Reform, 1872. augusztus (4. évfolyam, 208-238. szám)
1872-08-01 / 208. szám
gyan terjeszkedhetett oly bámulatosan a katholikus egyház a protestáns Angolországban, mely puritanizmusával oly nagyokat létesített? Miről holnap, dászathoz és a tudományhoz, anyagi ás szellemi öntevékenységhez, az élet jogaihoz és kötelességeihez, annak épen nincs oka kielégitetlennek lenni, s e miatt panaszkodni, és azért nem igen érthetni, miért merte némileg helyeselni Dr. Newman a csalhatatlanság ellen mutatkozó ellenzéket. Kétely és viszály nem fog többé lenni, ha a hitvallónak a csalhatatlan főpap által csak közvetett összeköttetésbe kell lépni az istennel, és ha csak a pápát kell megkérdeznie, hogy egy tiszta, határozott s minden félreértést kizáró feleletet kapjon. Ha tehát Hr. Newman és nézettársai, kik hasonló indokokból az egyedül üdvözítő egyház karjaiba estek, a katholiczizmus újabb fejlődése által sincsenek tökéletesen kielégítve, s ha a syllabusnál és csalhatatlanságnál is többet kivánnak, akkor nekik nem lehet tanácsot adni és rajtuk segíteni, mert ezeken fölül nincs semmi, ük tehát nincsenek megelégedve a dolgok újabb fordulatával. Ők, mint az előkelő nők és gazdag herczegfiuk, kiknek megtérítését háladatos életföladatául tűzte ki monsignor Cappel, nyugalmat kivánnak, teljes ellentétet a valóságos élettel, alkalmas szemlélődést, kolostorias, de fáklyafény és egyházi pompa által elkényeztetett gondolkozásmódot. Előttük tehát az ecclesia militans zajával, folytonos viszályaival s a hivők erőteljes fanatizmusához való alkalmatlan felhivásaival, nem vonzó jelenség. S ezen fölül még igen sok reminiszciencziával birnak, hogysem a modern ultramontanizmus tetteinek pártolói legyenek. Átalában mondható, hogy a skepticzizmus ép oly türelmetlen a pozitív hit irányában, mint ez az ellen. Csak a műveltség, mely az emberi tudomány, gondolkozás és emberi érzés különböző, s számos szükségleteit ismeri, türelmes. A türelem a művelt középosztály egyik erénye. Dr. Newman és nézettársai sokkal nagyobb tisztelettel vannak oxfordi egyetemi kiképzésük iránt, hogysem tessék nekik a jezsuita türelmetlenség, vagy hogy a fanatikusokkal menjenek, kik a tudományt megfordítva tanulják, s névszerint a történelmet hátulról írottnak akarják. Manning érsek, szintén apostata, mint esetlegesen majd minden befolyásos vezetője a katholikus mozgalomnak Angliában, nyíltan kijelenté újabban is, hogy istentelenség a történetre, amint azt tanítják és tanulják, hivatkozni. A modern ultramontanizmusnak ezen egyébiránt helyes konzequencziája előtt dr. Newman egy bizonyos szégyen- és önérzetet fog megőrizni. A valóban szabadelvű katholikusok száma, kik Lord Actonhoz csatlakoztak, oly kevés, hogy nem nyomnak semmi súlyt a latban. Az itteni katholikus világ egyedüli befolyásos faktorai részint dr. Newman pártosai és nézettársai, részint pedig a Manning érsek által vezetett jezsuiták és az ecclesia militans hivei. Mivel a zsinat határozatait és a kúriának erre alapított intézkedéseit itt senki sem meri komolyan megtámadni, senki sem is védelmezi azokat, s így történhetik, hogy az óriási szellemi küzdelmek, melyek a szárazföld katholikusait oly nagyon fölizgatták, itt nem találnak szimpathiára, s még kevésbé utánzásra. Csak Irhonban imádkoztak a csalhatatlan pápáért, ittak és lármáztak érte; de az ír katholiczizmust korántsem szabad összetévesztenünk az angollal. Az angol katholiczizmus mindenek előtt igen előkelő, és folyvást a társadalom azon rétegéből szedi hiveit, melynek még az uralkodó egyház Puseyizmusa sem elég nobel. Ezen előkelő angol katholikusok megvetéssel néznek az ír katholiczizmusra, mely nekik nem eléggé „respektábilis“, és melynek köznépszerűsége arisztokrata érzéseiket sérti. Az angol katholikusok vezérei nagyon el voltak foglalva saját, példátlanul virágzó ügyeikkel. Majd itt egy herczegfiú, majd amott egy méltóságos lady volt az egyedül üdvözítő egyház keblébe fogadandó, majd ismét egy uj hagyományt kellett elfogadni, avagy ez uj kolostort beszentelni kellett. Ily örvendetes és leető legjobban jutalmazó elfoglaltság mellett meg is lehettek elégedve, és köszönhették az Istennek, hogy nem voltak olyanok mint a szárazföld vétkes hivei, kik annyiszor tétlenkednek. A pápa tudvalevőleg nyíltan kifejezte megelégedését a walesi herczegnek az Angolországban uralkodó vallásos szellem fölött. És volt is neki rá teljes oka. Angolország nem csak azelőtt volt a katholiczizmus paradicsoma, hanem most is eldoradója. Csupa kövér falatok azok, melyeket Msgr. Cappel kiragad a protestáns elkárhozás szájából. Mig tehát majdnem minden szárazföldi országban erőlködnek azon — és részben