Reform, 1872. szeptember (4. évfolyam, 239-267. szám)

1872-09-17 / 255. szám

h­ogy ott kdt ur par­ancsoljon, s egymás üdvös intézkedéseit megrontsa. Vagy legyen Horvátországé egészen — vagy Zala vármegyéé — de egészen. Két úr­­nak nem lehet szolgálni. A magyar országos bizottság ülése. — I. ülés, szept. l­-úu. — Korelnök: M­a­j­l­á­t­h­ Antal gr. Körjegyző: P­u­l­s­z­k­y Ágost. A közös kormá­ny részéről jelen vannak : A­n­­dr’itsy Gyula gr. közös külügyminiszter, Kulin Fe­­rencz br. közös hadügyminiszter, I­olzgethan La­jos br. közös pénzügyminiszter, Benedek öi­ndor t­ábornok a közös hadügyminiszternek képviselője, Peck Frigyes br­. altengernagy a tengerészeti osz­tály főnöke, Gaál Jenő sorhajóhadnagy, Szent­­g­y­ö­r­g­y­i Gyula udvari tanácsos a legtöbb számszék képviselője, M­érey Sándor osztálytanácsos a közös pénzügyminisztérium képviselője. ülés kezdete d. u. 1 órakor. (Andrásy Gyula gr. belépvén a terembe, zajos éljenzéssel fogadtatik.) Korelnök: Mélyen tisztelt országos bizottság! Áldom az isteni gondviselést, mely megélnem engedé, hogy a kornak bár veszélyes, de mégis kedves jogá­nál fogva már negyedízben én üdvözölhetem, tisztele­temnek egész teljességével a mélyen tisztelt országos bizottságot mind összesen, mind egyenkint. Igen­is kedves nékem e jog, de nem magam­ért, hanem hogy a mélyen 1. országos bizottságot újult erővel láthatom itt egybe seregleni magasztos munkák körül. És kedves nékem e jog azért is, mert azon in­tézmény élén állhatok meg egy pillanatra, mely bár még elég ifjan s már is eléggé megpróbáltan bizo­­nyita — s hiszek a jövendőben, hogy mennél nehezebb körülmények közt, annál fényesebben fogja ezután is megbizonyitani, hogy egy részben biztositéka e monarchia szilárdságának s hiv­éje e haza érdekeinek. E szép reménynyel a mélyen I. országos bizott­ság ülésezéseit megnyitom. Pulszk­­y Ágost olvassa a delegáczió tagjainak névsorát. Távol voltak: gr. Andrásy Aladár, gr. Er­­dődy István, Házmán Ferencz, Horvát Boldizsár, Jakics Antal, Inkey Nándor, Kroznyavics Mirkó, Mis­­katovics József, Paczolay János, Prónay Gábor br., Vass­­ Sámuel gr., Zichy Nándor gr. Ezután választás történik az elnökre, alelnökre, jegyzőkre és ház­nagyra. Szavazás után korelnök kihirdeti a következő eredményt: Elnöknek gr. M­aj­l­á­t­h Antal, alelnök­­nek Perczel Béla, jegyzőknek: Bujanovics ► Sándor, Szél­l Kálmán,gr. Zichy Fer. Viktor,ház­nagynak: gr. Szapáry Antal választatott meg, mindannyi 45 szavazattal a beadott 46 szavazat közül. Az eredmény zajos éljenzéssel fogadtatott. Elnök: Mélyen tisztelt országos bizottság! Ma egy éve annak — politikai évfordulásunk szerint szá­mítva — hogy ugyancsak nekem adatott a szerencse e magas testület alakulását üdvözölhetni. Egy év egy nemzet politikai életében oly cse­kély parány, oly időatom — ha szabad az idő fo­galmát a testparányok elméletének analógiájával illetnem — hogy a­ki azon élet átalános szellemét akarná, annak alakbeli változásaiban kitüntetni az czélját —­ mert útját — s útját — mert módszerét vesztené, ha az alak helyett a tartalom, ez utolsó ré­szeit venné tárgyául. De engedje meg azon testület, mely politikai életünk naprról napra való fejlődésének következ­ményeit kifejezni — s e következményeket törvény­szabta részeiben kielégiteni van hivatva — engedje meg nekem, ki most ismételve hivattam el e munkál­kodásnak élére, hogy e csekély időköz változásait s ezek sommázatát, napi állapotainkat legalább egy rö­­­vid pillantással szemügyre vehessem. (Halljuk.) Mindenek előtt csak külső képét tekintve az európai helyzetnek, mondhatjuk bátran, hogy amaz előző nagy esemény után, mely magát világrészünk földabroszára irta föl, — semmi még csak meg sem rebbenté az állapotok nyugodalmát. Igenis érezni hittük, vagy legalább félve figyel­tük még tavaly, hogy ama nagy és hatalmas állam belbomlásnak indultával s megszokott kiegészítő nyo­­matékának vesztével tán imbolyog az európai suly­­egyen; de ma még ez utolsó aggodalma is szét van már feloszlatva minden béke­barátnak, mert európai­­lag elfogadott közvélemény, hogy évtizedek törté­nelmén kell visszamennünk, míg a békének ily tiszta képét minden tartalékkérdésekről ennyire ment meg­állapodását találjuk. Elég a helyzetnek ez áttekintése, hogy ehez ké­pes feladatunkat körvonalazzuk. Ha tavaly a letűnt háború következményi sor­sának lezajlását kellett vigyáznunk s azokkal szemben megóvnunk érdekeink sérthetlenségét s állásunk mozdulatlanságát; ma, midőn a béke európailag meg­szilárdult — ma már a létezőknek e konzerválása — többé nem mint előtérben álló feladat, csak mint a múltért való mindenkori kötelesség néz reánk. E mellett kell még tovább fejlesztenünk, mint odabenn álladalmi életünk organizmusát, úgy itt an­nak államközi viszonyainkban s önmagunkban való biztosítékait a jövendőkre