Reform, 1870. március (2. évfolyam, 76-106. szám)

1870-03-28 / 103. szám

103. szám. egész evre fél évre Előfizetési föltételek: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva Negyed évre . 4 frt 50 kr, 18 frt — kr. Iliűetmények dija: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Egy hóra Hétfő, márczius 28. 1870. IO REFORM I. évi folyam. Szerkesztési iroda: Lipótváros, főút, 7. sz. 2. emeleten. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Kétsas - utcza, 14. szám. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők, nem hozatott s nem is hozatik fel, a vita lefolyta után Tisza Kálmán elleninditványát mellőzni fogja. IpLŐFIZETÉSI felhívás „REFORM“Külön kedvezmény: G-Arloa,b3.1 tÄtoorjaolac. , A szer’zetes sralma^^ czimü két kötetes regénye. Előfizetési föltételek: A lapra, Garibaldi regényével együtt 1870. ápr. 1-től háromnegyedévre 13 frt 50 kr.; — félévre 1 frt.; — negyedévre 4 frt 50 kr’. Garibaldi regényére külön 4 frt. (Bolti ára magasabb lesz.) Az előfizetési összeget bérmentve, úgy a hirdetéseket a „REFONM^” kiadóhivatalába, Pest két sas utcza 14 sz. alá kérjük küldeni. — Helyben Ráth Mór könyvkereskedése is elfogad előfizetéseket. A regény ápril hó folyamában fog az előfizetőknek átadatni. Pest, márcz. 28. Kossuth Lajostól ismét egy levél érkezett, hogy kihez, arra semmi súlyt nem fektetünk; úgy látszik ő sem. Érdekesebbnek látszik az, hogy Kossuth Lajos további levelek írására ígérkezik jelen soraiban. — Czélja, hogy levelei egyes olvasóegyletekben, a demokrata körök imitt-amott még található utódaiban felolvastassanak, ami kétségkívül fourdítás és jó példa akar lenni az utolsó (Boboryhoz intézett) levélben adott jó tanácsra, mi más szóval annyit jelentene, hogy a volt kormányzó tényleg is élére állana azon izgatásnak, melyre elvtársait buzditottta. Múltkor, ezen buzdításról szólva azt a tanácsot adtuk azoknak, akiknek megelégedésével Magyarország alkotmányos alaptörvényei nem találkoznak, hogy keressenek jobb hazát, tegyenek ugy, mint az angol malecontentusok szoktak. Nem tetszett nekik. Ám maradjanak. Részünkről úgy is tudjuk, hogy hazajöttek volna. Igaz hazafi, ha magyar, nem tud kényszer nélkül hazájától távol maradni sokáig. Csakhogy hisszük, hogy okulva jöttek volna haza, valamint úgy jöttek vissza csak két-három ember kivételével mind, kiket a 49-ki katastropba tova űzött zaklatott hazájukból. Ám maradjanak,de sőt többet mondunk: igyekezzenek Kosuth Lajost is a hazajövetelre bírni. Ő — leveleiből látszik — oly nagyon szivén viseli hazája sorsát: levelezés utján, táviratok segítségével még nem sok beteget mentettek meg az orvosok. A beteg ágyához kell menni, megtapintani üterét, megvizsgálni testét és érezni lehelletét. Különben nem megbízható a recept, s tán azért is nem veszi Magyagyország Kossuth Lajosét. Méltányoljuk mi az ő személyes érzelmeit s állását. De végre is, mi az a szeretetett haza sorsához képest! Egyébiránt levelére még visszatérünk. A határőrvidékről hozott híremkét (szombati esti lapunkban) a bécsi lapok is megerősítik, s így a hosszadalmas traktátusok az óhajtott befejezés küszöbén állanak. A pénzügyi bizottság tegnap folytatólagosan tárgyalta a lánczhid megváltásáról és a Budapest területén teljesítendő középítkezésekről szóló törvényjavaslatot. A bizottság több a javaslat érdemébe vágó módosítások után a kérdéses törvényjavaslatot a részletekben is elfogadta, a pénzügyi kérdésekkel összefüggő §-ok