sikerrel, — hogy a támadó katholiczismus túlkapásait megszorítsák, itten egész kényelemmel fejlődhetett az ki, és arathatott oly diadalokat, melyek a hatalmát vesztett és mindinkább a legalsó néposztályokra szorítkozott nopopery* pártot valóban kétségbe ejthették. Az angol katholiczismus igen előkelő, igen gazdag, és igen tekintélyes. Ez magyarázza meg sikerét és azon majdnem kiváltságos helyzetét, melyet ma a többi egyházal szemben legalább részben elfoglal. A katholikus hitre való áttérés az angol főrend között és különösen a magasrangu hölgyeknél valóságos divat lett, a legfinomabb divat, és ez most hódit javában; mint egykor az egyéb divatok hódítottak minden „common sense“ argumentum daczára. Mindazonáltal ez egy szempont nem elegendő annak fölfogására, hogy hoszik, hogy a Nílus nyugoti karját képezi, melyen Petherick kereskedett. Most körülbelül 600 mérföldet ismerek a vízforrásból és szerencsétlenségre a hetedik száz legérdekesebb az egészben, mert itt, ha nem csalódom, négy forrás fakad a földből, és mind a négy nem nagy távolra, széles folyóvá dagad. Ketteje északra Egyptomba szalad, a Lufira és Lomami, a másik kettő pedig délre Éelső-Ethiopiába, ezek a kambai vagy felső-zambezi és a Kafue. Nem ezek-e a Nilus forrásai, melyeket Minerva titkára említ Lais városában, Herodotusnak ? Annyiszor hallottam róluk, s oly távoli helyeken, hogy nem kétkedhetem létezésükön, és bárha sóvárogva vágyom haza, valahányszor családomra gondolok, mégis be kívánom végezni munkámat ezeknek új fölfedezésével. Ismét ötszáz font áru portékát bíztak meggondolatlanul rabszolgákra, ami egy évnél tovább volt után négy hónap helyett. Oda kell mennem, hol le van téve (Anyanyembe) az ön és Mr. Stanley költségén, míg művemre a természetes fedelet föltehetem; és ha leleplezéseim a rettentő Ujijibeli rablétet illetőleg a keletparti rabszolga-kereskedés elnyomására vezetnének, sokkal fontosabb dolognak tartanám ezt, mint a Nílus minden forrásának teljes fölfedezését. Most, hogy önök a hazai rabszolgasággal örökre végeztek, fordítsák hatalmas segélyüket ezen nagy czélra. Ezen szép tartomány mintegy átok alatt senyved, csak azért, hogy Zanzibari Sulsonka előjogai meg ne csorbíthassanak, és hogy a portugál korona rejtélyes jogai szem előtt tartassanak a jövőre, midőn Afrika egy második India lesz a portugál rabszolgakereskedők számára. Végzem már, ismét szívélyesen köszönve az ön nagy nemeslelkűségét és hálásan maradok öné. Livingstone Dávid Ujiji on-Tanganyika, nov 1871. Visszatérve Stanley Zanzibarban egy másik angol expediczióval találkozott Livingstone fölkeresésére, mely a nagy utazó fiával élén s árukkal bőven ellátva el is indult, hogy Stanley utasításai nyomán Livingstonet fölkeresse. Ettől azonban hírek még nem érkeztek. Nem mulaszthatjuk el azonban megjegyezni, hogy német és angol tudósok kételkednek Stanley mondásainak igazságában, s azt elhiszik ugyan, hogy Ujijiben megfordult, de hogy Livingstonet látta abban kételkednek, s azt vélik, hogy egy ügyes humbugistával és falsifikátorral van dolguk, mert Stanley geográfiai állításai vagy nem bírnak benső valószínűséggel, vagy pedig Livingstonenak már előbbi ismeretes fölfedezéseit tüntetik úgy föl, mint uj dolgokat, melyeket a nagy utazó Stanley által kürtöl a világba. Maga ezen közlött levél is több oly mondást tartalmaz, mely minket óvatosságra késztet elhinnni authenticzitását. A német katholikus egylet proklamácziója. Nagy föltünést okoz Németországban a német katholikusok egyletének egy kiáltványa, mely nyíltan hadat izén az államnak az egyház nevében. Az infallibilisztikus fölhivás, mely a jezsuitáknak is védelmére kel, bő kivonatban így hangzik: A német katholikusok helyzete kétségtelenül igen komollyá lett. Aki ez iránt eddig még illúzióban élt, azt a legújabb események eléggé fölvilágosíthatták. Oly napok következtek be a kath. Németországra, minőket az egyház hű fiai, kik az utolsó háború csatáiban a hazáért véröket ontották, nem gyaníthattak ; a katholikusok oly tapasztalatokat tettek, melyek az uj német birodalom diadalmi ujjongásába szükségkép sajnálatos disszonancziát hoztak. — Oly állapotokban élünk, melyeket joggal nevezünk az egyház üldözésének, ha az egyházellenes lapok nem is szólnának naponkint a „semmisítő harczról“, mely szerintük az egyház ellen intézendő. Az egyházban előmozdítják a szakadást és apostasiát. Állami részről beavatkoznak az egyház tanítóhivatali tevékenységébe, s jogot igényelnek arra, hogy a katholikus tan lényeges tartalma fölött határozzanak ; oly hittételt, melyet mi katholikusok mint istenileg kinyilatkoztatott és az egyház által egyetemes zsinaton ünnepélyesen