Reform, 1872. július (4. évfolyam, 177-207. szám)
1872-07-10 / 186. szám
kézbesittetni fog. Lehet,sitt valószinü, hogy ama! Ulénben a szélső Makanecz-frackció nehány tagja heves támadást fog intézni a fölirati vita alkalmából, a kamara többsége, s a kormány ellen. De csak 9-en vannak, kik mérgüket ki akarják önteni; a fölirati vita, tehát gyorsan véget fog érni, s a felirat annak idején fog rendelkezési helyére érkezni. Ezen a következő: Makanecz, Posilovics, Ferkics, és Jáv silicics. De ezek is, bármennyire elfogultak legyenek, be fogják látni, hogy jobb lenne visszavonulniok, mint oly sokszor nevetségessé tenni magukat. Mivel Raic 8 megválasztatása (Svancsikban) a verifikáczió alkalmával megsemmisittetett, ott uj választás rendeltetett el. Most Szaumi itteni ügyvéd lép föl a nevezett városban; ő a mérsékelt nemzeti frakczióhoz tartozik, s közbecsülésben részesülő zágrábi polgár. Megválasztása egészen bizonyos, mivel nincs ellenjelöltje. További választások fognak történni még Delnicében és Belovár megye kerületében. Delnicében Mrazovics, Belovár megyében Mazuranics tartománygyűlési elnök választatott meg; az első Zágrábban, s az utóbbi Belováron is megválasztatott. Mrazovics Zágráb részéről fogadta el a mandátumot, Mazuranics pedig Belovár részéről. Delniceben az új választás alkalmából dr. Starcsevics, Belovárban pedig dr. Mazura léptettetett föl jelöltnek. Mindkettő a nemzeti párt jelöltje, s pedig az első a szélső, a második a mérsékelt baloldalé. Az uniópárt ez ideig egy ellenjelöltet sem állított föl. = A zágrábi országgyűlés tegnap esti üléséről két táviratot vettünk tudósítónktól; az egyik esti nyolczadfél órakor adatott föl Zágrábban, a másik tizenegyedfélkor. Mindenik Pesten elkésve kézbesittetett s igy csak ma közölhetjük. Az egyik igy szól : „Az éjjeli ülés roppant izgatottsággal foly. Makánecz és Ferkics interpellácziókat adnak be. Az első Rauch báró viselt dolgairól. Mindkettő leszavaztatik. Napirenden az átalános fölirati vita van.“ A másik így szól: „A négy órai éjjeli ülés a fölirati javaslat elfogadásával végződött. Makanecz és Posilovics igen hevesen szólottak, Zsivkovics replikázott nekik. A részletes vitát a szélső párt oda hagyta.“ Ma délben a következő távirat érkezett: „A tegnap éjjeli ülésben a fölirati javaslat en bloc elfogadtatott, ma lesz a harmadik olvasás. Azután következik az országgyűlési követek, valamint regnikoláris bizottság és azon követség megválasztása, mely a föliratot a felségének csütörtökön kézbesiteni fogja.“ Orosz állapotok. [Saját levelezőnktől.] A délorosz határról, julius 4. Mai közleményemben a nihilisták pártjává akarok foglalkozni, mint amely szintén nem csekély mérvben érdemli meg a figyelmet. Nagyon tévednek, kik azt vélik, hogy e párt még csak Herzen alatt keletkezett, és Bakunin alatt erősbült. Igaz, hogy Herzen még mint deák nagyban terjeszté az ellenzéki eszméket a moszkvai tanuló ifjúság közt, melynek minden fönálló intézmény szálka a szemében. A moszkvaiak, kik a szentpétervári fölkapottakat, és a Néva város idegenszerüségét ép úgy gyűlölték, mint megvetették alattomban ezen „Európára nyiló ablak“-ot, leküzdhetlen ellenszenvet táplálnak a Péter czár által behozott minden idegen reformok ellen; azon reformok ellen, melyeket Katalin czárné, Voltaire barátnője, és a romlottságával kérkedő Potemkin-nak, a világon e legaljasabb despotának eszköze, folytatott, és melyeket I. Miklós „az ő értelmében és szellemében“ tökéletesített. Moszkva tulajdonképen fővárosa mindazoknak, kik 170 év óta mindent tagadnak, mit a cárok ez idő alatt létesítettek, és az összes uj intézményekből tabula rasa-t akarnának csinálni. Moszkvában él tehát az uj Oroszországot fölforgatni akaró nihilizmus, és pedig több mint másfél század óta. Péter maga mutatta ezen embereknek az utat, ő is nihilista volt, t. i. mindent, a mi régi volt, ősi szokás által honos, szeretett, a mi a nép szivéhez nőtt, s nézeteinek megfelelt, gyökerestül kitépett, s igy az alulról jövő nihilizmusnak ő egy más nihilizmust állított ellenébe, mely a legfőbb hatalomtól származott. I. Péter a szakált erőszakosan lenyiratta, büntetést szabott a nemzeti viseletre, minden tanintézetnek német, alkalmilag franczia nevet is adott, megmásította a hivatalnoki rangfokozatok nevét, lényegét és külsőségeit, behozott Oroszországban „polgármestereket“ (Burgmistri), „tanácsosokat“, „államtanácsnokokat“ (statski savetnik) és más számtalan exotikus méltóságot és rangot. Megszűnt teljesen az önállóság egyházban úgy mint a népben és a községekben : a patriarchátus örök időre megszüntettetett, a községek régi és orosz