Reform, 1872. július (4. évfolyam, 177-207. szám)
1872-07-05 / 181. szám
Bol'SOlt megye, juliim 1. (Néhríny sk«'» a borsod megyei képviselő választásokról.) Borsod megyében a képviselőválasztás, mint az már e lapokban is röviden említve volt, a Deákpártra nézve átalában kedvezőleg ütött ki. Három ellenzéki kerületet foglaltunk vissza: kettőt Miskolczon, egyet Edelényben , de elvesztettünk egyet: a mezőcsábhit. S e veszteség, megvalljuk, igen sajnosan érinte bennünket, nem csak igazságos ügyünk érdekéből, hanem azon köztiszteletben álló férfiúért is, aki ott pártunk jelöltje volt. E férfin báró Vay Lajos. Megyénkben különösen két választókerület esett ezúttal az alacsony demagógia martalékául: t. i. a csáthi és keresztesi. Főleg ezen kerületekre vetették magokat a legveszélyesebb izgatók, fanatizált kálvinista papok és tanitók, elbolonditott kis urak, őrjöngő kurta nemesek stb., a kik Mocsáry Lajossal élükön, faluról falura seregestől járva, féktelenül lázították a hiszékeny népet. Határozottan ígérték a katholikus papság birtokainak szétosztását, a szabad dohánytermesztést, az adó megszüntetését, a dézsmaváltság és a bélyeg eltörlését. A bocskoros nemesek között ígérték a nemesség kiváltságainak visszaállítását is. Szélűre beszélte ennek folytán a nép, és komolyan hitte az egri káptalan birtokához tartozó Montaj és Tilaj pusztáknak, továbbá Ároktő és Kisfaludy jószágaiknak fölosztását, és már a fölosztási kulcsot is kereste hozzá. A Mocsáry által föllázított keresztesiek közül börtönbe kisértek néhányat. Közöttük a főkolompos így szólott a járásbiró előtt: kettőt tanultam ezen dologból, először azt, hogy saját pénzemen vettem meg a börtönt, mert másfél éve hordatom a „Népzászló“-t, mely megbolonditott; másodszor azt, hogy a mi szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek, értvén Jupiter-Mocsáryt. E mellett lelketlenül izgatták a népet a kath. papok, nagy urak, kormány és a kereskedők ellen, terjesztgetvén egyebek között azt, hogy a jobboldal minden kisbirtokost megfosztand választási jogától, s visszaállítja a robotot. Az ily eszközökkel megmételyezett csáthi kerületben báró Vay Lajos tisztelt nevének súlyát óhajtottuk mérlegbe vetni a baloldal térfoglalásai ellenében, csak egyedül ö általa hittük gátat vethetni a fejünkre nőtt veszélyes áradatnak. A tisztelt báró el volt határozva, hogy főispáni hivatalától búcsút vevén, tiszta becsülettel megfutott hosszú kőpályája után, a családi élet magányába vonul. Egyesitett kérelmünknek, az ügy kérő szózatának engedett, midőn nevét a csáthi kerületben koczkára tenni elhatározta. A közjogi ellenzék hosszú ingadozás után Ragályi István csáthi lakost, közelebb megyei másodalispánt, régebben buzgó Bach-hivatalnokot állitá föl jelöltül. A csata megvitatott általunk, a koczka ellenünk fordult. Elbuktunk. Eszközeink nem egyformák voltak. Bennünket saját embereink buktattak el, nem az ellenfél. A biztos győzelem hitében, számos tevékeny és befolyásos párthíveinknek részvétlensége, szándékos visszavonulás, apró neheztelések, tapintatlanság, váratlan szószegések hozták meg számunkra a késő kiábrándulást. Hat szótöbbséggel Ragályi István győzött báró Vay Lajos fölött! Oly időket élünk, midőn a fölzaklatott szenvedélyek eme fertőjében a választó urna mellett versenyzőknek győzni bizony nem dicsőség, s bukni nem gyalázat. De Vay Lajos nem is versenyfutó volt. Becsült nevét nevét mi vontuk, csaknem akaratja ellen, a küzd homokra. S nekünk esik súlyosan, hogy nevével zászlónk elbukott. Lesz-e módunkban közelebbről kiköszörülni e csorbát, a jövő titka. A választás megsemmisítése kilátásba van helyezve. Rajta leszünk, hogy tanúságot merítsünk az eseményekből, hogy vállvetve még erősebb és rendszeresebb tevékenységet fejtsünk ki a forradalmi törekvések, a polgárháborúra vezető lazítások, s a Mocsáry-féle Catilinárius pártoskodások ellenében. Biztat a remény, hogy előbb-utóbb sikerül fölnyitnunk a közönség szemét, s a nép is be fogja látni, hogy nagyokat ígérő boldogítóiban közönséges ámítókkal van dolga ! A választók érdeklődését mutatja, hogy Miskolczon az összeírott 1719 választó közül csak 120, a megyében összeírott 18 ezer választó közül mintegy 1800 maradt távol a szavazástól. Zenta, június 21. (Majoros István megválasztása.) A pártküzdelem, mely itt-ott sok pénz- és még véráldozatba is került, városunkban oly csendes volt, hogy abból az országgyűlési képviselő választásra alig lehetett következtetni. Egyedül a malom alatt politizálók hangoztattak néha oly vérmes reményre jogosító elveket, melyeknek messzeható horderejét különben alig értették. A jobbpártiaknak pedig átalában