kihirdetett igazságot elfogadunk, ellenmondásban mondának lenni az emberi joggal, a kor követelményeivel, az államtörvényekkel, és azért az államra nézve veszélyes. A püspökökkel, kik az államhatalom ilyetén eljárásának apostoli bátorsággal ellenállának, úgy bánnak mint törvényszegőkkel, bírói hatalmuk hatásait meghiúsítani vagy legalább meggyöngíteni törekszenek, és részekre, mint engedetlen alattvalókra, port és a temporáliák megvonását helyezik kilátásba. Ily módon a keresztény állam azon kötelességét, hogy az egyházat védelmezze, az egyház fölött rendelkező abszolút hatalommá teszik. De hogy az egyházellenes törekvések hordereje iránt semmit ne kételkedjünk, az egyháztól megvonják szent, ezeréves jogát az iskolára, melynek ő alapítója ; átalában megtámadják a nevelés terén való isteni misszióját is. E mellett a klérus ellen kivételi törvényeket bocsátanak közzé. Magában a birodalmi gyűlésben a katholikusok millióinak igazságos fölháborodását idézik elő, midőn e század valódi gyalázatára és minden jog gúnyára a kath. egyház tiszteletreméltó szerzetes rendeit üldözik; nevezetesen pedig az áldásosan működő Jézus társaságát régen megczáfolt rágalmakkal újra gyanusítják, a legigazságtalanabb gyűlöletnek martalékul vetik, és minden méltányosság érzet mellőzésével odatörnek, hogy az igazság ünnepelt hirdetőit, az ifuság kitűnő nevelőit, az alaposan művelt tudósokat, a minden szennynélküli tiszta papokat, a legújabb háború irgalmas szamaritánusait, mint a társadalom veszélyes söpredékét német földről elűzzék. E mellett ellenünk az egyházellenes sajtót forma szerint harczra szervezik; ennek a legszélesebb tért engedik a katholikusok gyanúsítására, rágalmazására, fejének kigúnyolására, és átalán gúnyüzésére mindazzal, ami nekünk szent! Így tehát napról napra megerősödünk azon öntudatban, ha ezt elleneink nem is hangoztatnák a parlament szószékéről s a fanatikus napilapok nem is ismételnék naponkint, hogy a jelenkor harcza á talán Németországban a kath. egyház exisztencziája ellen van intézve. Mi ellenben szilárdan állunk egyházpolitikai alapelveinkben, melyekre bennünket érz és hit tanítanak. Mi azt hiszszük, hogy a földön két hatalom van, melyeket isten az emberi nem üdvére rendelt; dehogy isten akarata, ki intézkedésének köszöni létezését az államban a földi rend, és kinek kegyelme alapította az egyházban az üdvrendet, — hogy e két rend egymástól el ne választassák, hanem egyesülve maradjon a nagy keresztény együttartás helyreállításain, melynek az egész földön el kell terjednie. Azért erősen ragaszkodunk szent vallásunk isteni alapítójának utasításához, s megadjuk a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené. És valamint azon tudattal bírunk, hogy a hit minden egyes ember tetteinél biztos vezérvilágosság, úgy az egyház apóst, tanítóhivatalában tiszteljük azon tekintélyt, mely a népeket és fejedelmeket a két erkölcstörvény igazságában vezérli, bennünket int és erősít, hogy az apostollal mondjuk. Inkább Istennek kell engedelmeskednünk mint az embereknek. Ha ott, hol a földi hatalom fékei vannak, ezen alapelveket, minden polgári és állami rend a valódi alapját többé el nem ismerik, annál inkább kötelességünk nekünk, hogy annak minden, törvény szerint rendelkezésünkre álló eszközökkel elismerést vívjunk ki: egyrészt azért, hogy az egyháznak Istentől neki adott szabadságát és önállóságát és ezzel isteni missziója működési körét megóvjuk; másrészt, miszerint erőnkből járuljunk ahhoz, hogy a polgári rend föloszlásának, mely az ellenkező elvek uralmakor okvetlenül be fog következni, gát vettessék. „Istenért és a hazáért“ legyen jelszavunk e harczban, melyre magunkat e komoly pilanatban elhatározzuk. A katholikusoknak közös cselekvésre kell egyesülniök, hogy a politikai életre kellő befolyást gyakoroljanak. Csak szilárd és széleskörű szervezkedés által leszünk képesek sajtónkat az ellenség túlsúlya ellen védelmezni, polit. választásoknál szavazatunkat érvényesíteni, és érdekeinket a kormányok által figyelembe vétetni. A legszentebb javak veszélyben vannak. Keljünk fel, mint az egyház és haza hű fiai. Harczoljunk fáradhatlanul, rettenthetlenül a jogért és igazságért. Jog maradjon jog, s a végleges győzelem az igazságé. Mainz, 1872. juli 8. A német katholikusok életének elöljárósága : Lee Felix báró, elnök, báró Frankenstein birodalmi tanácsos és elnök, Backe M. kereskedő, titkár, Haffner Jenő 2-ik titkár, Backe számvevőtanácsos, pénztárnok, Baudri Frigyes, Izenburg Károly hg, Wamboldt Ferencz b., Arco-Zinneberg Lajos gr., Diefenbach, Falk János, Fischer, dr. Haffher kanonok, dr. Jung, Kehler, Ketteier Frigyes b., Lingens