Reform, 1872. szeptember (4. évfolyam, 239-267. szám)
1872-09-21 / 259. szám
S59.szám. Előfizetési föltételek : Vidékre postán, vagy helyben häashoz hordva . 20 frt—kr. Negyed óyre . 5 frt—kr. . 100 — „ Egy hóra . . 1 , 80 . Égési évre Fél évre Hirdetmények dija: ló-hasábon petitsor egyszeri hirdetésnél A nyilttéri petitsor.............................. Bélyegdij külön ....... Szombat, szeptember 21.1872. 8 kr, 26 , 30 „ REFORM ImHÍÍ m. évi folyam. Szerkesztési Iroda: Balv&roa. ▼ávoata.&B-Mv 3. ss. X. udyav, X. «naal^tana B lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert keiektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Mth Mór könyvvkereskedésében, régi Hinhástér 1. 9S. A lap anyagi részét illető költemények (előfizetési pont, kiadás körülli panaszok, hirdetmény) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Előfizetési fölhivás a REFORM politikai és közgazdasági napilapra. Folyó évi október—deczemberre 5 frt, — október—novemberre 3 frt 60 kr., — októberre 1 frt 80 kr. Minden negyedéves uj előfizető a B0z Dickens „Barnaby Rudge“ czimü 3 kötetes kitűnő regényre, melynek bolti ára különben 5 frt — igényt tarthat. Az előfizetési összegek beküldésére legczélszerübb a postai utalványlapokat használni. A „REFORM“ kiadóhivatala, Ráth Mór könyvkereskedésében Pesten, háznégyszög. 99 A pesti népszinházra A „Reform“ szerkesztőségében eddigelé begyűlt 5994 frt és 2 db. cs. és kir. arany. Pest, szeptember 20. Tehát ki van mondva ránk az ítélet, és kegyetlen sorsunkat nincsen mód elkerülnünk. Mire még ötször ránk virrad a barátságos szeptemberi nap, szemben fogunk állani nem kevesebbel, mint öt válaszfelirati javaslattal. Az országgyűlési Hercules elé öt férfin fog állan s mindenik más útra mutatván mondani fogja: erre menj, ezen az uton viszed a hazát a kívánt boldogság ölébe. A Deák-párt készít egy javaslatot a fölirati bizottságban. Ez már nagyjából meg is van s csak részletes megvitatása s az van hátra, hogy klubban is bemutattassék. A balközép elég kegyes csak egyet készíteni, noha jó lélekkel készíthetne hármat : egyet a Ghyczy-árnyalat, egyet a törzskar, egyet pedig a Mezőssy-tábor. 48-asok sem engedik el a magukét, a reformA párt pedig okvetlen fölhasználandónak véli az alkalmat, hogy magáról életjelt adjon s hátra van végre Miletics Szvetozár, aki szintén nem mond le róla, hogy úgy kívánja boldogítani összes Magyarországot, ahogy legjobban esik az ő szerbjeinek. Lesz-e hatalom, mely az ennyi oldalról egymás ellen torlódó habokat csendes mederben levezesse? Bizonyosnak látszik, hogy ez csakis három-négy heti vitatkozás árán lesz lehetséges. Azért nem mondható fölöslegesnek a törekvés, a küszöbön álló zűrzavar előtt a helyzetet kissé tisztázni s ezzel is vértezettebben menni a küzdelemnek eléje. Egyet bevezetésül ki kell emelnünk. Hazánk állapota annyi munkát kíván, hogy minden perez, mely nem a munkáé, fölér egy haszontalan czélra megszavazott forinttal, s ugyanez állapot tetemesen megjavulna, ha az országgyűlésnek sikerülne csak azon munkát is mind elvégezni, amely a királyi trónbeszédben érintve van. Ebből következik az, hogy a legjobb fölirat az lenne, mely e képen szólna : „Fölséges király! Hódolattal fogadtuk fölséged királyi üdvözletét; lelkesedéssel ismertük föl a hozzánk intézett trónbeszédben elsorolt kérdések között tetemes részét azon ügyeknek, melyeknek gyors és alapos elintézésétől függ hazánk anyagi és szellemi fölvirágzása, nem különben felséged trónja biztossága. Fölségedhez való tántorulatlan hűségünknek és hódolatunk igaz voltának adunk kifejezést, midőn ezennel, a munka teljesítésében, melyre felséged fölhívott, a haza s a ti’óu üdvét ismervén föl, a fölhívást lelkesedéssel követjük, s haladéktalan hozzá fogunk azon ügyek tárgyalásához, melyek előterjesztésére bizalmunk által támogatott kormányodat utasítanod méltóztatott.