tárgyalását azonban kénytelen volt a bizottság elhalasztani, miután a jelenleg Bécsben időző pénzügyminiszter a szükséges felvilágosítások adása végett a pénzügyi bizottság ülésében részt nem vehetett. A csalhatatlanság kimondásának elmaradása , illetőleg hat hétre való elhalasztása a múlt pénteki ünnepről, melyen az „Unita cattolica“ már megülnni kívánta, nem egy a szándék föladásával, mint eleve sokan hitték. Az aula mostan folyó vitái a „máshitü bölcselemről“, mely egyelőre foglalkoztatja az elméket, hogy a lyeknek ne legyen annyi dolga, csak kedékoncressió Daru föllépése folytán. A ,,Stendardo Cattolico"-nak azt írják, hogy már 85 püspök-szónok íratta föl magát a csalhatatlansági vitára, mely azonban aligha fog napirendre kerülni husvét előtt; de az egész előkészületek csakis a színfalak mögött folynak, úgy, hogy bizonyost senki sem tud róla. Csak nehány püspök,nagyobb részt franczia követeli, hogy még mielőtt a plenum előtt veszik föl a vitát a csalhatatlanságról, vitattassék meg az egy tdeólógiai értekezleten pártolói és ellenzői közt, hogy a nehézségek elhárittassanak s az egyesség annál szilárdabb legyen. Francziaországban még tart az öröm Napoleon beszédén. Ez intézkedés ellenállhatlan hatását legjobban jellemzi azon körülmény, hogy Rouher barátja azon adomát hozták forgalomba, mintha ehez az első lökés tőle jött volna. Rouher lapja, a „Siecle“ csak oly hymnust énekel a levélnek, mint akármelyik másik lap, s a személyes regime alatt kipróbált exminiszter nagy államférfiul praxisát semmi sem tanúsíthatja jobban, mint ez a kihiresztelt „körülmény.“ A sveiczi bundesrathnak a kinpaddal gyűlt meg a baja. Zug kantonban vallatásoknál alkalmazni szokott kínzásoknak jutottak nyomába, s ez esetnél intézkedtek további investigácziók után, s íme hogy Zugon kívül, még Schaffhausen, kisült, Uri és Appenzell kantonokban dívik a kínzószerekkel való vallatás mai napság is. A bundesrath ehez képest elhatározta, az említett három kanton rendjeihez hogy azon „freundeidgenoessische“ kérelmét intézi, „hagyjanak föl elavult állapotoknak a közvéleménybe ütköző ezen maradványaival.“ A Deákpártból. márcz. 27. A Deákpárt ma este 6 órakor tartott értekezletén mindenekelőtt azon bizottságok tagjait jelölte ki, melyek a különféle vallásalapok, illetőleg az egyetemi alap jogi természetének megvizsgálására fognak kiküldetni. A vallás alapokát vizsgáló bizottság tizenkét, az egyetemi alapot vizsgáló pedig hét tagból fog állni. A tizenkettes bizottságba Hoffmann Pál, Szlávy József, Horváth Mihály, Török Dániel, Perczel Béla, Mihályi Péter, Vukotinovics Lajos a Deákpárt, Ghyczy Kálmán, Nyáry Pál, Salamon Lajos, Simonyi Ernő és Szlágyi Virgil az ellenzék részéről fognak megválasztatni. — A hetes bizottságba tagokat a következő képviselők jelölték ki: u. m. Kautz Gyula, Paczolay János, Madacsányi Pál, Wachter Frigyes, Bujanovics Sándor a Deákpárt, — Szaponczay József és Ghyczy Ignácz az ellenzék jélenzék részéről. Az értekezlet további folyamában élénk vita folyt a pártnak a Hollánügyben az ellenzékkel szemben elfoglalandó álláspontja fölött. A párt végre abban állapodott meg, hogy miután az ellenzék részéről a közlekedési miniszterim eljárására nézve semmi alapos, positív, szóval concret vád Kossuth Lajos Bauvaid Antalnak, a szigetvári olvasó-egylet elnökének. Kossuth Lajos e legújabb levelének, mely a „M. U.