Reform, 1872. szeptember (4. évfolyam, 239-267. szám)
1872-09-26 / 264. szám
264.számL Csütörtök, szeptember 26.1872. Előfizetési föltételek : Vidékre postán vagy helyben häzhoz hordva Egósi érre . . 20 frt—kr. Negyed évre . 5 frt—kr. Fél évre . . . 10 „ — „ Egy hóra . . 1 r 80 , Hirdetmények dija: ló-hasábon notitsor egyszeri hirdetésnél . 8 kr. A nyílttéri petitsor . . 25 „ 30 „ T> TTTTr^'D Tl/r MfJui; w£llVL LéTifolyai Szerkesztési iroda: T&roataáa-Mx' 8. X. ud-var, K. «»«lateni 61 lap s.oUemi réHüéi illető raindoa kfl.leménj n siurkessiŐBoghet intéaendő. BérmostoteB loTelek oeak ismert kexektől fogadtatsak el. Kiadó-hivatal: R4th Mór könyrkarsakedésében, régi istállástér §. bs. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési póni, kiadás körüli panaszok,hirdetmény) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Előfizetési fölhívás a REFORM politikai és közgazdasági napilapra. -novemberre 3 írt 60 kr., októ-Folyó évi október—deczemberre 5 írt, — októberberre 1 frt 80 kr. Minden negyedéves uj előfizető a Boz Dickens „Barnaby Budge“ czimű 3 kötetes kitűnő regényre, melynek bolti ára különben 5 frt — igényt tarthat. Az előfizetési összegek beküldésére legczélszerűbb a postai utalvénylapokat használni. A „REFORM“ kiadóhivatala, Ráth Mór könyvkereskedésében Pesten, háznégyszög. 99 A pesti népszínházra A „Reform“ szerkesztőségében eddig elé begyült............................... 5994 írt. — és 2 db, cs. és kir. arany. Újabb adakozás: Nagy Károly M.Vásárhelyről 2 frt Puskás Ferencz alkirálybiró utján : Csikszék területén gyüjtetett..........................................4 frt 70 kr. Böszörményi Károly szathmári polgármester utján; a szathmári póttanfolyam hallgatói által rendezett jótékonyczélu előadás jövedelméből . . . . 69 frt 2 kr. Összesen .... 6067 frt 72 és 2 db. cs. és kir. arany. Mind Puskás ur, mind Böszörményi ur be is küldötte a fönt kitett illető tételt, s mi az összeget a pesti takarékpénztárba tettük le. Pest, szeptember 25. A legélénkebben sajnáljuk, hogy az ülés, melyről e helyen ma röviden meg akarunk emlékezni, nem volt nyilvános. Az ülés az osztrák delegáczió külügyi bizottságának tegnapi ülése volt, melyben a vita külső okát a rendelkezési alap (440,000 frt) adta, de a vita tárgyát a külügyminiszter programmja, a monarchia külpolitikája képezte. Először állott itt Andrásy Gyula gróf szemben az osztrák politikusokkal, először volt módjában parlamentárisan képviselni az irányt, melyet követ; szólani róla és érte ott, hol a költségekkel, pengő pénzzel méretett össze hivataloskodása értéke, először a sima nyelvű Beust gróf után, a ki őt hivatalában megelőzte, s a kitől meghatott Bécsben azok sugalmazása folytán, kikkel ma Andrásy gróf szemben állt, hogy visszavonulásába elkíséri a népek bizalma. Sajnáljuk, hogy ez ülés nem volt nyilvános, mert igy anyagának teljes birtokába jutottunk volna, mig most csak hézagos följegyzéseket vagyunk képesek reprodukálni s ezekre kell biznunk, hogy megkorrigálják az átalánosan elterjedett s immár Andrásy grófnak rovására értelmezett balhitet ez államférfiú szerencséjéről. Bizonyára nem szégyen szerencsésnek lenni. A nálunk keresztényeknél, akik istenünkkel ostoroztatjuk azt, a kit szeret, derültebb világnézetű görög nép azokat tartotta szerencséseknek, a kiket az ulympus vidám istenei kedveltek; de nem a vak szerencse otromba ajándékai tették ki e szerencsét, hanem az emberi szemnek fényes és elmének tetszetős tulajdonságok, melyekkel test és lélek fölruháztatott. Andrásy gr. sem nyerte még meg a nagy nyerőt, az ő úgynevezett szerencséje is nemesebb természetű ennél s áll férfias tulajdonságain