Reform, 1870. február (2. évfolyam, 48-75. szám)

1870-02-14 / 61. szám

61. szám. Egész évre Fél évre Előfizetési föltételek: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva Negyed évre . 4 frt 50 kr 18 frt 9­­ kr. Egy hóra Hir­detmények dija: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdij külön 30 kr. 50 Hétfő, február 14. 1870. REFORM I. évi folyam. Szerkesztési ir­oda: Lipótváros, főút, 7. sz. 2. emeleten. E la­p szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőségbe intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-h­ivatal: Kétsas-utcza, 14. szám. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás közöli panaszok, hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendők. Pest, febr. 14-én. A konsulátusi enquére-bizott­­ság szombaton ismét fölvette munkálkodá­sa fonalát; a tudósítást, mely e tárgyban e pillanatban érkezett, a strike miatt csak a holnapi lapban közölhetjük. L­ó­n­y­a­y hazaérkezéséről és ügyének állásáról újabb tudósítást nem vettünk; be kell érnünk azon nézet konstatálásával, mely mérvadó körökben ez ügyben lábra kapott. Mindenki meg van arról győződve, hogy azok után, a­mik e kérdésben tétettek, de még inkább azok után, a­mik írattak, Lónyaynak a kabinetben nem lehet maradása. Mi a magunk részéről eléggé prononczírozott állást foglaltunk el ez ügyben s oly­­ világo­san beszéltünk, hogy intenczióinkat aligha lehetne félremagyarázni. Teljes határozott­sággal nyilatkoztunk Lónyay távozása ellen s hogy ezen — tudtunkkal képviselői kö­rökben is sok hívet számláló nézetünk — érvényre nem tudott jutni, azt annak kell tulajdonítanunk, hogy más oldalról személyessé tétetett a kérdés. Bárhogy legyen is azon­ban, most már elintézettnek tekinthetni az ügyet, s itt az ideje, hogy a veszteséget és a nyereséget összevetve, számoljunk az ese­ménynyel. Tény az, hogy a ministerium egy kitűnő tehetséget veszit, s egy oly erélyes férfiút, kiről oly susceptibilitást föltenni, minővel távozása indokoltatott, közel esik a rágalomhoz, de tény az is, hogy ezen erély nem mindig oly irányban imponált miniis­­zer-társainak, a­melyben a haladás embereinek föltétlen kedve telhetett. Igaz, hogy ez — kivált ha nem sikerül a pénzügyi tárczát megfelelő erővel betölteni — nyele lesz a veszett fejszének, de ez is számba veendő ott, hol annyi a teendő, s hol épen nem közönyös, mily irányban végeztetnek a te­endők. Ausztriában a legfontosabb kérdés,mely elintézésre vár, s mely irányt jelölő lesz egyéb hason természetű követelések kielé­gítésében is, a gácsországi resoluczió, mely­nek ügyében még mindig nem tartotta meg a bizottság második ülését. A föltét­­len miniszteriális lapok — élükön a Neue freie Pressével — noblement ignorálják e kérdés fontosságát, sőt a hol tehet, devalválják oly csekélyre, hogy a lengyel követek, kik e lapokból (Jiskra intenczióit olvassák ki, mél­tán tartják meg merev állásukat. A kérdés fontossága abban rejlik, hogy vájjon a len­gyeleknek adandó engedmények megadassa­nak-e a cseheknek is, és tovább a még ki­sebb nemzetiségeknek is, cseh pártban újabban ismét vagy sem? — A scissióról be­szélnek, s hir szerint az aristokráczia kész volna az alkudozásra. A cseh nemzeti párt­ról s a cseh állapotról a következőket írja egy németországi lap levelezője: „Hazugság, testi sértések, távirat-tolvajlások, levelek és irományok elsikkasztásai napirenden vannak; nemzeti[ titkos ’rendőrség, szomorú majmolá­­sa a lengyel nemzeti kormánynak, hálózza be az egész országot; a német nyomdákban, az előkelőbb német házaknál mindenütt rej­tőzik egy-egy bérencz kém, a végső percz­­ben pedig, a választásoknál, midőn minden felhasznált eszköz és furfangos csel megbu­kik, marad még egy fórum: az ököl.