szólván. Itt van a béke ideje, vele a béke áldása. De ez áldás nem kész valóság, csak lehetőség; létrehozni nekünk kötelességünk, melyért felelősek vagyunk a jövőnkde, hogy abból, a­mit tehettünk, semmit el nem mulasztottunk. Igenis, mélyen tisztelt bizottság, nekünk fej­leszteni, szervezni, alkotni kell, a jövőt minden áron óva, tehát a­ jelent lehetőleg kimérve. Ezt parancsolja — már akkor, mikor megen­gedi — a helyzet nyugodalma. Ezt parancsolá legékesebb nyelvén az a nemzet, melynek bizalmából most itt vagyunk, s e parancsolat drága nekünk, azért a kitől mondatott, s aztán a mi benne mondatik , hogy e monarchiának törvények alkotta egységében törhetlenül élni kell. Mélyen tisztelt tagtársaim! Fogadják legmé­lyebb köszönetemet megtisztelő bizodalmukért magam és tiszttársaim nevében. Ha azonban a magam részéről csak a megtisz­teltetést keresném választásomban, valóban sok az okom, hogy meghajolva kegyességük előtt, visszavo­nuljak egész szerényen az elismerésnek e nagy jutal­mával, melynél már többet úgy se remélhetek. De ha e bizodalom nyilvánulásából, a még en­nél is drágábbat, hazám parancsát hallgathatom ki, mely engem munkára hiv, a parancsolatra nincs sza­vam, csak hódoló engedelmességem­. (Élénk éljenzés.) A közös ügyek tárgyalására országosan kikül­dött és királyunk ő felsége által 1872-dik évi szep­tember 16-kára egybehivott bizottságot megalakult­­nak nyilvánitván, — tárgyalásait ezennel megnyitott­­nak jelentem ki. Adjunk majd e munkálkodásokban igazabb ki­fejezést a mindnyájunkkal közös forró óhajnak: éljen, viruljon örökké a haza, (lelkes éljenzés) éljen az em­beri lét legszélsőbb határáig népe örömére és bol­dogságára a király. (Zajos éljenzés). Andrásy Gyula gr. T.: országos bizottság! Megalakulván akként a t. országos bizottság, van szerencsém jelenteni, hogy ő felsége holnap, azaz 17-én fogja az országos bizottságot Budán a várban d. u. 2 órakor fogadni. A fogadásnak részleteiről a delegáczió igen tisztelt tagjai az elnökség útján fog­nak értesülni. Ezt előre bocsátván van szerencsém a közös minisztériumnak előterjesztéseit és pedig a kö­vetkezőket bemutatni : A közös államháztartásnak előirányzatát az 1873-ik évre az összes mellékletekkel, a közös kül­ügyminisztérium emlékiratát az 1872. évi előirány­zathoz ; a közös külügyminisztérium előterjesztését a külügyminiszteri palota belsejének helyreállítása tár­gyában ; a közös külügyminisztérium előterjesztését a párisi nagykövetségben az 1872. évben fölmerült költségek fedezése iránt; a közös hadügyminiszté­riumnak előadását az 1873. évi előirányzat indokolása tárgyában; a közös hadügyminisztériumnak előadását az 1871. év hitelmaradékainak fölhasználása tárgyá­ban ; a hazai tengerészetnek az 1873-dik évi költségvetésre vonatkozó indokolását; a közös pénzügyminisztérium fölvilágositásait az 1873-dik évi előirányzathoz ; a közös pénzügyminisztérium válaszát a bizottságok határozataira és kivonataira; a közös pénzügyminisztérium előterjesztését az ar­­cier-testőrség kincstári pótlékai, valamint a fenállott főhadsegédség nyugdíjai tárgyában ; a közös főszám­­széknek az 1873. évi előirányzatára vonatkozó elő­terjesztését ; az osztrák-magyar monarchia közös ál­lamháztartásnak 1870. évi zárszámadását, az osztrák­magyar monarchia közös államháztartásnak kezelési kimutatását az 1871. évről és a közös pénzügyminisz­térium előterjesztése, melylyel az 1870. évi zárszáma­dást, és az 1871. évi kezelési kimutatást kiséri; a kö­zös külügyminisztériumnak az 1870. évi zárszáma­dásra vonatkozó emlékiratát; a közös minisztérium előterjesztését a hadsereg 1872. évi, előirányzatához tartozó póthitelek engedélyezése tárgyában; a kö­zös minisztérium előterjesztését a Bécsben élő közös kül- és pénzügyminiszteri hivatalnokoknak 1872-re engedélyezendő drágasági pótlékok tárgyában; — a hadi tengerészet előterjesztését a felhasználási és számadási határidők meghosszabbítása tárgyában; a közös hadügyminisztériumnak előterjesztését az 1873. évi előirányzat 18. czimében előforduló árak helyreigazítására nézve. Elnök: Ő felsége ezen meghívása hódolatteljes tisztelettel vétetik tudomásul, a többi előterjesztések ki fognak nyomatni és a tisztelt tagok közt szét­osztatni. Zsedényi Ede indítványozza, hogy azonnal választassanak meg az egyes bizottságok. Elfogadtatik s a választás azonnal végrehaj­tatik. Választás után e­l­n­ö­k jelenti, hogy a közös miniszterek részéről több rendbeli leirat érkezett. Bujanovics­­ Sándor olvassa az illető miniszteri értesítéseket, melyek szerint a közös pénzügyminisz­térium képviselésére az országos bizottság jelen ülés­szaka alatt Mércy osztálytanácsos a közös hadügymi­nisztérium képviselésére Benedek Sándor tábornok­ és osztályfőnök,­­ a közös hadügyminisztérium ten­­ger­észeti osztálya képviselésére Gyulai Gaál Jenő sorhajóhadnagy, a