Reform, 1872. október (4. évfolyam, 269-299. szám)
1872-10-10 / 278. szám
lozsvári m. kir. tud. egyetem fölállításáról, és végül a kolozsvári tud. egyetem 1872. évi föntartására szükséges póthitelről. A képviselőház átküldi a rojtek-bogsány-győrsopron-lundenburgi, és a sopron-pozsony-vágvölgyi vasutak kiépítésére vonatkozó törvényjavaslatokat. A hármas bizottságnak adatnak ki. Ezzel az ülés d. u. 12 óra 15 perczkor eloszlott. Az osztrák delegáczió ülése. — Október 9-én. — Napirend: a közös hadügyminiszteri ordinárium 1873-ra Az osztrák delegáczióban ma rendkívüli részvét mellett mind a delegáczió tagjai, mind a közönség részéről megkezdetett a közös hadügyminiszteri 1873- ai költségvetés tárgyalása. Hopfen elnök 10 órakor nyitja meg az ülést. A kormány részéről jelen vannak: gr. Andrásy Gyula külügyminiszter, báró Kuhn hadügyminiszter és b. Holzgethan pénzügyminiszter. Továbbá Falke osztálytanácsos, báró Hofmann osztályfőnök, Tunk 1er ezredes. A közös hadügyminisztérium 1873-ra szóló rendes költségvetése tárgyalás alá vétetvén mindenekelőtt az előadó, Dr. Giskra emel szót, összehasonlitván a múlt évek hadügyi költségvetéseit, kezdve azon évtől, melyben az átalános védkötelezettség törvény által behozatott, t. i. 1869-től már, a múlt évek előirányzatai s az 1873-iki közt sajnos különbségeket lát, a a következtetéseket ez utóbbi rovására vonja. A közös hadügyminisztérium előirányzata, úgymond, évről évre ijesztő módon szaporodik, s mig 1869-ben csak 68.300,000 frtot nyert el, 70-ben 70.400,000, 71-ben 76.400,000, 72-ben 79.200,000 s 1873-ban már nem kevesebbre mint 86 millióra rúg. Négy év alatt tehát hadügyünk követelménye majdnem 20 millióval többre csigáztatott. Ez azonban még nem mind. Ez csak a rendes követelmény, van itt még számos rendkívüli tétel, mellyel együtt az idei követelés majdnem 100 milliót kíván a delegácziótól hadügyi czélokra. „Engedjék meg, — folytatja szónok — hogy kimondjam azon véleményemet, hogy, mivel az idei költségvetés az eddigiekhez képest rendkívüli emelkedést mutat, a hadügyminisztérium eljárásában vagy nincs következetesség, vagy hogy nem mervén a roppant szükségleteket egyszerre előirányozni, ezt csak részletenként tette. Minthogy ez utóbbit nem akarom föltenni, kell, hogy az előbbit tegyem föl. Azt hallottuk, még most is hallani, hogy a delegáczió részéről bizonyos „roakacs zsugoriság“ nyilatkozik épen a hadügyminisztérium tételeinek elfogadása körül. Ez nem áll, nyíltan és biztossággal mondhatom, hogy a hadsereget nagyrabecsültük mindig és nagyrabecsüljük most is, nem hogy „szükséges rosz“-nak tekintenők, de tudjuk, hogy az állam fönállását biztosító egy lényeges orgánumot képez. E szerint a bizottság nem makacsul, sem nem fösvényen, hanem helyes indokok által vezetve, csakis lelkiismeretesen járt el, midőn a hadügyminiszter tulcsigázott követeléseit a jövő évre részben visszautasítá. Mit tagadtunk meg azon kellékekből, melyek hadseregünk létének, épségének, egészségének, virágzásának és erejének föltételei, mit azokból, melyek elősegítik katonáink képzettségét? Előirányoztatott nevezetes összeg a hadsereg jobb élelmezésére. Elfogadtatott. Előirányoztatott jelentékeny összeg uj katonai kórodák fölállítására. A bizottság habozás nélkül elfogadta. A költségvetésben nagy tételeket találtunk a legénység kiképeztetésére. Beleegyeztünk. Elfogadtuk a hadsereg jobb ruházására szánt összegeket, szóval mindent, ami valóban szükséges, valóban czélszerű. Ellenben kellőleg nem igazolt, alap nélkül előirányzott, az állam ügyei annyira kimerült anyagi erejét még inkább gyöngítő összegeket első kötelességünknek tartottuk magunktól elutasítani. (Brávó!) Mutatja készségünket, s azt, hogy még a körülményeket latba vetve, áldozatokat is tettünk, eléggé bizonyítja azon körülmény, hogy 1.500,* Ou írttal szavaztunk meg többet a múlt évi budgeti összegnél, s így fösvénységről senki sem vádolhat. Ma hat millióval többet akar tőlünk a hadügyminiszter. Ennyit megadni nem tartottuk magunkat följogosítva. Legyenek önök biztosítva arról, hogy kellő megfontolás után s hazafias szándékból tettük e lépést. Ennyit szükségesnek találtam bevezetésül s a bizottság álláspontjának körvonalazásául, mint annak előadója elmondani. (Bravó! tetszés). Ezzel megnyittatott az — átalános vita, — melyben először szót emel Gerne (Isztriai képviselő). Helyesli a hadügyminisztérium költségvetését, s azt minden pontjára nézve elfogadhatónak mondja, sőt szükségesnek az elfogadásra. Ausztria, úgymond, mely