“ A bajor képviselő-kamarák hosszúra nyújtott felirati vitája, mint táviratilag is közölve volt, valahára véget ért, s pedig, mint előre látható volt Hohenlohe bukásá­val. Az elfogadott felirat, mely egyenes bizalmatlansági szavazat Hohenlohe ellen, s csak­is ez ellen, küldöttség által fog a királynak kézbesitetni, ki ennek visszautasí­tásával aligha lesz hajlandó a képviselő­­kamarákban még egyszer, az eddiginél két­­ségkivül nagyobb mérvű, s kiszámithatlanabb következményű vihart előidézni; habár még ez idő szerint is a bajor irányadó körökben igen sokan vannak, kik nem kétlik, hogy Lajos király még az eddigi események után is ellene fog szegülni a nemzeti képviselet nyíltan kifejezett óhajának. — Hohenlohe utódja, a külügyek élén, valószínűleg Per­­glas báró, berlini bajor követ lesz; a minisz­térium többi tagja egyelőre megmarad tár­­czája birtokában. A Párisban lefolyt események újabban mindinkább megvilágosodó háttere, komo­lyabb színben tünteti fel azokat most, mint akkor, midőn a zavargások sczenírozva voltak. Újabban úgy akarják feltüntetni a f. hó 8-diki és 9-diki eseményeket, mint me­lyek által az imperialismus szándékosan akart egy párisi forradalmat előidézni, hogy ez indokul szolgáljon, egy az új parlamen­táris aera elleni államcsínyre. A parlament­ben újabban előidézett viharos jelenetekbe, az ellenzék részéről ugyanezen értelemben fogalmazott, s a kormányra szórt vádak szolgáltattak okot; sőt Rochefortnak levele, melytől a ház elnöke ugyan megtagadta a felolvastatást, egyenesen vád alá helyezi a kormányt, mint mely szándékosan akart fegyveres ellenállást előidézni a párisi nép között. — Csak sötétebbé teszi még a hely­zetet azon körülmény, hogy — mint távírják — egy III. Napoleon élete ellen intézett me­rényletet fedeztek föl, s a „France“ szerint már nagy számú gyanúval terhelt egyének fogattak el, s helyeztettek vizsgálat alá. A berlini landtag f. hó 12-én Bismark által felolvasott trónbeszéd által elnapolta­­tott, mielőtt a kolostorok eltörlésének kér­dése napirendre kerülhetett volna. Két nap­pal később a birodalmi tanács kezdi meg üléseit. A landtagra nézve már a jövő hó­napokban új választások fognak elrendeltet­ni, mivel május, vagy junius hóban új, rend­kívüli ülésszak veendi kezdetét. Spanyolországban ama három párt ke­belében, mely a király­választás kérdését csak azért napolta el, hogy a köztük létre­jött solidaritás fel ne bomoljon, jelentékeny szakadozottság állott be. Már a Ruiz Zorilla által benyújtott törvényjavaslatok fölötti viták halálosan fenyegették a három párt egysé­gét , de a szakadást mégis az által elnapol­ták, hogy a három párt kebléből egy bi­zottságot küldöttek ki, melynek felada­ta volt minden benyújtandó törvény­javaslatot megvizsgálni, s csak azokat bo­csátani a kortes elé, melyek iránt a három párt közmegegyezése biztosítva volt. Ezen praeventiv rendszabály sem volt azonban képes a pártok közt az egyértelműséget soká fentartani. A kortesgyűlésen a pártok már­is kölcsönös rekriminácziókba bocsátkoztak. — Rivero belügyminiszter legközelebb azzal vádolta a karlistákat, hogy új összeesküvést terveznek és új felkelést szítanak. A kor­mány azonban egyszersmind opportunisnak találta ez alkalommal kijelenteni, hogy bár­mely bekövetkezhető bonyodalmak daczára sem fogja többé a törvényes jogokat fel­függeszteni. Az angol parlamentben a felirati vita már befejeztetett. A trónbeszédre adott válasz teljes bizalmi szavazat a jelenleg a kormány élén álló férfiak iránt. Csak egyedül az ir­­ügyekre nézve nincs teljesen egy értelemben a parlament a kormán­nyal, ezen differen­­cziák is azonban könnyen kiegyenlíthetők. A képviselőh­áz ülése febr. 14-én­. A mai ülésben Ghyczy Ignácznak a „Buda­pesti Közlöny“ budgetjére vonatkozó határozati ja­vaslata került tárgyalás alá. Ghyczy Ignácz óhajt­ja, hogy a hiv.