Reform, 1870. február (2. évfolyam, 48-75. szám)

1870-02-03 / 50. szám

50. szám. Csütörtök, február 3. 18­70. Hirdetmények dija: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdij külön 30 kr. REFORM Előfizetési föltételek: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva Egész évre Fél évre . 18 frt — kr. 9 . — . Negyed évre Egy hóra : 1 4 frt 50 kr » 50 » I. évi folyam. Szerkesztési iroda: Lipótváros, főút, 7. sz. 2. emeleten. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőségbe intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó­h­ivatal: Kétsas­ utcza, 14. szám. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, Hadás körüli panaszok, hirdetmények) a Madó-hivatalhoz intézendők. lefizetési föltételek­ül „REFORM“­ If­el>m­ár­ m­árczi­usra 3 írt. Egész évre 18 frt. Fél évre 9 frt. Negyed­ évre 4 ft 50 kr. Egy hónapra 1 ft 50 kr­ Az előfizetési összegek a ,,Reform“ kiadó hivatalához (kétsas-utcza 14. sz. intézendők. Helyben Ráth Mór könyv­kereskedésében is lehet előfizetni, Pest, febr. 3-án. A bank­­bizottság tegnap tartotta első nyilvános ülését, melyben az eljárás felett tanácskozott a szakférfiak meghívása és ki­hallgatása körül. Az egész ülésnek hű képét adja az alábbi tudósítás. Kiemelni való belőle nincs egyéb, mint, hogy a szakférfiak személye­sen is megjelenhetnek , de írásban is be­adhatják válaszukat a kérdőpontokra. Írás­beli véleményre főkép a kereskedelmi- és iparkamarák részéről számolnak, a szemé­lyes megjelenésre a bankok részéről, melyek az ügy elméletével kevésbé foglalkoznak, írásbeli véleményt meg nem hívottak is adhatnak, s a bizottság föntartja magának, hogy ily önkéntes véleményezőket netán utólag fölkérhessen a személyes megjele­nésre. Ausztriából két nevezetes újdonságot hozott a vasárnapi távir­at. Az egyik a miniszterkrizisnek oly régen várt befeje­zése, melyet a bécsi hivatalos lap a követ­kező alakban közöl : Ö csász. ap. kir. fölsége legkegyelmesebben a következő legmagasabb kéziratot bocsátotta ki: Kedves Hastier lovag! Kinevezem önt a reich­­srathban képviselt királyságok és országok minisz­tériumának elnökévé és egyszersmind önnek a titkos tanácsossági méltóságot adományozom a dij elen­gedése mellett. S midőn Pi­ener, Dr. Giskra, Dr. Herbst és Dr. B­r­e­s­t­e­r minisztereknek a fölmentések iránt benyújtott kérelmét el nem fogadom, az ön ajánla­tára kinevezem W­a­g­n­e­r János lovag altáborna­­gyomat honvédelmi miniszternek, Dr. Bauhaus Antalt a belügyminisztérium főnökét és Dr. Stre­­mayr Károlyt ugyanezen minisztérium tanácsosát, az elsőt földmivelési- az utóbbit kultus és közok­tatási miniszteremnek, melyhez képest ön továbbra intézkedni fog. Bécs, február 1. 1870. F­eren­­ez József, s. k. P­len­er, s. k.“ Következnek ezután az újon kinevezet­tekhez intézett kéziratok. Compromissum, melyre pedig a mosta­ni viszonyokkal szemben Ausztriában nagy szükség volna, nem látszik meg ezen a mi­nisztériumon. Hogy miért Hasner a prae­­sidens, azt jó volna megmagyarázni ; mi más okát nem találjuk, mint hogy Brestl mellett ő volt az eddigi x­inisztérium leg­csöndesebb tagja, s tán benne kompromit­táltak azok, kik egymásnak nem, csak egy harmadiknak készek magokat alája ren­delni. Hogy ki képviseli azon elemet, mely a csehekre gyakorolhat némi adhaessiát, azt nem tudnék megmondani, ha Banhansra nem számitanak, a­ki igen csak ki­tűnő eszü férfiú . Sympathikus is, de alig­ha cseh nyelvű honfitársaira. Az állandó­ság biztosítékait nem tudjuk fölfedezni az új kabinetben. A másik nevezetes újság, melyre czé­­loztunk, az, hogy — mint