Reform, 1872. augusztus (4. évfolyam, 208-238. szám)

1872-08-04 / 211. szám

riilt a részletekről, imint l­is­szlik, elég ponto­san értesültünk, előadjuk azt, mert ez nem­csak egyszerű iskolai kérdés, hanem a nemze­tiségnek és az összes kath­olikus Magyarország kultúrájának kérdése is, mely sem több sem kevesebb a fél magyar nemzet kultúrkér­­désénél. Az egyetemi tanács májusi ülésében tör­tént, hogy az egyetem mostani rektora a ma­gyar nyelvnek a theologiai kar minden tan­székeiben legott a következő 1872/3-ki tanév kezdetén behozatalát indítványozta. Elfogadta azt az egyetemi tanácsnak minden világi tagja, helyeselte egyenesen és őszintén a theologiai kar dékánja is és fölajánlotta magát saját tárgyát, a theologia fundamentálist, mely pedig nem tartozik a könnyek közé, bár­mikor magyarul tanitani, mi épen nem volt meglepő egy benediktinustól, t. i. oly szerzet tagjától, mely minden mások felett ér­demesült a magyar nemzet kultúrájáról, mely a magyar irodalomnak annyi kitűnőséget adott, s melynek tagjai más kath. papoknál függet­lenebbek,mert életczéljok nem kanonokság,nem püspökség, hanem fölvállalt tanitói rendelte­tésük hit teljesítése; mig ugyanazon kar pro­­dékánjának nyugtalanságából és hímezés-há­mozásából nem jót lehete sejteni, midőn a ta­nács az érdeklett karnak szokás szerinti meg­hallgatását elhatározta. S ezen nem jó be is következett; a kar száz nehézséget gördített az indítvány ellen, azonban hogy a miniszter kegyét se koczkáz­­tassa, kinek midőn egy országos törvény vég­rehajtása kéretik, félő volt, hogy nem késik az egyetem kérésének megfelelni, azt is kije­lentette, hogy kész azt teljesíteni, ha a minisz­ter megparancsolja. Tehát a miniszter neki több a törvénynél, s a tisztelt kar mégis képes volna a nehézségeket legyőzni, csak —­ akarni kell. Akarni, mint a debreczeni kollégium hetven év előtt, midőn a theologiai tár­gyaknak magyarul előadását nemcsak elhatá­rozta, hanem azonnal meg is kezdette. Pedig mily okokkal támogatta a rektor indítványát, melyeknek megczáfolása teszi a theologiai kar úgynevezett véleményes jelen­tését, de ezeket, a tárgy országos fontossá­gánál fogva hadd mondjak el egy második czikkben. Pest, augusztus 3. A sajtószabadságnak két védelmére az összes ellenzéki lapirodalom, mikor azt meg nem támadja senki. Jajveszékelnek, mintha rájuk fakadt volna az Ítélet napja és a lelkiis­meret furdalásai elragadták volna békéjöket. Egy a jók és igazlelküek számára alkotott szabadelvű törvény védi őket és mégis remeg­nek. Biztosíthatjuk őket, hogy a kormány nem fogja bántani a sajtószabadság szegénylegé­nyeit, de előttünk hihetetlen, hogy még tovább el lehessen tűrni, a­mit véghez visznek. Ré­­meket látnak, Rádayt szagolnak, azt hiszik, szegedi vár lesz az üres váczi politikai fog­ságból, s mi hiába vállalkozunk a hálátlan szerepre őket megnyugtatni, mert ők hiszik, hogy őket üldözik. A nyughatatlan eszeveszet­teknél gyakori jelenség az, hogy minden jám­bor emberben üldözőiket vélik fölismerhetni. Pedig Magyarországban valódi sajtósza­badság van, nemcsak van, hanem lesz is. Azért, hogy visszaélnek vele galádul, azért még egy hajszálnyi szabadságától sem foszt­juk meg a nemzetet. Azért, hogy éretlen sok része politikai irodalmunknak, egy másik ré­sze pedig érdemetlen a sajtószabadságra, azért nem fogjuk azt magunktól megvonni, meg amazoktól sem. A szabadság napja Magyaror­szágon, melyet a Deák-párt ismét fölkeltett, egyaránt süssön jókra és gonoszokra, s ha megtermi búza között a konkolyt is, nem erő­szakos gyomlálással, hanem a rósz gyümölcs kirostálásával vélünk a bajon segíthetni. A sajtószabadság nálunk is hadd gyógyítsa maga a sebeket, melyeket ejtett. Ha szigort követelünk — ha egyik czikk­­írónk a sajtótörvény revízióját óhajtotta — a szigor nem a politikai szabad vélemény elfoj­tására legyen alkalmazva, hanem a személyes becsület a rágalom emésztette magánjellem védelmére. A politikai szabadság sajtónkban föltétlen legyen — egész azon határig, a­hol a hűtlenség közbűnténye kezdődik. Az ellenzéki sajtó egy része persze régen eljutott ezen ha­tárig, s azon túl is lépett nem egyszer, a va­lahol erénynek ne számítanának, s voltaképen az egész mesterség abból áll, bűneinknek megtalálni a társa­dalom azon rétegét, a hol azok az erény dicsőségé­ben ragyognak fönt. így gyakorolhatunk a maga he­lyén minden hunt, s a társadalom minden megfelelő rétege imádni s csodálni fogja erényünket. Az üzlet végre is üzlet. A skótokról azt beszé­lik, hogy mihelyt kiveti őket a hajó egy puszta szi­getre , rögtön üzletet nyitnak. A szombat délutáni ol­csó kirándulásnak is megvannak a maga üzletei. Itt kóborog a hajón a csizmatisztitó fiú, egész gyárát hordva kezében, megáll előtted, szellemi fensőségének s tisztitó hatásának teljes öntudatában néz piszkos czipődre. „Csizmát tisztitok, uram. Hogy lehet ily piszkos czipőben járni egy gentlemannek.