­lap kezelésének titokszerűsége meg­szűnjék, miért ajánlja hat. javaslatának elfogadá­sát. — Rainer Pál belügyminiszer részletes ada­tokat hoz fel a hiv. lap kezelésének múltjára néz­ve, melyek szerint a lapnak a házi kezeléssel de­­ficzitje volt, mióta azonban az Atheneumnak adatott át, jövedelmet s a m. évben is 7708 frt 13 krt hozott. Ezen kivül a lap még a községek ellen bir korábbi köve­telésekkel. Arra nézve, hogy a lap melyik minisz­ter kezelése alatt álljon, eddig a nézetek eltérők voltak ; a minisztertanács tegnap azonban elhatároz­ta, hogy a hírlapot, mint 48-ban, a belügyminiszter kezelje. [Helyeslés.] Ha a ház a lapnak nem akar alapot teremteni, nem ellenzi hogy a hírlap jöve­delmei czimén 15,000 frt vétessék fel a fedezetbe. [Élénk helyeslés]. — Simonyi Ernő körvonalazva a hiv. lap feladatát, roszalását fejezi ki a felett, hogy a közlöny országyülési tudósitásai kirívóan pártszinezetüek s hogy a lap egyes számainak ára nagy. — Csernátony Lajos óhajtaná, ha a minisz­ter a kormánynak az Atheneummal kötött szerző­dését néhány napra a képviselők rendelkezésére bocsátaná. — Bainer Pál belügyminiszter kész a felhozottakra nézve intézkedni—Ghyczy határ­­javas­latának alapja meg­szűnvén, a ház a miniszter válaszait tudomásul veszi s a fedezetet az uj tétel­lel 18,788 írtban állapítja meg. A pénzügyi bizottság jelentésének a fedezet­ről szóló részében utasitandónak véli a belügymi­nisztert arra, hogy a magyarországi és erdélyi köz­alapok vagyoni állásáról kimutatást készítsen, és az ügykezelés könyítése és egyszerűsítésére nézve ja­vaslatot terjes­szen a ház elé; addig is azonban a magánosoknak kölcsönzött tőkéket halasztás nélkül felmondván, a lefizetendő pénzeket csak­is magyar állam-, földtehermentesítési­, és földhitelintézeti köt­vényekbe fektesse.­­ A jelentés elfogadásának kérdése élénk vitát keltett.­S­i­m­o­n­y­i Ernő, N­y­á­r­y Pál, Szilágyi Virgil, Ivánka Imre a jelentés ellen, S­z­o­n­t­a­g­h Pál (csanádi),P­u­l­s­z­k­y Ferencz, Wahrmann Mór mellette nyilatkoztak ; szavazás­kor a többség, mely vegyesen mindkét párt tag­jaiból került k­i, a jelentést elfogadja. Tudósításunk bezártakor 1_2) a ház a bel­ügyminisztérium költségvetése rendkívüli szük­ségletének tárgyalására tér. Az ipartörvén­yjavaslatról. — A »Reform” közlése. — Az ipartörvényjavaslat tárgyában hozott köz­léseink kiegészítéséül, azon módosítások közül, melyeket a központi bizottság a javaslatra nézve újabban elfogadott, a következőket emeljük ki: A 71. §., mely a munkás-strike-ről szól, egészen új szövegezést nyert. A bizottság ennél azon elvből indult ki, hogy a strike csak akkor büntethető, ha az a törvényes szerződési kötelezett­ség s így a felmondási határidőnek meg nem tartásával jár, vagy ha a munkások egy része a másik részt erőszak vagy fenyegetés által kényszeríti a munka beszüntetésére. A mindnyájunkat oly kö­zelről érdeklő pont az új formulázás szerint így hangzik: „71­ §. — Iparos-segédek, vagy gyári mun­kások, kik bizonyos előnyök kieszközlése végett a munka tömeges odahagyására szövetkeznek, azon esetben, ha a munkát törvényes vagy szerződésbeli kötelezettségeik megszegésével szüntetik meg, — a fenebbi 70. §-ban kiszabott kártérítésen felül még 14 napig terjedhető fogsággal is fenyítendők. A ki pedig munkk­atársait a fenyegetés, erő­­szakolás, becsületsértés,­ vagy bántalmazás eszközei­vel kényszeríti