Reform, 1872. augusztus (4. évfolyam, 208-238. szám)
1872-08-04 / 211. szám
riilt a részletekről, imint lisszlik, elég pontosan értesültünk, előadjuk azt, mert ez nemcsak egyszerű iskolai kérdés, hanem a nemzetiségnek és az összes katholikus Magyarország kultúrájának kérdése is, mely sem több sem kevesebb a fél magyar nemzet kultúrkérdésénél. Az egyetemi tanács májusi ülésében történt, hogy az egyetem mostani rektora a magyar nyelvnek a theologiai kar minden tanszékeiben legott a következő 1872/3-ki tanév kezdetén behozatalát indítványozta. Elfogadta azt az egyetemi tanácsnak minden világi tagja, helyeselte egyenesen és őszintén a theologiai kar dékánja is és fölajánlotta magát saját tárgyát, a theologia fundamentálist, mely pedig nem tartozik a könnyek közé, bármikor magyarul tanitani, mi épen nem volt meglepő egy benediktinustól, t. i. oly szerzet tagjától, mely minden mások felett érdemesült a magyar nemzet kultúrájáról, mely a magyar irodalomnak annyi kitűnőséget adott, s melynek tagjai más kath. papoknál függetlenebbek,mert életczéljok nem kanonokság,nem püspökség, hanem fölvállalt tanitói rendeltetésük hit teljesítése; mig ugyanazon kar prodékánjának nyugtalanságából és hímezés-hámozásából nem jót lehete sejteni, midőn a tanács az érdeklett karnak szokás szerinti meghallgatását elhatározta. S ezen nem jó be is következett; a kar száz nehézséget gördített az indítvány ellen, azonban hogy a miniszter kegyét se koczkáztassa, kinek midőn egy országos törvény végrehajtása kéretik, félő volt, hogy nem késik az egyetem kérésének megfelelni, azt is kijelentette, hogy kész azt teljesíteni, ha a miniszter megparancsolja. Tehát a miniszter neki több a törvénynél, s a tisztelt kar mégis képes volna a nehézségeket legyőzni, csak — akarni kell. Akarni, mint a debreczeni kollégium hetven év előtt, midőn a theologiai tárgyaknak magyarul előadását nemcsak elhatározta, hanem azonnal meg is kezdette. Pedig mily okokkal támogatta a rektor indítványát, melyeknek megczáfolása teszi a theologiai kar úgynevezett véleményes jelentését, de ezeket, a tárgy országos fontosságánál fogva hadd mondjak el egy második czikkben. Pest, augusztus 3. A sajtószabadságnak két védelmére az összes ellenzéki lapirodalom, mikor azt meg nem támadja senki. Jajveszékelnek, mintha rájuk fakadt volna az Ítélet napja és a lelkiismeret furdalásai elragadták volna békéjöket. Egy a jók és igazlelküek számára alkotott szabadelvű törvény védi őket és mégis remegnek. Biztosíthatjuk őket, hogy a kormány nem fogja bántani a sajtószabadság szegénylegényeit, de előttünk hihetetlen, hogy még tovább el lehessen tűrni, amit véghez visznek. Rémeket látnak, Rádayt szagolnak, azt hiszik, szegedi vár lesz az üres váczi politikai fogságból, s mi hiába vállalkozunk a hálátlan szerepre őket megnyugtatni, mert ők hiszik, hogy őket üldözik. A nyughatatlan eszeveszetteknél gyakori jelenség az, hogy minden jámbor emberben üldözőiket vélik fölismerhetni. Pedig Magyarországban valódi sajtószabadság van, nemcsak van, hanem lesz is. Azért, hogy visszaélnek vele galádul, azért még egy hajszálnyi szabadságától sem fosztjuk meg a nemzetet. Azért, hogy éretlen sok része politikai irodalmunknak, egy másik része pedig érdemetlen a sajtószabadságra, azért nem fogjuk azt magunktól megvonni, meg amazoktól sem. A szabadság napja Magyarországon, melyet a Deák-párt ismét fölkeltett, egyaránt süssön jókra és gonoszokra, s ha megtermi búza között a konkolyt is, nem erőszakos gyomlálással, hanem a rósz gyümölcs kirostálásával vélünk a bajon segíthetni. A sajtószabadság nálunk is hadd gyógyítsa maga a sebeket, melyeket ejtett. Ha szigort követelünk — ha egyik czikkírónk a sajtótörvény revízióját óhajtotta — a szigor nem a politikai szabad vélemény elfojtására legyen alkalmazva, hanem a személyes becsület a rágalom emésztette magánjellem védelmére. A politikai szabadság sajtónkban föltétlen legyen — egész azon határig, ahol a hűtlenség közbűnténye kezdődik. Az ellenzéki sajtó egy része persze régen eljutott ezen határig, s azon túl is lépett nem egyszer, a valahol erénynek ne számítanának, s voltaképen az egész mesterség abból áll, bűneinknek megtalálni a társadalom azon rétegét, a hol azok az erény dicsőségében ragyognak fönt. így gyakorolhatunk a maga helyén minden hunt, s a társadalom minden megfelelő rétege imádni s csodálni fogja erényünket. Az üzlet végre is üzlet. A skótokról azt beszélik, hogy mihelyt kiveti őket a hajó egy puszta szigetre , rögtön üzletet nyitnak. A szombat délutáni olcsó kirándulásnak is megvannak a maga üzletei. Itt kóborog a hajón a csizmatisztitó fiú, egész gyárát hordva kezében, megáll előtted, szellemi fensőségének s tisztitó hatásának teljes öntudatában néz piszkos czipődre. „Csizmát tisztitok, uram. Hogy lehet ily piszkos czipőben járni egy gentlemannek.