Reform, 1872. október (4. évfolyam, 269-299. szám)

1872-10-18 / 286. szám

engem tett intázkedáseirőll a azok eredményeiről érte­síteni. Újvidéken 1872. okt. hó 8-án báró Majthényi László 8. k. =.■ A horvátországi kiegyezési törvény revízió­jára kiküldött magyar országos küldöttség ma délelőt tartotta első ülését, melyen megalakult.^ El­nöknek: Majláth Antal gr. választatott, jegyzőnek Széll Kálmán. Egyúttal felhatalmaztatott az elnök, hogy tegye magát érintkezésbe a horvát országos bizottság elnökével, s állapítsák meg együtt a közös ülés első napját. Ezzel az ülés eloszlott.­­ Az osztrák delegáczió e hó 22-én déli 12 órakor tartja legközelebbi ülését. A tanácskozás tárgya lesz : 1) a budget-bizottság jelentése az 1870-ei zárszámadásról; 2) a magyar delegáczió üzeneteinek felolvasása és 3) a vámjövedékek ügye. A pénzügyi bizottságból. (A budget tárgyalása.) A pénzügyi bizottság ma reggel 10 órakor tar­tott ülésében elébb a miniszterelnökség s azután a honvédelmi minisztérium költségvetését tárgyalta. A miniszterelnökség részéről jelen volt maga a miniszterelnök L­ó­n­y­a­y Menyhért gr. és Revicz­ky Sándor tanácsos. Rendes szükséglet 329,080 írt (1872-ben ugyanannyi.) Elfogadtatott az előirányzat szerint, azon különbséggel, hogy a h­á­z b­é­r­rovat függőben hagyatott, mert az uj szerződés megkötése iránt a tárgyalások még befejezve nincsenek. A rendkívüli szükséglet ... 60,000 frt (1872-ben 30,000), mely a törvényelőkészítő bizottság költségeire van előirányozva, csak 30,000 főt szavaztatott meg. A miniszter ezúttal előterj­eszti e bizottság szer­vezési tervezetét, megadván hozzá a szükséges felvi­­lágosításokat. A pénzügyi bizottság azonban tekintet­tel a képviselőház múlt évi február havában hozott azon határozatára, mely szerint a kodifikáczionális munkálatokra megszavazott összeg nem valami rend­szeresen szervezett hivatalnoki testület fizetésére ren­deltetett fordíttatni, nem érezte magát hivatottnak a törvényelőkészítő bizottság költségeinek megszavazá­sára, minekelőtte a minisztérium ezen fölállítandó intézményre nézve a törvényhozás intézkedését ki nem kérte. A dolog jelen állásában a bizottság a kodi­fikáczionális munkálatokra átalányt szavaz meg, s azt azon összegben állapítá meg, mint a múlt évben volt. Egyszersmind utasította a minisztert, hogy ha ilynemű intézményt akar életbe léptetni, terjes­szen ez iránt előterjesztést a képviselőház elé, míg ez meg nem történik, a bizottság mint rendszeresített testü­letet nem fogadhatja el. Ezután a honvédelmi költségvetés vétetett föl. Jelen volt a miniszterelnök, mint honvédelmi miniszter, Hollán Ernő államtitkár és Cserhalmay Ferencz osz­tálytanácsos. Központi igazgatás czim alatt előirá­­nyoztatott 311,922 frt. (1872-ben volt 307,773 frt.) Az átalános tárgyalás befejeztetvén, ez összeg meg­szavaztatott azon különbséggel, hogy az egyik szak­osztályfőnökségre ezredes van ugyan előirányozva, de ezen állomás tényleg alezredes által töltetvén be, alezredesi illetmény lesz a költségvetésbe fölveendő Honvédségi intézetek czim alatt elő­­irányoztatott 182.017 frt (72-ben 62.981 frt.) Az elő­irányzat megszavaztatott, a következő módosítá­sokkal : a 3. rovatnál fegyverzeti bizottság 21.557 frt.