Reform, 1872. szeptember (4. évfolyam, 239-267. szám)
1872-09-19 / 257. szám
l’ok menesztettek s^.ét a az^líízgá minden Jr^ujTában. Nevezetesen egyes főszemélyisé gekhez, kik aztán az esemény hírét tovább terjesztették, és községenkint a pápáknak és bíráknak tudtul adták, hogy a harangokat mindenütt meghuzassák, a temetés napján pedig már hatlanul megjelenjenek. Hogy e megjelenés a községi bíráknak büntetés, vagy legalább hathatós fenyegetés színe alatt parancsoltatott, az tény. Meghivatott még a vöröspataki hires esperes Bálinth, továbbá Axentes más még életben levő notabilitás. A teitón levő holttest mellett a virrasztást a kőrösbányai, úgynevezett intelligenczia kivétel nélkül teljesítette, ideértve sok királyi hivatalnokot is. Napközben a nők gyászruhában jártak, a holttest mellé szolgálatra megyei hajdúk voltak rendelve, míg a halottas házon a tölgyászszallagozott romániai nagy lobogó lengett, ugyanaz, mely Borba képviselő választásakor is szerepelt. A temetési szertartás szeptember 13-ának délutáni 2 órájára volt kitűzve, mely napon délben a halottas ház udvarán megjelentek a szerződtetett karok, számos román hazafi, kik soraiban ismét ott volt némely királyi hivatalnok, nevezetesen a kőrösbányai királyi járásbíró is, arczán a szokott bajtársi kifejezésekkel. Ez lehetett a bucsuzás előtti tisztelgés. Temetésre összesen csak 28 pópa jelent meg díszben, úgy a helybeli lakosok közül tulnyomólag a magokat intelligenseknek tartók, valamint vidékről leginkább jegyzők és dászkálok (tanítók). Föltünően kevés jelent meg a rendelet daczára a nép soraiból, mi megjegyzésre méltó. Az egyházi szertartás alatt Szecula^György helybeli ügyvéd és megyei tiszti ügyész által szerzett, a kőnyomda segélyével sokszorozott dicsőítő versezet osztogattatott a megbízhatóknak. A versezet nyílt magasztalása a magyarság kiirtására folytatott lázadásnak, s bombasztikus hangját a tényekkel egybevetve szánalomra indító lérezmű ugyan, de mutatja, mily egyének azok, kik hazánk oláh lakosainak élére tolakodnak. A szertartás után felállott abrádi gör. ker. esperes Miheltjiánu és egy beszédet olvasott fel, melynek dióhéjba szorított értelme oda ment ki, hogy valamint az üdvözítő eljövetelét hirdette keresztelő szt. János, s hirdette, hogy tisztuljanak meg testben és lélekben, és egyesüljenek gondolatban: úgy támadt a dicső román nemzetnek Jánk-ja, mi Jánost jelent. Azért tehát a jámbor hallgatókat felhívja, hogy vessenek el maguktól hiúságot, nagyravágyást, egyenetlenséget, és akkor nagyok, egyek lesznek. Itt a beszédben jó pauza és egy vallásos kanyarulat következett. Átalában e beszéd ravasz burkolata volt mindazon jelszavaknak, melyeket a dákoromának hangoztatni megszoktak. A sírt a cehei templom kőkeritéses udvarán ásatták meg, ugyanott, hol egy óriási tölgyfa áll, melyről az itteni szóhagyomány azt tartja, hogy a rabló Horea ezen fa alatt tartotta gyűléseit, miért is e tölgyfa máig is „goronu lui Horea“ nevet visel. A menet ideérkeztével a koporsót állványra helyezték, és a pópák és kísérők körülötte tömböt képeztek, mialatt egy odarendelt fényképész a jelenetet megörökíteni törekedett. Majd a vöröspataki őszbecsavarodott kántor, Jánkunak és Bálinthnak bajtársa énekelt el egy hosszú gyászdalt. Végül fölállott Szecula György tiszti ügyész lelkesülést eláruló taglejtések közt a műveltebb román nyelven mondván beszédet. A motto „libertate, egalitate si natiunalitate.“ Szerinte Jánku a román nemzet apostola és mártírja jól fölfogta az előrebocsájtottak igazságát, megragadta az 1818-ban, „de minune“ csodálatosan kedvező alkalmat. Több e téren száguldozó frázis után a dicsőitettnek néhány életrajzi főbb vonását emelte ki. Jánka született 1824-ben Felső-Vidrán, a nép kebeléből, de vagyonos és köztekintélyt élvezett szüléktől. Tanulmányai bevégezte után 1848-ban Marosvásárhelytt czenzurázott. Bekövetkezett — úgymond a románok históriájában a dicső balázsfalvi gyűlés, melyen, midőn az ékesszólás kimerült, a legékesebben, leghathatósabban szólott a fiatal Jánku Avrám, mert a szószékre ugorván, pisztolyát elsütötte. Tudvalevők — folytatá szónok — Jánkunak, mint a román légiók general prefétjének világra szóló tettei, s harczai a szabadság, egyenlőség s nemzetiség szolgálatában. De itt a húr elpattant, Jánku magas röptű szelleme elhomályosult. Szomorú, gyászra méltó két deczennium a hős életében, mely alatt bolygott, azonban csak azon határok közt, melyeken az ő eszméi leginkább gyökeret vertek, s legtisztábban és hozzá legméltóbban megőriztettek — Alsófejérben és Zarándban. Itt — harsogó szónok — itt élt és járt ő legszívesebben, hol az örökké nemes — ieternu nobilu“ — Horea is küzdött! Befejezésül szónok kívánta, hogy Jánku szelleme lelkesítse mindnyájukat. E beszéd csak azért nem volt lázítóbb hatással, mert a kevés számban megjelent földnépe egyátalán nem, sőt a műveltebbeknek is tán fele sem értette a nyakatekert sok latin szó és kifejezés miatt. A beszéd után mindenféle nemzeti dal következett, a behantolás végével pedig a közönségből valahol egy pisztoly sült el, mintegy jelezni akarván bizonyára, hogy a mint ezzel kezdette, úgy ezzel végezze is a nagy Jánku földi jelenségét. Így folyt le Jánku Ávrám végtisztessége, melyet a magyar állam szolgálatában álló tisztviselők, a magyar állam területén belül rendeztek. Kétségtelen ezekből a tendenczia, mely ez embereket illeti. Kétségtelen, hogy itt néhányan jogosítva érzik magukat a „román nemzet“ nevében kiáltványokat terjeszteni a megye kőnyomdája segélyével. Kétségtelen, hogy itt nyíltan merik dicsőíteni mindazokat, kik a magyar ellen valaha föllázadtak, kiirtására törekedtek, akiket követendő példaként mutatnak föl. Itt már nem is Magyarország integris része, hanem Dákoromániának egy distriktusa van : „districtulu Zarandu.“ Ily politikai szeméremsértő dolgok történnek a Királyhágón túl. Kell-e még követelnünk, hogy a kormány főispánt küldjön Zaránd megyébe, olyant, aki embere lehet a helyzetnek, akinek e nehéz tiszt nem nobile officium, hanem szent föladat; aki ott is lakjék és meggátolja azt, hogy a magyar alkotmány és magyar király tisztviselői azon tekintélyt, melyet hivatalos állásuk ad nekik, az alkotmányt és az ország épségét egyaránt veszélyeztető czélzatok szolgálatában használják el. Mit várjunk a néptől, mely ily tisztviselők vezetése alatt áll ? Kész-e a kormány a felelősséget viselni, Zarándmegye jelenlegi főispánjáért és a belügyminisztérium szolidaritást vállal-e a zarándmegyei közigazgatási tiszti kar eljárásával, melyről tudomással kell bírnia ? Ezekre kérünk alázatos feleletet, s további mondanivalónkat felfüggesztjük addig, míg a választ Tóth Vilmos ur cselekedeteiben látni fogjuk. vazatot nyert jelöltnek is átalános többsége nem volt, a megbízólevelet Ugron Gábor és Orbán Balázs uraknak nem adta ki, de sem — mint az erdélyi törvények megengedik — a szavazás nem folytattatott, sem új választás nem eszközöltetett. Udvarhelyszék két követi állomása tehát betöltetlen máig is s Győrffy Gyula a ház elnökét utasíttatni kívánja, hogy az udvarhelyszéki központi választmányi elnököt szólítsa föl a megbízólevelek kiadására. Nem lehet kétség benne, hogy itt a szabad választás kérdése érintetik. Törvényeinkben erről nincsen rendelkezés, s az ügynek illetékes fóruma s elbírálási formája nincsen. Amit Győrffy Gyula úr kiván a háztól, az egy igen veszedelmes előzetes esetet állapítana meg. A parlamentben párt uralkodik, s ha a parlament a választmányok bírájává teszi magát, tudomást vesz oly ügyekben, melyek, minthogy a választmány elnökének is igaza lehet, nem bizonyosan tartoznak fóruma elé, sőt rendelkezik is bennök , akkor sok visszaélésre nyit alkalmat s útját egyengeti annak, hogy esetleg a parlament ülése alatt történő választások a parlamenti többség által vezettessenek. Itt az eredeti polgári jog áll szemben a mandatáriusok jogával. Győrffy Gyula indítványa tehát nem volt elfogadható. Gorove István azt indítványozta, utasíttassék a belügyminiszter, hogy az iránt intézkedjék, miszerint Udvarhelyszék törvényes képviseletéhez jusson. Hoffmann Pál a ház elnöksége útján kívánja fölszólíttatni az udvarhelyszéki központi választmányt, hogy gondoskodjék arról, miszerint Udvarhelyszék képviseletben ne maradjon. A ház Gorove indítványát fogadta el, noha tán a házszabályok rendelkezésének (mely szerint a ház elnöke szólítja föl a központi választmányokat a választás elrendelésére) jobban megfelelt Hoffmann indítványa, de eredményében mindegy, sőt elvileg is az, akár a ház elnökét, akár a minisztert utasítja a ház arra, hogy az udvarhelyszéki központi bizottmányt kötelessége teljesítésére fölszólítsa. Az igaz, hogy sem az egyik, sem a másik módon a kérdés érdemleg elintézve nincsen, és nem is lesz, ha csak az udvarhelyszéki elnök ki nem adja a júliusi választás alapján a megbízóleveleket. Ez esetben a kisebbségben maradt párt peticzionálhat és az illető igazoló bizottságban megtaláltatott a fórum, amely illetékesen eldöntheti, hogy érvényes-e Orbán Balázs és Ugron Gábor választása vagy sem. Csakhogy nem lenne tanácsos, sem az országgyűlés, sem a kormány számára praecedens által megszerezni