a különféle nemzetek szövetkezésének állama, misszióját, magas küldetését téveszti szem elöl, ha kicsinyes okokból vezéreltetve, hadseregének nem adja meg azon kellő erőt, hogy az a szomszéd államokéi ellen, ha kell, síkra szállhasson, mert mindenki be fogja látni, hogy a monarchia exisztencziája ma különösen hadserege erejére támaszkodik. A bizottság eljárása e szerint olyan eljárás, mely Ausztriára soha üdvöt nem hozhat, hanem használhat Oroszországnak s Poroszországnak. (Mozgás.) A jelenleg kétszerte nehezebb körülmények között az átalános fegyverkezés idejében hadseregünk feladata is kétszerte nehezebb lett. Ne vonjuk meg tőle azon eszközöket, melyek által egyedül megfelelhet annak. „Mint jó hazafi — végzi szónok — kénytelen vagyok hogy a kormány előterjesztése mellett szavazzak.“ (Brávó jobbról.) Dr. Brestel : Folyton azt mondják, hogy a jelenlegi politikai helyzet nehezebb mint a négy év előtti. Higyék el, hogy azon kor, midőn a védtörvény megszületett, bizonyosan aggasztóbb politikai színezettel bírt. Ez már semmi esetre sem okadatolhatja a hadügyi budget valóban félelmes emelését. Fontolják önök még egyszer meg, hogy az 1873-iki budget 23 millióval múlja fölül az 1869-kit. Ez összegből az ordináriumra 16 millió esik. De vegyük tekintetbe, hogy 1869-ben a honvédségre még semmi sem szavaztatott meg, s ha az erre vonatkozó összegeket is latba vetjük, melyek legalább 5 milliót tesznek, közel 30 millióra rúg az idei túlkövetelést. Uraim, ha mi e költségvetést az idén elfogadjuk, ki áll jót azért, hogy esztendőre még többel nem áll elő a Kormány? (Helyeslés.) Önkénytelenül tehát azon kérdés merül föl a gondolkodó előtt, váljon szükséges - e rendkívüli szaporítás, szükséges-e hadseregünk ereje, s az állam java érdekében? És szükségről itt szó sem lehet. Nézzük csak a politikai viszonyokat ismét. Nem állítom, hogy a jelenlegi alakulások olyanok, melyek állandó békét helyeznének kilátásba, de egyet merek állítani, és ez az, hogy ma sokkal kevésbé fenyeget eminens veszély, mint négy évvel ezelőtt. Nézzük már most financziális állapotainkat. Nem fogja senki sem tagadni, hogy azok javulófélben vannak határozottan. Államunk mancziája hasonlít a beteghez, ki hosszú nyavalya után föllábadóban van, de határozottan abban. (Helyeslés). Ily körülmények között azonban, hogy gyógyulásunkat meggondolatlanul ne koczkáztassuk, lelkiismeretesen nem fogadhatjuk el a kormány fölcsigázott követeléseit. Többen, midőn e követeléseket igazolni akarják, a nemrég múlt franczia háború tapasztalásaira utalnak. Ne mit mutatott e tapasztalás. Semmi egyebet, mint hogy a porosz hadsereg kitünően ki van képezve. Erre törekedjünk mi is, semmi másra. A bizottság által ajánlt összegek elegendők erre. Mert ha a mi hadseregünk állapota csakugyan oly gyökeresen lesz, mint a kormány köréből hallani, akkor bizony nyolcz millióval több nem fog azon segíteni, hanem százzal is többet kértek volna a tavalyi budgetnél. (Helyeslés). Leghelytelenebbül járnak azonban el azok, kik e kérdésből pártkérdést faragnak. Ellenkezőleg ez tisztán magánjellegű kérdés, oly kérdés uraim, melybe mindenkinek kell, hogy egyetértsen, ha valóban az állam üdvét akarjuk. Ajánlom a bizottság javaslatait. (Brávó!) Dr. Figuly: Nem szeretem az ellenzékit játszani oly kormánnyal szemben, melynek politikai irányával teljesen egyetértek, s azért nagyrabecsülök, de az előttünk fekvő kérdés, mint előttem szóló helyesen jegyzé meg, épen nem pártkérdés, s kell, hogy a bizottság indítványához csatlakozzam, ha meggyőződésemet akarom követni. Kell, hogy a kormánynak azon veszélyes úton, melyre lépett, midőn is óriási módon növeszti az adófizetők terhét, erélyes „megállj “-t kiáltsak, mert látom, hogy lejtőn jár, melyen vesztébe rohanhat, s mivel szent meggyőződésem, hogy a kormány tisztelt tagjai szintén csak hazafias szempontokból vezéreltetve , emelték föl a hadügyi költségvetést, ki kell jelentenem, hogy nem bizalom hiányából iránta, hanem tisztán csak opportunitási, czélszerűségi szempontból fogok ellene szavazni. „Ha a népnek — végzi szónok — okvetlenül pánczél kell, ne adjanak olyant neki, mely alatt összeroskad, még mielőtt csatába menne.