önállósága, melyekben a „mir“ (község) minden fölött határozott, gyökerestül kiirtatott, s a czár főpap, főparancsnok, törvényhozó (mert a szenátus csak sincenrának teremtetett öreg emberek számára, az uralkodó abszolutizmusát addig fékentartó „bojarski duma“ pedig eltörültetett), a közigazgatás főnöke, sőt legfőbb erkölcsbíró is lett. Így megsemmisítette az ó-orosz életet, és az igazi orosz nép történetfolyását megszakította, magát a szó szoros értelmében „nihilistának“ tüntetvén föl. Ez ellen működtek a moszkvaiak, és pedig első sorban Péternek saját fia által, és mikor a czár fiát vánkossal megfojtatta börtönében, a szoros szövetség is oda lett, de megmaradt s tovább élt a szellemi ellenállás, csakhogy az idők folytával rosz útra tereltette magát, a minden fönálló intézmény megtagadásának útjára, a modern nihilizmusra, mely napjainkban sok oroszt már a legesztelenebb elhatározásokra birta. (Csak a „szkoptsz“ok szektájára emlékeztetek, kik magukat „megférfiatlanitják"). Lassankint oda jutott a nihilizmus, hogy nagy Péter intenczióinak megtagadásában találta egész érdemét. De a nihilizmus ma nem kiváltsága a művelt társadalmi osztálynak, sem nem találmánya az eszme sóvár fiatalságnak, sem nem a beteges ábrándozás korszülöttje, a nihilizmus egy nemzet tiltakozása saját lényének szívtelen elnyomója ellen, mindazon kegyetlenkedések ellen, melyek történeti létén elkövettettek. A cári ország nem ismer és nem ismerhet szabadabb mozgást, mert a szárság a meztelen, megrögzött abszolutizmus kifolyása. De a mily nagy egy részről a működés, ekkora más részről a reakczió is, és negáczió és nihilizmus szemben állnak egymással. Ez a nihilizmus, mely a nép szivébe annyira beékelte magát, s melyet ez Jaroslavban, a M Volga partján s Rjasanban megénekel, nemzette kebeléből a Herzeneket, Michajlovokat, Bakuninokat, Blümereket, Netsajeffeket. Ez utóbbiak a nihilizmusnak határt szabni törekesznek s rendszeresíteni, adtak neki republikánus, radikális szint, melyet azonban csak kevés orosz ismer. Herzen „Harang“-ja azt hirdette, hogy az oroszoknak nem kell idegen népeket a szolgaság jármába nyűgözni, (Herzen ugyanis a ()0 as években a lengyelek pártján állott), az oroszoknak nem kell szárjuk, ki „Isten fia“-ként más törvényt nem ismer, mint saját akaratát, az oroszoknak nem kell nemesség, mely a trónt támogatja, s maga is a nép verejtékén élősködik, munkáján tiszik ; az oroszoknak nem kellenek nagy földbirtokosok, kik a földeket mind kevés kézben egyesitik, és egy félelmes proletariátus keletkezésére adnak alkalmat; az oroszoknak sem kis, sem nagy mandarinok nem kellenek, hanem kell nekik régi szokáson és jogon alapuló autonóm önkormányzat; az oroszoknak nem kellenek praetoriánusok, kiket le Fort, a svájczi hozott be, elég nekik az ő régi fegyverkezésük, a „bojarski deti“ s a „narodinoje opoltsenije“; végre nem kell az oroszoknak egyenruházott a czárnak szolgáló igazságszolgáltatás, hanem újra föl kell éleszteni a régi népbíráskodást. Nem akarom még e programmhoz csatolni az „internaczionale“, a „kommün“, s a „munkások államá“-nak eszméit, melyek szintén már be kezdenek szivárogni a nihilizmus elveibe, de eddig még e nagy pártnak csak csúcsait világosítjuk meg. Európában azt hiszik, hogy a nihilisták a forradalom elveszett utóhadát képezik, s azért kevés kilátásuk lehet a sikerre. Pedig ez épenségesen téves fölfogás, mert a nagy rázkódtatás, mely az orosz birodalomra nézve bekövetkezend, mindenek előtt e párt kebléből fog megindulni. Gondoljuk csak meg azt, hogy minden orosz egyetemen annyi a nihilista, mennyi a hallgató, a gimnáziumok felserdült ifjúságának legnagyobb része szintén testestül-lelkestül oda szit, oda a fiatal hivatalnokok, hirlapirók, az írók, a nihilizmus elvei mélyen behatoltak már a kereskedői osztályba (múltkor is egy kereskedőnek (Szkvorzseff) két fia a Netsajeff-féle mozgalmakban való részvétel miatt elítéltetvén, atyjuk keresztbe téve kezét fölkiáltott: „Mit tehetek róla, hiszen minden „kapzsi“ gyermekei ilyenek !