József, dr. Molitor kanonok, Schorlemer b., Stolberg Cajus gr., Walderdorff Wilderich gr. a direktórium tagjai, hegyre, egy közel lévő domb tetejére, s onnan nézte végig az előadást. Ülni mégis kényelmesebb lett volna mint ácsorogni. Vissza is tértek volna, de az volt a baj, hogy nem akadt egy Agrippájuk. Bezzeg volt most tanácsadó Agrippa, és Agrippina nem egy, de — száz! Egyik azzal akarta X-et jobbra csalni, hogy Lónyay úr kikövezteti a város utczáit, másik meg azzal akart Y-ra hatni, hogy „látja kelmed, legjobb az igazat, mi nem vesztegetünk, mert nincs is miből“, miközben Y. atyafinak borizü bajsza elé tartotta az öblös csutorát, sőt, mi több, a nőnemű Agrippinák is elegen vállalkoztak a hímnemű választók elcsábítására. Csiky Sándor kofát még hagyján! Ezek egy lóháton improvizált díszmenet alkalmával csak meghazudtolák azt a malicziózus elővéleményt, hogy a nők a Pegazust csak féloldalt tudnák megülni. De nálunk kongott a repedt fazék, dühöngött a pletykamennykő. Nyíregyházán nemcsak morgott, de le is csapott akárhányszor. Nem akarjuk mi elvitatni amazonjaink lelkesülésének jogosult voltát. Ők tudják, mi tetszik nekik Vidliczkayn. Történelmi példány-alakok kisértenek bennünket minden éjjel, mióta tanúi valánk baloldali asszonyaink enthuziazmusának. Tagadhatlan, hogy Xantippe derék torkú, körmönfont asszonyság lehetett; Nyíregyházán okvetetlen kiállandotta az ügyvédi czenzurát. Cleopatra, II. Izabella árnyai megelevenülnek előttünk. Ha baloldali asszonyok fonott nyelű seprőit látjuk, kétségkívül a karthágói kötéleresztés csodáját véljük újra támadni. Valaki ki merte mondani, hogy mai világban az emberek per mopsz szeretik egymást, gőzzel utaznak, telekkönyvileg házasodnak s a férjek feleségeik nyelvével politizálnak. Hol volt, hol nem volt, ,élt pedig Nyíregyházán egy becsületes szabómester. És ez a becsületes szabómester mit tehet arról, ha szeretett hitestársát a nyíregyházi egyesből látja kikandikálni, mert vértanúja len politikájának. Ti. a Vidliczkaynak adott fáklyásmenetnél rögtönzött kitürése bezárást eredményezett. A bölcsek nagyon szeretik a kávét; Leibnitz igen sok kávét ivott. Hölgyeink összeültek „pour parier des affair’s“ kávé mellett. Meghánytak minden lehetőséget. Tercsi néni arról beszélt, hogy a jobboldal miatt hány öngyilkos meg hány bolond esik az osztrák-magyar birodalomban minden másodperczre. Lidi néni interpellálta Nánikát, hajlandó-e férjének netalán bekövetkezhető jobboldalistasága esetére előintézkedésekről gondoskodni, hogy őt megkoplaltassa ? Egy töpörödött asszonyság, nyögötte a sok adó súlya alatt. Egy agg kisasszony is elkezdett politizálni. Ha valami impertinens újdondász hallja, bizonyosan így referált volna . Salamonnal szólván, okosan beszélt a fákról a czédrustól kezdve, a fogvájóig. Eszükbe jutott a gyomor, meg a torok fontossága is. Mert hiába I. Napóleon is azt mondta, hogy a gyomor kormányozza a világot. A torok pedig azon csatorna, melyen a külvilág borágas malasztja a szomjú belvilágra árad. Kettenkint sorra Vették tehát a házakat mindenütt bemutatván magjukat: „Mi a baloldali asszonyok vagyunk!“ Az összehordott ét- és italnemüekből rendezék azután a table d’ hote-okat. Volt köztök egy főkonyhamesternő. Választás napján ehhez csaltak be egy veterán szűcsmestert, hogy elkapaczitálják a Lónyaytól. Denique ez nem engedett. Perez műve volt: tíz szem intett egymásnak, tíz kéz nyúlt a sutba, s egy pillanat alatt öt seprő megnyujtó fa járta a keringőt, szűcsmester uram, ki nem cserzett bandája hátán. S az öt baloldali asszony rebene gesta tovább sütött-főzött. A baloldali asszonyok kitalyigáztak egy lovas, kétkerekű fogatokon a tanyákra.... és megeredtek az ég csatornái. Egy kortesfegyverük az volt, hogy a tősgyökeres luthertinus népet mind katholikussá keresztelteti a miniszterelnök, mihelyt elnyeri a nyílt pálmát. Néhány tüzes asszony még buzatartó hombárba is bezárta férjét addig, míg Lányaira tartott a szavazás, hogy Vidlickayhoz kényszerítse. Ehhez nem adunk mást, csak idézzük a nagy angol írót, ki előtt „az asszony, ha elférfiasodik, még nem oly utálatos, mint az elasszonyosodott férfi! “ Bezzeg volt dolga a sok — papucsnak. Macedóniai Fülöp is azt a háborút tartotta legveszedelmesebbnek, melyet neje ellen kell vala — viselnie. Bármit mondjanak, mi nem féltjük asszonyainkat immár az emanczipácziótól. Jártak már ezek egy pénzzel a vásáron ... De talán — Voltaira szerint — unalmas is leszünk, ha mindent elcsevegünk is egyszerre. De hiába! A spanyol Larra is megmondta már, hogy „a szatyrikus Venuson is a szépség eszményétőli eltéréseket keresi, másra bízza a remek részarányok csodálatát!