Reform, 1870. február (2. évfolyam, 48-75. szám)
1870-02-03 / 50. szám
50. szám. Csütörtök, február 3. 1870. Hirdetmények dija: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdij külön 30 kr. REFORM Előfizetési föltételek: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva Egész évre Fél évre . 18 frt — kr. 9 . — . Negyed évre Egy hóra : 1 4 frt 50 kr » 50 » I. évi folyam. Szerkesztési iroda: Lipótváros, főút, 7. sz. 2. emeleten. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőségbe intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Kétsas utcza, 14. szám. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, Hadás körüli panaszok, hirdetmények) a Madó-hivatalhoz intézendők. lefizetési föltételekül „REFORM“ Ifel>már márcziusra 3 írt. Egész évre 18 frt. Fél évre 9 frt. Negyed évre 4 ft 50 kr. Egy hónapra 1 ft 50 kr Az előfizetési összegek a ,,Reform“ kiadó hivatalához (kétsas-utcza 14. sz. intézendők. Helyben Ráth Mór könyvkereskedésében is lehet előfizetni, Pest, febr. 3-án. A bankbizottság tegnap tartotta első nyilvános ülését, melyben az eljárás felett tanácskozott a szakférfiak meghívása és kihallgatása körül. Az egész ülésnek hű képét adja az alábbi tudósítás. Kiemelni való belőle nincs egyéb, mint, hogy a szakférfiak személyesen is megjelenhetnek , de írásban is beadhatják válaszukat a kérdőpontokra. Írásbeli véleményre főkép a kereskedelmi- és iparkamarák részéről számolnak, a személyes megjelenésre a bankok részéről, melyek az ügy elméletével kevésbé foglalkoznak, írásbeli véleményt meg nem hívottak is adhatnak, s a bizottság föntartja magának, hogy ily önkéntes véleményezőket netán utólag fölkérhessen a személyes megjelenésre. Ausztriából két nevezetes újdonságot hozott a vasárnapi távirat. Az egyik a miniszterkrizisnek oly régen várt befejezése, melyet a bécsi hivatalos lap a következő alakban közöl : Ö csász. ap. kir. fölsége legkegyelmesebben a következő legmagasabb kéziratot bocsátotta ki: Kedves Hastier lovag! Kinevezem önt a reichsrathban képviselt királyságok és országok minisztériumának elnökévé és egyszersmind önnek a titkos tanácsossági méltóságot adományozom a dij elengedése mellett. S midőn Piener, Dr. Giskra, Dr. Herbst és Dr. Brester minisztereknek a fölmentések iránt benyújtott kérelmét el nem fogadom, az ön ajánlatára kinevezem Wagner János lovag altábornagyomat honvédelmi miniszternek, Dr. Bauhaus Antalt a belügyminisztérium főnökét és Dr. Stremayr Károlyt ugyanezen minisztérium tanácsosát, az elsőt földmivelési- az utóbbit kultus és közoktatási miniszteremnek, melyhez képest ön továbbra intézkedni fog. Bécs, február 1. 1870. Ferenez József, s. k. Plener, s. k.“ Következnek ezután az újon kinevezettekhez intézett kéziratok. Compromissum, melyre pedig a mostani viszonyokkal szemben Ausztriában nagy szükség volna, nem látszik meg ezen a minisztériumon. Hogy miért Hasner a praesidens, azt jó volna megmagyarázni ; mi más okát nem találjuk, mint hogy Brestl mellett ő volt az eddigi xinisztérium legcsöndesebb tagja, s tán benne kompromittáltak azok, kik egymásnak nem, csak egy harmadiknak készek magokat alája rendelni. Hogy ki képviseli azon elemet, mely a csehekre gyakorolhat némi adhaessiát, azt nem tudnék megmondani, ha Banhansra nem számitanak, aki igen csak kitűnő eszü férfiú . Sympathikus is, de aligha cseh nyelvű honfitársaira. Az állandóság biztosítékait nem tudjuk fölfedezni az új kabinetben. A másik nevezetes újság, melyre czéloztunk, az, hogy — mint vasárnapi lapunk távirata