“ Meg vagy fogva. Ráteszed az emelvényre lábadat, a gép mozgásba jön, s fénylő czipőid hirdetik a szombat délutáni olcsó kirándulás bölcseségét, azt, hogy gentleman vagy, s azt, hogy nem sajnálod azt az egy pennyt, a mit a tisztaság oltárára áldoztál. Azután jön a gyufaáruló Rendesen félpenczeért ad egy skatulyát. Matolai képviselő a magyar birodalom parliamentjében szép angyali kis leány formájában rajzolta. Fából vaskarika. Csúnya, vén asszony, foga sincs, a minél fogva szájából még erősebben érzik a megivott szeszes italok különböző nemeinek nagy sokasága. Kuncsorog, rimánkodik, és haragszik, ha nem csinálsz vásárt. Hiába mented magad, hogy nem vagy pipás, hogy van már hat is a zsebedben, venni kell, vagy élvezned a pálinkát igy — per mopsz. Azután jönnek a zajosabb mesterségek : vallók, sánták és siketek. A púpos sem ritka, sokszor ráadásul. Ez mind nem történetes, de az üzlet kelléke. Kern koldul, azt nem engedi büszkesége. Talán nem is succedálna. — Hanem van hegedűje s hangja. Pompás „pár nobile.“ Három húros hegedű, gyantázatlan vonó is — borzasztóan meggyantázott hang. Nemzeti ének, nemzeti dal; vallásos hymnus; musichalli nóta . . minden nagy változatban, s nagy borzasztóságban. Keresztények, sirjatók. Ennek fele sem tréfa; énekel is hozzá, és mimikát is ad hozzá. Ha nincs fogalmad a diszharmónia harmóniájáról, jó lesz meghallgatni. A nyiszorgó vonó, rikácsoló hegedű, génbecsületet pedig politikai fanatizmusból minden nap megsérti, s rágalmakkal harczol a miniszterelnöktől kezdve a kapusig mindenki ellen, aki az államnak szolgál és az írótól kezdve a vidéki néptanítóig mindenki ellen, aki a Deák-párt tagja, s ennek elveiért küzdeni kész. Megsértése-e a sajtószabadságnak, ha a kormány az esküdtszékre és a független bíróságra appellál egy Tóvölgyi Titusz ellen, ki a kormány tagjait „ismert rablóknak” nevezi? Tiszteletlenség volna a szabadság iránt és megvetése lenne a közvéleményre, ha az igy sértett nem kérne elégtételt a törvénytől és a törvényes eljárástól. ii. választások alatt „gyilkos” névvel illette az ellenzéki sajtó egyik választott közhivatalnokot, mert az a kővel dobáló tömeg ellen a karhatalommal védelmezte meg az úri osztályt. Amely sajtónak az ilyen tiltva nincs, vaj-e annak joga panaszkodni a sajtószabadságért és nem-e kelti föl azon gyanút, hogy érzi, miszerint aláássa és veszélyezteti a népjogok ezen palládiumát? A balpárti fanatizmus az „Ellenőr” és „Magyar Ujság”-ban, az ellenzéki zugirodalom a „Gyorsposta”-ban, „Igazmondó“-ban, „Népzászlója”-ban, „Ludas Matyi”-ban megmételyezi úgy a politikai pártéletet, mint az alsó néposztályt, s mihelyest valaki nekik fordul és szemek közé néz, ők, kik a szellemi orgyilok mesterségét űzik, a szabadság szent lobogójával takaróznak, s menhelyet lelnek azon tiszteletben, melylyel a Deák-párt a szabadság iránt viseltetik nem a zsarnokság, hanem a törvény szigora elől. S tán változtak, mióta a választásoknak vége? Korántsem. Dühöngnek tovább, s egyre a magán és a közjellemeket támadják meg. Egyik legspeczifikusabb példa rá a „Gyorsposta”, mely a „Pester Lloyd” ellen, mely első fakadott ki ezen galád irodalom ellen, ily modorban, és ily fegyverekkel harczol, mint a következő mondatokból látszik: „Gyönyörűséges mákvirág! Be szép egy állat is vagy, hátha még németül tudnál! Csakhogy megismerjük ám hangjáról a madarat, s neked Mózsi, nagyszerű Leberwurst járhatott ki ezért a czikkért, sőt ráadásul „Ganzleber-Pasteten“ is. De hát csak dúdolt sógor, most van módod benne. Még csak nem is csodálkozunk azon, hogy az ellenzéki sajtónak szenvedélyes hangja sehogy sem tetszik a te, aranyak csörgésének hallgatásához szokott füleinek, oh Naplathe! az az a hang, mely bűvöletesebb mindenféle hazafi angyal mosolyánál! Értelek