azt a jogot, hogy a központi választmányt megbízólevelek kiadására s — mi ebből következik — megtagadására szoríthassa. Hasonló összeütközések számára bíróságról kell gondoskodni, legyen az egy állambíróság, vagy ruháztassék föl e tiszt gyakorlásával a legfőbb itélőszék; de fontosnak tartjuk, hogy a polgárok eredeti alkotmányos jogának a központi választmány, a kormány s maga az országgyűlés ellen egy az érdeken teljesen kívül álló appellatorium fóruma legyen. ORSZÁGGYŰLÉS, Pest, szeptember 18 A képviselőházban ma ép oly fontos, mint érdekes kérdés tétetett vita tárgyává : az udvarhelyszéki képviselőválasztás ügye. Itt július 1-től 8-áig tartott a választás s legtöbb szavazatot Ugron Gábor és Orbán Balázs báró ellenzéki két jelölt kapott a két deák-párti ellenében. A központi választmány elnöke azonban, oly indokolással, hogy a két legtöbb sza k képviselőház XIII. ülése. (Napirend : Györffy Gyula indítványa az udvarhelyszéki választást illetőleg.) Elnök : Bittó István. Jegyzők: Széll Kálmán, Kiss Miklós. A kormány részéről jelen vannak : Tóth Vilmos, Panner Tivadar, Trefort Ágost, Szlávy József, Lónyay Menyhért gr. Ülés kezdete d. e. 10 órakor. A mafi ülés jegyzőkönyve észrevétel nélkül hitelesíttetik. Elnök: Jelentem a háznak, hogy a főrendiház elnöke átküldötte az 1869—72. évi országgyűlés ,3-ik ülésszaka végén szentesített 8 rendbeli törvényczikknek az országos levéltárba történt átszállításáról szóló három rendbeli elismervényt. Ezen elismervények a képviselőház irattárába fognak letétetni. Van szerencsém továbbá tudomására juttatni a t. háznak, hogy a győr-pápai 72. honvédzászlóalj tisztikara meghivja a t. képviselőházat af. évi okt. hó 13-án Pápán tartandó zászlószentelési ünnepélyre. Végül javasolnám, hogy a múlt országgyűlésen el nem intézett kérvények a kérvényi bizottságnak adassanak ki. (Helyeslés.) Vidacs János benyújtja Vaszil József és Neuezner István magánkérvényét. A kérvényi bizottsághoz utasittatik. — I n t e r p e 11 á c z ió. — Triffnácz Sándor az árvíz által károsult vidékek érdekében a következő interpellácziót intézi a miniszterelnökhöz. 1) Mely összegek fordittattak eddig az ínség által ért vidékek lakosainak készpénzben nyújtandó segélyre ? 2) Elkezdődtek-e már a t. miniszterelnök ur által a múlt országgyűlés vége felé az árvíz és terméketlenség által bekövetkezett ínség enyhítése czéljából kilátásba tett közmunkák és pedig nevezetesen a n.-kikinda-pancsovai és bogsán-rojteki vasútvonalak kiépítése valamint a Bega csatorna és Temes folyó szabályozása? 3) Ha elkezdődtek, mikor vették tettleges kezdeteket, mely stádiumban léteznek jelenleg és mennyit tesz az összes e czélra fordított kiadás ? 4) Ha pedig nem, miért halasztotta a kormány oly sokára a már tavaszkor remélt kezdeteket és szándékozik-e legalább most intézkedni, miszerint e munkák haladék nélkül eszközlésbe vétetvén az ínségtől szenvedők a még kedvező időjárás tartama alatt annyit megszerezni képesittessenek, hogy a télen át legalább az éhenhalástól félniök ne kelljen. Az interpelláczió ki fog adatni a miniszterelnöknek. Elnök: Mielőtt a napirendre térnénk át, bátor vagyok felemliteni a t. háznak, hogy az imént hozzám érkezett jelentések szerint megalakult a naplóbiráló bizottság, mely elnökének P. Szathmáry Károlyt, jegyzőjének Tarnóczy Bélát választotta ; úgy megalakult a függő államadósságok ellenőrzésére kiküldött országos bizottság, mely elnökének gr. Fesztetics Györgyöt, alelnökinek gr. Kálnoky Pált, s jegyzőjének Kvassay Lászlót választotta. — Felelet interpelláczióra. — Tóth Vilmos belügyminiszter: Császár Bálint egy interpellácziót intézett hozzám a fogarasvidéki választás meg nem tartása miatt. Ezen interpelláczióra lesz szerencsém a t. ház engedelmével válaszolni. (Halljuk!) Midőn a választási előintézkedések megtétele végett a törvényhatóságokhoz rendeletemet kibocsátottam, Fogaras vidéke is megtartotta e czélból közgyűlését és megalakította a központi bizottságot akként, hogy azt részben Fogaras vidéki és ’i részben Fogaras városi tagok képezték, elhatározta továbbá azt, hogy az egyik kerületnek, melyhez Fogaras városa is tartozik, főhelye nem az utóbb nevezett város, hanem Ó-Sink községe legyen. — Fogaras város közönsége ezen határozat ellen hozzám folyamodott és kérte, rendelném el, hogy először Fogaras városa önállóan alakithasson központi bizottságot, másodszor, hogy egyik kerületnek nem Oscsiik, hanem Fogaras városa legyen választófőhelye. A városnak mindkét kérése nem csak méltányos, hanem törvényen alapuló volt, mert az 1870-iki 42. törvényczikk Fogaras