Reform, 1870. február (2. évfolyam, 48-75. szám)

1870-02-21 / 68. szám

szám. Előfizetési feltételek: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva Negyed évre ,re 18 frt 9­­ kr. Egy hóra Hirdetmények dija:­­9 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Hétfő^aruár 3^870. 1­4 frt 50 kr. » 50 , REFORM Pest, febr. 21-én. iglepő hirt veszünk Bécsből a ha­­tv­id­ékre vonatkozó pénzügyi kör­­­ blgában. Forrásunk szerint, melyet a egyébnél megbízhatóbbnak tartha­­tó kérdés korántsem áll oly közel a nishoz, mint az utolsó hírek szerint lehetett, sőt az ellentétek élesebbek, n­laha s nem lehetetlen, hogy legkö­­zkomoly összeütközésnek leszünk ta­nít minisztérium közt. Hogy ennek ki és mik következései, azzal reggeli latin foglalkozunk. Itt csak a bény­­áitvánjuk rajzolni. nap, midőn a „Neue freie Presse“ k­íizikkével foglalkoztunk, jött a félhi­­va értesités, hogy ö felsége elnöklete alapös miniszteri értekezlet tartatott, de a magyar szempontok elfogadásá­­val jött a végleges megállapodás. A „PtCorr.“ e hírét a bécsi lapok is megtették, így csakugyan való is, csakhogy azóttöbb tény túlhaladta. A közös megoldásokat a lajtántúli mi­ni szám nem fogadta el, mert to­vább aszkodik azon követeléshez, melyet Brest feladott, hogy t. i. a visszakapcsolan­dó rész külön járulékot fizessen a magyar koron államadósságokhoz. — Azon mi­­nisztenácsban, mely ellenkezőt határo­zott, vett ugyan Brestl és Has­­z1­er, mint Andrássy és Lónyay, de ve­ttek részt azok, kik e kérdésben a toutopposiczionális állást foglalnak a magyardekkel szemben, nevezetesen Herbst formális vihart zúdított az egyezl­ ellen. Tudósítónk nem vél csa­lódni, a „Neue freie Presse“ czikkét is, mely hetö miniszteri értekezlet napján jelent : Herbst inspirácziójának tulajdo­nítja. Ezek szerint tökéletesen bizonyos, hogy egyezkedés ezúttal tényleg m­e­g Ili u 11, s hogy minisztereink­re infecta fognakszajönni. Lónyay Menyhért máris hazajrtt, ami e szerint — nem mint a kü­lönben értesült „Tages-Presse“ mondja— az ügTejezésén­ek, hanem ép ellenkező­jének inthető. Vájjon ez uj változás vál­­toztati határőrvidék tényleges visszacsa­­tolásáti'Ez más kérdés, mel­lyel holnap foglaljük. Önben mindezek kiegészítése gyanánt ajánlj olvasóink figyelmébe a ,,Inkunft“ czikke melyet alább közlünk. Aárisi zavargások emlékét egészen háttér szorították ama heves pártküzdel­mek, ^lyek a franczia parlamentben, s ezenkl folytattatnak. A balközép, melylyel Ollivic eddig igen keveset látszott törődni, az­­ ut­i napokban heves támadásokat in­tézett kabinet ellen, s ilyenekre — hir­szerű — most is komoly előkészületeket tesz. Maguk a kabinetnek a balközéphez tarto­ tagjai is némi ellenzéket képeznek Olli­i ellen, mióta ez a kamara feloszla­­tásár vonatkozó nyilatkozatában a parla­ment többséget annyira solidáris és elvál­­hatatanak tüntette fel a kabinettől. A „Momir“ ■ ellenben a balközép s az Olli­­vier-Mnet közti feszültségről szóló híreket való­srüékökre törekszik redukálni. „Nem adh­atix teljes hitelt — úgymond — azon keringűs­eknek, hogy a balközép támadási politikát­­ még élessebbé szándékoznék tenni. Nézetik szerint a balközép tagjainak sok­kal ■ tö) józan ítélete van, semhogy a sza­­­badság, s ennek drága ajándékait, öldöklő, min­g gyümölcstelen agitácziók esélyei­­nek lenni képesek volnának. A szabadság valódi barátjai nem rombolás, hanem alapí­tás ital adnak magukról életjelt. Romában a zsinat vontatott, s gyü­­mölstelen működéséről pár napra a katho­ ■ libs műkiállítás