“ hat hasábját tölti, első fele kizárólag és leplezetlenül a dynastia elleni gyülölet szitására lévén irányozva, azt még akkor is, hány és még százszor el nem mondott dolgokat tartalmazna, itt közölni feladatunknak nem ismerhetnek. A volt kormányzó Szigetvár emlékeihez köti levelének fonalát s Zrínyi hős küzdelméről szólva, kiemeli, hogy bajnokunk nem is a haza, hanem az osztrák ház javára esett el, mely őt tétlenül engedte át a halálnak. Idézi továbbá Hormayr emlékirataiból, hogy Zrínyi legközelebbi örökösét II. Ferdinánd közvetett megbizásából Wallenstein megmérgezte, rajzolja a harmadik Zrínyi kivégeztetését Bécs-Ujhelyen, özvegyének tébolyban történt halálát s részletesen ecseteli Zrínyi B. földalatti fogságát és elállatosodását; ezután eszébe jut Arad, a magyar Golgotha, a pesti új épület és a bírófák erdeje, Kuftstein, Josefstadt stb. — szóval mindaz, aminek mi 49-ben a kormányzó menekülése után közvetlen tanúi voltunk, mint mindenki, s mindezekre azt mondja : „Valóban jó néha felfrissíteni az emlékezetet, mert a történelem az élet mestere . . . De nekünk — úgy látszik — lilában i s tanít a történelem. Mi felejteni nagyon is szeretjük — még a felejthetleneket is. De tanulni tudnánk, csakhogy nem merünk.“ Ezzel áttér Kossuth ismét a mai közjogi helyzetre, s azt vitatja, hogy a nemzet képviselőinek nem adott mandátumot azon tétel felállítására, hogy „a birodalom egységének és nagyhatalmi állásának érdeke előtt minden tekintetnek háttérbe kell vonulni.“ Vannak jogtalan törvények, kétszeresen jogtalan törvények s ilyenek azok, melyekre a törvényhozók nem kaptak a néptől még csak hallgatólagos mandátumot sem. Így történt, hogy a szigetvári kasinó levelének erélyes tollú fogalmazója szerint: „a törvény kőtáblái összezuzattak s darabjaiból csodás elegyítéssel közösügyen aranyborjú öntetett imádás tárgyául a magyar nemzetnek.“ A 69-iki választások Kossuth szerint csak a bevégzett tények hatalmát bizonyítják: III. Napóleon is az államcsíny után 6 milliónyi többséget kapott, de azért az is csak maradt, ami volt, a legborzasztóbb esküíszegések egyike. És minden államcsínyek közt ép azok a legirtózatosabbak, melyeket parlamentek követnek el . . . Következik a levél legjellemzőbb helye, mely kétségbe vonja, hogy békés úton visszaállítható-e a régi állapot. „Önök óhajtják, írja Kossuth, hogy a jogtalan törvény eltöröltessék, s a jogos törvény összezúzott kőtáblái visszaállíttassanak. A nemzettől függ: csak ő teheti, más senki — sem amaz nem törlődik el magában, sem ezek nem állítódnak vissza magukban. A mannák ideje lejárt. Hanem önök a béke emberei. Önök óhajtanák, hogy a törvény összezúzott kőtábláinak visszaállítása, ha lehetséges a béke olajágával, nem füst, mennydörgés és villámlás közt történjék. Érteni tudom ez óhajtást is — méltánylom is. Hiszen édes hazánk oly igen, igen sokat szenvedett. De lehet-e ez így? Azt nem tudom. Hanem azt tudom, hogy ha a közösügyes bálvány még soká dédelgettetik a nemzet törvényeinek oltárán — a nemzet belehal imádásába.