával lettek volna megküldendők előleges tájékozásra, a kül­ügyministérium állítása szerint ezek el is küldettek, de soha a kereskedelmi minisz­tériumhoz még nem érk­eztek. A körülmény mindenesetre baj a keres...edek­ai ministe­­riumra nézve, mely a postahivatalt kezeli. A külügyér gyengélkedvén, Hoffmann osztályfőnök elnökölt a tegnapi ülésben. A tanácskozás rendjére nézve elhatároztatott, hogy a minisztérium előterjesztése vétessék vezérfonalul, fentartatván természetesen minden tagnak, oly eszméket is felhozni, me­lyek talán az előterjesztésben nem volná­nak megpendítve. Azon felül elhatározta­tott, hogy tulajdonképeni szavazásnak helye nem lehet, az enquéte-bizottság inkább vé­leménycserére lévén hivatva. Az első pont, mely vitára adott alkal­mat, a konzulátusi állomásokra alkalma­zandók képessége volt, és e pontnál a bi­zottság magyar tagjai részéről hangsúlyoz­­tatott, hogy a változott viszonyoknál fogva Magyarország megkívánhatja, miszerint azok, kik ezentúl a konzuli állomások­ra alkal­maztatnak, a magyar köz- és magánjogi , úgy mint statisztikai és kereskedelmi viszo­nyaikat ismerjék. Ez eszme több oldalról viszhangra találván, a külügyminisztérium előadója kinyila­tkoztató, hogy már e tekin­tetben a keleti akadémiában lépések történ­tek, és hogy a minisztérium ezen eszmének kivitelére szolgáló legczélszerűbb módról gon­doskodni is fog. A konzuláris tanonczok és tolmácsok állomásainak a keleti akadémia növendékei által kizárólagos betöltése ez utóbbi­ intéz­ményt hozta kérdésbe, és megpendittetett azon eszme, vajjon nem lenne-e czélszerű azt nyilvános tanodává átalakítni, és ezáltal mindenkinek alkalmat nyújtani, hogy magát a konzulsági pályára kiképezze. A külügy­minisztérium részéről felhozatott, hogy ez már némileg meg is történt az által, hogy bizonyos tantárgyak hallgatása, mint pél­dául a keleti nyelveké, mindenkinek nyitva áll, s hogy az alapítvány szerinti nyolcz növendéken kívül még három fizető növen­dék is befogadtatik. Ez ellen felhozatott, hogy ez a valódi hátrányt t. i. a kiváltságot meg nem szünteti, s azért majdnem minden felszólaló a tárgyat a külügyminisztérium különös figyelmébe ajánlotta. A harmadik tárgy a követségeknél felállítandó kereskedelmi osztály volt. Az eszme, mely e tekintetben a külügyminisz­tériumot vezérelte, az volt, hogy a diplomá­­cziánál alkalmazottak ezentúl a kereskedelmi ügyekre is terjes­szék ki figyelmüket és mű­ködésüket. A terv szerint hat követségnél állíttatnék föl ily kereskedelmi osztály­­t. i. Londonban, Párisban, Madridban, Florencz­­ben, Berlinben és Konstantinápolyban. Eddig ez csakis Londonban és Párisban történt, az ott levő konzulok neveztettek ki ez osztály főnökeinek. Ezeknek feladata, a követségi személyzetet lassankint a kereskedelmi ügyekkel megismertetni és részint az egyes konzulságok jelentéseiből, részint más kül­­forrásokból általános jelentéseket készíteni, mely­ek az illető ország kereskedelmi viszo­nyainak hű képét adhatnák. Hogy Párisban és Londonban az ottani konzulok neveztettek ki a kereskedelmi osztály főnökeinek, az csak ide­iglenes intézkedésnek tekinthető, mert a szán­dék az, hogy a követségeknél lévő első titkár legyen az osztály főnöke, mi által megszün­tetnék azon rögeszme, mintha kereskedelmi figyek egy diplomata méltóságával meg nem férnének. Ez eszme nagy tetszésre talált a bizottságban, és csak azon aggodalom merült föl, miszerint ily diplomaták által kezelt ke­reskedelmi osztály a kereskedelmi minisztéri­umra nézve,melyek leginkább érdekeltek, nem nyújtaná azon