“ Hasonló javaslatot azonban nem fogunk látni. Miletics Szvetozár azon béke helyreállítását fogja követelni, melynek semmi baja sem volna, ha ő és néhány elvtársa az alkotmány szabadságaival visszaélve nem háborgatna. Ezen javaslat a vitatkozásnak anyagául nem fog szolgálni s legfölebb érv gyanánt szerepelend a többi pártok okoskodásában. A 48-asok az országgyűlés törvényességét fogják megtámadni s föloszlatását kérendik ő felségétől. Ez képviselendő a tárgyalás folyamában a komolyabb komikumot, a komikus pathoszt, az úgynevezett derültségi elemet. Komolyan megvitattatni ez sem fog. A javaslat elesik s a 48-as párt tagjai az országgyűlésből — nem fognak kilépni, egyiknekmásiknak minden fogadkozása daczára. A reformtpárt teljes programmal készül föllépni. Tagjai a trónbeszédet hézagosnak találták s föliratuk e hézagok pótlására kívánvállalkozni.Fogalmazása a párt oly tagjára bízatott, aki igen sokat tud, de keveset is nagyon hosszan szokott előadni. E szerint e fölirati javaslat lesz valamennyi között a leghosszabb. Egyes kérdéseknek valószínűleg a részleteibe is mélyebben fog bocsájtkozni, mint az okmány természete kívánná, s ezzel még hosszabb leszen. Mindazonáltal, s noha eredetileg e mögött is csak egy töredék áll, alkalmas lehet arra, hogy a vita folyamára sőt tán eredményére is erősebb befolyást gyakoroljon, mint a 48-asoké s a nemzetiségeké. E tekintetben sok fog függeni a tendencziától, mely fogalmazó tollát vezérelte. Hogy mit tartanak a reformpártról mások, azt sokszor hallottuk; kevesebb alkalom volt arról értesülni, mint vélekednek magukról, már mint pártról, a reformerek maguk. Remélniük kell szaporodásukat, az bizonyos, de mely oldalon fogják érvényesíteni kívánni delejes apparátusukat ? Jobbról vagy balról remélnek-e rokon elemeket magukhoz vonzani? Vagy épen mind a két oldalról? E kérdésekkel tisztába kellett magával jutnia annak, aki a reformerek fölirati javaslatát készítette. És épen csak ez a pont az, ami részükről, mint még nagyon is embryóban levő párt részéről egy külön fölirati javaslat készítését indokoltnak mutatja. Nem vagyunk értesülve róla, mely választ talált magának a föltett kérdésekre a reformpárt, de úgy hisszük, ha helyesen oldotta meg föladatát, meg kellett magának vallania, hogy programmja, ha veszély rejlik benne, csak a baloldalra nézve lehet veszélyes. S a baloldal e veszélye a helyzetből folyik, melyet Ghyczy Kálmán föllépése megteremtett. A Deák-párt közjogi párt. Ereje, összetartó kapcsa a kiegyezés. Ebben szilárd, megrendiletlen, s míg e kérdésben ellenzéke van, törhetlen, sőt megingathatlan. A balközép is közjogi párt, de közjogi programmja immár saját kebelében is hitelvesztett papiros. Maga a párt legfényesebb elméjű vezére mondotta ki reá a kérlelhetlen anathemát. E kapocs már laza, unott, sőt terhes, mert a lelkiismereteket nyomja, s a párt tetemes része szabadulni kíván tőle. Ki tagadhatná, hogy egy fiatal, élelmes és észszerű ellenzék bő aratásra számíthat, ha egy ily bensőleg meghasonlott, a fölbomlás minden előföltételt keblében hordó pártra vetette szemét? Úgy tudjuk, e veszély nem kerülte ki azok figyelmét, akik a balközép fölirati javaslatának kidolgozásával bízattak meg. E fölirati javaslat ennélfogva jelentékenyen fog különbözni ugyanezen pártnak más alkalmakról ismert nyilatkozványaitól. Tisza Kálmán állambölcseségéből mentül kevesebb, a magyar hadseregből mentül több lesz benne, a fönálló törvények tiszteletének is fog egy kis helye akadni, valamivel nagyobb jut talán a bizalmatlansági vátumnak a kormány iránt, a többit azután a nagy reformvágy foglalandja el. Szóval tekintettel lesz a gyöngékre, a gyöngébbekre és a leggyöngébbekre