Reform, 1872. október (4. évfolyam, 269-299. szám)

1872-10-10 / 278. szám

lozsvári m. kir. tud. egyetem fölállításáról, és végül a kolozsvári tud. egyetem 1872. évi föntartására szük­­séges póthitelről. A képviselőház átküldi a rojtek-bogsány-győr­­sopron-lundenburgi, és a sopron-pozsony-vágvölgyi vasutak kiépítésére vonatkozó törvényjavaslatokat. A hármas bizottságnak adatnak ki. Ezzel az ülés d. u. 12 óra 15 perczkor eloszlott. Az osztrák delegáczió ülése. — Október 9-én. — Napirend: a közös hadügyminiszteri ordinárium 187­3-ra Az osztrák delegáczióban ma rendkívüli részvét mellett mind a delegáczió tagjai, mind a közönség ré­széről megkezdetett a közös hadügyminiszteri 1873- ai költségvetés tárgyalása. Hopfen elnök 10 órakor nyitja meg az ülést. A kormány részéről jelen vannak: gr. And­rás­y Gyula külügyminiszter, báró K­u­h­n hadügy­miniszter és b. Holzgethan pénzügyminiszter. Továbbá F­a­l­k­e osztálytanácsos, báró Hofmann osztályfőnök, T­u­n­k 1­e­r ezredes. A közös hadügyminisztérium 1873-ra szóló rendes költségvetése tárgyalás alá vétetvén minde­nekelőtt az előadó, Dr. Giskra emel szót, összehasonlitván a múlt évek hadügyi költségvetéseit, kezdve azon évtől, melyben az átalános védkötelezettség törvény által behozatott, t. i. 1869-től már­, a múlt évek előirány­zatai s az 1873-iki közt s­ajnos különbségeket lát, a a következtetéseket ez utóbbi rovására vonja. A közös hadügyminisztérium előirányzata, úgymond, évről évre ijesztő módon szaporodik, s mig 1869-ben csak 68.300,000 frtot nyert el, 70-ben 70.400,000, 71-ben 76.400,000, 72-ben 79.200,000 s 1873-ban már nem kevesebbre mint 86 millióra rúg. Négy év alatt tehát hadügyünk követelménye majdnem 20 millióval többre csigáztatott. Ez azonban még nem mind. Ez csak a rendes követelmény, van itt még számos rendkí­vüli tétel, mel­lyel együtt az idei követelés majdnem 100 milliót kíván a deleg­ácziótól hadügyi czélokra. „Engedjék meg, — folytatja szónok — hogy kimond­jam azon véleményemet, hogy, mivel az idei költség­­vetés az eddigiekhez képest rendkívüli emelkedést mutat, a hadügyminisztérium eljárásában vagy nincs következetesség, vagy hogy­­ nem mervén a roppant szükségleteket egyszerre előirányozni, ezt csak rész­letenként tette. Minthogy ez utóbbit nem akarom föl­tenni, kell, hogy az előbbit tegyem föl. Azt hallottuk,­­ még most is hallani, hogy a delegáczió részéről bi­zonyos „ro­akacs zsugoriság“ nyilatkozik épen a had­ügyminisztérium tételeinek elfogadása körül. Ez nem áll, nyíltan és biztossággal mondhatom, hogy a had­sereget nagyrabecsültük mindig és nagyrabecsüljük most is, nem hogy „szükséges rosz“-nak tekinte­­nők, de tudjuk, hogy az állam fönállását biztosító egy lényeges orgánumot képez.­­ E szerint a bizottság nem makacsul, sem nem fösvényen, hanem helyes indokok által vezetve, csakis lelkiismeretesen járt el, midőn a hadügyminiszter tulcsigázott követe­léseit a jövő évre részben visszautasítá. Mit tagadtunk meg azon kellékekből, melyek hadseregünk létének, épségének, egészségének, virágzásának és erejének föltételei, mit azokból, melyek elősegítik katonáink képzettségét? Előirányoztatott nevezetes összeg a hadsereg jobb élelmezésére. Elfogadtatott. Előirá­­nyoztatott jelentékeny összeg uj katonai kórodák föl­állítására. A bizottság habozás nélkül elfogadta. A költségvetésben nagy tételeket találtunk a legénység kiképeztetésére. Beleegyeztünk. Elfogadtuk a had­sereg jobb ruházására szánt összegeket, szóval min­dent, a­mi valóban szükséges, valóban czélszerű. Ellenben kellőleg nem igazolt, alap nélkül előirányzott, az állam ügyei annyira kimerült anyagi erejét még inkább gyöngítő összegeket első kötelességünknek tartottuk magunktól elutasítani. (Brávó!) Mutatja készségünket, s azt, hogy még a körülményeket latba vetve, áldozatokat is tettünk, eléggé bizonyítja azon körülmény, hogy 1.500,* Ou írttal szavaztunk meg többet a múlt évi budgeti összegnél, s így fösvénység­ről senki sem vádolhat. Ma hat millióval többet akar tőlünk a hadügyminiszter. Ennyit megadni nem tar­tottuk magunkat följogosítva. Legyenek önök bizto­sítva arról, hogy kellő megfontolás után s hazafias szándékból tettük e lépést. Ennyit szükségesnek ta­láltam bevezetésül s a bizottság álláspontjának körvo­­nalazásául, mint annak előadója elmondani. (Bravó! tetszés). Ezzel megnyittatott az — átalános vita, — melyben először szót emel Gerne (Isztriai képviselő). Helyesli a hadügy­minisztérium költségvetését, s azt minden pontjára nézve elfogadhatónak mondja, sőt szükségesnek az elfogadásra. Ausztria, úgy­mond, mely