vagy kényszeríteni törekszik arra, hogy ily szövetkezéshez csatlakozzanak s utasításainak engedelmeskedjenek, vgy azokat abban, hogy ily szövetkezésből kiléphessenek, ugyanazon eszközök segítségével akadályozza, vagy akadályozni törek­szik, a­mennyiben a fitnyitó törvény rendeleteinél fogva nagyobb büntetés rá nem esik, egész 3 hó­napig terjedhető fogsággal büntetendő. Ha pedig az ipí­ros-mesterek összebeszélés utján a felmondási időnek mellőzésével segédjeik­nek bérét leszállítják, az ily szövetkezésnek indí­tói 200, részesei 100 főg, illetőleg 4 és 2 hétig terjedhető fogsággal bün­ten­dők.“ A 72 §. változatlanul maradt. —A 73-dikból, mely a mestereket arra kötelezi, hogy segédeiket egész­séges és lakható helyiségben szállásolják el, e he­lyiségek részletezése (a § 3. utolsó sora) kihagya­tott. — A 74. §. az eredeti szerkezet szerint imperative kimondta, hogy a segédek a jótékony (betegápolási temetkezési stb.) egyletek alapjá­hoz hozzájárulni kötelesek. — A bizottság erre nézve azon elvet mondotta ki, hogy a segédek, kiknek szabadságában áll ily hum­ani­itárius egyletet alapítni, csak azon esetre tartoznak ama jótékony egy­letek javára járulékokat fizetni, ha ilyet maguk közt nem alapítottak, sem más hasonczélú egyletnek nem tagjai, de ez esetben az illető egylet igazgatásában is részt vehetnek. A 75—87 §§-ok a gyári munkásokról szól­nak. A központi bizottság e pontokat külön, a IV fejezet alá foglalta, mi­által az eredeti szerkezet felosztása megváltozott. Mellőzve a gyakori styláris módosításokat, a javaslat e részének több pontjában is többé-kevésbé lényeges elvi módosítások tétettek, így a 78. §-ban, mely a kiskorú munkásoknak gyárakban alkalmazhatását attól teszi függővé, hogy ez esetben a munka könyvét a szülő vagy gyám aláírja, a bizottság a kiskorúság határát a 20 ik év betöltésével szabja meg. — Leglényege­sebb változtatás alá a 82 §. esett, mely a gyárakra nézve a munkaidőt 12 órában állapítja meg. A bizottság, hihetőleg a szakértők nyilatkozatai alap­ján, eltérő­leg e részben követett korábbi eljárá­sától, azon elvet mondotta ki, hogy a munkaidő tartama iránt a törvény ne határozzon. E mó­dosítás visszahat az ipartörvényjavaslatnak a kéz­­mű­ipart tárgyaló részére is, melyre nézve a bizott­ság korábban nem ez értelemben állapodott meg. Ezenkívül a 83.§-nak az éjjeli munkáról szóló bekez­dése új formulázást nyert olyformán, hogy „azon gyárakban, melyekben a munka éjjel-nappal foly­­tattatik, a gyártulajdonos az éjjeli munkára alkal­mazott munkások kellő felváltásáról köteles gon­doskodni“. — Végül a 85 §-ban a bizottság azon áruk közé, melyeket a gyártulajdonos munkásainak nem, hitelezhet, a szeszes italokat is sorozta. Érdekesnek tartjuk egyúttal megemlíteni, hogy L­e­p­a­u 11, a kartélyfonó-gyár igazgatója, a bizott­sághoz franczia nyelven­­ terjedelmesebb értekezést adott be, melyben következetesen a bizottság előtt élő szóval tett nyilatkozataihoz, különösen a fenálló gyár-építkezési rendszabálynak és a gőzgépek ket­tős vizsgálat alá vetésének a gyáripar fejlődésére való kártékonyságát hangsúlyoza; nemkülönben kiemeli, hogy a főzökre és gépészekre rótt anyagi­lag is terhes vizsga e részben a vállalkozási ked­vet nagy mértékben elöli. József főherczeg Székesfehérvárt. József főherczeg székesfehérvári útjáról két levél fekszik előttünk, melyek egymást kiegészitvén­ rövid távirati stylban meritik ki ő fensége látoga­tását az ősi városban, s azért mindkettőt egész ter­jedelmében közöljük: 1. Székesfehérvár, febr. 12. Az itteni honvéd­ség megszemlélésére ma 9 órára volt hirdetve József főherczeg, honvédfőparancsnok megérke­zése. Nem csoda