Reform, 1870. február (2. évfolyam, 48-75. szám)
1870-02-15 / 62. szám
62. szám. Kedd, február 15. 18^0. 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdij külön 30 kr. REFORM XlgCo/j € vjl« Fél évre . Előfizetési feltételek: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva kr. Negyed évre 18 frt 9 „ Egy hóra Hirdetmények dija: 1 4 frt 50 kr. , 50 „ I. évi folyam. Szerkesztési iroda: Lipótváros, főút, 7. sz. 2. emeleten. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőségbe intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Kétsas-utca, 14. szám. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás , körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. A konsulíris euquételből. (Saját tudósitőnktől.) Bécs. febr. 13. Egy heti szünet után, mely alatt a külügyministerium előterjesztése kinyomatott és a tagok közt szétosztatott, a bizottság tegnap tartotta második ülését. A megállapodás szerint ez előterjesztések a magyar tagoknak a magyar kereskedelmi minisztérium közbenjárásával lettek volna megküldendők előleges tájékozásra, a külügyministérium állítása szerint ezek el is küldettek, de soha a kereskedelmi minisztériumhoz még nem érkeztek. A körülmény mindenesetre baj a keres...edekai ministeriumra nézve, mely a postahivatalt kezeli. A külügyér gyengélkedvén, Hoffmann osztályfőnök elnökölt a tegnapi ülésben. A tanácskozás rendjére nézve elhatároztatott, hogy a minisztérium előterjesztése vétessék vezérfonalul, fentartatván természetesen minden tagnak, oly eszméket is felhozni, melyek talán az előterjesztésben nem volnának megpendítve. Azon felül elhatároztatott, hogy tulajdonképeni szavazásnak helye nem lehet, az enquéte-bizottság inkább véleménycserére lévén hivatva. Az első pont, mely vitára adott alkalmat, a konzulátusi állomásokra alkalmazandók képessége volt, és e pontnál a bizottság magyar tagjai részéről hangsúlyoztatott, hogy a változott viszonyoknál fogva Magyarország megkívánhatja, miszerint azok, kik ezentúl a konzuli állomásokra alkalmaztatnak, a magyar köz- és magánjogi , úgy mint statisztikai és kereskedelmi viszonyaikat ismerjék. Ez eszme több oldalról viszhangra találván, a külügyminisztérium előadója kinyilatkoztató, hogy már e tekintetben a keleti akadémiában lépések történtek, és hogy a minisztérium ezen eszmének kivitelére szolgáló legczélszerűbb módról gondoskodni is fog. A konzuláris tanonczok és tolmácsok állomásainak a keleti akadémia növendékei által kizárólagos betöltése ez utóbbi intézményt hozta kérdésbe, és megpendittetett azon eszme, vajjon nem lenne-e czélszerű azt nyilvános tanodává átalakítni, és ezáltal mindenkinek alkalmat nyújtani, hogy magát a konzulsági pályára kiképezze. A külügyminisztérium részéről felhozatott, hogy ez már némileg meg is történt az által, hogy bizonyos tantárgyak hallgatása, mint például a keleti nyelveké, mindenkinek nyitva áll, s hogy az alapítvány szerinti nyolcz növendéken kívül még három fizető növendék is befogadtatik. Ez ellen felhozatott, hogy ez a valódi hátrányt t. i. a kiváltságot meg nem szünteti, s azért majdnem minden felszólaló a tárgyat a külügyminisztérium különös figyelmébe ajánlotta. A harmadik tárgy a követségeknél felállítandó kereskedelmi osztály volt. Az eszme, mely e tekintetben a külügyminisztériumot vezérelte, az volt, hogy a diplomácziánál alkalmazottak ezentúl a kereskedelmi ügyekre is terjesszék ki figyelmüket és működésüket. A terv szerint hat követségnél állíttatnék föl ily kereskedelmi osztályt. i. Londonban, Párisban, Madridban, Florenczben, Berlinben és Konstantinápolyban. Eddig ez csakis Londonban és Párisban történt, az