vasárnapi lapunk távirata jelenté, a reichsrath budget­ bizott­­mánya „elhatározta“, hogy az osz­trák Lloyd jövedelmi adója, daczára a delegácziók határozatának, mint eddig, úgy ezentúl is az osztrák budgetbe fedezeti tételnek fölveendő. Hogy hová jutunk ezután, mi lesz 67-ki kiegyezésből, ha egy törvényhozó tes­­­tület bizalmi férfiai adnak a világos törvény egyoldalú megdöntésére példát: azt találják a cislajtánus államférfiak a maguk mély bölcseségében. Ha ez az egész dolog nem egy igen esetlen tréfája a budgetbizottmánynak, akkor még lesz hoz­zá egynémely megjegyzésünk, mert azt tartjuk, hogy konsequencziáiban a mi szá­munkra is lehet a dolognak némi előnye. A concilium ügyeiről újabban nem ér­keztek hivatalos tudósítások. egészségi állapotára vonatkozó Egy a pápa távsürgöny ellenben jelentékeny baisset idézett elő a párizsi tőzsdén. E sürgöny értelmében a pápa állítólag a conciliumi szének ellenzékeskedése fölötti atyák egy­re­elkeseredése miatt — a legutóbbi napokban epileptikus rohamokban szenvedett. Károly­ Lajos főherczeg berlini útja al­kalmat szolgáltatott a „ Times “-nek egy helyzetrajzoló czikk közlésére, melyben Ausztria viszonyát Poroszországhoz kedve­zőbbnek állítja, mint ez a lipcsei napok óta bármikor is volt. S e viszony létre­jöttét, s föntartását főleg Magyarországnak tulajdonítja, melyről, ha tényleg még nem is, de erkölcsileg mindenesetre beteljesedtek Bismarck szavai, hogy az osztrák monar­chia súlypontját Pest fogja képezni. A ma­gyaroknak minden törekvése oda irányul — mondja az említett lap — hogy a biroda­lom túlsó felében a német elem uralmát és szilárdságát fentartsák ; erre nézve pedig a prágai szerződés fentartását fölöttébb fon­tosnak tartják. A magyarok magatartása volt az, mely a prágai szerződést előidéz­te, de viszon­t a prágai szerződésnek köszö­nik a magyarok jelen politikai helyezetüket. Nem természetes-e tehát, ha e bátor nép úgy tekinti a pr­ágai szerződést, mint mel­­­lyel létkérdése van összekötve ? Sem Fran­­cziország, sem Beust gróf nem látszott e pontot tisztán felfogni; azért azon diplo­­mácziai fondorkodások, melyek a párisi világműkiállitást félig elrontották, csak a prágai szerződés szilárdságáról tettek bi­zonyságot. Mind ezen illusiók eltűntek, s utazzék bár Károly­ Lajos herczeg, vagy maradjon honn, a világnak szilárd marad azon meggyőződése, hogy az osztrák-magyar monarchia és Poroszország ez idő szerint jobb barátok, mint valaha. A spanyol kormány — hír szerint — alkudozásba bocsátkozott Montpensier her­­czeggel, a trónkérdés iránt. Ez alkalmat szolgáltatott a herczeg barátainak, hogy Montpensier herczegné születési napjának ürügye alatt küldött táv sürgönyökben sze­rencsét kívánjanak a herczegné férjének, vagy legidősb fiának trónra léptéhez. Hir szerint­­ Topete tengernagy is a gratulá­lók között volt. = Justh Józseftől, a Deák-párt elnöké­től, a következő sorokat ves­szük : Több pesti politikai napilap azt híresztelte, mintha a Deák-párt értekezlete az egyesülési és gyülekezési jogról szóló törvényjavaslat fölött kár­­h­oztatólag nyilatkozott volna. Késztetve érzem ma­gam, az igazság érdekében kinyilatkoztatni, hogy a Deák-párt értekezletében a nevezett törvényjavaslat fölött sem dicsérőleg, sem kárhoztatólag nem nyi­­latkozhatott azon egyszerű oknál fogva , mert a miniszter úr nevezett törvényjavaslatot bejelentvén, a fölött még az értekezletben tárgyalás nem tartazott.