közös legfőbb számszék képvi­selésére pedig kebelbeli kir. udvari tanácsos nagyrá­­polthi szentgyörgyi Gyula és a melléje rendelt ud­vari titkár Komárek Henrik lettek megbízva. Tudomásul vétetik. Széll Kálmán jegyző olvassa a szavazás ered­ményét : A hadügyi bizottmányba következők vá­lasztottak : Andrásy Aladár gr., Beöthy Ákos, Buja­novics Sándor, Éber Nándor, Erdődy Sándor, Inkey Nándor, Házmán Ferencz, Horvát Boldizsár, Hor­váth Lajos, Hodossy Imre, Kálnoky Pál gr., Károlyi Sándor gr., Keglevich István gr., Lónyay János, Mi­hályi Péter, Mesznil Viktor h., Mikes János gr., Milkillovics József, Paczolay János, Perczel Béla, Podmaniczky Frigyes b., Pulszky Ágoston, Sennyey Pld b., Szapáry Antal, gr., Szapáry Gyula gr., Széll Kálmán, Szeniczey Ödön, Ürményi Miksa, Wahr­­mann Mór, Vay Lajos b., Zichy Nándor gr. A külügyi bizottmányba megválasztot­tak 46 szavazattal : Fáik Miksa, Slaynald Lajos, Krisznyavi Mirko, Keglevich Béla gróf, Kiss Miklós, Oltenau János püspök, Péchy Manó gróf, Petrovay Ákos, Prónay Gábor b„ Széchén Antal gr., Szögyé­­nyi László, Zichy Ferencz gróf. A tengerészeti bizottmányba megvá­lasztattak : Almásy György gr., Csotta István, Er­dődy István gr., Karácsonyi Guido gr., Károlyi Gy. gróf, Kemény Gábor báró, Vass Samu gróf, Lészai János. A pén­zügyi bizottmányba 46 szava­­zattal megválasztattak: Bittó Kálmán, Halassy Gyula, Jakits Antal, Prileszky Tádé, K­udics József báró, Wodianer Albert b., Zichy Viktor gr., Zsedényi Ede. A gazdasági 1­­120 tt­ra­ány­b­a megválasz­tattak : Kemény Gábor b., Szapáry Antal gróf, M­­o­­dianer Albert b. A naplóbiráló bizottmányba megvá­­lasztattak : Bittó Kálmán, Jakits Antal, Károlyi Sán­dor gróf, Rudics József báró, Szeniczey Ödön, Vay Lajos báró. Elnök : A mai ülé­st bezárom. Ülés vége 2 órakor. Esküdtszéki tárgyalás. — Szen­tember 16. — [Közvádl') Tóvöl­gyi Tituszi ellen.] Tudósitásunkat a közvádló beszédével fejeztük be A közvádló elvégezvén hatásos vádbeszédét, vád­lottnak, ki ügyvédet nem fogadott, adatott a szó vé­delme végett. T­ó­v­ö­l­g­y­i Titusz védelme elején, melyet meg­lehetős folyékonysággal, de helylyel-közzel egy­szers­, mind magát meg nem tagadva, oda nem illő nyerse­séggel adott elő, úgy hogy az elnöknek akárhányszor kellett szavába vágni, kijelenté, hogy a második nyom­tatvány, a röpirat alapján keletkezett lázízási vád el­len nem fogja magát védeni. Nem, annál kevésbé, mert meg volt győződve, hogy a két vádat elkülö­nítve fogják­ tárgyalni, így ő — folytatja — szemben a közvádlóval úgy áll az esküdtek ellen, mint a fegy­vertelen a fegyveres, a gyönge az erős ellen. Bízik azonban az esküdtek szabad ítéletében, mely fölisme­­rendi a leplezetlen igazságot, s a szerint fog nyilat­kozni. Boldogabb az — úgymond — ki a nyilvános eseményeket csak mint részt nem vevő szemlélő maga előtt végbemenni hagyhatja, s mint szokás mondani, úszik az árral. Ő neki, vádlottnak, azonban nem ada­tott ily természet. Sőt még nem csak hogy ilyen nem, hanem épen ellenkezőleg, nyíltan és szándékosan, mert meggyőződése által elragadtatva, vesz részt a politikai küzdelmekben szóval és írásban. Igaz, hogy azon mesterséget nem birja, melyet a mo­dern írónak ma bírnia kell, s mely megfelel ama közmondásnak, hogy a nyelv nem azért van itt, hogy vele gondolatunkat kifejezhessük, hanem azért, hogy elrejtsük. Annál inkább ért az őszinteség­hez, s a fegyver nyílt forgatásának módjához. Ezt előrebocsátoa a vádlott visszatér tulajdonképeni védel­mére, melynek sikeresebb eszközlése végett bizonyít­ványokat vél jónak fölhozni a mellett, hogy nem ő volt az első, ki a kormánynak szemébe mondta mind­azokat, mik czikkében mondattak, s hogy igy máso­kat elitélni ugyanazért, a miért mások büntetlenül maradtak, lehetetlen lesz. Erre fölolvas több rend­beli nyomtatványt, nagyobbára ellenzékieket, még pe­dig a szélső­balpárt közegeiből, így a­­ Magyar Új­ság“ múlt évi november 12-iki számát, melyben a ve­­zérczikkező gr. Lónyay miniszterelnökké kinevezte­­tésére vonatkozólag szemére veti utóbbinak, hogy ő segítette lábra kapni a legnagyobb mérvű korrupcziót hazánkban. Ezután a „Szombati lapok” (Simonyi szélsőbal­ hetilapja) több számaiból hasonirányu ki­tételeket olvas föl, igy a gömöri iparvasutakra s a Nákó-ház megvételére vonatkozókat. Utóbbiaknál az mondatik, hogy ha Lónyay saját vagyonával úgy bán­nék, mint az or­szágéval, családja bizonyosan szeqmesz­­ter alá tétetné, mert Lónyay „gscheftelési hajla­mában“ elfecsérli a nemzet pénzét.