ott levő konzulok neveztettek ki ez osztály főnökeinek. Ezeknek feladata, a követségi személyzetet lassankint a kereskedelmi ügyekkel megismertetni és részint az egyes konzulságok jelentéseiből, részint más külforrásokból általános jelentéseket készíteni, melyek az illető ország kereskedelmi viszonyainak hű képét adhatnák. Hogy Párisban és Londonban az ottani konzulok neveztettek ki a kereskedelmi osztály főnökeinek, az csak ideiglenes intézkedésnek tekinthető, mert a szándék az, hogy a követségeknél lévő első titkár legyen az osztály főnöke, mi által megszüntetnék azon rögeszme, mintha kereskedelmi figyek egy diplomata méltóságával meg nem férnének. Ez eszme nagy tetszésre talált a bizottságban, és csak azon aggodalom merült föl, miszerint ily diplomaták által kezelt kereskedelmi osztály a kereskedelmi minisztériumra nézve,melyek leginkább érdekeltek, nem nyújtaná azon előnyöket, melyekre számíthatnánk,ha inkább szakértő hivatalnokok által kezeltetnének. Ezen igény kielégítésére szolgálna, ha a két kereskedelmi minisztérium kebeléből minden ily kereskedelmi kanczelláriához egy egyén küldetnék, mi alkalmat nyújtana az illetőknek a külföldi viszonyok tanulmányozására. Az elv, miszerint ezentúl a fizetett és a tiszteletbeli konzulok két egészen elkülönített kategóriát képezzenek, és hogy azon vegyes konzulságok, melyek bár tiszteletbeliek, mégis fizettetnek, megszűnjenek , hasonlóan helyeslésre talált és csupán arra figyelemeztettetett a minisztérium, hogy az ily fizetett konzulságok felállításában kellő figyelemmel járjon el, mi a bizottság némely tagja szerint eddig nem igen történt. Egyúttal azon eszme is megpendittetett, miszerint a nagyobb tiszteletbeli konzulságoknál fizetett konzulárus tanonczok alkalmaztassanak. A legközelebbi ülés hétfőre tűzetett ki, s ha ily gyorsan foly a tanácskozás, remélhető, hogy néhány nap múlva be lesz fejezve. A lényeges kérdés t. i. a konzulságok viszonya a külügyérhez, a kereskedelmi- igazságügyi minisztériumokhoz és a tengeri hatóságokhoz még hátra van, de e tekintetben úgyis törvényre van szükség, melyet az illető minisztériumoknak kell elkészíteniök, és így a bizottság legfeljebb néhány általános elvet mondhat ki. Szintúgy áll a dolog a keleten fenálló törvénykezés ügyében. Andrássy Gyula gróf miniszterelnök ma reggel — s nem mint esti lapunkban tévesen írtuk, tegnap este — Bécsbe utazott, hol, mint a „Pester Lloyd“ írja, Lónyay várt reá. Utazásának czélja az, hogy a határőrvidék egy részének bekeblezése tényleg végrehajtassék. A cislajtánus pénzügyminiszter, mint a „P. L.“ értesül, nehézségeket támaszt a kérdés elé, mert szerinte a magyar korona területének gyarapodása nem csak a quóta-arány megváltoztatásának szükségét vonná maga után, de még az államadósságból egyszer mindenkorra elvállalt és a törvény szerint „változtatás alá nem eshető“ részletet is alterálná. Ami a quótát illeti, azt hisszük, az a törvényes szerződés tartama alatt nem változtatható. A határőrvidék tárgyában a pénzügyminiszterek vannak tudomásunk szerint megbízva a szükséges proposícziók kidolgozásával. Ezek előterjeszthetők egyelőre függetlenül a qvótától. Breszl terve az államadóssággal, ellenben ép oly kalandosnak és merésznek látszik, mint minő az osztrák budget-bizottság azon határozata, mellyel a delegácziónak egy ellenkező határozatát (a Lloyd-adójára vonatkozólag) megdönteni akarta, de valójában csak oly botlást követett el, melynek igen keserű következményei lehetnek. — A Miskolcz, Polgár, Böszörmény, Debreczen és II.