Schmile! És nem is kívánunk tőled oly bolondot, hogy te még a magyarok szabadsága mellett is zsidóskodjál. Mi nem tudjuk azt neked megfizetni. Egy lap, melyet jött-mént idegenek és gschiiftemberek írnak, az mindenesetre megteheti a hasznáért, hogy a magyar ellenzéki irodalom szenvedélyessége ellen fölszólaljon és a kormányt a rablánczok csörgetésére ösztönözze, — de ha mi elismerjük azt, hogy egy ily hazátlan írók által gyártott hazátlan lap haszonért megteheti, hogy a hazafias irodalmat saját tűzhelyénél megtámadja, s német ajakkal a magyar ellen ingerelje a magyar kormányt, ám akkor ő is ismerje el, a bitang, hogy saját hazánk és szabadságunk mellett felszólalni nekünk is van annyi jogunk, mint amennyi joga van neki kormánykegyért fölszólalni a kormány mellett.“ A „Pester Lloyd”-nak méltóságán alul kellett tartania, hogy magát milyen pórias hepphepp és aljas inszinuáczió ellen védelmezze, de mi kollegiális kötelességünknek tartjuk az effajta piszkolódást, rágalmat ás vádaskodást visszautasítani és alaptalannak nyilvánítani. Megtesszük ezt önkényt, mint magyar lap és olyan közlöny, melynek függetlenségét még a mérsékeltebb balpárti lapok is elismerik, s indíttatva érezzük magunkat a „P. Lloyd-nak igazságot szolgáltatni annyival inkább, mert szerkesztője az érdemes publiczista. dr. Fáik Miksa ur Pesttől távol külföldi fürdőben tartózkodik. Hogy a „P. L.“ anyagi segélyre nem szorul, mindenki tudja, mert tavai több mint 80,000 frt tiszta jövedelme volt; hogy a kormánytól legtávolabb sem fogadna el „csörgő aranyokat” valamely czikkért, azt minden ember tudja, ki a mi sajtóviszonyainkat ismeri, hogy dr. Fáik képviselő, mint több más előttünk ismeretes tagja a szerkesztőségnek magyar honpolgár, sőt magyar anyanyelvet beszélő és író ember, nem pedig „jött-ment idegen“, azt tudhatja mindenki, akinek kutatni tetszik, hogy a „Pester Lloyd” bár német nyelven jelenik meg és — a magyar közönség rekedt hang, éktelenül vonagló arcz. Ki azzal a pennyvel, fizesd meg az adót, s aztán menj tovább, ürülj, ha a „hátad mellett a vízözön“, vagy még jobban szólva a művészet. Hiába, meg vagyon írva, művész hazája széles a világ. „Csak egy penny!“ hangzik ismét füledbe. Micsoda csak egy penny. Lehetetlen. Csak egy penny ennyi szépségért Csak egy penny! Ezt már meg kell nézni. Jaj, ha megnézted, egy penny szánja meg. Nincs erő, hamarabb megszabadulni onnan. A kosár a kezén Pandora szelenczéje: pennyvel adózunk neki. Virágok, fotográfiák, újságok és költészet. A legfrisebb költészet csak egy penny. Egyetlen egy penny. Ez alkalomra készült, hozzá tartozik az olcsó szombat délutáni kiránduláshoz. Vedd meg, ne vedd meg. Számítsd az ujjadon ki; s ha megvetted, dobd a vízbe ; a tenger vize, azt mondják, sós;s a költemény, bizony nagyon igénylené az attikai sót. De „a költőnek csak egy hazája van.“ Ily ünnepélyes olcsó kirándulás nem maradhat el ének nélkül, s aztán úgy is vizen vagyunk, olvashatunk verset. „Micsoda, ön még nem iszik?“ kérdi egy hős, aki már nem iszik, hanem aki már ivott. Élé azzal a brandys üveggel. Rád köszönti, vissza ne utasítsd, mert úgy a fejedhez mázolja, hogy az örök föltámadást darabokban várja. Húzz belőle egy „drop“-ot, aztán köszöntsd vissza. Nem utasítja vissza. Nincs olyan szénás szekér, amire még egy vilányi széna rá nem férne; olcsó kirándulás szombat délután. Észre sem veszed, hogy a „társaság“ kellő közepén vagy. A teljes, tiszta demokráczia. Azt gondolod talán, hogy az az úr, figaróval, fényesre tisztított csizmákkal, nem társalog társával, habár annak nem volt még ideje megmosni a kezét, úgy futott a public houseba, public houseból az olcsó kirándulásba ? Vagy azt hiszed, hogy a hölgyek, kik közt a szobaleány is található (a legfelső fokon) elfordulnak a férfias mulatságoktól ? Oh, nem; egy „drop“ nem árt nekik sem ; szemeik még jobban csillongnak, s a társaság nyelve még élénkebb lesz. Nehogy azt gondold, hogy az a kompánia, mely egy Weekly Timest olvas, más elemekből van összeszedve. A spanyol király elleni merénylet hire szenzácziót kelt; erre már csak inni kell. Egy darab hibájából a magyar lapoknak legyőzhetlen versenytársa bár —• de mindenkor a magyar érdek szolgája s a külföld előtt bü képviselője, az ép oly bizonyos, mint ahogy a prágai „Politik” nem német közlöny, hanem cseh