jelenté, a reichsrath budget bizottmánya „elhatározta“, hogy az osztrák Lloyd jövedelmi adója, daczára a delegácziók határozatának, mint eddig, úgy ezentúl is az osztrák budgetbe fedezeti tételnek fölveendő. Hogy hová jutunk ezután, mi lesz 67-ki kiegyezésből, ha egy törvényhozó testület bizalmi férfiai adnak a világos törvény egyoldalú megdöntésére példát: azt találják a cislajtánus államférfiak a maguk mély bölcseségében. Ha ez az egész dolog nem egy igen esetlen tréfája a budgetbizottmánynak, akkor még lesz hozzá egynémely megjegyzésünk, mert azt tartjuk, hogy konsequencziáiban a mi számunkra is lehet a dolognak némi előnye. A concilium ügyeiről újabban nem érkeztek hivatalos tudósítások. egészségi állapotára vonatkozó Egy a pápa távsürgöny ellenben jelentékeny baisset idézett elő a párizsi tőzsdén. E sürgöny értelmében a pápa állítólag a conciliumi szének ellenzékeskedése fölötti atyák egyreelkeseredése miatt — a legutóbbi napokban epileptikus rohamokban szenvedett. Károly Lajos főherczeg berlini útja alkalmat szolgáltatott a „ Times “-nek egy helyzetrajzoló czikk közlésére, melyben Ausztria viszonyát Poroszországhoz kedvezőbbnek állítja, mint ez a lipcsei napok óta bármikor is volt. S e viszony létrejöttét, s föntartását főleg Magyarországnak tulajdonítja, melyről, ha tényleg még nem is, de erkölcsileg mindenesetre beteljesedtek Bismarck szavai, hogy az osztrák monarchia súlypontját Pest fogja képezni. A magyaroknak minden törekvése oda irányul — mondja az említett lap — hogy a birodalom túlsó felében a német elem uralmát és szilárdságát fentartsák ; erre nézve pedig a prágai szerződés fentartását fölöttébb fontosnak tartják. A magyarok magatartása volt az, mely a prágai szerződést előidézte, de viszont a prágai szerződésnek köszönik a magyarok jelen politikai helyezetüket. Nem természetes-e tehát, ha e bátor nép úgy tekinti a prágai szerződést, mint mellyel létkérdése van összekötve ? Sem Francziország, sem Beust gróf nem látszott e pontot tisztán felfogni; azért azon diplomácziai fondorkodások, melyek a párisi világműkiállitást félig elrontották, csak a prágai szerződés szilárdságáról tettek bizonyságot. Mind ezen illusiók eltűntek, s utazzék bár Károly Lajos herczeg, vagy maradjon honn, a világnak szilárd marad azon meggyőződése, hogy az osztrák-magyar monarchia és Poroszország ez idő szerint jobb barátok, mint valaha. A spanyol kormány — hír szerint — alkudozásba bocsátkozott Montpensier herczeggel, a trónkérdés iránt. Ez alkalmat szolgáltatott a herczeg barátainak, hogy Montpensier herczegné születési napjának ürügye alatt küldött táv sürgönyökben szerencsét kívánjanak a herczegné férjének, vagy legidősb fiának trónra léptéhez. Hir szerint Topete tengernagy is a gratulálók között volt. = Justh Józseftől, a Deák-párt elnökétől, a következő sorokat vesszük : Több pesti politikai napilap azt híresztelte, mintha a Deák-párt értekezlete az egyesülési és gyülekezési jogról szóló törvényjavaslat fölött kárhoztatólag nyilatkozott volna. Késztetve érzem magam, az igazság érdekében kinyilatkoztatni, hogy a Deák-párt értekezletében a nevezett törvényjavaslat fölött sem dicsérőleg, sem kárhoztatólag nem nyilatkozhatott azon egyszerű oknál fogva , mert a miniszter úr nevezett törvényjavaslatot bejelentvén, a fölött még az értekezletben tárgyalás nem tartazott. A Deák-párt tegnap este tartott értekezletén határozatba ment, hogy a ház mai ülésében a számvevőszékről szóló törvényjavaslat tárgyalásának hétfőig halasztása