-Várad városokat a lehető legegyenesebb vonalban összekötő másodrendű vasút előmunkálataira megadatván a minisztériumtól 1 évig az engedély, a konzorczium e hó 10-én Debreczenben Lévay S. püspök elnöklete alatt tanácskozás tartott. A részvénytársulat elhatározta, hogy miután tudva van, mikép az előmunkálatok mértföldenkint 500—600 frtba kerülnek, az e czélra szükséges 15,000 frtot az aláírók 3 részletben fizessék be a kereskedelmi s iparbank pénztárába. Polgár városa a szükséges tért saját költségén sajátítja ki, úgy Böszörmény is, és valószínűleg Debreczen sem marad hátra. A konzorczium már öt tagú bizottságot is választott, mely a nagyobb helységekkel az állomások iránt értekezzék, vezető mérnököt keressen s az előmunkálatok iránt az utasításokat a minisztériumtól megszerezze. A bizottság elhatározta, hogy a részvényeket eladni vagy másra ruházni csak a bizottság beleegyeztével lehet. A tanácskozás elhatározta azt is, hogy a Debreczen és Miskolcz közti vonalnak Böszörménys Polgár városát okvetlenül kell érintenie. Haz kivételes állapotának megszüntetésével az erdélyi viszonyok kivételes állapota is meg fogna szűnni. Nyáry nem elégedve meg a miniszter feleletével saját részéről további lépéseket ígért, s így akkor majd mind a háznak, mind nekünk lesz alkalmunk e kérdéssel bővebben foglalkozni. Egyébiránt a tétel megszavazásához a folyó évre a baloldal is hozzájárult. ORSZÁGGYŰLÉS, Pest, febr. 14. A képviselőház ma befejezte a belügyminisztérium költségvetésének még hátralévő tételeit. Az ülés, amely a duminorum gentium hosszadalmas beszédeivel telt el, csak néhány érdekes mozzanatot tüntet fel. Mindenekelőtt megemlítendő a belügyminiszter úr nyilatkozata a hivatalos lap ügyében, amelyet a tegnapi minisztertanács a belügyminiszter ressortjába utasított. A hivatalos lap jövedelme ennélfogva — a múlt év kétezer forintnyi jövedelmét és néhány ezernyi követelését is hozzá számítva — 18 ezer forinttal a belügyminisztérium bevételei közé iktattatott. A közalapok elhelyezésének kérdése is élénkebb eszmecserét keltett. A pénzügyi bizottság véleménye, amely a magánosoknál lévő tőkék felmondását és azoknak állami vagy földhitelintézeti kötvényekbe fektetését ajánlja, némi ellenzésre talált több baloldali szónoknál. A ház azonban azon nézetből indulva ki, hogy a közpénzek elhelyezésénél csakis azok minél nagyobb biztonságára lehet tekintet, elfogadta a pénzügyi bizottság véleményét. Végül még az erdélyi királyi biztosság keltett hosszasabb vitát, vagyis inkább meditácziókat. A kir. biztosságra praeliminált 55 ezer forint törlését csakis Patay István úr kívánta a szélső ballal. A baloldal nevében Nyáry Pál megelégedett azzal, hogy a belügyminiszterhez azon kérdést intézte, vajjon szándékozik-e a kormány a kivételes állapotot Erdélyben még ez év folytán megszüntetni. A belügyiminiszter e kérdésre talán nem felelt igenlőleg, mert még a jövő évre is csak a kir. biztosság hatáskörének szűkebb körre szorítását helyezte kilátásba. E nyilatkozatból elég világosan kitűnik, hogy a kormány a közeljövőben nem tartja lehetségesnek a kivételes állapot teljes megszüntetését. Nem ismerjük a kormány ebbeli indokai részleteit, de az bizonyos, hogy más részről azok, akik a kivételes állapot megszüntetését sürgetik, jámbor óhajtásukat oly általános argumentumokkal támogaták, amelyek épen nem győztek meg bennünket arról, hogy a kormány A képviselőház ülése febr. 14-én. — Folytatás esti lapunkból. — A ház áttérvén a belügyminisztérium 1870-iki költségvetése 959,814 fttal előirányzott, rendkívüli szükségletének tárgyalására, mindjárt az eLö rovatnál, mely alatt az erdélyi királyi biztosság költségeire 55,000 ft. praelimináltatik, élénk vita támadt, melyben nagy részt az erdélyi