vonta magára a figyel­­mt. Az „Univers“ egy távirati tudósítása szrint, a kiállítás ünnepélyes megnyitása alk­almával a pápa, Berardi bibornok üdvözlő beszédére felelve, következőleg szó­lóit : „Óhajtottam e kiállítás létesítését főleg azon okból, hogy kitűnjék, miszerint a vallás sugalmazó szelleme a művészeteknek. A válás nem eszme, hanem elv. Sokak vé­­leménye szerint­ a vallásnak szintén változni kellene az időkkel, s hog­y a vallásnak is meglenne a maga 1789. Én azonban kije­lentem , hogy ezen állítás az isten elleni sérelem. Krisztus vallása Krisztussal áll; így volt ez kezdettől fogva. Spanyolországból folyvást kedvezőtlen hírek érkeznek. Bayonne-ben a karlisták nagy gyűléseket tartanak, s félhivatalos la­pok közleményei szerint Navarrában nagy mennyiségű fegyver és lőkészlet fedeztetett föl. Ezen tények tudatában nyilatkozhatott a karlistákról Rivero igazságügyi­ miniszter egyik közelebbi cortes-gyűlésben következő­leg: ,,A karlisták ismét harczra készülnek; ez idő szerint az egész félsziget területén a reakczionárius egyletek által szervezett ös­­­szeesküvési hálózat felett rendelkeznek. A kormány azonban mindezekről a legponto­sabban van értesülve, s elhatározta, hogy nyugodtan fogja bevárni, míg az összeeskü­vők táborba szállanak. A bukaresti képviselő-kamarában f. hó 19-én viharos jelenet fejlődött ki, Rosetti egy a kamara elnökéhez intézett iratának felolvasása következtében. Az iratban igen éles vádak voltak formulázva az úgyneve­zett vörös (Trosetti-féle) párt ellen, mire a nevezett párt jelenlevő hét tagja tiltakozá­suk és fenyegetőzésük kifejezése után el­hagyta az üléstermet. Pest, február 21. A munkások nagy tüntetésre készülnek. Már kora reggel óta gyülekeznek a kerepesi te­mető mellett oly czélból, hogy onnan Raspe, a mun­kás izgató kiadatása végett a képviselőházat ostrom alá vegyék. Thaisz E. főkapitány eleve értesülve a munkások tüntetési szándékáról, megtette a tömeg eloszlatására szükséges előintézkedéseket. A ház teljes hadi lábon várja az ostromot. Az ajtók őrei megkettőztettek, a folyosókon biztosok sürgölődnek, sőt ősi kardját maga a háznagy is felkötötte. Azonkívül a lovardában is nagyszámú katonaság helyeztetett el. E sorokat röviddel a képviselőh­áz ülésének megnyitása után vettük. Eddig, lapunk bezártáig (d. u. 2 óra) semmi baj nem történt, a munkások nem is mutatkoztak az országháza táján. A deákkörből Pest, febr. 20. A Deákpárt ma esti értekezletén a párt egyik tagjának indítványa folytán elhatározta, hogy a minisztériumhoz a Dunaszabályozás ügyében in­­terpelláczió intéztessék. Hasonlóképen egy más in­dítvány folytán szóba hozatott a kataszter-ügy és a választási törvény ; a kormánynak az értekezleten jelen volt tagjai e tekintetben kijelentették, hogy úgy a kataszter-ügyre, mint a vá­lasztásra vonatkozólag törvényjavaslatok vannak készülőben, melyek annak idején elő fognak ter­­esztetni. Ezután az értekezlet alelnöke tett jelentést azon megbízatásról, melyet az értekezlettől a la­poknak adandó hivatalos értesítésekre nézve nyert. Az értekezlet terve, miszerint a napilapoknak az értekezlet tanácskozásairól „compte rendu“ adassék, a szerkesztők egy részének be nem egyezésén ha­jótörést szenvedett; az értekezletet mindazáltal megnyugtatta a szerkesztők azon ígérete, hogy az oly tárgyakat, melyek kényes természetüknél fogva a nyilvánosság elé nem bocsáthatók, az értekezlet felhívására közölni nem fogják. Az értekezlet végül, Horváth Mihálynak és Ghyczy Kálmánnak a kultuszminiszter