indítványoztassék. A Deákpárt ugyan e fontos tárgyban hétfőig minden este értekezletet fog tartani. Az országos bankbizottság I. ülése. — február 2. Az országos bankbizottság tegnap délben tartotta meg az országház tanácskozó termében első nyilvános ülését. Apponyi György gr. elnök az ülést 12 V* óra után megnyitván, mindenekelőtt a bizottság január 23-án tartott alakuló ülésének jegyzőkönyve hitelesíttetett. Csengori Antal jelenti, hogy a kérdőpontok formulázására kiküldött albizottság feladatát megoldotta. Midőn e kérdőpontokat benyújtaná, szükségesnek látja, hogy azokat néhány megjegyzéssel kísérje. Az országos határozat szerint, mely ezen bizottságot kiküldötte, tekintettel kell lennünk a jelen pénzértékre, a tényleges viszonyokra, a mostani pénzválságra és ennek okaira. Ezekre nézve az albizottság nézete szerint a pénz- és iparüzlet, továbbá a kereskedelem kiváló szakférfiait szükséges kihallgatni. Ami a kérdések formulázását illeti, az albizottság azon eszmemenetet vélte követendőnek, amelyen keresztül a bankkérdés legközelebb úgyszólván fölmerült és a törvényhozás szőnyegére került. Mindenki tudja, hogy a legközelebbi pénzválságból a kiindulási pont azon agitáczió, amelynek folytán azzal utóbb a törvényhozás is foglalkozott. Az albizottság tehát úgy hitte, hogy neki is innen kell kiindulnia, azonban ezen ponton kívül, mely a pénzválságra és annak okaira vonatkozik, több más kérdést is tett az albizottság, mely kérdések más országokban, hol a bankügy kérdése fejlettebb stádiumba jutott, talán oitosusnak tekinthetők, — nálunk azonban ép ezen kérdések a társulati téren és a sajtóban a vitatás sarkpontjait képezték és azért az albizottság e kérdéseket sem vélte mellőzhetőknek, mert úgy hitte, hogy azok tisztázása mind az ügynek, mind a közönségnek érdekében áll. Midőn azonban az albizottság a kérdéseket formulázta, akként igyekezett eljárni, hogy semmi irányban a maga részéről véleményt ne mondjon, presszót ne gyakoroljon, hanem szabad tért nyisson a nyilatkozatoknak és azoktól várja a feltett kérdések előleges tisztázását. Lesznek, kik a formulázott 9 kérdéssel nem lesznek megelégedve, talán többet vártak. Ha azonban e kérdéseket közelebbről megvizsgálják, úgy fogják találni, hogy e kérdések sok oly kérdést is foglalnak magukban, melyeket tán külön formulázandóknak véltek. Egyébiránt ezek megnyugtatása végett megjegyzi, hogy különösen az utolsó pont általában magában foglalja ezen orsz. bizottságnak egész feladatát; következőleg a bizottság elé szabott tért eléggé megnyitja a szakértők nyilatkozatainak. Megyjegyzi továbbá, hogy minden enquet természete az, hogy a szakértők kihallgatásánál is tétethetnek fel új kérdések és e joggal bizonyára élni fog alkalmilag a bizottság minden tagja. Szónok e megjegyzései után benyújtja az albizottság által következőleg formulázott kilencz kérdést: „1. Mik voltak a legközelebbi pénzválságnak okai? 2. Minő lefolyással van az osztrák nemzeti bank Magyarország közgazdasági érdekeire? 3. Elhárítható-e általában, mennyiben és minő eszközökkel a pénzválság? 4. Mennyiben alapos azon nézet , hogy jegybank, vagy jegybankok fölállítása a pénzválság ellenszere? 5. Jegybank, vagy jegybankok fölállítása Magyarországban lehetséges-e a pénzérték (valuta) helyreállítása nélkül? 6. Kívánatos-e, és ha igen, lehetséges-e a pénzérték (valuta) azonnali visszaállítása? 7. Mily módon, minő eszközökkel történhetik e visszaállítás ? 8. Ha azonnal nem eszközölhető a pénzérték (valuta) visszaállítása, mi módon kell azt előkészíteni ? 