“ Meg vagy fogva. Ráteszed az emelvényre lábadat, a gép moz­gásba jön, s fénylő czipőid hirdetik a szombat dél­utáni olcsó kirándulás bölcseségét, azt, hogy gentle­man vagy, s azt, hogy nem sajnálod azt az egy pen­nyt, a mit a tisztaság oltárára áldoztál. Azután jön a gyufaáruló Rendesen félpenczeér­t ad egy skatulyát. Matolai képviselő a magyar biroda­lom parliamentjében szép angyali kis leány formájá­ban rajzolta. Fából vas­karika. Csúnya, vén asszony, foga sincs, a minél fogva szájából még erősebben ér­zik a megivott szeszes italok különböző nemeinek nagy sokasága. Kuncsorog, rimánkodik, és haragszik, ha nem csinálsz vásárt. Hiába mented magad, hogy nem vagy pipás, hogy van már hat is a zsebedben, venni kell, vagy élvezned a pálinkát igy — per mopsz. Azután jönnek a zajosabb mesterségek : vallók, sánták és siketek. A púpos sem ritka, sokszor ráadá­sul. Ez mind nem történetes, de az üzlet kelléke. Kern koldul, azt nem engedi büszkesége. Talán nem is succedálna. — Hanem van hegedűje s hangja. Pompás „pár nobile.“ Három húros hegedű, gyantá­­zatlan vonó is — borzasztóan meggyantázott hang. Nemzeti ének, nemzeti dal; vallásos hymnus; music­­halli nóta . . minden nagy változatban, s nagy bor­­zasztóságban. Keresztények, sirjatók. Ennek fele sem tréfa; énekel is hozzá, és mimikát is ad hozzá. Ha nincs fogalmad a diszharmónia harmóniájáról, jó lesz meghallgatni. A nyiszorgó vonó, rikácsoló hegedű, génbecsületet pedig politikai fanatizmusból minden nap megsérti, s rágalmakkal h­arczol a miniszterelnöktől kezdve a kapusig min­denki ellen, a­ki az államnak szolgál és az írótól kezdve a vidéki néptanítóig mindenki ellen, a­ki a Deák-párt tagja, s ennek elveiért küzdeni kész. Megsértése-e a sajtószabadságnak, ha a kormány az esküdtszékre és a független bíró­ságra appellál egy Tóvölgyi Titusz ellen, ki a kormány tagjait „ismert rablóknak” nevezi? Tiszteletlenség volna a szabadság iránt és megvetése lenne a közvéleményre, ha az igy sértett nem kérne elégtételt a törvénytől és a törvényes eljárástól. ii. választások alatt „gyilkos” névvel il­lette az ellenzéki sajtó egyik választott közhi­­vatalnokot, mert az a kővel dobáló tömeg el­len a karhatalommal védelmezte meg az úri osztályt. A­mely sajtónak az ilyen tiltva nincs, vaj-e annak joga panaszkodni a sajtószabad­ságért és nem-e kelti föl azon gyanút, hogy érzi, miszerint aláássa és veszélyezteti a nép­jogok ezen palládiumát? A balpárti fanatizmus az „Ellenőr” és „Magyar Ujság”-ban, az ellenzéki zugiroda­lom a „Gyorsposta”-ban, „Igazmondó“-ban, „Népzászlója”-ban, „Ludas Matyi”-ban meg­mételyezi úgy a politikai pártéletet, mint az alsó néposztályt, s mihelyest valaki ne­kik fordul és szemek közé néz, ők, kik a szellemi orgyilok mesterségét űzik, a szabadság szent lobogójá­val takaróznak, s menhelyet lelnek azon tisz­teletben, melylyel a Deák-párt a szabadság iránt viseltetik nem a zsarnokság, hanem a törvény szigora elől. S tán változtak, mióta a választásoknak vége? Korántsem. Dühöngnek tovább, s egyre a magán és a közjellemeket támadják meg. Egyik legspeczifikusabb példa rá a „Gyors­posta”, mely a „Pester Lloyd” ellen, mely első fakadott ki ezen galád irodalom ellen, ily mo­dorban, és ily fegyverekkel harczol, mint a következő mondatokból látszik: „Gyönyörűséges mákvirág! Be szép egy állat is vagy, hát­ha még németül tudnál! Csakhogy meg­ismerjük ám hangjáról a madarat, s neked Mózsi, nagyszerű Leberwurst járhatott ki ezért a czikkért, sőt ráadásul „Ganzleber-Pasteten“ is. De hát csak dúdolt sógor, most van módod benne. Még csak nem is csodálkozunk azon, hogy az ellenzéki sajtónak szenvedélyes hangja sehogy sem tetszik a te, aranyak csörgésének hallga­tásához szokott füleinek, oh Naplathe! az az a hang, mely bűvöletesebb mindenféle hazafi angyal mosolyánál! Értelek Schmile! És nem is