képviselők vettek részt. Pataki István arra kéri a minisztert, hogy a csillogó frázisok útjáról térjen az alkotmányosságéra, s költségvetéséből az erdélyi kir. biztosságra és csendőrökre vonatkozó tételeket puskázza ki, mindkét tételt törlendőnek véli. — Nyáry Pál (írásban) két kérdést intéz a belügyminiszterhez: vájjon szándékozik-e a kormány már ez évben Erdélyre nézve a kivételes állapotot megszüntetni, hogy a jövő évi államköltségvetésben mindennemű Erdélyre vonatkozó kiadás már a rendes budgetbe igtattassék; 2-or vájjon szándékozik-e a minisztérium az 1868. XLIII t. ez. rendeletéhez képest az újonnan alkotott törvényeket Erdélyben életbe léptetni. Bajner Pál belügyminiszter az első kérdésre vonatkozólag kijelenti, hogy Erdélyben a törvényhozásilag megengedett kivételes állapotot ez évben már csak azért sem szüntetheti meg, mert az erdélyi kir. biztos a földtehermentesítési osztály elnöke is. Ígéri azonban, hogy a jövő évben több mellékkérdés elintézése után a biztosság hatásköre szűkebbre szorítható. A másik kérdésre, hogy az újabban alkotott s. alkotandó törvények Erdélyre még ez évben kiterjesztessennek, hacsak a törvényhozás a kivételes állapotot továbbra is fentartani nem akarja, határozottan igennel felel. Tisza László nem tartja szükségesnek Erdélyben a kivételes állapot fentartását. Nincs kifogása a kir. biztos egyéni működése ellen, de lehetetlen nem kérve kérnie a belügyminisztert, hogy az uniót már egyszer teljesen keresztülvigye. Szónok nem tart azon sokat emlegetett vihartól, melyet az unió befejezése állítólag felidézne. Felhozza a Szilágyságot és a többi kapcsolt részeket, melynek rögtöni visszacsatolása az anyaországhoz semmi bajjal nem járt. Az annyiaktól félt vihart a keleti kérdéssel tartja összefüggőnek, s e tekintetben a fölmerülhető bajoknak a kormány az által veheti elejét, ha a konsulátusok ügyét kezébe veszi. Csatlakozik Nyáry P. nézetéhez. — Bethlen János gr. nem tartaná helyesnek oly határozatot hozni, vagy a minisztériumot oly nyilatkozatra kényszeríteni, mely kezeit megkötné. Ez csak azon esetben volna helyén, ha a minisztérium a törvényt meg nem tartotta volna, vagy ha az európai konflagráczió a mi kezeinkben volna. De miután ez nincs igy, az előirányzott 55,000 frtot megszavazza. — Berzenczei László elismeri, hogy a kormány szerencsésen választotta meg emberét az érd. kir. biztosságra, de figyelmezteti a kormányt arra, hogy az unió ellenségei a kir. biztost mindig egy jelnek tekinti arra, hogy az unió még mindig nem létezik. Sürgeti az unió gyors keresztülvitelét, az előirányzatot mindazáltal, mint a jelen körülmények közt szükségest, megajánlja. — Horváth János a kormánybiztosságot egyelőre azon szempontból tartja szükségesnek, mert egy oly országot, mely, mint Erdély, 300 évig külön törvényhozással birt, s mely három részre volt darabolva, egy tollvonással Magyarországhoz viszacsatolni nem lehet; hanem e részben a kormánynak oly közeget kellett felállítani, mely Erdély lakosainak kívánalmait felismerje, hogy igy az unió műve czélszerü és tartós legyen. Óhajtja azonban, hogy a ministerium előkészítse a királyi biztosság megszüntetésének lehetőségét. — Csiky Sándor a kir. biztosság törvénytelenségének igazolására az 1649: XLII és az 1559: VII. t. cz. hivatkozik; még az 1868 : XLIII t. cz. ből sem olvassa ki a kir. biztos alkalmazhatását, mert a kormány csak törvényes eszközökkel élhet. Azt hiszi, hogy ma is, mint 48-ban, a kamarilla akadályozza az uniót- Hanem azért az unió órája is ütni fog; ha békés után nem, hát majd amúgy. A kir. biztosságra, mely szerinte arczulcsapása a haza törvényeinek az előirányzatot