9. Átalában minő intézkedések szükségesek arra, hogy hazánkban a rendszeres pénzforgalom biztosíttassék és a haza hitele önálló, szilárd alapokra fektettessék ? A bankbizottság a kérdőpontokat átalánosságban minden vita nélkül elfogadván, azok részletes tárgyalására tér. Az első kérdés minden észrevétel nélkül jóváhagyatik. A második kérdésnél Trefort Ágoston szólalt föl. Nézete szerint az első és második pont között nincs meg a kellő logikai nexus, mely bajon új formulázás, illetőleg a két tétel megfordítása által vél segíthetni. — Csengeri Antal nem hiszi, hogy a kérdések közt szoros logikai nexus lenne elkerülhetlenül szükséges. Trefort nézetének elfogadása által ismét a 2. és 3. pont közt nem lenne logikai összefüggés. Egyébiránt ez úgy sem vág a dolog lényegébe. Simonyi E. a logikai összefüggés érdekében jónak látná a 2-dik pontot talán a 4-dik vagy 5-dik helyre tenni. Apponyi György gr. elnök azt gondolja, hogy a bizottságnak fő feladata nem a logikai nexus fentartása, hanem hogy a 9 pont között lehetőleg minden kérdésben foglaltassék. A 2-dik és 3-dik pont ezután változatlanul elfogadtatnak. A 4-dik kérdés felolvasása után, Csengeri Antal megjegyzi, hogy ez más országokban oitosus kérdés lenne, de nálunk a sajtóban csak legközelebb e körül folytak a viták. — Trefort Ágoston ép miután konstatálva van, hogy a jegybank, és különösen a bankjegyek túlságos emissiója elő szokta idézni a pénzkrisist és miután ép az vitattatott, hogy a jegybank felállítása elejét veszi-e a pénz krcsisnek, szükségesnek látja ezen kérdést, de azt speczifikálni óhajtaná olyformán, hogy e szavakkal „a magyar pénzpiaczon“ toldassék meg. — Wahrmann Mór ezt feleslegesnek tartja, mert a következő kérdésben Magyarország határozottan meg van említve. — Csnegeri helyesebbnek tartja a kérdést általánosságban feltenni, mert elméletileg és gyakorlatilag egyaránt lehet hozzászólni. A bizottság a 4-dik kérdést is elfogadja. Olvastatik az 5-dik pont. Simonyi Ernő külön kérdést vél felállítandónak arra nézve, amit a bizottság pénzérték (valuta) alatt érteni akar. Csengeri Antal nem tartja szükségesnek valutára nézve a külön kérdést. Simonyi, úgy látszik nem tudja, hogy ezen kérdés nálunk mi régen foglalkoztatja a közvéleményt. Valuta kérdésének nevezzük Magyarországban a bankjegyeknek és a forgalomban levő jegyek pénzértékének visszaállítását. Másutt szorosan tudományos értelemben nem ezt nevezik a valuta-kérdésnek, de nekünk alkalmazkodnunk kell a journalisztika, a röpirodalom és a szakférfiak által elfogadott terminus technikusokhoz. — A külön kérdés formulázását Wahrmann Mór is feleslegesnek tartja, miután a kihallgatandó, nagyrészt gyakorlati szakemberek tisztában vannak a valuta kérdésével. A bizottság az 5-ik, valamint a következő négy pontot is minden észrevétel nélkül meghagyja az albizottság által készített szerkezetben. Apponyi György gróf elnök: A mai tanácskozás második kérdése az volna, hogy mi történjék a 9. ponttal, hogy a kellő anyag összegyűljön. . Zichy Ferencz gr. Az albizottság az adandó feleletekre nézve azon elvet véli megállapítandónak, hogy az írásbeli válaszokat is szívesen fogadja ugyan a bizottság, de a szóbeli feleletre, a személyes megjelenésre nagyobb súlyt fektet. Az eljárásra nézve pedig mindenekelőtt az ország kereskedelmi kamaráit véli felszólítandónak arra, hogy összegyűlvén, a kérdések felett tanácskozzanak, és megállapodásaikat a bizottsághoz beküldjék; másrészt, hogy nevezzék meg körükből azon szakférfiakat, kiket