tehát, ha azon országos kedvelt­­ségn­él fogva melynek ő fensége örvend, s azon hálánál fogva, melyet neki tartozik különösen város­unk, mely csak az ő nagylelkűsége által alapíthatott árvaházat, minthogy ő e czélra 2000 ftot és még további évenkinti adakozást ajánlott fel, a város minden lehető eszközt megragadott, hogy ő fenségét méltóan s ünnepélyesen fogadja. A rész idő daczára városunk különben oly csöndes utczáin­ már több órával a herczeg meg­érkezte előtt élénk sürgés-forgás volt tapasztalható. A középületek és magánházak zászlókkal voltak díszítve. A herczeg fogadtatására a városi és megyei hatóság disze az indóházban várt, hol ő fensége leg­­szivélyesebben fogadtatott. A honvédség felett tartott szemle után ő fensége a megyeházba szállt, hol Szögyényi főispán a megye tisztikarát, a főne­­mességet és minden hitfelekezet lelkészeit mutatta be, míg Pribék polgármester a várost képviselő testületet és minden rendbeli városi egyesület kép­viselőit vezette elő. Végre a helybeli tisztikar fogadtatott. Pribék polgármester a jelenlévők átalános lelkesedése, s a herczeg tetszése mellett a helybeli lakóság nevében megköszönte a herczeg nemes adományát s azon reményteljes érzetnek adott kife­jezést, melyet az ország a honvédségi intézménynek ő fensége alá rendelése folytán táplál. Beszéde végén éljeneztette a királyt s a herczeget. Este a magas vendég tiszteletére a honvéd tisztek által fényes bál rendeztetik, melyre a vidék s a város számos polgára és honoráczioja hivatalos. II. Székesfehérvárott, febr. 12. Szép ünnepélye volt ma a megyei és városi közönségnek. A köz­szeretetben álló József főherczeg a mai reggeli vonattal városunkba érkezett s először is a honvéd­lovasság gyakorlatait szemlélte meg. Délben 12 órakor a megyeházban, hol szá­mára külön lakosztály volt rendezve, Szögyény főis­pán vezérlete alatt a megy­ei aristocratia egy része, a megyei s városi tisztikar s a clerus fogadta. A főispán megható szavakban üdvözli ö fenségét, ki tiszta magyarsággal egy szívhez szóló választ mon­dott, s midőn beszédében azt is emlité hogy háború idején őseink példájára vitézül fogunk harczolni, lelkes éljenzésekkel fogadtatott. Ezután a katonaság, a városi képviselő testület, s különböző egyletek tisztelegtek ö fenségénél. Az ebéd, mely diplomatikus jellegű volt, hol a főherczeg egy kitűnő toasztban élteté a megyét és várost a főispán lakában a legnagyobb kedé­lyeséggel folyt le. Este a megye nagy termében zártkörű hon­véd-bál volt, melyen a főherczeg reggeli órákig jelen maradt. A bál fényesen sikerült, jelen volt rajta a megyei és városi közönség elitje. Az öltö­zékekben nagy fényűzés általában fesztelenség és jó kedv jellemezte azt. Igen sok szép urhölgynek lehetett volna a bálkirálynői elismerést nyújtani. Ő fensége igen jól érezte magát és vidám kedvű volt. Kíséretében több kitünőbb katonai egyéniség, herczeg Koburg és Joinville herczeg is jelen volt. Ez utóbbiak a tánczban is r­észt vettek. Egy szóval az egész nap ünnep­nap volt: a házakon zászlókkal, a fogadtatáskor mozsár lövésekkel. E nap igen­ jó benyomást tett, az itteni közönségre, s ő fensége emléke a legszebb pillanatokat örökítette meg keb­leinkben. KÜLÖNFÉLÉK. — Horváth Boldizsár igazságügy mi­niszter nagymérvű torokgyulladásából már annyira felüdült, hogy leszámítva a baj u­tópostái gyanánt néha-néha beköszöntő leszakgatásokat, orvosa en­­gedelmével mérsékelten hozzáláthat a munkához, s kedvenc­ időtöltése, a „patience“ mellett a­­ szivarozáshoz is. Szobáját mindazáltal több napig lesz még őrizni kénytelen Andrásy Gyula gr. és Eötvös József b. tegnap is meglátogatták gyengél­kedő kollegájukat. — Andrássy Gyula gr. miniszterelnök V­ér­­tesi Sándor osztálytanácsos kíséretében tegnap este Bécsbe utazott. Lónyayt ugyancsak tegnap estére várták haza.