kívá­nunk tőled oly bolondot, hogy te még a ma­gyarok szabadsága mellett is zsidóskodjál. M­i nem tudjuk azt neked megfizetni. Egy lap, melyet jött-mént idegenek és gschiift­­emberek írnak, az mindenesetre megte­heti a hasznáért, hogy a magyar ellen­zéki irodalom s­zen­ve­d­él­ye­ssé­g­e ellen föl­szólaljon és a kormányt a rablánczok csörgeté­­sére ösztönözze, — de ha mi elismerjük azt, hogy egy ily hazátlan írók által gyártott hazátlan lap haszonért megteheti, hogy a hazafias iro­dalmat saját tűzhelyénél megtámadja, s német ajak­kal a magyar ellen ingerelje a magyar kormányt, ám akkor ő is ismerje el, a bitang, hogy saját hazánk és szabadságunk mellett felszólalni nekünk is van annyi jogunk, mint a­mennyi joga van neki kor­mánykegyért fölszólalni a kormány mellett.“ A „Pester Lloyd”-nak méltóságán alul kellett tartania, hogy magát milyen pórias hepp­­hepp és aljas inszinuáczió ellen védelmezze, de mi kollegiális kötelességünknek tartjuk az effajta piszkolódást, rágalmat ás vádaskodást visszautasítani és alaptalannak nyilvánítani. Megtes­szük ezt önkényt, mint magyar lap és olyan közlöny, melynek függetlenségét még a mérsékeltebb balpárti lapok is elismerik, s indíttatva érezzük magunkat a „P. Lloyd-­­nak igazságot szolgáltatni annyival inkább, mert szerkesztője az érdemes publiczista­­. dr. Fáik Miksa ur Pesttől távol külföldi fürdőben tartózkodik. Hogy a „P. L.“ anyagi segélyre nem szorul, mindenki tudja, mert tavai több mint 80,000 frt tiszta jövedelme volt; hogy a kor­mánytól legtávolabb sem fogadna el „csörgő aranyokat” valamely czikkért, azt minden ember tudja, ki a mi sajtóviszonyainkat ismeri, hogy dr. Fáik képviselő, mint több más előt­tünk ismeretes tagja a szerkesztőségnek ma­gyar honpolgár, sőt magyar anyanyelvet be­szélő és író ember, nem pedig „jött-ment ide­gen“, azt tudhatja mindenki, a­kinek kutatni tetszik, hogy a „Pester Lloyd” bár német nyelven jelenik meg és — a magyar közönség rekedt hang, éktelenül vonagló arcz. Ki azzal a pennyvel, fizesd meg az adót, s aztán menj tovább, ürülj, ha a „hátad mellett a vízözön“, vagy még jobban szólva a­­ művészet. Hiába, meg vagyon ír­va, művész hazája széles a világ. „Csak egy penny!“ hangzik ismét füledbe. Mi­csoda csak egy penny. Lehetetlen. Csak egy penny ennyi szépségért Csak egy penny! Ezt már meg kell nézni. Jaj, ha megnézted, egy penny szánja meg. Nincs erő, hamarabb megszabadulni onnan. A kosár a kezén Pandora szelenczéje: pennyvel adózunk neki. Virágok, fotográfiák, újságok és­­ költészet. A leg­­frisebb költészet csak egy penny. Egyetlen egy penny. Ez alkalomra készült, hozzá tartozik az olcsó szom­bat délutáni kiránduláshoz. Vedd meg, ne vedd meg. Számítsd az ujjadon ki; s ha megvetted, dobd a vízbe ; a tenger vize, azt mondják, sós;­s a köl­temény, bizony nagyon igény­lené az attikai sót. De „a költőnek csak egy hazája van.“ Ily ünnepélyes olcsó kirándulás nem maradhat el ének nélkül, s az­tán úgy is vizen vagyunk, olvashatunk verset. „Micsoda, ön még nem iszik?“ kérdi egy hős, a­ki m­á­r nem iszik, hanem a­ki már ivott. Élé azzal a brandys üveggel. Rád köszönti, vissza ne utasítsd, mert úgy a fejedhez mázolja, hogy az örök föltáma­dást darabokban várja. Húzz belőle egy „drop“-ot, aztán köszöntsd vissza. Nem utasítja vissza. Nincs olyan szénás szekér, a­mire még egy vilányi széna rá nem férne; olcsó kirándulás szombat délután. Észre sem veszed, hogy a „társaság“ kellő kö­zepén vagy. A teljes, tiszta demokráczia. Azt gon­dolod talán, hogy az az úr, figaróval, fényesre tisztí­tott csizmákkal, nem társalog társával, habár annak nem volt még ideje megmosni a kezét, úgy futott a public houseba, public houseból az olcsó kirándulás­ba ? Vagy azt hiszed, hogy a hölgyek, kik közt a szobaleány is található (a legfelső fokon) elfordulnak a férfias mulatságoktól ? Oh, nem; egy „drop“ nem árt nekik sem ; szemeik még jobban csillongnak, s a társaság nyelve még élénkeb­b lesz. Nehogy azt gondold, hogy az a kompánia, mely egy Weekly Timest olvas, más elemekből van össze­szedve. A spanyol király elleni merénylet hire szen­­zácziót kelt; erre már csak inni kell. Egy darab h­ibájából a magyar lapoknak legyőzh­etlen versenytársa bár —• de mindenkor a magyar érdek szolgája s a külföld előtt bü képviselője, az ép oly bizonyos, mint­­ a­hogy a prágai „Po­litik” nem német közlöny, hanem cseh lap; hogy