a föltett 9 kérdés megoldására alkalmasaknak tartanak. Hasonló eljárás volna követendő a pesti áru- és értéktőzsde, a pesti keresk. kamara, a magyar átal. hitelbank, a magyar földhitelintézet, az angol-magyar és franczia-magyar bank, az első hazai takarékpénztár, végül a bécsi átalános hitelbank és az osztrák nemzeti bank irányában. Az albizottság továbbá a sajtó útján egy átalános felszólíítást intézni javasol arra nézve, hogy aki a föltett kérdések megoldására magát hivatottnak érezi, azokra a bizottság czélszerűnek tartaná azon egyének kihallgatását, kiket e téren az ország tekintélyeknek ismer. Zsedényi Ede nem tartja czélszerűnek, hogy a szakértőkhöz intézendő meghívó levelekben kimondassék, hogy a válaszok írásban is köszönettel fogadtatnak, mert ez esetben vajmi kevés lesz a személyesen megjelenő szakértők száma s a bizottság a tárgy lényegére legtöbb világot vető keresztkérdések megtételétől el lesz ütve. Zichy Nándor gr. kijelenti, hogy az albizottság a feleletek írásban beadását kivált a nagy közönségre vélte alkalmazhatónak, hogy a feleletek megtételére mindenkinek nyitva álljon az ut. Ez természetesen senkit sem ment fel azon erkölcsi s más országokban már törvényes kötelesség alól, hogy személyesen megjelenvén tegye meg nyilatkozatait. Simonyi Ernő azon nézetben, hogy a beérkezendő hosszas pénzügyi tudományos értekezések a fenforgó kérdések gyakorlati megoldását nem siettetik, pártolja Zsedényit, hogy a fősúly minden esetre a személyes megjelenésre legyen fektetve s a meghívó levelekben a feleletek írásban beadása ne is emlittessék. nagy Apponyi György gr. elnök maga sem venné köszönettel ha a szakértők személyes megjelenés helyett hosszú ovácziókat küldenének be; hogy válaszaikat akadályoztatás esetére írásban is beküldhetik, ez magától értetődik, anélkül, hogy különösen kimondani szükséges volna. Az intézetekre nézve, úgy hiszi, nincs vélemény különbség; ezek felszólítandók, hogy vagy küldjenek ki, vagy ajánljanak szakavatott férfiakat kihallgatás végett. Csengeri Antal különböztetést tesz az iparkamarák és egyéb pénzintézetek közt. Az iparkamaráktól szükséges kollektív véleményt kérni, valamint arra is fel kell szólítani őket, hogy oly szakembereket ajánljanak, kiket különösen kihallgatandóknak tartanak. A pénzintézeteket, melyek ily elméleti megvitatásokra nem hivatják, s csak rendes üzlettel foglalkoznak, egyenesen csak a szakférfiak kijelölésére kellene fölszólítani. Zsedényi- A „REFORI”TÁRCZÁJA. Háirom ezer tengeri mértfölű. Keleti utazás Kecskeméthy Auréltól. (Tengeren) Soha sem gondoltam volna, hogy ily élvezet a tengeren utazni. Igaz hogy a vidék bárteljes, az idő gyönyörű és meleg, az ég derült, a tenger a szigetek között csendes. De utazásunk élvezetessége nagyrészt kedvező körülményeknek, s különösen a hajón kényelmes elhelyezésünknek, és mindenek fölött az ott talált kellemes társaságnak is volt tulajdonítandó. A triesti Lloyd hajói a talán külcsín, sőt pompa, és kényelem tekintetében a legtúlzottabb igényeket is a lehetőség határáig kielégítik. Ha leírom azt, melyen megyünk, valamennyit leírtam. A „Pluto“ kürülbelöl még egyszer oly nagy, mint a legnagyobb dunai gőzös. Ez is két kerékre jár és csak egy kéménye van. Oldalai vaslemezek. Tetején három árbocz; oldalára hat mentőcsónak van felfüggesztve. A csúcsán a második hely, alatta elég tág közös cajutte-el, melynek ülő s fekhelyei fekete bőrrel vonvák be; bútorai fényezettek; az egész igen tisztességes. A harmadik helyen utazók, a második