értelmes és vagyonos polgárokból álló tekintélyes zöme a választás előtti napokban is, nem mint a rajongó szélbaliak elveihez hűen, tartózkodó volt, mert nem kecsegtetheté magát a dolgok jelen állásában annak reményével, hogy a különben hasznos eszmecsere itt a zavaros eszméket tisztázhatná. Adóleszállítás, független Magyarország, önálló hadsereg, és egyéb 48-as párti elvek itt a nép alsó rétegeiben oly pártfogókra találnak, kik e tekintetben képviselőjük ismert magatartásához ragaszkodva, magukat észretéríteni nem egykönnyen engedik. E téren tehát kevés volt a tennivaló. Hogy azonban a városunkban létező jobb párt az egész ország visegrádi koronatartó medenczére, és a budai Mátyás könyvtárra vonatkozólag. E „megjegyzések“ ismeretes forrásból merítve lévén, csak röviden bejelentettek. Többek között az öreg tudós az ország czimerére nézve megkívánja, hogy abba „Attila király“ turulmadara is benfoglaltassék, mire ismét egy halmaz ismeretes adatot sorol föl. Szilágyi Sándor bejelentő, hogy Pap Móricz, karczagi törvényszéki elnök 3 érdekes régi magyar irományt küldött be. Ez iratok 1504, 1578 és 1602-ről keltezvék, s íróik sor szerint Vér András, Bodó Erzsébet és Geszti György. Kívánatos volna, ha az országnak különösen magyar vidékein lévő törvényszéki elnökei a magyar tudomány iránt mutatott e szép figyelem példáját követve szintén hozzájárulnának a magyar magánjogi történelem emlékeinek ilyetén szaporításához. Ily régi magyar periratok nyelv szempontjából is becsesek, miután az eddig találtak nagyobbára latinok. Dámánházy társulati tag beküldött több a múlt század elejétől való magyar receptet. Eisenbart Károly ur pedig öt régi okmányt mutatott be a magyar középkorból. Van ezek között a szigeti Zrínyi, Miklóstól, Nádasdy Ferencztől (16. század) stb. Érdekes ama török időkből fönnmaradt magyar nyelvű hóhér szerződés (1669-ből), melyet báró Nyáry Albert ismertetett a mai ülésen. Ebben egy Tömösváry Hasszán nevű török rab Nógrád alispánjától fölhatalmazást nyert, hogy fölszabadítása okából szabad akarata szerint innét három egész esztendőre fölvállalja a hóhérmesterséget.“ Fizetése a szövegben egy fogolyért 3—3 frt, „afféle külső személyért“ pedig 12 írtra van szabva. Az okirat Fülek várában adatott ki, s a „Századunk“ tárczájában fog megjelenni. Rako Vszky cs. és kir. kamarás, ki Pozsony városának a 14-dik századik visszamenő levéltárát szorgalmasan kutatja, mára hirdetett e tárgyról szóló értekezését, beállott akadályok folytán elhalasztani kényszerült, mit a társulattal távlatilag közölt. Eölolvastatott ezután Balássy Ferencznek „a Kémes megye újabb elnevezéséről és fekvéséről“ czimü kisebb értekezése. E megye a mostani Heves megye területén feküdt, s később abba olvadott. A 15-ik században alig van már szó róla. Régebben Kis- Szolnoknak is neveztetett, mely elnevezést azonban a régi Külső-Szolnok megyétől már a historikusok is megkülönböztettek. Az ülés 7 óra után fejeztetett be, előtt a város becsületét részben megvédje, kisebbségének érzetében is elhatározá sorakozni, és részéről jelöltet fölléptetni; nehogy azon balvélemény terjedjen el országszerte rólunk, mintha Majoros honboldogító elveit kivétel nélkül mindnyájan helybenhagynék. A szerbek ellenben, kik felsőbb meghagyás következtében minden szavazatképes embereiket fölirassák, a választás napjáig suttogó, titkos politikát űztek. Majoros régi viselt dolgai miatt személyiségével megelégedve nem voltak. Egy nyilvános gyűlésben, melyben több balpárti, de Majorossal elégedetlen magyar is részt vett, már-már odajutottak, hogy egy külön balpárti jelöltet állítanak ki Majoros ellenében. E terv azonban ténnyé nem vált, mert a szerbek titkos gyűléseikben , elhatározták az utolsó pillanatig szint nem vallani. És igy a másik balpárti jelölt fölléptetése elmaradt. Az összeíró bizottságba a városi képviselők mind balpártit választottak. A munka tehát minden ellenőrzés nélkül, balszellemben szépen gyarapodott. ]Beiratkozott összesen 876 választó. De az volt a hiba, hogy sokan pártérdekből illetéktelenül is fölvétettek. A reklamáczió hetedik napján tehát, a szerbek magatartását a balpárt megérteni nem tudván, közülök mintegy 28 beirott kitörültetett. Erre a bizottmányban zavar keletkezett, mely a reklamáczióra kitűzött nap leszavazásával, és az elnök lemondásával végződött, így a szerbeknek, és egyúttal a jobbpártnak ideje elzáratott attól, hogy több illetéktelenül beivott szélbali választó reklamáczió utján a választók közül kitörültessék. E dolog a minisztérium elé került, honnan meghagyatott, hogy a nyolczadik nap a reklamáczióra megadassák; ellenkező esetben a választás