a „Pester Lloyd“ szabadelvű lap, kétsé­get nem szenved ; mi igaz van tehát mind­abban, a­mivel a szélsőbal­­lap őt vádolja? Nem-e ferdítés, gyülölség, szenvedély, rága­lom szól a „Gyorsposta“ minden sorából ? Ezen egy eset száz közül illusztrálja a balpárti sajtót. Sajtó, mely így irhat, elisme­réssel tartozik a magyar sajtószabadság iránt. Sajtó, mely büntetlen beszélhet ilyen nyelven, legyen reá elkészülve, hogy ha nem is a kirá­lyi ügyész öli meg, s nem is hozatik­us sajtó­­törvény kihágásainak fékezésére : lesz idő — és már nincs messze — midőn a fölzúdult közvélemény fogja mint a megbélyegzetteket kiutasítani az ilyen sajtót a benett emberek társaságából. B. K. I. A Skene-féle szállítási szerződés. A szerződés, melyet a közös hadügyminiszter 1870-ben egy nagyiparosokból, élükön Scene Alfréd­del, álló konzorcziummal öt évre kötött a közös had­sereg ruházatának s fölszerelésének szállítása ügyé­­­ben, már több idő óta élénk vita és támadás tárgyát képezi. Azt vetik e szerződés és a konzorczium sze­mére, hogy általa oly egyedáruság inauguráltatott, mely minden más versenygést s igy a fokozatos javu­lás reményét eo ipso kizárja, hogy az iparra nézve kártékony, hogy drága, hogy szállításaiban nem pontos és nem szolid. Az iparosok, különböző egye­sületek kereskedelmi kamarák s más érdekelt testü­letek a reichsráthnál, majd pedig az illető szakmi­nisztereknél panaszkodni ezért meg nem szűntek. Ez a kormányokat gondolkozásra bírta, s az utolsó de­­legáczió is ez ügyben enquétet rendelt el, mely mind­két országból vett szakférfiakból állván, a szerződés további föntartása vagy fen­nem tartása iránt hatá­rozatot volt mondandó. Ez az enquéte, mint tudva van, a közös hadügyminiszter kivételével egyhangú­lag kimondta a szerződés fölmondásának s­zükségét. Minthogy azonban a hadügyminiszter a szerződést a ka­tonai érdekek szempontjából igen előnyösnek találja, az enquéte eredmény nélkül oszlott szét, és a jövő delegá­­czió fogja végleg eldönteni, fenmaradjon-e a famozus szerződés vagy sem. S épen azért, mert a dolog eldön­tése küszöbön áll, e pillanatban nem lesz érdektelen a tényálladékra, s a szerződés történetére visszate­kinteni. A fekene-féle szállítási szerződésnek sajátságos előzménye van. A katonák ruházata ugyanis 1869-ig a hadügyminisztériumot saját költségén terhelte. Ad­dig e czélra az úgynevezett „fölszerelési bizottságok( Glonturs Commissionen) léteztek s ilyen hrat volt. E bizottságok csak kész szövetek feldolgozásával fog­lalkoztak, melyek a szállítási vállalkozók által be­küldettek. Az ily szállítók közül az osztrák ipar len­dületével csakhamar találkozott egy-egy kiválóbb, ki a többi fölött kitűnt. Másrészt a fölszerelési bizottsá­gok is elvesztvén nagyobb munkakörüket, egyszerű általvevő közegekké alacsonyultak, melyek a már feldolgozott árukat átvették a szállítóktól, s anélkül, hogy valamit változtattak volna rajtuk, egy­szerűen átadták annak idejében a hadtesteknek. De e sülyedésnek nem voltak a bizottságok maguk okai hanem a hadi felügyelőség és a hadsereg azelőtt való­ szervezete. Mindenütt a takarékossági szempont túl­zottsága ártott, úgy hogy a készletek alig fedez­ték a szükségletet, fölöslegről pedig rendkívüli czé­­lokra, mint háborúra stb. szó sem volt. E kö­rülmény kapcsolatban az osztrák ipar hatalmas lendületével, a katonai szervezet ferdeségeivel, a háborúkban tett szomorú tapasztalatokkal utat tört azon eszmének, hogy az összes hadfelszere­­lési anyag előteremtése a magán­iparra bizassék. Az eszme pártolói között ép úgy ott volt a reichsváth mint a delegáczió és a szakminiszter, s csak életbelépteté­sének módozata iránt folyt a diskusszió. Előbb az egyes szállítandó anyagok szerint akarták csopor­tonként kiadni a munkálatokat, mint posztóra, vá­szonra, síbre külön-külön vállalkozóknak, de e mód nagyon bonyodalmasnak­ találtatván, csakhamar az ö­s­s­z­e­s katonai fölszerelés tétetett az ajánlati alku­dozások alapjává, a­hol is végre a Bkene Alfréd és társai féle konzorczium találtatott a katonai czéloknak leginkább megfelelőnek. A konzorczium a hadügyminiszternek 12 pont­ban terjeszti elő szerződését. E szerződés legfonto­sabb része azonban a hadi tartalék készletek fentartásáról szóló pontozatok. E kész­letek értéke 2.7000,000 forintra becsültetett, és hiva­tásuk az lenne, hogy a koucziók helyét pótolják. A konzorczium