a­­ különféle nemzetek szövetkezésének állama, misszióját, magas küldetését téveszti szem elöl, ha kicsinyes okokból vezéreltetve, hadseregének nem adja meg azon kellő erőt, hogy az a szomszéd államokéi ellen, ha kell, síkra szállhasson, mert mindenki be fogja látni, hogy a monarchia exisztencziája ma különösen hadserege erejére támaszkodik. A bizottság eljárása e szerint olyan eljárás, mely Ausztriára soha üdvöt nem hoz­hat, hanem használhat Oroszországnak s Poroszországnak. (Mozgás.) A jelenleg kétszer­te nehezebb körülmények között az átalános fegyverkezés idejében hadseregünk feladata is kétszerte nehezebb lett. Ne vonjuk meg tőle azon eszközöket, melyek által egyedül megfelelhet annak. „Mint jó hazafi — végzi szónok — kénytelen vagyok hogy a kormány előterjesztése mellett szavazzak.“ (Brávó jobbról.) Dr. Brestel : Folyton azt mondják, hogy a jelenlegi politikai helyzet nehezebb mint a négy év előtti. Higyék el, hogy azon kor, midőn a védtörvény megszületett, bizonyosan aggasztóbb politikai színe­zettel bírt. Ez már semmi esetre sem okadatolhatja a hadügyi budget valóban félelmes emelését. Fontolják önök még egyszer meg, hogy az 1873-iki budget 23 millióval múlja fölül az 1869-kit. Ez összegből az ordinár­iumra 16 millió esik. De vegyük tekintetbe, hogy 1869-ben a honvédségre még semmi sem sza­vaztatott meg, s ha az erre vonatkozó összegeket is latba vetjük, melyek legalább 5 milliót tesznek, kö­zel 30 millióra rúg az idei túlkövetelést. Uraim, ha mi e költségvetést az idén elfogadjuk, ki áll jót azért, hogy esztendőre még többel nem áll elő a Kormány? (Helyeslés.) Önkénytelenül tehát azon kérdés merül föl a gondolkodó előtt, váljon szükséges - e rendkí­­vüli szaporítás, szükséges-e hadseregünk ereje, s az állam java érdekében? És szükségről itt szó sem lehet. Nézzük csak a politikai viszonyokat ismét. Nem állítom, hogy a jelenlegi alakulások olyanok, melyek állandó békét helyeznének kilátásba, de egyet merek állítani, és ez az, hogy ma sokkal kevésbé fenyeget eminens veszély, mint négy évvel ezelőtt. Nézzük már most financziális állapotainkat. Nem fogja senki sem tagadni, hogy azok javulófélben vannak határozottan. Államunk m­ancziája hasonlít a beteghez, ki hosszú nyavalya után föllábadóban van, de határozottan abban. (Helyeslés). Ily körülmények között azonban, hogy gyógyulásunkat meggondolat­lanul ne koczkáztassuk, lelkiismeretesen nem fogad­hatjuk el a kormány fölcsigázott követeléseit. Többen, midőn e követeléseket igazolni akarják, a nemrég múlt franczia háború tapasztalásaira utalnak. Ne­ mit mu­tatott e tapasztalás. Semmi egyebet, mint hogy a porosz hadsereg kitünően ki van képezve. Erre töre­kedjünk mi is, semmi másra. A bizottság által ajánlt összegek elegendők erre. Mert ha a mi hadseregünk állapota csakugyan oly gyökeresen lesz, mint a kor­mány köréből hallani, akkor bizony nyolcz millióval több nem fog azon segíteni, hanem százzal is többet kértek volna a tavalyi budgetnél. (Helyeslés). Leg­­helytelenebbül járnak azonban el azok, kik e kérdés­ből pártkérdést faragnak. Ellenkezőleg ez tisztán magánjellegű kérdés, oly kérdés uraim, melybe min­denkinek kell, hogy egyetértsen, ha valóban az állam üdvét akarjuk. A­jánlom a bizottság javaslatait. (Brávó!) Dr. Figuly: Nem szeretem az ellenzékit játszani oly kormán­nyal szemben, melynek politikai irányával teljesen egyetértek, s azért nagyrabecsülök, de az előttünk fekvő kérdés, mint előttem szóló he­lyesen jegyzé meg, épen nem pártkérdés, s kell, hogy a bizottság indítványához csatlakozzam, ha meg­győződésemet akarom követni. Kell, hogy a kor­mánynak azon veszélyes úton, melyre lépett, midőn i­s óriási módon növeszti az adófizetők terhét, eré­lyes „megállj “-t kiáltsak, mert látom, hogy lejtőn jár, melyen vesztébe rohanhat, s mivel szent meggyő­ződésem, hogy a kormány tisztelt tagjai szintén csak hazafias szempontokból vezéreltetve , emelték föl a hadügyi költségvetést, ki kell jelentenem, hogy nem bizalom hiányából iránta, hanem tisztán csak opportunitási, czélszerűségi szempontból fogok ellene szavazni. „Ha a népnek — végzi szónok — okvet­lenül pánczél kell, ne adjanak olyant neki, mely alatt összeroskad, még mielőtt csatába menne.