városát törvényhatósági joggal ruházta föl, mert az 1848. V. törvényczikk 5. §-sa szerint mind azon törvényhatósági joggal fölruházott városok, melyek más törvényhatósághoz tartozó községekkel egyetemben választják képviselőiket — mondom — mindenütt ezen városok az ily vegyes kerületekben egyszersmind a választókerület főhelyéül vannak kitűzve;’mert továbbá az 1848 ik V. törvényczikk 49., 50. s 51. §§. azt rendelik, hogy az ily vegyes kerületekben létező törvényhatósági joggal fölruházott, vagy mint akkor nevezték, szabad királyi városok, önállóan választanak központi választmányt és küldenek 2 — 2 tagot a választók összeírására kirendelt küldöttséghez. A törvénynek ezen világos rendelete és parancsa szerint én Fogaras városa kérvényének helyt adtam és elrendeltem először azt, hogy Fogaras városa önállóan válassza központi bizottmányát, és másodszor azt, hogy az egyik kerületnek Fogaras városa legyen választó főhelye. Ezen rendeletemet megküldtem úgy Fogaras vidéke, mint Fogaras városa közönségének. Fogaras vidék közönsége rendeletemnek azon részét, mely a központi választmányok alakítására vonatkozott, teljesítette ; rendeletem azon részének azonban, melyben Fogaras városát tűztem ki az egyik választókerület főhelyéül, eleget nem tett. Ezt határozta május 22-én tartott ülésében. Ennek folytán én május 30-án kibocsátottam ismét rendeletemet és kinyilatkoztatván, hogy előbbeni rendeletemhez határozottan ragaszkodom, meghagytam Fogaras vidék közönségének, hogy a központi bizottságot rendeletem végrehajtására utasítsa. Tettem pedig ezt az 1848. 5. t. sz. 52. szakaszának rendeleténél fogva, mely ekként szól: „A vegyes kerületek alakításához járuló megyék és városok közt a jelen törvény végrehajtásának érdemében támadható kérdések az illetőknek meghallgatásával, ezen törvény rendeleteinek értelmében a minisztérium intézi el. Mindennek daczára Fogaras vidék közönsége rendeletemet nem tejesitette és a köteles engedelmességet megtagadta. És ha én mindamellett Fogaras vidék közönségével szemben mindekkoráig várakozólag és kapaczitálólag jártam el , tevem ezt először azért, mert hivatalos informáczióim akként szóltak, hogy Fogaras vidék közönsége mégis az országgyűlés összejövetele előtt intézkedni fog képviseltetése végett; tevem ezt másodszor azért, mert el akartam menni a türelem végső határáig, csak hogy kormánybiztos, illetőleg a főispánnak kivételes hatalommal való fölruházása nélkül lehessen a képviselőválasztást megejteni. Várakozásom mind ez ideig nem teljesült. Fogaras vidéke és városa képviselői nem csak hogy nem ülnek e házban, hanem mindekkoráig a választásokra nézve semmi intézkedés sem tétetett, így állván a dolog, nem marad egyéb hátra, mint Fogaras vidéke közönségével szemben a törvény szigorát alkalmaznom, amit is a t. interpelláló urnák ezennel megígérek. (Élénk helyeslés.) Császár Bálint megelégszik a felelettel, de szerette volna, ha a belügyminiszter királyi vagy kormánybiztost küldene le a választásra. Tóth, Vilmos belügyminiszter: A törvényhez tartom magamat, mely ily esetekben világosan azt rendeli, hogy a főispán renienczia esetében kivételes hatalommal ruháztatik fel. (Élénk helyeslés.) A ház tudomásul veszi a miniszter válaszát. Következik a napirend. — Győrffy Gyula fentartva magának a jogot későbben szólhatni, elfogadásra ajánlja indítványát, mely szerint a ház elnöke oda utasítaná az udvarhelyszéki választási elnököt, hogy a választási jegyzőkönyveket adja ki a legtöbb szavazatot nyert képviselőjelölteknek. Tóth Vilmos belügyminiszter: Mielőtt a tárgyalásra kitűzött kérdés fölött a vita megindulna, engedje meg nekem a t. ház, hogy néhány szóval előadjam azon eljárást, melyet az Udvarhelyszékben megejtett képviselői választások alkalmával követtem; kérem ezt annál is inkább, miután az indítványt tevő igent képviselő Győrffy Gyula azon alkalommal, midőn indítványát megtevő, bizonyára téves informáczió alapján oda nyilatkozott, mintha a belügyminiszter ezen választási eljárással szemben elmulasztotta volna törvényszabta kötelességét teljesíteni. Az udvarhelyszéki választások f. é. julius 1-jére tűzettek ki, és 8 napi időtartamra voltak határozva. A választások juh 1-én megkezdettek és tartottak inclusive juh 8-ig. Néhány nappal később Szentkirályi Árpád és Ugrón János folyamodást intéztek hozzám, melyből értesültem, miszerint daczára annak, a mint ők állíták, hogy Orbán Balázs és Ugron Gábor képviselőjelöltek a választók többségének szavazatát megnyerték, mindamellett nekik a választási elnök a képviselői megbízólevelet kiadni vonakodik. Ők a választási elnök ezen eljárását sérelmesnek tartván, azt kérték tőlem, rendelném el, hogy a megválasztottaknak a megfizetevét kiadassák. Én ezen folyamodványt Udvarhelyszék központi választmányához a következő rendelet kíséretében küldtem le : „Szentkirályi Árpád és Ugrón János közvetlenül hozzám intézett folyamodványát, melyben a választási megbízó levél Ugron Gábor és Orbán Balázs részére leendő kiszolgáltatását elrendeltetni kérik , ezen központi választmánynak saját hatáskörébeni törvényszerű elintézés végett ezennel megküldöm.