meg nem szavazza. Teleky Domokos gr. valami határozat által a kormány kezeit Erdélylyel szemben nem akarja megkötni. Az 1868: XLIII t. cz. a kormányt felhatalmazta arra, hogy saját felelőssége alatt mindazon intézkedéseket megtehesse, mindazon kivételes módozatokat alkalmazhassa, melyeket az erdélyi viszonyokhoz képest szükségeseknek tart. A minisztérium a törvény szabta hatalommal nem élt vissza, nem jött ellenkezésbe a törvény intencziójával s maga a kir. biztosság is az ideiglenesség minden jellegét magán viseli. — Csernátony Lajos a királyi biztosságot luxus artikulusnak tartja s meg van győződve arról, hogy még az unió ellenségei is rég alább hagytak volna ellenszenvükkel, ha a visszacsatolás gyors keresztülvitele éreztette volna velük azt, hogy általa csak jogot, szabadságot nyertek. Ez évre megszavazza a kir. biztosság költségeire előirányzott összeget, de sokkal szívesebben szavazná meg, ha a belügyminiszter a kir. biztosság megszüntetésére nézve, mit az egyesült Magyarországra nézve szónok életszükségnek tart, a ház tagjait határozottabb nyilatkozattal nyugtatta volna meg. — Rannicher Jakabb a jövőre nézve az unió szilárdsága szempontjából tapintatosan eljáró kormányt és szabadelvű törvényhozási intézkedéseket tart szükségeseknek,mert csak ez után lehet Erdélyországot erkölcsileg meghódítani; erre nézve pedig mindenekelőtt a kivételes állapot megszüntetése szükséges. Ezen pontból a kir. biztosság ellen szavaz, mert azt a bizalmatlanság jelének tekinti — Makray László több szónok szavai által a történelmet látja meghamisítva, miért, bár sajnálja, hogy régi sebeket kell felszaggatnia, Bem tábornok karsegédjének az erdélyi egyenetlenségekre vonatkozó iratát akarja felolvasni. A ház azonban jobbnak látja szónokot ki nem hallgatni s igy az szóllási jogától eláll. Nyáry Pál zárbeszédében kijelenti, hogy azon válasz, melyet a belügyminiszter első kérdésére adott, épen nem nyugtatta meg. Az 1868. XLIII. t. cz. intencziója bizonyára nem az, hogy a kormány akkor hajtsa végre a törvényt, mikor tetszik. Meggyőződése, hogy legyen a kormány igazságos és ne féljen az ördögtől. Az előirányzatot ez évre megszavazza, de jövőre hason eljárásra nem tartja magát jogosultnak. Ennök a kérdést felteszi. A ház az erdélyi kir. biztosság költségeit 55,000 fttal, valamint a 2-ik rovat alatt a földtehermentesítési alapigazgatóság részére előirányzott 25,000 ftot, továbbá a 3-ik rovat alatt az igazoló bizottmányok, 63,800 ftnyi előirányzatát megszavazza. A 4-ik rovat alatt a megyék részére 370,000 frt. irányoztatik elő. Szaplonczay József indítványozza, hogy Mármaros megyének e rovat alatt a megyeházának és börtöneinek kijavítására szükséges 51.000 ftból 25.000 ft adassék meg. — Kajner Pál belügyminiszter nem ellenzi az indítvány elfogadását. — Halász Boldizsár az egyes megyék szükségleteit a miniszter s nem a háza dolgának tartja. (Élénk helyeslés.) — Mihályi Péter pártolja Szaplonczay indítványát. — Elnök a kérdést, felteszi a ház az indítványt mellőzi. A 4-ik rovat 3-ik tétele alatt a közbiztossági közegeknek hátultöltő fegyverrel való ellátására praeliminált 100.000 írtból a pénzügyi bizottság 25.000 írtat azon okból vél törlendőnek, hogy e kiadást közbiztosság dolgában kevésbé roszul álló megyék a jövő évre halaszthatják. — Nyáry Pál azt hiszi, hogy a pénzügyi bizottság indokolása és törlése csak a rablókat figyelmezteti arra, hogy most már, a hátul töltő megyékbe húzódjanak. — fegyverrel nem bíró Rainer Pál belügyminiszter Nyáry nézetét a pénzügyi bizottság előtt tett nyilatkozataival azonosnak tartja: miért a ház Nyáry indítványára, hátultöltők