előnyöket, melyekre számíthat­nánk,ha inkább szakértő hivatalnokok által ke­zeltetnének. Ezen igény kielégítésére szol­gálna, ha a két kereskedelmi minisztérium kebeléből minden ily kereskedelmi kanczel­­láriához egy egyén küldetnék, mi alkalmat nyújtana az illetőknek a külföldi viszonyok tanulmányozására. Az elv, miszerint ezentúl a fizetett és a tiszteletbeli konzulok két egészen elkü­lö­­nített kategóriát képezzenek, és hogy azon vegyes konzulságok, melyek bár tiszteletbe­liek, mégis fizettetnek, megszűnjenek , ha­sonlóan helyeslésre talált és csupán arra fi­­gyelemeztettetett a minisztérium, hogy az ily fizetett konzulságok felállításában kellő fi­­gyelemm­el járjon el, mi a bizottság némely tagja szer­int eddig nem igen történt. Egy­úttal azon eszme is megpendittetett, misze­rint a nagyobb tiszteletbeli konzulságoknál fizetett konzulárus tanonczok alkalmaztas­sanak. A legközelebbi ülés hétfőre tűzetett ki, s ha ily gyorsan foly a tanácskozás, re­mélhető, hogy néhány nap múlva be lesz fe­jezve. A lényeges kér­dés t. i. a konzulsá­gok viszonya a külügyérhez, a kereskedel­mi- igazságügyi minisztériumokhoz és a tengeri hatóságokhoz még hátra van, de e tekintetben úgyis törvényre van szükség, melyet az illető minisztériumoknak kell el­­készíteniök, és így a bizottság legfeljebb né­hány általános elvet mondhat ki. Szintúgy áll a dolog a keleten fenálló törvénykezés ügyében.­­ Andrássy Gyula gróf miniszterelnök ma reggel — s nem mint esti lapunkban tévesen írtuk, tegnap este — Bécsbe utazott, hol, mint a „Pester Lloyd“ írja, Lónyay várt reá. Utazásának czélja az, hogy a határőrvidék egy részének be­­keblezése tényleg végrehajtassék. A cislajtánus pénzügyminiszter, mint a „P. L.“ értesül, nehézsé­geket támaszt a kérdés elé, mert szerinte a ma­gyar korona területének gyarapodása nem csak a quóta-arány megváltoztatásának szükségét vonná maga után, de még az államadósságból egyszer mindenkorra elvállalt és a törvény szerint „változtatás alá nem eshető“ részletet is alterálná. A­mi a quótát illeti, azt his­szük, az a törvényes szerződés tartama alatt nem változtatható. A határőrvi­dék tárgyában a pénzügyminiszterek vannak tudomá­sunk szerint megbízva a szükséges proposícziók ki­dolgozásával. Ezek előterjeszthetők egyelőre függet­lenül a qvótától. Breszl terve az államadóssággal, ellenben ép oly kalandosnak és merésznek látszik, mint minő az osztrák budget-bizottság azon hatá­rozata, mel­lyel a delegácziónak egy ellenkező ha­tározatát (a Lloyd-adójára vonatkozólag) megdön­­teni akarta, de valójában csak oly botlást követett el, melynek igen keserű következményei lehetnek. — A Miskolcz, Polgár, Böszörmény, Debre­­czen és II.-Várad városokat a lehető legegyene­­sebb vonalban összekötő másodrendű vasút elő­munkálataira megadatván a minisztériumtól 1 évig az engedély, a konzorczium e hó 10-én Debreczen­­ben Lévay S. püspök elnöklete alatt tanácskozás tartott. A rész­vény­társulat elhatározta, hogy miután tudva van, mikép az előmunkálatok mértföldenkint 500—600 frtba kerülnek, az e czélra szükséges 15,000 frtot az aláírók 3 részletben fizessék be a kereskedelmi s iparbank pénztárába. Polgár váro­sa a szükséges tért saját költségén sajátítja ki, úgy Böszörmény is, és valószínűleg Debreczen sem marad hátra. A konzorczium már öt tagú bi­zottságot is választott, mely a nagyobb helységekkel az állomások iránt értekezzék, vezető mérnököt keressen s az előmunkálatok iránt az utasításokat a minisztériumtól megszerezze. A bizottság elhatá­rozta, hogy a részvényeket eladni vagy másra ru­házni csak a bizottság beleegyeztével lehet.