“ Ezek után a monarchia helyzetét kutatja Kossuth, kifejezi hitét, hogy a legközelebbi bonyodalom Magyarországot is azon veszélyekbe rántja, melyek a birodalomra nézve kikerülhetlenek s azt mondja, hogy a kiegyezés által, mert az halgatag lépésekre bátoríthat, a dynastiának sem tettünk szolgálatot; vitatja a „Zukunftspolitik“ jogosultságát és Ausztria belső helyzetéről szólva, konstatálja, hogy nincs egyetlenegy barátunk sem a birodalom minden nemzetei közt. Minden nemzet, minden nemzetben minden párt, ellenségünkké lett. S a foederalismus mellett szólván a lajtántúli különféle ajkú népekről mondja: „Megnyerhetők ők szövetségesekké igenis, de nem ilyen alapon. Hanem a történeti fejlődésű nemzetek egységének tiszteletben tartásával s az emberiség közös örökségét képező szabadság szolidaritásának alapján. A XIX-ik századot éljük. Ez idő szerint már patrimoniális politika alapján, nemzetek szövetségét nem lehet megnyerni. De nemzetek gyűlöletét igen. A földnek is vannak buborékai, mint a víznek vannak, mondja Shakspeare. Ilyen buborék az a szövetség, melynek kilátásával a 67-iki törvényhozók az államjogi áldozatokért magukat is, a nemzetet is vigasztalgatták. Hogy jó Inszemmel, azt nem vonom kétségbe, de hogy lósz számítással, annak bizonyítványául a tényállásra] hivatkozom.“ „Az eszme társulata,lánczolata, ez utószóval végzi Kossuth levelét, levél helyett értekezést íratott velem. Óhajtanám , hogy az olvasó s más hasonló egyletek, a felolvasásokat szokásba hoznák. Nagyon hatályos eszközei ezek a közértelmiség fejlesztésének. — Vegyék önök uraim tőlem, kit névleges elnökükké megválasztani szívesek voltak, e levelet ily felolvasási kísérlet gyanánt. De terem még igy sem maradt a visszapillantásra, s összehasonlításra, melyre önök kegyeletes ragaszkodása által a 48-iki törvényekhez, magamat levelem elején ösztönöztetve mondottam. Pedig az összehasonlítás nem volna felesleges, mert némely hatalmas emberek, furcsa játékot űznek a 48-iki törvények szellemével , mint az inqrisiczió űzött az emberszeretet vallásával. Még azok is a 48-iki törvények ínyesnek vallják magukat, mint például az igazságügyi miniszter, akik a 48-iki törvények betűit is, szellemét is, irányát is agyonverik. • Meg is fogom tenni ez összehasonlítást közel alkalommal. Meglehet, nem önökhöz intézendőm , mert öreg kezemre sok válasz tartozása vár. De ha nyilvánosságra nem jönne amit írni fogok, gonddal leszek , hogy önöknek is tudomására jusson, s a szó, melyet levelem kezdetén lelték, beváltva legyen. És most Isten legjobb áldása legyen önökkel. Fogadják legőszintébb köszönetemet a megtiszteltetésért, melyet tudtomra adtak, s én igen szívesen elfogadok. Tartsák meg továbbra is jóindulatukban hű szolgájukat Kossuth Lajost. ORSZÁGGYŰLÉS: A képviselőház ülése márczius 28-án (Napirend: Szavazatok beadása az egyetemi- és a közalapok megvizsgálására kiküldendő bizottságokra nézve, a Hollánügy.) Elnök : Somssich Pál. Jegyző: Fodróczy Sándor, Széll Kálmán és Bujanovics Sándor. A kormány részéről jelen vannak Gör öve István, Mikó Imre gr. Lónyay Menyhért miniszterek. Ülés kezdődik 10 órakor. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván hitelesíttetik. Kérvények és interpellácziók. Elnek bemutatja az időközben beérkezett kérvényeket. Pest megye az Eszterházy képtár, lelenczügy és az inkompatibilitás, Torda városa és a Marosvásárhely a nagyvárad-brassói vasút, Barcsmegye egy Verebélyen nyitandó sóraktár, Pozsony városa a köztörvényhatóságok mielőbbi szervezése, Abauj megye árvapénztárából hiányzó 6000 ft, és Bars megye az államvagyonról szóló kimutatásnak minden megyéhez leendő megküldése tárgyában folyamodnak. Mindezen kérvények a kérvényi bizottsághoz tétetnek át. kér. Pribék Antal további hat heti szabadságot megadatik. Ihász Rezső: Sopron városa kérvényét nyújtja be, melyben eldöntetni kéri, váljon a tisztujitás és a városi képviselőtestületek választása az 1848- ig szokásban