lap; hogy a „Pester Lloyd“ szabadelvű lap, kétséget nem szenved ; mi igaz van tehát mindabban, amivel a szélsőballap őt vádolja? Nem-e ferdítés, gyülölség, szenvedély, rágalom szól a „Gyorsposta“ minden sorából ? Ezen egy eset száz közül illusztrálja a balpárti sajtót. Sajtó, mely így irhat, elismeréssel tartozik a magyar sajtószabadság iránt. Sajtó, mely büntetlen beszélhet ilyen nyelven, legyen reá elkészülve, hogy ha nem is a királyi ügyész öli meg, s nem is hozatikus sajtótörvény kihágásainak fékezésére : lesz idő — és már nincs messze — midőn a fölzúdult közvélemény fogja mint a megbélyegzetteket kiutasítani az ilyen sajtót a benett emberek társaságából. B. K. I. A Skene-féle szállítási szerződés. A szerződés, melyet a közös hadügyminiszter 1870-ben egy nagyiparosokból, élükön Scene Alfréddel, álló konzorcziummal öt évre kötött a közös hadsereg ruházatának s fölszerelésének szállítása ügyében, már több idő óta élénk vita és támadás tárgyát képezi. Azt vetik e szerződés és a konzorczium szemére, hogy általa oly egyedáruság inauguráltatott, mely minden más versenygést s igy a fokozatos javulás reményét eo ipso kizárja, hogy az iparra nézve kártékony, hogy drága, hogy szállításaiban nem pontos és nem szolid. Az iparosok, különböző egyesületek kereskedelmi kamarák s más érdekelt testületek a reichsráthnál, majd pedig az illető szakminisztereknél panaszkodni ezért meg nem szűntek. Ez a kormányokat gondolkozásra bírta, s az utolsó delegáczió is ez ügyben enquétet rendelt el, mely mindkét országból vett szakférfiakból állván, a szerződés további föntartása vagy fennem tartása iránt határozatot volt mondandó. Ez az enquéte, mint tudva van, a közös hadügyminiszter kivételével egyhangúlag kimondta a szerződés fölmondásának szükségét. Minthogy azonban a hadügyminiszter a szerződést a katonai érdekek szempontjából igen előnyösnek találja, az enquéte eredmény nélkül oszlott szét, és a jövő delegáczió fogja végleg eldönteni, fenmaradjon-e a famozus szerződés vagy sem. S épen azért, mert a dolog eldöntése küszöbön áll, e pillanatban nem lesz érdektelen a tényálladékra, s a szerződés történetére visszatekinteni. A fekene-féle szállítási szerződésnek sajátságos előzménye van. A katonák ruházata ugyanis 1869-ig a hadügyminisztériumot saját költségén terhelte. Addig e czélra az úgynevezett „fölszerelési bizottságok( Glonturs Commissionen) léteztek s ilyen hrat volt. E bizottságok csak kész szövetek feldolgozásával foglalkoztak, melyek a szállítási vállalkozók által beküldettek. Az ily szállítók közül az osztrák ipar lendületével csakhamar találkozott egy-egy kiválóbb, ki a többi fölött kitűnt. Másrészt a fölszerelési bizottságok is elvesztvén nagyobb munkakörüket, egyszerű általvevő közegekké alacsonyultak, melyek a már feldolgozott árukat átvették a szállítóktól, s anélkül, hogy valamit változtattak volna rajtuk, egyszerűen átadták annak idejében a hadtesteknek. De e sülyedésnek nem voltak a bizottságok maguk okai hanem a hadi felügyelőség és a hadsereg azelőtt való szervezete. Mindenütt a takarékossági szempont túlzottsága ártott, úgy hogy a készletek alig fedezték a szükségletet, fölöslegről pedig rendkívüli czélokra, mint háborúra stb. szó sem volt. E körülmény kapcsolatban az osztrák ipar hatalmas lendületével, a katonai szervezet ferdeségeivel, a háborúkban tett szomorú tapasztalatokkal utat tört azon eszmének, hogy az összes hadfelszerelési anyag előteremtése a magániparra bizassék. Az eszme pártolói között ép úgy ott volt a reichsváth mint a delegáczió és a szakminiszter, s csak életbeléptetésének módozata iránt folyt a diskusszió. Előbb az egyes szállítandó anyagok szerint akarták csoportonként kiadni a munkálatokat, mint posztóra, vászonra, síbre külön-külön vállalkozóknak, de e mód nagyon bonyodalmasnak találtatván, csakhamar az összes katonai fölszerelés tétetett az ajánlati alkudozások alapjává, ahol is végre a Bkene Alfréd és társai féle konzorczium találtatott a katonai czéloknak leginkább megfelelőnek. A konzorczium a hadügyminiszternek 12 pontban terjeszti elő szerződését. E szerződés legfontosabb része azonban a hadi tartalék készletek fentartásáról szóló pontozatok. E készletek értéke 2.7000,000 forintra becsültetett, és hivatásuk az lenne, hogy a koucziók helyét pótolják. A konzorczium