kívül azon gazdag adományokból, melyek egy kedvező pillanatban Deák által fölismerve, a kellő helyre vezéreltettek, s jelenleg két nemzetnek, sőt Európának kamatoznak. Egész bosszú során az osztrák külügyminisztereknek kellene végig mennünk ha Andrásy grófot és politikáját kellőleg méltatni akarnók. Sok nagy tudományú és jeles elméjű ember szenvedett hajótörést azon a polcon, melyen ma a volt magyar miniszterelnök ünneplés tárgya; szerencsés ember is volt köztük nem egy, aki homályos sorsból indulva ki, soha sem remélt tisztességre jutott. De a nagy embert nem a fényes tudomány, nem a jeles elme, nem a nagy szerencse teszi, hanem a hivatás, a rátermettség, az inspiráczió. Örökbe vette át egyik miniszter a másiktól az osztrák külügyek vezetésének irányát, sőt módját és eszközeit is, és a hagyomány szikláin eltompult a legfényesebb elme, elkopott a legjelesebb tudomány s porrá tört a legnagyobb szerencse, s minden ilyetén meghiúsult élet Ausztria történelmének lapjain egy-egy Sadova, egy-egy elveszett tartomány által van megörökítve. De nem bolygatjuk föl most azon. elköltözöttek, magokat túlélt szerencsétlenek nyugalmát. Az összehasonlítás igaztalan lenne azok közt, a kik már a történeleméi, s a között, a kié a jövendő. És mellettük szól s ez összehasonlítás ellen egy más körülmény is. Helyes osztrák külpolitikát csakis a magyar kiegyezés tett lehetővé. Ez létesített egyensúlyt, természetes állapotot itthon s tette lehetővé, hogy az itt megszabadult erő kifelé fordittathassék, mig a kiegyezés előtti időkben Ausztriának idegen szövetségesekre volt nem ritkán szüksége saját népei ellen. Más volt akkor a külpolitika czélja, mint aminek lennie kell : nem csoda, ha ellenkező eredmények érettek el, mint a minőket a külpolitika követ. E mentség szól a régi emberekre — egynek kivételével, s ez egy Andrásy gróf közvetlen előde. Amazok egy balhelyzet bilincseiben egy felséges család hagyományos balitéleteiért küzdöttek s törtek hajót; Beust gróf nem a kedvezőtlen körülményeknek, hanem saját fogyatkozásainak esett áldozatául. Többre vállalkozott, mint mennyire képességet hozott magával; viszonyok ura akart lenni, melyeknek mozgató okait, nehézkedő súlyát nem volt módjában ismerni; iskolája, diplomácziai műveltsége volt, de státusférfiui eszméje, inspirácziója nem tudott támadni; idegenül jött közénk egy óriási átalakulás közepette, melynek horderejét fölfognia, értékét mérlegelnie, következményeit fölismernie nem adatott; politikájának vezérlő eszmékben biztos czélt, konkrét alapot, hogy iránytűje gyanánt szolgáljon, nem talált; diplomácziai levelek és fondorkodások voltak tudományának tetőzete; czél, a mi eszköznek is múlandó és prekárius. A konkrektura volt eleme; előrelátása esetről esetre terjedt, s a holnapi nap nem volt biztos remegő kezében. Számítsuk ehez személyes gyarlóságait, a balcsillagot, mely anyagi érdekeit a politika hullámzásához kötötte, a lázas hiúságot, mely remegett a tapsért s a rosz színésznek minden átkával megáldotta őt, s előttünk áll az, a kinek Andrásy gróf örökébe lépett. Egyes politikai diplomácziai cselekmények helyes megitélésése senkinek mértéke s módja nem lehet. A jövendő, az eredmény van hivatva széketülni azok fölött, kiknek kezébe a népek nagy bizodalommal sorsukat leteszik. Egy Bismarckjaki ma filiszterként áll minden német előtt, nem kerülhette el a legmaróbb kritikát, amidőn a siker melléje nem állt, hogy elnémítsa a gáncsosok seregét. Hivatala természetével jár, hogy a külügyek vezetője nem derítheti föl időnek előtte ama szövevény rostjait és finom szálait, mellyel számunkra megfogni készül a sikert, akár a fedőtlen arczú béke, akár