“ gonoszságának megtorlása végett a kir. járásbíróságtól törvényes becslést eszközöltek, s bizton remélik a magas kormánytól is, hogy a pártdüh mámorába merült jogfosztók, s hamis becslők példás megfenyíttetése végett annyira óhajtott törvényes vizsgálat megindítását kieszközlendi. A hamis becslés aláírására erőszakolt párthívek különben esküvel kívánják bizonyítani, hogy ismerik annak tartalmát, mit a jograblás szándékával kiindult dr. Lovrich és Bay urak velük sajátkezüleg aláírattak, az értéktelennek nyilvánított lakházak nagy részének pedig fekvési helyét sem tudják. Ehhez hasonló tettre vetemedtek nevezett urak, midőn egyes tisztviselőknél, kik a választók sorába nem csak mint ilyenek, hanem egyszersmind mint háztulajdonosok vannak iktatva, utóbbi körülményt fölszólalásukban (világos tudomásuk ellenére) tagadni nem átallották, Szükségesnek látjuk még megemlíteni, miszószerint pártunk részéről, bár több baloldalira nézve okunk lett volna, de — mert a választást a legbarátságosabb módon óhajtván keresztül vinni—e perczig egyetlen fölszólamlás au >iói kevésbé tehát jogfosztási kísérlet el nem követtetett, Ítéljen tehát ezen tett fölött mindenekelőtt a közvélemény ! Nem valék képes különben rohamban visszatartani ama ténykörülménynek élénk kifejezést adni, miszerint pártunknak a baloldal iránt tanúsított túlságos engedékenysége némi megrovást érdemel, mert ellenzéki polgártársaink hazafiai nemes magatartásunkkal nagyon is visszaéltek, azt közönyösségének tekinték, s alkalomszerűnek véltek vészteljes elvükkel nyakunkra ülni. Dicső-Szt.-Mártonból, július 25-ről írják Küküllő megye alsó kerületének képviselőválasztására vonatkozólag . Ma Küküllő megyének szép napja volt, ma gyűltek össze ugyanis a választók képviselő kijelölésre. A sürgős mezei munka daczára igen szép számmal jelentek meg a választásra jogosultak, kik egyhangúlag, közakarattal Tisza Lajos közlekedési minisztert kiáltották ki képviselőjelöltnek! Megválasztása nem szenved kétséget. Gyűlés után nagy diszebéd volt gr. Bethlen Kamillánál, ki az első poharat Tisza Lajosért emelvén, fölköszöntését szűnni nem akaró éljenzés követte, utána dr. tplényi Henrik emelt poharat, hasonló lelkesedéssel éltetvén hazánk nagy fiát : Deák Ferenczet. Nyíregyháza, julis 29. (Baloldali asszonyok, fotográfiák a nyíregyházi választás idejéből.) Egy kis epizóddal akarunk szolgálni az 1872-iki választások történetéhez. Ha geográf volnánk, igy kezdenők : van Egernek bora, Hevesnek dinnyéje, Debreczennek kenyere, Miskolcznak — e ördöge, és vannak,Nyíregyházának asszonyai. Mert, tetszik tudni, itt kezeinket zsebünkben se tarthatjuk, mint Heinének kereskedői, vagy mint Talleyrand, keresztbe se fonhatjuk, mint XI. Lajos, hátunk mögé se dughatjuk, mint Napóleon, vagy mint a szégyenlős papok, ha nem akarjuk, hogy kezet csókoljunk nekik, hajunkban se babrálhatunk velük, mint Nagy Sándor, hanem szemeinket kell velük befogva tartanunk, hogy ne lássuk asszonyainkat politizálni. Ha történész volnánk, így is kezdhetnők. Ezelőtt két évvel történt, hogy valami Bucsák nevezetű pyrotechnikus jött ide produkálni magát. Monsieur Bucsák 30 krra hirdeté a belépti díjat, s midőn látná, hogy a közönség tömegesen siet szemlélni mutatványait, fölemelte azt 60 krajczárra. Erre a publikum elkeseredett, és kapta magát, kivándorolt a szent Nagybánya, július 25. (A nagybányai baloldali hősök.) Az országos képviselőválasztások mozgalmai körül egyesek által elkövetett helytelenségekről igen sokat olvashattunk, ami közbotrányt idézhetett elő. — Nagybánya város baloldali pártvezérei, dr. Lovrich Gyula és Bay József urak által közelebbről elkövetett visszaélést azonban hazafiui kötelességünk érzetében hallgatással mellőzni nem merjük, s kényszerülve látjuk magunkat azt a nagy közönség előtt egész mérvében föltüntetni. Midőn említett pártvezérek a közelebb múlt napokban azon meggyőződésre jutottak, hogy az alsóbb osztályú, különben szavazatra jogosult, s a jobboldal dicső elveit fölfogni biró nép eltántoritása czéljából már több hét előtt megkezdett itatással, agyonbeszéléssel, s több effélével párosult népámitás biztos eredményre nem vezet, s a fiatal gróf rovására pazarul tett költekezéseket füstbe menni látták, a társadalomban annyira megőrizni szükséges szeplőtlen jellem koczkáztatásával oly eszközökhöz nyúlni, melyek bármely pártfelekezetű, de mertek tiszta jellemű polgár előtt a legnagyobb megütközést, idézhetik elő. Sorompóba lépvén ugyanis László Károly kincstári bányaigazg. hajdúval (ki saját kollégáin kívül valamennyi tisztviselőt — mint gazdát hatalom alatt állót —’ szavazatra jogtalannak nyilvánított) s a többek