“ Miután ez ügyben hosszabb ideig semmiféle jelentés nem érkezett hozzám, augusztus hó 4-én a következő rendeletet intéztem Udvarhelyszék központi választmányához : „A folyó évi junius hó 29-én tartott ülésről szóló, s ugyan e hó 30-án 75. sz. a. kelt főkirálybirói jelentéssel hozzám fölterjesztett jegyzőkönyvön kívül a további működésére vonatkozó jegyzőkönyvek hozzám nem érkezvén föl a képviselőválasztási ügynek mibenlétéről, és a f. évi július 1-re kitűzve volt választás eredményéről nem bírok tudomással, ennélfogva meghagyom ezen központi választmánynak, hogy a fönt kitett határidő óta tartott üléseiről fölvett jegyzőkönyveket a választási ügy jelen állását előtüntető tüzetes jelentés kíséretében hozzám haladéktalanul terjessze föl. Augusztus hó 25-én újólag megsürgettem a központi választmányt, hogy jelentését terjessze föl, s szeptember 5 én és szeptember 11-én pedig a főkirálybirót intettem meg, hogy tegye a jelentést a választás mibenlétéről Végre 11-én egy táviratot kaptam, melyből arról tudósitnak, hogy szeptember 12-én fogja a központi választmány megtartani ülését. Erre rögtön táviratilag megrendeltem, hogy az ülés jegyzőkönyve, illetőleg az ülés határozata velem táviratilag tudósíttassék. Néhány nappal később ismét azon értesülést vettem, hogy a központi választmány nem szeptember 12-én, hanem 21-én fogja megtartani gyűlését (derültség bal felől), a végből, hogy új választási határidőt tűzzön ki, s okada tolták ezt azzal, hogy az izgatottság oly nagy volt, hogy mindez ideig a választási határnapot kitűzni nem lett volna czélirányos. (Mozgás a baloldalon ) Ez az, amit a tényállásra nézve mondani akartam. Nem akarok a t. ház bölcs határozatának praejudikálni, csupán azért mondottam el mindezt, hogy bebizonyítsam, miszerint a belügyminisztérium részéről ez ügyben mulasztás nem történt. (Helyeslés.) Gorove István azt hiszi, hogy a háznak ez ügyben részrehajlatlanul kell eljárni, s ezért óhajtandó is, hogy a hozandó határozat egyhangú legyen. Az előadottakból tudjuk, miként a belügyminiszter ismételten rendeleteket küldött Udvarhelyszékhez, tulajdonkép annak központi bizottmányához sürgetvén a középponti bizottságot kötelességének teljesítésére. Udvarhelyszék e rendeletek daczára, kötelességét nem teljesítette. A vlasztás tehát mindenesetre Udvarhelyszék középponti bizottmányát illeti, a belügyminisztert nem. A hiba ott van, hogy midőn a választási elnök nem találta kihirdetendőnek a választás eredményét, egyúttal nem határozta el az új választás elrendelését. A kérdés most már az, miként lehet e hibát helyrehozni. Teheti-e a képviselőház azt, hogy elrendelje, miszerint (olvas Győrffy indítványából) „a megejtett kettős választásról felvett jegyzőkönyv mint megbízó levél haladéktalanul az illető megválasztott országgyűlési képviselők kezei közé jusson.“ Előre bocsátja, hogy ily fontos ügyben az ügyiratok nélkül az „audiatur et altera pars“ mellőzésével határozni, a képviselőház magát hivatva nem érezheti. Nézete szerint legczélszerűbb volna, ha elhatározza a képviselőház, hogy a belügyminiszter haladéktalanul és legerélyesebben intézkedjék arra nézve, hogy Udvarhelyszék képviselői itt e házban megjelenhessenek. Udvarhelyszék központi bizottmánya és hatósága pedig lássa, miként a képviselőház előtt nem különbös, vájjon Udvarhelyszék képviseltetve van-e vagy nincs, sőt ellenkezőleg a ház a legnagyobb fontosságot helyezi e képviseltetésbe ; kívánja hogy Udvarhelyszék képviselői köztünk minél előbb megjelenjenek ; és meg van arról győződve, hogy ha a ház határozata által támogatott miniszteri rendelet ki fog bocsáttatni, Udvarhelyszék sietni fog a rendeletet teljesíteni. Ezeknél fogva beterjesztett indítvány ellenében a következő ellenindítványt ajánlja a háznak elfogadás végett: „A képviselőház a belügyminiszternek Udvarhelyszék képviselőválasztása ügyében követett eljárását helyeslő tudomásul veszi, egyszersmind utasítja ugyanazt, miszerint az iránt, hogy Udvarhelyszék képviselői az országgyűlésen megjelenhessenek, haladéktalanul intézkedik.