“ (Tetszés.) Dr. Grenter (Tyrol) a „salus reipublicae“ nagy szavát ma csupán a hadsereg ereje által véli teljesíthetőnek. Oly időkben élünk, ugyemond, melyekben a hadsereg az első az államban, s ki az eszközöket támogatására megtagadja, az állam ellen követ el vétséget. Midőn a rendelkezési alapról volt szó, a most ellenzékiek, kik a budgetet lejebb szállítani akarják, mindnyájan egyek voltak a rendelkezési alap megszavazásában. Vegye csak a külügyminiszter a hadügyér által megkövetelt milliókat a rendelkezési alapról szóló tételébe, s bizonyos lesz szónok arról, hogy a „liberálisok“ azonnal meg fogják szavazni. (Derültség) Tizenhárom év óta már negyedszer dúlt a véres háború világrészünkben, s ez még nem elég nyomatékos intés a bizottság uraira nézve ? Mai napság csak egy charta magna van, azon szabadságé, melyet az államok katonái vére , harczmezőn kivívnak. (Tetszés jobb felöl.) Örömest szavazna a bizottság barátaival, de nyújtsák neki azon garancziát , hogy így a hadsereg ereje növeltetik. Ha e garancziát nem nyújthatják, nem kívánhatni szónoktól ez áldozatot. Ezért a kormány előterjesztése mellett fog szavazni. (Brávó jobbról.) Dr. O 1z (Voralberg) hasonindokokból a kormány tételeit fogadja el. Végre még Dr. Giskra előadó zárszavában csodálkozását fejezi ki a fölött, hogy a kormányt támogató szónokok közül egyetlenegy sem hozott tulajdonképeni bizonyító okokat állításuk okadotálására. Az egyik is, másik is vagy vallási vagy nemzeti s más szempontok által vezéreltetve oly állításokat nyilatkoztatott, melyek bebizonyítását nem lehetett hallani, s ezekben egymást szekundálták. Ezzel befejeztetvén az átalános vita, a részletes vita kezdetett meg. Az első czimnél, mely a vita főtárgyát, a legénység tényleges szolgálati idejének a hadügyminiszter által javasolt meghosszabbítását tartalmazza, fölszólal először Dr. Kechbauer. Fejtegetvén azon okokat, melyek a szolgálati idő meghosszabbítása ellen szólnak, gyakorlati példákkal iparkodik kimutatni azon állítás tarthatlanságát, mintha a szolgálati idő kinyujtásában állana a hadsereg harczi képzettsége. Francziaország katonáinál hat évi szolgálati idő volt behozva, a poroszoknál 3 évi, és ki győzött ? (Helyes!) De a szolgálati idő meghosszabbítása egyenesen lelkiismeretlenség, mégpedig humanitásis nemzetgazdászati szempontokból egyaránt. Ha két év nem elégséges a közlegény kiképzésére, hogy van, hogy 200,O00 honvédet (Landwehrmänner) két hónapi tanítás, tehát készületlenül küldik annak esetében az ellenség ellen. Vagy itt, vagy ott tehát nem őszinte az eljárás. A szolgálati időnek csak egy évvel meghosszabbítása által 28,000 ember vonatik el az ipari köztevékenység elöl, mi évenkint 10 milliónyi anyagi veszteséget involvál, oly időben kétszeres veszteség, midőn a munkaerő fölötte drága. Minthogy tehát a hadügyminiszter e terve sem a hadsereg kiképzését elő nem segíti, sem bármi tekintetben előnyt nem hoz, nem látja be, mért tenné a delegáczió a retográd lépést. Ajánlja a bizottság visszavető javaslatát. (Brávó!) Hartung táborszernagy felel előtte szóló érvelésére Azon hasonlatot, melyet a „Landwehr“ idézése által fölhozott, egyszer mindenkorra vissza kell utasítania. A honvédség nem kerül elsősorban az ellenség elé, hanem az erős helyek megszállására fordíttatván, tőle nem követelhető oly nagymérvű kiképzettség. A szolgálati idő kinyujtása leginkább jó altisztek szerzése végett kívántatik. Semmi sem hiányzik seregünknek oly nagyon — úgymond — mint derék képzett altisztek. A közlegény tudván ma, hogy mint olyan, két év múlva elbocsátják tényleges szolgálatából, azon van, hogy „charge“-t el ne fogadjon, mert hisz ily esetben még egy évig kellene maradnia. Innét van a jó altisztek roppant hiánya, mely tekintetben az osztrák-magyar hadsereg legszerencsétlenebbül áll. Ilyen sarkhibákon csak a hadügyminiszter által javasolt eszközzel lehetne segíteni, s azért kívánja a szolgálati idő meghosszabbítását. Dr. Herbst: Az mondatott, hogy nincsenek altiszteink. De az altisztek úgy is 3 évig szolgálnak, ez tehát szerintem hibás felfogás, s a többséget, a közlegénységet nem lehet azért hosszabb tényleges szolgálatra kényszeríteni. Mindenki csak nem lehet altiszt. Amit Greuter delegátus úr mondott, ugyan nem igen tartozott a tárgyhoz, és nem is feleltem volna rá egy szót sem, de kell, hogy egy állítása ellen forduljak. Azt mondá : követelik, hogy a hadsereg harcképes legyen ; a hadügyminisztérium megmondta, mi szükséges erre nézve, tehát : szavazzuk meg mindazt, amit tőlünk kíván. Hogy mikép tartja valaki érdemesnek ilyen fölfogás mellett a delegátusok közé választatni magát, s miért vesz részt a vitában, mikor egy egyszerű „igen“ szavazattal megtehetni kötelességét, nem érti. (Derültség és tetszés.) Visszatérek a tulajdonképeni kérdésre. Nem értem, ha két évi szolgálat