­­ Fölhozza ez­után vádlott a Nuck Hugó esetét, s másokat, mint a melyekben más pártjához tartozó írók époly ke­mény szavakkal illették a kormányt, s még sem gör­bült egy hajszáluk sem. „Uraim“ — folytatja vád­lott — „én valamint a társaságban, úgy a sajtóban is mindig nyílt vagyok, s ha látom, mily példátlan korrupczióval kezeltetnek nálunk a haza legszentebb ügyei, adatván azok megfertőztetett hivatásoknak kezébe, akkor nincs hatalom ezen a világon, mely vé­leményem s benső meggyőződésem szabad kinyilatkoz­tatásától visszatartóztathatna. Ha látom, hogy a nem­zeti sajtó tekintélyes közegei mindennap hozzák a nemzet kormányát legnagyobb mérvben kompromit­táló adatokat s ha látom, hogy a miniszterek maguk még csak szóval sem védelmezhetik magukat e le­leplezések ellen, czáfolhatják ez állításokat, s legfö­­lebb csak sajtópört akasztanak a szabad meggyőző­déssel íróknak nyakába (Derültség, kiáltások, „úgy van!), akkor nem hallgathatok, akkor nekem is ki kell mondanom vélemény­emet, s legyek Decius bár,­ki magát föláldozza. A nyereség kilátása a legro­­szabbakr’a birja az ügyek élén álló embereket ná­lunk, utalok a keleti vasútra, mely hitelünket megbé­nította a külföld előtt, azon ügyre, melynél Waring testvéreket egyetlen egy férfiú, a kormány egy barátja, jónak látta az ország vérén meggazdagítani. Elnök: Figyelmeztetem a vádlottat, hogy sze­mélyeket, kik nincsenek jelen, s kik nem védhetik magukat, ne nevezzem meg. Ennyit fölteszek legalább lovagiasságáról s politikai érettségéről. Vádlott: (Folytatólag) Önmagam iránt kö­telességem, hogy minden érvet, mely mellettem szól, felhasználjak. Nézzük a 100 milliónyi vasúti kölcsönt, hol a kormány a nemzetnek még beszámolni sem tu­dott, s kiderült, hogy oly párisi bankároknak adott milliókat, kiknek még neve sem létezik (derültség). Ott van a miskolczi kiházasítási szédelgés. Egyre figyelmeztették a kormányt, hogy a dolog lelkiisme­retlen humbug, de az nem hajtott rá, míg bekövetke­zett számos család vétkes szerencsétlensége. Miért? Mert a belügyminiszternek egy jó embere is volt kompromittálva az ügyben, s azt kímélni kellett, most a belügyminiszter is azt tartja „Stehlen und steh­len lassen.“ . . . (Mozgalom.) (E­l­n­ö­k­vádlottat ismét mérsékletre hivja föl, mert máskép védelmét beszüntetni kényszerül.) Vádlott (befejezőleg) Uraim! és még számos ily adatot hozhatnék föl, de nem akarom türelmüket próbára tenni. Engemet, higyjék el, az vezérel min­dig, hogy tények, melyeket az illetők semmivel meg nem czáfoltak, igazak, s azokat kimondani szabad. S ki is fogom mondani mindig s ettől sem a börtön sem, ha kel­l a vérpad (Derültség) félelme sem fog visszatartani. Úgy cselekszem, mint a méh, mely tudja ugyan, hogy szúrása életébe kerül, de azért szúr. Meglehet, hogy mások ugyanazt gyengébb szi­k­ekkel korholni képesek; meglehet, de én talán sok­kal nagyobb rokonszenvet érzek az igazság, mint ön­magam iránt. Belátván azt, hogy hazánk s nemzetünk a jelenlegi gazdálkodás mellett végenyészetre jut, örö­mest lerántom a hazugok s haszonlesők álcráját, s miután lapom, melyben azt nyilvánosan teszem, je­lentéktelen, kell hogy másoknál egy lépéssel tovább menjek e munkában. Ki a bűnös, vájjon az-e, a­ki a vészharangot megkonditja, vagy a­ki a háztetőbe be­dobja az égő üszköt. A korrupczió veszélyére meg­húztam a vészharangot, s utaltam a baj forrására, té­nyekkel, melyeket senki sem czáfolt meg, s tettem azt, mihez óriási okaim voltak. Nem félek, s kérem csak, esküdt urak, Ítéljenek becsületük, hazafiságuk s bátorságuk szerint!“ A közvádló részéről következett replika, s a vádlott duplikája után elnök a véd- s vádbizonyítéko­­kat összegezvén, a kérdéseket tette föl, s az esküdtek félórai tanácskozás után következő vers diktet ejtettek: Vádlott a „Szabadság mint a nép zárójá“­­ban megjelent inkriminált czikk miatt a magyar kir. felelős kormány rágalmazási sajtó vétségében vét­ke­s (7 igen 5 nem) ellenben az inkriminált röpirat­­ban az őt terhelő „lázítási s a közrend és béke meg­zavarása“ vádja alól fölmentetik (6 szá 6 ellen.) A bíróság ehhez képest rövid tanácskozás után vádlott Tóvölgyi Tituszt, mint a rágalmazás sajtó­vétségében bűnöst egy évi börtönre s 500 forintnyi pénzbírságra ítélte el. Vádlott ez ítélet ellen azonnal bejelenté semmi­ségi panaszát, s keresekül A­n­d­o­r Imre és Bayer urakat állitá. A tárgyalás csak d. u. 3 óra felé ért véget, vagy átalakítás által ? így találjuk a „jelzők“ „beho­­zólagos“ s más idegen hangzású, bár magyar szava­kat, melyeket a jelző vagy jel s a behozó szó bízvást pótolhat. A mű magasabb tanintézeteknek ajánlható, de nem gimnáziumoknak. —A magyar király­ság földirata, csillagászati és természettani föld­rajzi bevezetéssel irta B­ih­á­r­y Ferencz (Eggenber­­ger, 80 kr.) íme egy tankönyv, melynek acclamálunk. — E munka egészséges szervezete az első lapok forgatásá­­nál szembeötlő, s csak örülhetünk annak, hogy Ri­­báry úr önállósította saját szellemi termékét s kivonta a Visontay-féle földirat úgyszólván eddig tartott pro­­tektori neve alól. Visontay Magyarország földirata legújabb kiadása daczára sokszor botrányosan hiányos a népesedési s egyéb statisztikai dátumok még egé­szen a régi tudomások szerint voltak rendezve, itt egy egészen modern, s a népszámlálás legújabb ada­taira fektetett, szabadelvű szellemű, velős köny­vecske van előttünk, melybe nagyon­ mélyen kell betekinteni, hogy hibákat fölfedezhessünk benne.