által kezelt alapok tárgyában a házban tett indítványait vette tanácskozás alá. E tekintetben elhatároztatott, hogy a párt — némi változtatással — Horváth Mihály in­dítványát fogja a szavazáskor elfogadni. Ez indít­vány módosított szövegezését a ház mai ülésében Hoffmann Pál fogja előterjeszteni. A konsulátusi enquéteből. (Saját levelezőnktől.) Bécs, febr. 19. A mai ülésen, melyen ismét a közös kanczel­­lár ült az elnöki széken, inditványoztatott (a triesti központi tengeri hatóság elnöke által,) hogy Aden­­ben (a vörös tengeren) egy állami ügynökség állit­­tassék föl. Depretis,a kereskedelmi minisztérium részé­ről kinyilatkoztatta azonban, hogy legközelebb tör­vényjavaslatot terjesztene a törv­ényh­ozás elé (melyik elé? a Szerk.) a vörös tengerparti kereskedés ér­dekében. Ezzel az enquéte meg is elégedett, pe­dig azt hiszem, hogy magyar részről lehetett volna egynémely kérdésekre feleletet várni. Hanem mint hallom, a kérdések nem tétettek meg, s így noha nem tudok róla, hogy közös keres­kedelmi minisztériumunk volna, mégis azt lá­tom, hogy Depretis úr közös érdek­képviseleté­nek önérzetével ígérte a törvényjavaslatot. Tárgyal­tatott ezután a tunisi, tripolisi, venezuelai, uruguay-i würtembergi konsulátusok személyi státusa, melyre nézve csak lényegtelen újítások aláltatnak. A fiu­mei kereskedelmi kamara adja azon nyilatkozatot, hogy fölöttébb czélirányosnak látszanék Newcatle­­ban állami ügynökséget fölállítani. Beust gróf maga veti fel azon kérdést, nem volna-e szükséges a konstanczinápolyi gyarmaton kamarát felállítani. — Ez kissé egy kereskedelmi élénkebb elvi vitára is adott alkalmat, mely azzal végződött, hogy kereskedelmi kamara felállítása nem szük­séges ugyan, de ott a­hol a magyar-osz­trák alattvalók nagyobb számmal vannak, kívána­tos, hogy azok magok közül bizonyos számú keres­kedelmi (tán legjobb lesz mondanom) táblabirót, tanácsost válas­szanak. Végül általános nyert még azon óhaj, hogy mentül előbb kifejezést kerüljönt a törvényhozások elé törvény a tengeri jogról, s hogy mentül előbb adassék ki a konsulátusok ta­rifája. A legközelebbi s tán utolsó ülés hétfőn lesz. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése febr. 21-én. A ház mai ülésében Somssich Pál, elnök bemutatja Szőcs Sándor vízaknai képviselő le­mondását. — Latinovics Vincze a miniszterelnö­köt interpellálja az iránt, vájjon szándékozik-e a Duna szabályozása iránt törvényjavaslatot terjesz­teni a ház elé, miután dac­ára annak, hogy az 1856-i párisi szerződés a Dunán a kereskedelmet felszabadította, ennek rendezésére mi sem történt — Közöltetni fog a miniszterelnökkel. — Irányi Dániel hat­ javaslatot terjeszt a ház elé az iránt, hogy a kultuszminiszter a középiskolák szaporítása ügyében törvényjavaslat előterjesztésére utasíttas­­sék, ki fog nyomatni. — Rónay Lajos előadó az állandó igazoló bizottság részéről jelenti, hogy Harkányi Frigyes szent­endrei képviselő a szabályszerű 30 nap fentartásával igazoltatott. Hoffmann­­ Pál a kultuszminiszter által kezelt alapokra nézve Horváth Mihályéval analóg indítványt tesz, melyben a házat a kérdé­ses alapok jogi természetének megbírálása végett 12 tagú bizottság kiküldésére szólítja fel. — Né­meth Albert kérdi az elnököt, hogy miért vontak a ház körül katonaságot össze a munkások tünte­tése ellen ? Elnök kijelenti, hogy azért, mi a há­zon kívül történik, nem felelős; a csend és rend fentartásáról magában a házban fog gondoskodni. (Élénk helyeslés.) Bethlen­­ János gr. indítványozza, hogy a budget-tárgyalások bevégeztéig a ház reggel 10 órától d. u. 4-ig ülésezzen. — Madarász József hat­ javaslatot ad be az iránt, hogy a ház ülései reggel 8 órától d. u. 2-ig tartassanak. — Tisza Kálmán legczélszerű­bbnek tartaná, ha a ház 1- től 2-ig és este 5 től 7-ig tartaná üléseit — Szavazás­kor mindhárom indítvány kisebbségben marad. (De­rültség). — A szavazás közben Horváth, Döme, ugyancsak a hat órai ülésszakra nézve indítványoz­za, hogy az ülések ideje 1. 