kötelezte magát, hogy a megrendelt b­é­­keszükségleten fölül az évi szükséglet egy har­madáig az illető évre nézve megállapított ár mellett, és a megrendelés után hat hónap alatt be fogja a tar­talékkészletet szállítani. A tőke, melyet a kon­zorczium a hadi készletekbe fektetett, hat %-al lenne kamatosítandó. Ha a hadi tartalék-készle­tek valamely hadi fölszerelés esetére kimeríttetnének, fizetésük azonnal bekövetkezzék, a konzorczium el­lenben köteles, e tartalék-készleteket kilen­cz hó­nap múlva ismét teljesen, és pedig az ismét beszállí­tás esetére megállapított ár mellett megtéríteni, to­vábbá akközben máskaveziót hatszázezer forint­nyi értékben letenni, mely azonban számára a fölsze­s anderidi körbe vándorol; egy „drop“ brandy szin­tén igénybe vétetik. Aztán hallgatás, olvasás folyik tovább, zavartalan nyugalommal. Persze, az elemek különbözők, s a tökély különböző fokán. Hajós le­génynek nem árt az ital; a szabók, — megismerhetők arisztokratikus kezeikről — leghamarabb bekapnak, s legtüzesebben politizálnak ; a kocsisok még csak a bagózási korszakban vannak, mely tudvalevőleg nem ártalmas, s a­mennyiben az amerikai parlament ház­szabályai megengedik (azon föltevéssel, hogy a más kalapjába köpni nem szabad), nem is nemzetietlen. Gépészek, gyármunkások örülnek a szabad légnek, s örömeik fokozásáról jól gondolkodtak ; kifent hajok, mogorva bajuszok a strikeot hirdeti, hanem a mo­solygó arcz, az nyíltan mondja, hogy a brandy ellen nincs helye a strike-nak soha. Mit Loch Goil ? Mit zuhogó patakok, zummogó fenyvesek, kopasz sziklák, rengő tavak ? mik mind­ezek. A fedélzeten megharsan a dal, valami nemzeti dal. „A világ sem bir velünk: ha mi, fiuk, mind ös­­­szetartunk.“ Dehogy bir, dehogy bir. Még a police­man sem bir, pedig az több, mint a világ. — A dalt visszavetik a csendes hullámok, a néma sziklák; a visszafojtott lelkesedés kitör, ki­dünnyögve csönde­sen, ki ordítva, ki rikácsolva, egyik erősen, másik gyöngén, hölgyek sopránban, kocsisok basszusban utánna zengik a refraint: „A világ sem bír velünk : ha mi, fiuk, mind összetartunk.“ Hát a hölgyeknek nem kell összetartani ? El­romlott társadalom. Kezdj rá más nótát, a mi a höl­gyek erényét dicsőíti; legyen gael, mely a Ben Lo­mond magaslatán zendült meg először, s szájról szájra járt az ősi erdőben; legyen ír, dunnyogó, csöndes; legyen angol, merész, csavargó; csak dal, hősi s a hölgyek erényeit dicsérő. Hölgyek is vannak itt, kik méltók mihozzánk; úgy tudnak írni, mint mi; ép úgy mulatnak, mint mi; lármával, zajjal — részegen. Csitt, az utolsó „hu­ha“ némuljon el; parthoz közeledünk; nem sokára megkondul az éjfél, s akkor aztán csend álljon be; hintsetek hamut fejetekre; Sabbath van, az űrnapja; a szombat délutáni olcsó kirándulásnak vége. György Endre. relési eszközüknek a hadi tartalékkészletek számára való beszállítási aránya szerint a konzorcziumnak vissza fog szolgáltattatni. Ezek azon pontok, melyek ellen a magánipar leginkább kikel, míg katonai részről a szerződés elő­nyösnek állíttatik. A két szempont tárgyilagos meg­ítélése a dolog világosságának nem fog ártani. A konzorczium annyi jótállási feltéte­leket szabott ki magának, hogy a szállí­tási üzletnél aligha valamit veszthet, a­mit különben tőle nem is követel senki. Jelenleg szerencsésen keresztül állotta az átmeneti korszakot, a hadi tartalék-készletek leszállítvák és igy minden eshetőségeknek bátran szemébe nézhet. Világos, hogy a konzorczium a maga szempontjából egészen helyesen cselekedett, és nem lehet megkí­­vánni tőle, hogy áldozatot hozzon egy államnak! Ka­tonai szempontból mindenesetre előnyösnek látszik e szerződés pontozatainak világos, egyszerű szerkesz­tésénél és azon biztosságnál fogva, mely látszólag azokban rejlik. Az árszükségletek pri­liminálásának czélja lényegesen egyszerűsítve van az által,hogy egyes vállalkozóval könnyebb az alkudozás, mintha több szállító volna. De ez aztán minden, a­mi jót a szerződésről mondani lehet katonai szempontból.