helynek fedelén maradnak, s nem roszul utaznak, hely lévén elég, ha eső nem esik. A hajó közepét természetesen a gép foglalja el, a körül pedig a hajóstisztek kabinjei, a konyhák, éléskamarák, jégmedenczék, fürdő, dohányzó kabiné stb. Innen néhány lépcsőn fölmenve az első helyre érünk, a mely minden podgyásztól mentsen, teljesen az utazók számára van föntartva. Mindjárt elején egy gömbölyű üvegpavillon áll, melyből az ajtó levezet az ebédlőbe, s közös társalgási terembe. E terem oldalain nyílnak az ajtók az egyes kabinekbe. A kisebb kabinek két, a nagyobbak 3—4 ágyra rendezettek. A pavillonban köröskörül ülő helyek vannak; zivatar idejében az utolsó menhelye az erőseknek, midőn a gyengék már visszavonultak a nyilvánosság színpadáról. A földön az első hely közepén mintegy hosszu üvegszekrény, emelkednek ki, a karutte ablakai, mik, mint atalán minden ajtó is, úgy épitvék, hogy ha hullám átcsap a bajon, be ne hathasson. Ezen első hely atalán, de kivált a közös falon, valódi elegancziával, sőt pazarul van felszerelve, izlésteljesen festve, aranyozva, függönyökkel, szőnyegekkel ellátva. A kabiné természet szerint szűk hely ugyan, de a comfort lehetőségig meg van benne; jó ágy, praktikus mozsoószerek, gyertyatartók, s egyéb eszközök; ügyesen leszögezve, beillesztve vagy akasztva — úgy hogy bármennyire hányja a vihar a hajót, fel nem fordulhat sem a pohár, sem a tál, sem a gyertya, hanem csak tánczol vagy is ide oda himbálózik; mellékesen megjegyezve ez az, minek láttára azonnal megbetegszik, a ki először látja. Nekem magamnak volt kabinem, mert a hajón levő társaság alig állt huszonnégy tagból, tengerésztisztekkel együtt. Jobbára a triesti Lloyd a igazgatósága volt, mely a társulat érdekében szintén a suezi csatorna megnyitásához indult. A két idősebb báró Morpurgo, egyik a trieszti Lloyd igazgatóságának, másik a trieszti kereskedelmi kamarának elnöke ; Hagenauer igazgató; ennek neje, s szellemdús buga egy igen érdekes hölgy, ki alapos és tudományos ismeretekkel bírt, pedantéria nélkül, fesztelen viselettel — emanczipáczionális ízetlenségek nélkül; férfias ész, női kedélylyel, s gyengédséggel ; ily nők felette ritkák. Radonetz ezredes, a szerencsétlen Miksa császár volt adjutánsa, s legmeghittebb embereinek egyike ; ki igen sok megható s nagy érdekű, de még most diskreczio tárgyát képező történeti részleteket volt szives nekem elbeszélni. Továbbá ugyanennek szívélyes neje. A fiatal báró Morpurgo igazi olasz kedélyű derült férfi, ki a társaság kellemes maitre de plaisirje-képen a játszó- vagy ének-partiiókat rendezte, a Lloyd társulat kereskedelmi igazgatója, a szakában kitűnő Bardini, és főügynöke Nikolaevics, ez utóbbi sokat utazott, sokoldalú miveltségű horvát hazánkfia, kivel noha a politika tengerére is kimerészkedtünk, de rövid vihar után rendesen együtt kötöttünk ki az öbölben, minthogy ő is ésszel, szívvel a kiegyezés alapján áll. Továbbá Igre Coglievina, az „Osservatore Triestino“ szerkesztője, ki a halotakat is feltámasztó beszélőtehetségében fáradhatlan volt. Végére hagytam Wiener Vilmost, a „Neuer Fremdenblatt“ kiadó szerkesztőjét; ki mindig komoly képpel életeskedik, szeretetreméltó társalgó; ki folyvást félt a tengeri betegségtől, s mégsem kapta meg, és aki nemcsak a legszellemesebb tárczaírók egyikeüs elismert, hanem egyúttal a keletről a legszorgalmasabb hírlapi levelező is volt, mert hisz a maga lapjába irt. Könnyen megfogható, hogy e kellemes mivelt társaságban, azonfölül még többnyire kedvező időjárás mellett, kilencz