kötelezte magát, hogy a megrendelt békeszükségleten fölül az évi szükséglet egy harmadáig az illető évre nézve megállapított ár mellett, és a megrendelés után hat hónap alatt be fogja a tartalékkészletet szállítani. A tőke, melyet a konzorczium a hadi készletekbe fektetett, hat %-al lenne kamatosítandó. Ha a hadi tartalék-készletek valamely hadi fölszerelés esetére kimeríttetnének, fizetésük azonnal bekövetkezzék, a konzorczium ellenben köteles, e tartalék-készleteket kilencz hónap múlva ismét teljesen, és pedig az ismét beszállítás esetére megállapított ár mellett megtéríteni, továbbá akközben máskaveziót hatszázezer forintnyi értékben letenni, mely azonban számára a fölszes anderidi körbe vándorol; egy „drop“ brandy szintén igénybe vétetik. Aztán hallgatás, olvasás folyik tovább, zavartalan nyugalommal. Persze, az elemek különbözők, s a tökély különböző fokán. Hajós legénynek nem árt az ital; a szabók, — megismerhetők arisztokratikus kezeikről — leghamarabb bekapnak, s legtüzesebben politizálnak ; a kocsisok még csak a bagózási korszakban vannak, mely tudvalevőleg nem ártalmas, s amennyiben az amerikai parlament házszabályai megengedik (azon föltevéssel, hogy a más kalapjába köpni nem szabad), nem is nemzetietlen. Gépészek, gyármunkások örülnek a szabad légnek, s örömeik fokozásáról jól gondolkodtak ; kifent hajok, mogorva bajuszok a strikeot hirdeti, hanem a mosolygó arcz, az nyíltan mondja, hogy a brandy ellen nincs helye a strike-nak soha. Mit Loch Goil ? Mit zuhogó patakok, zummogó fenyvesek, kopasz sziklák, rengő tavak ? mik mindezek. A fedélzeten megharsan a dal, valami nemzeti dal. „A világ sem bir velünk: ha mi, fiuk, mind összetartunk.“ Dehogy bir, dehogy bir. Még a policeman sem bir, pedig az több, mint a világ. — A dalt visszavetik a csendes hullámok, a néma sziklák; a visszafojtott lelkesedés kitör, kidünnyögve csöndesen, ki ordítva, ki rikácsolva, egyik erősen, másik gyöngén, hölgyek sopránban, kocsisok basszusban utánna zengik a refraint: „A világ sem bír velünk : ha mi, fiuk, mind összetartunk.“ Hát a hölgyeknek nem kell összetartani ? Elromlott társadalom. Kezdj rá más nótát, a mi a hölgyek erényét dicsőíti; legyen gael, mely a Ben Lomond magaslatán zendült meg először, s szájról szájra járt az ősi erdőben; legyen ír, dunnyogó, csöndes; legyen angol, merész, csavargó; csak dal, hősi s a hölgyek erényeit dicsérő. Hölgyek is vannak itt, kik méltók mihozzánk; úgy tudnak írni, mint mi; ép úgy mulatnak, mint mi; lármával, zajjal — részegen. Csitt, az utolsó „huha“ némuljon el; parthoz közeledünk; nem sokára megkondul az éjfél, s akkor aztán csend álljon be; hintsetek hamut fejetekre; Sabbath van, az űrnapja; a szombat délutáni olcsó kirándulásnak vége. György Endre. relési eszközüknek a hadi tartalékkészletek számára való beszállítási aránya szerint a konzorcziumnak vissza fog szolgáltattatni. Ezek azon pontok, melyek ellen a magánipar leginkább kikel, míg katonai részről a szerződés előnyösnek állíttatik. A két szempont tárgyilagos megítélése a dolog világosságának nem fog ártani. A konzorczium annyi jótállási feltételeket szabott ki magának, hogy a szállítási üzletnél aligha valamit veszthet, amit különben tőle nem is követel senki. Jelenleg szerencsésen keresztül állotta az átmeneti korszakot, a hadi tartalék-készletek leszállítvák és igy minden eshetőségeknek bátran szemébe nézhet. Világos, hogy a konzorczium a maga szempontjából egészen helyesen cselekedett, és nem lehet megkívánni tőle, hogy áldozatot hozzon egy államnak! Katonai szempontból mindenesetre előnyösnek látszik e szerződés pontozatainak világos, egyszerű szerkesztésénél és azon biztosságnál fogva, mely látszólag azokban rejlik. Az árszükségletek priliminálásának czélja lényegesen egyszerűsítve van az által,hogy egyes vállalkozóval könnyebb az alkudozás, mintha több szállító volna. De ez aztán minden, ami jót a szerződésről mondani lehet katonai szempontból. A szerződés semmi biztosítékot nem nyújt a háború esetére; mai nap oly gyorsan folynak le a háborúk, hogy megtörténhetik az az eset, miszerint már vége lesz a háborúnak, még mielőtt a hadikészletekre való szállítmányokat megkapta a konzorcziumtól. Hogy is ne! ha maga a hadügyminisztérium négy illetőleg hat hónapi szállítási időt engedett meg ily esetre