“ (Tet­szés.) Dr. Gr­enter (Tyrol) a „salus reipublicae“ nagy szavát ma csupán a hadsereg ereje által véli tel­jesíthetőnek. Oly időkben élünk, ugyemond, melyek­ben a hadsereg az első az államban, s ki az eszközö­ket támogatására megtagadja, az állam ellen követ el vétséget. Midőn a rendelkezési alapról volt szó, a most ellenzékiek, kik a budgetet lejebb szállítani akarják, mindnyájan egyek voltak a rendelkezési alap megszavazásában. Vegye csak a külügyminisz­ter a hadügyér által megkövetelt milliókat a rendel­kezési alapról szóló tételébe, s bizonyos lesz szónok arról, hogy a „liberálisok“ azonnal meg fogják sza­vazni. (Derültség) Tizenhárom év óta már negyed­szer dúlt a véres háború világrészünkben, s ez még nem elég nyomatékos intés a bizottság uraira nézve ? Mai napság csak egy charta magna van, azon szabadságé, melyet az államok katonái vé­re , harczmezőn kivívnak. (Tetszés jobb felöl.) Örömest szavazna a bizottság barátaival, de nyújt­sák neki azon garancziát , hogy így a hadse­reg ereje növeltetik. Ha e garancziát nem nyújt­hatják, nem kívánhatni szónoktól ez áldozatot. Ezért a kormány előterjesztése mellett fog szavazni. (Brávó jobbról.) Dr. O 1­z (Voralberg) hasonindokokból a kor­mány tételeit fogadja el. Végre még Dr. Giskra előadó zárszavában csodálkozását fejezi ki a fölött, hogy a kormányt támogató szónokok közül egyetlenegy sem hozott tulajdonképeni bizonyító okokat állításuk okadotálására. Az egyik is, másik is vagy vallási vagy nemzeti s más szempontok által vezéreltetve oly állításokat nyilatkoztatott, melyek bebizonyítását nem lehetett hallani, s ezekben egy­mást szekundálták. Ezzel befejeztetvén az átalános vita, a részletes vita kezdetett meg. Az első czimnél, mely a vita főtárgyát, a legénység tényleges szolgálati idejének a hadügyminiszter által java­solt meghosszabbítását tartalmazza, fölszólal először Dr. K­­e­c­h­b­a­u­e­r. Fejtegetvén azon okokat, melyek a szolgálati idő meghosszabbítása ellen szól­nak, gyakorlati példákkal iparkodik kimutatni azon ál­lítás tarthatlanságát, mintha a szolgálati idő kinyuj­­tásában állana a hadsereg harczi képzettsége. Fran­­cziaország katonáinál hat évi szolgálati idő volt be­hozva, a poroszoknál 3 évi, és ki győzött ? (Helyes!) De a szolgálati idő meghosszabbítása egyenesen lel­kiismeretlenség, még­pedig humanitási­s nemzetgaz­­dászati szempontokból egyaránt. Ha két év nem elégséges a közlegény kiképzésére, hogy van, hogy 200,O00 honvédet (Landwehrmänner) két hónapi ta­nítás, tehát készületlenül küldik annak esetében az ellenség ellen. Vagy itt, vagy ott tehát nem őszinte az eljárás. A szolgálati időnek csak egy évvel meg­hosszabbítása által 28,000 ember vonatik el az ipar­i köztevékenység elöl, mi évenkint 10 milliónyi anyagi veszteséget involv­ál, oly időben kétszeres veszteség, midőn a munkaerő fölötte drága. Minthogy tehát a hadügyminiszter e terve sem a hadsereg kiképzését elő nem segíti, sem bármi tekintetben előnyt nem hoz, nem látja be, mért tenné a delegáczió a retográd lé­pést. Ajánlja a bizottság visszavető javaslatát. (Brávó!) Hartung táborszernagy felel előtte szóló ér­velésére Azon hasonlatot, melyet a „Landwehr“ idé­zése által fölhozott, egyszer mindenkorra vissza kell utasítania. A honvédség nem kerül első­sorban az ellenség elé, hanem az erős helyek megszállására for­­díttatván, tőle nem követelhető oly nagymérvű kikép­zettség. A szolgálati idő kinyujtása leginkább jó al­tisztek szerzése végett kívántatik. Semmi sem hiány­zik seregünknek oly nagyon — úgymond — mint de­rék képzett altisztek. A közlegény tudván ma, hogy mint olyan, két év múlva elbocsátják tényleges szol­gálatából, azon van, hogy „charge“-t el ne fogadjon, mert hisz ily esetben még egy évig kellene marad­nia. Innét van a jó altisztek roppant hiánya, mely te­kintetben az osztrák-magyar hadsereg legszerencsét­lenebbül áll. Ilyen sarkhibákon csak a hadügyminisz­ter által javasolt eszközzel lehetne segíteni, s azért kívánja a szolgálati idő meghosszabbítását. Dr. Herbst: Az mondatott, hogy nincsenek altiszteink. De az altisztek úgy is 3 évig szolgálnak, ez tehát szerintem hibás felfogás, s a többséget, a közlegénységet nem lehet azért hosszabb tényleges szolgálatra kényszeríteni. Mindenki csak nem lehet altiszt. A­mit Greuter delegátus úr mondott, ugyan nem igen tartozott a tárgyhoz, és nem is feleltem volna rá egy szót sem, de kell, hogy egy állítása el­­len forduljak. Azt mondá : követelik, hogy­ a hadse­reg harc­képes legyen ; a hadügyminisztérium meg­mondta, mi szükséges erre nézve, tehát : szavazzuk meg mindazt, a­mit tőlünk kíván. Hogy mikép tartja valaki érdemesnek ilyen fölfogás mellett a delegátu­sok közé választatni magát, s miért vesz részt a vitá­ban, mikor egy egyszerű „igen“ szavazattal megte­hetni kötelességét, nem érti. (Derültség és tetszés.) Visszatérek a tulajdonképeni kérdésre. Nem értem, ha két évi szolgálat nem