napi együtt utazásunk a kellemes órák szakadatlan lánczolatát képezé. E hízelgő s dicsérő visszaemlékezést pedig annál elfogulatlanabbul jegyezhetem itt fel, mert a nevezettek egyetlen egyike sem oly szerencsés, hogy e sorokat valaha olvashassa. A napirend a „Plutóin“ a kellemes semmittevés ügyes változata vola. Reggel korán a fedélzetre siettünk, hogy a tengeren kelő nap pompás jelenetét el ne mulasszuk. Azután egy kistea vagy kávé, hogy legyen mire a felséges csibukot következni hagyni. Ez alatt valami kis olvasmány, Egyptomról. Azután a tenger habjaiba merülünk ellenállhatlan vonzalommal, de csak szemeinkkel. Csodáljuk gyönyörű színének sokféle változatait, végtelen láthatárát; ah, még ezek a tengeren élt mézes hetek voltak; később megtanultuk gyűlölni és utálni. Tíz óra tájban villás reggeli, melynek finomsága a gourmandi, ereje a tengerészt kielégité. Azután a födélen egy kis whist, farolás, shack, vagy tarok; közbe egy-egy szép pontnak, valamely szigetnek, avagy közelgő hajónak szemlélése; azután kis comitékban, vagy a plenumban társalgás, politikai, irodalmi, színházi, philosophiai, zenekritikai eszmeröppentyüzés; közbe a pinczér cognaccal kínál, vagy anisettel; fölváltva föl alá sétálunk, kiki tekintve a vidékre, vagy végtelen víztükörre; távol szereteinkre gondolunk; „bárba ez, vagy az itt lehetne;“ elmélázunk, s elfáradunk; a nap nagyszerűn hal meg szemeink előtt, s véres hullája elmerül. Pár pillanat múlva sötét lesz. Ekkor megcsendül a harangszó, — es ist der Moment, wo der Moment zum„Momá“ wird,“ mint Nestroy mondaná; más szóval: tálalnak! Mindenki siet az ebédlőbe, s elfoglalja rendes helyét, egy nap mint más nap. Csaknem éjfélig a hajó födelén időzünk, egyetlen kabátban, oly szelíd már az égalj. Ezt nevezem utazásnak. November 4-ikén a szmirnai öbölben ébredtünk föl, melyhez még az éjjel értünk, és minthogy kikötője teljesen biztos, be is mentünk. Konstantinápoly minden fáradalmait érezvén lábaimban, semmi kedvem sem volt fölkelni ; de utitársaim fölzavartak. Tervünk volt Ephesus romjait meglátogatni. A terv mellett a szellemdús és Hellas emlékeiért lelkesülő H . . . kisasszony viaskodott, s a férfiak is el voltak szánva udvariságból megcsodálni azon alaktalan romokat, s érdektelen lapályt, hol hajdan Ephesus állt vala. — Szerencsére kisült, hogy a vasút, igen a vasút ! mert innen vasút vonul A idénig, mindössze 0,2 órányi távolba — és nem tovább, — hogy a vasút csak holnap reggel hozhatna vissza. Azért ki tudja, mily zugokban kell vala töltenünk , és e gondolat legyőzte a lelkesedést, és Smyrnában maradtunk. Nem volt okunk megbánni. Smyrna közel 180 ezer lélektől lakott, igen érdekes város ; török, görög, örmény, frank (mindennemű európai) és zsidó lakosai külön városrészekben laknak, melyek saját nemzeti jellegökkel bírnak. A lakosoknak fele török, azért nevezik ők Smyrnát Isaim gianrnak, hitetlennek. más öböl,melyet félkörben átkarol. A terjed elmögötte a Pagos hegyével, és azon egy óriási vár romjaival, hullámszerű hegylánczolatával, melyből a Due fratelli czukorsüveg alakú csúcsai emelkednek ki, s késő tavaszig hóval födvék, ritka szép látmány a hajó tetejéről. Még sokkal bájosabb a kép a Pagos tetejéről, melyre legelőbb is fölmásztunk. Mint már mondám — keleten az építészet emlékeit nem századok, hanem évezredek szerint számítjuk, így a Pagos tetejét elfoglaló vár terjedelmes romjai is a római korszakig vizetnek vissza. Már akkor nemes épületek álltak tetején, Zeus temploma, s egy görög színház. Azután