­­ A tanácskozás elhatározta azt is, hogy a Debreczen és Miskolcz közti vonalnak Böszörménys Pol­gár városát okvetlenül kell érintenie. Haz kivételes állapotának megszüntetésével az erdélyi viszonyok kivételes állapota is meg fogna szűnni. Nyáry nem elégedve meg a miniszter feleletével saját ré­széről további lépéseket ígért, s így akkor majd mind a háznak, mind nekünk lesz al­kalmunk e kérdéssel bővebben foglalkozni. Egyébiránt a tétel megszavazásához a folyó évre a baloldal is hozzá­járult. ORSZÁGGYŰLÉS, Pest, febr. 14. A képviselőház ma befejezte a belügy­minisztérium költségvetésének még hátralévő tételeit. Az ülés, a­mely a du­­minorum gentium hosszadalmas beszédeivel telt el, csak néhány érdekes mozzanatot tüntet fel. Mindenekelőtt megemlítendő a belügy­miniszter úr nyilatkozata a hivatalos lap ügyében, a­melyet a tegnapi minisztertanács a belügyminiszter ressortjába utasított. A hi­vatalos lap jövedelme ennélfogva — a múlt év két­ezer forintnyi jövedelmét és néhány ezernyi követelését is hozzá számítva — 18 ezer forinttal a belügyminisztérium bevételei közé iktattatott. A közalapok elhelyezésének kérdése is élénkebb eszmecserét keltett. A pénzügyi bizottság véleménye, a­mely a magánosok­nál lévő tőkék felmondását és azoknak ál­lami vagy földhitelintézeti kötvényekbe fek­tetését­­ ajánlja, némi ellenzésre talált több baloldali szónoknál. A ház azonban azon nézetből indulva ki, hogy a közpén­zek elhelyezésénél csakis azok minél na­gyobb biztonságára lehet tekintet, elfogadta a pénzügyi bizottság véleményét. Végül még az erdélyi királyi biztosság keltett hosszasabb vitát, vagyis inkább me­­ditácziókat. A kir. biztosságra praeliminált 55 ezer forint törlését csakis Patay István úr kívánta a szélső ballal. A baloldal nevé­ben Nyáry Pál megelégedett azzal, hogy a belügyminiszterhez azon kérdést intézte, vajjon szándékozik-e a kormány a kivételes állapotot Erdélyben még ez év folytán meg­szüntetni. A belügyiminiszter e kérdésre talán nem felelt igenlőleg, mert még a jövő évre is csak a kir. biztosság hatáskörének szűkebb körre szorítását helyezte kilá­tásba. E nyilatkozatból elég világosan kitűnik, hogy a kormány a közel­jövő­ben nem tartja lehetségesnek a kivételes állapot teljes megszüntetését. Nem ismerjük a kormány ebbeli indokai részleteit, de az bizonyos, hogy más részről azok, a­kik a kivételes állapot megszüntetését sürgetik, jámbor óhajtásukat oly általános argumentu­mokkal támogaták, a­melyek épen nem győz­tek meg bennünket arról, hogy a kormány­ A képviselőház ülése febr. 14-én. — Folytatás esti lapunkból. — A ház áttérvén a belügyminisztérium 1870-iki költségvetése 959,814 fttal előirányzott, rendkívüli szükségletének tárgyalására, mindjárt az eLö rovat­nál, mely alatt az erdélyi királyi biztosság költsé­geire 55,000 ft. praelimináltatik, élénk vita támadt, melyben nagy részt az erdélyi képviselők vettek részt. Pataki István arra kéri a minisztert, hogy a csillogó frázisok útjáról térjen az alkotmányosságéra, s költségvetéséből az erdélyi kir. biztosságra és csendőrökre vonatkozó tételeket puskázza ki, mind­két tételt törlendőnek véli. — Nyáry Pál (írásban) két kérdést intéz a belügyminiszterhez: vájjon szán­­dékozik-e a kormány már ez évben Erdélyre nézve a kivételes állapotot megszüntetni, hogy a jövő évi államköltségvetésben mindennemű Erdélyre vonat­kozó kiadás már a rendes budgetbe igtattassék; 2-or vájjon szándékozik-e a minisztérium az 1868. XLIII t. ez. rendeletéhez képest az újonnan alkotott