elegendő, miért javasolhatta 1869-ben a hadügyminisztérium, hogy az egyévi ön­­kénytesek már egy évi szolgálat után is tisztekké kva­­lifikálhassák magukat ? Ma hány ily tiszt van már ? Francziaország újabb hadszervezetében részben még 6 hónapi szolgálati időt is fogadtak el. A porosz vi­szonyokra is történt vonatkozás. Németországban a gyalogságon kívül mindenki az úgynevezett póttarta­lékhoz (Ersatzreserve) jut. Ennek szolgálati ideje pe­dig ugyancsak alantabb áll a két évnél. S már most kérdem, nem tett-e e hadtest ép oly fontos szolgálato­kat a német ügynek a lefolyt nagy háborúban, mint a sorgyalogság, midőn győzelmet győzelem után ví­vott ki ? Látni való mindezekből, hogy a szolgálati idő netáni hosszabbságának előnyei korántsem oly nagyok, hogy azt szó nélkül elfogadjuk. De van el­lenben e javaslatban nagy csomó hátrány. Először is a financziális részét tekintve, senki nem oly elvakult, hogy ne látná be, miszerint államunk meg nem enged­het magának túlzott kiadásokat, luxus­költséget. Ex­­perimentálnunk nem szabad. E részben egészen egyet­értett Dr. Brestel úrral. Legnagyobb betegségünk a deficzit, ez még hagyján, s szerencsés államférfiak vezetése mellett ebből még csakugyan, bár lassan­ként, föllábadhatunk. De van nekünk még egy má­sik, sokkal nevezetesebb s nagyobb bajunk, s ez a va­l­uta. Addig, míg az nincs rendezve, teljes fel­­gyógyulásunk még csak mindig óhaj marad. Uraim­ ma nagyon, nagyon betegek vagyunk, még betegeb­bek, mint Francziaország. Azt szokás mondani: nem szabad az ördögöt a falra festeni. Soha sem félek job­ban a kormánytól, mint mikor azt ígéri, hogy jövőre nem fog többet követelni, mint az idén. (Bravo. Tet­szés. Derültség a miniszteri padon is.) S ne gondol­nánk azon esetre is, mikor a szegény, kínzott köz­legényeknek napi zsoldját fölemelendők leszünk? (Zajos tetszés.) Igenis, minden téren hangoztatják a humanitást, jön majd a kor, midőn itt helyén lesz a jelszót beváltani. (Brávó!) Milyen kiadási összegek kerülnének még csak azon esetre elő ? — Ne csigyázzuk túl az állam produktív erejét, s ne kí­vánjunk olyanokat tőle, melyek által tönkre­teszi ma­gát. Ha ez így tart uraim, akkor eljövend azon idő is, el kell jönnie, hogy az állam e költs­ekkel ki nem bir­­hatand, s várjunk-e e végzetteljes pillanatra (Helyes), az utolsó pillanatra, mikor már minden jóakarat ké­sőn lesz s kárba vesz ? V­olt birodalmunkban egy iga­zán hazafiasan érző férfiú, ki zseniális tehetsége által oly formát talált föl, mely által a birodalom két fe­lének közös ügyeit mindkét fél megelégedésére meg­oldhatni. Az előrelátás jellemzi az igaz államférfiut s őt is. S most, midőn e közös formát népszerűsíteni kellene, állásában megerősíteni, a kormány oly ja­vaslatot terjeszt elénk, mely épen az ellenkező hatást szülné, (emelkedetten) most az ideje, hogy erőteljesen kiáltsunk a kormánynak cave ant consules!, ha azt akarjuk, hogy az egyedül lehetséges forma, melyben közös ügyeinket tárgyalhatjuk, hiú tettek által ne lehetlenítse meg őt! (Hosszan tartó tetszésnyilatkoza­tok, taps.) Greuter helyreigazítja néhány félreértett szavait. Nem azt mondtam, hogy a hadsereg legfőbb szükség — úgymond — hanem azt, hogy önök oly szabadságot teremtettek, mely csak bajonettek által tartható fen! (Derültség balról, mozgalom.) Auersperg Károly herczeg indítványozza az ülés bezárását (két órakor), 36 szóval 21 ellen el­vettetik. Az ülés további folyamában még dr. D­e­m­m­e­l és dr. Brestel beszéltek a kormány javaslata e­l­­le­n. Fél három után, az idő már előrehaladott lévén, az elnök föloszlatja az ülést. Legközelebbi ülés holnap. Kezdete 10 órakor. Tárgy: a részletes vita folytatása az 1873-iki hadügy­miniszteri ordinárium fölött. KÜLFÖLD, Pest, október 9. Andrásy grófnak az osztrák delegáczió albizottságában mondott beszédéről az angol sajtó is elismerőleg nyilatkozik. Különösen a „Standard“ na­gyon meg van elégedve e beszéddel. Andrásy minden nyilatkozatának alapeszméje — mondja a nevezett lap — oda megy ki, hogy Ausztria-Magyarország minden, de különösen a határain alakult uj hatalommal, mely magát német birodalomnak nevezi, jó lábon akar állni; a külhatalmak belügyeibe nem akar avat­kozni, de viszont nem tűrné, ha a külhatalmak Ausztria-Magyarország belügyeibe avatkoznának. A nevezett konzervatív lap azonban kissé borzankodni látszik, hogy Andrásy gróf beszédében Angliáról megfeledkezett. A „Journal des Debats“ e tekintetben legtalá­lóbban jegyzi meg külföldi kollegái között, hogy Andrásy gróf beszéde nem annyira hivatalos em­n­­cziáczió, mintha p. o. a