között oly párthivekkel, kiknek egyike ellen súlyos bűntett miatt indított bűnvádi vizsgálat nyomán hozott ítélet még épen végrehajtva nincs, másika a vagyonbukottak örvénye mellett tengődik; kik a törvény szoros értelmében szavazatra nem is jogosultak ; fölszólamlást intéztek az eddigi egyoldalú eljárása által részrehajlást tanúsított, különben is tisztán ellenzékiekből alakult nagykárolyi központi bizottmányhoz, mely is a reklamánsok jogfosztásra czélzott oly értelmű hamis fölszólamlására, mintha az 1848-ki törvény a kincstári tisztviselőket szavazatra jogosultaknak egyátalában nem ismerné el, több kincstári tisztviselőt, és számos altisztet, egyszersmind háztulajdonosi jogától megfosztott, fölmutatván nevezett jogfosztók, bizonyos Scheider Mihály kőműves, Makray Ferencz ez idő szerint városi képviselő, s más két fölemlítést már nem is érdemlő pinczekortes által aláirt, — minden hiteles alakiságot nélkülöző — oly értelmű bizonyítványt, mintha a joguktól megfosztani szándékoltak lakházai a 300 frt értéket nem csak nem ütnék meg, de teljesen értéktelenek; — s a tisztelt központi bizottmány (mert ennek egy tagjáról sem akarók föltenni a tudatlanságot) e hamis reklamáczióknak, tisztán rész akaratból, — törvényességet tulajdonítani nem átallotta. Az ezen tett által eddig élvezett jogától megfosztott s igy jogorvoslás eszközlésére utalt számos polgár, kik bár a beiratkozásnál, mint az összeírás mutatja, nem csak mint tisztviselők s altisztek, hanem egyszersmind mint birtokosok is jegyeztettek be; bár ebbeli jogukat amúgy is érvényesíthették volna — jogfosztás fondor szándékával kiindult urak KÜLFÖLD, Pest, julius 3. A fejedelmek berlini találkozása, ma csaknem valamennyi bécsi lap vezérczikkének tárgyát képezi. A fejedelmek találkozását természetesen mindegyik lap, fontos eseménynek tartja, de az ehhez kapcsolt okoskodásokból mindegyik a maga módja szerinti következtetést von ki, habár mindegyik a meglepetésnek csaknem egyenlő mérvét árulja el a czár gyors elhatározása miatt. Egyébiránt az átalános hangulatúból, úgy látszik, hogy pétervári tegnapelőtti távsürgöny Bécsben nem a legkedvezőbb benyomást tette. A „Wiener Abendpost“ ellenben következőleg ir. Azon tegnapi hírt, miszerint Ferencz József ő felségének Berlinben, Vilmos császár ő felségénél teendő látogatásának ideje alatt az orosz cár is meglátogatja a berlini udvart, az itteni sajtó élénk megelégedéssel üdvözli. A sajtó a fejedelmek találkozását, a három szomszéd birodalom barátságos viszonyának jele, s világrészünk békéjének kezessége gyanánt tekinti. Különösen a szabadelvű sajtó abbeli reményét fejezi ki, hogy a monarchák talákozása, kiknek szabadelvű, íölágosodott államférfiak állnak oldaluk mellett, mint tanácsadók a népek békés, úgy mint szabadság tekintetében való kifejlődését elő fogja mozdítani. A franczia milliárdok kölcsöne a legközelebbi napok fő eseményét képezi. A táviró csaknem minden aláírási helyről óriási összegek alá jegyzéséről értesít, úgy hogy a fölveendő kölcsön sokszorosan fedezve van. A monarchikus Európa, s Európa hatalmas pénzkirályai szövetséget kötöttek a republikánus, s csakis republikánus Francziaországgal, mert nem szenved kétséget, hogy ha a royalisták és imperialisták üzelmeinek sikerültére csak legkisebb kilátás is volna, eme szövetségesek zsebekbe tennék kezeiket, sőt ráülnének Wertheim-kasszáikra, nehogy aranyaik Francziaország bizonytalan földjére szökjenek. A legnevezetesebb a dologban az, hogy az aláírásokból ítélve, Németországnak van legtöbb bizalma Francziaország jövőjéhez. Mint Berlinből írják, az ottani tőzsdén leirdatlan tolongás volt az aláírási napokon. Berlin valóban fölülmúlta a franczia pénzügyminiszter várakozását. Ily eredmény után Thiers büszkén mutathat műveire, a konzervatív respublikára. A franczia nemzetgyűlés augusztus 4-én tíz hétre elnapolja magát. Thiers jövő hétfőn meg fog jelenni a nemzetgyűlésben, s ki fogja jelenteni, hogy Francziaország jelenlegi helyzetében a köztársaságot fen fogja tartani. Egyúttal azonban, hit szerint, biztosítani fogja a kamarát, hogy a kormánynak sem kedve, sem hatalma nincs a nemzetgyűlés föloszlatását végrehajtani; egyedül a kamarának lévén joga meghatározni az időpontot, melyben föl akar oszolni. Thiers ezen nyilatkozata által azon képviselőket akarja megnyugtatni és lekenyerezni, kiknek legfőbb aggodalma az, hogy a nemzetgyűlés föl fog oszlatatni. A francziaországi helyzetre vonatkozólag egyébiránt a következőket írják egy bécsi lapnak : Vagy tíz nap előtt Thiers a prefektusokhoz a következő három kérdést intéztette : Mily hangulata van a közönségnek a kölcsön és a köztársaság