tör­vényeket Erdélyben életbe léptetni. Bajner Pál belügyminiszter az első kérdésre vonatkozólag kijelenti, hogy Erdélyben a törvény­­hozásilag megengedett kivételes állapotot ez évben már csak azért sem szüntetheti meg, mert az er­délyi kir. biztos a földtehermentesítési osztály elnöke is. Ígéri azonban, hogy a jövő évben több mellék­kérdés elintézése után a biztosság hatásköre szű­kebbre szorítható. A másik kérdésre, hogy az újab­ban alkotott s. alkotandó törvények Erdélyre még ez évben kiterjesztessennek, hacsak a törvényhozás a kivételes állapotot továbbra is fentartani nem akarja, határozottan igennel felel. Tisza László nem tartja szükségesnek Erdély­ben a kivételes állapot fentartását. Nincs kifogása a kir. biztos egyéni működése ellen, de lehetetlen nem kérve kérnie a belügyminisztert, hogy az uni­ót már egyszer teljesen keresztül­­­vigye. Szónok nem tart azon sokat emlegetett vihartól, melyet az unió befejezése állítólag felidézne. Felhozza a Szilágyságot és a többi kapcsolt részeket, melynek rögtöni­ visszacsatolása az anyaországhoz semmi baj­jal nem járt. Az annyiaktól félt vihart a keleti kér­déssel tartja összefüggőnek, s e tekintetben a föl­merülhető bajoknak a kormány az által veheti ele­jét, ha a konsulátusok ügyét kezébe veszi. Csatla­kozik Nyáry P. nézetéhez. — Bethlen János gr. nem tartaná helyesnek oly határozatot hozni, vagy a minisztériumot oly nyilatkozatra kényszeríteni, mely kezeit megkötné. Ez csak azon esetben volna helyén, ha a minisztérium a törvényt meg nem tar­totta volna, vagy ha az európai konflagráczió a mi kezeinkben volna. De miután ez nincs igy, az előirányzott 55,000 frtot megszavazza. — Berzen­­czei László elismeri, hogy a kormány szerencsésen választotta meg emberét az érd. kir. biztos­ságra, de figyelmezteti a kormányt arra, hogy az unió ellenségei a kir. biztost mindig egy jelnek tekinti arra, hogy az unió még min­dig nem létezik. Sürgeti az unió gyors keresz­tülvitelét, az előirányzatot mindazáltal, mint a jelen körülmények közt szükségest, megajánlja. — Horváth János a kormánybiztosságot egyelő­re azon szempontból tartja szükségesnek, mert egy oly országot, mely, mint Erdély, 300 évig külön törvényhozással birt, s­ mely három részre volt darabolva, egy tollvonással M­agyarországhoz visza­­csatolni nem lehet; hanem e részben a kormány­nak oly közeget kellett felállítani, mely Erdély lakosainak kívánalmait felismerje, hogy igy az unió műve czélszerü és tartós legyen. Óhajtja azon­ban, hogy a ministerium előkészítse a királyi biz­tosság megszüntetésének lehetőségét. — Csiky Sán­dor a kir. biztosság törvénytelenségének igazolásá­ra az 1649: XLII és az 1559: VII. t. cz. hivatkozik; még az 1868 : XLIII t. cz. ből sem olvassa ki a kir. biztos alkalmazhatását, mert a kormány csak törvé­nyes eszközökkel élhet. Azt hiszi, hogy ma is, mint 48-ban, a kamarilla akadályozza az uniót- Hanem azért az unió órája is ütni fog; ha békés után nem, hát majd amúgy. A kir. biztosságra, mely szerinte arczulcsapása a haza törvényeinek az előirány­zatot meg nem szavazza. Teleky Domokos gr. va­lami határozat által a kormány kezeit Erdélylyel szemben nem akarja megkötni. Az 1868: XLIII t. cz. a kormányt felhatalmazta arra, hogy saját fe­lelőssége alatt mindazon intézkedéseket megtehesse, mindazon kivételes módozatokat alkalmazhassa, me­lyeket az erdélyi viszonyokhoz képest szükségesek­nek tart. A minisztérium a törvény szabta hatalom­mal nem élt vissza, nem jött ellenkezésbe a tör­vény intencziójával s maga a kir. biztosság is az ideiglenesség minden