a társaságnak. Oly háborúban tehát, mint minő volt az 1859. és 1866-ik évi, s a legutolsó is, a szerződés semmi praktikus haszonnal nem fog járni; ellenben győztes és az ország határán kívül folytatott háborúban, hol a honi ipar tevékenysége úgy sincs föltartóztatva, konzorczium nélkül is és tisztán konkurrenczia utján szinte szerezhet magának a hadügyminisztérium a kárba veszett készletekért új készleteket. Azt is szokták katonai részen nagy előnyképen emlegetni, hogy a hadi tartalék-készletek 2,700000 frt értékben tartatnak jön a társaság által. Közelebb nézve e pontot azonban, s tekintve ama költséget, melyet az államnak a szerződés e pontja okoz, sokat veszt az jelentőségéből. A társaság az ily készletekbe rakott hadiszereket drágán sózza az államra s 6%-át is bele számítja azonfelül. Ha tehát az okokat mérlegeljük pro és contra, azt fogjuk találni, hogy még akkor is, ha csupán a katonai szempontra szorítkozunk, e szerződést hadseregünk harczképességére nézve nem tarthatjuk feltétlenül szükségesnek. Hadseregünk hadiszervezete jelenleg jó alapon nyugszik, az egész hadi állományra készen vannak a felszerelési eszközök, és ha a hadügyminiszter a kovézió fejében nála letett hadi tartalékkészletet tulajdonába veszi, a Skene-féle szerződés felbontása lehetetlen hogy annyira ártson hadseregünk érdekének, mint ezt a hadügyér az enquéte-hoz intézett beadványában állítja. Az osztrák-magyar hadsereg statisztikájáról. A birodalom hadserege békében 16,700 tisztet és hivatalnokot, 280,127 főnyi legénységet, 47,315 lovat, 724 löveget és 2302 járművet számít. A különféle fegyvernemek aránya békében ez : 1000 gyalogosra 214 lovas, 4 üteg, 263 ló és 12 jármű esik. A tisztek aránya a legénységhez úgy áll a gyalogcsapatoknál mint 1 : 20’76, a lovasoknál mint 1 : 24‘54, a tüzérségnél mint 1: 19'4, a műcsapatoknál mint 1: 24'7, az egészségügyi csapatosztálynál 1: 36T4, szekerészetnél 1: 11T8. Hadilábon azonban a közös hadsereg 29,316 tisztet és hivatalnokot, 1,002,649, főnyi legénységet, 161,645 lovat, 1680 löveget és 22,610 járművet foglal magában. A fegyvernemek aránya itt következőleg módosul : 1000 gyalogra esik 80 lovas, 22 löveg, 214 ló és 30 jármű. A tisztek aránya a legénységhez : a gyalogcsapatoknál 1 : 40'9, a lovasságnál 1 : 25'5, a tüzérségnél 1 : 36'7, a műcsapatoknál 1 : 41'8, az egészségügyi csapatoknál 1 : 52'4, a szekerészetnél 1 : 30'3. A „Magyarországi tanító-egyletek szövetsége“ az eddig történt bejelentések után ítélve, sikerülni fog. A csatlakozó egyletek névsora az ülést megelőzőleg a lapokban közölve lesz. Mennél örvendetesb hírek érkeznek hozzánk a haza különféle vidékeiről, annál szomorúbban hatott ránk azon körülmény, hogy a népnevelők pesti egyletének 120 tagja közül m. h. 31-én 18 ember összegyűlvén „közgyűlésileg“ elnevezte a „Budai tanitó-egylet“ kezdeményezését: jogbitorlás és jogfosztás, meg jogcsorbításnak. Ha valaki látta fölhívásunkhoz mellékelt jegyzőkönyvünket, tudni fogja, hogy mi a pesti tanitóegylet kezdményezésére két évig vártunk, hogy erre vártunk még azután is, midőn a pécsi tanitóegylet minket szólított fel a kezdeményezés megtagadására. Ámbár a fölszólítás nyilvánosan történt, a pesti egylet mégsem ébredt tettre. Ezenkívül mi egy magyarországi tanitóegyletet veszedelmesnek tartunk. Áldást a tanügyre csak a létező tanitó-egyleteknek szövetségétől várunk, úgy látszik a pesti 18 tanító nem fogta fel a különséget, amely létezik egy „országos tanitóegylet“ és a a tanitóegyleteknek országos szövetsége közt, mert különben 31-dik közgyűlésükben nem mondhatták volna, hogy tervrajzunk nem foglal magában semmi újat. Az eszme mint a tanitóegyleteknek egymásközti szövetségében van kifejtve, annyira uj, hogy a németországi tanítók az egyesülés egyedüli lehetséges módozatának tüntetik föl. Húsz év óta keresték az egyesülés alakját s íme most a „Budai tanitóegylet“-ben először fölmerült szövetkezési eszmében lelték föl. A 18-20 tanítót tehát csakis szűkkeblűség vezérelte, nem bántja őket más, mint a „szerepvivés utáni sóvárgás“ és a „feltűnési viszketeg“. Bizton hisszük, hogy a pesti tanítók jobbjai nem fogják tűrni, hogy 18 pesti egyleti tag pellengérre állítsa az összes fővárosi tanítóságot, nem fogják nyugodtan elviselni, hogy az ország színe előtt épen a pesti tanítóság