“), a parasztok nihilisták szükségből, érdekből, vagy régi gyűlöletből a változott viszonyok ellen. Sőt a hadseregben és a tengerészetben is nagy számmal vannak nihilisták. Az 1826-diki összeesküvők is azok voltak, és csak nem rég bocsátotta meg a czár valamennyi tengerészeti apródoknak „nihilista zavargásaik“-at azért, mert csak el nem itéltethett mindannyit ! A nihilizmusnak tehát itt kétségkívül jövője van, a félelmetes pedig csak az, hogy a pánszlávok is nihilisták — belül, kivül hóditók. Miről legközelebbi czikkemben. A félbeszakított kovásznás választásról az ellenzéki lapok csak allari táviratokat hoztak, most azonban a „Korunk“-ban egy bővebb és részletesebb leírását találjuk a kézdi-orbai szék választásának, mely kerületben tudvalevőleg Tisza Lajos miniszter volt a jelölt a jobboldal részéről. A „Korunk“ föntebb leveléből átvesszük a következő helyeket. A választás június 28-án kezdődött Kovásznán reggeli 9 órakor. A felvidéki nép ez nap teljesen leszavazott, s nem volt semmi rendetlenség. De már másnap élénkebb volt a mozgás, a baloldali kortesek ígértek adóleszállítást, szabad dohánytermelést, s más efeléket, vádolták a kormányt, hogy a népet a virilisek által jogaiból, a községek ügyeinek elintézéséből kiszorította, s adóval mind jobban terheli. Ennek meg is lett hatása, mert az összecsődült nép, melynek azonban nagy része nem volt választó, zúgni kezdett a deák-pártiak ellen s megkezdődött a fenyegetőzés. E mellett történt még az is, hogy Dálnok község két pártra oszolva, két zászló alatt jött s jobb és baloldali zászlót egymás mellett tűzték ki, de ezután nem sokára összetűztek s egymás zászlaját tépni kezdvén, a jobboldaliakét csakugyan széttépték és összetörték. Ezzel végződött a második nap s bár úgy látszott, hogy j csend van, de a kedélyek nagyon föl voltak izgatva. Harmadik nap június 30-án, mikor a jobbpárti jelölt már nagy többségben volt, a baloldaliak nagy számmal jelentek meg a választásra ; mindjárt reggel, a szavazás megkezdetése után, fenyegetni kezdték a jobbpártiakat, hogy ne merjenek a Deák-párttal szavazni, mert ha oda szavaznak halál fiai lesznek ; agyon verik, megnyuzzák, fölégetik őket, élve ezen helyről egy is meg nem menekül. A szó azonban, bár dühös és fenyegető hangon szólott, nem volt elég, mert nem lett hatása. Ekkor, hogy egészen elrémitsék a jobbpártot, a szavazáshoz vezető hidat elállották s azon senkit se akartak átbocsátani, kivált a kiről megtudták hogy jobboldali. A szolgabiró épen jelen lévén, fölszólította az erőszakoskodókat, hogy a fenyegetéssel hagyjanak föl, s a hidról oszoljanak el: de a nép nem engedett, s a szolgabiró katonai erőhöz folyamodott, a hidat megnyitotta és a népet eltávolította; ez azonban csak addig használt, mig a katonaság a hidon volt, a mint odább ment, a tömeg ismét sorakozott a hidon, s a szolgabirót és katonaságot szitkokkal illette, mint már előbb is tették. Ezen vasárnap lévén, bámuló és tolongó nép jutott elég, kik a zavart csak növelték. A tolongás mindig erősbülvén, a szolgabiró nagyobb eréllyel igyekezett gátolni a csoportosulásokat, kivált a hídnál, de bár a katonaság és csendőrség mindig talpon és mindenütt ott volt, nem lehetett teljesen rendet tartani, csak az összeszólalkozásokat korlátozták és az összecsapásokat akadályozták meg. ■— Ez alatt Haraly község szavazott, s mikor vezetője, egy Fejér Mihály nevű nemes ember kijött a szavazó helyről, elkezdtek szidni és fenyegetni. Ez az ember, a fenyegetések után tartván a bőszült tömegtől, a szolgabirótól katonai fedezetet kért, mig ő és falujabeliek eltávoznak. A szolgabiró megadta kérésöket s midőn a baloldal mégis ingerelte és szidalmazta őket. Fejér Mihály bizton érezvén magát, elkiáltotta: „éljen a jobbpárt!“ A dühös tömeg ekkor már nem tartóztatván magát, hajigálni kezdte kövekkel Fejért is, azután a katonaságot is, minthogy ezek azt akadályozni akarták , s amint Fejért kézre kaphatták a tolongásban, leverték és tépni kezdték. Ha ekkorra erősebb katonai fedezet nem érkezik, még nagyobb baj is történt volna, mert másokat is megtámadtak, s a katonaság nehezen tudta őket szétválasztani. Ekkor a zavar tetőpontra ért. Elkezdtek kiabálni: „üssétek a katonákat is! ne féljetek! dobjátok kővel:“ stb. stb. „El kell venni a fegyvert tőlük!“ kiáltották egyszerre s a katonaság mind szűkebb körre szorittatott, mikor egy Csutak Mihály nevű szabadságos katona Kovásznáról egy katonának elkapta a szuronyát. A katona erre természetesen lőtt . Cs. M. azonnal halva maradt, mialatt egy másik kovásznai lakos a vállán szúrást kapott. Mint a villámcsapás után, egy pár perczre csend lett s az idegen falukbeli jobbpártiak menekültek, a merre lehetett, mig a baloldaliak ismét összeszedvén magukat, a választási hely felé tolongtak, kiabálván: húzzátok ki a grófot! Imzzátok ki a pantallónosokat! gyújtsátok föl a házat !