­­ A szerkesztők megállapodását országgyűlési tudósításra vonatkozólag, mint e pil­lanatban értesülünk, a nyomdászok grémiuma kivi­­hetlennek talalálta. Miért, azt eddig nem tudjuk. Egyébiránt a strike vége felé közeledik, a­mennyi­ben a szedők alkudozó küldöttséget neveztek ki. A nyomdászok mindenek felett azt követelik, hogy a szedők álljanak be a munkába, azután majd a grémium dolgoz ki méltányos tarifát. — L ó­nt­y­a­y Menyhért pozsonyi képviselői székébe hamarább találnak utódot, mint a minis­­téri fauteuilbe. Nem más az, mint Simonyi Iván pozsonyi lakos, kit a „Pressburger Zeitung“ igen me­legen ajál mint politikust, emberbarátot és pozso­­nyi háztulajdonost a pozsonyiaknak. — Sipos Antal az irodalmi és művészi mati­­néokat készül m­eghonositan­i nálunk is. Tegnap reggel volt az első, melyen többek közt ő maga adta elő Liszt Ferencz „Ej haj magyar ember“ változatait, mel­lyel nyilvánosan is fel fog lépni a jövő hóban a Vay Lénárd báró által rendezendő hangversenyen. Utána Gobbi Henrik játszta el egyik legszebb kerin­gőjét. A jövő vasárnapi matinéén a bájos Mentes­ Zsófia is részt fog venni, nem külön­ben Józseff­y Rafael, ki most szintén vidéken hang­versenyez. A főran­g­úak közül K. Vay és Stoyka fognak részt venni. — Az arad-temesvári vasútnál Tirk János nevű hivatalnok által elkövetett sikkasztás­ról a következőket írja az „Alföld:“ Többi közt Tirk nagy mennyiségű vasrudakat, melyek az arad-temesvári vasút építéséhez érkeztek Temesvár­ra, ócska vasdarabok gyanánt temesvári vaskeres­­kedőknek eladogatott. Midőn műveletei kitudódásá­­nak neszét vette, elutazott Temesvárról, s az ott állomásozó felügyelő-hivatalnoknak azt irta Hatz­­feldről, hogy Pestre utazott, igazgatójának magát följelentendő s elnézései­t kön­yörögni. Azóta mit­­sem hallani róla; úgy látszik, a világ valamely rejtett zugában élvezi sikkasztásainak gyümölcsét. Tirk családapa, s nejét, gyermekeit a legnagyobb nyomornak kitéve hagyta hátra. — Jászberényben, mint odavaló leveles­zönk írja, f. hó 12-én­ esti 6 óra 6 perczkor meg­lehetős erős föld­őkés észleltetett, mely nyugatról kelet felé hullámzott. — Egy sürgős postaküldemény. Hor­váth Boldizsár igazságügyminiszternek s­ok gondja lehet. A napokban egy meglehetős súlyos csomagot kap a postán Váczvol Sassy, Árpád aláírással. A minisz­ter gyorsan felbontja a „sürgős“ csomagot s há­rom darab galuskát talál a kis­katulyában. A melléje csatolt levélben írja a fogoly, hogy ő jobb galuskához szokott, s­ ilyent nem eszik. A miniszteri qualifiáczióhoz tudvalevőleg nem kell a galuska isme­ret, azért nem vehetni résznéven, hogy a miniszter a küldemény fölött hirtelen nem tudott határozott ítéletet mondani; kiküldött tehát K. miniszteri ta­nácsost egy orvossal, hogy vizsgálja meg figyelem­mel a galuskákat. A küldöttség a legbehatóbb vizsgálat alá vevén a galuskákat, azt a véleményt nyilvánítá, hogy a küldött három darab becsmérelt tésztanemű épp és egészéges, s csupán a fogoly na­gyon inyencz. A minisztert még jobban megnyug­­tató az, hogy R . . . váczi fogságban levő képvi­selő szintén a galuskák hártját fogta. — Különös vadmacskát lőttek febr. 6-án Csabajon. Majd oly nagy, mint egy róka, s a vad­macskák rendes szürke, barnacsikos színe helyett oroszlán szinü, feketecsikos bőre van. A csabaji vadászok nagy kíváncsisággal szemlélték e ritka tüneményt, és szakértő természettudósoknak szán­dékoznak azt bemutatni. — A Kis Szamos — ir­ja a Kolozsvári Közlöny — ismét rettegteti a környékén lakókat. A múlt kedden k,­szappanyutczában nemcsak a házak oldalát mosta a víz, de az udvarokra s né­hol a szobákba is befolyt. Csak nagy munkával lehetett elejét venni, hogy messzebb ne terjedjen. Tegnap délelőtt a folyam ismét a jég fölé került, s hol a part alacsonyabb, több helyt kiöntött, el­­annyira, hogy majdnem a házak oldalát csapkodta a rohanó ár. Az eddig okozott kár tetemes összegre megy. Az elmulasztott előleges intézkedés itt is megtermé keserű gyümölcsét.