“ (Helyeslés.) Karassny János nem tartja a képviselőválasztási központi bizottságot feljogosítottnak arra, bármely kifogás is fordult volna elő a választás ellen, hogy e tekintetben határozzon, vagy új választást rendeljen el. Ezen jogot csupán a képviselőház gyakorolhatja, s azért pártolja Győrffy Gyula indítványát. Csernátony Lajos azt kívánja, hogy a ház szigorúan járjon el e tárgyban, mert így kívánja a képviselőház méltósága és hatalma. Felhozza az angolszokást. Az angol alsóházban igen sokszor megtörtént, hogy a kiváltsági sértés miatt a bűnös a ház korlátaihoz idéztetett, és térden állva kellett, hogy bocsánatot kérjen a háztól. (Igaz, balfelől). A háznak erre joga volt, és ezen joga most is fönáll, melynél fogva megidézheti a bűnöst, hogy börtönbe küldje, és addig tartja ott, míg neki tetszik. A fönforgó esetben azt hiszi , hogy jegyzőkönyvnek kell lennie az udvarhelyszéki választást illetőleg, s igy okvetetlenül föl kell azt küldeni; majd a ház fogja elhatározni, hogy e jegyzőkönyv alapján megválasztott képviselőknek tekinthetők-e az illetők, vagy sem. Szóló véleménye szerint tehát a képviselőház elnökének utasítani kellene az udvarhelyszéki választási elnököt, hogy a választási jegyzőkönyvet haladéktalanul felküldje, különben pártolja Győrffy indítványát. (Helyeslés balról.) Simonyi Ernő azt tartja, hogy a háznak féltékenynek kell lenni a saját maga kiváltságainak, saját maga kiegészítésének és alkotásának kérdésére. Ha akármelyik választási elnök az országban megakadályoztathatja azt, hogy egy vagy más kerület a házban képviselve ne legyen, akkor ne méltóztassanak népszuverainitásról, az országgyűlés souverainitásáról beszélni, mert akkor mi nem souverrain képviselők vagyunk itt, hanem egyes választókerületek választó elnökeinek kegyelmeiből ide jöhetett szegénylegények. (Derültség.) Ami magát a kérdést illeti, a belügyminiszter felvilágosítását szomorú tapasztalatnak veszi. Ez világosan mutatja azt, hogy azon törvény, amely által a múlt országgyűlésen lerontották a magyar megyéket, hogy azon törvény, melyet a régi intézmények helyébe tettek, egy átalában alkalmatlan és életre nem való törvény. Tehát ezért csinálták, ezért rontották el a régi megyéket, hogy a belügyminiszternek annyi hatalma se legyen, hogy egy képviselőkerületben képes legyen a választást hónapokon át elrendelni. Ennyire megy tehát a miniszteri hatalom azon virilis megyékben, azon alispánoknak, azon főispánoknak, kiknek hatalma annyira paragrafirozva, annyira szabályozva van, mint tették a múlt esztendőben, hogy mindezen közegeknek igénybevételével is a belügyminiszter nem képes egy választ kapni rendeletére, nem képes a választást hónapokon át elrendelni. (Helyeslés.) Ha lehet valami, ami a múlt országgyűlésnek a törvényhatóságok szabályozásánál tervezett eljárását elitéli vagy kárhoztatja, ennél jobban semmi a világon nem teheti. A kérdés itt ez : A választás megtörtént, hogy vájjon jogos vagy nem jogos volt-e ezen választás, ez az 1848. V. t.-cz. 47. §-ban egyenesen meg van mondva, mely így szól: „Azon választások iránt, melyeknek törvényessége bármely tekintetből kérdésbe vétetik, a képviselő tábla intézkedendik.“ Tehát ezen túl vagyunk. Választás volt. Jó volt-e vagy sem; ezt a 47. § szerint a ház fogja megítélni. A belügyminiszter azt mondja, hogy a választási elnök nézete szerint nem volt átalános többség. Ha átalános többség nem volt, arról intézkedik a 35. §, mely így szól : „Ha a szavazásnál az átalános többséget azok közül, kikre a szavazás történt, egyik sem nyerné el azon két egyén között, kik aránylag legtöbb szavazatot nyertek, újabb szavazás történik.“ (Fölkiáltás jobbról : Ez nem Erdélyre vonatkozik !) Semmi más indítványt nem fogadhat el, mint a Győrffy Gyuláét. (Helyeslés a baloldalon.) Hoffmann Pál a formai kérdést nem tekinti közönbösnek, mert jog dolgában a formák nyújtják egyedül annak biztosítékát, hogy a jogrend föntartatik. Tehát oly eljárást kíván követni, mely egyúttal czélhoz is vezet, melyet mindnyájan elérni akarunk, s más részről a törvény és házszabályok intézkedésének is megfelel. Nem tartja korrektnek Győrffy indítványát, mert a választási jegyzőkönyv, mint mandátum csak akkor adható ki, ha abszolút többség van a megválasztott részére. A fönforgó esetben is van jegyzőkönyv, de nincs mandátumul szolgáló. Legalább a háznak másról hivatalos tudomása nincs, mint hogy Udvarhelyszék nincs képviselve e házban, már pedig Győrffy Gyula indítványa által a ház kimondaná azt is, hogy abszolút többség is volt az udvarhelyszéki