9 órától d. u. 3-ig tű­zessék ki. — Elnök felteszi a kérdést. A többség nem lévén kivehető, a jegyzők megolvassák a szavazatokat Elnök: Horváth D. indítványát elfogadta 123 nem fogadta el 123 képviselő. (Élénk hosszas de­rültség.) — Miielőtt elnök saját szavazatát a mér­legbe vetné, Ivánka Imre ad be indítványt, mely­ben az üléseket 10—1 és 5—8 óra közt óhajt­ja megtartani. Ez indítványt senki sem fogadta el. — Végre a feszültségnek elnök úr által vet véget hogy Horváth Döme indítványa ellen szavaz. (Él­jenzés balról.) E szerint az ülések ideje marad a régiben. A ház napirendre térvén, Hoffmann Pál előadó­­felolvassa, a mentelmi bizottságnak Rákóczy János, Berzenczey László és Miletics JSzvetozár kiadatásá­ra vonatkozó jelentéseit, melyben a nevezett kép­viselők kiadatását ajánlják. A ház minden vitát mellőz. — Elnök felteszi a kérdést; a ház elha­tározza, hogy R­á­k­ó­c­z­y J. és Miletics Szv. kia­dassanak, ide Berzenczey L.-ra nézve a bizottsági jelentést nem fogadja el. Ezután a ház a kultuszminisztérium 1870-i költségvetésének tárgyalására tér. Tudósításunk be­­zártakor (déli 12 óra) Vukovics Sebő beszél. I. évi folyam. Szerkesztési iroda: Lipótváros, főút, 7. sz. 2. emeleten. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőségbe intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-h­ivatal: Kétsas­ utcza, 14. sz­ám. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. czikkét, „tökéletesen a fenálló szerződések alap­ján állottak; az új halasztás miatt csakis a „né­meteket“ kell vádolni. S tehát a határőrvidék örökké várjon, örökké reméljen, hogy örökké sülyedjen­?“ A „ZullHilft“ a h­atárőrvidéki kérdésről. A bécsi minisztérium közlönyei azon esztelen igények mellett, melyekkel a határ­őrvidék visszacsatolása alkalmával föllép­nek, nem csekély támaszt vél találni a ha­tárőrvidéki opposíczióban. E sajátságos „li­berálisok“ minden lehető alkalommal kér­­­­kednek, hogy a határőrvidék nem kíván Magyarországhoz csatlakozni, a­mi igen be­cses érv a zoldateska számára. De most, midőn még az államadósságokhoz is a ha­tárőrvidék révén kíván a bécsi minisztéri­um új járulékot, a legmagyarellenesebb közlönyök is cserbe hagyják a bécsi lapo­kat. A „Zukunft“ ismeretes, mint bécsi ki­adása az unió-ellenes sziszeki „Zatocsnik“-nak: lássuk csak, mit mond e lapban „egy ha­tárőrvidéki“ a „N. fr. Pr.“ általunk is meg­támadott czikkéről: „A Giskra-féle közlöny egészen elfelejti, hogy itt szerződésen alapuló jogviszony létezik. A határ­őrvidék csatlakozása Magyarországhoz nem ad jo­got a szerződés felbontására, mert ez Szt. István koronájának összes országaira szól, melyekben­­ természetesen a határőrvidék is honfoglaltatik. „Midőn a magyar kormány a h­atárőrvidéki kérdést végleg elintézni kívánja, osztrák részről egy­szerre közbevetik az államadósság kérdését. Midőn an­nyi évtized óta várja a határőrvidék felszabadu­lását, szabadabb szervezését és az ígért közlekedési eszközöket, akkor ez talán kapzsiság és minden­féle ármánykodás miatt újabban halasztassék és a határőrvidékre ne csak egy drágább szervezet költségei, hanem még az osztrák államadósság terhe is nehezedjék? ... „Magának a határőrvidéknek érdeke követeli, hogy ha már a magyar koronához csatlakoznia kell, történjék ez a lehető legkedvezőbb feltételek mellett, és a magyar kormány legalább egy részét fogja teljesíteni a határőr­­vidék iránti tartozásuk, ha annak jövő­beli érdekeit ez értelemben megóvja.