egyaránt. Feladata nem az, hogy elfogadtassák, hanem hogy meghatarozza a szakadozó pártkötelékeket. Ghyczy Kálmán programmjának nagy része lesz a sorokban, Tisza Kálmán a sorok közé vonul. S ha ezzel sikerül a közjogi momentumot a vitából kizárni, akkor a baloldali törzskar egy fényes stratégia-győzelmet vivandott ki és csapatját, mely egy nyílt ütközetet voltaképeni fegyvereivel nem állott volna ki többé, megmentette — a legközelebbi csatáig. Ez körülbelül, amennyire hozzávethetni, a küszöbön álló nagy küzdelem képe. A helyzettel szükséges tisztába jönni, hogy az eljárásban tervszerűség legyen. — a Deákpárt fölirati javaslata valószínűleg a trónbeszédre fog támaszkodni, s tán szintén megtoldja a teendők sorát némely teendőkkel. — Vitájának azonban meggyőződésünk szerint más téren kell mozognia. A felirati vitának a pártok állását, a pártok jellemét kell kitüntetnie. A főpártok közjogiak, s ezen természetük határozza meg a parlament munkaképességét. A nemzetnek ezen vitából kell megtudnia, hogy a baloldal mégis vonakodik közjogi állását föladni, noha akadékos és káros voltáról meggyőződött, s kárhoztatását saját első embereitől hallotta. A régi „Presse“ a közös budgetre vonatkozólag, mint maga megjegyzi félhivatalos forrásból a következő közleményt veszi: „A kormánynak ragaszkodnia kell a közös budget tételeihez,, s azt az utolsó számig tartozik védelmezni. És fogja is tenni, mivel a határ, meddig ment, nem látszólagos határ, mely csak takarná a valódit. Nem hiában hangoztatta ő felsége a delegácziókhoz mondott beszédében, hogy mindkét fél minisztériuma tevékeny részt vett az előirányzat megállapításában. Az illető passzus sorai közt olvashatni, hogy mindkét országa minisztériuma egyetértve Andrásy Gyula gróffal, az előtanácskozás alkalmával már 20 milliót törölt a közös hadügyminiszter költségvetéséből, és hogy a hadügyminiszter, ki ily körülmények közt nem akarta magára vállalni a felelősséget, csakis ő felsége akaratának engedett. A hadügyminiszter költségvetésének ezen története megmagyarázza, hogy Kuku báró mostan beterjesztett tételeire nézve szolidaritásban van vele nem csak Andrásy, hanem mindkét ország minisztériuma is. Br. Kuhn a közös előtanácskozások alkalmával kijelenti, hogy az indítványozott törlések lehetetlenné tesznek egy minden körülmények közt harczképes hadsereget. Erre azon feleletet nyerte, hogy az európai helyzet megengedi, miszerint nem a rögtöni harczképességet kell szem előtt tartani, hanem a hadseregnek a véderőről szóló törvényben megalapított fokonkinti fejlesztését. E szempontból t^intve ítéltettek meg az egyes tételek, s a nagyobb követelések redukáltattak azon összegre, mely elkerülhetlenül szükséges, ha csak azt nem akarjuk, hogy a véderő fejlődése 1873 végén ne ott legyen, hol 1872- ben volt. Természetesen sokkal okosabb lett volna, ha a legszükségesebb tételek egy kissé magasabb összegben irányoztattak volna elő, hogy így lehetett volna törölni a delegáczióknak is, és a kívánt összeget elérte volna a hadügyminiszter is, de e módozat ellen különösen a külügyminiszter kelt ki, aki nem akarta elfoglalni az „előirányzás“ és „lealkuvás“ álláspontját. Annak egyenes és nyílt előterjesztése, mit a helyzet követel, eleinte nehezíteni fogja a delegátusok helyzetét, mivel meg lesznek annak lehetőségétől fosztva, hogy a keresztülvitt megtakarításokra hivatkozhassanak; de azon előnyt nyitja egyúttal, hogy a kormány és népképviselet kölcsönös bizalom alapján érintkeznek egymással, míg az ellenkező módszernél a bizalmatlanság a fő vezérlő pont. Általános, de alkotmányellenes felfogás, hogy a delegácziók feladata a törlés. Ezen úgy, mintha azt mondanák, hogy a kormány feladata minél több pénzt kapni. A delegácziók feladata az ellenőrzés, de annak