beszerzésére előirányzott egész összeget s ezzel a 4-ik rovatot 370,000 írttal, levonás nélkül megszavazza. A királyföldi hatóságnak irodai szükségletekre, utazási költségekre és lakbérekre 20,000 frt szavaztatik meg átalányképen. A végső rovat alatt az erdélyi csendőrség költségei 420,000 frttal irányoztatnak elő. Pap Lajos hosszasan bizonyítgatja a csendőrség káros voltát, s kikel az ellen, hogy a csendőrtisztek a magyar minisztérium fölterjesztésére talán, épen a közös hadügyminiszter által neveztessenek ki. — Bajner Pál belügyminiszter tiltakozik Pap L. azon felfogása ellen, mintha a közös hadügyér oly egyéneket nevezne ki, akiknek fizetése a jelen hudgetben szerepel. — Gonda L., Csiky L. a csendőrség intézményét törvénytelennek tartják és költségeire semmit sem szavaznak meg. — Tisza Kálmán érthetőnek tartja Pap L. felfogását, mert azt a pénzügyi bizottság jelentéséből csakugyan kiolvashatni. — Zsedényi Ede előadó tagadja Tisza K. állítását, mert köztudomású dolog, hogy minden tisztet a minisztérium fölterjesztésére a király nevez ki. A ház a 6-dik rovat alatt az erdélyi csendőrség költségeinek fedezésére előirányzott 420,000 frtot megszavazza. E szerint a belügyminisztérium rendkívüli költségvetése 959,800 forinttal jön megállapitva-Ülés vége 2 óra 20 perczkor. KUL.F01.D. (Ferry Gyula interpellácziói.) Ferry Gyula a franczia törvényhozó testület f. hó 10-diki ülésében két interpellácziót intézett a belügyminiszterhez, melyek az általunk már jelzett viharos jelenetet idézték elő a franczia parlamentben. Az első interpelláczió két magán jellegű gyülekezetnek feloszlatására vonatkozott, melynek ellenében a belügyminiszter és utána Ollivier a törvénynek azon rendeletére hivatkozott, miszerint minden oly gyülekezet, mely a közrendre nézve káros lehet, megelőzési szempontból a rendőrség által feloszlatandó. A kérdés fölött hosszú heves vita fejlődött ki, melynek jellemzésére, idézünk néhány párbeszédet. Ollivier: Ferry Gy. ur ismétli, „hogy mi ügyetlenek vagyunk. Ferry Gyula: Ön mondotta. Ollivier: Nem megyünk Ferry iskolájába ügyességet tanulni, s csak egy dolog volna, mi aggasztana, s ez az ö helyeslése (zaj.) Gambetta: Ön koldult ezen helyeslésért. (Közbekiáltások. Zaj.) • Pelleton: Ön jobban kedveli azok helyeslését, kik atyját száműzték. Ollivier: Engedje meg Pelletán úr, hogy egész nyugodtsággal azt feleljem önnek, hogy nem volt joga atyámat említeni. (Hosszantartó zaj.) Pelletán: Miért? (zaj) Ollivier: Mert az ő áldása kísért mostani állásomra. Garnier-Pagés: Nem válik díszére. (Hosszan tartó zaj) Ollivier: Vonja vissza szavait Garnier- Pages ur. Az elnök Garnier Pagest rendre utasítja. Ollivier: Ön derék ember Garnier-Pages ur . . . . Gambetta: Nincs szüksége az ön bizonyítására. (Felkiáltások.) Ollivier: Gambetta úr igen jól tudja, hogy interpelláczióit és szavait soha számba nem veszem. — Később a külügyminiszter is belevonatik a vitába, midőn Ferry és Pelleton azzal vádolják a kormányt, hogy saját maga törekedett a forradalmat előidézni. Daru külügyminiszter: Nem engedhetjük, hogy azt mondják, miszerint mi akartuk lángba borítani az országot, sőt ellenkezőleg minden törekvésünk oda irányult, hogy egyetlen puskalövéssé történjék Párisban. Pelletán: Miután mindenütt volt önöknek felállítva rendőrük, kik hallgatság mit beszélünk, ezekről hallhatók önök, miszerint ahelyett, hogy izgattam volna a népet, törekedtem azt csendesíteni. A külügyminiszter úr más körülmények közt becsületes ember volna (közbekiáltások: Azaz !) kollegái közül is többen (Tömeges felkiáltások : Mind!) Pelletán: Mind neki, mind kollegáinak őszinte szándéka a parlamentáris