jellegét magán viseli. — Csernátony Lajos a királyi biztosságot luxus ar­­tikulusnak tartja s meg van győződve arról, hogy még az unió ellenségei is rég alább hagytak volna ellenszenvükkel, ha a visszacsatolás gyors keresztülvitele éreztette volna velük azt, hogy általa csak jogot, szabadságot nyertek. Ez évre megszavazza a kir. biztosság költségeire előirány­zott összeget, de sokkal szívesebben szavazná meg, ha a belügyminiszter a kir. biztosság megszünte­tésére nézve, mit az egyesült Magyarországra nézve szónok életszükségnek tart, a ház tagjait hatá­rozottabb nyilatkozattal nyugtatta volna meg. — Rannicher Jakabb a jövőre nézve az unió szilárd­sága szempontjából tapintatosan eljáró kormányt és szabadelvű törvényhozási intézkedéseket tart szüksé­geseknek,mert csak ez után lehet Erdélyországot erköl­csileg meghódítani; erre nézve pedig mindenekelőtt a kivételes állapot megszüntetése szükséges. Ezen pontból a kir. biztosság ellen szavaz, mert azt a bi­zalmatlanság jelének tekinti — Makray László több szónok szavai által a történelmet látja meg­hamisítva, miért, bár sajnálja, hogy régi sebeket kell felszaggatnia, Bem tábornok karsegédjének az erdélyi egyenetlenségekre vonatkozó iratát akarja felolvasni.­­ A ház azonban jobbnak látja szóno­kot ki nem hallgatni s igy az szóllási jogától eláll. Nyáry Pál zárbeszédében kijelenti, hogy azon válasz, melyet a belügyminiszter első kérdésére adott, épen nem nyugtatta meg. Az 1868. XLIII. t. cz. intencziója bizonyára nem az, hogy a kormány akkor hajtsa végre a törvényt, mikor tetszik. Meg­győződése, hogy legyen a kormány igazságos és ne féljen az ördögtől. Az előirányzatot ez évre megszavazza, de jövőre hason eljárásra nem tartja magát jogosultnak. Ennök a kérdést felteszi. A ház az erdélyi kir. biztosság költségeit 55,000 fttal, valamint a 2-ik rovat alatt a földtehermentesítési alapigazgatóság részé­re előirányzott 25,000 ftot, továbbá a 3-ik rovat alatt az igazoló bizottmányok, 63,800 ftnyi előirányzatát megszavazza. A 4-ik rovat alatt a megyék részére 370,000 frt. irányoztatik elő. Szaplonczay József indítványozza, hogy Már­­maros megyének e rovat alatt a megyeházának és börtöneinek kijavítására szükséges 51.000 ftból 25.000 ft adassék meg. — K­ajner Pál belügyminiszter nem ellenzi az indítvány elfogadását. — Halász Boldizsár az egyes megyék szükségleteit a minisz­ter s nem a háza dolgának tartja. (Élénk helyeslés.) — Mihályi Péter pártolja Szaplonczay indítványát. — Elnök a kérdést, felteszi a ház az indítványt mellőzi. A 4-ik rovat 3-ik tétele alatt a közbiztossági közegeknek hátultöltő fegyverrel való ellátására praeliminált 100.000 írtból a pénzügyi bizottság 25.000 írtat azon okból vél törlendőnek, hogy e kiadást közbiztosság dolgában kevésbé roszul álló megyék a jövő évre halaszthatják. — Nyáry Pál azt hiszi, hogy a pénzügyi bizottság indokolása és törlése csak a rablókat figyelmezteti arra, hogy most már, a hátul töltő megyékbe h­úzódjanak. — fegyverrel nem bíró Rainer Pál belügy­miniszter Nyáry nézetét a pénzügyi bizottság előtt tett nyilatkozataival azonosnak tartja: miért a ház Nyáry indítványára, hátultöltők beszerzésére elő­irányzott egész összeget s ezzel a 4-ik rovatot 370,000 írttal, levonás nélkül megszavazza. A királyföldi hatóságnak irodai szükségletekre, utazási költségekre és lakbérekre 20,000 frt sza­­vaztatik meg átalányképen. A végső rovat alatt az erdélyi csendőrség költségei 420,000 frttal irányoztatnak elő. Pap La­jos hosszasan bizonyítgatja a csendőrség káros vol­tát, s kikel az ellen, hogy