a torzképű háború legyen az, amit sikernek kell nevezni, mert sem nem a béke, sem nem a háború a czél, hanem az, ami tételünket s föltételeit biztosítja. Nem fektetünk súlyt a külügyminiszter úrnak eszmékben s szellemben rendkívül gazdag beszédében arra, hogy az egyes hatalmasságokhoz való viszonyunk iránt teljesen megnyugtatni igyekszik bennünket. Németországgal igen szívélyes viszonyban vagyunk, Olaszországgal is, a többivel is. Mentül többel vagyunk jó viszonyban, annál kevesebbet ér minden egyes barátság külön véve, és az a mosoly, mely béke idején állandó jó időt mutat számunkra, máról holnapra, egy válság esetén igen torz vonásoknak adhat helyet úgy, hogy a nyoma sem fog látszani. Az ilyen előttünk alárendelt érdekű; ez volt Beust grófra s híveire, a kávéházak nagy politikusaira nézve a fődolog. Mi súlyt azon vezéreszmékre fektetünk, melyek oly sűrűén találhatók Andrásy gróf beszédében jeléül, hogy eltöltik lényét, egy pillanatig sem hagyják el őt, s cselekvéseiben állandón égő szövétnekekül világítanak elébe. Ezekből látszik, hogy az ő munkaerejét nem a béke idején való „jó viszonyok“ kerítése fogyasztja el. A külpolitikája súlyát nem idegen országokban keresi, hanem itthon, a népben. „Hogy békében megbízhatók, háborúban félelmesek legyünk“, a munkában számíthassanak ránk, ha pedig megszólal a dob, féljenek tőlünk : ez az ő politikájának alapja, s bizonyára ez oly geniális meghatározás, hogy benne a szellemdusság s az államférfiul bölcseség vetekednek az elsőbbségért. — Reálisnak kell egy nemzet életének lennie, annyit jelent e mondat. — Az élet szeretete s a halál megvetése van benne kimondva,s mindenki nagy faktor a nemzet életében. Nem mesterségekkel kell kormányozni, nem fogásokkal intézni országok sorsát, hanem reális elvekből kiindulva vezetni biztos czél elé. így csaljuk meg magunkat csupa mások ellen forralt furfangból, s fogható tényezőkre alapítván számításunkat, kiszámíthatjuk azt is, hogy mit merhetünk. De nem fejtegetjük tovább Andrásy gróf alaptételeit. Több hely kellene ahoz, thémául szolgálhatna majd minden tétele. Lesz még idő s alkalom reá visszatérni, s kik mindig igaz barátai voltunk a külügyminiszter úrnak, ezentúl is, reméljük, kellemesebb foglalkozásaink közé fog tartozni, ha alkalmunk nyílik szellemének s termékeny elméjének, mely a közszolgálatban gyümölcsöt, tiszteletünk s elismerésünk adóját leróni. Honvédseregünk szaporításit illetőleg, mely 18 uj lovasszázad szervezésében áll, ha ugyan a törvényhozás megszavazza a tétel költségelőirányzatát, mi különben kétségen kivül való — azon felvilágosítással szolgálhatunk, hogy az voltaképen 36 fél 1 o V a SSzázad cndre, s e szerint honvédségünk nagyobb mérvű szélesedését jelenti. == A „Neue Freie Presse“ egy aljas gyanúsítással akarja megmenteni a Schene-féle szerződést; tegnapi lapja vezérczikkében írja, hogy a magyar delegácziónak van egy tagja, „ki Pesten a börzei szédelgést megalapította“, s ez akarván átvenni a hadügyi szállításokat, ezért izgat a Skene-féle szerződés ellen. A „N. Fr. Pr.“ annyira megy, hogy még azon gyanút is kifejezi, hogy az esetben, ha az illető úr és barátjai czéljukat érhetik, s megtömhetik zsebeiket, készek a hadügyminiszter minden tételét megszavazni, Magyarország s a monarchia rovására. „Neue Fr. Presse“, írja a „Pesti Napló“, e merész gyanúsításaival azt akarja elérni, hogy elnémítsa a Skenc-féle szerződés elleni ingerültséget. Meg vagyunk győződve azonban, hogy a hírhedt bécsi lap e számításban nagyon csalódott. Nem is sejtjük, kire vonatkozik gyanúsítása, minthogy a delegáczióban nem ül oly férfiú, ki Pesten a „börzei szédelgést megalapította volna. A „N. Fr. Pr.