nem elegendő, miért javasolhatta 1869-ben a hadügyminisztérium, hogy az egyévi önkénytesek már egy évi szolgálat után is tisztekké kvalifikálhassák magukat ? Ma hány ily tiszt van már ? Francziaország újabb hadszervezetében részben még 6 hónapi szolgálati időt is fogadtak el. A porosz viszonyokra is történt vonatkozás. Németországban a gyalogságon kívül mindenki az úgynevezett póttartalékhoz (Ersatzreserve) jut. Ennek szolgálati ideje pedig ugyancsak alantabb áll a két évnél. S már most kérdem, nem tett-e e hadtest ép oly fontos szolgálatokat a német ügynek a lefolyt nagy háborúban, mint a sorgyalogság, midőn győzelmet győzelem után vívott ki ? Látni való mindezekből, hogy a szolgálati idő netáni hosszabbságának előnyei korántsem oly nagyok, hogy azt szó nélkül elfogadjuk. De van ellenben e javaslatban nagy csomó hátrány. Először is a financziális részét tekintve, senki nem oly elvakult, hogy ne látná be, miszerint államunk meg nem engedhet magának túlzott kiadásokat, luxusköltséget. Experimentálnunk nem szabad. E részben egészen egyetértett Dr. Brestel úrral. Legnagyobb betegségünk a deficzit, ez még hagyján, s szerencsés államférfiak vezetése mellett ebből még csakugyan, bár lassanként, föllábadhatunk. De van nekünk még egy másik, sokkal nevezetesebb s nagyobb bajunk, s ez a valuta. Addig, míg az nincs rendezve, teljes felgyógyulásunk még csak mindig óhaj marad. Uraim ma nagyon, nagyon betegek vagyunk, még betegebbek, mint Francziaország. Azt szokás mondani: nem szabad az ördögöt a falra festeni. Soha sem félek jobban a kormánytól, mint mikor azt ígéri, hogy jövőre nem fog többet követelni, mint az idén. (Bravo. Tetszés. Derültség a miniszteri padon is.) S ne gondolnánk azon esetre is, mikor a szegény, kínzott közlegényeknek napi zsoldját fölemelendők leszünk? (Zajos tetszés.) Igenis, minden téren hangoztatják a humanitást, jön majd a kor, midőn itt helyén lesz a jelszót beváltani. (Brávó!) Milyen kiadási összegek kerülnének még csak azon esetre elő ? — Ne csigyázzuk túl az állam produktív erejét, s ne kívánjunk olyanokat tőle, melyek által tönkreteszi magát. Ha ez így tart uraim, akkor eljövend azon idő is, el kell jönnie, hogy az állam e költsekkel ki nem birhatand, s várjunk-e e végzetteljes pillanatra (Helyes), az utolsó pillanatra, mikor már minden jóakarat későn lesz s kárba vesz ? Volt birodalmunkban egy igazán hazafiasan érző férfiú, ki zseniális tehetsége által oly formát talált föl, mely által a birodalom két felének közös ügyeit mindkét fél megelégedésére megoldhatni. Az előrelátás jellemzi az igaz államférfiut s őt is. S most, midőn e közös formát népszerűsíteni kellene, állásában megerősíteni, a kormány oly javaslatot terjeszt elénk, mely épen az ellenkező hatást szülné, (emelkedetten) most az ideje, hogy erőteljesen kiáltsunk a kormánynak cave ant consules!, ha azt akarjuk, hogy az egyedül lehetséges forma, melyben közös ügyeinket tárgyalhatjuk, hiú tettek által ne lehetlenítse meg őt! (Hosszan tartó tetszésnyilatkozatok, taps.) Greuter helyreigazítja néhány félreértett szavait. Nem azt mondtam, hogy a hadsereg legfőbb szükség — úgymond — hanem azt, hogy önök oly szabadságot teremtettek, mely csak bajonettek által tartható fen! (Derültség balról, mozgalom.) Auersperg Károly herczeg indítványozza az ülés bezárását (két órakor), 36 szóval 21 ellen elvettetik. Az ülés további folyamában még dr. Demmel és dr. Brestel beszéltek a kormány javaslata ellen. Fél három után, az idő már előrehaladott lévén, az elnök föloszlatja az ülést. Legközelebbi ülés holnap. Kezdete 10 órakor. Tárgy: a részletes vita folytatása az 1873-iki hadügyminiszteri ordinárium fölött. KÜLFÖLD, Pest, október 9. Andrásy grófnak az osztrák delegáczió albizottságában mondott beszédéről az angol sajtó is elismerőleg nyilatkozik. Különösen a „Standard“ nagyon meg van elégedve e beszéddel. Andrásy minden nyilatkozatának alapeszméje — mondja a nevezett lap — oda megy ki, hogy Ausztria-Magyarország minden, de különösen a határain alakult uj hatalommal, mely magát német birodalomnak nevezi, jó lábon akar állni; a külhatalmak belügyeibe nem akar avatkozni, de viszont nem tűrné, ha a külhatalmak Ausztria-Magyarország belügyeibe avatkoznának. A nevezett konzervatív lap azonban kissé borzankodni látszik, hogy Andrásy gróf beszédében Angliáról megfeledkezett. A „Journal des Debats“ e tekintetben legtalálóbban jegyzi meg külföldi kollegái között, hogy Andrásy gróf beszéde nem annyira hivatalos emncziáczió, mintha