bizonyításául, hogy jó ellenőrzés történt, époly kevéssé szolgál az eszközölt törlések nagy száma, mint az igazságügy jó lábon állását nem a történt elítélések nagy számából lehet következtetni. A delegácziónak joga van törölni, hol egy kiadási tételt feleslegesnek tart, de vájjon a főtérdek letörlési rendszerének behozatala megfelel-e azon testület méltóságának és hivatásának, mely a monarchia legfőbb érdekeiről van hivatva gondoskodni a népek nevében. Meg vagyok győződve, hogy azon kormány, melynek élén az alkotmányos iskolából kikerült Andrásy gróf áll, nem fog keresni és találni semmitmondó Ürügyüket, ha valamely konkrét tétel feleslegessége bebizonyittatik, de másrészt Andrásy gróf minden befolyását, melyet a delegátusok bizalma, és az ő múltja, mint becsületes és akotmányos minisztere teremtett, föl fogja használni, hogy a költségvetés átalánosságban ne vétessék magasnak, s ne ítéltessék meg előre meghatározott ily vélemény szempontjából. Nem tudom, hogy az osztrák delegátusok bizalma mily fokig terjed, de azt hiszem, hogy most a bizalmi kérdés nem csak a közös, hanem mindkét ország minisztériumaival szemben is fel van állítva, és hogy úgy az osztrák, mint a magyar delegátusok saját pártjuk és minisztériumok ellen követnének el hibát, ha a közös budget tárgyalásánál inkább az előítéletnek, mint az ítéletnek adnának kifejezést.“ ■= A VII. bíráló bizottság f. hó 17-én és 20-án tartott ülésében a hozzá utasított kérvények tárgyalásának következő sorrendjét állapította meg: László Imre szentes városi képviselő választása f. hó 24-én és eshetőleg 25-én. Hammersberg Jenő Tolna megye színi kerülete képviselőjének választása szept. 30-án és eshetőleg október 1-én. Tarnóczy Béla nyitramegyei választása október 3-án, eshetőleg október 4-én fog a bizottság országházi helyiségében tárgyaltatni. A tárgyalás mindig reggeli 8 órakor kezdődik. A képviselőház IX-ik igazoló bizottsága által Rázsó Lipót Tasnád kerületi képviselőnek törvényes kifogás alá eső jegyzőkönyve tárgyalására f. é. szept. 21. esetleg 22. — Eötvös Károly Veszprémmegye veszprémi képviselő választása ellen beadott kérvény, tárgyalására f. é. szeptember 23. és esetleg 24. — Éder Ferencz Kassa városi képviselő választása ellen beadott kérvény tárgyalására f. évi szeptember 25. és esetleg 26. — Goda Béla, Győr megye téti kerület képviselőválasztása ellen beadott kérvény tárgyalására t. é. szeptember 27 és esetleg 28. — Végre Maximovics Miklós Zombor városi képviselő választása ellen beadott kérvény tárgyalására f. é. szeptember 29. és esetleg 30-ik, mindenkor a délután 5 órája határnapul kitüzetett. Molnár Aladár már igazoltatott. Szakáll Antal rimaszécsi képviselő igazolására vonatkozólag, mi miatt a „Hon“ keserű panaszra fakadt, ezeket olvassuk a „P. Naplóban“ : A rimaszécsi képviselő a következő okok folytán igazoltatott. Mert : 1) a hírhedt vérengzés a szavazás megkezdése előtt ment végbe, s a szavazás így nem szakíttatott meg; 2) az ellenjelölt önként visszalépett, kijelentvén, hogy pártja kisebbségben van ; 3) Szakáll Antal az összes összeírt választók majoritásán felül még 300 és néhány szavazatot nyert; 4) Kérvény a választás ellen nem is nyujtatott be, mi világos jele annak, hogy az ellenzéki választók is a választás ez eredményében megnyugodtak. E körülmények hivatalosan konstatáltatván, a jury összes két tagja Szakai Antal igazoltatására szavazott, (minthogy a határozat egyhangúlag hozatott , a juryban jelenlevő ellenzéki képviselőnek is az igazolás mellett kellett szavaznia,) mert így szavazni a jury minden tagjának, esküvel fogadott erkölcsi kötelessége volt. így állván a dolgok, bátran a közönség ítéletére bízhatjuk, hogy mit tartson az ellenzéki lapok azon eljárásáról, hogy a jury ezt a határozatát kárhoztatják. == A