“ többi vádja kétségkívül ép oly alapos lesz, mint az említett, s ha Skene úr és társai csak ily nyomorult eszközökkel vélik az állam nyakába akasztott szerződésüket föntarthatni, maguk bizonyítják, hogy ügyük mily kétségbeesetten roszul áll. A „N. Fr. Pr.“ e támadása egyenesen provokálja a Skene-féle szerződés legszigorúbb megbíráltatását; az ország érdekei, a az egyéni becsületérzés iránti kötelesség ezt a magyar delegácziónak elengedhetlen feladatául teszi. Néhány nappal ezelőtt említettük, hogy a magyar kir. államvasutak igazgatósága s az északnémet vasutak igazgatóságai közt tárgyalások folynak egy egyenes magyar- észak-német vasúti árszabály megállapítása ügyében. Ez ügyben most a „P. N.“ a következőkről értesül: A magyar államvasutak igazgatóságának sikerült, a kassa-oderbergi vasút igazgatóságának közreműködésével, az utóbbi időben az északnémet vasutak igazgatóságaival egyenes árszabályok érdekében egyezményeket létesíteni. Az egyenes pest-stettini árszabály, mely a magyar államvasutak, a kassa-oderbergi, a felső-sziléziai és a berlin-stettini vasutak igazgatóságai között történt megállapodás folytán létesült, f. é. szeptember 20-ikától fogva már érvényben van Továbbá arról értesülünk, hogy egyezmény jött létre egyrészt a magyar államvasutak igazgatósága, másrészt a felső-sziléziai, alsó-szilézia-marki, szász államvasutak és a többi ezek mögött lévő észak-német vasutak igazgatóságaival egy e pályák állomásai közti egyenes árszabályra nézve, mely azonnal életbe lép, mihelyt az árszabály tételei az egyezmény értelmében kidolgoztattak. Úgyszintén a nevezett két magyar pálya, valamint a felső sziléziai, a bécs-varsói és az orosz pályák igazgatóságai között egy egyenes, az orosz vasutak állomásaira szóló árszabály érdekében egyezmény jött létre Végül pedig arról értesülünk, hogy az államvasutak igazgatóságának kezdeményezése folytán e napokban Pesten a magyar államvasutaka, a kassa-oderbergi, a felső-sziléziai, alsó-szilézia-marki és a többi ezek mögött levő pályák igazgatóságai között egy egyenes hamburgi árszabály létrehozása érdekében tanácskozmány folyt és remélhető, hogy ez árszabály létre is jó. A hazai termékek kivitele az északnémet egyenes árszabályok által felette meg van könnyítve, ez által nem csak az északi és keleti tener egy-egy kikötőjével állunk egyenes összeköttetésen, hanem rövidebb távolság mellett nagyobb utat tesznek az áruk magyar pályáinkon, mint Bécs felé. A tanácskozmányokban az említett pályák igazgatói vettek részt Pesten ; a meghívás, melynek ily szép sikere jön, az államvasutak főigazgatója, Tolnay Lajos ur részéről történt. A magyar delegáczió hadügyi albizottsága tegnap d. u. ülést tartott, melyben gr. Lónyay, br. Kuhn, Benedek, Früth intendáns és két törzstiszt is részt vett. Mindenek előtt elhatároztatott, hogy a bizottság ugyanazt az eljárást fogja követni, mely a múlt alkalommal is alkalmasnak bizonyult be, azaz előbb alaki szempontból vizsgálja meg a közös hadügyi költségvetést, azután bírálat alá veszi a hadügyminiszternek az utóbbi delegáczió határozataira adott válaszait és azok fölött határoz, végül a költségvetés egyes tételeinek czímenkénti vizsgálataiba bocsátkozik. Ezután indítvány tétetett a tárgyban, mikép hozassanak az albizottság megállapodásai a nyilvánosság elé ? Rövid tanácskozmány után elhatároztatott, hogy az előadó a napilapok szerkesztőinek, ha hozzá fordulnak, tájékozást nyújtson. Az előadó előterjeszti a költségvetés alakjára vonatkozó nézeteit. A költségvetés alakja megfelel a delegáczió által korábban kifejezett kívánságnak ; a költségvetés a korábban megszavazott tételeket is