— B ezek is csak formaiak. — így szerző jobbnak tartja, hogy Magyarországot még a régibb keltezetü „kerületek“ alapján osztván föl, mindjárt a kerülete­ket képező megyék elősorolásánál odateszi a megyék nagyságát s lakosai számát. Mi az ellenkező utat tartjuk helyesebbnek, a tanuló sokkal jobban jegyzi meg e tudnivalókat, ha azokat az egyes megyék rész­letesebb leírásánál találja, mert a tömegesnek megta­nulása mindig nehezebb s fárasztóbb mint az egyesé. Egyébiránt e földrajzi tankönyv előnyei oly számo­sak, hogy az ily csekély formai elnézések egészen el­tűnnek. Tetszik benne a rövid, szabatos előadás, az irány korrektsége, mely minden fölösleges pipere nélkül való, a helyes beosztás, s a legigazabb adatok helyes fölhasználása,, s ezért minél nagyobb körben elterjedését óhajtjuk. — M­­o­s­o­n­y­i M­i­h­á­l­y élet­­é­s j­e­l­l­e­m­r­a­j­z­a. Irta id. Ábrányi Kornél (Mosonyi Mihály arczképével.) (A „Corvina“ kiadványa, 60 kr.) Nemsokára körülbelül két hónapja lesz, hogy e derék zeneművészünk sírba szállt. Barátja s hálás tanítvá­nya, id. Ábrányi Kornél szép emléket állított neki a jelen biografikus munkával, s e föladatot megfejteni legjobban épen ő volt hivatva, ki a boldogulttal oly szoros baráti frigyben állott, s élete körülményeit, művészi fejlődésének stádiumait legjobban ismerte, s Mosonyi egész lényéről érdekes képet állíthatott össze. Innét van, hogy a kötet minden lapjából a me­leg baráti hang, s a kegyelet emléke szól, mely ily­nemű irodalmi termékeknek mindig csak becsére szolgál. Az officziózus biografisták soha sem köthet­nek le száraz adataikkal, csak az, ki az illetővel, ki­ről szó van, együtt járt a földön s életirása által nem annyira megismertetni, mint megünnepelni akarja. Ábrányi munkáját Liszt Ferencznek ajánlotta, ki tud­valevőleg Mosonyihoz szintén teljes elismeréssel kö­zeledett. A czimlap előtt az elhunyt egyszerű, de ki­fejezésteljes arczképét találjuk, melytől alig fordít­hatjuk el szemünket, annyira vonzók e művész sze­retetet és szenvedést eláruló vonásai. Ábrányi ur jelen munkájával minden esetre érdekes újdonsággal szaporító a magyar könyvpiaczot. — Debreczen város történelme. Irta Szűcs István magy. akad. lev. tag. 3 kötet 6 frt. Csáthy, Debr.) E nagy­szabású monográfiáról, melyről már az egyes kötetek megjelenése alkalmával szólottunk, bővebben foglal­­kozandik lapunk egyik legközelebbi tárczája. — A nagyváradi kir. jogakadémiának vázla­tos t­ör­tén­elme alapittatásától az 1870/71. tanév végéig. Levéltári adatok alapján irta dr. Bozóky Alajos jogakadémiai tanár. (N.­Várad, Hügel, ára ?) Bozóky ur, az ismert jogtudományi iró, ez igen használható s részben érdekes munkács­­kát a magyar királyi közoktatási minisztérium ren­delete, s illetőleg az ennek folytán a tanári kar­tól kapott megbízás folytán készíté. Szerző abbeli kívánalmát, hogy „a többi főtanodáinkról is jelen­nének meg ily vázlatok, jövőre nézve pedig éven­­kint, vagy legalább 3—4 évenkint adatnának ki, — mert igy sokkal jobban lehet a nemzet történel­mére is kiható történeti adatokat a feledéstől meg­menteni, mint ha azok a mindenféle viszontagságok­nak kitett szoros levéltárakba temettetnek, mi is tel­jesen magunkénak valljuk s az indokolást is helye­seljük. Eggenberger akad. könyvkereskedésében meg­jelentek Seidel Pál szorgalmas ifjúsági tankönyv­iró következő uj kiadásai: képes természetrajz különös tekintettel a vadászatra és az egészségtanra népiskolák számára. (2-ik kiadás 25 kr.) K­i­s­é­r­t­e­tet­ természettan nép — ipar- és vasárnapi iskolák számára és: Irati föltevények tan­könyve (25 kr.) Ez utóbbi a három között még leghasználhatóbb. Továbbá N­épszerü erk­ö­lcstan (20 kr.) Végre Kodolányi gazdasági nap­tára 1873-ra. Igen praktikus, jó beosztású naptár, telve a legjobb s legbecsesebb utasításokkal gazdák számára. Ára 12 füzetnek 2 frt. — Földrajz az elemi népiskolák HL IV. osztályának tanulói használa­tára irta Iványi Andor tanító Ó -Kanizsán. Ara 24 kr. [Be­küldetett:] „Par­rag­h Gábor borkészitési és kezelési (20 ívnyi) könyvének „Má­sodik kiadását“ sorban hirdetteti és ajánltatja a la­pokban, legutóbb a „Vasárnapi Újságban.