volt három évi időszak elmúltával jelenben megtartandó-e vagy a törvényhatóságok rendezéséig elhalasztandó. A kérvényi bizottsághoz utasittatik. Jankovics Miklós Pest megyébe kebelezett Izsák m város kérvényét adja be, melyben e város magát a Kecskeméten fölállítandó törvényszékhez csatoltatni kéri. Az igazságügyi miniszterhez téttetik át. Kovács László Uj-Pest és Fóth kérvényeit mutatja be, melyben Uj-Pesten alakítandó egyes bíróságot kérnek. Prileszky T. és Ludvigh magánosok kérvényeit adják be. Jókai Mór előadja, hogy Pest városának pártkülönbség nélkül összes polgárai tegnapi közgyülésekben elhatározták, hogy kérvényt terjesztenek a ház elé a létesítendő tisztujitás tárgyában. E kérvényt beadja és figyelmezteti a házat, ne legyen közönyös, Idnek kezére bizatik a fölveendő 24 milliónyi kölcsön. Mindezen kérvények a kérvényt bizottságbm* tétetnek át. Vidliczkay József interpellálja a közlekedési minisztert : 1- szer. Van-e a t. miniszter úrnak tudomása a kereskedelmi és személyes forgalmat nehezítő s annak természetes irányát zavaró körülményekről és akadályokról ? 2- szor. Szándékozik-e t. miniszter úr oly intézkedéseket tenni, miszerint egyrészről a tiszavidéki vonalon, Nyíregyháza és Miskolcz között az árukra nézve az ezelőtti árszabály visszaállíttassék, másrészről pedig a hatvan-miskolczi államvasút, továbbá a tiszavidéki vasút vonalai közt Miskolczon közvetlen csatlakozás eszközöltessék ? Közöltetni fog az illető miniszterrel. Tóth Kálmán előleges indokolás után a következő határozati javaslatot adja be: Mondja ki a ház, hogy a báttaszék-bajai vonal, ha a báttaszék-zákányival nem is egyidejűleg, de utána közvetlenül kiépíttessék. Ki fog nyomatni. Főrendi üzenet. Nyáry Gyula b.: főrendi jegyző jelenti, hogy a felsőház a czivillistáról, a nyugdijakról, a pénzügyi bíróságokról, a tölgyfa kiviteléről, a póthitelről és az 1869. XXVI. t. cz. kiterjesztéséről szóló törvényjavaslatokat változatlanul elfogadta. Elnök: Ezen öt törvényjavaslat a minisztérium által föl fog terjesztetni ő felségéhez szentesítés végett. Napirend: Elnök: Napirenden van a szavazati jegyek beadása az egyetemi- és a közalapok megvizsgálására kiküldendő bizottságokba választandó tagokra. A Deákpárt jelöltjeit mai számunknak egy más helyén veszik olvasóink. A baloldal a következőkre szavazott: Az egyetemi alapot vizsgáló bizottságra nézve: Szlávy, Bujanovics, Eber N. Ghyczy Ignácz, Muzslay, Szaplonczay I., Schvarcz Gy. Közalapokat vizsgáló bizottságra nézve: Hoffmann P. Szögyény László, Nyáry P. Rankher J. Salamon L. Perczel B. Házmán Ferencz, Kálnoky D., Madocsányi P., Simonyi Ernő, Ghyczy Kálmán Györffy Gyula. Elnök: a szavazati jegyek össze fognak számíttatni és az eredmény a jövő ülésben fog közhírré tétetni. A napirend második tárgya: Tisza K. indítványa fölötti vita folytatása. Simonyi Ernő kötelességének ismeri fölemlíteni, hogy az államvaspálya igazgatójától, Stempf úrtól tegnap levelet kapott, melyben Stempf előadja, hogy az „Zwischenakt“-ban megjelent hirdetést a „P. Lloyd“ az„Ung. Lloydnak“, a „Reform“nak és a hivatalos lapnak febr. 8-án megküldötte. Szóló kijelenti, hogy már most a hirdetés formája ellen nincs kifogása, de igen is a határidő ellen. A szombati ülésben megszakított beszédének fonalát újból fölvevén, megjegyzéseket tesz az érsekujvári-nyitrai vasút kiadási módjára. Az állam a salgótarjáni és hatvan-miskolczi vasutakat kiépítette és már most ezek üzletét bérbe akarja