­­ A Deák-párt tegnap este tartott értekezle­tén határozatba ment, hogy a ház mai ülésében a számvevőszékről szóló törvényjavaslat tárgyalásá­nak hétfőig halasztása indítványoztassék. A Deák­párt ugyan e fontos tárgyban hétfőig minden este értekezletet fog tartani. Az országos bankbizottság I. ülése. — február 2. Az országos bankbizottság tegnap délben tar­totta meg az országház tanácskozó termében első nyilvános ülését. Apponyi György gr. elnök az ülést 12 V* óra után megnyitván, mindenekelőtt a bizottság január 23-án tartott alakuló ülésének jegyzőkönyve hitele­síttetett. Csen­gori Antal jelenti, hogy a kérdőpontok formulázására kiküldött albizottság feladatát megol­dotta. Midőn e kérdőpontokat benyújtaná, szüksé­gesnek látja, hogy azokat néhány megjegyzéssel kísérje. Az országos határozat szerint, mely ezen bizottságot kiküldötte, tekintettel kell lennünk a jelen pénzértékre, a tényleges viszonyokra, a mos­tani pénzválságra és ennek okaira. Ezekre nézve az albizottság nézete szerint a pénz- és iparüzlet, továbbá a kereskedelem kiváló szakférfiait szüksé­ges kihallgatni. A­mi a kérdések formulázását il­leti, az albizottság azon eszmemenetet vélte köve­tendőnek, a­melyen keresztül a bankkérdés legkö­zelebb úgyszólván fölmerült és a törvényhozás sző­nyegére került. Mindenki tudja, hogy a legköze­­lebbi pénzválságból a kiindulási pont azon agitá­­czió, a­melynek folytán azzal utóbb a törvényho­zás is foglalkozott. Az albizottság tehát úgy hitte, hogy neki is innen kell kiindulnia, azonban ezen ponton kívül, mely a pénzválságra és annak okai­ra vonatkozik, több más kérdést is tett az albizott­ság, mely kérdések más országokban, hol a bank­ügy kérdése fejlettebb stádiumba jutott, talán oito­­susnak tekinthetők, — nálunk azonban ép ezen kérdések a társulati téren és a sajtóban a vita­tás sarkpontjait képezték és azért az albizottság e kérdéseket sem vélte mellőzhetőknek, mert úgy hitte, hogy azok tisztázása mind az ügynek, mind a közönségnek érdekében áll. Midőn azonban az albizottság a kérdéseket formulázta, akként igye­kezett eljárni, hogy semmi irányban a maga ré­széről véleményt ne mondjon, presszót ne gyako­roljon, hanem szabad tért nyisson a nyilatkozatok­nak és azoktól várja a feltett kérdések előleges tisztázását. Lesznek, kik a formulázott 9 kérdéssel nem lesznek m­egelégedve, talán többet vártak. Ha azonban e kérdéseket közelebbről megvizsgálják, úgy fogják találni, hogy e kérdések sok oly kér­dést is foglalnak magukban, melyeket tán külön formulázandóknak véltek. Egyébiránt ezek megnyug­tatása végett megjegyzi, hogy különösen az utolsó pont általában magában foglalja ezen orsz. bizott­ságnak egész feladatát; következőleg a bizottság elé szabott tért eléggé megnyitja a szakértők nyi­latkozatainak. Megyjegyzi továbbá, hogy minden enquet természete az, hogy a szakértők kihallga­­tásánál­ is tétethetnek fel új kérdések és e joggal bizonyára élni fog alkalmilag a bizottság minden tagja. Szónok e megjegyzései után benyújtja az al­bizottság által következőleg formulázott kilencz kérdést: „1. Mik voltak a legközelebbi pénzválság­nak okai? 2. Minő lefolyással van az osztrák nemzeti bank Magyarország közgazdasági érdekeire? 3. Elhárítható-e általában, mennyiben és minő eszközökkel a pénzválság? 4. Mennyiben alapos azon nézet , hogy jegybank, vagy jegybankok fölállítása a pénz­vál­ság ellenszere? 5. Jegybank, vagy jegybankok fölállítása Magyarországban lehetséges-e a pénzérték (valuta) helyreállítása nélkül? 6. Kívánatos-e, és ha igen, lehetséges-e a pénzérték (valuta) azonnali visszaállítása? 7. Mily módon, minő eszközökkel történhetik e visszaállítás ? 8. Ha azonnal nem eszközölhető a pénzérték (valuta) visszaállítása, mi módon kell azt előkészí­teni ? 