“ „Harmadfél évszázad óta bírja Austria a ha­tárőrvidéket, és mit tudott csinálni e kultúraképes népből ? Eszközölt-e más reformot, mint hogy a „Zatocnik“ nem kétfejű sassal, hanem magyar bé­lyeggel jelen meg? Az égre, ez így nem mehet tovább! Ezeknek az örökös eredmény­telen tanácskozásoknak valahára vé­get kell érniök. Véglegesen tudni akar­juk, mi történik. „Az utolsó fölkelés Dalmácziában csak eYg milliócskába került, jól vigyázzon az osztrák kor­mány, nehogy a legközelebbi félreértés kétszer­­háromszor annyiba kerüljön! „Mert, hogy ezúttal csak­is az osztrák kor­mányt terheli a felelősség a halasztásért, ezt azon minisztertanács bizonyította, mely teg­nap a király elnöklete alatt tartatott. A magyar államférfiak, mint értesülünk, állhatatosan megmaradtak a mellett, hogy a pesti országgyűlé­sen adott igéretekhöz képest még ezen hónap­ba­n a h­atárőrvidéki erdők eladása végleg elhatá­­roztassék és az üzlet, valamint a tervezett vasutak és csatornák dolgában a hirdetések megtörténjenek. Andrássy a határőrvidéknek be akarja bizonyítani, hogy annak anyagi érde­keiről tényleg gondoskodik, hogy így bizalmat keltsen a politikai és nem­zeti téren is. Csak­is az államadósság dolgában emelt ez islajtani követeléseknek tulajdonítható, hogy ismét nem jött létre határozat.“ (Ez a lapnak élén olvasható közlemén­nyel annyiban el­lenkezik, a­mennyiben a „Zukunft“ szerint magá­ban az ő fölsége elnöksége alatt tartott közös tanácskozásban sem jött létre egyezség. A szerk.) „A magyarok“, igy végzi a „Zuk.“ érdekes KÜLÖNFÉLÉK. Pest, febr. 20. [Hivatalos] Ő felsége Krausz Lajost, Járossy Endrét Ill-ad osztályú adószedőkké, Michnay Károly, Bago­­vics Antalt, Szybalszky Miklóst Ill-ad osztályú adóhivatali ellenőrökké nevezte ki. 1 .— Dr. Or­osz­hegyi Józsa, a sokat szen­vedett író, tegnap reggel 4 órakor a budai Rudas­fürdőben elhunyt. Már hónapok előtt szélhűdés érte, és a leggondosabb orvoslás sem állítható helyre megrongált egészségét. A legnagyobb elhagyatott­­ságban tölte utolsó napjait, halálos ágyánál sem volt egyetlen barátja, ismerőse, kitől elbúcsúzhatott volna. Tegnap délben még semmi intézkedés nem történt a halott eltemetése iránt, s csak a miniszterelnökség részéről küldött 60 frt után kezdtek a temetésről gondoskodni. Az elhunyt férfi előbb tevékeny jour­nalista, majd gyakorló orvos volt a szabadság­harcz után, mely külföldre kényszeríté. Temetése holnap­­délután 3 órakor lesz. — A királyasszony kocsija. Múltkor említik, hogy ő felsége számára helybeli iparosok­nál egy uj négyes fogat készül, most ismét egy ép olyan rendeltetett meg az illetőknél a királyasszony­­ számára. A kocsis öltözete szintén pörge kalapból, paszomántos vörös nadrágból és atillából fog ál­lani. A kocsikon, a lovak szerszámain, s az egyen­ruhákon a magyar sz. korona fog diszleni (czimer nélkül). Az iparosokat, kik a megbízásokkal kitün­­tettettek most már meg is nevezhetjük. A hintók az országúton, Porst Ferencz kocsi-gyárában készül­nek ; a lovak szerszámai az úri utczában Ronts Pál szíjgyártó műhelyében. Ez utóbbi jóra törekvő ifjú iparosnál készül