a csendőrtisztek a ma­gyar minisztérium fölterjesztésére talán, épen a kö­zös hadügyminiszter által neveztessenek ki. — Baj­­ner Pál belügyminiszter tiltakozik Pap L. azon felfogása ellen, mintha a közös hadü­gyér oly egyéneket nevezne ki, a­kiknek fizetése a jelen hudgetben szerepel. — Gonda L., Csiky L. a csendőrség intézményét törvénytelennek tartják és költségeire semmit sem szavaznak meg. — Tisza Kálmán ért­hetőnek tartja Pap L. felfogását, mert azt a pénz­ügyi bizottság jelentéséből csakugyan kiolvashatni­. — Zsedényi Ede előadó tagadja Tisza K. állítását, mert köztudomású dolog, hogy minden tisztet a minisztérium fölterjesztésére a király nevez ki. A ház a 6-dik rovat alatt az erdélyi csendőrség költségeinek fedezésére előirányzott 420,000 frtot megszavazza. E szerint a belügyminisztérium rend­kívüli költségvetése 959,800 forinttal jön megálla­­pitva-Ülés vége 2 óra 20 perczkor. KUL.F01.D. (Ferry Gyula in­ter­pellácziói.) Ferry Gyula a franczia törvényhozó testület f. hó 10-diki ülésé­ben két interpellácziót intézett a belügyminiszterhez, melyek az általunk már jelzett viharos jelenetet idézték elő a franczia parlamentben. Az első inter­­pelláczió két magán jellegű­­­ gyülekezetnek feloszla­tására vonatkozott, melynek ellenében a belügy­miniszter és utána Ollivier a törvénynek azon rendeletére hivatkozott, miszerint minden oly gyü­lekezet, mely a közrendre nézve káros leh­et, megelőzési szempontból a rendőrség által feloszla­tandó. A kérdés fölött hosszú heves vita fejlődött ki, melynek jellemzésére, idézünk néhány párbeszé­det. Ollivier: Ferry Gy. ur ismétli, „hogy mi ügyetlenek vagyunk. Ferry Gyula: Ön mon­dotta. Ollivier: Nem megyünk Ferry iskolájába ügyességet tanulni, s csak egy dolog volna, mi aggasztana, s ez az ö helyeslése (zaj.) Gambetta: Ön koldult ezen helyeslésért. (Közbekiáltások. Zaj.) • Pelleton: Ön jobban kedveli azok helyeslését, kik atyját száműzték. Ollivier: Engedje meg Pelletán úr, hogy egész nyugodtsággal azt feleljem önnek, hogy nem volt joga atyámat említeni. (Hosszantartó zaj.) Pelletán: Miért? (zaj)­ Ol­livier: Mert az ő áldása kísért mostani állásomra. Garnier-Pagés: Nem válik díszére. (Hosszan tartó zaj) Ollivier: Vonja vissza szavait Garnier- Pages ur. Az elnök Garnier Pagest rendre utasítja. Ollivier: Ön derék ember Garnier-Pages ur . . . . Gambetta: Nincs szüksége az ön bizo­nyítására. (Felkiáltások.) Ollivier: Gambetta úr igen jól tudja, hogy interpelláczióit és szavait soha számba nem veszem. — Később a külügyminiszter is bele­vonatik a vitába, midőn Ferry és Pelleton azzal vádolják a kormányt, hogy saját maga törekedett a forradalmat előidézni. Daru külügyminiszter: Nem engedhetjük, hogy azt mondják, miszerint mi akartuk lángba borítani az országot, sőt ellenke­zőleg minden törekvésünk oda irányult, hogy egyet­len puskalövéssé történjék Párisban. Pelletán: Miután mindenütt volt önöknek felállítva rendőrük, kik hallgatság mit beszélünk, ezekről hallhatók önök, miszerint a­helyett, hogy izgattam volna a népet, törekedtem azt csendesíteni. A külügymi­niszter úr más körülmények közt becsületes ember volna (közbekiáltások: Az­­az !) kollegái közül is többen (Tömeges felkiáltások : Mind!) Pelletán: Mind neki, mind kollegáinak őszinte szándéka a parlamentáris szabadságot a megalapítani. Szándékuk őszinte, de nem jöttek új házba lakni, hanem olyan­ba, melyben már előbb laktak. Francziaország szomorú korszaknak néz elé. Olyatén törekvések kerülnek felszínre, melyek a fegyverre való hivat­kozást fogják eredményezni. Ferry Gyula