9. Átalában minő intézkedések szükségesek arra, hogy hazánkban a rendszeres pénzforgalom biztosíttassék és a haza hitele önálló, szilárd ala­pokra fektettessék ? A bankbizottság a kérdőpontokat átalánosság­­ban minden vita nélkül elfogadván, azok részletes tárgyalására tér. Az első kérdés minden észrevétel nélkül jó­­váhagyatik. A második kérdésnél Trefort Ágoston szólalt föl. Nézete szerint az első és második pont között nincs meg a kellő logikai nexus, mely bajon új formulázás, illetőleg a két tétel megfordítása által vél segíthetni. — Csengeri Antal nem hiszi, hogy a kérdések közt szoros logikai nexus lenne elkerülhetlenül szüksé­ges. Trefort nézetének elfogadása által ismét a 2. és 3. pont közt nem lenne logikai összefüggés. Egyéb­iránt ez úgy sem vág a dolog lényegébe. Simonyi E. a logikai összefüggés érdekében jónak látná a 2-dik pontot talán a 4-dik vagy 5-dik helyre tenni. Apponyi György gr. elnök azt gondolja, hogy a bizottságnak fő feladata nem a logikai ne­xus fentartása, hanem hogy a 9 pont között lehetőleg minden kérdés­ben foglaltassék. A 2-dik és 3-dik pont ezután változatla­nul elfogadtatnak. A 4-dik kérdés felolvasása után, Csengeri Antal megjegyzi, hogy ez más or­szágokban oitosus kérdés lenne, de nálunk a saj­tóban csak legközelebb e körül folytak a viták. — Trefort Ágoston ép miután konstatálva van, hogy a jegybank, és különösen a bankjegyek túlságos emissiója elő szokta idézni a pénzkrisist és miután ép az vitattatott, hogy a jegyb­ank felállítása elejét veszi-e a pénz krcsisnek, szükségesnek látja ezen kérdést, de azt speczifikálni óhajtaná olyformán, hogy e szavakkal „a magyar pénzpiaczon“ toldas­­sék meg. — Wahrmann Mór ezt feleslegesnek tartja, mert a következő kérdésben Magyarország határozottan meg van említve. — Csnegeri helye­sebbnek tartja a kérdést általánosságban feltenni, mert elméletileg és gyakorlatilag egyaránt lehet hozzászólni.­­ A bizottság a 4-dik kérdést is el­fogadja. Olvastatik az 5-dik pont. Simonyi Ernő külön kérdést vél felállítandó­­nak arra nézve, a­mit a bizottság pénzérték (valuta) alatt érteni akar. Csengeri Antal nem tartja szükségesnek valutára nézve a külön kérdést. Simonyi, úgy látszi­k nem tudja, hogy ezen kérdés nálunk mi régen fog­lalkoztatja a közvéleményt. Valuta kérdésének­ ne­vezzük Magyarországban a bankjegyeknek és a forgalomban levő jegyek pénzértékének visszaállí­tását. Másutt szorosan tudományos értelemben nem ezt nevezik a valuta-kérdésnek, de nekünk alkal­­­mazkodnunk kell a journalisztika, a röpirodalom és a szakférfiak által elfogadott terminus technikusok­hoz. — A külön kérdés formulázását Wahrmann­ Mór is feleslegesnek tartja, miután a kihallgatandó, nagyrészt gyakorlati szakemberek tisztában vannak a valuta kérdésével. A bizottság az 5-ik, valamint a­ következő négy pontot is minden észrevétel nélkül meghagyja az albizottság által készített szerkezetben. Apponyi György gróf elnök: A mai tanácsko­zás második kérdése az volna, hogy mi történjék a 9. ponttal, hogy a kellő anyag összegyűljön. . Zichy Ferencz gr. Az albizottság az adandó feleletekre nézve azon elvet véli megállapítandónak, hogy az írásbeli válaszokat is szívesen fogadja ugyan a bizottság, de a szóbeli feleletre, a szemé­lyes megjelenésre nagyobb súlyt fektet. Az eljá­rásra nézve pedig mindenekelőtt az ország keres­kedelmi kamaráit véli felszólítandónak arra, hogy összegyűlvén, a kérdések felett tanácskozzanak, és meg­állapodásaikat a bizottsághoz beküld­­jék; másrészt, hogy nevezzék meg körükből azon