iránt, s melyek azon legutóbbi események, melyek a nép hangulatára irányadó befolyást gyakoroltak ? Valamennyi prefektus így válaszolt: A kölcsönre aláírják még a legutolsó megtakarított fillért is. A köztársaság rohamos gyorsasággal terjed a síkon. Az e tekintetben elhatározó eseményt Gambettának a Seine et Marne département parasztjaihoz intézett beszéde képezi. Ezen beszéd valamennyi faluban körüljár; a parasztok e beszédnek több részét kívülről tudják, Gambetta neve van minden ajkon, Gambetta jelenleg parasztkirály. Ezen hírek Thierst csak megerősítik azon hitében, hogy az átalános uj választásokat mielőbb el kell rendelni, mielőtt az átalános szavazati jognak ezen áramlata, a versaillesi nemzetgyűlés hosszú ellenállása által fölizgatva, azon pontig földagad, melynél ez paraszttöbbséget hoz létre, mint 1848 őszén nem kevésbé váratlanul és ellenállhatatlanul ismét föltámadt belőle a napóleoni legenda. Egy Gambettának kedvező plebiszczitum lenne az átalános szavazati jog válasza, ha a nemzetgyűlés nem előzi meg ennek türelmetlenségét. Gambetta lemond arról, hogy a szünidők alatt a nemzetgyűlés föloszlatása mellett izgasson. A nemzetgyűlés föloszlatását most már a legitimisták és orleanisták is egyetlen esélynek tartják arra, hogy néhány új szavazatot nyerjenek. Midőn azonban Gambetta a nemzetgyűlés feloszlatása melletti izgatásról lemond, ismét Thiers államférfiai nagy tehetsége iránti bizalmának adott kifejezést. „Azoknak, kik amnesztiáról beszélnek“, e czím alatt tesz közzé a „Bien Public“ egy czikket, melynek bekezdése következőleg hangzik : „Sürgönyök feküsznek előttünk azon helyekről, hol azon hajók, melyek deportáczióra ítélt kommunistákat szállítanak, horgonyt vetettek. Mindegyik sürgöny konstatálja, hogy az elítéltek szelleme jó, s hogy elismeréssel vannak azon figyelemért, mellyel ellátásukról gondoskodtak, oly intézkedések által, melyek azokat azon földig fogják kisérni, melyet ők, mint tartózkodási helyet, a négy fallal biró börtönnek eléje helyeznek. Ezen állandó gondoskodás, mely éppúgy, megfelel az emberiségnek, mint a kormány érzelmeinek, nem lephet meg bennünket. Ezen gondoskodás annyi emberre fog jótékony befolyást gyakorolni, kiket a törvénynek büntetnie kellett, s bennük a fegyelem és munka iránti érzék mellett, a megbánás értelmét is föl fogja kelteni, mi lehetővé fogja tenni sokak büntetésének megrövidítését, s azok számára, kik a kímélet bizonyos aktusára érdemet tesznek, Francziaország kapuit meg fogja nyitni. Mostanra azonban— folytatja a hivatalos lap — hol volna az amnesztia haszna, erkölcsi eredménye, s időszerűsége ? Hasznos az amnesztia ? Nemcsak a haditörvényszékek által, s pedig köztudomású lelkiismeretességgel és kímélettel büntetett gonosztevők térnének vissza; csakhamar itthon lennének Londonból és Genfből, Brüsselből és New Yorkból a Felix Pyatok és Vermeschek, a Nazonák és Cluseretek, a Pariselek és Gaillardok, az Eudesek és Bergeretek, a gyújtogatások, mészárlások rendezői, azon vezérek, kik, miután katonáikat cserben hagyták, vagyonnal ellátva, nyugalomban élnek, s bűneikről és terveikről nem csinálnak titkot. Ha pedig ezeket kizárnék az amnesztiából, ez nem lenne amnesztia. . . . Az amnesztia kellő időben meg fog érkezni. A nyerstermények megadóztatása miatt a párisi kereskedelmi és iparvilág fölöttébb el van keseredve a kormány ellen, s azzal akar most Thiers ellen demonstrálni, hogy a bécsi világkiállításon nem fogja képviseltetni magát. Ha ezen terv csakugyan keresztülmegy, a párisi kereskedők és iparosok, jelentékeny nemzetgazdászati áldozatok árán, elérik abbeli czéljukat, hogy Thiersnek néhány napra koszúságot okoznak. A francziaországi munkászavarok teljesen megszűnteknek tekinthetők. Tegnap és tegnapelőtt már legkevésbé sem zavartatott meg a rend. A franczia hadsereg szervezetére vonatkozólag Cissey hadügyminiszter f. hó 27-én a következő jelentést terjesztette a köztársaság elnöke elé : Elnök úr! A katonai új törvényhozás elfogadása szükségképen jelentékeny módosításokat von maga után a hadsereg szervezetének különböző részeiben s a különböző fegyvernemekre való tekintettel számos és nagyfontosságú kérdéseket támaszt. Hogy ezek a kellő világossággal és egységgel legyenek megoldhatók, hasznosnak tartom már most biztosítani a vezetésem alatti departement számára a legelső katonai és több közigazgatási tekintélyek közreműködését, mely utóbbiak természetes összeköttetésben állanak a hadsereg igazgatásával. Ez eszme által vezettetve van szerencsém egy főhaditanács fölállítását hozni javaslatba, melynek feladata lenne a miniszter elnöklete alatt megvizsgálni mindazon rendszabályokat, melyek