adni, mi ellen két kifogása van ; először, hogy bérbe adassanak, 2ár hogy a képviselők ezt a szárnyaló hírekből tudják meg. Ő nem vádolt senkit, csak azt mondotta ki korábbi beszédében, hogy meggyőződése és a szárnyaló hírek szerint a köziminisztériumban az ügyek nem úgy kezeltetnek, mint a haza érdekei kívánják. Megvesztegetésről nem vádolt senkit, de ha vádolt volna is, azt bebizonyítani, nem e helyen kell. De e vád nem is említtetett; Hollán barátjai emlegettek csak egy megvesztegetési kísérletet. Ha megvesztegetési esetet akarna, vagy tudna bebizonyítani, akkor nem a házhoz, de a büntető törvényszékhez fordulna. Azt hiszi, hogy világosan bebizonyította azt hogy a keleti vasút legnagyobb része olcsóbb ajánlatok mellőzésével adatott ki. Vizsgáltassék meg, mi okból történt ez. Bebizonyította, hogy a fiumei vasútra nézve a kormány 20 millióra menő a szerződést kötött a törvényhozás nélkül és hogy vasutat rész helyen vezeti; bebizonyította, hogy a hatvan-miskolczi és zákony-zágrábi vasutak többe kerültek, mintsem olcsók lehetnének, bebizonyította, hogy kassa-oderbergi vasút concessiójának legterhesebb részét a kormány kötötte. Kívánja tehát, hogy mind e körülmények egy országgyűlési bizottság által megvizsgáltassanak. Azt hiszi, hogy igazolta az idegen hivatalnokok káros befolyását, a magyarok mellőzését, s kérdi, hova menjen a magyar ember kenyeret keresni, ha itthon nem A „REFORM TARCZAJA Európai Törökország telepítvényesei. A nagyfontosságu politikai kérdések közt alig van nagyobb horderejű a keleti kérdésnél, mellyel egyátalán mindig, de koronkint megújított erélylyel foglalkoznak. Azon szelek, melyek oly gyakran hozzák e vészterhes fellegeket Európa egére, rendesen északról fúnák, hol nyugtalanul várják, hogy megszakadjon az egyensúly, melyet számtalanok érdeke még fen akar tartani. Áldozatul egy gyenge, beteges ember van kiszemelve, mert így szeretik sokan nevezni Törökországot, s megvalljuk, hogy ez elnevezésben több a káröröm mint az őszinteség, több a részakarat mint a valóság. A krétai lázadás, a török-görög viszály, az egyiptomi alkirály eljárása, a folytontartó bolgár zavarok mind csak az északi kolosz tagmozgatásai, melylyel a hanyatló birodalmat rémülésbe akarja ejteni. De Európa érdeksugalla bölcsesége mindeddig ki tudta egyenlíteni e zavarokat s azok okozójának mindannyiszor egy rovást húzott bűnlajstromába. Mindazonáltal nem szűnik meg e hatalom alattomos cselszövéseivel s különösen törökországi faj- és vallás rokonait, a bolgárokat, használja fel czéljainak kivitelére, s őket állítja mindig szembe az uralkodó hatalommal. Egy pár éve egészen más nézeteim voltak a bolgárokról, jóllehet Törökországban laktam, de nem lévén velük érintkezésben, jóhiszeműségemben a fővárosi lapok után indultam, melyek mindig mást mondottak a török kormánynak, mint ahogy a tényállás valóban volt. De most, midőn e nép között huzamosb időt töltöttem, s megismertem jellemét és működését, meg kell vallanom, hogy az nem más, mint egy gép, melyet muszka kéz tart folytonos mozgásban. Alost látom, mily könnyű a muszkának czéljaira felhasználni e népet, melynek huta fanatismusa és haszonvágya az ámitó vak eszközévé teszik. Az orosz e veszélyes működését a török kormány nem nézheti hideg közönnyel s gondoskodnia kellett minden esetre oly eszközökről, melyek az ő működését, ha nem hiúsíthatják is meg egészen, de részben ellensúlyozzák. Helyes eljárást követett a magas