szakférfiakat, kiket a föltett 9 kérdés megoldására alkalmasaknak tartanak. Hasonló eljárás volna kö­vetendő a pesti áru- és értéktőzsde, a pesti keresk. kamara, a magyar átal. hitelbank, a magyar föld­hitelintézet, az angol-magyar és franczia-magyar bank, az első hazai takarékpénztár, végül a bécsi átalános hitelbank és az osztrák nemzeti bank irá­nyában. Az albizottság továbbá a sajtó útján egy átalános felszólíítást intézni javasol arra nézve, hogy a­ki a föltett kérdések megoldására magát hivatottnak érezi, azokra a bizottság czélszerűnek tartaná azon egyének kihallgatását, kiket e téren az ország tekintélyeknek ismer. Zsedényi Ede nem tartja czélszerűnek, hogy a szakértőkhöz intézendő meghívó levelekben kimon­­dassék, hogy a válaszok írásban is köszönettel fo­gadtatnak, mert ez esetben vajmi kevés lesz a személyesen megjelenő szakértők száma s a bizott­ság a tárgy lényegére legtöbb világot vető ke­resztkérdések megtételétől el lesz ütve. Zichy Nándor gr. kijelenti, hogy az albizott­ság a feleletek írásban beadását kivált a nagy kö­zönségre vélte alkalmazhatónak, hogy a feleletek megtételére mindenkinek nyitva álljon az ut. Ez természetesen senkit sem ment fel azon erkölcsi s más országokban már törvényes kötelesség alól, hogy személyesen megjelenvén tegye meg nyilat­kozatait. Simonyi Ernő azon nézetben, hogy a beér­kezendő hosszas pénzügyi tudományos értekezések a fenforgó kérdések gyakorlati megoldását nem si­ettetik, pártolja Zsedényit, hogy a fősúly minden esetre a személyes megjelenésre legyen fektetve s a meghívó levelekben a feleletek írásban beadása ne is emlittessék. nagy Apponyi György gr. elnök maga sem venné köszönettel ha a szakértők személyes megjelenés helyett hosszú ovácziókat küldenének be; hogy válaszaikat akadályoztatás esetére írás­ban is beküldhetik, ez magától értetődik, anélkül, hogy különösen kimondani szükséges volna. Az intézetekre nézve, úgy hiszi, nincs vélemény kü­­lönbség; ezek felszólítandók, hogy vagy küldjenek ki, vagy ajánljanak szakavatott férfiakat kihall­gatás végett. Csengeri Antal különböztetést tesz az ipar­kamarák és egyéb pénzintézetek közt. Az iparka­maráktól szükséges kollektív véleményt kérni, va­lamint arra is fel kell szólítani őket, hogy oly szakembereket ajánljanak, kiket különösen kihall­­gatandóknak tartanak. A pénzintézeteket, melyek ily elméleti megvitatásokra nem hivatják, s csak rendes üzlettel foglalkoznak, egyenesen csak a szakférfiak kijelölésére kellene fölszólítani. Zsedényi- A „REFORI”TÁRCZÁJA. Háirom ezer tengeri mértfölű. Keleti utazás Kecskeméthy Auréltól. (Tengeren) Soha sem gondoltam volna, hogy ily élvezet a tengeren utazni. Igaz hogy a vidék bárteljes, az idő gyönyörű és meleg, az ég derült, a tenger a szigetek között csendes. De utazásunk élvezetessége nagy­részt kedvező körülményeknek, s különösen a hajón kényelmes elhelyezésünknek, és mindenek fölött az ott talált kellemes társaságnak is volt tulajdonítandó. A triesti Lloyd hajói a talán külcsín, sőt pom­pa, és kényelem tekintetében a legtúlzottabb igé­nyeket is a lehetőség határáig kielégítik. Ha le­írom azt, melyen megyünk, valamennyit leírtam. A „Pluto“ kürülbelöl még egyszer oly nagy, mint a legnagyobb dunai gőzös. Ez is két kerékre jár és csak egy kéménye van. Oldalai vaslemezek. Tetején három árbocz; oldalára hat mentőcsónak van felfüggesztve. A csúcsán a második hely, alatta elég tág közös cajutte-el, melynek ülő s fekhelyei fekete bőrrel vonvák be; bútorai fényezettek; az egész igen tisztességes. A harmadik helyen uta­zók, a második helynek fedelén