p. o. a delegáczió teljes ülésében mondatott volna, hanem csak rögtönzött fölvilágosítás, melyet a külügyminiszter a hozzá váratlanul intézett kérdésekre adott. A kérdések közt pedig Ausztria-Magyarországnak Angliával való viszonya nem szerepelt, s így a válaszba sem jutott bele. A „Times“ berlini levelezője Andrásy grófnak Törökországgal való viszonyunkra vonatkozólag mondott szavait a következő megjegyzésekkel kiséri: „Midőn Andrásy gróf legújabb leleptéseiben szükségesnek tartotta kinyilatkoztatni, miszerint Ausztria-Magyarország Törökország rovására nem akar területileg nagyobbodni, ez oly állítás, melynek jelentősége nem egészen világos. Ezen nyilatkozatot talán azért tette, mivel nyilvánosan és visszavonhatlanul tagadni akart oly kérdéseket, melyek neki Berlinben talán leplezett módon tétettek. De lehetséges az is, hogy azon szándékból válaszolt ekként, miszerint bizonyos kérdések elé vágjon, melyek bekövetkezését, mint a Berlin és Pétervár közti közeledés eredményét, előre látta. Vagy végre, ha még továbbra tekintünk, egyetlen indoka az lehetett, hogy más hatalmaknak Ausztria-Magyarország politikája iránti netáni aggodalmait eloszlassa. Bazaine perére vonatkozólag, írja a „Kappel“, hogy a fontos tanúk már mind kihallgattattak. Bourbaki tábornok volt a legutolsó. A tanúvallomások száma igen nagy. Ezen vallomások részint a Bazaine alatt szolgált tábornokoktól, részint a metzi eseményeknél tanuk vagy közreműködőkkint jelen volt lothringeni lakosoktól, részint végre a császárság és a honvédelmi kormány tagjaitól származnak, mely utóbbiak hivatalos működésük következtében viszonyban állottak a rajnai hadsereg főparancsnokával. A tábornagy kettős vád alatt áll, mint ki szükség nélkül kapitulált, s mint ki áruló volt. Minden okmányt és tényt tehát eme két szempontból kell megvizsgálni. Úgy látszik, hogy a vád első pontjára vonatkozólag a tábornagy vétkessége teljesen be van bizonyítva. Az árulás iránti vizsgálat még tovább folyik. Tocqueville a cherbourgi földművelési társulat bankettjén figyelemre méltó apológiát tartott a köztársaság mellett. Beszédéből, mely a „Journal des Debats“ hasábain egész terjedelmében előttünk fekszik, a következő megjegyzéseket közöljük : „Nyolczvan éves harczot éltünk keresztül: császárok, királyok, diktátorok következtek, s buktak el egymásután. Minden rendszert megkísértettünk, s mind katasztrófára vezetett. Mit gondoljunk a történelem eme tanulságai felől, ha nem azt, hogy a köztársaság egyedüli horgonyunk, mely még számunkra fönmaradt ? A legkitűnőbb elmék elismerik ezt, a legfigyelemre méltóbb s a monarchiához csatlakozott férfiak oly hazafisággal csatlakoznak ezen világos eredményhez, mely hazafiság becsületükre válik. Kövessük ezen nagy polgártársainkat, s ne ismerjünk több pártot egynél, t. i. Francziaország pártját. Miért még több kísérletet tenni a restaurácziókkal, melyek nekünk annyi forradalmat és romlást okoztak ! Ellenkezőleg, minden jó polgár egyesüljön a köztársaság megalapítására. Nem szabad senkinek elszigetelnie magát. Munkára hát földművesek, iparosok, birtokosok! Francziaországnak inkább, mint valaha, szüksége van minden jóakaratra. Koromban már joga van az embernek látnokká lenni. Igen, én megjövendölöm, ha akarjátok, a köztársaság hatalma és nagysága uj korszakának jele leszen. A papság, melynek példája oly nagy hatású lehet, szintén meg fogja hallani fölhívásomat. Ha a köztársasági államforma oly könnyen elfogadtatott Amerikában, ez onnét van, hogy a vallás átalánosan tiszteletben tartatott. A franczia köztársaság nem fogja kizárni az istent az alkotmányból. „Szigorúan lelki hatáskörötök birodalmába zárkózzatok — irta legközelebb papjaihoz a persignani püspök — s mindenek fölött legyetek az ima emberei. A keresztnek, mely a ti zászlótok, 8 a pásztorbot nem azért adatott kezetekbe, hogy vele a törékeny trónokat támogassátok.