porta, midőn azon elemeket, melyeket az orosz kormány zsarnoksága folytonos járomba nyűgzött, saját országába telepítette, hol azok mint faj- vagy vallásrokon a féröit kormány politikai érdekeit támogatják. A porta letelepítvén a krími tatárokat és a cserkeszeket ez által nem csak megnépesíté a pusztán fekvő földek egy részét, hanem védbástyát is emelt magának az oroszok támadásai ellen. A tatár. A török kormány 1861-ben megbízta Nuszed beyt, hogy a déli Krímben lakó tatár rokonainak egy részét a parlagon heverő földekre letelepesítse és különösen a Duna kanyarodásának északi részét, az úgynevezett Dobrudzsát benépesítse. czélra 80—100 házból álló falvakat építettek nekik — kormányköltségen. Kanitz állítása, mintha ..a bolgárokat terhelték volna e falvak építésével, s hogy az ő javaikat osztották ki a tatárok közt — merő rágalom. Tatár falvak léteznek helyijei közzel Sofiától a Dunáig, Vidin környékén ; a Silistiiától a Duna torkolatáig fekvő földrész egészen az ő kezükben van. Egy pár hó előtt tett kirándulásomban sok érintkezésem volt a tatárokkal, s jellemükről csak jót mondhatok, sőt annyira kiérdemlik a dicséretet, hogy még legelkeseredettebb elleneik, a bolgárok sem mertek ellenük panaszkodni. Viseletük rendesen bő fekete bugyogó, melyet hosszú csizmában viselnek; derekukon veres öv, mellyel a bő cutarit körülkötik, s fölébe egy könnyű zubbonyt öltenek. Fejüket veres, tarka vagy zöld kendőbe burkolják. A nők törökösen öltözködnek. Foglalkozásuk jobbára fuvarosság, mert kicsiny, igénytelen lovaik igen nagy fáradalmakat kiállnak. Kocsijaik sokkal nagyobbak és kényelmesebbek, mint a [UNK] török fuvarosokéi; kevesebb bérrel is érik be, mint ezek. Az orosz kormány sajnálta kivándorlásukat s azt a hirt kürtölték, hogy a tatárok visszakivánkoznak a Krímbe, a mit annál kevésbé fogunk elhinni, ha meggondoljuk, hogy a helyettük Krímbe telepitett bolgárok közül csak ezeren tudtak megférni faj- és vallásrokonaikkal, az oroszokkal, s a többiek engedelmet kértek a török kormánytól, hogy visszavándorolhassanak Törökországba. A Cserkeszek 1864-ben jöttek a Kaukázusnak észak-nyugati részéből a szabadságharczról elhiresedett cserkeszek s európai Törökországban a bolgárok közé telepíttettek. Cserkeszek laknak a rodoszto-adrinápolyi után Karakarliban, Adrinápoly és Filibé közt van egynéhány telepük. Barja határán a Maritza két partján van két falu ; a kapudzsiki balkán tövében van 5 falu, Dubnicza körül ugyanannyi, a hires Rigómezőn és Pristina közt van 42,000 lélek. Cserkeszfalvak vannak még Sofia és Lovesa környékén, Bramarban Nis mellett. De falvaikon kivül szétszórva is laknak a bolgárok közt, igy az iitimani síkságon fekvő Kabajabbu, Karalar, Kajalar, Havluköj, Adzsemza, Tudzsilar, Csamdzsasz és Krannarban 2000-re megy létszámuk, mig a bevándorlottak összes számát 200,000-re teszik. Hazájuk a Kaukázusnak leghozzáférhetlenebb bérczei közt feküdt északnyugaton s kirúg a fekete tengerig. Ide menekült Samil utolsó harczaiban s vele a cserkeszek is meghódoltak a muszkának 1859-ben. A bevándorlottak több törzsből állanak, s következő neveket említették nekem: Abadze, Abdzess, Sapszo, Kabartaj és Bredo. Nyelvük iránt, mely nagyon sajátságos hangzású, különös érdekkel viseltettem s bár több cserkeszt édesgettem magamhoz tanulmányozás végett, csak kevés eredményt bírok felmutatni, mert féltékenységből mindannyian cserben hagytak már az első leczke után. Nyelvük organicus szerkezete