­ (1872-ben volt 21.841 frt), 1.100 frt 55kr. mint az újonnan rendszeresítendő főhadnagy fizetése levonatott; a Ludovikára vonatkozó 5 rovatra nézve a következő módosítások történtek: az igazgató illetmé­­nye tábornoki illetmén­nyel lévén felvéve, miután ez állomást jelenleg ezredes tölti be, a költségvetésbe ezredesi illetmény veendő fel az igazgató részére ; a hivatalnoki személyzetből két számvevősegéd fizetése törültetett; a szolgai személyzetből egy ajtón álló és egy kőnyomdászsegéd fizetései törültettek; a szolgák lakbére pedig a többi hivataloknál előforduló összeg szerint állapíttatott meg. Ujonczozási költségek czim alatt 20.000 frt irányoztatott elő (72 ben ugyanannyi), mely összeg megszavaztatott, nemkölönben H­onvédfőparancsnokság czim alatt 43.546 frt (72-ben 42.432 frt) s végre megszavaz­tatott k­erületi parancsnok­ságokra előirány­zott összeg, összesen 257.871 frtban (72-ben 251.902 forint.) Ezzel a bizottság ülését befejezvén ma d. u. 6 órakor folytatja tárgyalásait. Az 1873. évi költségvetés. — A belügyminiszterium költségvetése. — A belügyminisztérium 1873. évi költségvetése nem sok eltérést mutat az 1872-ben megállapítottól. A rendes szükséglet 6,784,046 írttal van előirányozva. ß 1872-re megszavaztatott 6,783,700 frt. A nyugdí­jak 1873-ra 626,610 frttal vannak felvéve, míg 1872- ben 631,965 frt állíttatott be a költségvetésbe. A rend­kívüli szükséglet 1873-ra 579,818 frt, 1872-ben volt 773,432 frt. A rendes fedezet czimén 1873-ra 120,830 frt vétetett fel, a múlt évben 109,882 frt; a rendkívüli fedezet ezimén pedig 49,724 frt, 1872-ben 55,276 frt. Ezen előszámlált főösszegek következőleg osz­lanak fel az egyes czimek között: Központi igazgatás czimén 1873-ra elő­­irányoztatott 329,985 frt, mig 1872-re 312,014 frt sza­vaztatott meg, 8 Így most ez évben 2,029 frttal keve­sebb kéretik. Ezen leszállítás oka abban rejlik, hogy 1-szer az országos levéltár egyesítése elvben ki lévén mondva, mindenek előtt az ezen levéltár kezelésével megbízott személyzetnek egy egységes létszámba fog­lalása vált szükségessé, miért is a fenállott magyar kir. helytartótanács levéltárának kezelésével megbí­zott hivataltiszt és egy hivatalszolga 1,360 frt évi il­letményeivel a belügyminiszteri személyzet rendes létszámából kivétetett, és az országos levéltár sze­mélyzetének létszámába tétetett át, mely a rendkívüli szükségletben van felvéve. 2-szer az országház ki­építése következtében a házbér rovatában ismét 662 frtnyi megtakarítás volt eszközölhető. A megyék, kerületek, vidékek és szé­kek közigazgatási, árva- és gyámható­sági kia­dásai czimén 1873-ra is 4,510,684 frt van előirányozva, ugyanazon összeg, mely 1872-re megszavaztatott. Az 1872. évi V. t. sz., mely ezen költségről szól, csak az 1872. évre érvényes ugyan, de minthogy ed­dig az 1873. évre még más intézkedés nem történt, ezen évre ismét csak az 1872. évre engedélyezve volt összeg vétetett fel. A főispánok, főkapitányok, főkirálybírák, szász ispán és személyzete és városi főispánok czimén 1873-ra 327,025 frt van előirányozva, s igy 10,000 frttal több, mint a mennyi a múlt évben volt engedé­lyezve, mely többletet a­­ polgárositott határőrvidéken szervezendő 3 főispán illetménye képezi. A ma­gy­ar h­a­tá­r­őrvi­dék közigazga­tás­á­r­a előirányoztatott 1873-ra 124.807 frt, a múlt évben megszavaztatott 125.250 frt, tehát most 443 frttal kevesebb kéretik. Az átalános közigazgatási költsé­gek czimén előirányoztatott 1873-ra 1,491,545 frt, 1872-re engedélyeztetett 1,498,250 frt, tehát most 7,182 frttal kevesebb kéretik. Az eltérés az egyes rovatok közt a következő: a pozsonyi közkórháznál több kéretik 800 frttal, az átalános betegápolási költségeknél 24,201 frt; ellen­ben kevesebb kéretik a bujasenyves betegek gyó­gyítására feállított kórházaknál 24,000 frttal, az or­szágos szemorvosok és gyógyintézeteknél 530 frttal, és az egyéb jótékony intézeteknél 1,000 frttal. Az „egészségügyi szolgálat a magyar határőrvi­déken“ tételnél kevesebb kéretik, mint a múlt