­­ A szerződés semmi biztosítékot nem nyújt a háború esetére; mai nap oly gyorsan folynak le a háborúk, hogy megtörténhetik az az eset, miszerint már vége lesz a háborúnak, még mielőtt a hadikészletekre való szállítmányokat megkapta a konzorcziumtól. Hogy is ne! ha maga a hadügyminisztérium négy illetőleg ha­t h­ónap­i szá­llítás­i időt engedett meg ily esetre a társaságnak. Oly háborúban tehát, mint minő volt az 1859. és 1866-ik évi, s a legutolsó is, a szerződés semmi praktikus haszonnal nem fog járni; ellenben győztes és az ország határán kívül folytatott háborúban, hol a honi ipar tevékenysége úgy sincs föltartóztatva, kon­zorczium nélkül is és tisztán konkurrenczia utján szinte szerezhet magának a hadügyminisztérium a kárba veszett készletekért új készleteket. Azt is szokták katonai részen nagy előnyképen emlegetni, hogy a hadi tartalék-készletek 2,700000 frt értékben tartatnak jön a társaság által. Közelebb nézve e pontot azonban, s tekintve ama költséget, me­lyet az államnak a szerződés e pontja okoz, sokat veszt az jelentőségéből. A társaság az ily készletekbe r­ak­o­tt ha­d­i­s­z­e­r­ek­e­t drágán sózza az ál­lamra s 6%-át is bele sz­ámítja azonfelül. Ha tehát az okokat mérlegeljük pro és contra, azt fogjuk találni, hogy még akkor is, ha csupán a katonai szempontra szorítkozunk, e szerződést hadse­regünk harczképességére nézve nem tarthatjuk fel­tétlenül szükségesnek. Hadseregünk hadiszervezete jelenleg jó alapon nyugszik, az egész hadi állományra készen vannak a felszerelési eszközök, és ha a had­ügyminiszter a kovézió fejében nála letett hadi tarta­lékkészletet tulajdonába veszi, a Skene-féle szerződés felbontása lehetetlen hogy annyira ártson hadsere­günk érdekének, mint ezt a hadügyér az enquéte-hoz intézett beadványában állítja. Az osztrák-magyar hadsereg statisztiká­járól. A birodalom hadserege békében 16,700 tisztet és hivatalnokot, 280,127 főnyi legénységet, 47,315 lovat, 724 löveget és 2302 járművet számít. A külön­féle fegyvernemek aránya békében ez : 1000 gyalo­gosra 214 lovas, 4 üteg, 263 ló és 12 jármű esik. A tisztek aránya a legénységhez úgy áll a gyalogcsapa­toknál mint 1 : 20’76, a lovasoknál mint 1 : 24‘54, a tüzérségnél mint 1: 19'4, a műcsapatoknál mint 1: 24'7, az egészségügyi csapatosztálynál 1: 36T4, szekerészetnél 1: 11T8. Hadilábon azonban a közös hadsereg 29,316 tisztet és hivatalnokot, 1,002,649, főnyi legénységet, 161,645 lovat, 1680 löveget és 22,610 járművet foglal magában. A fegyvernemek aránya itt következőleg módosul : 1000 gyalogra esik 80 lovas, 22 löveg, 214 ló és 30 jármű. A tisztek ará­nya a legénységhez : a gyalogcsapatoknál 1 : 40'9, a lovasságnál 1 : 25'5, a tüzérségnél 1 : 36'7, a mű­­csapatoknál 1 : 41'8, az egészségügyi csapatoknál 1 : 52'4, a szekerészetnél 1 : 30'3. A „Magyarországi tanító-egyletek szö­vetsége“ az eddig történt bejelentések után ítélve, sikerülni fog. A csatlakozó egyletek névsora az ülést megelőzőleg a lapokban közölve lesz. Mennél örven­­detesb hírek érkeznek hozzánk a haza különféle vi­dékeiről, annál szomorúbban hatott ránk azon körül­mény, hogy a népnevelők pesti egyletének 120 tagja kö­zül m. h. 31-én 18­ ember összegyűlvén „közgyűlésileg“ elnevezte a „Budai tanitó-egylet“ kezdeményezését: jogbitorlás és jogfosztás, meg jogcsorbításnak. Ha va­laki látta fölhívásunkhoz mellékelt jegyzőkönyvünket, tudni fogja, hogy mi a pesti tanitóegylet kezdménye­­zésére két évig vártunk, hogy erre vártunk még azután is, midőn a pécsi tanitóegylet minket szólított fel a kezdeményezés megtagadására. Ámbár a fölszó­­lítás nyilvánosan történt, a pesti egylet mégsem éb­redt tettre. Ezenkívül mi egy magyarországi tanitó­­egyletet veszedelmesnek tartunk. Áldást a tanügyre csak a létező tanitó-egyleteknek szövetségétől várunk, úgy látszik a pesti 18 tanító nem fogta fel a különs­é­­get, a­mely létezik egy „országos tanitóegylet“ és a a tanitóegyleteknek országos szövetsége közt, mert különben 31-dik közgyűlésükben nem mondhatták volna, hogy tervrajzunk nem foglal magában semmi újat. Az eszme mint a tanitóegyleteknek egymásközti szövetségében van kifejtve, annyira uj, hogy a német­­országi tanítók az egyesülés egyedüli lehetséges mó­dozatának tüntetik föl. Húsz év óta keresték az egye­sülés alakját s íme most a „Budai tanitóegylet“-ben először fölmerült szövetkezési eszmében lelték föl. A 18-20 tanítót tehát csakis szűkkeblűség vezérelte, nem bántja őket más, mint a „szerepvivés utáni só­várgás“ és a „feltűnési viszketeg“. Bizton his­szük, hogy a pesti tanítók jobbjai nem fogják tűrni, hogy 18 pesti egyleti tag pellengérre állítsa az összes fővá­rosi tanítóságot, nem fogják nyugodtan elviselni, hogy az ország színe előtt épen a pesti tanítóság té­tessék