képviselőház osztályai ma délelőtt ülést tartottak. Tárgyalás alatt a közelebbi napokban beadott törvényjavaslatok valának, név szerint a Ludovika akadémiára, a világkiállítás ügyére, a hondvédzászlóaljak szaporítására, a Montenegro fejedelmével kötött postaszerződésre, a Portugálliával kötött kereskedelmi szerződésre és a hajóépítésre és felszerelésre szükséges tárgyak vámmentes behozatalára vonatkozó törvényjavaslatok. Az I. osztály a törvényjavaslatokat lényegtelen módosítások nélkül elfogadta. Előadó Kubinyi Árpád. A II. osztály szintén elfogadta a törvényjavaslatokat, a Ludovica akadémiára nézve azon módosítással, hogy ideiglenesnek tekintetik ezen intézkedés. Előadó Szögyényi László. A III. osztály szintén elfogadta a törvényjavaslatokat, lényeges módosítást a Ludovica akadémiára vonatkozólag tett, annak 6-ikába beleigtatva Éber indítványára, hogy utasíttatik a honvédelmi miniszter, hogy a bemutatási jog gyakorlatának szabályozása iránt még ezen országgyűlés tartama alatt törvényjavaslatot terjesszen elő. A IV. osztály is elfogadta t javaslatokat. A Montenegróval kötött szerződésben előforduló „osztrák-magyar kormány“ kifejezésre nézve a kormány felhívandónak tartja az osztályt arra, hogy e kifejezés helyett alkalmasabbat és a törvénynek megfelelőt hozzon javaslatba. Nemkülönben a Portugálliával kötött szerződésben előforduló osztrák-magyar birodalom helyett osztrák magyar monarchiát kíván tétetni. A Ludovica akadémiára vonatkozó törvényjavaslat 3-dik §-ából a harmadik kikezdést kihagyatni határozta az osztály, a másodikból pedig e szót „meghallgatása“ kihagyatni, s a mondatot következőleg kívánja szerkesztetni : „a honvédelmi miniszter felterjesztése és ellenjegyzése mellett.“ Előadó Kvassay László. Az V. osztály a törvényjavaslatokat lényegtelen módosításokkal elfogadta. Előadó Molnár Antal. A VI. osztály a törvényjavaslatok közül a szerződésekről szólókat kivéve, a Németországgal kötendőt s a Ludovikára vonatkozót tárgyalta és fogadta el. A Ludovikára vonatkozólag a 3. §-t következőleg szerkeszté: „Az intézet igazgató vezetése alatt áll, kinek oldala mellé egy aligazgató rendeltetik. Az igazgatót, aligazgatót és tanárokat a honvédelmi miniszter ellenjegyzése mellett ő felsége nevezi ki. A tanítóknak, úgyszintén a kezelő és szolgaszemélyzetnek kinevezése a honvédelmi minisztert illeti.— Előadó Molnár Aladár, a Ludovicára vonatkozólag Tavaszi Endre. A VII. osztály a szerződéseket és a Ludovika akadémiára vonatkozó törvényjavaslatokat tárgyalta és fogadta el. Előadó Eötvös Károly. A VIII. osztály a Ludovica akadémiára vonatkozó törvényjavaslatra nézve kimondatni kívánja, hogy ez csak ideiglenes intézkedésnek tekintendő. A hajószerek vámmentességére nézve kívánja, hogy a z „reform”tárczája. A felső Nílus vidékein. (Vége.) Üllében Schweinfurth Afrika középpontjában találta magát, udvara itt folyton körül volt véve ezernyi mondatunktól, kik igy alkalmat adtak neki, hogy e néptörzsön a legrészletesebb tanulmányokat tegye. Kívülről más törzsektől főleg világosabb testszínük által különböznek, izomerejük is sokkal csekélyebb. Annyi áll, hogy legalább 5 μ/o köztük egészen fehér bőrű, majdnem mint a kaukaziak. A férfiak ruházata nagy darab fügefakéregből áll, mely feldolgozás által vastag szövetté alakíttatik, s mint ilyen a legfestőibb ránczokat veti, melyeket egy öv tart össze. A nők azonban majdnem teljesen meztelenül járnak. Hajuk viselete körülbelül, mint a ma köztünk annyira divó chignon, csakhogy nagy bajtűkkel és fésűkkel ékesítve. A mondottuk nem igen torzítják el testüket, csupán fülbevalót viselnek, s e végből orrczimpájukat keresztülfurják, amit a divat is megkíván az ottani nőknél, úgy hogy a bennszülöttek e szokást sohasem hagyják el. Fegyverzetük