évben 3,801 frttal, a tébolydái intézeteknél több 15,450 frttal, a közbiztossági kiadásoknál kevesebb 10,292 frttal, a rablók elfogatásáért való dijaknál több 1,000 frttal, a ragadozó állatok elejtéséért való dijaknál több 1,000 frttal, az életmentési dijaknál kevesebb 10 frttal, az előre nem látott költségeknél kevesebb 10,000 frttal. A betegápolási költségek az 1872. évi előirány­zattól a következő indokok folytán térnek el: a) A pozsonyi országos szemgyógyintézet, mint ilyen meg len­ szüntetve, és az adminisztráczió könnyíté­se végett a kórház rendes szemkór-osztályává alakít­tatott át, miért is a szemorvos eddigi 630 frt fizetése a többi kórházi elsődorvosokéhoz képest 800 frtra fel­emelve itt vétetett fel. b) A bujasenyves betegek gyógyítására felállí­tott kórházaknál kevesebb 24,000 frttal. Az 1873-ik évre előirányzott 39,600 frt a követ­kezőkben találja indokolását: A lugosi, szinyér-várall­­jai, mármaros­szigeti, máté­szalkai és élesdi bujasenyvi kórházakra szükségeltetik 21,600 frt. Doboka megyében felállítandó bujasenyvi kórház ügye tárgyalás alatt lévén, ennek részére a felszere­lés fedezéséül felvétetik 3.000 frt, és mivel a kór ter­jedésének előjevétele végett az 1873-ik év folyamában még több bujasenyvi kórház állítandó fel, ezekre 15.000 frt vétetett előszámításba. Ellenben az erdélyi bujasenyves betegek gyógyítására az előbbi években 42.000 frttal felvett költségek az átalános betegápolási költségek rovatára vezettek át, mivel ezen költségek a magyarországi közkórházaknál is ugyancsak az áta­lános betegápolási költségekből fedeztetnek. c) Országos szemorvosok és gyógyintézetek­nél kevesebb 530 forint. A pozsonyi szemkóroda a kórházzal egyesitetvén, a szemész eddigi 630 frt járandósága ba szüntettetett és 800 frt fizetése a kórház költségeinél vétetett fel. A kolozsvári szemkórház részére kibérelt helyi­ségek bérleti összege 50 frttal emelkedett. A brassói szemgyógyintézet költségei a betegek szaporodása folytán növekedvén, előrelátásból 50 frt­tal több irányoztatott elő. d) il egyéb jótékony intézetek segélyezésére ke­vesebb 1000 forint. Ezen rovat alatt 1,000 frt előrelátásból volt fel­véve, miután azonban 3 év alatt igénybe nem vétetett, a költségvetésből kihagyatott. e) Átalános betegápolási költségeknél több 24,201 frt. Ezen többlet szükségeltetik a betegek folytonos növekedése folytán átalában, de különösen azoknak az ország több részében vízáradások után, huzamos­ idő óta nagyobb kiterjedésben észlelt váltóláz, úgy­szintén egyéb geribetegségek utóbajai következtében­ szaporodása miatt, mely betegek utáni költségek fel­számítása legnagyobbrészt csak 1873. évben fog tör­ténni. Szükségeltetik ezen többlet továbbá azért is, mert az anyagi czikkek és élelmezési szerek árának emelkedése miatt a napontai tápdíj is majdnem éven­­kint magasabbra emelkedik; az új gyógyszerár-szab­vány szerint a gyógyszerek után is 5 százaléknyi többletet kellett előszámitani, végre mert az erdélyi bujasenyvesek gyógyítására szolgáló költségek ezen rovat alatt vétettek fel. A nyu­gdijak czimén előirányoztatott 1873- ra 626,610 frt, 1872-ben megszavaztatott 631,965 frt. A rendkívüli szükségletnél az er­délyi kir. biztosság, földtehermentesitési alapigazga­­tása Kolozsvárott és igazoló bizottmányok czimén 1873 ra előirányoztatott 61,724 frt, a múlt évben megszavaztatott 106,501 frt, tehát most 44,777 frttal kevesebb kéretik, mint a múlt évben, mi onnan van, hogy a kir. biztosság megszüntettetett. Az erdélyi csendőrség költségeire elő­­irányoztatott 386,000 frt a múlt évben 400,000 frt. Az egészségügyi tanács kiadásaira 10.000 