■“ azonban kezdeni már semmit se mertek. A választási helyen az elnök és választási bizottmány látván, hogy ily körülmények közt a választást folytatni nemcsak nem tanácsos, de nem is lehet, lezárta a jegyzőkönyvet és a szavazati névsort, s munkálkodását megszüntette. A bizottmány tagjai álutakon, ki a merre tudott ment el Kovásznáról, miután a gabonákban fegyveresek leselkedtek. így szakíttatott félbe a választás, midőn minden valószínűség szerint, sőt biztosan kimutathatólag a Deák-párté volt a diadal. A bizottság elé másnap Broglie herczeg és Daru gróf közösen egy, és Hoherer egy másik javaslatot terjesztett. Daru és Broglie javaslata egyszerűen csak a szerződés elfogadását tartalmazta, ellenben Scherer javaslata a bizottság megelégedését tartalmazta azon előnyök felett, melyeket a kormány ezen új szerződés kötése által Francziaországnak szerzett, s végül bizalmat szavaz a kormánynak ezen diplomácziai tény végrehajtásáért. A bizottság tagjainak egy része elutasította magától azon bizalmi szavazatot, s különösen Buffet és Bompard emeltek szót Scherer javaslata ellen. Ducuing és Bompard pedig formálisan összevesztek egymással a foglaló hadsereg létszáma miatt. Végül Broglie herczeg jelentése fogadtatott el, s ugyancsak ő tett is jelentést a bizottság tárgyalásáról a nemzetgyűlés ülésében. Broglie herczeg bejelenti a kamarának, hogy jelentését a ház asztalára letette. Erre fölvettetik a kérdés, vájjon a nemzetgyűlés titkos vagy nyilvános ülést tartson-e. A titkos ülés iránt beadott indítvány elvettetik. Erre Broglie fölolvassa jelentését, melynek értelmében a bizottság a szerződést elfogadásra ajánlja. (Nagy tetszés baloldalon.) A jelentésre vonatkozólag az a hír volt forgalomban, hogy az a kormány ellen részakaratú megjegyezést tartalmaz. Ez azonban nem valósult meg. Broglie inditványozza, hogy az illető departementokban, mielőtt azok kiürittetnének, barrakokat építsenek az ott elhelyezendő csapatok számára. A kamara erre elhatározza, miszerint a szerződés fölött azonnal mondja ki döntő szavát. A kamara, vita nélkül szavaz, 8 minden szavazattal öt ellenében a szerződést elfogadja. Rochefort büntetése valószínüleg csak egyszerű száműzetésre fog átváltoztatni. Mint a „Frankf. Ztt.“-nak távírják Párisból, Thiers és a kegyelmi bizottság közt ez iránt már megegyezés jött létre. A londoni nemzetközi börtön-kongresszusra vonatkozólag írják Londonból: A londoni börtönügyi kongresszus valóban „nemzetközi“ jelleggel bír, mert nemcsak majd minden nemzet képviselői részt vesznek a kongresszus tanácskozásaiban, hanem még a különféle nemzetek képviselői saját anyanyelvüket használják nézeteik kifejtésére, mi aztán csinál bábeli zűrzavart, s ezen csak néhány tag azon elismerésre méltó fáradozása segít, miszerint tolmács gyanánt szolgálnak a kongresszuson. A napirend első kérdése: „Mily nagy legyen az egy fegyházban elhelyezett fegyenczek számának maximuma“ fölötti vitáj. Eckert, a badeni fegyház tapasztalt igazgatója kezdte meg, s oda nyilatkozott, miszerint, a fegyenczek fizikai és erkölcsi hátránya nélkül nem lehet 500-nál több fegyenczet egy és ugyanazon fegyházban elhelyezni. John Bowring ellenben azt vitatta, hogy csak nagy számú fegyencz közt lehet jó szervezet és fegyelem, s itt a jelentékeny megtakarítást sem lehet szem elől téveszteni. Stevens (Belgiumból) az 500 maximum mellett emelt szót, míg dr. Monats, ki több éven át fogházigazgató volt Indiában, az 1000 maximumot pártolta, mivel a kormányzati költségek 1000 fegyencznél sem magasabbak, mint 500-nál. Paterson (Krisztiania) a 300—400 maximumot pártolta, míg Newart, amerikai bíró, s egyik londoni fegyház igazgatója a 2500 maximumban semmi akadályt sem láttak arra nézve , hogy az illető fegyházban jó kormányzat és rend legyen. Frey (Ausztria) megjegyezte, hogy meghatározott maximumot nem lehet fölállítani , mert itt minden attól függ, váljon az illető fogház igazgatója képes-e minden egyes fegyenczczel személyesen érintkezésbe jönni. A második kérdés következőleg hangzik : „Vájjon a fegyenczeknek erkölcsi jelleg szerinti osztályozása ajánlatos-e, vagy nem ?“ Ezen kérdéshez különösen dr. Marquardsen és Holtzendorff tanár szólottak tüzetesen , rá a szónokok legnagyobb része igenlőleg válaszolt. Ezen kérdés megvitatása után a fegyenczek testi büntetése kerülvén szóba, mig Stevens és Steinmann (Bajorország) a testi büntetés ellen, addig a többi szónok a testi büntetés mellett nyilatkozott. A kongresszuson jelenlevő nők közül eddig még egy sem vett részt a vitákban, s a kongresszus eddig még nem is hozott egy kérdésben sem érdemleges határozatot. A ballet-bill fölött a felsőház a legközelebbi napokban fog dönteni. Anglia közfigyelme ezen körülmény miatt most a fölsőházra van irányozva. Könnyen meglehet, hogy a lordok elvetik a ballotbillt, mert a fölsőház több vezértagja valóságos összeesküvést sző a bili ellen ; a kormánypárti lapok tehát nem ok nélkül aggódnak, midőn a bili megbuktatására készülnek, s készitik elő