átalában a hadseregre vonatkoznak, a személyzet és az anyag különböző szempontjából, kiválóan pedig a csapatok fölfegyverzését, a védműveleteket, a katonai igazgatást és a beszerzéseket illetőleg. Ezen felsőbb haditanács a következő alkatrészeket foglalná magában : A minisztert, mint elnököt; A franczia tábornagyokat; Aránylagos számú törzstiszteket minden fegyvernemből s különösen azokat, kik fontosabb parancsnokságokat gyakoroltak, avagy gyakorolnak. A különböző fegyvernem-bizottságok elnökeit; Egy főintendánst; Egy altengernagyot, vagy egy tengerészeti osztálytábornokot, kit a tengerészeti és gyarmati miniszter jelöl ki; Egy pénzügyi felügyelőt, ama szakminiszter által kijelölve. A főkeresk. kamara egy tagját, a keresk. miniszter által kijelölve. Egy táborkari törzsfőnököt. A tanács titkára egy altábornok leend. A tanács csak tanácsadó hatalommal ruházandó föl, azonban mindig meghallgatandó a hadügyér által, midőn a hadsereg szervezéséről avagy szállitásokról van szó. Ha hajlandó lesz ön ez indítványt elfogadni, kérem lássa el jelentést aláírásával. Fogadja stb. Cissey tbk. hadügyminiszter. — Helybenhagyatott, Thiers. Orszországban, egy legközelebb kibocsátott törvény által a politikai bűnökre vonatkozó büntető eljárás megváltoztattatott. Oly politikai bűnök miatt indított perben, mely bűnök nem vonják maguk után az illető bűnös rendi jellegének elvesztését, a rendes bíróság, ellenkező esetben egy a tanács által fölállítandó különös bíróság lesz illetékes. Ha a politikai bűn a felsőbbség, az állam alkotmánya, s a trónörökösödés ellen intézett összeesküvés által követtetik el, a császár a legfőbb büntető törvényszéket bízza meg a bűnös elítélésével. A vizsgálási eljárással az igazságügyminiszter a pétervári, vagy moszkvai törvényszék valamelyik bíráját bízza meg, ki a vizsgálatot az államügyésszel közösen fogja vezetni. A politikai vétségek miatt elitélt egyének a börtönben elszigetelve tartandók. A vizsgálati eljárás befejeztével az okmányok azon esetre, ha az ügy az állami törvényszék illetékessége alá tartozik, az igazságügyi miniszterhez terjesztendők föl, ki a vizsgálat eredményét megvizsgálja. Ha az igazságügyi miniszter az ügyet nem tartja alkalmasnak az érdemleges bírói tárgyalásra, azt a szenátus első departementja elé terjeszti eldöntés végett Az idevonatkozó tárgyalásokhoz, a császári iroda harmadik osztályának főnöke, a a szerint, a mint a bűntény a belső hatóság ellen intéztetett, vagy felségárulássá, s a nemzetközi jog elleni bűnné minősödik, a belügy-, vagy a külügyminiszter is meghívandó ; ezeknek azonban csak tanácsi szavazatuk van. A tanács törvényszéke áll a tanács elnökéből, s öt évenkint e czélra kirendelt tanácsosból, továbbá az európai Oroszország kormányzósági városai valamelyikének polgármesteréből és a pétervári kormányzóság egyik községének elöljárójából. Vájjon az eljárás nyilvános, vagy titkos legyen-e, minden egyes esetben az illető törvényszék maga dönti el. A felebbezési fórumot a semmitőszék képezi. Az Internaczionale közelebb New Yorkban titkos kongresszust tartott, de Amerikában fölöttébb kevés részvétre talált. Két képviselő választatott, kik a legközelebbi haágai kongresszusban részt fognak venni. A munkászavarok Amerikában véget értek ; a munkások Newyorkban különösen mind meghajolni kényszerültek. A Mejicoból érkező hírek, melyek Juarez halála előtti napokról vannak keltezve, szomorú képet rajzolnak a mejicoi zilált viszonyokról, melyeket Juarez maga után hátra hagyott. Ezen hírek szerint a kereskedelem és ipar Mejicoban teljesen pang, a forradalom dúl, gyilkosság és rablás vannak napirenden. Juarez halála által a harezban álló felek viszonya kicserélődött. Az elnökség a törvény értelmében a legfőbb törvényszék elnökére ment át, s ez nem más, mint Serío de Tajeda, kit a fölkelők elnökké óhajtottak tenni, mivel Juarez megválasztatását törvénytelennek tartották. Az ellenes tehát — monda, „Morning Post“ — nem áll többé útban, s a fölkelők embere hivatalban van, hova őt helyezni akarták ; most tehát meg lehetnek elégedve. A juarezisták azonban, kik bizonyos értelemben a haladási pártot képezik, félelemmel és gyűlölettel gondolnak Tajedára,ki nem valami buzgó republikánus; asszocziácziói arisztokratikusak, s oly hírben áll, hogy fölöttébb alázatos szolgája az egyháznak.. . Valóban aggódni lehet, hogy Juarez halála csak jel us zavarok kitörésére. KÜLÖNFÉLÉK. Pest, julius 3. [Hivatalos.] Ő felsége a szegedi városi alreáltanodának állami főreáltanodává leendő kiegészitése iránt Szeged sz. kir. várossal kötött szerződést jóváhagyólag tadomásai vévén, e főreáltanodáhos a szabályszexQ illetmé«