“ Szavaimat összefoglalom, kedves társaim, s kérem önöket, emeljenek velem poharat. A kedélyek kibékítésére és egyetértésére! Thiers úrra, vagyis korunk legnagyobb eszére és szivére; rá, kit ama halhatatlan dicsőség fog érni, hogy a nemzetgyűlés közreműködésével a köztársaságot megalapította! KÜLÖNFÉLÉK. Pest, október 9. [P 6 ispáni kinevezés.] A király a belügyminiszter előterjesztésére Hertelendy Kálmánt Zala megye főispánjává nevezte ki. [Kinevezés a közmunkák tanácsához.] Széher Mihályt taggá nevezte ki a miniszterelnök a tóvárosi közmunkák tanácsához. [Udvari hir.] A királyné és Mária Veria főherczegnő rövid idő alatt, alkalmasint f. hó 16-án fővárosunkba érkeznek. Miután a királyné naponkint hosszabb ideig szokott sétálni, e czélra a városligeti pávaszigetet szemelték ki, melynek fekvése igen kellemes, s melyet minden tolongás elől könnyen el lehet zárni. Gyöngyössy Alajos főpolgármester már meg is hagyta a városi gazdasági bizottmánynak, hogy az utakat jó karba helyeztesse s átalában a sziget szépítésére minden lehetőt megtegyen. Miután a királynő, hacsak eső nincs, még részidőben is szokott sétálni, nedves időben a sziget utait deszkákkal fogják kirakni. A szigeten fekvő épületben, melyet nyári lakói már elhagytak, a királyné számára két szobát fognak berendezni. [Kitüntetés.] Papp Bazil, a legfőbb törvényszék tanácselnöke, mint a „M. A.“ írja, a másodosztályú vaskorona-renddel és bárói ranggal ruháztatott föl. [Személyi hir] Gróf Grünne cs. kir. fő-lovászmester tegnap este Bécsből Pestre érkezett. [Trefort Ágoston] vallás- és közoktatási miniszter Sopron város országgyűlési képviselőjéül ma egyhangúlag megválasztatott. [Korteskedés az egyetemen.] Az egyetemen megkezdődvén a behatások, ezzel egyidejűleg megindultak a korteskedések is. A joghallgatóknak a segélyegyleti elnöki székre két jelöltjük van: az egyik Timon Ákos, a segélyegyletnek múlt évi titkára, a másik Barlagi Géza, Bluntschli „Politikai pártok“ czimü művének fordítója. Az orvoshallgatóknak is két jelöltjük van, Maurer Gyula és Weisz Béla, úgyszinte a gyógyszerészhallgatóknak is. Most már hevesen folynak a korteskedések, s mindenik párt diadalra akarja segíteni jelöltjét. [Megkoszorúzott sirhantok.j Kurticsról a következőket irák az „Alföld“nek : Folyó hó 5-én Damjanich Jánosné urhölgy Pestről, Vörös Ignácz helybeli birtokoshoz két koszorút küldött azon kéréssel, hogy október 6-án azok egyikével felejthetsen férje, a hős Damjanich János, a másikkal pedig ennek volt elválhatlan barátja Lahner tábornoknak sírjait a mácsai kertben díszítse föl. Vörös Ignácz a higgadtabb gondolkozásu hazafiakat egy rövid, de igen szép fölhívással egyenkint fölszóltá, miszerint a nemzet vértanúi iránt lerovandó kegyelet tényében részt vegyenek. E felhívás folytán mintegy 10—12-en községünkből Város Ignácz társaságában átrándultunk Mácsára, hol gróf Károlyi György kertjében a vértanuk sírjait felkerestük. Itt Vörös Ignácz igen sikerült alkalmi beszédben kifejtvén idejövetelünk czélját és jelentőségét — a sírokat a koszorúkkal kegyeletesen feldiszitettük. — Megemlítjük itt, miszerint az uradalom részéről a sírok szintén koszorúkkal ékesittettek fel. — A kegyelet ez egyszerű, de annál meghatóbb kifejezése után fájó érzéssel hagytuk oda a szent helyet. [Nádorkert-társulat.] Néhány hő előtt megpendit tett a napilapokban azon eszme, hogy a budai uggynevezett nádorkert mulatókertté alakíttassék. A kertészet több barátja azonban jelenleg kertészeti tanintézetté iparkodik azt átalakítani, és e czélból f. hó 6-án a köztelken gyűlést tartottak. A gyűlésen Girókuti Ferencz előadó, miszerint a 60 holdra menő „nádorkert“-et a hozzá tartozó 25 hold szántófölddel és 5 hold réttel és az épületekkel együtt az óbudai korona-uradalomtól, egy kertészeti tanintézet létesítketése végett kibérelte; e czélra kéri a megjelentek támogatását, annyival inkább, mert siker esetén a kormány hozzájárulását is lehet remélni. A jelenvoltak az indítványt elfogadván, „nádorkert társulat“-tá alakultak és a költségvetés elkészítésére egy Remekházy, Máday Izidor, Fajsz, Petz, Németi, Gyomlay és Girókuti F. urakból álló kisebb bizottmányt küldtek ki, mely a tervet elkészítvén, azt a legközelebbi tanácskozmányban előterjesztendő. [Öngyilkosság] Tegnap délelőtt 9 óra tájban az „Európához“ czímzett szállodába egy ismeretlen, középkorú egyén szállott meg, és szobát nyittatván, az egész délelőttöt és délutánt bezárkózva a szobában töltötte. Este 8 óra tájban Reinhammer Emma szállodai szobaleány az idegen által birt szobát ki akarta takarítani s kulcsával azt felnyitotta; de ekkor borzasztó látvány tárult eléje ; az idegen az ablak rézgombjára egy fehér zsebkendővel felakasztotta magát. A szobaleány rögtön zajt ütött, minek hallattára felsietett, Schmidt Péter szállodai könyvvezető, a zsineget a gombról azonnal leakasztotta és az öngyilkost az ágyba fektette, a kapitányi hivatalt pedig az eseményről gyorsan értesítette. A központi felügyeletet tartó tisztviselő kíséretében megjent dr. Fromm Pál kerületi főorvos is. A hullát megvizsgálván, s minden élesztési kísérletet hasztalannak jelentvén