nevetségessé. Buda­pest, aug. 3. A „Magyar­­országi tanitóegyletek szövetség létesítésére kikötött bizottság. _________ A föntebb említett lámpaoszlopoknak előállítása iránt rövid idő alatt csődület fog kiíratni, melynél meg fog jegyeztetni, hogy a 200 darab lámpaoszlop­ból 80 darabnak még ez év folytán el kellene készül­nie, és pedig köteles lesz vállalkozó a felszólítás után 8 nap múlva hetenkint 10 darabot szállítani. Rosenberg Józseffel, a sugárútba eső ingatlan­­sága iránt megkötött szerződés helybenhagyatott. Az egyetem orvosi kara számára a Luezenba­­cher-féle üllői úti 13. és 14. számú telek szemeltetett ki, miután azonban ezen telken egy utcza nyitási kö­telezettség telekkönyvileg ki van tüntetve, föl fog szó­­líttatni Pest város közönsége, hogy miután az átalános szabályozás szerint ezen utczanyitás kérdése elejte­­tett, amennyiben a kérdéses utczát a maga részéről sem óhajtaná kinyittatni, a fönt említett telekkönyvi megszorítás törlése iránt az engedélyt, azonban oly megszorítással adja ki, hogy a környező utczák sza­bályozásához szükségelt csekély terjedőkért, kártala­nítás nem fog fizettetni. A Kecskemét városát tulajdonjogilag illető, zöldfa- és borz-utcza sarkán levít telek iránt, az építési engedély akadálytalanul ki fog adatni. .A­ zsibáros csarnok társulattá megvett telek tulajdonosainak kérvénye folytán, a tervvázlat ki fog adatni, és a tárgy a beváltandó terjedők becsértékének megállapítása tekintetéből, az egyeztető bizottságnak fog átadatni. Az illetékes váczi szolgabiróság részéről Rotitsch és Steinernek az újpesti kikötő sziget és Duna köze­lében, egy spodium-gyár fölállitásához az engedély kiadatott. Miután azonban tudva van, hogy az ily nemű gyártás nagy mennyiségű dögleletes bűzt terjeszt, s hogy a légkört fojtó ammóniák bűzzel tölti el, mely a szél irányában mértföldekre elterjed, s a hol a viz föl­­szinével érintkezik az által fölszivatik, s igy a vizet is megfertőztetni, amiért és igazságrend­i tekin­tetből kettős szempontból is veszélyes ; — föl fog kéretni ennélfogva a magyar királyi bel­ügyminisztérium és megye közönsége, miszerint ezen egészségi szempontból annyira veszélyes gyárnak föl­­álitását megakadályozni szíveskedjenek. Miután továbbá a fővárosi közmunkák tanácsa az 1870. évi X. törvényczikk értelmében az átalános szabályozási terv megállapítása alkalmával működési körét a budapesttel határos területre is kiterjeszt­heti, utasíttatott a műszaki osztály, miszerint a fővá­ros egész környékére nézve egy részletes tervet ké­szítsen, melyben kitüntetve legyen, hogy a város kö­zelében hol és minő gyárak fölállítása fog megen­gedtetni. Ezen terv annak idejében Pes megye közön­ségével tanulmányozás és nyilatkozat végett közöl­­tetni, s ezek folytán véglegesen fog megállapittatni, s jövőben előforduló eseteknél a hatóságoknál szabály­ként fog tekintetni, s így a főváros egészségi ügye fölmerülhető hason esetéstől meg fog avatni. Fuchs Lipót, háza zsindelytetőzete végett a Buda vár­os közönsége által kiszabott büntetésnek elengedése, és Zeitler Jakabnak kőbányai telke föl­osztásának meghosszabbítása iránti felfolyamodásának hely nem adatván, a városi közönség határozatai helybenhagyattak. Kruj Benedek építési kérvényét Buda város közönsége a Gellérthegy­, Naphegy, és Jánoshegy­­utczának szabályozási terveivel kapcsolatban mutatta be, miután azonban egy ily jelentékeny szabályozás­nak az átalános szabályozási tervezetből leendő kisza­­kítása és előleges megállapítása czélszerűnek nem mutatkozik, a fővárosi közmunkák tanácsa ezen sza­bályozások érdemleges elintézésébe nem bocsájtko­­zott. Nehogy azonban Kruj Benedek építési kérvé­nye még hosszabb időre visszatartassék, a kérelme­zett engedély oly megjegyzéssel fog kiadatni, misze­rint a Gellérthegy­ utczának szélessége a jelenlegi 8 ölben fog megmaradni. Pest város közönsége által a csillag-utczában lé­tesítendő kövezési és csatornázási munkálatok ellen észrevétel föl nem merült, s ezen munkálatok a be­mutatott tervek alapján akadálytalanul foganatosít­hatók. Következő építési engedélyek akadálytalanul kiadattak : Az első magyar serfőző részvénytársulat­nak, Kőbányán a jászberényi uton fekvő telkén­ Schmidt Ferencznek a Ferenczváros soroksári utczá­­ban 12.3/49. sz. alatt. Fleischmann Mórnak a Teréz­város 2 szerecseny utezában. German F.