elhalasztatik, sőt új összeírás rendeltetik el. E hó 19 én tehát a reklamáczióra az idő megadatott, melynek eredménye lett, hogy a már kitörült szerbekkel együtt 40 a szavazási jogtól elültetett, maradván ben még sok olyan, kik valószínűleg utoljára most szavaztak. Sok bajt idézett elő a miniszteri válasz késő megérkezése is. Senki sem tudta, várjon a kitűzött napon a választás megtartatik-e ? Magában a városban csak estefelé, a választás előtti estén kezdett hitelre kapni a hír, hogy másnap csakugyan meg fog tartatni a választás. A választás napján reggel 8 órakor alig lehetett néhány választót látni. Ki e városon ez említett órábon keresztül utazott, nem hihette, hogy itt még ma országos képviselőválasztás lesz. Félóra múlva azonban Majoros zászlója egyesülve a szerbekével, néhány választó után kullogása kíséretében megjelent Mindeddig a szerbek nem nyilatkoztak, melyik párthoz fognak szegődni. Hogy a jobbpárttal nem szavaznak, az kétségen fölül állt; a kérdés tehát az volt, vajjon egészen visszavonulnak-e, vagy Majoros embereivel szavaznak. Rövid küldöttségi értekezés után a szerbek tömegesen Majorosra szavaznak. Nem maradt el a jobbpárt sem, hanem tekintélyes zömével a templom melletti sétatérre, mint kijelölt szavazási helyiségre indult. Jankovics Aurél választási elnök a választóközönséget üdvözölvén, figyelmeztette a választási szabályok szigorú megtartására. Mire a jobbján részéről Szalmásy Gyula földbirtokos és ügyvéd ur jelöltül ajánltatott. A szélsőbal részéről pedig Majoros István. A szavazás csendben folyt le. Kilencz órakor reggel kezdődött és délután 4 óráig tartott. Szavazott 836 választóból összesen 619. E szavazatokból Szalmásy Gyula, tobbpárti jelöltre esett 154, Majoros István szélsőbal jelöltre pedig 465. Nem szavazott 217. E számokból és a felebb elsoroltakból látható, hogy a jobb párt még bukásában is győzött, mert 250-re tehető a szerbek szavazata, a magyarokból pedig sokan kegyelemből szavaztak, és még így is a magyar szavazat alig tehető 210-re, mely Majorosra esett. Az értelmes és vagyonos polgárok mind a jobb párttal szavaztak ; ha tehát számra kisebbségben voltak is, de erkölcsi fölényben állnak a szélbaliak fölött. Egyébként az ilyen győzelem nem lehet hízelgő Majorosra, hacsak azon cznikus elvet a többi hírhedtek közt nem vallja, hogy a győzelem, bármily után módon jöjjön is, és bármily öldöklő fegyverekkel vivassék is ki, az csak mégis győzelem, és pedig óhajtott győzelem marad. A szavazásnak ezen eredménye kihirdettetvén, éljenzés és zsirozás után egy küldöttség ment Majorost a befejezett jegyzőkönyv átvételére meghívni. Meg is jelent ő, csakhogy oly beteges állapotban, hogy arczáról az öröm és meglepetést látni nem lehetett. Ezután szólani kezdett. Mindenekelőtt is bocsánatot kért, hogy zavaros és töredékes gondolatmenetben fog választóihoz néhány szót intézni. Ezen ígéretét, tiszteletére legyen mondva, be is váltotta. Keresztül ment tüskén-bökrön; elmondotta, hogy ő arról ismeretes, miszerint a felsőbb hatalom előtt meghajolni nem szokott. Vádolta a kormányt, és az egész jobb pártot, mint amely szerinte országszerte zsíros hivatalok osztogatásával jutalmazza meg párthiveit, de az elnyomott szegény népnek vállairól a terhet levenni nem iparkodik, sőt a kormány nem átallja befolyását lélekvásárlásra is fölhasználni. (Éljenzés.) Sajnálja szóló, hogy az általa most elmondott szomorú históriára is éljeneznek, midőn ő azt nem azért mondotta, hanem csak azért, hogy szíve keserűségében a jelen állapotot lerajzolja. Nekirontott a 67-es kiegyezésnek, és azt a magyarokra károsnak mondotta. Az államadósságnak az ország által fizetendő kamatait népnevelési czélokra akarja fordíttatni. (Pedig kár azt neki tenni, mert ha a nép fölvilágosodik, szavazatával alig fogja többé megtisztelni.) Azután az erkölcsrontó katonai viszonyokról beszélt. Azt mondja, hogy a balpárt önálló független sereget kíván, mely ötvenezer emberből állván, elég erős lesz az országot megvédeni. Beszélt a bankügyről is, ■s panaszolja, hogy kereskedőinknek künn nincs hitele. A balpárt független nemzeti bankot követel , mert a mostani állapotok olyanok, hogy nincs távol az idő, midőn a bécsi bank által kiállított papír pénz értékét veszti, és nem marad egyéb rajta, mint a rárajzolt kétfejű sas. (Éljenzés.) Majd visszafordul, nem tudván természetét megtagadni, a kormánypárt elleni rugdalózásra. Rámutat, mint azt az ő párton fölül álló „Magyarujság“—eladja, a mohácsi szomorú ecetre, melyet a jobb párt gazdálkodásának tulajdonít. (Éljenzés.) Ismét sajnálja, hogy őt félreértik hallgatói, és akkor mondanak éljent, mikor az nem dukál, de