vezérczikkeikben a közvéleményt. KÜLFÖLD, Pest, Julius 9. A franczia-német szerződés a megvizsgálására kiküldött bizottságban élénkebb vita tárgya volt, mint a nemzetgyűlésben, hol, mint a táviró jeentette majd egyhangúlag fogadtatott el. A múlt csütörtöki bizottsági ülésben, Goulard és Thiers beszéltek a szerződés mellett, a külügyminiszter pedig a német kabinettel folytatott alkudozásokra vonatkozólag több okmányt közölt a bizottsággal. Thiers megjegyezte, hogy a jelenlegi szerződés már csak azért is kecses, mivel a frankfurti békeszerződés határozatait pontosabban körülírja. Miután a miniszterek visszavonultak, a bizottság ama kérdés felett tanácskozott, vajjon a nemzetgyűlés elé terjesztendő jelentés csak egyszerűen a szerződés elfogadását tartalmazza, vagy pedig a kormánynak ez alkalomból egyszersmind elismerést szavazzon. HEitorFELEK Plst, július 9. [HiVII111108.] 0 fölságo a váczi szekes-egyházi káptalanban Kitller Mihály eneklö-limionoknak az olvasókanonokságra, Kllenbacher István ör-kanonoknak az éneklö-kanonokságra, Soóa József székesegyházi föesperesnek az ór-kanonokságra, Neszveda István, János-alapitványi kanonoknak a székesegyházi föesperességre, Poroszkai Péter, a püspöki asztalról nevezett első kanonoknak a pesti föesperességre és Virtor Bertalan, a püspöki asztalról nevezett kanonoknak a csongrádi föesperességre leindő fokozatos előléptetését jóváhagyván, az ez által megüresedett s a vácz-alvárosi plébániával összekötött János-alapitványi kanonokságra Tanács János tiszteletbeli kanonokot 8 rékasi plébánost és alesperest nevezte ki. A Szt Illonáról nevezett földvári czimzetes apátság Neszveda István és a boldogságos szűz Máriáról nevezett dornaui czimzetes prépostság Poroszkai Péter váczi kanonoknak adományoztatott. Kineveztették továbbá adóhivatali tisztekké : Linczy József, Konrád Lajos, Szekeres Lajos, irodatisztekké: Reviczky Czyris, Mészáros Károly, adóhivatali tisztekké ideiglenes minőségben : Deák Ferencz, Okos Antal és Jancsó János, adótisztekké : Szimeiszter K., Allexievics S., Szekeres L , Kontz M., Sprodt M., Illovay J., Szabó S., Molnár F . Löschdorfer K., Tolmán S., Boncz Gy. és Bond D. — Diamant Mór losonczi rabbi, a losonczi állami tanitóképezde zsidó hitü növendékeinek hitoktatásával bizatott mag. [Herczegi paszita.] Écskáról írják nekünk : A csak alig egy év előtt nősült, s hazánkban Torontál megye Ecska községében letelepedett herczeg Thurn-taxis Egon házában e hó 4-én nagy ünnepély volt — egy kis magyar herczeg keresztelője. A magas műveltségű s megyei közéletünkben tevékeny résztvevő nemes herczeg ezen családi ünnepélyre nemcsak közelebbi ismerőseit, hanem a család birtokain levő tisztséget, papságot és egyes községek teljes elöljáróságát is meghívta. A megvendégelő diszebéden persze hogy nem maradtak el a felköszöntések sem , sorba ürittettek a poharak az ujdonszülött Miksa herczegre, a szülők és a jelen volt keresztatya Miksa württembergi kir. herczeg egészségére stb. Legnagyobb volt azonban a vendégek kebelében az öröm és meghatottság, midőn a házigazda az általa most tanult magyar nyelven vendégeiért üritett poharat. Sokszorosan visszhangzottak az éljenek, különösen midőn ezeket mondá : „ez a haza, melyben mindenütt nyájasságot és barátságot találtam, nekem második hazám lett, s ragaszkodásomat uj hazámhoz az által mutatom meg s a barátságot azzal hálálom meg, hogy kis fiamból igaz magyar polgárt fogok nevelni.“ A késő délutánig tartó mozsarazás este 9 órakor megújult. A községekből beérkezett nép szép meglepetést készített szeretett földesurának. Fáklyás zene mellett három gyönyörű, pompásan kivilágított — s fehérbe öltözött leányok által körülvett — diadalívet állított fel az udvarban: egyet az újdonszülött, egyet a szülők s egyet a keresztatya számára. S midőn a különféle nyelven tarrtott szónoklatok is elhangzottak, rögtönzött népünnep zárta be erdőnkben eme emlékünkben kellemesen élő örvendetes napot, mely szép példája a földesur és a nép egyetértésének. .. [Konzulság.] Ő felsége a magyar királyság számára. Pesten levő székhelylyel belga kir. fökonzullá kinevezett Bols Lajos kinevezési okleveléhez az exequaturt megadta. [Ion Védtiszti lemondások.] Lánczky Sándor, Pithonyák Béla és Ercsey Lajos szabadságolt állományú honvéd gyalog-századosok, a m. kir. honvédségben viselt tiszti rangjukról és czimökről önként leköszönvén, lemondásuk a honvédelmi minisztérium elfogadtatott. [Egy izgató katholikus pap.] Bajmokról, e hó 8-káról következőket távirják a „P. N.