lándzsa, dárda, ijj és nyilak, van fapánczéljuk is, aztán vannak különös alakú kardjaik,és a náluk különös becsben álló régből való késeik. Minden más fém előttük ismeretlen. Rézművészetre nézve messze túlhaladják a bongókat. (Schweinfurthot egyik kovácsuk mesterműve bámulatra ragadta. Egy láncz volt az, rézből, de oly finom, oly részletesen feldolgozva, hogy a legfinomabb aczéllánczczal vetekedhetett volna. Fafaragványokban is igen ügyesek, és a fazekas mesterségben messze hátrahagyják Afrika belsejének minden benszülött törzsét. Leginkább meglepő sátraik építésmodora, s Schweinfurth náluk először talált boltíves tetőzetre. Mindezen ügyességeik daczára azonban, melyek egyébiránt egy Afrikára nézve szokatlan kultúrát sejtetnek, náluk semmi nyoma nem található annak, hogy valami felsőbb lényt imádnának. A náluk gyakorlatban lévő körülmetélés nem egyéb ősi szokásnál, s nem tartozik semmit sem a vallásra. A legmagasabb fogalomnak a szabadságot tekintik, melyet noro szóval fejeznek ki,és ha kérdezik, hol található, az égre mutatnak. A király hatalma köztük sokkal többre kiterjed, mint a mam-namoknál, személyét nagyszámú poroszlók veszik folyvást körül. Azonfelül nyolczvan asszony is tartozik környezetéhez, kik ugyanannyi sátorban laknak. Udvara előtt a nép ünnepélyes alkalmakkor játékra és tánczra összegyűl. Ily ünnepélyre adott alkalmat Schweinfurth fogadtatása is, melyben a király részesité. A mondottuk az emberhusevést még sokkal nagyobb mérvben gyakorolják mint a mam-mamok. „Hogy ez állítást megerősítsem“ — úgymond utazónk — „nem kell utalnom núbiai kísérőim vagy Abu Számát barátom s utitársam elbeszéléseire rablásaikról, s azon módról és eszközökről, melyekkel az emberhúst s főleg az emberszalonnát étellé készítik ; csak utalnom kell a nagy koponyagyüjteményre, melyet pénzért vettem tőlük és haza küldtem, hogy bebizonyítsam annak valóságát, miszerint még ezen törzs is, magas, kultúrája daczára is, csak olyan vad, mint a többi. És mégis igen értelmes, eszes emberek, kik arra, amit az ember kérdez tőlük, mindig helyesen felelnek, és a núbiaiak nem győzik dicsérni megbízhatóságukat baráti viszonyokban, rendszeretetüket az államéletben, és erkölcsiségüket a magánéletben.“ Már utolsó útja kezdetével hallott Schweinfurth a nubiaiak közt egy törpe népről való elterjedt hirt, melyre eleintén kevés súlyt fektetett. De később szemmel tapasztalható, hogy „egész sora a néptörzseknek testi kifeljlődésre nézve a középnagyságnál jóval alantabb állanak.“ E törzsek az Ulle folyó hosszában laknak, és lételük még e vidékeken utazottak által is kétségtelenné tétetett. Egy ilyen törzs,az Akka törzs,a mondottuk egy kiterjedt területén helyezkedett el, és ezen törzsből kapott Schweinfurth egy 15— 6 éves akkát, kit mint e törpe népek létezésének eleven bizonyságaként magával akart Európába hozni, és ki követte is másfél évig híven minden útjában, míg fájdalom, mikor már Európába visszatérendő volt. Berberben a vérhasnak esett áldozatul. Ezen akkáknál, kik nagyobbára igen keskeny végtagokkal, ellenben szépen, szélesen épült mellkosárral és vállakkal bírnak, legsajátszerübb a koponya, mely rendkívüli nagy j és egészen golyóalakba gömbölyödik össze. Testszintje rézvörös, hajuk erősen bodros, és mintha csak egy kócz volna. Testi mozdulatokban rendkívüli ügyesek, s főleg ugrási képességük és erejük bámulatra méltó. Fegyverük lándzsa, nyíl, és ijj, de mindezek oly picinyek, mintha csak gyermekeknek szolgálnának játékszerül; ők azonban vadászatra meglepő ügyességgel tudják a kis eszközöknek hasznát venni. Az akkuk a legvakmerőbb elefántcsontvadászok. Schweinfurb e körülményen méltán csodálkozva kérdezé, hogy hogy lehetséges az, miszerint épen a legtörpébb nép harczol legnagyobb sikerrel az elefántok ellen. Mire ezt felelték neki: „Az akkák nagyon ravaszok, az elefántnak szemébe lövik nyilaikat, és lándzsájukat épen hasa közepébe hajítják.