delegáczió teljes ülésében mondatott volna, hanem csak rögtönzött fölvilágosítás, melyet a külügyminiszter a hozzá váratlanul intézett kérdésekre adott. A kérdések közt pedig Ausztria-Magyarországnak Angliával való viszonya nem szerepelt, s így a válaszba sem jutott bele. A „Times“ berlini levelezője Andrásy grófnak Törökországgal való viszonyunkra vonatkozólag mon­dott szavait a következő megjegyzésekkel kiséri: „Midőn Andrásy gróf legújabb leleptéseiben szükségesnek tartotta kinyilatkoztatni, miszerint Ausztria-Magyarország Törökország rov­ására nem akar területileg nagyobbodni, ez oly állítás, melynek jelentősége nem egészen világos. Ezen nyilatkozatot talán azért tette, mivel nyilvánosan és visszavonhat­­lanul tagadni akart oly kérdéseket, melyek neki Ber­linben talán leplezett módon tétettek. De lehetséges az is, hogy azon szándékból válaszolt ekként, misze­rint bizonyos kérdések elé vágjon, melyek bekövetke­zését, mint a Berlin és Pétervár közti közeledés ered­ményét, előre látta. Vagy végre, ha még továbbra tekintünk, egyetlen indoka az lehetett, hogy más ha­talmaknak Ausztria-Magyarország politikája iránti netáni aggodalmait eloszlassa. Bazaine perére vonatkozólag, írja a „Kap­pel“, hogy a fontos tanúk már mind kihallgattattak. Bourbaki tábornok volt a legutolsó. A tanúvallomások száma igen nagy. Ezen val­lomások részint a Bazaine alatt szolgált tábornokok­tól, részint a metzi eseményeknél tanuk vagy közre­­működőkkint jelen volt lothringeni lakosoktól, részint végre a császárság és a honvédelmi kormány tag­jaitól származnak, mely utóbbiak hivatalos működé­sük következtében viszonyban állottak a rajnai had­sereg főparancsnokával. A tábornagy kettős vád alatt áll, mint ki szükség nélkül kapitulált, s mint ki áruló volt. Minden okmányt és tényt tehát eme két szempontból kell megvizsgálni. Úgy látszik, hogy a vád első pontjára vonatkozólag a tábornagy vétkes­sége teljesen be van bizonyítva. Az árulás iránti vizs­gálat még tovább folyik. Tocqueville a cherbourgi földművelési tár­sulat bankettjén figyelemre méltó apológiát tartott a köztársaság mellett. Beszédéből, mely a „Journal des Debats“ hasábain egész terjedelmében előttünk fek­szik, a következő megjegyzéseket közöljük : „Nyolczvan éves harczot éltünk keresztül: csá­szárok, királyok, diktátorok következtek, s buktak el egymásután. Minden rendszert megkísértettünk, s mind k­atasztrófára vezetett. Mit gondoljunk a tör­ténelem eme tanul­ságai felől, ha nem azt, hogy a köztársaság egyedüli horgonyunk, mely még szá­munkra fönmaradt ? A­ legkitűnőbb elmék elismerik ezt, a legfigyelemre méltóbb s a monarchiához csat­lakozott férfiak oly hazafisággal csatlakoznak ezen világos eredményhez, mely hazafiság becsületükre válik. Kövessük ezen nagy polgártársainkat, s ne is­merjünk több pártot egynél, t. i. Francziaország párt­ját. Miért még több kísérletet tenni a restaurácziók­­kal, melyek nekünk annyi forradalmat és romlást okoztak ! Ellenkezőleg, minden jó polgár egyesüljön a köztársaság megalapítására. Nem szabad senkinek elszigetelnie magát. Munkára hát földművesek, ipa­rosok, birtokosok! Francziaországnak inkább, mint valaha, szüksége van minden jóakaratra. Koromban már joga van az embernek látnokká lenni. Igen, én megjövendölöm, ha akarjátok, a köztársaság hatalma és nagysága uj korszakának jele leszen. A papság, melynek példája oly nagy hatású lehet, szintén meg fogja hallani fölhívásomat. Ha a köztársasági állam­forma oly könnyen elfogadtatott Amerikában, ez onnét van, hogy a vallás átalánosan tiszteletben tar­tatott. A franczia köztársaság nem fogja kizárni az istent az alkotmányból. „Szigorúan lelki hatáskörö­­tök birodalmába zárkózzatok — irta legközelebb pap­­jaihoz a persignani püspök — s mindenek fölött le­gyetek az ima emberei. A keresztnek, mely a ti zász­lótok, 8 a pásztorbot nem azért adatott kezetekbe, hogy vele a törékeny trónokat támogassátok.