szabadságot a megalapítani. Szándékuk őszinte, de nem jöttek új házba lakni, hanem olyanba, melyben már előbb laktak. Francziaország szomorú korszaknak néz elé. Olyatén törekvések kerülnek felszínre, melyek a fegyverre való hivatkozást fogják eredményezni. Ferry Gyula második interpelláczióját a „Marseillaise“ szerkesztőségének elfogatása ügyében intézte. Chevandier de Valdrome belügyminiszter, ezen interpelláczióra azt válaszolta, hogy a nevezett szerkesztőség tagjai nem közigazgatási úton fogattak el, hanem bírói rendeletre. Ferry Gyula: A bíróság ily ügyekben gyanús (felkiáltások: Rendre! Nagy mozgás.) Elnök : Ferry úr rendre utasítom önt. E helyen nem szabad a bíróságokat gyanúsoknak mondani. (Élénk helyeslés) Felhívom önt, hogy indokolja állítását. Ferry: valóban, most is állítom, hogy politikai ügyekben ezen országban nincs igazságszolgáltatás (viharos felkiáltások : Rendre !) Elnök : Ha önnek ily indokai vannak, nekem kötelességem önt erélyesen rendre utasítanom. (Helyeslés) Ferry beszél, de szavai a viharos lármában érthetlenek. Elnök: Én részemről kinyilatkoztatom, hogy mit sem hallottam. Chevandier de Valdrome: Nem lehet válaszolni , mivel lehetetlen volt hallani. Ferry: Jó, hát ismétlem. Azt mondtam, hogy mindazon bajok közül, melyek a 18 év óta tartó személyes uralom alatt érték Francziaországot, a legnagyobb az igazságszolgáltatás elaljasodása (Hosszasan tartó zaj.) Az igazságügyi miniszter: Mint a kormány képviselője kérek rendreutasítást. Elnök: Hogy másodízben nem utasítottam rendre szónokát azon okból történt, mivel nem akartam Ferry úr rendkívüli hevességét látva, ő már úgyis sajnos szenvedélyességet fokozni. (Helyeslés) A zaj oly nagy mércet ölt, hogy Ollivier szóhoz nem juthatván kezével fenyegeti Ferryt. Az elnök végre hosszu küzdelem után lecsillapitotta a viharos lármát. Elnök: A kamara napirendre akar térni ?Delamarre: Ily vita után azt inditványozni, oszoljék el a gyűlés. (Ellenmondás.) A ház napirendre tér. KÜLÖNFÉLÉK. — Somssich Pál, a képviselőház elnöke nagy ebédet adott tegnap a Brohner-szállodában, melyen gr. Andrássy Gyula miniszterelnökön s báró Eötvös József miniszteren kívül, az alsóház két alelnöke: Gajzágos Bittó is jelen voltak. A képviselők közül nagyobb részt Deák-pártiak vettek részt, az ellenzéket Tisza Kálmán, Nyáry Pál, Ivánka Imre és Madarász József képviselték. — Molnárné Kocsisovszky Borosa, Írja a Szegedi Híradó Sárika és Saroltája által a közönséget hevenyében maga részére hódította, pénteken mint Hedvig („A liget leánya“) és Adél („Vígjáték házasság nélkül“) két új virágot tűzött győzedelmes koszorújába; a tapsok és kihívások még viharosabbak és általánosabbak voltak és — ami a fő — a művésznő az elismerés e harsogó jeleit gyönyörű naivitása és elragadó játéka által meg is érdemelte. — Az udvari várpalotán szakadatlanul dolgoznak, hogy a munkába vett igazításokkal minél előbb készek lehessenek. A báltermeket is díszítik, csinositják; a mennyezet s a falak már majdnem teljesen föl vannak ékítve. Hir szerint az udvar e hó 21-ikére érkezik meg Budára. Az udvari bál pár nap múlva azután fog megtartatni. — Lónyay Albertnál, hol az idei farsangi estélyek különösen a bájos Lónyay Rózsa jelenléte által a legkedélyesebbek szoktak lenni, ma ismét nagy társaság gyűl össze. Miniszterek és miniszteri hivatalnokok, képviselők s főrangúak, fiatal leányok s tisztes matrónák, mint tudósítónk mondja, csupán egy urnák hódolnak: a fesztelen jókedvnek. A budai tanács elhatározta, hogy a tabáni szegényeket is, szám szerint mintegy 170-et fejenkint, három forintjával fog segélyezni. — A fegyver és hadtan