összehasonlítás végett tartalmazza s azon kisebbszerű változtatások, melyeket a hadügyminiszter tenni jónak látott, az egyszerűség és könnyebb áttekinthetés miatt, a delegáczió helyeslésével találkoztak ; egyedül a styláris és nyelvtani fogalmazás ellen történt sok kifogás, de erre nézve kijelenti a hadügyminiszter, hogy a fordítási osztályban két kapitányt fog alkalmazni, kik a fordítási ügyeket vezetni fogják. A múlt delegáczió határozataira nézve az albizottság a hadügyminiszternek a katonai törvénykezési rendszer és bíróságok, valamint a nyugdíjazásra vonatkozó fejtegetéseiben megnyugodott, az elszállásolási kérdés megoldását a magyar miniszterelnök által tett azon nyilatkozat után, hogy a két fél minisztériuma és a hadügyminiszter között megállapodás jött létre, az albizottság tudomásul vette. Hosszabb elvi vitát idézett elő a hadügyminiszternek azon fejtegetése, melyben föltüntette, hogy az élelmezési enquete határozataira vonatkozóleg a magyar és birodalmi tanácsi delegáczió között ellentétes nézet fejlődött ki; ez elvi vita a körül forgott, váljon kötelező-e a miniszterre nézve oly határozat, melyet csak az egyik delegáczió hozott? Ugyanezen időben ülésezett a külügyi albizottság. Ez az előterjesztéseket rendben találta. A magyar delegáczió külügyi bizottsága ellentétben a német delegáczió eljárásával, előbb felvilágositásokat kért a mai ülésen a külügyminisztertől, s miután a külügyi helyzetről érdemleges fölvilágositást adott Andrásy gróf, mely fölvilágositás azonos volt a német delegáczióban adottal, a költségvetés tárgyalása holnapra halasztatott. A hadügyi bizottság szintén tartott ülést, melyen a közös hadügyminiszter Ürményi Miksa interpellácziójára azon kielégítő és örvendetes fölvilágositást adta, hogy a hadseregben 12,000 tényleges állományú s 14,000 tartalékos altiszt van. Az albizottság a hadügyminiszter fölvilágositásait tárgyalta a delegáczió hozott határozataival szemben, s e felvilágosításokat kielégítőknek találta.— Beható tárgyalás és hosszas eszmecsere támadt a múlt delegácziónak a csapatok hadkiegészítő kerületeikbe elhelyezése és a területi divíziók rendszerének következetes keresztülvitele érdekében, melyre nézve a hadügyminisztertől részletes kimutatást követelt, jelesül az állandó elhelyezésnek tervezetét, a magyar korona területéről besorozott újonczoknak mely fegyverekhez való beosztását, továbbá a tartalékintézetek és felszerelési tárgyaknak a területi divíziókkal összefüggő decentralizácziója iránt tett intézkedéseit. _________ _ Az erdélyi képviselőknek közelebbről tartott előértekezletén, melyről annak idejében lapunk is megemlékezett, mint értesültünk. Molnár Antal képviselő azon inditvánnyal lépett föl, hogy tekintettel az országgyűlési pártok közt uralkodó békülé- s „NEFORM" TÁRCZÁJA. Egy osztrák miniszter és atyja. A mai bécsi postával egy kis rövid füzetkét vettünk, mely a föntebbi czimet viseli s a következő elbeszéléssel járul névtelenül a „botrányok krónikájának“ gyarapításához. Teplitzben töltött tartózkodásom alatt megismerkedtem egy öreg úrral, kiről később megtudtam,hogy az osztrák igazságügyminiszternek, dr. Glasernek atyja. Mint az olvasó az ezután következő sorokból kiveheti, nem volt okom megbánni ez ösmeretséget, mivel a jó öreg úr velem mindig fia viszonyai és tulajdonságai jellemzéséről beszélt, mi előttem, külföldi előtt nem volt érdektelen. Én elismertem, hogy dr. Glaser a jogi téren kitűnőség, s hogy ez már Berlinben sem volt ismeretlen előttem, és ezen pillanattól kezdve az öreg úr nem tudta nélkülözni társaságomat. Egy napon az öreg Glaser oly időben jött lakásomba, midőn épen levelezésemmel voltam