“ Szavaimat összefoglalom, kedves társaim, s ké­rem önöket, emeljenek velem poharat. A kedélyek kibékítésére és egyetértésére! Thiers úrra, vagyis korunk legnagyobb eszére és szivére; rá, kit ama halhatatlan dicsőség fog érni, hogy a nemzetgyűlés közreműködésével a köztársa­ságot megalapította! KÜLÖNFÉLÉK. Pest, október 9. [P 6 i­s­p­á­n­i k­i­n­e­v­e­z­é­s.] A király a belügymi­niszter előterjesztésére Hertelendy Kálmánt Zala megye fő­ispánjává nevezte ki. [Kinevezés a közmunkák tanácsához.] Széher Mihályt taggá nevezte ki a miniszterelnök a tóváro­si közmunkák tanácsához. [Udvari hir.] A királyné és Mária Ve­­ria főherczegnő rövid idő alatt, alkalmasint f. hó 16-án fővárosunkba érkeznek. Miután a királyné naponkint hosszabb ideig szokott sétálni, e czélra a városligeti pávaszigetet szemelték ki, melynek fekvése igen kel­lemes, s melyet minden tolongás elől könnyen el lehet zárni. Gyöngyössy Alajos főpolgármester már meg is hagyta a városi gazdasági bizottmánynak, hogy az utakat jó karba helyeztesse s átalában a sziget szépí­tésére minden lehetőt megtegyen. Miután a királynő, hacsak eső nincs, még rész­időben is szokott sétálni, nedves időben a sziget utait deszkákkal fogják ki­rakni. A szigeten fekvő épületben, melyet nyári lakói már elhagytak, a királyné számára két szobát fognak berendezni. [Kitüntetés.] Papp Bazil, a legfőbb tör­vényszék tanácselnöke, mint a „M. A.“ írja, a másod­osztályú vaskorona-renddel és bárói ranggal ruházta­­tott föl. [Személyi hir] Gróf Grünne cs. kir. fő-lo­vászmester tegnap este Bécsből Pestre érkezett. [Trefort Ágoston] vallás- és közoktatási miniszter Sopron város országgyűlési képviselőjéül ma egyhangúlag megválasztatott. [Korteskedés az egyetemen.] Az egye­temen megkezdődvén a beh­atások, ezzel egyidejűleg megindultak a korteskedések is. A joghallgatóknak a segélyegyleti elnöki székre két jelöltjük van: az egyik Timon Ákos, a segélyegyletnek múlt évi titkára, a másik B­a­rl­a­g­i Géza, Bluntschli „Politikai pár­tok“ czimü művének fordítója. Az orvoshallgatókn­ak is két jelöltjük van, Maurer Gyula és Wei­s­z Béla, úgyszinte a gyógyszerészhallgatóknak is. Most már hevesen folynak a korteskedések, s mindenik párt diadalra akarja segíteni jelöltjét. [Megkoszorúzott sirhantok.j Kurtics­­ról a következőket irák az „Alföld“nek : Folyó hó 5-én D­amj­ani­ch Jánosné urhölgy Pestről, Vörös Ignácz helybeli birtokoshoz két koszorút küldött azon kéréssel, hogy október 6-án azok egyikével felejthet­­sen férje, a hős Damjanich János, a másikkal pedig ennek volt elválhatlan barátja Lahner tábornoknak sírjait a mácsai kertben díszítse föl. Vörös Ignácz a higgadtabb gondolkozásu hazafiakat egy rövid, de igen szép fölhívással egyenkint fölszóltá, miszerint a nemzet vértanúi iránt lerovandó kegyelet tényében részt vegyenek. E felhívás folytán mintegy 10—12-en községünkből Város Ignácz tár­saságában átrándultunk Mácsára, hol gróf Károlyi György kertjében a vértanuk sírjait felkerestük. Itt Vörös Ignácz igen sikerült alkalmi beszédben kifejt­vén idejövetelünk czélját és jelentőségét — a sírokat a koszorúkkal kegyeletesen feldiszitettük. — Megem­lítjük itt, miszerint az uradalom részéről a sírok szin­tén koszorúkkal ékesittettek fel. — A kegyelet ez egyszerű, de annál meghatóbb kifejezése után fájó érzéssel hagytuk oda a szent helyet. [N­ád­ork­ert-t­á­r­su­l­a­t.] Néhány hő előtt megpendit tett a napi­lapokban azon eszme, hogy a budai uggynevezett nádorkert mulatókertté alakíttas­­sék. A kertészet több barátja azonban jelenleg ker­tészeti tanintézetté iparkodik azt átalakítani, és e czélból f. hó 6-án a köztelken gyűlést tartottak. A gyűlésen Girókuti Ferencz előadó, miszerint a 60 holdra menő „nádorkert“-et a hozzá tartozó 25 hold szántófölddel és 5 hold réttel és az épületekkel együtt az ó­budai korona-uradalomtól, egy kertészeti tanin­tézet létesítketése végett kibérelte; e czélra kéri a megjelentek támogatását, annyival inkább, mert siker esetén a kormány hozzájárulását is lehet remélni. A jelenvoltak az indítványt elfogadván, „nádorkert tár­­sulat“-tá alakultak és a költségvetés elkészítésére egy Remekházy, Máday Izidor, Fajsz, Petz, Németi, Gyomlay és Girókuti F. urakból álló kisebb bizott­mányt küldtek ki, mely a tervet elkészítvén, azt a legközelebbi tanácskozmányban előterjesztendő. [Öngyilkosság] Tegnap délelőtt 9 óra táj­ban az „Európához“ czímzett szállodába egy ismeret­len, középkorú egyén szállott meg, és szobát nyittat­ván, az egész délelőttöt és délutánt bezárkózva a szo­bában töltötte. Este 8 óra tájban Reinhammer Emma szállodai szobaleány az idegen által birt szobát ki akarta takarítani s kulcsával azt felnyitotta; de ekkor borzasztó látvány tárult eléje ; az idegen az ablak rézgombjára egy fehér zsebkendővel felakasztotta magát. A szobaleány rögtön zajt ütött, minek hallat­tára felsietett, Schmidt Péter szállodai könyvvezető, a zsineget a gombról azonnal leakasztotta és az öngyil­kost az ágyba fektette, a kapitányi hivatalt pedig az eseményről gyorsan értesítette. A központi felügyele­­tet tartó tisztviselő kíséretében megjent dr. Fromm Pál kerületi főorvos is. A hullát megvizsgálván, s minden élesztési kísérletet hasztalannak