egy hatos szerszám is, Simor prí­más számára, mel­lyel a zsinatról való megérkezése alkalmával valószínűleg már mint kardinális fog a vaspályától lakására hajtatni. Ronts néhány év előtt a győri legény­egylet dékánja volt, s még akkor sikerült megnyernie Simor János jó­indulatát, ki azon időben elnöke volt­ a nevezett egyletnek. Mióta a dékán mesterré, az elnök pedig prímássá lön, az első az utóbbi számos megrendelésének ör­vend. Képzelhető az ifju iparos a fölötti öröme, hogy e magas kundsehaft mellé most a legmaga­sabbat is szerencsés volt megnyerni. A­mi már az egyenruhákat illeti, azokat Kósa János szintén nri utczai üzletében készítik. — Kétségki­vüli mindenki örömmel fogja szemlélni a „királyi cselédség“ kö­rében a magyar egyenruhát, de mint nekünk mond­ják, senki sem várja azt nehezebben, mint maga a jó üreg János, a ki viselni fogja. A jó öreg di­­csekve állítja, hogy a király minden kikocsizásakor megörvendezteti megszóllításaival, a hozzá valót, mely ilyenkor mindég egy 5 ftos, számba sem vé­ve. Ezen kis krónikái följegyzés teljes csak az ál­tal lesz, ha még fölemlítjük, hogy az udvari bál után királyi vadászat lesz Gödöllőn, s ott fog a kocsi először is használtatni. — Egy percznyi lélekjelenlét gyak­­ran a legnagyobb szerencsétlenséget megelőzi. Szomba­ton reggel a kerepesi után két ló megbokrosodott s a legnagyobb dühvel rontottak előre. Egy fiatal em­ber a szomszéd boltból észrevette a bajt, látta a ko­csin volt­ ülök veszélyét s egy perez alatt a kocsinál galtak. A lovak az első perczben még jobban nyer­de akkor már a fiatal ember az egyik ló hátán volt s mindkét tenyerével a ló szemét. A megrémült állat egy perez befogta alatt megállott s társát is megállapodásra kényszerité! A kocsiban ülök alig ocsúdhattak föl rém­ülésük­­böl. A fiatal ember, N. J., a torna-egylet egyik legkitűnőbb tagja. (Az augusztus hóban tartandó or­szágos dalárünnepély) tárgyában tegnap délelőtt tartatott meg az előleges értekezlet számos ügybarát résztvevése mellett. A gyűlést — Mada­­rassy Pál a daláregyesület elnöke el nem jöhetvén — Bogdány alelnök nyitotta meg. Először is elő­adta, hogy ez ünnepély emelésére oly elnököt kel­lene a gyülekezetnek választani kinek neve és befolyása már előre is biztosítaná, a sikert, mire a gyűlés egyhangúlag gr. Széchenyi Imrét, a­ művé­szet-pártoló grófot választá meg. Ezután Ábrányi Kornél az egyesület titkára szólott, s a halárünnep tervét mutatta be, mely több felszólalásra adott alkalmat Királyi Pál, Thaisz Elek, Tavaszi Endre, Bartay s többek részéről. Rövid vita után a tervezet részletes vitatás alá is került, mely alatt a lövész-egylet ugyanekkor tartandó díszünnepélye is szóba kerülvén elhatároztatott, hogy az országos daláregyesület bizottsága szólítsa föl a helybeli lövész-egyletet ünnepélye elhalasztására. Végül a bizottságok tagjai választattak meg a gyülekezet által. A szállásolási, művészeti, fogadó, rendezési bizottságok a tagjait felkiáltás útján választá a gyülekezet. A művészeti bizottságba: Erkel Ferencz, Ábrányi Kornél, Zirany László, Sipos Antal és Knab­l, a fogadó és szállásolási bizottságba először is Taisz Elek és Széchényi Ödön gróf kiáltatott ki nagy éljenzés közt. A gyűlésnek egy órakor volt vége . Színészeink az elmésségről egyátalán nem nagyon híresek, de kiváló ízléstelenséget tanúsítanak akkor, mikor épen felteszik magukban, hogy elméhezkedni fognak. így p. o. Szerdahelyi Kálmán tegnap egy extemporeval akarván a nagy számmal egybegyült közönség iránti