elfoglalva. Arcza sugárzott az örömtől, szemei csillogtak és hangja reszketett, mintha a türelmetlenség és öröm megfojtani akarná az öreget. Miután Glaser urat felkértem, hogy egy székre üljön le, azon indok után kérdezősködtem, melynek e látogatást köszönhetem ily rendkívüli időben. Glaser zsebébe nyúlt, s miután abból egy levelet húzott ki, mondá : „Ma ő exczellencziájától, fiamtól levelet kaptam, mely még jobban megörvendeztetett, mint igazságügyminiszterré kineveztetése. Olvassa csak, ön is velem együtt el fogja mondani, hogy nincs messze a nap, melyen teljesedésbe mennek a próféták ígéretei.“ Én elvettem a levelet, s a következőket olvastam : Drága atyám! E levelem nem csak állásom felől nyugtassa meg, hanem szerezze meg azon meggyőződést is, hogy miként erősödik az napról napra. Még egy év és az isten által kiválasztott nép Párisban kötött szent szövetség czéljánál leend. Ma már büszkeséggel mondhatjuk el, hogy hatalmunk előtt a koronás fők is meghajolnak az által, hogy velünk a legbensőbb összeköttetésben iparkodnak lenni, két kézzel ragadják meg tanácsainkat, 8]~ezeket, mint támaszaikat igyekeznek érvényesíteni. A lapok távirataiból már megtudhattad, hogy tegnapelőtt, az udvari bálra hivattam meg. Én és dr. Unger voltunk azon egyéniségek, kik felé fordult az összes vendégek és az udvar figyelme. Egy nő, sőt egy herczeg sem volt a bálban, ki ne követelte volna bemutatásunkat; mindenki felkért egy tourra, s azt hiszem, ha jelen lett volna a felséges asszony, legalább is ért volna azon szerencse, hogy az udvarmester által egy négyesre szólittattam volna fel ő felsége részéről. Herczegasszonyok, herczegnők, herczegek és grófok, mindannyian igyekeztek hozzám egy szót szólni, s nagy fáradságomba került mindezen sok figyelemre az előirt udvari illem szerint felelni. Végre a buffet felé mentünk, s én felhasználtam az alkalmat, hogy lehetőleg félre vonuljak, s a csendes vizsgálódásnak adjam át magamat E pillanat volt az, kedves atyám, midőn ifjúságom minden emlékei visszaidéződtek, s a többek közt azon nap is, melyen veled a teplitzi gyógykertben sétáltam, mindketten kíváncsian néztük Colloredo herczegnőt, s a mint a balkonon a tisztek által körülvéve velők társalgott, és a mint észrevette kíváncsiságunkat, ránk néhány megvető pillantást vetett, és ma ezek örülnek, ha jóakaró mosollyal fogadom őket. Emlékszel arra, midőn mi Adolffal (Auersperg herczeg, miniszterelnök) a zöldségpiaczon épen akkor találkoztunk, midőn zsebeit zöldséggel és tojással megtömte, hogy azokat magas személye vigye haza. Emlékszel, kedves atyám, mindazokra, miket Adolf különböző szobalányokkal elkövetett ? Istenem, mily ostoba és hozzá nem méltó szerepet játszott akkor ez az Adolf, ki sejthette volna akkor, hogy mi ketten hivatva leszünk ő felségének koronatanácsában, mint miniszterek részt venni. Különösek a sors útjai, még különösebb azonban, ha műveltség és határozott jellem nélküli emberek oly magas állásig jutnak, melyet hogy felfogjanak, még soha sem voltak és nem is lesznek azon helyzetben. Mondják, hogy a viszonyok alkotják az embert, de az Adolfot mi sem változtatja meg, egy jó ebéd és szép tánczosnő ma is, mint egykor, tökéletesen kielégítik énjét, s társaira nézve nem kis feladat, őt minden alkalommal állására figyelmeztetni, miből láthatod, hogy mi semmit sem kívánunk forróbban, mint azon időt, midőn tőle megválunk és állására körünkből helyezhetünk valakit. Az előhhaladás, melyet az ellenzéki pártok leverésében teszünk, elég bizonysága befolyásunk és hatalmunk emelkedésének. A sikert valóságos gyönyörrel nézik a legfelsőbb körökben is, s valahányszor Unger és orgánumai egy