választásnál. De nem fogadja el szóló Gorove indítványát sem, mert a ház oly esetben, midőn valamely kerület nincs képviselve, az elnökség útján intézkedik. Végül Simonyi Ernő azon nyilatkozatával szemben, hogy a belügyminiszter oly tehetetlen, hogy nem képes egy választást végrehajtatni, tudomásul veszi ezen nyilatkozatot annak bizonyítékául, hogy a törvényhatóságok önállósága nincs megsemmisítve, sőt még a t. képviselő úr által is világos törvénysértésnek tekintett eljárásnak is elég tere marad, az önálló törvényhatósági rendezés mellett. (Derültség jobbról.) A maga részéről a következő indítványt nyújtja be: A képviselőház elnöke utasítsa oda az udvarhelyszéki központi bizottságot, hogy kerületének e házban leendő képviseltetése czéljából a törvényszabta intézkedéseket haladéktalanul tegye meg. Simonyi Lajos br. azt hiszi, hogy az országgyűlés azon souverain hatalomnál fogva, meg őt megilleti, midőn együtt ül, a házszabályok adta jogánál fogva egyedül van hivatva a választások fölött intézkedni, s ezért Győrffy Gyula indítványát tartja elfogadandónak. Azon [a következtetést, hogy ez által elismernők, hogy az illetők abszolút többséget nyertek, nem fogadja el, mert az indítványban csak az mondatik ki, hogy miután a választás megejtetett, miután ezek nyertek többséget — ha nem is abszolút többséget — az országgyűlés fog a felett határozni, hogy ezek megválasztott képviselőknek tekinthetők-e vagy sem, de a jegyzőkönyvek nekik okvetlenül kiadandók. Pártolja Győrffy inditványát. Kemény Gábor dr.: Felhozatott, hogy a választásoknál netalán felmerülő hibák és tévedések felett a ház ítél. Ez áll, egyetlen egy esetet kivéve, s ez a törvényben is ki van fejezve, hogy t. i. azon kérdés felett: vájjon az általános többséget ki nyerte el, maga szavazatszedő bizottságot helyben és rögtön határoz. Egy tekintetben a magyarországi és erdélyországi törvény eltér egymástól. Magyarországban ugyanis rögtön kell folytatni a választást, szakadatlanul mindaddig, míg az új választás befejeztetik, Erdélyben nem. S ép ezért az udvarhelyszéki központi bizottság sem folytatta szakadatlanul a választást. Hogy ily sokáig késett az új választás elrendelésével, azt szóló sem helyesli. A mondottak után csak Gorove indítványára szavazhat. Irányi Dániel nem fogadja el sem Gorove, sem Hoffmann indítványát, mert mindkettő nyitva hagy egy utat, melyet nyitva hagyni nem akar, t. i. lehetővé teszi azt, hogy Udvarhelyszék központi bizottmánya nem tekintve meglevőnek a megtörtént választást, új választást rendeljen és azon jogot, mely minket illet, hogy megítéljük, vajjon a megtartott választás helyesen történt-e vagy sem ? magának vindikálja. Ez addikáczió volna a képviselőház részéről azon souverainitásról, mellyel a törvény felruházta és melyről addikálni nincs szándékában. Pártolja Győrffy indítványát. (Helyeslés balról.) Tisza László csak a tények konstatálására szorítkozván, megjegyzi, hogy a két pár jelölt közül vagy az egyik párnak, vagy a másik párnak megválasztott képviselőknek kell lenniük. Miért ? Mert ha a választás úgy ütött volna ki, hogy a választás elnöke letett esküje és meggyőződése szerint a megbízó levelet ki nem adhatta, akkor kötelessége lett volna az uj választás fölött rögtön határozni és igy nem ismerheti el azon ellenvetéseket, melyek Magyarország és Erdély választási törvényeinek különbözőségéből hozattak föl. A miniszteri utasítás, mely Erdélyről szól, a 34. §-ban megrendeli, hogy ha a választás érvénytelenül vitetett végbe, a második választás, ha ugyanazon napon nem történhetnék meg, másnap hajtassák végre, és nem hallgatja el azt sem, mert nincs benne szóló ellen argumentum, hogyha szükséges újabb, választási nap kitüzessék. Szóról szóra ezt mondja a 34. §. Ha tehát elismeri is azt, hogy ezen §. oda magyaráztatik, hogy a választást nem kell elrendelni másnapra, nem ismerheti el, hogy oda magyaráztathassék valaki által, hogy azonnal ne kelljen a kérdésben határozni, és hogy másnap vagy később is lehet. Ezt követeli az utasítás. Ennek az elnök eleget nem tett. Miután az elnök azonnal nem tett eleget, elismerte, hogy a választás érvényes. Miután a választás érvényes, neki kötelessége lett volna a megbízólevelet kiadni. A mondottak folytán a ház nem tehet egyebet igazság szerint, mint elfogadja Győrffy Gyula indítványát. (Helyeslés balról.) Hunyady László gr. nagyon csodálkozik, hogy a kincses Erdélyben minő nevezetes dolgok történnek, onnan jönnek a német választási jegyzőkönyvek; a kincses Erdélyben Fogaras vidéke nem akar választani és ugyanott fordult elő ezen