“ — Ez valóságos botrány! — Az első kiadásból sajttaka­róul fönmaradt néhány száz példányra uj czimet nyo­matott szerző 1871. évszámmal, s most mint kapós munkát ily módon akarja a szegény magyar borász­közönségre rásózni 1 frt 50 krajczárjával, ajánló levelűi azt hozván föl mellette, hogy egyetlen szak­munka a maga nemében, mely dr. Entz Ferencz is tankönyvül fogadott el az orsz. budai vinczellérisko­­lában. Ez utóbbi állítás— legalább dr.Entz F. széles szakismeretében megbízván hisszük — csak annyira lehet igaz, mint az, hogy második kiadás, melyben a többi számos nyomdahibán kívül csak úgy benne van a „fele­séges“ tokaji bor, mint az elsőben. Jaj volna annak az iskolának, mely ma oly könyv­ből akarna borászati tudományt meríteni, mely 9 év előtt is ellenkezett a vegytudomány tiszta fogalmai­val, ma pedig a borászat terén fölmerült vívmányo­kat teljesen ignorálj­a; miért is, mellőznők e könyv­nek megemlítését is, ha hirdettetése nem volna ugyan­­így a borászközönség ámításával. Ha egyébiránt szerző úr velünk ellenkező nézetben van, szívesen közöljük helyreigazító válaszát, melyben bebizonyi­­tandja: 1-ször hogy e most hirdetett könyve csak­ugyan második kiadás; 2-szor hogy azt dr. Entz Fe­rencz tankönyvül fogadta el az orsz. szőlészeti isko­lában ; 3-szor hogy nincs benne számos vegytudo­­mányellenes állítás; s 4-er hogy a borászati tudo­mány mai állásának megfelel ?“ KÜLÖNFÍtLÉK. . Pest, szeptember 16. [Hivatalos.] Münb­erger pályavégzett műegyete­mi hallgató 2. rendű miniszteri segédmérnökké neveztetett ki. — Az igazságügyminiszter 1. évi augusztus 31-én 25,557 Sz. a. kelt rendelvényével: Glück Ignácz orvostu­­dort a pesti, dr. Pribil Antal balassa-gyarmati kir. türv­­széki börtönorvost a balassa­gyarmati, dr. Máriás Károly selmeczbányai kir. törvszéki­ börtönorvost a selmeczbányai, dr. Felsik Lajos ipolysági kir. törvényszéki börtönorvost az ipolysági, dr. Schrvarzel József esztergomi kir. törvszéki börtönorvost az esztergomi, Löwenfeld Baruch orvostudott az aranyos maróthi, dr. Hagy József nyitramegyei főorvost a nyitrai, dr. Góth József szemezi kir. törvszéki börtönor­­vost a szeniczi, dr. Szibrányi Márton pozsonymegyei kerü­leti orvost a pozsonyi, dr. Huszár Károly trencséni köz­kórházi főorvost a trencséni, dr. Kolin Károly zsolnai kir. törvényszéki börtönorvost a zsolnai, dr. Haasz Jakab tu­­rócz-szent-mártoni királyi törvényszéki börtönorvost a tu­­rócz-szent-mártoni, dr. Steinhardt Bertalan alsó-kubini kir. törvszéki börtönorvost az alsó-kubini, dr. Körtvélyessy Tamás szabadkai kir. törvszéki börtönorvost a szabadkai, Szűcs József orvostudort a soproni, dr. Sikos József győri kir. törvszéki börtönorvost a győri, dr. Klein Mihály ko­­márommegyei tiszti főorvost a komáromi, dr. Mangin Ká­roly zala­egerszegi kir. törvszéki börtönorvost a zala­eger­­szegi, Schreier Lajos orvostudort a nagykanizsai, dr. Kras­­sovetz Ignácz Csáktornyai kir. törvszéki börtönorvost a Csáktornyai, dr. Pillisz Benő veszprém megyei főorvost a veszprémi, dr. Makara György pápai kir. törvszéki börtön­orvost a pápai, gr. Szabadd János vasmegyei főorvost szombathelyi, dr. Varga Ferencz szent-gotthárdi kir. törv­a­széki bürtönorvost a Szent-gotthárdi, dr. Patay János so­­mogymegyei főorvost a kaposvári, dr. Sass István tolna­megyei tiszti főorvost a szegszárdi, dr. Frantz Alajos egri kir. törvszéki börtönorvost az egri, Schönfeld Leopold or­­vostudott a gyöngyösi, dr. Wenninger Nep. János jászbe­rényi kir. törvszéki börtönorvost a jászberényi, dr. Pacsek Mór rimaszombati kir. törvszéki börtönorvost a rimaszom­bati, dr. Tibulszky Alajos tornamegyei főorvost a tornai, Kun Tamás orvostudort a miskolczi, Czirbusz István orvos­­tudort az eperjesi, dr.­Weisz Armin zemplénmegyei főorvost a sátoralja­újhelyi, Thoman Dávid orvostu­dort a homonnai, dr. Body József ungmegyei főorvost az ungvári, dr. Nagy Sándor ugocsamegyei fő- s honvédezred­orvost a nagy-szől­­lösi, dr. Grosz Albert nagyváradi kir törvszéki bürtönorvost a nagyváradi, dr. Tegze Imre debreczen-városi tiszti főor­vost a debreczeni, dr. Grünwald Mór belényesi kir. törv­széki börtönorvost a belényesi, dr. Neusinger András huszti kir. törvényszéki börtönorvost a huszti, dr. Fekete Sámuel szatmármegyei tiszti főorvost a szatmár -németi, dr. Serly Gusztáv szatmárm­egyei tiszti főorvost a nagy-károlyi, dr. Lovrich Gyula nagy-bányai kir. törv.­széki börtönorvost a nagy-bányai, dr. Bereczky Károly zilahi kir. törvényszéki börtönorvost a zilahi, dr. Flogm­ann Miksa nyiregyházai kir. törvényszéki börtönorvost a nyiregyházai, dr. Kovács Ist­ván békésmegyei tiszti főorvost a békés-gyulai, dr. Hajnisch József hódmező-vásárhelyi kir. törvényszéki börtönorvost a hódmező-vásárh­elyi, dr. Horváth János borosjenői kir. törvényszéki börtönorvost a boros­jenői, dr. Bolchenberger Zsigmond körösbányai kir. törvényszéki börtönorvost, a körösbányai, dr. Fekete Alajos lugosi kir. törvényszéki bör­tönorvost a lugosi, dr. Kohn Manó oraviczabányai királyi törvényszéki börtönorvost az oraviczabányai, dr. Reiner Jó­zsef temesmegyei tiszti főorvost a temesvári, dr. Kuktay Sándor tem­esmegyei tiszti fő­ s honvédezred­orvost a ver­­seczi, dr. Incze István kolozsvári kir. törvényszéki börtön­­orvost a kolozsvári, dr. Gajzágó László szamosujvári kir. börtönorvost a szamosujvári, Nagy Károly orvostudort, az abrudbányai, dr. Balog Pál hunyadmegyei főorvost a dévai, dr. Meskó Antal hátszegi kir. törvényszéki börtönorvost a hátszegi, dr. Brust Lajos fogarasi kir. tv.