frt, mint a múlt évben. L­o­r­e­n­z és az országos fegyházakban letartóz­tatott szegény fegyenczek gyermekei valamint tör­vénytelen ágyból származott, Bécsben és egyéb le­­lenczházakban ápolt gyermekek tápdijaira 41.150 frt, múlt évben megszavaztatott 33.600 frt. 1­­ör. Az ország területén talált oly lelenczek tartása, kiknek rokonaik nincsenek s illetőségi közsé­­gök sem puhatolható ki, vagy ha értük egyik sem ké­pes fizetni, az állam terhére esvén, e czélból 500 frt­nyi összeg hozatik javaslatba, továbbá: 2­ ot vagyontalan fegyenczek gyermekeinek ápo­lásáért évenként mintegy 272 frt éS­/g kr adatott ki; miután ezen költség évenként ismétlődik, annak fe­dezésére kerekszámban 300 frt hozatik javaslatba. 3 or. 1869. évi 12.429 számú belügyminiszteri rendelettel engedélyeztetett egy magyarországi illető­­ségű gyermeknek elhelyezése 150 frt évi dij mellett a penczingi javító intézetben ; ezen költség évenként is­métlődvén javaslatba hozatik 150 frt. Ezen gyermek nagypaládi születésű, 12 éves Dani Zsuzsanna, ki pyromaniában szenvedvén, is­mételt , azaz 12 gyújtogatást követett el , mi­ért is Szatmármegye alispánja az 1860. évi május hó 2-án 2522. szám alatt kelt jelentésével ezen a sze­génység m­iatt elhanyagolt nevelésű leánynak, kinek sem szülői nem élnek, sem más rokonai nincsenek, valamely intézetbe való felvételét kérte, hogy így ártalmatlanná tétessék és nevelése némileg pótol­tassák. Magyarországban ily elhagyott gyermekek be­fogadására szánt intézet nem lévén, őt a penczingi mentőházba kellett elhelyezni és ott fizettetik érette az előirányzatba felvett évi 150 frt. Egyébiránt kérdés tetetett ezen intézet igazgató­ságához arra nézve, vájjon ezen gyermek nevelése mennyire haladt, és vájjon a mondott betegségéből kigyógyult-e már annyira, hogy haza szállítását ve­szély nélkül lehessen elrendelni, de a beérkezett válasz szerint ezen leánynak még legalább egy évig kell ott maradni. 4-et. Végre az örökös tartományok lelenczhá­­zaiban ápolt törvénytelen ágyból származott gyerme­kek tápdíjaira az alább elősorolt indokoknál fogva 40.200 frt hozatik javaslatba. A pesti önkéntes tűzoltó-egylet segé­lyezésére 10,000 frt irányoztatik elő, mint a múlt év­ben; karhatalmi költségekre 1809 frt a nagyszebeni tébolyda átalakítására 8000 frt. Országos zeneakadémia felállításának előleges költségeire 21,000 frt. Egy országos ének- és zene­akadémia felállitása iránt a belügyminisztérium által a magyar nemzeti színház szervezése ügyében összehívott enquéte ülé­seiben tétetett először indítvány, melyet nem csak maga az ecquete-bizottság helyeselt egyhangúlag, ha­nem a főváros összes zene­ értelmisége is a belügymi­nisztériumhoz benyújtott indokolt fölterjesztésben azonnal magáévá tőn. A tapasztalás megmutatta, hogy a magánének és zenetan-intézetek, úgy a nemzeti színház mellett felállított színi­tanoda, szűkebb körű szervezetüknél fogva, a magasabb műigények kielégítésére elégtele­nek, s hogy ennélfogva a műviszonyok fejlesztése s a zene-művészet országos befolyásának megállapítása csak állam­költségen szervezendő országos ének- és zene-akadémia által érhető el. Egy ily műintézet létesítése érdekében ,egy szak­férfiakból álló bizottság hivatván össze tanácskozás végett, ezen bizottságban Bartay Ede által bemutatott tervezet fogadtatott el tanácskozási alapul, mely a felállítandó zene- és ének-akadémia alapszabályait tantervét és költségvetési előirányzatát foglalja ma­gában. A költség-szükséglet, ■— beleértve a felszerelési kiadásokat, úgy a szavaló művészet érdekében fentar­­tandó három drámai tanszék után számított évi fize­téseket, — összesen 