tétessék nevetségessé. Budapest, aug. 3. A „Magyarországi tanitóegyletek szövetség létesítésére kikötött bizottság. _________ A föntebb említett lámpaoszlopoknak előállítása iránt rövid idő alatt csődület fog kiíratni, melynél meg fog jegyeztetni, hogy a 200 darab lámpaoszlopból 80 darabnak még ez év folytán el kellene készülnie, és pedig köteles lesz vállalkozó a felszólítás után 8 nap múlva hetenkint 10 darabot szállítani. Rosenberg Józseffel, a sugárútba eső ingatlansága iránt megkötött szerződés helybenhagyatott. Az egyetem orvosi kara számára a Luezenbacher-féle üllői úti 13. és 14. számú telek szemeltetett ki, miután azonban ezen telken egy utcza nyitási kötelezettség telekkönyvileg ki van tüntetve, föl fog szólíttatni Pest város közönsége, hogy miután az átalános szabályozás szerint ezen utczanyitás kérdése elejtetett, amennyiben a kérdéses utczát a maga részéről sem óhajtaná kinyittatni, a fönt említett telekkönyvi megszorítás törlése iránt az engedélyt, azonban oly megszorítással adja ki, hogy a környező utczák szabályozásához szükségelt csekély terjedőkért, kártalanítás nem fog fizettetni. A Kecskemét városát tulajdonjogilag illető, zöldfa- és borz-utcza sarkán levít telek iránt, az építési engedély akadálytalanul ki fog adatni. .A zsibáros csarnok társulattá megvett telek tulajdonosainak kérvénye folytán, a tervvázlat ki fog adatni, és a tárgy a beváltandó terjedők becsértékének megállapítása tekintetéből, az egyeztető bizottságnak fog átadatni. Az illetékes váczi szolgabiróság részéről Rotitsch és Steinernek az újpesti kikötő sziget és Duna közelében, egy spodium-gyár fölállitásához az engedély kiadatott. Miután azonban tudva van, hogy az ily nemű gyártás nagy mennyiségű dögleletes bűzt terjeszt, s hogy a légkört fojtó ammóniák bűzzel tölti el, mely a szél irányában mértföldekre elterjed, s a hol a viz fölszinével érintkezik az által fölszivatik, s igy a vizet is megfertőztetni, amiért és igazságrendi tekintetből kettős szempontból is veszélyes ; — föl fog kéretni ennélfogva a magyar királyi belügyminisztérium és megye közönsége, miszerint ezen egészségi szempontból annyira veszélyes gyárnak fölálitását megakadályozni szíveskedjenek. Miután továbbá a fővárosi közmunkák tanácsa az 1870. évi X. törvényczikk értelmében az átalános szabályozási terv megállapítása alkalmával működési körét a budapesttel határos területre is kiterjesztheti, utasíttatott a műszaki osztály, miszerint a főváros egész környékére nézve egy részletes tervet készítsen, melyben kitüntetve legyen, hogy a város közelében hol és minő gyárak fölállítása fog megengedtetni. Ezen terv annak idejében Pes megye közönségével tanulmányozás és nyilatkozat végett közöltetni, s ezek folytán véglegesen fog megállapittatni, s jövőben előforduló eseteknél a hatóságoknál szabályként fog tekintetni, s így a főváros egészségi ügye fölmerülhető hason esetéstől meg fog avatni. Fuchs Lipót, háza zsindelytetőzete végett a Buda város közönsége által kiszabott büntetésnek elengedése, és Zeitler Jakabnak kőbányai telke fölosztásának meghosszabbítása iránti felfolyamodásának hely nem adatván, a városi közönség határozatai helybenhagyattak. Kruj Benedek építési kérvényét Buda város közönsége a Gellérthegy, Naphegy, és Jánoshegyutczának szabályozási terveivel kapcsolatban mutatta be, miután azonban egy ily jelentékeny szabályozásnak az átalános szabályozási tervezetből leendő kiszakítása és előleges megállapítása czélszerűnek nem mutatkozik, a fővárosi közmunkák tanácsa ezen szabályozások érdemleges elintézésébe nem bocsájtkozott. Nehogy azonban Kruj Benedek építési kérvénye még hosszabb időre visszatartassék, a kérelmezett engedély oly megjegyzéssel fog kiadatni, miszerint a Gellérthegy utczának szélessége a jelenlegi 8 ölben fog megmaradni. Pest város közönsége által a csillag-utczában létesítendő kövezési és csatornázási munkálatok ellen észrevétel föl nem merült, s ezen munkálatok a bemutatott tervek alapján akadálytalanul foganatosíthatók. Következő építési engedélyek akadálytalanul kiadattak : Az első magyar serfőző részvénytársulatnak, Kőbányán a jászberényi uton fekvő telkén Schmidt Ferencznek a Ferenczváros soroksári utczában 12.3/49. sz. alatt. Fleischmann Mórnak a Terézváros 2 szerecseny utezában. German F.