-nek a kőbá­nyai uj hegyen ,34. sz. alatt. Sinkovits Ferencznek a Józsefváros névtelen utczában 793. sz. alatt. Kocsi Henriknek a Józsefváros naputczában 226/e sz. alatt. Az izraelita nőegyletnek a Terézváros körút és Va­­lero­ utcza sarkán 5. sz. a. A jegyzőkönyv hitelesítésével Sebastian­ és Cserhalmay Ferencz tanácstag urak bízattak meg. A fővárosi közmunkák tanácsából. Buda, augusztus 3. Gróf Szapáry Géza alelnök távolléte folytán az ülés b. Podmanitzky Frigyes tanácstag által nyit­tatott meg és vezettetett. Az ülés főtárgyát a váczi- és ország­uti boule­­vardon elhelyezendő lámpaoszlopok és tartók kérdése képezte. Az oszlopokat illetőleg Párisból egy minta ho­zatott meg, miután ez azonban a kívánalmaknak meg nem felelő, rajz után egy másik mintának ké­szítése eszközöltetett. A lámpát illetőleg a Párisból hozatott minta fo­gadtatott el. Az egész boulevardon körülbelül 200 lámpaosz­lop és 200 lámpakar fog szükségeltetni, melyek bron­­zíroztatni fognak. Egy lámpaoszlop hozzávető számítás szerint bronzírozással és lámpával 203 frtba, egy lámpakar pedig bronzírozással és lámpával együtt 92 forintba fogna kerülni, s így az egész boulevard világítási készlete mintegy 59,000 frtba jőne. Miután azonban a gáztársulat Pest városában az egyszerű lámpaoszlopok, lámpakar és lámpák elő­állítására kötelezettséggel bír, minek folytán a fönti összegből mintegy 14,400 frt viselése őt illeti, a fent említett világítási készlet költsége e szerint 44,600 frtra olvadna le, mely összegből még a csődület alkal­mával is valószínűleg megtakarítás fog tétethetni. Az ekként előállítandó lámpaoszlopok, karok és lámpák annak idejében a légszesz-társulattól, mind­azon­által a többi egyszerű városi készletekkel egyenlő arányban és a várossal fönálló szerződés értelmében be fognak váltazni. KÜLFÖLD, Pest, augu­B­.tiia 3. A német császár fogadására, mint távir­­ják,A^­Berther báró és Sweinitz alezredes is Salzburgba ment. A porosz koronaörökös Berchtesgadenból a salzburgi vaspálya indóh­ázához megy atyja üdvözlé­sére. A hivatalos fogadás a vasúti indóháznál fog tör­ténni, hol a helytartó, a polgármester s a tiszteletőr­­ség várakozni fog a császárrá. A császár a „Károly főherczeg“-hez czimzett vendéglőben száll meg. A ház már virágokkal van földiszitve; a császár szobája a második emeleten s egészen egyszerűen van búto­rozva. A császár Salzburgból, hova ma érkezik meg, holnap Berchtesgadenbe rándul a koronaherczegi pár­hoz, de már este 8 órakor ismét visszatér Salzburgba. Ferencz József­­ felsége csak Vilmos császár­nak Gasteinból való visszatérte alkalmával megy Salzburgba. czia A franczia kölcsön roppant sikere a fran­­zsurnalisztikát valóságos lázas lelkesedésbe hozta. Nem csak a különben is habozni szokott lapok hanem még az oly komoly és higgadt közlönyök is, mint a „Journal des Debats“' s a „La Presse” ez alkalommal kikelnek magukból, s lelkesüléstől pi­rosló arczczal lépnek közönségük elé. A párisi „Presse” p. o. igy i­: „Az 1870-és 1871-diki háború szerencsétlenségeinek és hibáinknak megfizetésére kibocsátott kölcsön, ezen háború e­lső revanchója. Pénzügyi és erkölcsi életerőnknek hozott hódolat, bizonysága ez, eddig közönyös, vagy bizalmatlan barátaink rokonszenvének; sőt ezen ro­­konszenv ellenségeink által is ellenjegyeztetett, s pedig nem terméketlen szavakkal, hanem a pénz gyümölcsöző ékes szólásával. Valóban, a büszkeség és remény érzete megengedhető hazánknak, az anyagi közreműködés azon elánjával szemben, mely az ide­gent szerencsétlenségeinkért való adófizetővé teszi.* A franczia kölcsön óriási sikerének alkal­mából a mérsékelt baloldal Albert Grevy, Levoger, Humbert, Rolland és Faye urakat Thiershez küldte, hogy neki köszönetet mondjanak. Thiers a küldött­séget, mint el lehet képzelni, jól fogadta. Ez alka­lommal Thiers ismét megerősítette a köztársasági ál­lamforma iránti bizalmát, így szólva: „Államformánk választása czéljából először a tengerszoroson, majd az óczeánon mentünk át; ezen utóbbi utunk sikerült, maradjunk tehát az uj világ­ban.* Thiers erre a kölcsön sikerére tért át, melynek fejtegetésétől csak egy lépést kellett tennie a külpo­litikai helyzetig. Ezt Thiers kiválólag békés jellegű­nek nevezte. íróasztaláról egy hozzáérkezett sür­gönyt hozott, mely a c­árnak a fejedelmek találkozá­sában való részvétét jelezte. Ezen eseménynek az európai békére nézve nagy

Next