- nak : Garay József rom. kath. káplán, mint dühös balpárti főkortes e hó 7-én az egyházban prédikáczió helyett következő izgató beszédet mondott: Polgártársaim ne higyjetek az elöljáróknak, mert azok egy pohár borért eladták a hazát, a nép zsírjával hizlalják hasukat és puffasztják tárczájukat; ne tűrjétek hogy fölöttetek egy rongyos zsidó s más jött ment emberek uralkodjanak stb . inkább vesszen el a világ! Amen.— Képzelhető mily hatással volt a jótékony kedélyekre az ily kenetteljes beszéd. [Szt. István napján] Budán tartatni szokott egyházi beszédre Simor János herczegprimás az idén Schlauch Lőrinczet hívta föl, ki — a „Temesi Lapok szerint — e megbízást elfogadta. A legkitűnőbb szónokok szoktak e kitüntetéssel megkülönböztetni s igy annál nagyobb a várakozás a megtisztelt szónok egyházi beszéde iránt. Múlt évben Pellett Ödön jeles egyházi szónok mondott igen sikerült beszédet. — A szt. István napi ünnepély az idén is nagy fénynyel fog megtartatni. Az egyházi szertartást Simor János herczegprimás maga fogja végezni. [Evangélikus senior-gyülés.] Poprádon e hó elején ülésezett az úgynevezett XIII. város seniorátusának evang. konventje. Kalchbrenner senior jelentéséből megemlíthetjük, hogy a szeniori özvegy és árva alapnak körülbelől 68 fü frtja van, a kerületi alap hasonló czélokra 60,000 frttal rendelkezik. Közelebb az a dicséretes intézkedés tétetett, hogy a lelkészek és tanítók köteleztetnek az ügyet támogatni. Az iskolai jelentés is örvendeztetőnek mondható. A görög nyelv megtartása vagy meg nem tartása vitatásánál az első mellett nyilatkozott a többbség. A szuperintendenczia idei kerületi konventje e hó 25-én fog megtartatni. [Balesetek.] A molnár-utcza és sörház-utczába nyiló, épülőfélben levő háromemeletes ház harmadik emeletéről e hó 9-én reggel egy napszámos lezuhant és súlyosan megsebesülve szállíttatott a kórházba.— A király-utczában e hó 8-án este 10 órakor egy omnibusz egy kilencz éves fiút elgázolt, az országúton pedig a lóvonatú vasút taposott el egy leánykát. [Iskolaügy] A budapesti iskolatanács tegnap tartott polgári iskolai szakbizottsági ülésében Csengery Antal elnök azon iskolai jutalmi díjakhoz, melyeket Pest városa a polgári fiú- és leányiskola évi zárünnepélyein a jó tanulók között az idén is kiosztat, sajátjából 50 frtot ajándékozott, oly föltétellel, hogy ebből 25 frt a fiuk, 25 frt pedig a leányok számára vásárlandó jutalmi könyvekre fordittassék. — A szakbizottság köszönetét fejezé ki a nemeslelkü adakozónak. [Kincstári kőbányák bérlete.] A budai koronauradalomhoz tartozó csádbogdányi és környékbeli kőbányákat illetőleg, melyeket Pest városa 40 évig bérelt az államkincstártól, és melyek bérlete tavaly október 1-től 1. évi szeptember 30-ig egy évre meghosszabbittatott, hogy ez idő alatt egy 10 évi tartamú bérletidő iránt az alkudozások végbefejezésre vezettethessenek, a pénzügyminisztérium felszólítást intézett Pest városához, hogy e hó végéig ajánlatait megtegye, mert azon esetre, ha a város bérleti szándékától elállana, a pénzügyminisztérium a nevezett kőbányák bérlésére nézve a nyilvános árverés megtartását legkésőbb f. évi augusztus hó elejére elrendelni kénytelenittetnék. [Épületfa-telepek a kerepes uton.] Miután a központi személy-indóház építése a kerepesi út baloldalán mindjárt a mostani vámházon kívül a kerepesi és csömöri utak szétágazása által képezett háromszögre terveztetik, a most ott elhelyezett épületfa-telepek eltávolítása váland szükségessé. Ezek birtokosai folyamodtak a tanácshoz, hogy ugyancsak a kerepes után más alkalmas telepekre való helyet jelöljön ki részekre. A tanács ama szempontból indulna ki, hogy ily épület- és műfakereskedések a kerepesi út táján szükségesek azért, mert ezeken kívül csak a felső dunaparton a Tüköry-gáton felül, és az alsó dunaparton a soroksári vámház tájékán, tehát a kerepesi úttól igen nagy távolságban vannak ilyenek, a kincstári szénaraktárak mellett, a kerepesi vámházzal szemközt jelölte ki hat évre a fatelepeket. [A miskolczi kiházasító egylet bukása] országos botránnyá fejlődik ki. A részletes vizsgálatnak van fentartva ez óriási szédelgés minden szövevényét kideríteni, egyelőre csak a katasztrófa bekövetkezése által támadt nagy mérvű mozgalmakról s a járó hírekről lehet tudomást vennünk. Az Ellenőrhöz Miskolczról érkezett tudósításokból kivesszük a következő adatokat: Július 5-én lázas élet volt Miskolczon, a forrongás tetőfokát érte, s attól kellett tartani, hogy az ezekre menő érdeklettek röviden fognak elbánni ámítóikkal. Két század katonaságot kellett a borsodmiskolczi kiházasitó társulat háza elé állítani, hogy a 3—4000-re menő népség ellen ne álljon a karhatalomnak, mely két ember részére foglalni ment, s kiket először