­­ A népoktatási kör felszólítja ivtar­­tóit, hogy íveiket e hó 20-ikáig beküldjék, külön­ben az aláíró tagok neveit összeírni s őket a f. hó 27-ikén tartandó alakuló közgyűlésre személyenkint is meghívni lehessen. Az ivek Giczy Pál ideigle­nes jegyzőhöz (szénatér 6-ik szám) küldendők. A gyűlés a magyar akadémia termében fog tartatni. — Jótékonytság. Mai napság kapósabb divat a papoknak rósz hírét költeni, mint jó hírét terjeszteni; azért mi is szívesen támogatjuk egy valakinek intevezióit, ki a „Nagyváradi Lapok“nak „beküldte“ Lipovnicziky István püspök jótétemé­nyeinek következő lajstromát: Püspöki székébe beig­­tatásának alkalmából N.­Várad polgármesterének városi jótékony intézetekre­­ kézbesített 1200 frtot. A plébániai hivataloknak pedig kiosztás végett a szegények közt 200 frtot. Ugyanakor adott az Or­­solyaszüzeknek 100 frtot, az irgalmas nénék két házának 100 frtot, a papnövendékeknek 50 frtot. Hogy a papnöveldében létező „stúdium philoso­­phicumot“ a jelenleg divó­tanrendszer színvonalára emelje, a tanárok számát 3-mal szaporítván, fizeté­sökre sajátjából rendelt 462 frtot. A sz. József finöveldében alkormányzót rendelt, sajátjából ala­pítván meg fizetését 700 frtban. Az érettségi vizs­gálatot letett 5 papnövendéknek ajándékozott 100— 100, tehát 500 frtot; a pazmaneuraban neveltet egy papnövendéket saját költségén 400 frttal. Az eszter­gomi seminariumban pedig két Vili. osztály tanulót 690 frton. A sz. József intézetben 4 szegényebb sorsú növendékért fizet 800 frtot. Az Orsolyaszüzek nevelő intézetében három növendékért 340 frtot. Több jó tanulónak évi stipendiumul ad részint 200, részint 100, részint 60 frtot. Várad-Olasziban a kath. iskola főtanitójának a város által megszün­tetett fizetését sajátjából pótolja 320 frttal; a se­­géd-tanitónak pedig fizetésül 400 frtot és 2 öl fát rendelt. A székesegyházi zenészek és énekesek évi fizetését sajátjából fölemelte 440 frttal. A nagyvá­radi bölcsödének az újév fordultának alkalmából adott 100 frtot. Az új év alkalmából részben a II.-Váradon építendő árvaház tőkéjének nevelésére, részint a Csesztivó intézet javára a polgár­mester­nek rendelkezése alá bocsátott 200 frtot. A kol­dus­ ápoló intézetnek szeptemberben adott 100 frtot. Ugyanannak az újév alkalmából 50 frtot, a javára rendezett zeneestély alkalmából 20 frtot. A jótékony nőegyletnek a javára rendezett tánczvigalom alkal­mából 50 frtot. Ugyanazon alkalomból a jogtanulók segélyzö egyletének 50 frtot. Ugyanazon alkalom­ból a román ifjúság segélyző egyletének 20 frtot. Ugyanazon alkalomból a helvét hitvallású községnek 20 frtot, az ágostai hitvallású községnek 15 frtot. A nagyváradi kereskedelmi kórodai egyletnek 15 frtot. A sz. miklósi tűzkárosultaknak ajándékozott 500 frtot. A szegényeknek rendesen járó havi segélyezésre már eddig utalványozott 200 frtot. A havi segélyzetteken kívül a hozzá folyamodó szűkölködöknek már eddig is amit tudunk, többet nyújtott 1500 írtnál; hát amit nem tudunk? teszi hozzá a nevezett lap. — A nagyváradi „Sas“-ban. A „Bihar­ban olvassuk: „Egyik közelebb múlt este nagyon kedélyes társaság gyűlt egybe a „sas“ éttermében, s az ízletes vacsora elköltése után az improvisált társaság — melyben majd minden társadalmi osz­tály képviselve volt — bizalmas és meleg társalgás mellett mulatozott. A véletlen úgy hozta magával, hogy egyik asztalnál a ködös Albiomiak egyik fia és egy szintén idegen franczia került össze. A ven­déglői találkozások — mint tudjuk — egyik leg­könnyebb alkalmat képeznek az ismeretség meg­kötésére, így az angol és franczia is csakhamar társalgásba bocsátkoztak, mely a többi mulatozók­­nak is kellemes szórakozásul szolgált.