maradnak, s nem roszul utaznak, hely lévén elég, ha eső nem esik. A hajó közepét természetesen a gép foglalja el, a körül pedig a hajóstisztek kabinjei, a konyhák, éléskamarák, jégmedenczék, fürdő, dohányzó kabi­né stb. Innen néhány lépcsőn föl­menve az első hely­re érünk, a mely minden podgyásztól mentsen, tel­jesen az utazók számára van föntartva. Mindjárt elején egy gömbölyű üvegpavillon áll, melyből az ajtó levezet az ebédlőbe, s közös tár­salgási terembe. E terem oldalain nyílnak az ajtók az egyes kabinekbe. A kisebb kabinek két, a na­gyobbak 3—4 ágyra rendezettek. A pavillonban köröskörül ülő helyek vannak; zivatar idejében az utolsó menhelye az erőseknek, midőn a gyengék már visszavonultak a nyilvánosság színpadáról. A földön az első hely közepén mintegy hos­­­szu üvegszekrény, emelkednek ki, a karutte ablakai, mik,­ mint atalán minden ajtó is, úgy épitvék, hogy ha hullám átcsap a bajon, be ne hathasson. Ezen első hely atalán, de kivált a közös falon, valódi elegancziával, sőt pazarul van felszerelve, izlésteljesen festve, aranyozva, függönyökkel, sző­nyegekkel ellátva. A kabiné természet szerint szűk hely ugyan, de a comfort lehetőségig meg van benne; jó ágy, praktikus mozsoószerek, gyertya­tartók, s egyéb eszközök; ügyesen leszögezve, be­illesztve vagy akasztva — úgy hogy bármen­nyire hányja a vihar a hajót, fel nem fordulhat sem a pohár, sem a tál, sem a gyertya, hanem csak tán­czol vagy is ide oda himbálózik; mellékesen meg­jegyezve ez az, minek láttára azonnal megbetegszik, a ki először látja. Nekem magamnak volt kabinem, mert a ha­jón levő társaság alig állt huszonnégy tagból, tengerésztisztekkel együtt. Jobbára a triesti Lloyd a igazgatósága volt, mely a társulat érdekében szin­tén a s­u­e­z­i csatorna megnyitásához indult. A két idősebb báró M­o­r­p­u­r­g­o, egyik a trieszti Lloyd igazgatóságának, másik a trieszti kereskedelmi kama­rának elnöke ; Hagenauer igazgató; ennek neje, s szellemdús buga egy igen érdekes hölgy, ki alapos és tudományos ismeretekkel bírt, pedantéria nélkül, fesztelen viselettel — emanczipáczionális ízetlensé­gek nélkül; férfias ész, női kedélylyel, s gyengéd­séggel ; ily nők felette ritkák. Radonetz ezre­des, a szerencsétlen Miksa császár volt adjutánsa, s legmeghittebb embereinek egyike ; ki igen sok megható s nagy érdekű, de még most diskreczio tárgyát képező történeti részleteket volt szives ne­kem elbeszélni. Továbbá ugyanennek szívélyes neje. A fiatal báró Morpurgo igazi olasz kedélyű derült férfi, ki a társaság kellemes maitre de plai­­sirje-képen a játszó- vagy ének-partiiókat rendezte, a Lloyd társulat kereskedelmi igazgatója, a szaká­ban kitűnő B­a­r­d­i­n­i, és főügyn­öke N­i­k­o­l­a­e­­vics, ez utóbbi sokat utazott, sokoldalú miveltségű horvát hazánkfia, kivel noha a politika tengerére is kimerészkedtünk, de rövid vihar után rendesen együtt kötöttünk ki az öbölben, minthogy ő is és­szel, szívvel a kiegyezés alapján áll. Továbbá Igre Coglievina, az „Osservatore Triestino“ szerkesztője, ki a halotakat is feltámasztó beszélő­­tehetségében fáradhatlan volt. Végére hagytam Wiener Vilmost, a „Neuer Fremdenblatt“ kiadó szer­­kesztőjét; ki mindig komoly képpel életeskedik, szeretetreméltó társalgó; ki folyvást félt a tengeri betegségtől, s még­sem kapta meg, és a­ki nem­csak a legszellemesebb tárczaírók egyikeüs elismert, hanem egyúttal a keletről a legszorgalmasabb hír­lapi levelező is volt, mert hisz a maga lapjába irt. Könnyen megfogható, hogy e kellemes mivelt társaságban, azonfölül még többnyire kedvező idő­járás­ mellett, kilencz