kődobással fogadtak. Kiderült még az is, hogy az igazgatóság még a félmillió forintnyi tőkét is elköltötte. Jul 6-án a nép saját köréből egy bizottságot választott, mely elment az igazgatósághoz és a mintegy 30 ezer forintot tartalmazó pénztárt önhatalmilag elhozta. A pénztárt a város bírája kezeihez akarták letenni, ez azonban nem fogadta el, betették tehát a takarékpénztárba. Jul. 7-én éjjel Eördögh István egyleti elnök és társai elfogattak s a hivatalos helyiségek biróilag lepecsételtettek. A város utczáin jajgatva jár a nép, s az érkező vonatok százával hozzák az idegeneket; senki nem dolgozik. A deficzit eddigi számítás szerint négy és fél millió ; az érdeklettek száma 25,000 hatvan ezer könyvvel, melynek törzstőkéje per 25 ft., milliónál több, s melyből egy fillér sincs meg. [Értesítés.] Pulszki Ferencz múzeumi igazgató értesítése szerint, hogy a múzeumi könyvtár rendezése minden akadály nélkül bevégeztethessék, e könyvtár használására eddig nyitva állott olvasó helyiség e hó 20-ától bizonytalan időre bezáratik. [Kisajátítási esküdtszéki tárgyalás] volt e hó 9-én. Elnök : Szloboda János. Felperes : a magyar kir. közmunka és közlekedési minisztérium jogi megbízottja : dr. Ghyczy Gyula ügyvéd. Alperes: Schwartz Antal és neje, született Adler Mária, képviselve dr. Szelke József ügyvéd által. Elnök előadja, hogy a mai esküdtszéki eljárás tárgyát a közmunka tanácsnak Schwartz Antal és neje, született Peter Mária pest-terézvárosi kéményseprő utczában 1076 sz. a. fekvő ingatlanának a sugárut czéljából szükségelt kisajátítási ügyében beadott keresete képezi, melyben nevezett tulajdonos ingatlanának esküdtszék utján leendő kisajátitását és a kártalanítási árnak 12,737 ftban való megállapitását kéri. Alperes a felszólamlás alkalmával ingatlanának kártalanítását 21,380 ftban kérte megállapittatni s ez összeghez most is ragaszkodik. Az elrendelt szemle után az esküdtek (Slettinger M., Gyarmathy Gy., Heinrich A., Prückler J., Eckbauer A., Molnár E., Egyed M., Nasztl M., Schneider B., Frey J., Kövesdy M., póttagok: Forgó J. és Mérő J.) az ingatlan kártalanítási árát egy hangulat 20 ezer ftban állapíták meg. ' [A kétféle mérték.] A „Hon“ egy visegrádi esetet beszél el, hogy t. i. a visegrádi svábok a maháborúságban élnek, mivel _ _ a közelibben illetéktelenül kikötött dereglyéket,"melyek a visegrádiakét, vízzel töltik meg. Múlt vasárnap már’-már tettlegességekre került a dolog, amennyiben egy felbőszült sváb egy kikötött hajó kapitányát lábánál fogva megragadta oly szándékkal, hogy a vízbe dobja. Ez persze nem sikerült. A hajó aztán folytatta útját, de fedélzete egy újabb botrányos jelenet színhelye lett. Bizonyos Marzó Iván, mint a „Hon“ Írja honvédelmi miniszteri titkár, indulatosan fakadt ki e jelenet miatt a svábok, a zsidók és a baloldal ellen, azt állítván, hogy e támadás is e párt műve stb. stb. És a „Hon“ így folytatja : „Szégyen, gyalázat, hogy a kormánynak egyik előkelőbb hivatalnoka, ki műveltnek és fölvilágosultnak tartja magát, nem szégyenli egy botrányos jelenetből tőkét csinálni pártjának, nem szégyenli egy útonállót azonosítani egy becsületes politikai párttal nem átalja a politikai szenvedélyeket úton-útfélen átültetni a különben is zaklatott társaséletbe. — Mi különbség van aztán egy buta, bárgyú és lefizetett kortes és az ország pénzén élősködő kaputos hivatalnok között, ha ez egy hajszállal sem jobb amannál? (Aztán fmondja meg a kormánypárt, hogy ő higadtságot és értelmiséget képvisel.“) Ezek a jHon“ szavai. Szidja „az ország pénzén élősködő hivatalnokot, hogy nem szégyenli“ a sváb tettét egy becsületes politikai párt rovására irni; de ugyane pillanatban a „Hon“ sem szégyenli e garázdálkodó titkárt a „kormánypárttal“ azonosítani, mely többé ez eset után nem mondhatja magáról, hogy „higgadtságot és értelmiséget képvisel.“ Persze, más az, ha egy jobboldali titkár teszi, és más az, ha egy baloldali újságíró teszi. [Öngyilkosság.] Stoczek pozsonyi tanár közelebb öngyilkos módon vetett véget életének. A szerencsétlen tanár közszeretetben álló férfi volt, s mint tanár a legkitűnőbbek közé tartozott a pozsonyi főgimnáziumban. Előadása megnyerő, modora előzékeny, igazságos, egyátalán mint tanár tanítványai előtt feledhetetlen marad. — Öngyilkosságának oka nem anyagi körülményeiben, hanem agybetegségében keresendő, mely évek óta gyötrötte s végre elviselhetlenné vált, életunttá téve. Csak a legnagyobb kínok közt szánhatta rá magát a külünben erős lelkű férfi, hogy agyába golyót röpítsen s megszüntesse fájdalmait. [Halálozás.] Sebestyén Gáborné, született Szőke Judith asszony e hó 7-én hunyt el Pesten. A