“ Három hetis élményekben dús tartózkodás után 1870. április hó 10-én tértek vissza az utazók, minthogy a király nem engedte meg, hogy tovább hatoljanak. Visszatértükben a handák déli határán több rablási czélból tett támadásokat kellett visszaverniök, ami sikerült is, de Abu-Szamat, Schweinfurth egyik leghívebb embere életveszélyes sebet kapott. Utazóink ezután egy táborba vonultak vissza, hol május havát igen szűk élelmiszerek mellett valahogy kihúzták. Abu Számát, ki az alatt szerencsésen felgyógyult sebeiből, a mondottukhoz tért vissza, hogy az elveszett elfántcsont-készleteket visszahódítsa, míg Schweinfurth kincsekkel gazdagon megrakva a bongók országa felé utazott vissza, mi azonban a szakadatlan eső folytán igen nagy nehézségekkel járt. Végre júliusban érte el régi lakását a Djurok között. Itt újabb készleteket talált, melyek Chartumból értek oda, és azon karban látta immár magát, hogy egy második utat lehetett dél felé a legközelebbi expedíczióhoz csatlakozva, hogy a Niam-nam középső területének még merőben ismeretlen tájékait főleg geognosztikus szempontból is vizsgálja, és mindazon folyókat középfolyásukban is megismerte, melyeket alsó és felső folyásukban már ismert, az év többi részét a Djurországokban további kutatásra akarta felhasználni. Ezzel a szándékkal ment Kuruba, a nyugati djur-föld egyik távoleső kereskedelmi telepítvényébe. De a sors mást akart. Seriba városában, melyben lakott, s mely sűrűen épített szalmafödelű házakból állott, esetleg deczember 1-én tűz támadt. Heves szél fuván, a lángok villámsebességgel kiterjeszkedtek az egész telepre. Schweinfurth eszközei megmentésére ily körülmények közt nem is gondolhatott; saját fölszerelése, legújabb gyűjteményei, melyek közt összes ethnologiai kincsei, a legbecsesebb műkészitmények, kéziratok, mérések, szótárak stb. néhány percz alatt a lángok martalékává lettek. Nem volt elég azonban e csapás, nemsokára azt is hallotta utazónk, hogy a kereskedők, kik az expedícziónak mintegy utat egyengetve, délnek indultak volt, teljesen levezettek a benszülöttek által. Ezzel a legutolsó reménye is a további vizsgálódásoknak tönkre volt téve, és Schweinfurthnak e mostoha körülmények közt, bár nehezébe került, de mégis el kellett határozni, hogy visszatér Európába, mert gyökeres segítséget csak egy év múlva várhatott volna, s azt is csak a legkedvezőbb körülmények mellett. Mindazáltal 1871-ben újévkor folytatta útját nyugatnak. Innét kezdve először lépett „egy elődjeinek korábbi utazásai által klasszikussá lett földre.“Egy faluban, mely első éji szállása közelében volt, halt meg dr. Steiner, és tőszomszédságában Tinné kisasszony minden gazdagsága daczára a legnagyobb nyomorban élt. Schweinfurth a szélesség 8-dik foka alatt volt, s folytatván útját, még egyszer átkelt a Kuru folyón, később dél felé bejárta a Kurdi földet, és innét nagy kerülővel elérte a bongók országát. A néptörzsekből, melyeket még csak az utóbb meglátogatott, még csak gyenge maradványokat lelt, annyira pusztít itten az emberek közt a hallatlan mérvben vitt rabszolgakereskedés. Még csak a nyugati mam-mam területek bírnak nagy „rabszolgakészlettel“. Ott csak az utolsó évek alatt 2700 rabszolgakereskedő fordult meg. Márczius vége felé 1871-ben végre megkapta utazónk az oly türelmetlenül várt, s már régen megrendelt készleteket a chartumi útra, melyet július 4-én kezdett meg, ez alatt újabban gyűjtött kincseivel. Chartumban utazónk, fájdalom, halva találta régi ismerőseit, egy része pedig elköltözött volt. Augusztus 7-én folytatta útját a Níluson, 17-én Berberbe ért, hol ba ufitársa, a törpe Akka halála nagy szomorúságba esté. Már szeptember 26-án négynapi kényelmes és zavartalan út után Suezban kiszállt. Schweinfurth György 3 évig és 4 hónapig tartó távollét után 1871. november 12-én lépett ismét európai földre. (A magyar orvosok és természetvizsgálók XVI. vándorgyűléséről.) Mebádiáról, szeptember 18-án keltezve a következőket irják nekünk : A tegnap (17) esti előadásokat dr. Mank Mór fürdőorvos kezdte meg, értekezvén a „Herkulesfürdőkről.