napi együtt utazásunk a kel­lemes órák szakadatlan lánczolatát képezé. E hí­zelgő s dicsérő visszaemlékezést pedig annál elfo­­gulatlanabbul jegyezhetem itt fel, mert a ne­vezettek egyetlen egyike sem oly szerencsés, hogy e sorokat valaha olvashassa. A napirend a „Pl­utóin“ a kellemes semmitte­vés ügyes változata vola. Reggel korán a fedél­­zetre siettünk, hogy a tengeren kelő nap pompás jelenetét el ne mulas­szuk. Azután egy kist­ea vagy kávé, hogy legyen mire a felséges csibukot követ­kezni hagyni. Ez alatt valami kis olvasmány, Egyp­­tomról. Azután a tenger habjaiba merülünk ellen­­állhatlan vonzalommal, de csak szemeinkkel. Cso­dáljuk gyönyörű színének sokféle változatait, vég­telen láthatárát; ah, még ezek a tengeren élt mé­zes hetek voltak; később megtanultuk gyűlölni és utálni. Tíz óra tájban villás reggeli, melynek finom­sága a gourmandi, ereje a tengerészt kielégité. Azután a födélen egy kis whist, farolás, shack, vagy tarok; közbe egy-egy szép pontnak, valamely szigetnek, avagy közelgő hajónak szemlélése; az­után kis comitékban, vagy a plenumban társalgás, politikai, irodalmi, színházi, philosophiai, zenekritikai eszmeröppentyüzés; közbe a pinczér cognaccal kínál, vagy anisettel; fölváltva föl alá sétálunk, kiki tekintve a vidékre, vagy végtelen víztükörre; távol szereteinkre gondolunk; „bárba ez, vagy az itt lehetne;“ elmélá­zunk, s elfáradunk; a nap nagyszerűn hal meg sze­meink előtt, s véres hullája elmerül. Pár pillanat múlva sötét lesz. Ekkor megcsendül a harangszó, — es ist der Moment, wo der Moment zum„Momá“ wird,“ mint Nestroy mondaná; más szóval: tálalnak! Mindenki siet az ebédlőbe, s elfoglalja rendes helyét, egy nap mint más nap. Csaknem éjfélig a hajó födelén időzünk, egyetlen kabátban, oly szelíd már az égalj. Ezt nevezem utazásnak. November 4-ikén a szmirnai öbölben ébred­tünk föl, melyhez még az éjjel értünk, és minthogy kikötője teljesen biztos, be is mentünk. Konstantinápoly minden fáradalmait érezvén lábaimban, semmi kedvem sem volt fölkelni ; de utitársaim fölzavartak. Tervünk volt Ephesus romjait meglátogatni. A terv mellett a szellemdús és Hellas emlékeiért lelkesülő H . . . kisasszony viaskodott, s a férfiak is el voltak szánva udvari­­ságból megcsodálni azon alaktalan romokat, s ér­dektelen lapályt, hol hajdan Ephesus állt vala. — Szerencsére kisült, hogy a vasút, igen a vasút ! mert innen vasút vonul A i­d­é­n­ig, mindössze 0,2 órányi távolba — és nem tovább, — hogy a vasút csak holnap reggel hozhatna vissza. Az­ért ki tudja, mily zugokban kell vala töltenünk , és e gondolat legyőzte a lelkesedést, és Smyrnában maradtunk. Nem volt okunk megbánni. Smyrna kö­zel 180 ezer lélektől lakott, igen érdekes város ; török, görög, örmény, frank (mindennemű európai) és zsidó lakosai külön városrészekben laknak, me­lyek saját nemzeti jellegökkel bírnak. A lakosoknak fele török, azért nevezik ők Smyrnát Isaim gianrnak, hitetlennek. más öböl,­­melyet félkörben átkarol. A terjed el­mögötte a P­a­g­o­s hegyével, és azon egy óriási vár rom­jaival, hullámszerű hegylánczolatával, melyből a Due fratelli czukorsüveg alakú csúcsai emelkednek ki, s késő tavaszig hóval födvék, ritka szép lát­­mány a hajó tetejéről. Még sokkal bájosabb a kép a Pagos tetejé­ről, melyre legelőbb is fölmásztunk. Mint már mondám — keleten az építészet emlékeit nem szá­zadok, hanem évezredek szerint számítjuk, így a Pagos tetejét elfoglaló vár terjedelmes romjai is a róm­ai korszakig vizetnek vissza. Már akkor ne­mes épületek álltak tetején, Zeus temploma, s egy görög színház. Azután