megbocsát nekik, mert tudja, hogy azt szívből mondják, ha nem alkalmas beosztásban is. Kihúzta zsebéből azután az országházban elfoglalt helyének fiókkulcsát, és azt mondotta, hogy míg a többi képviselők azt ott hagyták, nem bízván újbóli megválasztatásukban , ő bátran elmerte hozni, mert meg volt győződve, hogy a bizalom őt oda ismét visszaküldi. Végre köszönetet mond a szerbeknek, kik szavazatukkal megtisztelték, és azt ígéri, hogy minden jogos követeléseiket a törvény értelmében, mely fönáll, támogatni fogja. Azután pedig avval fejezi be beszédét, hogy három korcsmárost megnevezett, hol egy kis áldomás lesz. Az ajánlat szívesen fogadtatott, mert bizony egy-két választójánál elkelt az áldomás. Ez volt a zentai választás lefolyása. A jobb párt kisebbségi állapotában sem búsulta el magát, mert reméli, hogy a választási törvények szabályoztatni fognak, amidőn bizton várható, hogy Zenta város kétszeri szérbal választás után tobbpárti képviselőt fog küldhetni az országgyűlésre. —y—n. Barlafalu, junius 29-én. (Szatmármegye, krassói kerület. A választás.*) a távirda utján köztudomásra jött, hogy Szatmár megye krassói kerületében folyó hó 26. és 27-ik napján Galgóczy Sándor volt alispán választatott meg a baloldal részéről követnek gr. Degenfeld Béla deákpárti ellenében. E kifejezés azonban nem korrekt, sőt a valódi tényállás szántszándékos elferdítését foglalja magában. A tény ugyanis egész valóságában úgy áll, hogy a Deák-párt közbejött rendetlenségek miatt egészen le sem szavazhat Ván, bizalmi férfiaink, mind az összeírás, mind a választás közben fölmerült elnöki részrehajlás, többrendbeli visszaélés és fölmerült rendetlenség ellen pártunk részéről írásbeli óvásukat benyújtva.........az egész választást törvénytelennek nyilvánították, s a jegyzőkönyvet plá sem írták! Hogy a tisztelt olvasó ez állításaim igazságáról tökéletesen meggyőződjék, szükségesnek tartom idevágó indokaimat bővebben részletezni. 1) Legnagyobb sérelmet szenvedett a krassókerületi Deák-párt a három szavazattöbbséggel megalakult megyei központi választmány által kerületünkbe kiküldött baloldali összeíró bizottság részéről, mert az összeírást egészen önkény üleg és minden kritika alatt álló részrehajlással teljesítették. Az összeírás határnapját ugyanis a deák-párti községekben nem adták tudtul a kellő időben; három-négy községet egy helyre rendeltek; egy helyi személyes jelentkezést nem követeltek, más helyt (miután a balpárti helységek összeírása már megtörtént) igenis követeltek ; a benyújtott reklamácziókra a központi választmány ítéletét sehol nem közölték, úgy, hogy sok jobboldali, ki pedig szavazó lett volna, nem ment be és sok más bement, gondolván, hogy reklamáczió útján be van véve az összeírásba. De legjobban kitűnik az összeíró küldöttség sérelmes eljárása, hogy csak néhány adatot közöljek — a következő számokból: Az 1869. összeír. szer. volt, az 1872. össz. sz. pedig: Az összeírás küldöttség botrányos hanyagságát legjobban illustrálja a következő komikus eset, mely a választás színhelyén az egész választó bizottság előtt folyt le. N. N. baloldali tiszteletes (nevét kíméletből elhallgatom, mert valóban nem érdemelte meg pártja részéről az ily mostoha eljárást) községe választóinak leszavazása után egyedül marad a választási helyiségben és polgári jogát gyakorolni kívánván, miután saját állítása szerint a beiratásra személyesen jelentkezett, szavazni akar........... azonban az elnök többszöri szorgalmas kutatása daczára se találtatván a lisztában, az épen jelenlevő összeírási elnök. Szubányi időn urtól azon átalános megdöbbenést keltő fölvilágositással elégitteték (?) ki, hogy bárha az összeíró elnök ur visszaemlékezése szerint is a behatásra emlékezett.........; de a jegyzőkönyvek már be lévén csomagolva; (ipsissima verba) „neve csak egy czédulára íratott, a czédula pedig útközben elveszett“ ... Ily czédulaveszedelem miért ne történhetett volna meg más községben s más pártbeli jelentkezőknél is!!! ? 2) Ami a választási elnök részrehajlását illeti: kitűnik az azon elfogult végzéséből, mely szerint a deák-párti bizalmi férfiak ellenmondása dacára, pártonkénti szavazást állapított meg és pedig a balpártiaknak adván elsőséget, minek az lett pártunkra nézve hátrányos következése, hogy mi a szavazást csak éjféli 12 óra után kezdhettük meg ... s ez idő alatt pártfeleinkből részint hitegetések, részint ijesztgetés, részint erőszakkal is igen sokan elcsábíttattak! — Bizonyítja ezt továbbá a választási elnök urnak a fölmerült panaszok elintézése alkalmával a balpártiak javára tanúsított mohó előzékenysége. .. míg a jobboldaliak jogos panaszaikra gúnyos megjegyzésnél, s „utasítást senkitől sem fogadok el, tudom én mi a teendőm“féle elutasító válasznál egyebet nem nyerhettek! 