“ A német értekezés magyarra is áttétetvén, lapunkban is meg fog jelenni. Utána Boleszny Antal orsovai plébános „a török szokások“ról értekezett igen érdekesen. Ez értekezést szintén közölni fogjuk lapunk tárczájában. Sokan zokon vették értekezőnek, hogy nem volt tekintettel a jelenlévő nőközönségre is, de a többség Xantussal tartott, ki Angliára hivatkozva, elmondá, hogy ott az ilyeneket mindenki egész nyugodtsággal hallgatja végig. E fölolvasások után Vadnay Károly bejelenti, hogy miután a helységbeli szegényeknek úgy is vannak az igazgatóságtól ingyen fürdőjegyeik, elhatároztatott, hogy az indítványa folytán begyűlt 500 forintnyi összeg „magyar tőke“ czim alatt a fürdőigazgatósághoz tétessék át, hogy kamatjaiból ezentúl a szegény fürdővendégek hazautazásának költségei, amennyire lehet, fedeztessenek, mi átalános helyeslésre talált. A gyűlés Tatarcsy Károly derék házigazda éljenzései közt oszlott szét. Másnap 18-án a nagygyűlés első sorban is dr. Szabó Józsefnek az adminisztrationális ügyeknek a nagygyűlésekből kizárását tárgyaló indítványát vitatta meg. Dr. Kátay olvasta föl a némikép módosított indítványt, mely ellen először is Nagy István nagyváradi lelkész szólalt föl. Azt mondá, hogy ez a tagok jogait megszorítja, s azonfelül nem is mutatkozik szükségesnek sem. Dr. Halász s többen elmondja, hogy épen megszorítás nem foglaltatik az indítványban, sőt elfogadásával a gyűlések meg fognak mentetni az eddigi unalmasságtól. A többség erre „elfogadjuk“ szóval már-már eldöntötte a kérdést, midőn Nagy István hivatkozván az alapszabályok betűire, titkos szavazást kért. Nem lehetett mást tenni, s így titkosan is leszavazták az indítvány elleneit, hetvenhárom szóval tizenkettő ellen elfogadtatván az Elnök tudatta ezután a gyűléssel, hogy a házigazdák Bol1ár fürdőparancsnok, dr. Műnk orvos és Tatarczy bérlő urakat a társulat nevében az elnöklő és rendező bizottság személyesen megköszönte, mi örvendetes tudomásul vétetett. Mielőtt a gyűlés föloszlott volna, többek kérelmére még alelnök dr. Szabó József adta elő röviden a Mehádiában tett földtani észleleteit. Az aznap esti 6 órakor tartandó ülésre következő tárgyak voltak kitűzve: Rozsnyay Mátyás zombori gyógyszerész: „babona a természettudományokban“ s Nagy Soma: „az aldunai zuhatagok újabb tervei.“ Örvendetes jelenségkép megemlitendő, hogy az esti ülések roppant látogattattak, úgy hogy nagyobb terembe kellett átköltözniök. Érdekes újdonságokat fog hazahozni Mehádiáról Xantus János, ki tudvalevőleg a mehádiai vidéki népviseletet tanulmányozva, saját fényképészével igen sok csoportozatot lefényképeztetett, melyek között nem egynek becsét kettőzteti az, hogy a tudós kedvéért írók, írónők és sok bájos urileány is ölte magára a festői román népviseletet, s így vetették le magukat.“ — „Érdekes egyszersmind“ — írja tudósítónk — „azon kép, melyen a négy gyűlési titkár teljes díszben látható, mert mind a négy polgári helyzetéhez képest máskép jelenik meg azon. Láthatunk rajta a cs. k. ezredorvosi, m. kir. honvédorvosi, továbbá rendes magyar diszöltözetet s egy frakkot. — Már ma és napokkal ezelőtt számosan távoztak el körünkből, úgy hogy utoljára alig maradnak tán ötvenen, ha ez igy tart mindvégig. Helyén volna egy kis presszió e íujon az urakra, talán az által, hogy az érmeket és könyveket ezentúl csak a zárülésen osztanak ki.“