-széki börtönor­vost a fogarasi, Fabricius József orvostudort a braksói, dr. Sinkovics Ignácz kézdi-vásárhelyi kir. törvényszéki börtön­orvost a kézdi-vásárhelyi, dr. Molnár József csikszéki fő­orvost a csik-szeredai, dr. Haupt Gottfried beszterczei kir. törvényszéki bürtönorvost a beszterczei, dr. Csiki József marosvásárhelyi kir. tvszéki börtönorvost a marosvásárhe­lyi, dr. Fejérvári Lajos székely-udvarhelyi kir. tvszéki börtönorvost a székely-udvarhelyi, s végül dr. Bertleff Fri­gyes segesvári kir. trvszéki börtönorvost a segesvári kir. törvszék területén előforduló törvszéki orvosi teendőknek a szabályszerü dijak mellett leendő ellátásával megbízta. [Birói kinevezés.] Sulyok Sándor a horvát­­szlavon­ országos kormány fogalmazója, a fiumemegyei tör­­vén­yszékhez ideiglenes II. osztályú elnökké neveztetett ki. [U­d­v­a­r­i h­i­r­e­k.] A király midőn tegnap reggel a közönséges személyvonaton Bécsből Pestre érkezett, az indóházban Tóth V. és Tisza L. minisz­terek, Gyöngyössy A. főpolgármester, Thaisz Elek főkapitány és több városi képviselő által fogad­tatott. — A király először Tóth Vilmos miniszterrel beszélt, azután a főpolgármesterhez fordult ezen szavakkal: „Itt vagyok tehát ismét önöknél; remé­lem, hogy hosszabb ideig fogok itt időzhetni.“ A ki­rály vidám hangulatban volt. Budán a várban a ki­rályi palota lépcsőházában Házmán F. főpolgármester, Kovics főkapitány és több városi képviselő fogadták a királyt, ki a főpolgármesterhez néhány szívélyes szót intézett.­­ A király tegnap este 7 órakor Bel­legarde főhadsegéd kíséretében az északi államvas­pályán Gödöllőre utazott, azonban ma visszatér, mi­vel holnap délben 1 órakor fogadja a delegácziók tagjait. — Lipót főherczeg és a toskániai nagyher­­czeg tegnap délután Bécsből Pestre érkeztek. [Királyi adomány.] A király Berlinben a szent Hedvig egyház prépostjának Herzog úrnak 400 tallért adott át a szent Hedvig kórház, ugyan­annyi tallért a katholikus község szegényei számára. Az utóbbi összeget a szent Vincze-egylet fogja ki­osztani. [Hazafiság a nemzetiségnek.] E fölirat tegnap 11 éve, mint a budai népszínház megnyitásá­nak első napján virágkoszorúkkal környezve büszkén ragyogott Thalia új templomának homlokzatán, mely­nek ma már csak romjai jelzik a hazafiság és nemze­tiség szalma lángját. Pénteken az esti órákban szo­katlan nagy tömeg állott a budai népszínház telke előtt; siettünk mi is oda, mert eszünkbe jutott e meg­nyitási nap előestéjének emléke, s azt hittük, hogy talán a kegyelet adóját rójja le a bámuló tömeg a romok fölött. Tizenegy év előtt ugyan­ e helyen álltunk örömtől sugárzó arczczal és dagadó kebellel, ör­vendve, hogy nem halt még ki a nemzetből a haza­fias czélokra való áldozatkészség, melyet megmuta­tott az által, hogy két hó alatt egy magyar szinhá épült és Buda falai között. Csalódtunk. Néma kegye­let adóját jött a nép leróni e romok elé, hanem ki­váncsian várta, hogy a gép segélyével hogy döntik le a népszínház utolsó falát; s midőn a századokkal büszkén daczolt fal iszonyú robajjal ledőlt, indult kiki egykedvűen ama tudattal: ezt is láttam. A le­dőlt falból magasra repült a porfelleg. Ez volt a bu­dai népszinház utolsó látványossága. [Házasság.] Mannsberger Jakab, a szegedi színház buzgó igazgatója, ma, szeptember 17-én vezeti oltárhoz Sugár Emma kisasszonyt. Az esküvő Pesten, az izraeliták imaházában fog reggel 9 órakor tartatni. [Népszerű tudományos előadásokat] terveznek a fővárosban. Az előadások, írja a „Hon“ az irodalom, nemzetgazdászat, tanügy s főként a ter­mészettudományok köréből lesznek véve s előadókul már is több tudományos tekintély s ifjú ügybarát nyeretett meg. Terv szerint ezen kizárólag magyar előadásokat hetenként egyszer felváltva Pesten és Budán tartanák mérsékelt beléptidij mellett s az elő­adások egyelőre a napi­lapok tárczáiban s később egy a 'Virchow és Holkendorf által kiadott gyűjte­ményhez hasonló irodalmi vállalatban tétetnének közzé. Óhajtjuk hogy az üdvös vállalatot siker kö­vesse s vidéki városaink e követésre méltó példát mihamarább utánozzák. [Közgyűlés.] A dunamelléki ev. reform. egy­házkerület szeptember 27-én s következő napjain köz­gyűlést tart. [Kolera.] A torontál megyei Török-Becsén felmerült kolera-esetek iránt beérkezett hivatalos je­lentés szerint 1. évi aug. 21-től 26-ig összesen hét betegülési eset fordult elő, melyek közül 6 gyógyu­lással, egyik pedig halállal végződött; aug. 26-ik óta újabb betegülési eset nem mutatkozván, e kór, mely a hazánkban évenkint előfordulni szokott