3) Több rendbeli visszaéléseket is lehetett a brassói választáson észlelni. Ilyen volt Groza Gergely és Barbár György a Flora remetemezői, valamint Retrik György pap-bikái, s a többi ezekkel a választási jegyzőkönyvbe óvás mellett bevezetett községek deák-párti választóinak esete, kik a balpárt leszavazása után a deák-párti választók közt szavazásra jelentkezvén, az összeírási jegyzőkönyv megtekintése után kitűnt, hogy e nevek mellé a veres irónnal húzott leszavazási elnöki jegy már megtétetett, és így e választók neve alatt más valaki hamisan már leszavazott ... habár a községi elöljáróság szóbeli tanúsága szerint szavazati jogával személyesen egyikök sem élt! Sok szavazott tehát a baloldalon olyanok helyett, kik a deák-pártbeliekből hon maradtak, sőt olyanok helyett is, kik jelen voltak! A szavazatszaporítás e könnyű, de nem szép módjához a balpártiak úgy jutottak, hogy nekik sajátos finom (?) fogással a községi elöljárókat a balpártiak szavazása alkalmával a választási helyiségbe se nem hívták, se be nem bocsátották! Ily visszaélésről tanúskodik bizonyos Horthy Elek esete, kit a deák-párti választók tanyájáról párttérítési lelkesedéstől égő arczczal katonák által kellett kivezettetni...! Ily visszaélést bizonyít végre azon körülmény, hogy a deák-párti szavazók közt négy vörös tollas, de szavazásra nem jogosított balpárti egyén elnöki meghagyás következtében kiállhatlan garázdálkodásaik miatt a járási szolgabíró úr által letartóztatott és bekísértetett. Végre 4-ez a felmerült rendetlenségekről fogalmat alkothat magának az olvasó, ha elmondom, hogy a választás 2-ik napján reggeli 9 órakor a jegyzők értetlensége következtében se össze nem varrt, se meg nem számozott jegyzőkönyvi íveket tovább egy óránál nem tudták összeilleszteni és összeegyeztetni!! . . . Növelte még a zavart, hogy e rendetlenség miatt félbeszakadván a választás, a zeneszó mellett vigadó balpárti tábor a választási csürhelyiség bezárt kapujához tódult . . . s egyvalaki botjával a kapura ütvén . . . kétségbeejtő hangon beorditá: „dögöljön meg Degenfeld!“ Képzelhetni e szavak hatását a szavazás folytatását váró deák-pártiakra ... különösen, midőn legnagyobb keserűségre tapasztalniok kellett, hogy a „részrehajlatlan választási elnök úr e vérlázító durvaságot a deák-párti bizalmi férfiak méltó indignálódása daczára még csak nem is roszalta!... Kötelességemnek tartom itt köszönetemet mondani a katonaságot vezénylő derék lovastiszt urnak, ki az elnök vétkes bátortalanságából származható minden káros következménynek ritka erélylyel és meglepő gyorsasággal véget vetett, visszanyomván legényeivel a választási helyiségtől a mámorában tomboló tömeget! .... így állván a dolog, kérdem: lehet-e itt választásról szó ? Tarthatja-e Galgóczy és pártja az ily szenvedélyes eljárást személyes és az ügyre nézve diadalnak? Avagy tarthatjuk-e magunkat deák-pártiak legyőzötteknek? Van-e okunk ily sok visszaélés mellett e választás megsemmisítését remélni ? és tehettünk-e a mérséklet és higgadt férfiasság korlátain belül egyebet, minthogy óvásunkat írásban benyújtva, peticzionálni fogunk? Valóban Krassón nem a Deák-pártoy fizetett le, hanem a választási elnök tapintatlansága, a jegyzők értetlensége és a más kerületekből beözönlő kaputos kortesek erőszakos prozelitáskodása által a balpárt különben igen tisztelt követjelöltjén kívül, önmagát tette tönkre!!! Baranya megye, junius 27-én. (Helfi Ignácz megválasztása.) A szentlőrinczi választókerületben folyó hó 23-án reggeli 9 órakor kezdetett s 24-én reggeli 2 órakor fejeztetett be a képviselő-választás, s Balaskó János deákpárti ellenében Hely Ignácz szélsőbalt választatott meg. Volt beírva jogosult választó 2495, ebből szavazott Balaskóra 962, Helfire 1311, nem jelent meg vagy nem szavazott 222. ■— Ha a mostani deákpárti szavazatok számát az 1860-dikivel, amikor is 600 s néhány szavazat esett ide, összehasonlítjuk, a kedvező változás szembeszökő. Kétségtelen, hogy ha az emberség és tisztesség határai közt maradt volna e párt, úgy a szentlőrinczi kerületnek most Balaskó volna a képviselője. Kerületünkben az összes értelmiség a nagy Deák politikájának tántoríthatatlan hive, s a reform, lelkészek és tanitók közt csak egynéhány találkozott olyan, ki múltját s magát a történelmet is megtagadva, élre állott a szélbalpártnak, s attól még akkor sem csömörlött meg, midőn onnan földosztogatási ígéretek terjesztettek, sőt hireszteltetett az is, hogy ha a deákpárt győz, akkor a nép újra alávettetik a robot és a