ki, a hulla a Rókus kórházba szállíttatott, a nála talált csekély értékű holmik, nagyrészben levelek és irományok pedig hatóságilag fefooglaltatták. Ezen iratokból kitűnt, hogy az öngyilkos Schweitzer Zsigmond volt, előbb cs. kir. főmérnök, legutóbb a magyar északkeleti vasút főmérnöke. A gyilkosság oka rongált anyagi viszonyaiban keresendő, mivel pénz csupán néhány krajczár találtatott nála, de annál több váltótörvényszéki végzés és intések a lejárt és lejárandó váltók fizetésére. Az öngyilkos mintegy 45 éves lehetett, neje és egy kis leánykája maradt. [A debreczeni őszi lóverseny második napja tegnap, október 8-án következő eredménnyel folyt le : 1 Debreczen város diját 100 aranyat Captain Blue „Lauschütz“-e nyerte, második lett gr. Forgách László „Lady Florencz“-je. 2. Kis Handicap 400 frt. Egyleti dij. Nyerte hg. Lichtenstein János „Névtelen“-je, másodiknak érkezett be Blaskovits Miklós „Corvett“-je. 3. Ostordij és 200 frt egyleti dij. Nyertes Kautsenbach ezredes pejménje. 4. Allamdij 300 arany. Nyertes gr. Szapáry Iván „The Jew“-je lett, második gróf Széchenyi Béla „Dualist“-ja. 5 Vigaszverseny. Nyertes gr Széchényi Béla „Aspirant“-ja, második gr. Festetich Pál „Andorká“-ja lett. Nemzeti színház. Csütörtökön október 10-én: bűvös vadász.“ Regényes opera 4 felv. TÁVIRATOK. Zágráb,, október 9. (A „Reform“ távirata.) A mai „Obzor“ ismét lefoglaltatott. A kormány a sziszeki szabadkőmivesek páholyának alapszabályait helybenhagyta, s így annak megnyitását megengedte. Bázel, október 9. (A „Reform“ távirata.“) Németország képviselője hir szerint az elsass-lothringeni kivándorlóknak egyes városok részéről történt tüntető támogattatása miatt panaszt emelt. Páris, október 9. (A „Reform“ távirata.) A nemzeti gyűlés a hadsereg szervezésével kezdi tárgyalásait. Berlin, október 9. A „Provinzial Correspondenz“ jelenti, hogy alkudozások Ausztriával a szocziális kérdés ügyében egy pár hét múlva meg fognak kezdődni. Botzen, október 9. A trienti nemzeti szabadelvű gyűlés elhatározd azon követeknek megválasztatását elősegíteni, kik az insbrucki landtagon nem jelentek meg. PáriS, október 9. Thiers megjelent a Szajna kerületi prefektus fogadásánál, és tanácsold a városház gyors fölépítését, és a fogadási termeknek helyreállítását, hogy a köztársaság is hozzája méltón fogadhassa az egész világ nevezeteseit és szouverénjeit. Konstanczinápoly, október 9. A Stambulban törökök és perzsák közt kitört czivakodásnál a rendőrség elégtelensége miatt egy század katonaságnak kellett közbelépni, 3 perzsa megöletett, 30 megsebesittetett és többen elfogattak, 10 katona megsebesüt, a perzsa gyarmat nagy izgatottságban van. — Miklós nagyfejedelem ma a szultánnál reggelizett, ki neki az ozmán-rendet ajándékozd, a nagy fejedelem holnap folytatja útját Jeruzsálem és Egyiptom felé. Kopenhága, október 9. Az országgyűlés deczember 2-áig elnapoltatok, az előterjesztett költségvetés 760 ezer birodalmi tallér bevételi többletet mutat. Kopenhága, október 9. A királynak temetése a nép igen élénk részvéte mellett ment végbe, a temetésen jelen voltak: a királyi ház tagjai, Valdek és Vid herczegek, a külföldi külön követek és a diplomácziai testület. KÖZGAZDASÁG. Bécs, október 9. Hitelrészvény 828 40. Angol osztrák 314.25. — Lombard 205.— Tramway 326.— Hitelsorsjegy 186.— Napoleond’or 8.74.’/* Arany 5.25.7.— Frankfurt 92.—.Párisi hitel 42.55 Franko osztr. 127.50. Galicziai 230.50. Államvasut 320..50. Rente 65.35. 1860-as 102.25. 1864 és 143.—. Ezüst 107.85. — London 109.—. Porosz pénzutalv. 163.50. Magyar sorsj. 104.25. Török sorsj. 76.20. — Üzletibank 313.50. — [A bécsi világkiállítás költségei] eredetileg 6 millió írtra voltak előirányozva ; ez összeg azonban már eddigelé is csekélynek bizonyult s az összes költség hozzávető becslés szerint két annyira fog rúgni. Érdekesnek tartjuk ide igtatni a korábbi világkiállítások költségeit. Az 1851. évi világkiállítás számára épített londoni kristálypalota kerek számban 1.888.000 forintba, az 1855-ki párisi iparpalota 5.100.000 frtba, és a londoni Kensington palota 1862- ben körülbelül 4.520.000 frtba került. Az 1867. évi párisi kiállítási épület költségeire 4.800,000 frt volt előirányozva. Ezen előirányzat azonban, ha a kiállítás tartama alatt szükségessé vált fentartási költségeket is hozzászámítjuk, körülbelül 2 millió frttal lett túllépve. A kiállítási palota felépítése, annak és kerti részeknek fentartása 15.000,000 frankba került. A belső berendezésre és a gépek felállítására 1.579,830 