-nek a kőbányai uj hegyen ,34. sz. alatt. Sinkovits Ferencznek a Józsefváros névtelen utczában 793. sz. alatt. Kocsi Henriknek a Józsefváros naputczában 226/e sz. alatt. Az izraelita nőegyletnek a Terézváros körút és Valero utcza sarkán 5. sz. a. A jegyzőkönyv hitelesítésével Sebastian és Cserhalmay Ferencz tanácstag urak bízattak meg. A fővárosi közmunkák tanácsából. Buda, augusztus 3. Gróf Szapáry Géza alelnök távolléte folytán az ülés b. Podmanitzky Frigyes tanácstag által nyittatott meg és vezettetett. Az ülés főtárgyát a váczi- és országuti boulevardon elhelyezendő lámpaoszlopok és tartók kérdése képezte. Az oszlopokat illetőleg Párisból egy minta hozatott meg, miután ez azonban a kívánalmaknak meg nem felelő, rajz után egy másik mintának készítése eszközöltetett. A lámpát illetőleg a Párisból hozatott minta fogadtatott el. Az egész boulevardon körülbelül 200 lámpaoszlop és 200 lámpakar fog szükségeltetni, melyek bronzíroztatni fognak. Egy lámpaoszlop hozzávető számítás szerint bronzírozással és lámpával 203 frtba, egy lámpakar pedig bronzírozással és lámpával együtt 92 forintba fogna kerülni, s így az egész boulevard világítási készlete mintegy 59,000 frtba jőne. Miután azonban a gáztársulat Pest városában az egyszerű lámpaoszlopok, lámpakar és lámpák előállítására kötelezettséggel bír, minek folytán a fönti összegből mintegy 14,400 frt viselése őt illeti, a fent említett világítási készlet költsége e szerint 44,600 frtra olvadna le, mely összegből még a csődület alkalmával is valószínűleg megtakarítás fog tétethetni. Az ekként előállítandó lámpaoszlopok, karok és lámpák annak idejében a légszesz-társulattól, mindazonáltal a többi egyszerű városi készletekkel egyenlő arányban és a várossal fönálló szerződés értelmében be fognak váltazni. KÜLFÖLD, Pest, auguB.tiia 3. A német császár fogadására, mint távirják,A^Berther báró és Sweinitz alezredes is Salzburgba ment. A porosz koronaörökös Berchtesgadenból a salzburgi vaspálya indóházához megy atyja üdvözlésére. A hivatalos fogadás a vasúti indóháznál fog történni, hol a helytartó, a polgármester s a tiszteletőrség várakozni fog a császárrá. A császár a „Károly főherczeg“-hez czimzett vendéglőben száll meg. A ház már virágokkal van földiszitve; a császár szobája a második emeleten s egészen egyszerűen van bútorozva. A császár Salzburgból, hova ma érkezik meg, holnap Berchtesgadenbe rándul a koronaherczegi párhoz, de már este 8 órakor ismét visszatér Salzburgba. Ferencz József felsége csak Vilmos császárnak Gasteinból való visszatérte alkalmával megy Salzburgba. czia A franczia kölcsön roppant sikere a franzsurnalisztikát valóságos lázas lelkesedésbe hozta. Nem csak a különben is habozni szokott lapok hanem még az oly komoly és higgadt közlönyök is, mint a „Journal des Debats“' s a „La Presse” ez alkalommal kikelnek magukból, s lelkesüléstől pirosló arczczal lépnek közönségük elé. A párisi „Presse” p. o. igy i: „Az 1870-és 1871-diki háború szerencsétlenségeinek és hibáinknak megfizetésére kibocsátott kölcsön, ezen háború első revanchója. Pénzügyi és erkölcsi életerőnknek hozott hódolat, bizonysága ez, eddig közönyös, vagy bizalmatlan barátaink rokonszenvének; sőt ezen rokonszenv ellenségeink által is ellenjegyeztetett, s pedig nem terméketlen szavakkal, hanem a pénz gyümölcsöző ékes szólásával. Valóban, a büszkeség és remény érzete megengedhető hazánknak, az anyagi közreműködés azon elánjával szemben, mely az idegent szerencsétlenségeinkért való adófizetővé teszi.* A franczia kölcsön óriási sikerének alkalmából a mérsékelt baloldal Albert Grevy, Levoger, Humbert, Rolland és Faye urakat Thiershez küldte, hogy neki köszönetet mondjanak. Thiers a küldöttséget, mint el lehet képzelni, jól fogadta. Ez alkalommal Thiers ismét megerősítette a köztársasági államforma iránti bizalmát, így szólva: „Államformánk választása czéljából először a tengerszoroson, majd az óczeánon mentünk át; ezen utóbbi utunk sikerült, maradjunk tehát az uj világban.* Thiers erre a kölcsön sikerére tért át, melynek fejtegetésétől csak egy lépést kellett tennie a külpolitikai helyzetig. Ezt Thiers kiválólag békés jellegűnek nevezte. íróasztaláról egy hozzáérkezett sürgönyt hozott, mely a cárnak a fejedelmek találkozásában való részvétét jelezte. Ezen eseménynek az európai békére nézve nagy