jelentvén ki, a hulla a Rókus kórházba szállíttatott, a nála talált csekély értékű holmik, nagyrészben levelek és iromá­nyok pedig hatóságilag fefooglaltatták. Ezen iratokból kitűnt, hogy az öngyilkos Schweitzer Zsigmond volt, előbb cs. kir. főmérnök, legutóbb a magyar észak­keleti vasút főmérnöke. A gyilkosság oka rongált anyagi viszonyaiban keresendő, mivel pénz csupán néhány krajczár találtatott nála, de annál több váltó­törvényszéki végzés és intések a lejárt és lejárandó váltók fizetésére. Az öngyilkos mintegy 45 éves lehe­tett, neje és egy kis leánykája maradt. [A debreczeni őszi lóverseny­ második napja tegnap, október 8-án következő eredmén­nyel folyt le : 1 Debreczen vár­os diját 100 aranyat Captain Blue „Lauschütz“-e nyerte, második lett gr. Forgách László „Lady Florencz“-je. 2. Kis Handicap 400 frt. Egyleti dij. Nyerte hg. Lichtenstein János „Névte­­len“-je, másodiknak érkezett be Blaskovits Miklós „Corvett“-je. 3. Ostordij és 200 frt egyleti dij. Nyer­tes Kautsenbach ezredes pejménje. 4. Allamdij 300 arany. Nyertes gr. Szapáry Iván „The Jew“-je lett, második gróf Széchenyi Béla „Dualist“-ja. 5 Vigasz­verseny. Nyertes gr Széchényi Béla „Aspirant“-ja, második gr. Festetich Pál „Andorká“-ja lett. Nemzeti színház. Csütörtökön október 10-én: bűvös vadász.“ Regényes opera 4 felv. TÁVIRATOK. Zágráb,, október 9. (A „Reform“ táv­irata.) A mai „Obzor“ ismét lefoglaltatott. A kormány a sziszeki szabad­kőmivesek pá­holy­ának alapszabályait helybenhagyta, s így annak megnyitását megengedte. Bázel, október 9. (A „Reform“ táv­irata.“) Németország képviselője hir szerint az elsass-lothringeni kivándorlóknak egyes városok részéről történt tüntető támogatta­­tása miatt panaszt emelt. Páris, október 9. (A „Reform“ táv­irata.) A nemzeti gyűlés a hadsereg szerve­zésével kezdi tár­gyalásait. Berlin, október 9. A „Provinzial Corres­­pondenz“ jelenti, hogy alkudozások Ausztriá­val a szocziális kérdés ügyében egy pár hét múlva meg fognak kezdődni. Botzen, október 9. A trienti nemzeti szabadelvű gyűlés elhatározd azon követeknek megválasztatását elősegíteni, kik az insbrucki landtagon nem jelentek meg. PáriS, október 9. Thiers megjelent a Szajna kerületi prefektus fogadásánál, és ta­nácsold a városház gyors fölépítését, és a foga­dási termeknek helyreállítását, hogy a köztár­saság is hozzája méltón fogadhassa az egész világ nevezeteseit és szouverénjeit. Konstanczinápoly, október 9. A Stambul­­ban törökök és perzsák közt kitört czivako­­dásnál a rendőrség elégtelensége miatt egy század katonaságnak kellett közbelépni, 3 per­zsa megöletett, 30 megsebesittetett és többen elfogattak, 10 katona megsebesüt, a perzsa gyarmat nagy izgatottságban van. — Miklós nagyfejedelem ma a szultánnál reggelizett, ki neki az ozmán-rendet ajándékozd, a nagy fe­jedelem holnap folytatja útját Jeruzsálem és Egyiptom felé. Kopenhága, október 9. Az országgyűlés deczember 2-áig elnapoltatok, az előterjesztett költségvetés 760 ezer birodalmi tallér bevé­teli többletet mutat. Kopenhága, október 9. A királynak te­metése a nép igen élénk részvéte mellett ment végbe, a temetésen jelen voltak: a királyi ház tagjai, Valdek és Vid herczegek, a külföldi külön követek és a diplomácziai testület. KÖZGAZDASÁG. Bécs, október 9. Hitelrészvény 828 40. An­gol osztrák 314.25. — Lombard 205.—­ Tramway 326.—­ Hitelsorsjegy 186.—­ Napoleond’or 8.74.’/* Arany 5.25.7.— Frankfurt 92.—.Párisi hitel 42.55 Franko­ osztr. 127.50. Galicziai 230.50. Államvasut 320..50. Rente 65.35. 1860-as 102.25. 1864 és 143.—. Ezüst 107.85. — London 109.—. Porosz pénzutalv. 163.50. Magyar sorsj. 104.25. Török sorsj. 76.20. — Üzletibank 313.50. — [A bécsi világkiállítás költségei] eredetileg 6 millió írtra voltak előirányozva ; ez ös­­­szeg azonban már eddigelé is csekélynek bizonyult s az összes költség hozzávető becslés szerint két annyira fog rúgni. Érdekesnek tartjuk ide igtatni a korábbi világkiállítások költségeit. Az 1851. évi világkiállí­tás számára épített londoni kristálypalota kerek szám­ban 1.888.000 forintba, az 1855-ki párisi iparpalota 5.100.000 frtba, és a londoni Kensington palota 1862- ben körülbelül 4.520.000 frtba került. Az 1867. évi párisi kiállítási épület költségeire 4.800,000 frt volt előirányozva. Ezen előirányzat azonban, ha a kiállí­tás tartama alatt szükségessé vált fentartási költsége­ket is hozzászámítjuk, körülbelül 2 millió frttal lett túllépve. A kiállítási palota felépítése, annak és kerti részeknek fentartása 15.000,000 frankba került. A belső berendezésre és a gépek felállítására 1.579,830 