a kurd és georgiaihoz hasonlít, de vannak emellett oly sajátságos hangjai, melyeket még egy nyelvben sem tapasztaltam; igy van fúvó, susogó, és sejpitö hangjuk s a ti nagyon szerepel. Mutatványul nem lesz érdektelen egynéhány szót közölnöm : Ló:issó, puska:szkoncs, kő:mozzó; fü:mekho, kéz:ali, fej:napa, szakál:zsatya, fog:czecze, infitakum láb:vatyonty, papucs:czaka, orr:phe, száj:obsz, szem: na, ökör:cu, hegy:sze, én:pszut. Számok egytől tizig:ze, tko, sso, ptlo, tfo, Isso, bzo, je, bgo, pszo, husz,tkoso stb. stb Testalkatra nézve szép külsővel bírnak s arczukon a nyerseség mellett, a büszke önérzet vonásai ülnek. Viseletük nagyon festői. Fekete kabát felálló sorral, s alacsony gallérral, övig apró sürüs gombderekukon keskeny bőrszíjjal átkötve; csizmába húzott szűk nadrág s felső köpeny, melyen két oldalról töltények diszlenek. Fejükön fehér báránybőr kucsma, melynek teteje fekete posztóval van kitoldva. Övükben rendesen két pisztolyt, oldalukon kétélű kést (kamát), s vállukon hosszú puskát viselnek. A nőknek, kik ritka szépséggel vannak megáldva, hosszú fehér ruha fedi testüket, mely derekukon övvel van átkötve, s fejükön fehér fátyolt hordanak, mellyel félig eltakarják arczukat, ha idegennel találkoznak, de a török nők titokszerüségétől jó távol vannak. Jellemükre nézve kiemeljük a harczias természetet, kalandvágyat és a lopást, miben oly ügyesek, hogy ritkán akadnak nyomukba. Ellopnak egyaránt töröktől, bolgártól mindent, amihez hozáférhetnek: lovat, ökröt, juhot, s távolabb eső vidék cserkeszeinek eladják a lopott jószágot, miáltal egymásnak kölcsönös orgazdái. Rablásról sohasem hallottam, de az általuk lakott vidéket mégis rettegésben tartják. A bolgár még tűzifát sem mer gyűjteni a balkánban, a cserkesztősi félelem miatt, s ez által ők a Balkánt mintegy monopolizálták, minek az a jó oldala van, hogy ellenőrzik a bolgár rablóbandák és lázadók befészkelődését a balkánba. Nagyon újságkívánók, s szüntelenül kérdésekkel ostromoltak az építendő vasút felöl, s különös tisztelettel ragaszkodtak hozzánk, mert angoloknak hittek, minek ellenkezőjét nem voltam képes elhitetni. Munkássággal nem merném őket vádolni, mert csak annyira művelik a földeket, mennyire szükségeik rúgnak, s különösen kukoriczát termesztenek, ami kiváló táplálékukat képezi, részint éretlenül megfőzve, részint kacsamakot készítenek lisztjéből. A nőket pénzen veszik és adják, s egy nővel rendesen megelégszenek, kinek nagyobb szerep jutott a családi körben mint a török nőknek. A törökök hidegséggel és némi gyűlölettel viseltetnek irántuk, mert azt mondják, hogy nem tiszta muzulmánok, mivel nem végzik a parancsolt mosakodásokat és nem mondják el a namazt. Mint polgárok 5 év alatt sem adót, sem katonaságot nem adtak, de az idén tizedet vettek tőlük is, s katonáskodni is kötelesek s épen e téren fogják leróni kötelességüket a török kormány gondoskodásai iránt, mert a cserkesz kitűnő katona, s azon ifjak, kik eddig elé is képződtek a török katonai intézetekben, méltán figyelmet gerjesztettek. Konstantinápolyban a tüzér-és a tengerész növendékek legjelesebbjei a cserkesz iQak, és ugyanitt a közrendet és biztonságot cserkesz zaptiék (rendőrök) tartják fel. Az orosz kormánynak, melynek ők legelkeseredettebb ellenei, még nagyon meg fog gyűlni egykor baja a cserkeszekkel; nem ugyan a Kaukázusban, hanem a Balkán bérczeiben, hol maguknak egy második Kaukázust teremtettek. Erődi Béla. (Nurredin effendi)