bombát bocsátanak ki, mindenki dörzsöli kezét az örömtől. De mégis nem csak Csehországban vannak ellenségeink, hanem itt Bécsben az udvarnál is van még mindig egy párt, mely az ellenzéknél sokkal veszélyesebb azon indokból, mivel nem nyílt homlokkal, hanem a sötétben és alattomosan harczolnak. Ez a magas és legmagasabb arisztokrata párt, s ha sikerülni fog az ellen elegendő vádoló indokot felhozni, hogy így a dinasztia előtt elveszítse hitelét, akkor csak egy lépés van hátra a régen várt czéltól. Akkor, a valóban új és regenerált nemesség a mi népünkből fogja bevonulását tartani, és az isten által megígért misszióját beteljesíteni. Azt kérdezed tőlem, hogy nem tettem-e lépéseket a nemesi rang elnyerése iránt. E miatt ne gondoljál, tervem távolabb jár, mint hiszed. Ne a fiú nemesittessék meg, hanem az atya, kinek ilyen fia van. E nemesség aztán rám is átszáll s gyermekeim már két nemesi előddel fognak bírni és így megelőzik a legifjabb nemességét. A legfőbb nyereség azonban abban áll, hogy ez eljárás miatt nem fog személyem semmit veszíteni a demokrata párt előtt, mivel nem én terjesztem ki karjaimat a nemesi czimer után, hanem az én kedves atyámnak, ki oly sokat és méltatlanul szenvedett, érdemei méltányoltatnak ez által. ❖ * Eddig a levél politikai tartalma, a többi az atya házi viszonyaira vonatkozik. A bizalom, mely a miniszter atyja által nyilváníttatott e levél közlése által, arra birt engemet, hogy az öreg urral tovább folytatva a politikai beszélgetést lássam mennyiben lelkesül e kikeresztelkedett zsidó szivében a zsidóság iránt. Én igyekeztem az öreg urral megértetni, hogy mily nehezen fog menni a régi nemesség legyőzése, mivel e munkát nem csak Ausztriában, hanem Magyarországon, s az egész világon keresztül kellene vinni, és oly akadályok merülnének föl, melyeket legyőzni igen nagy föladat. Ezért aggodalmamat fejeztem ki, ha vájjon a zsidó szövetség egész terve nem fog-e legyőzhetetlen akadályokba ütközni és ez által megbukni. Mert noha a régi nemesség Francziaországban, Olaszországban és Spanyolországban egész hatalmát és dicsőségét elveszítette, s Németországban is a nemespárt nevetséges szerepre sülyedt le, mégis nagyon él a régi nemesi büszkeség az öreg Vilmos szivében, Magyarországon, Csehországban és Oroszországban, s nehéz munka leendő pártot elválasztani a dinasztiától. ,E felől más véleményben van a fiam“ mondá az öreg Glaser. „Míg népünk a nemzeti érintkezés és a zsurnalisztika hatalmát nem engedi kisiklani kezei közül, addig mindig lesz azon helyzetben, hogy magának Vilmosnak is álmatlan éjszakákat okozzon és Bismarckot is ennek folytán a saját czéljára zsákmányolja ki. Ő is védi magát, mert jól tudja, ha mi a berlini puskaporos hordót meggyujtjuk, ő leend az első, ki felvettetik. Az osztrák nemességet önmaga által kell megsemmisítenünk és ártalmatlanná tennünk. Hogy mi a legjobb utón vagyunk, abból is következtetheti, hogy a nemességnek egy része ma már mellettünk van, s ennek segélyével a másik részt tönkre kell tennünk. Magyarországon sem oly nehéz a munka, mint képzeli. Andrásy ott van, hová dicsvágya szorította ; ő is olyan, mint a legtöbb magyar mágnás, egy pár barátságos pillanat az asszony részéről, — ön tudja, kit vélek, — s feláldoz mindent, csakhogy megmaradjon állásán. Schulhof már igen végzett az első magyar mágnással, s ez generácziókra tönkre van téve, értem Eszterházyt. Egy darab ideig e dolog az ég és föld között függött, annak látszatát bírta, mintha az egészet semmivé lehetett volna tenni, de a fiam, fiam ott állott jogi ismereteivel, mások pénzzel, és így sikerült népünknek 40—50 négyszög mértföld földet biztosítani. Egy