második interpelláczióját a „Mar­seillaise“ szerkesztőségének elfogatása ügyében in­tézte. Chevandier de Valdrome belügyminiszter, ezen interpelláczióra azt válaszolta, hogy a nevezett szer­kesztőség tagjai nem közigazga­tási úton fogattak el, hanem bírói rendeletre. Ferry Gyula: A bíróság ily ügyekben gyanús (felkiáltások: Rendre! Nagy mozgás.) Eln­ö­k : Ferry úr rendre utasítom önt. E helyen nem szabad a bíróságokat gyanúsoknak mondani. (Élénk helyeslés) Felhívom önt, hogy indokolja állítását. Ferry: valóban, most is állítom, hogy politikai ügyekben ezen or­szágban nincs igazságszolgáltatás (viharos felkiáltá­sok : Rendre !) El­n­ö­k : Ha önnek ily indokai van­nak, nekem kötelességem önt erélyesen rendre uta­sítanom. (Helyeslés) Ferry beszél, de szavai a viha­ros lármában érthetlenek. Elnök: Én részemről kinyilatkoztatom, hogy mit sem hallottam. Che­vandier de Valdrome: Nem lehet válaszol­ni , mivel lehetetlen volt hallani. Ferry: Jó, hát ismétlem. Azt mondtam, hogy mindazon bajok közül, melyek a 18 év óta tartó személyes uralom alatt érték Francziaországot, a legnagyobb az igaz­ságszolgáltatás elaljasodása (Hosszasan tartó zaj.) Az igazságügyi miniszter: Mint a kormány képviselője kérek rendreutasítást. Elnök: Hogy másodízben nem utasítottam rendre szónokát azon okból történt, mivel nem akartam Ferry úr rend­kívüli hevességét látva, ő már úgyis sajnos szenve­délyességet fokozni. (Helyeslés) A zaj oly nagy mércet ölt, hogy Ollivier szóhoz nem juthatván ke­zével fenyegeti Ferryt. Az elnök végre h­osszu küzdelem után lecsillapitotta a viharos lármát. El­­­n­ö­k: A kamara napirendre akar térni ?­­D­e­l­a­­­mar­re: Ily vita után azt inditványozni, oszoljék el a gyűlés. (Ellen­mondás.) A ház napirendre tér. KÜLÖNFÉLÉK. — Somssich Pál, a képviselőház elnöke nagy ebédet adott tegnap a Brohner-szállodában, melyen gr. Andrássy Gyula miniszterelnökön s báró Eötvös József miniszteren kívül, az alsóház két alel­­nöke: Gajzágo­s Bittó is jelen voltak. A képviselők közül nagyobb részt Deák-pártiak vettek részt, az ellenzéket Tisza Kálmán, Nyáry Pál, Ivánka Imre és Madarász József képviselték. — M­ol­n­á­r­n­é­ K­ocsisovszky Borosa, Írja a Szegedi Híradó Sárika és Saroltája által a közönséget hevenyében maga részére hódította, pénteken mint Hedvig („A liget leánya“) és Adél („Víg­játék házasság nélkül“) két új virá­got tűzött győzedelmes koszorújába; a tapsok és kihívások még viharosabbak és általánosabbak vol­tak és — ami a fő — a művésznő az elismerés e harsogó jeleit gyönyörű naivitása és elragadó játé­ka által meg is érdemelte. — Az udvari várpalotán szakadatlanul dolgoznak, hogy a munkába vett igazításokkal minél előbb készek lehessenek. A báltermeket is díszítik, csinositják; a mennyezet s a falak már majdnem teljesen föl vannak ékítve. Hir szerint az udvar e hó 21-ikére érkezik meg Budára. Az ud­vari bál pár nap múlva azután fog megtartatni. — Lónyay Albertnál, hol az idei far­sangi estélyek különösen a bájos Lónyay Rózsa jelenléte által a legkedélyesebbek szoktak lenni, ma ismét nagy társaság gyűl össze. Miniszterek és miniszteri hivatalnokok, képviselők s főrangúak, fiatal leányok s tisztes matrónák, mint tudósítónk mondja, csupán egy urnák hódolnak: a feszte­len jókedvnek.