Nagy Sándor tábornokai egyike építé már a romokból föl a várat; a közép­korban a genuaiak bírták s ujiták meg azt; s haj­dani nagyszerűségét jelzi ma is egy moshé alakú templomrom, hol állitólag Polycarp szenvedett vér­­tanu-halált; jelzik számos tornyainak s földalatti boltjainak s cisternáinak óriási arányai. A hegy te­tejéről a túlsó oldalon látni ismét ezeréves vízve­zeték romjait, a Kisázsia belsejébe vezető utakat, s bájos völgyeket, mikben Budsa, Budua és a Cor­­dilion (mely a szentföldről itt átvonult oroszlánszí­vű Rikárdtól ered) nevű falukat, gyönyörű nyaralók­kal, s buja kertekkel, hol az európai consulok, s a Smyrna beau monde-ja szokta tölteni a nyarat. A hegység alig magasabb a visegrád-esztergomi hegyeknél; de tenyészete, s kivált napnyugatkor csodás coloritje, a tengerre való kilátásai, és a múltak regényes emlékeinek a lélekre gyakorolt benyomásával — elbűvölő hatást teszen. A terjedelmes öböl érthetővé teszi, hogy Szmyrna évezredek óta fontos kereskedelmi pont volt. Ausztriai, orosz, görög, angol, franczia gőzösök, mint a kelet-nyugati kereskedelem közvetítői fordulnak meg Smyrnában . Smyrna képezi átmeneti raktárát mindazon nyers ter­mékeknek és gyártmányoknak, melyek Ázsia belsejéből, Szíriából, Örményország, Kis­­az Eufrat és Tigris vidékeiről Európába, s melyek innen amoda vitetnek. Terjedelmes bazárjai nem oly gazdagok, mint Konstantinápolyban, de érdekesek. Smyrna­ és perzsa szőnyegeket, s né­mely selyem gyártmányokat itt olcsóbban vásárol­hatni mint ott. A zaj és tolongás bazárjaiban nem hasonlít­­ható a stambuli bazárokéhoz, de egy sajátságos jel­lemmel bírnak: megszámíthatlan tevék karavánjai vonulnak rajtuk keresztül, csaknem szakadatlanul. Innen indulnak Kis-Ázsia belsejébe, s onnan ide jönnek vissza. Itt láttuk először a tevét, a puszták hajóját. Púpos hátával teherhordásra született szo­morú állat. Okos, ha akar, de makacs is, veszeke­dő s boszúálló. Ha lefeküdt, helyesebben letérdelt négy lábára, s a málhák egész tornyát rakták a hátára, siralmas és mérges bőgéssel jelzi, hogy kel­letlenül kel föl, ha megindítják. Hosszú köteleken egymáshoz kötve egyik a másik után megyen; elől mindig a szamár, rajta a karaván vezetője; az utol­sónak nyakában nagy kolomp, mely jelezte, hogy nem veszett el útközben egy is; a vezetőn kivül egy sereghajtó kiséri a karavánt, ki az utolsó teve farkába kapaszkodik. Különösen festői e karavánok látása a Homer megénekelte M­e­r­é­s­z patakon át­vezető hídról, vagy a vasúti indóháznál, hol ezren­­kint tanyáznak. — A­­ vidék termékeny; fügéje, szől­­leje, gesztenyéje a legédesebb. Selyem- s szőnyeg­­gyárai híresek. Középületei közül említést érdemel az örmény­ templom, kék márvány-oszlopaival.­­ A keresztén­y város kövezete körülbelöl nem roszabb, mint ős Buda külvárosaiban. Házai tiszták, rend­szerint emeletesek, csak egy család által lakottak; udvaraik, bármi nagyok vagy kicsinyek, valóságos kertek, szökőkutakkal, illatos virágokkal, oleander-, czitrom-, narancs­ fákkal, vagy legalább folyondárok által teljesen betetőzöttek. Épitészetök hasonlít a régi görög házakhoz. Minden házban csak egy csa­lád lakik, mely az utczával keveset törődik; a hő­ség elöl lehetőleg elbújik, s igy több gondot fordít háza bensőjére, udvarára, hogy az jó árnyékos le­gyen, s kútjára, hogy bő vize legy­en. Az égalj az, mely az emberek szokásai s életmódja felett határoz. Éjjel nagyszerű vihar volt, s égi bábom, vil­lámlás, menydörgés, mely vagy egy órán át tartott. De hajónk nyugodtan tűrte erős horgonyain, a biz­tos csendes öbölben.*

Next