frankot, melléképületekre pedig 171,521 frankot, gáz- és vízvezetékre 300,000 frankot költöttek. Ez összesen 17,1 millió frankot tesz. Ha ide számítjuk az előkészítő munkálatok és a kivitel költségeit, melyek 57s millióra rúgtak, a párisi világkiállítás egészben véve 23 millió frankba, vagyis körülbelül 10 millió 0. é. frtba került. Ezen kiadásokhoz azonban arányban állottak a bevételek is. A párisi világkiállítás összes bevétele 26.054,668 frankot tett, úgy hogy körülbelül 37* millió bevételi többlet maradt. — [Fekbér-mentes napok.] A magyar kir. államvasutak igazgatósága értesítette a pesti árutőzsdét, hogy az államvasutak állomásaihoz táviratilag rendelet küldetett, mely szerint október 3. 4. és 12 ik napján gabnarakományoknál fekbérmenteseknek tekintendők, illetőleg a fekbérmentes határidőhöz enanok hozzászámittassanak. — [Ismét egy uj bank.] Sopronban építő és földhitelbank van alakulóban. Az alapitó konzorczium által kibocsájtatott aláírási fölhívásból a következő föladatokat emeljük ki. A társulat alaptőkéje 600.000 frt, melyre A százalék befizettetett s amely három millió frtra szaporítható. A társulat az ország nagyobb városaiban ügynökségeket állíthat. A bank üzletköre kiterjed telek vételére építés czéljából, téglagyárak, kőbányák, mészégető kemenezek stb. vételére és kezelésére, építési vállalkozók támogatására, lakházépítő társulatok alakítására, kölcsön-és előlegezési üzletre, bér és eladási üzletek közvetítésére, záloglevelek kibocsátására 100 frttól lefelé, értékpapírok leszámítolására stb. — [A tőzsdei forgalom megadóztatása] Németországban ismét kisérteni kezd. Az északamerikai egyesült államokban a tőzsdeadó tudvalevőleg igen jelentékeny összegeket juttat az államkincstárba s a német törvényhozók már többször gondolkoztak ez adónem meghonosításán. Midőn utoljára Wilmanns képviselő a parlamentben a kérdést szőnyegre hozta, nagy volt a rémület a tőzsdei spekulánsok körében, a liberális párt is ellenezte az ingó tőke ilyféle megadóztatását s a javaslat megbukott. Most azonban jelentik, hogy maga a kormány kezd foglalkozni a tőzsdeadó eszméjével s ha a kormány elvben elfogadja, a birodalmi törvényhozás elé kerül s talán keresztül is megy. Ez eztán alkalmasint példa gyanánt fog szolgálni más államok pénzügyminiszterének is, kik uj adóforrásokat kutatnak. — [Magánkocsik a vasutakon.] Belgigiumban tudvalevőleg nem régen életbe lépett azon nevezetes újítás, hogy bizonyos feltételek mellett magánosok saját teherkocsijaikat használhatják a vaspályákon. Most hir szerint a porosz kormány is tervezi e rendszabály behozatalát s követése kívánatos volna nálunk is. Pesti galnatőzsde, október 9-én. Búza ma gyengén kináltatott, a kereslet ellenben élénk volt , a forgalom alig 10.000 vámmázsára rúgott és pedig 867* 7.15, 857* fns 7.05, 85 fns 6.95, 847* fns 6.85, 82 fus 6.60. Rozs csendes, eladatott 1700 mérő, 3 frt. 80,85 krral 80 fontonként. Árpa üzlet nélkül. Zab változatlan, eladatott 1000 mérő, 1 frt 47 krral 50 fontonként. Kukoricza tavaszra 3.60. Pesti értéktőzsde, október 9-én. A hangulat folyvást lanyha, a nagy depótfelmondások nyomasztólag hatnak , az áruk a kedvezőbb bécsi jelentések duezára inkább hanyatló irányt követtek; vasúti kölcsön 105 frton, sorsjegykölcsön 1047s frton, szőlőváltság 75 frton vétetett. Biztosítások egészen üzlet nélkül Pesti lóvasut 365 frton kináltatott. Bankrészvények közül magyar hitelbank 1687* ^rton, frankobank 96^/* frton, municzipális bank 867*frton köttetett, továbbá takarékhitelegylet 111 % 027* Irton iparosbank 115 frton, egyleti bank 86 frton, takarékpénztárak közül országos 118 frttal jött forgalomba. Iparvállalati részvényekben kevés üzlet, Atheneum 256 frton, salgótarjáni kőszénbánya 162 frton vétetett. Pénzek és váltók nem változók, arany 5.25, húszfrankos 8.76, ezüst 108 porosz pénztárjegy 1.637*. __________ Vízállás. Felelős szerkesztő Rákosi Jenő. Szept. 9. Pesten ... 0 alatt 0 fölött ... 6' 6" idő] á :a 8 esős n 9, Pozsonyban . . . 3' 7" száraz n 8. M.-Szigeten . . . 1' 7" ködös n 8. Szatmáron ... . 1' 0“ száraz n 8. Tokajban . . . . 6' 7“ száraz 1 8. Szolnokon . . •• • 8' 10“ felhős n 9. Szegeden . . . . 9' 1“ felhős n 8. Aradon .... . 2' 3“ . . száraz n 8. Nagybecskereken . 0' 2“ száraz ff 8. Bezdán . . . 5' 3“ száraz n 8. Verbászon . . . 4' 9“ száraz n 8. Eszéken .... . 2' 10“ száraz ff 7. Mitroviezon . . 8' 0“ száraz ff 7. Sziszeken . . . 14' 10“ száraz n 7. Zimonyban . . . 7' 10" száraz n 7. Ó Orsován , . . . 7' 10“ száraz