­­ A budai tanács elhatározta, hogy a tabáni szegényeket is, szám szerint mintegy 170-et fejenkint, három forintjával fog segélyezni. — A fegyver és hadtan ideiglenes ta­nára a pesti egyetemen: Domaniczky honvéd főhadnagy, folyamodott a magyar honvédelmi minisz­tériumhoz, hogy engedtessék meg neki az­ elméleti előadásokat gyakorlatban is fölvilágosítani. E czél­­ból a Werndlféle fegyverek s az uj szerkezetű ágyuk bemutathatása végett, a minisztérium pártfo­gását kéri e fegyverek előállítására. — A gazdasági m­inisztérium a kö­vetkező „pályázati értesítés“ közlésére kért fel bennünket: A földművelés­i ipar és kereskedelmi minisztérium részéről a folyó évben 800—800 frt. évi segély mellett magasabb kikép­eztetés végett két oly egyén küldetvén ki külföldi egyetemekre, vagy felsőbb, szakiskolákra, kik közül egyik a mezőgaz­dasági vegytani, másik pedig a földmives iskolai tanárságra készül, ez évi segély elnyerése iránt pályázat hirdettetett. A részletes feltételek a Buda­pesti közlöny hivatalos rovatában közöltettek: — Yahoo és Hounhmhn. A­­kik arra vannak kárhoztatva (pedig nem kevesen vannak), hogy Pest járdáin oly időben is megtegyék minden­napi útjukat, mint a mostani u. n. „lucs-pocs“, azok a sok sikeretlen hírlapi felszólalás után már már beletörődtek azon vigasztalan tudatba, hogy végre is kell egy kiváltságos helynek létezni a föld kerekségén, melyet emberi hatalom nem ké­pes tisztán tartani. Azonban jött a lóvasut s a fátumszerü megnyugvásnak vége van. Most már a legnagyobb „lucs-pocs“ ban is lehet tiszta uton járni s e tisz­táid ■— a tramway, a vasúti lovak járdája. Azon praentencziosus „yi­hoo“-k tehát, a­kik tiszta lábbak akarnak valahova eljutni, járjanak a „hounhmhn“-en utján s emlékezzenek meg nyavalyássorsukban a dicső Gulliverről, a­kinek itt jutna eszébe a jahoo-k fejezete, ha nagy irók tulajdona nem­ vol­na századokkal is megelőzni az időt. — Forradalom a jégen. mulatságnak a Dunán sok áldozata lett. A tegnapi A heves vérü növendék fiatalság, mint hajdan a hős Horati­­usok és Curiatiusok, sorba álltak egymás ellen, s a legelkeseredettebb harczot vívták, semmi tekintettel nem lévén a chignonok és czilinderek iránt. Egy­­egy hó­golyóra tiz darab nő sikoltás s ugyan annyi magas,kalapos férfi-káromlás következett, de nem volt vitéz, ki az ezrével csoportosuló­­ forradalmárokat szétszórhatta volna. A kezdeti játékból végre oly csetepaté lett, hogy nem egy „semmi, akiből min­den lehet“ mert bezúzott tővel a jég és hó­tor­laszok hideg árnyékában. — A munkácsi vár fegyintézet ma­rad. A lapunkba s más lapokba is átszivárgott hír, hogy a munkácsi várat honvédlaktanyává változ­tatják, téves hallomáson alapult. Mint biztos forrás­ból tudjuk, az említett vár továbbra is eddigi mi­nőségében marad, miután e czélra alkalmasabb helyet alig találhatni. — Hol a tűz? — Tegnap a Deák Ferencz­­téren egy ház belülről kigyuladt, s már a lángok az ablakon átcsaptak, a tűzoltók már siettek is a hely­színére, hogy a nagyobb veszedelmet elfojtsák; mindenki tüzet kiáltott s talpon volt, csak egy maradt rendületlen : az éji őr. Két ház fülkéjébe támaszkodva nagyokat bólingatott fejével, s nyugod­tan várta a szellemek óráját. Egyszerre fülébe ki­ált egy hívatlan vendég: „Tűz van“! — n^^­o?„ kérdi angyali phlegmával az elbuzgólkodott bakter. „A szomszédban!“ — Azonban mire elhitte, arra az oda sereglett tűzoltók s egyéb segély­el is ol­tották a tüzet. — Kugler Pál Ferencz szobrász Simor János prímás fölhívása folytán közelebb Rómába utazik. Magyarország herczeg-primása a pápától egy oltárhelyet nyert ajándékba, hova — még Rómában időzése alatt — egy karrarai márvány oltárt akar állíttatni. Ez oltár sz. Péter templomában lesz fölállítva. Kugler Pál Bláriának, M­agyarország védaszonyának, és sz. István első királyf­nknak szobrait fogja elkészíteni az oltárföre.

Next