­­ A tüzes vérű franczia volt leginkább a szóvivő, melyre a hidegvérű ánglius jellegéhez híven, komolyan vá­­laszolgatott. A társalgás folytán a franczia egyszer­re csak — az egész társaság hallatá[12 — azon tréfás fogadást ajánlja angol társának, hogy ennek mellényét, anélkül, hogy gérokkját levetné, leveszi róla. A vállalkozó angol bele is egyezett bizonyos összeg mellett a fogadásba, mire aztán a tréfás franczia az egész közösség nagy kíváncsiságára, hoz­zá fogott műtétekéhez. Először kigombolta az angol mel­lényét, azután kezével azt össze-vissza bonyolítva ke­vés idő múlva az angol gérokkjának egyik ujján csakugyan kihúzta a mellényt, hogy a gérrokot is levetette volna. Az egész társaság rendkívüli haho­tára fakadt, s az ámuló ánglius el­veszté fogadását.“ Az a kérdés, váljon „a franczia meg az ánglius“ nem dupeirozták-e a mulatni vágyó nagyváradiakat ? — Színház. Szombaton Balázsné Bog­n­á­r Vilma lépett fel másodszo­r Luciában. A lapok ma­­gasztalásai tán kissé túlzottak, noha a tisztelt mű­vésznőre sok dicséret fér. Hangja anyagban tán vesztett a külföldön de csengésben és polirozott­­ságában sokat nyert; előadásra is simább és játéka hajlékonyabb. Coloraturája a közönséget szakadat­lan tapsra ragadja. A harmadik felvonásban nem kevesebbszer tapsoltatott ki a művésznő a lámpák elé hatszornál. — Vasárnap a „Czigány“ adatott. F­e­r­e­k­i­n­é Rózsija művészi ábrázolás. Egy hibá­ja van, melyet különben a szerző sem tudott elke­rülni: hogy nem eléggé egyszerű. A cselekvény a motvvumok, mind megfelelők; csak a szavak válogatossabbak, mint minőkben a czigányleány érzelme igazán nyilatkozhatik. Tamásy Gyurija szintén kifogástalan, de annál élvezhetlenebb Szi­lágyinak nem játéka, de érthetlen beszéde TÁVIRATOK. Athen, febr. 11. (Este.) Tegnap íratott alá a cholet-féle franczia társasággal kö­tött szerződés, mely szerint ezen társaságnak a corintusi Isthmus átmetszése megenged­tetik. A társaság 18 havi határidőt nyert, s a csatorna­ part mentében 500 hectárnyi államterület bocsáttatott rendelkezésére. 40 nap óta nem fordult elő rablómerénylet. London, febr. 14. A „Times“ írja: Fran­­cziaország rászalását fejezte ki a pápának ab­szolutisztikus kormányzata felett, s nem fe­nyegette ugyan a csapatok visszavonásával, de kijelenté, hogy a franczia csapatok vis­­­szahívása már régen elhatároztatott, mint­hogy Francziaország az egyházi állam integ­ritását őrség nélkül is garantirozhatja. KÖZGAZDASÁG. B­écs febr. 14. Börzenyitás. Hitelrészv. 266. 10. Lombardok 247.60. Angol-osztrák 33072 Élénk, szilárd üzlet. Bécs, febr. 14. I. Előbörze. Hitelrészv. 266.50. Államv. 378. Lomb. 247.70. 1860. sorsj. 97.10. 1864. sorsj. 123. Napoleond. 9897. Ang.-osztr 332, Franco 109.50. Tramw. 146 75. Emelkedő irányzatú szilárd üzlet. Terményüzleti heti szemle. Pest, febr. 13. A lefolyt héten javában tartott a tél, s nem­csak keményen fagyott, hanem bőven havazott is, és így több vidéken megszűnt az aggodalom, hogy az erős száraz fagy árthatna a vetéseknek. Az utak most járhatók, de a forgalom nem javul oly mértékben, mint remélték, s kivált a gaboaü­zlet nem igen nyert élénkséget.

Next