ideiglenes tanára a pesti egyetemen: Domaniczky honvéd főhadnagy, folyamodott a magyar honvédelmi minisztériumhoz, hogy engedtessék meg neki az elméleti előadásokat gyakorlatban is fölvilágosítani. E czélból a Werndlféle fegyverek s az uj szerkezetű ágyuk bemutathatása végett, a minisztérium pártfogását kéri e fegyverek előállítására. — A gazdasági minisztérium a következő „pályázati értesítés“ közlésére kért fel bennünket: A földművelési ipar és kereskedelmi minisztérium részéről a folyó évben 800—800 frt. évi segély mellett magasabb kiképeztetés végett két oly egyén küldetvén ki külföldi egyetemekre, vagy felsőbb, szakiskolákra, kik közül egyik a mezőgazdasági vegytani, másik pedig a földmives iskolai tanárságra készül, ez évi segély elnyerése iránt pályázat hirdettetett. A részletes feltételek a Budapesti közlöny hivatalos rovatában közöltettek: — Yahoo és Hounhmhn. Akik arra vannak kárhoztatva (pedig nem kevesen vannak), hogy Pest járdáin oly időben is megtegyék mindennapi útjukat, mint a mostani u. n. „lucs-pocs“, azok a sok sikeretlen hírlapi felszólalás után már már beletörődtek azon vigasztalan tudatba, hogy végre is kell egy kiváltságos helynek létezni a föld kerekségén, melyet emberi hatalom nem képes tisztán tartani. Azonban jött a lóvasut s a fátumszerü megnyugvásnak vége van. Most már a legnagyobb „lucs-pocs“ ban is lehet tiszta uton járni s e tisztáid ■— a tramway, a vasúti lovak járdája. Azon praentencziosus „yihoo“-k tehát, akik tiszta lábbak akarnak valahova eljutni, járjanak a „hounhmhn“-en utján s emlékezzenek meg nyavalyássorsukban a dicső Gulliverről, akinek itt jutna eszébe a jahoo-k fejezete, ha nagy irók tulajdona nem volna századokkal is megelőzni az időt. — Forradalom a jégen. mulatságnak a Dunán sok áldozata lett. A tegnapi A heves vérü növendék fiatalság, mint hajdan a hős Horatiusok és Curiatiusok, sorba álltak egymás ellen, s a legelkeseredettebb harczot vívták, semmi tekintettel nem lévén a chignonok és czilinderek iránt. Egyegy hógolyóra tiz darab nő sikoltás s ugyan annyi magas,kalapos férfi-káromlás következett, de nem volt vitéz, ki az ezrével csoportosuló forradalmárokat szétszórhatta volna. A kezdeti játékból végre oly csetepaté lett, hogy nem egy „semmi, akiből minden lehet“ mert bezúzott tővel a jég és hótorlaszok hideg árnyékában. — A munkácsi vár fegyintézet marad. A lapunkba s más lapokba is átszivárgott hír, hogy a munkácsi várat honvédlaktanyává változtatják, téves hallomáson alapult. Mint biztos forrásból tudjuk, az említett vár továbbra is eddigi minőségében marad, miután e czélra alkalmasabb helyet alig találhatni. — Hol a tűz? — Tegnap a Deák Ferencztéren egy ház belülről kigyuladt, s már a lángok az ablakon átcsaptak, a tűzoltók már siettek is a helyszínére, hogy a nagyobb veszedelmet elfojtsák; mindenki tüzet kiáltott s talpon volt, csak egy maradt rendületlen : az éji őr. Két ház fülkéjébe támaszkodva nagyokat bólingatott fejével, s nyugodtan várta a szellemek óráját. Egyszerre fülébe kiált egy hívatlan vendég: „Tűz van“! — n^^o?„ kérdi angyali phlegmával az elbuzgólkodott bakter. „A szomszédban!“ — Azonban mire elhitte, arra az oda sereglett tűzoltók s egyéb segélyel is oltották a tüzet. — Kugler Pál Ferencz szobrász Simor János prímás fölhívása folytán közelebb Rómába utazik. Magyarország herczeg-primása a pápától egy oltárhelyet nyert ajándékba, hova — még Rómában időzése alatt — egy karrarai márvány oltárt akar állíttatni. Ez oltár sz. Péter templomában lesz fölállítva. Kugler Pál Bláriának, Magyarország védaszonyának, és sz. István első királyfnknak szobrait fogja elkészíteni az oltárföre.