udvarhelyszéki eset is. Ebből csak egy következtetést hoz és egy dolgot kiván nyilvánosan kimondani, hogy t. i. a kormány erejét és bátorságát e tekintetben mindig fogja pártolni a maga részéről. — Pártolja Gorove István indítványát. (Helyeslés jobbról.) Madarász József: Ha állna is az, hogy a választási elnök joga meghatározni, ki kapott abszolút többséget, azt a 48-ks törvényekből nem lehet kimagyarázni, hogy az elnök hónapokig önkénykedjék. A ház tehát nem tehet egyebet, na meg akarja alkotmányos jogát védeni, mint azt, mit Győrfi Gyula javasolt Pártolja tehát Győrffy indítványát, azon esetben azonban ha az el nem fogadtatnék, hogy megmentsük az alkotmányos választási szabadságot, azt volna hajlandó kérni, hogy fogadja el a ház e következő indítványát: „Határozza el a képviselőház, hogy a ház elnöke Udvarhelyszék központi bizottságát haladéktalanul utasítsa, hogy arról, váljon megtartatott-e július első és nyolczadik napjai közt Udvarhelyszéken a képviselőválasztás, 8 nap alatt jelentést tegyen és ha megtartatott, a választási jegyzőkönyvek egy példányát a ház elnökének megküldje, egyébiránt minden netalán szándéklott új választástól tartózkodván.“ Huszár Imre nem tartja mindenben korrektnek a belügyminiszter eljárását, mert nem volt eléggé erélyes az udvarhelyszéki központi bizottsággal szemben. Ezután a beadott indítványokat kritizálva, a Győrffy Gyuláét fogadta el. Bakcsi Ferencz nem akart e tárgyban szólani, mert a kezdő szónok kellemetlenségeivel később akart megküzdeni, s továbbá mert azt hitte, hogy ezen ügy a sajtóban annyira meg volt vitatva, hogy minden szó fölösleges. Nem fogadja el Gorove indítványát, mert ebben csak kötelességére figyelmeztetnék a központi bizottságot, már pedig szóló azon nézetben van, hogy az udvarhelyszéki központi bizottság nem tudja kötelességét. Pártolja Győrffy indítványát, mely leghelyesebben oldja meg a kérdést. Ezután a kovásznál választásról kezd szólani, de az elnök figyelmezteti, hogy a tárgyhoz szóljon, mire röviden kijelenti, hogy pártolja Győrffyt. (Helyeslés balról.) Horváth Gyula pártolja Győrffy indítványát. Jókai Mór : Ez a tény áll előttünk . Udvarhelyszék választott két képviselőt, a választás tartott 8 napig, szavazott 8—9 ezer választó. Daczára ennek. Udvarhelyszék képviselői nem ülnek a képviselőházban ? Miért nem ? Azért mert a választási elnök nem adta ki a mandátumot négy képviselő közül kettőnek, aki többséget kapott. A választási elnök törvényeink szerint a nemzeti becsület oltalma alatt áll. Vajjon ez a nemzeti becsület oltalma örök időkig tart, vagy pedig egyszer a választási elnök mint magánember kérdőre vonható? Úgy tudom, hogy ha én mint magánember valakinek dokumentumát magamnál tartom, van törvény, mely engemet kényszerit arra, hogy azt kiadjam neki, ha a nemzeti becsület védelme alatt megtörténhetik, hogy egy választási elnök tolles quoties, mikor látja, hogy nem az ő pártja győzött, az ujját megnedvesiti, végig húzza a jegyzőkönyvön és azt mondja: „Gilt nicht“, szavazzunk újra! akkor az a nemzeti becsület oly lyukas köpönyeg, melybe ha beletakaródzunk, meg fogunk fázni. (Derültség.) Az előttünk fekvő indítványok közül a leghelyesebbet, a Győrffy Gyuláét pártolom, mert ebben egész korrekten az mondatik, hogy a mandátum a többséget nyert képviselőknek kiadassék. Hogy melyik padon, melyik oldalon foglalnak helyet ezen képviselők, azzal az indítvány nem törődik. Pártolom Győrffy Gyula indítványát. (Helyeslés balról.) Oláh Gyula csodálkozik, hogy a belügyminiszter Udvarhelyszék központi bizottságának oly szelíd hangon irt, holott azon bizottmánnyal szemben, melyben szóló is részt vett, s mely baloldaliakból állott, elég erélyes volt. A belügyminiszter akkor, a midőn kellett, nem tette meg azt, ami kötelessége lett volna, méltóztassék tehát a háznak megengednie azt, hogy, aki egyedül jogosított és kompetens ezen kérdésben, a ház elnöke, vegye kezébe az érintkezés fonalát. (Helyeslés balfelől.) Pártolja Győrffy ,Gyur indítványát. Csiky Sándor: Én csak annyit akarok mondani. (Fölkiáltások: eláll!) hogy elfogadom Győrffy indítványát. (Helyeslés.) Boór Antal: A belügyminiszter szavaiból kiderül, hogy a választás megtörtént, és hogy ott többség is mutatkozott, és így csupán a választási elnök önkénykedése folytán állott be azon eset, hogy az illető két képviselő itt helyet nem foglalhat, ennek folytán pártolja Győrffy indítványát. (Helyeslés balfelől.) Győrffy Gyula azt találja, hogy a belügyminiszter megerősítette az általa az indítvány beadásakor mondottakat, s csak azt sajnálja, hogy a belügy-