dézma terheinek. Elhallgatták ezen urak, vagy amint Imre szárnyal, örültek is annak, a midőn a nép szájából mindenfelé az hallatszott, hogy itt az ideje az urak elleni földmives küzdelmeknek, mert az urak mindeddig a szegény népet, csalták, lopták; tehát most agyonverik és felgyújtják azon földész társaikat, kik Balaskóval, mint az urak jelöltjével tartanak. Gondolják meg uraim ezután jobban mint eddig, mit művelnek önök. Neveljék, oktassák, vezessék a a népet önök hivatásuk és rendeltetésük szerint mind a vallási mind a polgári téren , de ne úgy vezessék, mint a szentlőrinczi választókerületben már ismét elve tették. Nincs könnyebb mint a dolgok menetével ismeretlen nép fogalmát és gondolkozását megzavarni, s tévútra terelni; de még mindenek felett könnyű a népet az uri-rend és qualifikatus osztály ellen ellenszenvi é s gyűlöletre hangolni; de ez lélekismeret elleni bűnös eljárás, olyan, mely ma is hamar eredményezhetne egy Dózsa kört, s bizonyosan meg is lenne ez, ha a szélsőbalokra volna bízva az ország sorsának intézése. Balotafaluban 91 34 Barlafaluban 234 122 Erdődön 288 167 Bélteken 189 61 Remetemezőn 205 70 Veresmarton 90 52 * A „Pesti Napló“ tele, szerkesztősége tisztelettel kéretik e sorok közlésére. Nyilatkozat: Több hírlap megtámadása folytán alulírott deákpárti tagok kénytelenítve érezzük magunkat ama túlzott és alaptalan vádak ellen nyilatkozni, miszerint gr. Apponyi Albert képviselőül lett megválasztatása vesztegetések által lett volna eszközölve. E jogtalan megtámadást ezennel visszautasítjuk ; mert gr. Apponyi Albert csakis kibocsátott programmja alapján, — melyben határozottan a deákpárt tagjának vallja magát, — s csakis mint határozott deákpárti képviselőjelölt részesült azon bizalomban, hogy kerületünk lelkes deákpárti választói önérdek nélkül képviselőül tetemes szótöbbséggel választották meg. Ennek folytán a sztendrei kerület deákpárti választói fenn nevezett képviselő megválasztatása ellen felhozott vádakat visszautasítják és alaptalan rágalmaknak nyilvánítják. A Szt.Endrei kerület deákpárti választók nevében: Maros Mór, Vattay Gyula, Laszlovszki Béla. ország külföldi képviselőihez küldött. Ezen okmány tartalma rövid kivonatban következő: „A szent atya szavai és cselekedetei eléggé bebizonyítják, hogy ő teljes függetlenséget élvez. Aki ez iránt még kételkedett, teljesen meggyőződhetik most, midőn a szent atya az egész világ szeme láttára keztyüt dobott a német birodalom elé. Midőn a római kath. egyház feje a vallási cselekmények gyakorlásának megszorításáról ponto»fodik, itt nem szabad feledni, hogy nemcsak szokásos isteni tiszteletek, hanem oly ünnepélyességek is történnek, a melyek politikai jelleggel bírnak, mint a jun. 16-diki, s még sem akadályoztatnak meg. Rómában naponkint és óránkint láthatni papokat, minden gondolható, s gyakran feltűnő öltözetben, s mégis erről az idegen diplomaták is tanúskodhatnak, nem gúnyoltatnak, mint a pápa állítja. Mi a sajtót illeti, az olasz kormány nem tehet róla, ha sajtószabadság mellett a pápa lapjai hajba kapnak több olasz lappal. S végül a vallási társulatokra vonatkozó olasz törvény semmivel sem szigorúbb, mint a franczia vagy belga; pedig azt senki sem állíthatja, hogy Belgiumban és Francziaországban a papok üldöztetnek. Egyébiránt az olasz kormány a már meglevő, s a vallási társulatokra vonatkozó átalános törvényen kívül még egy külön törvényjavaslatot is fog a parlament elé terjeszteni, mely nem megy oly messze, mint az átalános törvény, s az egyház fejének szükségleteit és kivételes állapotát lehetőleg tekintetbe fogja venni, így a pápának minden panasza alaptalan, s csak a pápai zsandár megölésére vonatkozó ügy igaz. A tettes fölmentése ugyan minden esetre sajnos, de az ilyesekre el lehet készülve az ember ott, hol a pártszenvedélyek fontos tényezők ; ily eset egyébiránt másutt is (Francziaországban) megtörtént, hol tudvalevőleg egy német katona gyilkosát az esküdtszék fölmentette. Az igazságszolgáltatásnak természetesen nem volna szabad politizálni, s amennyiben az olasz kormánytól függ, a törvények szigorúan és pártatlanul hajtatnak is végre. KÜLFÖLD, Pest, Julius 4. A területfölszabaditás iránt Franczia- és Németország között kötött szerződést a royalista és bonapartista lapok kivételével az összes franczia sajtó kedvezően fogadja, s e tekintetben nem képeznek kivételt a túlzó republikánus és radikális lapok sem. A „Republique francaise“ a többi közt a szerződésre vonatkozólag így ir : „Thiers a hazai terület fölszabadítását kormányának egyik főgondjává tette. Az alkudozások ez iránt a közvélemény mindinkább növekedő rokonszenve mellett kezdettek