cholera nostras betegséggel azonos volt, a nevezett helyen megszűntnek tekinthető. [Az országos mi­ntar­aj­z tano­d­a- és rajz tan­árképezdében] a tanulók beiratása, valamint a felvételi próbarajzolás október hó 7-ikén, a rendes oktatás pedig valamennyi szakosztályban október hó 14-ikén kezdődik. Bővebb tudósítással, úgyszintén kimerítő programmal szívesen szolgál a ké­­pezde irodájában (Pest, Rombach-utc­a 4-ik sz. a.) az orsz. mintarajztanoda és rajztanárképezde igazga­tósága. [Országos izraelita tanitógyülés.] A magy. izr. országos iroda elnöksége azon értesítést intézte az országos magyar izr. tanitóegylet központi választmányához, miszerint a magy. izr. kongresszus által kidolgozott iskolai alapszabályzat 36. és 37. §§-aiban foglalt határozatokat, melyek a hazai szr. tanítók nyugdíjazására vonatkoznak, immár fogana­tosítani szándékozik. E czélból az orsz. magy. izr. ta­nítóegylet központi választmánya egy fölhívást inté­zett az ország összes magy. izr. tanítókhoz, melyben fölhivja őket, hogy október hó 20., 21. és 22-ik nap­ján tartandó országos izraelita tanitógyülésre minél számosabban jelenjenek meg. A gyűlésnek czélja, tüzetesen megvitatni az említett szabályzatot, illetőleg a magy. izr. tanítók nyugdíjazásának kérdését. A je­lentkezések szeptember hó végéig az egylet elnöksé­géhez (siputeza 11. szám) intézendők. [Különös folyamodás.] R. M. debreczeni polgár eladósodását panaszolva, az iránt folyamodott a minisztériumhoz: engedné meg neki, hogy Pesten és Bécsben magának könyöradományokat gyűjthes­­sen. A minisztérium azonban az illető hatóság útján tudatta a folyamodóval, hogy magán­egyén részére könyöradományok gyűjtése nem engedélyezhető. [Feuerbach Lajos] a német bölcsészek egyik legkitűnőbbje, f. hó 14-én szombaton reggel halt meg Nürnbergben, hol a világtól elvonultul­ élt, előbb számos, nagybecsű munkái után, újabban pedig midőn testileg egészen megtörött és véginségre jutott, csekély államsegélyből. Feuerbach 1804. július 28 án született Landshutban; első tanulmányainak befejez­tével Heidelbergben Hegel tanítványa jön, ennek ta­naival azonban ellenségeit is örökölte, kikkel egész életén át sok keserűsége volt. [Nemes emberbaráti k­ö­n­y­ö­rü­l­e­t­ért] esdi egr éltes korú családapa, ki nejét és 9 élő gyer­mekét mestersége munkájával tisztességesen fentar­­totta, de az utolsó nagy tűzeset alkalmával Gyön­gyösön porrá égve nemcsak szerény vagyonától meg­­fosztatott, de a tűzvésznek 18 éves Etelka és 11 éves Mariska nevű leányai is áldozatul estek. A borzasztó csapás az édes­anyyát őrületes buskorba ejte, az am­­úgy is gyengélkedő atyát jó ideig munkaképtelenné tette. A felebaráti könyöradományok vagy a „Hon“ szerkesztőségéhez, vagy egyenesen a szerencsétlen családfő czime alatt [Magyary György , lakik. Gyöngyösön Solymosi-utcza 1335.] Gyöngyösre kül­dendők. [Milán szerb fejedelem] vagyona három gondnokának, egyenkint 2000 aranyat ajándékozta, valamint a régensséget is gazdagon megajándékozta. [Sikkasztás.] A vámos-mikolai adóhivatal­ban a végszámadásnál föltűnt, hogy Mária-Nostra község adóbevételeiben tetemes hiány mutatko­zik. — Ezen körülmény földerítése czéljából egy vizsgáló bizottság küldetett ki, mely revízió után azon meggyőződésre jutott, hogy Pokorny J. köz­­ségi jegyző,­­— valamint Bereczki Imre és Kova­­csik J. bírák tetemes adóösszegeket visszatartot­tak maguknál, sőt — hogy Bagyis Pál adószedő számadásaiban is van valami különbség. Ezen egyé­nek perbe fogatván, közülök a három első tettét tö­redelmesen be is vallotta, Bagyil P. azonban minden sikkasztási vádat elutasított magától. A törvényszék ez utolsót egyszerűen föl is mentette, a három elsőt pedig a sikk­asztásban bűnösnek találván, a miatt a jegyző egy havi, a két biró pedig 14 napi fogságra ítéltetett. A legf. törvényszék az első birósági ítéletet helyben, hagyta [T íí­z k­r­ó­n­i­k­a.] Zemplén megyei Lácza köz­ségben múlt hó 28-án 28 udvartelek minden épüle­tekkel , a behordott életnemüekkel megégvén, a tűz­kár 30 ezer forintra rúg; ugyan acsak zemplén megyei Tolcsva városban augusztus 14-én tűz ütvén ki, 45 ház, s összesen mintegy 73 épület s tömérdek élet és takarmány égett meg, mi által sok szegény munkás­család véginségre jutott. Zala megyében Türjén au­gusztus 9-én támadt tűz 21 lakházat és 23 mellék­­épületet hamvasztott el, minek következtében 28 csa­lád jutott tönkre, a kár 16,728 frtra becsültetett. [V­álasztási mozgal­mak.] Temesvárt a baloldal, miként a „Temesv. Ztg.“ Írja dr. C­ho­rin­t, Arad város volt képviselőjelöltjét kérte föl a jelöltség elfogadására. S Cnorin nem is vonakodik azt elfogadni — föltéve, hogy a temesvári ellenzék neki kilátását nyújt megválasztathatására. Horn Ede es­­hetőleges jelöltségéről is beszélnek — még pedig fő­leg a reformpárt hívei. — Nádudvaron Patay az

Next