tiszteletének kifér­jezést adni, nem talált más vic­czet, minthogy egy épen vele játszó színész-kollegájának privát-malhetrejét me­legítette fel. „Ne hargudjék mama, mert ha haragszik, akkor igazán úgy néz ki, mint ahogy a Borsszem Jankóban le volt pingálva,a mondá körülbelül a vele játszó Szathmárynénak. Ez elmesség a karzat magaslatán áll ugyan, de hogy becsületére válnék egy „első rendű“ művésznek, s egy „nemzeti szín­­h­áz“-nak, azt nem mernök állítani. — A pesti polgári­ kör műszaki osztályá­nak tegnapi tánczestélyén ismét szép közönség gyűlt össze. Egy pár érdekes mű eléneklése után követ­kezett a rendes német szavalat s ezután a táncz’ mely a legvigabban folyt egész reggelig. A hölgyek ízléses egyszerűséggel voltak öltözve s talán és­ ezért nyert kedélyességben a mulatság. A susogó selyem­ és fényűző csipkék sokszor megfosztják a vigalmat nevétől. — E­g­y j­ó apa é­s j­ó e­m­b­e­r, kit nem csak környezete, de mindenki, a­ki vele valaha érintkezett, szeret, őrizi pár nap óta az ágyat. Fia — Horváth Boldizsár miniszter, bár maga sem egészen egészséges még, folyton ott van öreg atyja ágya mellett, ápolva, vigasztalva az aggastyánt, ki benne látja minden örömét. — Buzgó hölgyek. M. Szigetben múlt hó 18-ikán tartottak jótékonyczélu bált az ottani kisdedóvoda s a pesti honvédmenház javára. A tánczterem szorongásig megtelt, de a jövedelmet a szigeti hölgyek még szaporitni óhajtván oly mód­hoz folyamodtak, mely eddig ismeretlen volt a báli krónikákban. Eddig a hölgyek a petrezsel sem árulás­tól remegtek, most pedig önkényt vállalkoztak annak annak árulására, ha a kegyetlen férfiak meg­tagadnák kérelmüket. Girsik Jolán­k­­a indítvá­nyára az egész hölgykoszorú elhatározta, hogy csak olyan férfival tánczol, ki legalább is egy forintot áldoz még külön a jótékony czélra. A férfiak res­telyén a visszavonulást mind a legbuzgóbban fogták a munkás élvezethez. „Még olyanok­ is tánczoltak, jegyzi meg levelezőnk, kiknek különben eszükbe sem jutott volna Terpsichorénak áldozni.“ Az egész közönség zajosan megéljenezte az elmés hölgyeket. — A bécsi szedő-strike. Múlt csütörtö­kön a kiadók, nyomdászok s a betűöntödék tulaj­donosai nagy számmal gyűltek össze, hogy határo­zatot hozzanak, melyhez magukat egyetemlegesen, kössék. Először is nem szabad egyeseknek külön értekezni szedőikkel; a szedő-strike tényleges be­következése alkalmával solidáris kötelezettség áll be a kölcsönös segélyre nézve, hogy szerveztessék egy segédsegélyző alapítvány s szedő nőket képező tanoda, továbbá egy osztrák-magyar fő­könyvnyom­dász-egylet. A mostani díjszabályt egy hat tagból álló bizottság fogja átvizsgálni. A pontok megsze­gőit 500 ft büntetés éri. Bárki szegné is meg a solidáris kötelezettséget, neve hirlapok utján a nyil­vánosságnak adatik át.­­ A magyar sorsjegy - kölcsön ügyében újabb hírként följegyzést érdemel még az is, hogy a kölcsönt átvállaló konssorcziumba legköze­lebb a Rothschild-ház is belépett, s így a konsor­­czium­iak most tagjai: a Bank­verein,­a leszámítoló bank, a földhitelintézet és a Rothsch­ildház, mely utóbbinak hozzájárulása nem­­ kevéssé biztosítja a pénzügyi operáczió sikerét.