és folytattak, s egy nagy népnek minden áldozatra való készsége, mely áldozatok az előbbi nagyság visszaszerzésére nézve szükségesek, az alkudozásban álló kormányra nézve nem csekély támogatás. Csak azon pártok, melyeket Thiers f. évi márczius 31-ei beszédében oly jellemzőleg „tehetetleneknek és javíthatlanoknak“ nevezett, nem borzadtak vissza lázongó izgatásaik közepett ama gondolattól, miszerint a hazai terület fölszabadításának honfiúi művét megzavarják és megszakítsák. Ellenben a republikánusok a nemzetnél mindinkább növekvő tekintélyük egész támogatását adják a kormánynak minden oly ügyre nézve, mely a hazai terület fölszabadítására, demokratikus intézmények megszilárdítására, az anyagi jóllét, s a társadalmi béke visszaszerzésére vonatkozik. Thiers látva a republikánusok és royalisták annyira különböző magatartását, lehetetlen, hogy s pedig jogosan, ne mondja, miszerint ezen fontos ügyet, nemcsak a köztársaság figise alatt hajtotta végre, hanem épen a republikánusok segítségével, kik Francziaországban a nagy nemzeti érdekek képviselői, fejezhette be oly gyorsan, mint mily gyorsan ezen ügy befejeztetett.“ Ugyanily értelemben h a még radikálisabb és túlzóbb „Rappel“ is. A royalista és ultramontán lapok egészen más nótát fújnak. A többi közt az „Union“ egy „genfi diplomatának egy versaillesi képviselőhöz intézett levelét teszi közzé, melyben ezen „diplomata“ kilátásba helyezi, hogy Németország ismét haddal akarja megtámadni Francziaországot; igy tehát Francziaország csak saját veszedelmére küldi Berlinbe a milliárdokat. Francziaország tehát ne fizessen, hanem exequáltassa magát s ekkor Oroszország, Dánia stb. szövetségével megverheti Németországot. „Bismarck — úgymond az „Union“ diplomatája ■— forradalmat akar megelőzni Németországban, s ezt egy kis háború által akarja elérni. De a hadviselésre pénz, sok pénz szükséges, s ez okból fogadja Bismarck kedvezően Thiers ajánlatait; ugyanez okból mentek Bismarcktól a versaillesi német követhez, oly értelmű utasítások, hogy Arnim gróf minden áron bírja rá Thierst a hátralevő 3 milliárd korábbi kifizetésére.“ A „Bien public“, Thiers félhivatalos lapja közzéteszi a szerződés indokait, melyekben a többi közt ez áll: „Három milliárdnyi összegnek lefizetése, még rendes hiteli viszonyok mellett is 24—30 hónap időközt igényel. A legkisebb esemény képes lenne megakadályozni a bizonyos meghatározott időben való fizetést. Elővigyázati kötelesség volt tehát minden ily eshetőségnek elejét venni, s a fizetés elhalasztása és a korábbi fizetés iránti lehetőséget kikötni. A szerződés fő indokait ezen két szükségesség képezi. A pápa és az orosz czár között ismét helyre állt az enteinte cordiale. Egy berlini lap (tehát kissé kétes hitelű forrás) állítása szerint az orosz czár, ki már régóta nem irt a pápának, sőt a pápa leveleit, melyeket ez hozzá intézett, válasz nélkül hagyta. IX. Pius trónraléptének évfordulója alkalmából sajátkezüleg irt levelet küldött. Ezen levélben az oroszok czárja kilátásba helyezte, hogy az orosz kormány és a pápai szék között a legjobb egyetértés jöhet létre, ha a szent atya némi engedményeket tesz az orosz kormánynak a lengyel egyházra vonatkozólag. A czár hangsúlyozta a pápa világi uralmát mely nélkül ez nem lehet szabad és független. A porosz lapok most ezen alkalomból datáltnak látják a pápa bátorságát, mellyel Németországnak hadat üzent, s azt hiszik, hogy a pápa egy franczia-orosz szövetséget értett ama szikla alatt, mely a hegy ormáról leszakadva össze fogja zúzni a német kolosszust. A pápának f. é. jun. 16-diki ismert levelére az olasz külügyminiszter egy nem kevésbé hosszadalmas és száraz körsürgönyben válaszolt, melyet Olasz KÜLÖNFIa:iÉK. Past, Julius 4. [Hivatalos.] A csurgói állami tanitóképezdéhez, Kacskovics Ignácz és Sarkadi Károly kilépett igazgató-tanács tagok helyébe Mezey Pál csökli ref. lelkész s belső-somogyi egyházmegyei ref. esperes és Karolák János berzenczei plébános neveztettek ki. [A kereskedelmi minisztert távolléte alatt Feszt Imre államtitkár helyettesit, ki — mint a „Pester Lloyd“ sajnálattal említi — már két hét előtt benyujtá lemondását és a miniszter visszaérkeztével megvál az államszolgálattól. [Jótékonyság.] Fogarassy Mihály erdélyi püspök, a Köröspatakon építendő kath. u. iskolára 400 ftot, a Petőfalván építendő kath. iskolára 100 ftot, a belefalvi leányegyházközség templomának kijavítására pedig 100 ftot adományozott. [Servais Ferencz és Janina Olga grófnő] házasságát illetőleg a „Delejtü“ azt irja, hogy a művész és művésznő sem el nem jegyezték egymást, sem házasságra nem léptek. [A Bánát vizeinek szabályozása.] A „P. Napló“-ban olvassuk: „Mint Temesvárról bennünket értesítenek, Képessy József m. kir. főmérnök ur a Bánát közbenső vízhálózatának szabályozására vonatkozó tervezeteket a napokban elkészítette s a közlekedési minisztériumhoz már fölterjesztette. Ezen a vizszabályozás terén legnagyobb mérvű operatum kiterjed: Krassó, Temes, Torontál megyékre, valamint a német és szerb bánáti határőrség területére és magában foglalja a Beregszó, Béga, Temes folyók, Cernabara, Temesina, Surgány patakok, Poganis völgy, Lankák, Birdák, Berzava folyó, Bojga, Moravicza, Kudrici, mesitzi, olajkováczi, — retisovai, ulmai patakok, — Terézia, versetzi és paulisi csatornák szabályozását; — valamint a verseczi, alibunári, illancsai mocsárak kiszárítását. Ezen szabályozási tervek megvalósítása által mintegy fél millió katasztr. holdra terjedő legjobb minőségű ártér mentesíttetik. A védművek tervezete alternativ rendszer, t. i. a Temes és Karas rendszer szerint készült, az elsőnek költségelése 6.700,000, mig az utóbbi 10.800,000 forint kiadást követel. Képessy ur a hajózás és földöntözés érdekében szükséges előmunkálatokat szinte megindította — s az év végével alkalmasint befejezi. E nagyfontosságú tervezeteket a közlekedési minisztérium kiváló figyelmébe ajánljuk, miután megvalósításuk egy orsz. szükségletet fog kielégíteni.“ [Hirdetmény.] Schreiber Károly m. kir. pénzügyi titkár az 1872. évi jövedelemadó kivetését illetőleg a következő hirdetményt tette közzé : Pest belvárosa számára fölállított adókivető bizottság, az ezen városrészben lakó adózók részére 1872. évre készített jövedelemadó lajstromok alapján 1872-dik évi julius hó 5-én reggeli 9 órakor a barátok terén 411/8. számú ház 1. emeleti helyiségében működését megkezdvén, a belvárosi adólajstromot minden jövedelemadózót illetőleg vizsgálat alá veendi, és pedig : minden adókötelezettre nézve azon házszám alatt, melyben 1871-dik év végén lakott volt. Az adózó felek érdekeik megóvása illetőleg az erre szükséges hiteles adatok és bizonyítékok előmutatása végett személyesen vagy meghatalmazottjuk által az adókivető biottságnál megjelenhetnek. A tárgyalások a fentérintett naptól kezdve, kivéve a vasárnapokat és ünnepeket, mindennap 9 órától délutáni 1 óráig tartanak. [Tisztviselői értekezlet.] Tegnap, este 7 órakor a Tigris szálloda termében a fővárosi municzipális és intézeti tisztviselők több képviselője előértekezletet tartott. Az értekezleti jegyzőkönyvekre nézve azt határozták, hogy azok magyar és német nyelven vezettessenek. Ezután a fölött tanácskoztak, hogy részt vegyenek-e az államtisztviselők jövő októberi nagygyűlésén, miután az államtisztviselők némi tartózkodással fogadták az egyesülés eszméjét a magántisztviselőkkel. Erre nézve abban történt megállapodás, hogy részt vegyenek, ha az államtisztiselők a paritás alapján és formaszerű meghívás fog tétetni. Végre elhatároztatott 1. julius végére egy magántisztviselői országos közgyűlés tartása, és ennek előmunkálataira bizottmány küldetett ki. [A „Pesti népoktatási kör“]ehó 3-án d. e. 11 órakor tartó szokásos vizsgálatát a pesti dologházban. Az érdeklődő nagyk megelégedéssel győződhetének meg ez alkalommal is a népoktatási kör működésének üdvös voltáról. A férfi és nőfegyenczek közül a kitünőbbek jutalomban is részesültek. [Német hirlapirók gyűlése.] A német hírlapírók az idén e hó 27. és 29-én Boroszlóban fognak összegyűlni. A tanácskozás tárgya, egy német birodalmi sajtótörvény tervezetének megállapítása, s továbbá ama kérdés megvitatása, minő föltételek mellett engedhető meg a lapok lefoglalása. [Egy magyar érzelmű angol.] Monson Eduárd az angol kormány pesti konzulától sok pesti intézet tanulhatna. A derék konzul, ki kötelességének tartja, hogy mint magyarországi konzul, a magyar nyelvet tiszteletben tartsa, legközelebb is magyar nyelven irt átirattal értesité Pest városa tanácsát, hogy hivatalos helyiségét julius 1-vel szép utcza 3-dik szám alá helyezte át. [Egy angolról] a „Főv.Lapok“ a következő kalandot beszéli el: Egy angol tourista, ki tanulmányait bevégezvén otthon, körül kívánt nézni a világban, eljutott Pestre is és az „Angol királynő“-be szállt. A nemzeti színház utolsó előadását angol türelemmel végig nézvén, kalauz nélkül indult vissza, gondolva, hogy majd csak haza talál. De bizony eltévedt. Útközben megkérdezett egy katonatisztet, ki megmutatá a vendéglő irányát, sőt fölirta egy névre a vendéglő német czimét is, hogy jobban boldoásson. A szervitatéren, azonban megint megkérdezett egy urat, ki odakiálta a konstatert, rámutatott az angolra s azzal odább ment. A konstabler pedig, ki csak most lépett a szolgálatba s nem sok ér-