derék, művelt lelkű matróna halála szélesebb körben is részvétet fog kelteni. Neje volt néhai Sebestyén Gábornak, a pozsonyi diéták egyik ismertebb ellenzéki követének, ki a tudományoknak, irodalomnak és művészetnek hő kedvelője és művelője volt. Pezsgő, vidám, szatirikus kedély volt a férjben és nőben egyaránt. A most elhunyt hölgy tehetős szüleinél szép műveltséget nyerve, házát a pozsonyi diéták alatt sokan látogatták, s ama kornak csaknem minden szereplő egyéne örömest időzött a híres szépségű szőke Judith körében. Férjével az ötvenes években Pestre költözvén, házában írók, művészek, politikusok szívélyes fogadtatásban részesültek. Fáy András, Vörösmarty és Bajza bizalmas barátai voltak a vidám élczelésben kifogyhatatlan házigazdának. A családfő halála után a bánatos özvegy elvonultan élt egyik fiával Sebestyén Pál volt városi tanácsnok, jelenleg kir. törvényszéki bíróval, ki ritka fiúi szeretettel viseltetett anyja iránt. — Az elhunyt élte fogytáig buzgó pártolója volt minden nemes czélnak, jóltevője az ínségeseknek, őszinte s jó szivü barátai iránt, érdeklődő mindvégig a közügyek iránt. Elhunytát számos rokona és ismerőse fájlalja. — Des dián Achil, — Lipót-rend lovagja, közelebb hunyt el Bukoveczen (Temes megyében.) [Egy sajtóhiba.] A „Mikép tesz jelentést egy pestmegyei választási elnök“ czimü, több deákpárti váczi választótól érkezett és lapunk mai számában közölt czikk 10-ik pontjában értelemzavaró sajtóhiba kerülvén felülről a tizedik sortól kezdve a közlemény következőkép olvasandó „A helybeli vadásztisztek, a kaszinó tagjai és a lőegylet naponkint vendégei, kik a váczi közönséggel való folytonos érintkezéseik közepette, még egyetlen panaszra sem adtak alkalmat sat.“ Nemzeti színház. Julius 1-től augusztus 1-ig zárva. Budai színkör. Szerdán, Julius 10-án, Miklósi társulata által adatik a „Párisi élet.“ Operette 5 fölv. Kovács Sarolta pere. Pest, július 9. Ma tárgyaltatott a pesti kir. fenyitőtörvényszék előtt az igazságügyminiszteren elkövetett 40,000 forintos lopás, mely az utóbbi napokban elég pikáns, de sokféleképen ki is aknázott tárgyát képezte a fővárosi hírlapok újdonságrovatának. A tárgyalást Sárkány József törvényszéki elnök vezette. Frenreisz István (előadó) és Mirth Antal működtek mint szavazó bírák; közvádló dr. Sztrokay Boldizsár, védő dr. Funták Sándor volt. A letárgyalt pernek tárgyi tényálladéka a következő: F. é. május hó 23-án Fischer M. L. pesti bankár a városi főkapitányságnál megjelent, és jelentést tett, hogy nála délelőtt távollétében egy finoman öltözött nő értékpapírokat adott el 5000 forintért. Délután megint megjelent a kérdéses nő, és 20,000 forintért akart értékpapírokat eladni. Ez Fischernek föltűnt annál is inkább, mert az alatt már hallotta, hogy a nő más bankároknál is adott már el hasonló értékpapírokat. Fölkérte tehát a nőt, nevezzen neki oly egyént, ki úgy a nőt, mint Fischert is ismeri, hogy meggyőződjék arról, vajjon ezen értékpapírok csakugyan az igaz tulajdonát képezik-e ? A nő ezen kétségen nagyon fölbőszült, és 9000 forintnyi értékű papírokat letéteményképen visszahagyván, távozott, de nem jött többé vissza. Fischer erre a papírokat a főkapitányságnak átadta. Hogy itt bűntény forogjon fen, azon már senki sem kételkedett és a gyanú annál alaposabb lett, mert ugyanazon napon Zechmeister főkapitánysági hivatalnoknál megjelent egy fiatal ember, és Simonovits Mária nevére útlevelet kért, és ezen fáradságért Zechmeister úrnak egy ezer forintos bankjegyet adott, de a hivatalnok állítván, hogy a kiállított útlevél még hiányos, délutánra rendelte be az ismeretlent. De az ismeretlen sem jött többé vissza. Zechmeister erre az ezer forintot a főkapitányságnál letéteményezte. A kutatások által kiderült, hogy az ismeretlen útlevélközvetítő neve Németh Géza, ki anyjánál, Németh Anna, szülésznőnél lakott, kit bizonyos Kovács Sára némelykor meglátogatni szokott, és mivel továbbá megállapittatott, hogy épen ezen Kovács Sára ugyanazon napon, melyen Fischer esetét följelentette, a 151-ik számú fiackerban Némethék lakásán megfordult, a gyanokok jogszerűek voltak Kovács Sára, Németh Géza és Anna ellen. A házmotozás alkalmával értékpapírok találtattak Németh Annánál, azonképen nagyobb mennyiségben papír- és készpénz. Boros lámpagyujtogató lakásán a puskaporos torony mellett, hova Kovács Sára azon ürügy alatt vitte, hogy terhes, és itt akarja a szülést bevárni. Kovács Sára nem állt el attól, hogy ez mind az ő tulajdona, míg nem május hó 2- án Bittó István, igazságügyminiszter a főkapitányságnál megjelent, és jelentette, hogy tőle 38.000 forint ára bordézsma- és földteher-