­­ Kapcsolatban ezzel ismét fölmerült a lánczbid megváltásának ügye is, miután, ha a törvényhozás részéről a kölcsön föl­vétele helyben hagyatik, a megváltás bizonyos. Ez okból hir szerint a lánczbidtársulat igazgatósága már e napokban rendkívüli közgyűlést hív össze, hogy a kormán­nyal tavar folyt s megszakadt alkudozások folytatására újabb fölhatalmazást kérjen. — Kora látogatás. A tolvajok nem igen alkalmazkodnak az etiquettethez; látogatásaikban sem válogatósak, de élnek az alkalommal és idő­vel. Ma ismét Császár Bálinthoz köszöntött be ősz utczai lakásán egy korai látogató. A képviselő úr még ágyban feküdt, midőn 7-kor szobájának ajtaját ép oly óvatosan nyitották meg, mint azt bedientere tenni szokta. A képviselő teljes jóhiszem­­ben egyet fordult a — falfelé s folytatta volna reggeli álmodozásait, ha a hideg hátát meg nem üti. Erre visszafordult, kikelt ágyából és szobájának nyitva feledt ajtaját figyelmetlen bedienterét szidva — becsapta. Alig élvezi óráig az ágy melegét, midőn benyit hozzá, a — valódi bedienter. Erre a képviselő úr szeme is kinyílt, de nagy menyisé­­gü ruháinak csak hűlt helyét találta. — A tolvaj­ban mégis volt annyi becsület, hogy egy öltözet ruhát véletlenül a szobában — feledett. — Az egyházi műkiállitás Rómá­ban e hó 18-ikától kezdve mindenkinek nyitva áll. A római és franczia művészet van legnagyobb­­ számmal képviselve, Németország kevésbé. Többi közt egy „Miatyánk“ is van kiállítva kétszázötven nyelven, 180 különféle typpel s 300 vignettel nyomtatva. Látható még továbbá a Codex Vatica­­nus művészi kópiája s a syxtináé. — A tiroli nyilvános helyeken, de énekesek, kik nemcsak előkelő magántársaságok előtt is sok tetszéssel adták elő honi rodlereiket, körútra készülnek Magyarországon s meg fogják lá­togatni Nagyváradot, Debreczent, Miskolczot, Kassát és Váczot. — Rapos József, az alapnevelőket képző és alapnevelést terjesztő intézet igazgatója a köz­oktatási budget tárgyalása alkalmából egy emlékez­tető kérvényt nyújtott be a képviselő házhoz, mely­ben az általa 1368-ki nov. 21-én a „kisdedovó intézeteket M. terjesztő“ czimü egyesület vállalatá­hoz kért 150 ezer forintnyi államsegélyt egyszers­mind bővebben indokolja. Ezen kívül egy e tárgy­ban a lapokba szánt, de a nyomdai viszonyok miatt ki nem adhatott czikket az orsz. képviselők között köröztetett. Ugyancsak Rapos József igaz­gató nyilvános tiltakozást tesz közzé és ezt a fön­­­nevezett egyesület elnökéhez Ürményi József úr­hoz intézi, azon határozat ellen, melyet az elnök úr téves indokolására és indítványára a választmány ellene f. é. január 29-én hozott, s melyet s­e­m­­misnek nyilatkoztat, appellálván a közgyűlésre. — A­hol a legtöbb jó madár van. — Ma este­ egy egész csoport rablót hoznak Patkó hazájából, Som­ogyból, Budára. A gonosz vendégek nem sokáig maradnak Buda városában, hanem erős katonai fedezet alatt Váczra szállíttatnak. Statisztikai kimutatás szerint Somogy megye szolgáltatja a fegyi­intézetekbe az oroszlánrészt. — Lehmann az ezermester. A nem­zeti színház kitűnő díszítője s festője százkezű em­ber, ki az Orpheumot, Herkulánumot, a Varietées-szin­­házat s Újvilágot sem hanyagolja el a nemzeti színházi teendői mellett. Bámultuk is eddig a fá­­radhat­atlan buzgalmat s a kötelesség teljesítése után, mint szorgalmat, erényt dicsértük. I­egujabban azonban a száz kéz fogyni kezd s a mester elhanya­golván legelső kötelességét, kedvez a többinek, mit már nem dicsérhetünk. Hiteles forrásból tudjuk, hogy „Hamlet“ opera, melylyel már a zenekar­i énekesek készek, csupán az ezermester hanyagsága miatt halasztatott el, talán sokára. Lehmann a sür­getésre azt feleli: non possum! az az „kann net“. Ez menthető volna, ha nem a Varieteés stb. miatt történnék, így azonban az a véleményünk, hogy : Újvilág, Varietées és Orpheum előtt mégis a köte­lesség: a nemzeti színház praecedit.

Next