Nagy Sándor tábornokai egyike építé már a romokból föl a várat; a középkorban a genuaiak bírták s ujiták meg azt; s hajdani nagyszerűségét jelzi ma is egy moshé alakú templomrom, hol állitólag Polycarp szenvedett vértanu-halált; jelzik számos tornyainak s földalatti boltjainak s cisternáinak óriási arányai. A hegy tetejéről a túlsó oldalon látni ismét ezeréves vízvezeték romjait, a Kisázsia belsejébe vezető utakat, s bájos völgyeket, mikben Budsa, Budua és a Cordilion (mely a szentföldről itt átvonult oroszlánszívű Rikárdtól ered) nevű falukat, gyönyörű nyaralókkal, s buja kertekkel, hol az európai consulok, s a Smyrna beau monde-ja szokta tölteni a nyarat. A hegység alig magasabb a visegrád-esztergomi hegyeknél; de tenyészete, s kivált napnyugatkor csodás coloritje, a tengerre való kilátásai, és a múltak regényes emlékeinek a lélekre gyakorolt benyomásával — elbűvölő hatást teszen. A terjedelmes öböl érthetővé teszi, hogy Szmyrna évezredek óta fontos kereskedelmi pont volt. Ausztriai, orosz, görög, angol, franczia gőzösök, mint a kelet-nyugati kereskedelem közvetítői fordulnak meg Smyrnában . Smyrna képezi átmeneti raktárát mindazon nyers termékeknek és gyártmányoknak, melyek Ázsia belsejéből, Szíriából, Örményország, Kisaz Eufrat és Tigris vidékeiről Európába, s melyek innen amoda vitetnek. Terjedelmes bazárjai nem oly gazdagok, mint Konstantinápolyban, de érdekesek. Smyrna és perzsa szőnyegeket, s némely selyem gyártmányokat itt olcsóbban vásárolhatni mint ott. A zaj és tolongás bazárjaiban nem hasonlítható a stambuli bazárokéhoz, de egy sajátságos jellemmel bírnak: megszámíthatlan tevék karavánjai vonulnak rajtuk keresztül, csaknem szakadatlanul. Innen indulnak Kis-Ázsia belsejébe, s onnan ide jönnek vissza. Itt láttuk először a tevét, a puszták hajóját. Púpos hátával teherhordásra született szomorú állat. Okos, ha akar, de makacs is, veszekedő s boszúálló. Ha lefeküdt, helyesebben letérdelt négy lábára, s a málhák egész tornyát rakták a hátára, siralmas és mérges bőgéssel jelzi, hogy kelletlenül kel föl, ha megindítják. Hosszú köteleken egymáshoz kötve egyik a másik után megyen; elől mindig a szamár, rajta a karaván vezetője; az utolsónak nyakában nagy kolomp, mely jelezte, hogy nem veszett el útközben egy is; a vezetőn kivül egy sereghajtó kiséri a karavánt, ki az utolsó teve farkába kapaszkodik. Különösen festői e karavánok látása a Homer megénekelte Merész patakon átvezető hídról, vagy a vasúti indóháznál, hol ezrenkint tanyáznak. — A vidék termékeny; fügéje, szőlleje, gesztenyéje a legédesebb. Selyem- s szőnyeggyárai híresek. Középületei közül említést érdemel az örmény templom, kék márvány-oszlopaival. A keresztény város kövezete körülbelöl nem roszabb, mint ős Buda külvárosaiban. Házai tiszták, rendszerint emeletesek, csak egy család által lakottak; udvaraik, bármi nagyok vagy kicsinyek, valóságos kertek, szökőkutakkal, illatos virágokkal, oleander-, czitrom-, narancs fákkal, vagy legalább folyondárok által teljesen betetőzöttek. Épitészetök hasonlít a régi görög házakhoz. Minden házban csak egy család lakik, mely az utczával keveset törődik; a hőség elöl lehetőleg elbújik, s igy több gondot fordít háza bensőjére, udvarára, hogy az jó árnyékos legyen, s kútjára, hogy bő vize legyen. Az égalj az, mely az emberek szokásai s életmódja felett határoz. Éjjel nagyszerű vihar volt, s égi bábom, villámlás, menydörgés, mely vagy egy órán át tartott. De hajónk nyugodtan tűrte erős horgonyain, a biztos csendes öbölben.*