frankot, melléképületekre pedig 171,521 frankot, gáz- és vízvezetékre 300,000 frankot költöttek. Ez össze­sen 17,­1 millió frankot tesz. Ha ide számítjuk az előkészítő munkálatok és a kivitel költségeit, melyek 57s millióra rúgtak, a párisi világkiállítás egészben véve 23 millió frankba, vagyis körülbelül 10 millió 0. é. frtba került. Ezen kiadásokhoz azonban arány­ban állottak a bevételek is. A párisi világkiállítás összes bevétele 26.054,668 frankot tett, úgy hogy körülbelül 37* millió bevételi többlet maradt. — [F­e­k­b­é­r-m­entes napok.] A magyar kir. államvasutak igazgatósága értesítette a pesti áru­tőzsdét, hogy az államvasutak állomásaihoz táviratilag rendelet küldetett, mely szerint október 3. 4. és 12 ik napján gabnarakományoknál fekbérmenteseknek te­­kintendők, illetőleg a fekbérmentes határidőhöz ena­­nok hozzászámittassanak. — [Ismét egy uj bank.] Sopronban építő és földhitelbank van alakulóban. Az alapitó konzor­­czium által kibocsájtatott aláírási fölhívásból a követ­kező föladatokat emeljük ki. A társulat alaptőkéje 600.000 frt, melyre A­ százalék befizettetett s a­mely három millió frtra szaporítható. A társulat az ország nagyobb városaiban ügynökségeket állíthat. A bank üzletköre kiterjed telek vételére építés czéljából, tég­lagyárak, kőbányák, mészégető kemenezek stb. véte­lére és kezelésére, építési vállalkozók támogatására, lakházépítő társulatok alakítására, kölcsön-és előlege­­zési üzletre, bér és eladási üzletek közvetítésére, zá­loglevelek kibocsátására 100 frttól lefelé, értékpapí­rok leszámítolására stb. — [A tőzsdei forgalom megadózta­tása] Németországban ismét kisérteni kezd. Az északamerikai egyesült államokban a tőzsdeadó tud­valevőleg igen jelentékeny összegeket juttat az állam­­kincstárba s a német törvényhozók már többször gon­dolkoztak ez adónem meghonosításán. Midőn utoljára Wilmanns képviselő a parlamentben a kérdést sző­nyegre hozta, nagy volt a rémület a tőzsdei speku­lánsok körében, a liberális párt is ellenezte az ingó tőke ilyféle megadóztatását s a javaslat megbukott. Most azonban jelentik, hogy maga a kormány kezd foglalkozni a tőzsdeadó eszméjével s ha a kormány elvben elfogadja, a birodalmi törvényhozás elé kerül s talán keresztül is megy. Ez eztán alkalmasint példa gyanánt fog szolgálni más államok pénzügyminiszte­rének is, kik uj adóforrásokat kutatnak. — [Magánkocsik a vasutakon.] Belgi­­giumban tudvalevőleg nem régen életbe lépett azon nevezetes újítás, hogy bizonyos feltételek mellett magánosok saját teherkocsijaikat használhatják a vaspályákon. Most hir szerint a porosz kormány is tervezi e rendszabály behozatalát s követése kívána­tos volna nálunk is. Pesti galnatőzsde, október 9-én. Búza ma gyengén kináltatott, a kereslet ellenben élénk volt , a forgalom alig 10.000 vámmázsára rúgott és pedig 867* 7.15, 857* fns 7.05, 85 fns 6.95, 847* fns 6.85, 82 fus 6.60. Rozs csendes, eladatott 1700 mérő, 3 frt. 80,85 krral 80 fontonként. Árpa üzlet nélkül. Zab változatlan, eladatott 1000 mérő, 1 frt 47 krral 50 fontonként. Kukoricza ta­vaszra 3.60. Pesti értéktőzsde, október 9-én. A hangulat folyvást lanyha, a nagy depótfelmondások nyomasztólag hatnak , az áruk a kedvezőbb bécsi jelentések duezára inkább hanyatló irányt követtek; vasúti kölcsön 105 frton, sorsjegykölcsön 1047s frton, szőlőváltság 75 frton vétetett. Biztosítások egészen üzlet nélkül Pesti lóvasut 365 frton kináltatott. Bankrészvények közül magyar hitelbank 1687* ^rton, fran­­kobank 96^/* frton, municzipális bank 867*­frton köttetett, továbbá takarékhitelegylet 111 % 027* Irton iparosbank 1­1­5 frton, egyleti bank 86 frton, takarékpénztárak közül országos 118 frttal jött forgalomba. Iparvállalati részvé­nyekben kevés üzlet, Atheneum 256 frton, salgótarjáni kő­­szénbánya 162 frton vétetett. Pénzek és váltók nem változ­­ók, arany 5.25, húszfrankos 8.76, ezüst 108 porosz pénz­tárjegy 1.637*. __________ Vízállás. Felelős szerkesztő Rákosi Jenő. Szept. 9. Pesten ... 0 alatt 0 fölött ... 6' 6" idő] á :a 8 esős n 9, Pozsonyban . . . 3' 7" száraz n 8. M.-Szigeten . . . 1' 7" ködös n 8. Szatmáron ... . 1' 0“ száraz n 8. Tokajban . . . . 6' 7“ száraz 1­ 8. Szolnokon . . •• •­ 8' 10“ felhős n 9. Szegeden . . . . 9' 1“ felhős n 8. Aradon .... . 2' 3“ . . száraz n 8. Nagybecskereken . 0' 2“ száraz ff 8. Bezdán . . . 5' 3“ száraz n 8. Verbászon . . . 4' 9“ száraz n 8. Eszéken .... . 2' 10“ száraz ff 7. Mitroviezon . . 8' 0“ száraz ff 7. Sziszeken . . . 14' 10“ száraz n 7. Zimonyban . . . 7' 10" száraz n 7. Ó­ Orsován , . . . 7' 10“ száraz

Next