királyság, barátom, egy királyság, melyből lehet tovább folytatni a munkálkodást. Magyarországon népünknek a földmivelésre kell magát adnia ; ez azon ország, honnan Szerbiát, Moldvát, Oláhországot, sőt az európai Törökországot is kardcsapás nélkül megnyerhetjük, s egyúttal biztosíthatjuk a fekete, lehet az adriai tenger feletti uralmat is. Láthatja, hogy Magyarországon szilárd alapon áll népünk, és hasonló üzlet, mint az Eszterházyé, létesülni fog a többi mágnásokkal is. Elég bizonyíték erre Árva és más nagyobb kibérlések. Galicziában már régen nincs nemesség, és Oroszország tönkre fog tétetni Németország és Lengyelország által; ebet, mint fiam mondja, nem nagy fáradság kell, hogy szétforgácsoltassék.“ Ezzel véget ért beszélgetésünk, mely elég fontosnak látszott arra, hogy a nyilvánosságnak átadassák. Egészen megilletődve a legújabb szerepen, melyet az öreg Glaser „exczellencziás fia“ után juttatott vitéz királyunknak és hires miniszterelnökünknek, valósággal megijedtem az ausztriai politikai és szocziális felosztás előhaladásán, mely oly helyről látszik siettetni, mely legkevésbé volna erre hivatva. Berlin, 1872. szeptember. Ennyit beszél a könyvecske, mely Berlinből van keltezve, de kétségkívül Bécsben gyártatott oly körökben, melyeknek ez a fegyver is jó. Nem lehet kétség az iránt, hogy a szerzőt azok protekcziója alatt kell keresnünk, a kik állítólagos ellenségének Glaser miniszter itt bemutatva van. A könyv minden sora hazugság, koholmány, s elég pikáns, de egészben igen ostoba koholmány. A bécsi igazságügyminiszter atyja, ki soha sem tért más vallásra s ma is zsidó, igen középsorsu ,iparos volt Csehország valamelyik német határszéli városkájában. Csöndes ember, ki goha nagy vizet nem zavart és bizony képzettel sem bir azon eszmék és törekvésekről, melyek itt neki imputáltatnak. Az utóbbi években Prágába ment lakni és csöndes nyugalomban tölti végnapjait, ha jól tudjuk valamelyik leányánál, vagy egyéb közel rokonánál. Fia korán került el hár onnan és Bécsben nevelkedett egy nagybátyja vezetése alatt, ki bár nem foglalt magasabb rangot a társadalomban, mégis igen tekintélyes s előkelő összeköttetésekkel birt. A fiatal Glaser, ki Svájczban is hallgatott néhány folyamot, egészben véve minden zsidó neveléstől és társas köröktől távol nőtt föl. Korán tért a katholika vallásra, és jeles tehetségein és széles tudományán kivül épen egy-két osztrák főurnak köszönhette korai előléptetését; kivált pedig egyikének azon arisztokraták közül, kikről e levél oly gunyoros gyűlölettel emlékezik meg — egyik osztrák tartomány jelen helytartója atyjának, ki akkortájt az udvarnál magas állást foglalt el ő felsége közvetlen környezetében. Dr. Glaser tudvalevőleg igen korán lett egyetemi tanárrá és bármily kitűnő talentum lett légyen a jogtudomány, különösen pedig a büntető jog terén, nagy protekczió nélkül ezt nem érhette volna el. Innen azután lassan és fokozatosan haladt a jelen polezig, kizárólag érdemeinek méltánylására támaszkodva. Mindenkor sokkal tisztább főnek és becsületesebb karakternek bizonyult, semmint ily monstruózus törekvéseket lehetne egész működésébe belemagyarázni. Mert hogy apjának — és bizonyára másnak sem — ily levelet sohsem irt, azt a mondottak után tovább bizonyítgatni fölösleges. Az osztrák ultramontán-feudál-foederalista cirque egy koholmányával van itt dolgunk, amilyeneket mostanában minden irányban és mindenféle emberek ellen kezdenek láthatatlan kezek szerteszélni. Egy végső erőlködésnek látszik ez, amelyet e tábor kifejt, midőn lesben állva, orozva, személyes viszonyaiknál kezdi megtámadni azon férfiakat, kik ellen nyílt tusában kudarczot vallott.