60,400 frtra terveztetett. A belügyminiszteri költségvetés rendkívüli szük­ségletében a szóban forgó czélra 21,000 frt vétetett fel. Azonban ez összeggel egyesittetni fogna azon 15,000 frt, mely az ének-akadémia felállításával megszűnendő színi tanoda segélyére eddigelé évenként megszavaztatott, s mely a dalmű támogatására a ren­des kiadások között előirányzott 59,000 frtban foglal­tatik. Ennélfogva az ének- és zene-akadémiai költsé­geire az 187­3-ik évben összesen 36,000 frt fordit­­tatnék. A fölebbi tervezettel szemben nyilvánuló eme jelentékeny költségleszállitásra azon körülmény meg­fontolása vezetett, hogy az akadémia a soknemü elő­munkálat folytán egészben csak is az év I­­ik felében lesz életbeléptethető, s ennélfogva nem az egész évi szük­séglet lesz 1873-ban fedezendő. Az országos levéltár költségeire elő­­irányoztatott 20,135 frt. Az eddigi országos levéltárnak, a nádori levél­tárnak, a fönállott magyar és erdélyi udvari kanczellá­­riák levéltárainak, a fönállott magyar királyi helytar­tótanácsi levéltár, és az erdélyi országos levéltárnak egy országos levéltárrá való egyesítésse és együttes kezelése ismételve el lévén rendelve, ezen meghagyá­soknak megfelelendő, mindenekelőtt az ezen különféle levéltárak kezelésével megbízott és eddig külön lét­számokba tartozott személyzet egy egységes létszámba foglaltatott össze, ezen személyzet élére egy főigazga­tó rendszeresittetett és ezen egyesitett személyzet költsége 17.135 frttal együtt vétetett föl. A múlt évi költség-előirányzatban ezen sze­mélyzet illetményei a rendkívüli szükséglet 5- és 6-ik czimei alatt 3231 frt, és 7630 frttal, részben pedig a belügyminisztérium rendes szükségletében 1360 frttal összesen tehát 12,221 frttal volt felvéve. Összehasonlítva ezt az 1873 évre felvett 17,135 frttal, — mutatkozik 4914 frtnyi többlet. Az erdélyi országos lvéltárnak Budára szállításának költségei 20,000 frttal vannak előirányozva. Ez összeg egyébiránt csak átalánynak tekintendő, melyről részletes számadás fog beadatni és melyből csak az elkerülhetetlen szükséges összeg fog igénybe vétetni. — Brankovics György honvédhadnagytól. — (IV. Folytatás.) „Lábaitokban rejlik a győzelem.“ Napóleonnak e mondását sokan talán hajlandók volnának úgy ér­telmezni, hogy: „futásban rejlik a győzelem.“ Ezek kedvéért kijelentem, miszerint az idézett szavak nem III. Napoleon, hanem az I. Napoleon ajkáról hang­zottak el. A győzelem csakugyan a gyalogság lábaiban rejlik, mert a gyalogság harczképességének emelése vagy csökkenése, a lábak rendben lététől vagy­is a lábbeliek jóságától s tartósságától függ a háborúban. A váczi hadgyakorlatok alkalmával a lábbeliek ellen átalános volt a panasz s a tapasztalatok ered­ménye a következőkben lelt kifejezést: „úgy a mint most fizetik a lábbeliekkeli gazdálkodás, egész biz­tossággal állíthatjuk, hogy honvédeink nagy része az összpontosító menetek után, félig mezítláb fog a had­színhelyre érkezni.“ És hogy állunk most, egy egész év lefolyta után e tekintetben. Úgy, hogy honvédeink csakugyan félig mezítláb érkeznek haza. A bakkancsok, minőségre nézve, úgy a régiek mint az újak rostak. Voltak esetek, hogy ép egészsé­ges honvédeket kénytelenek voltak a századparancs­nokok már a dandárgyülekező helyről haza küldeni, mert a bakancs talpa egy negyedórás gyaloglás után egészen lerohadt. Tudok esetet, hogy egészen új ba­­k­ancs talpa 10 órai menetés után egészen elkopott. Égető szükség tehát a legközelebbi jövőben a lábbe­liek minőségének javítása. A jelenlegi rendszer, mely szerint az öltöztetés alkalmával a raktárakból a létszámon fölül egy pár­ral sem adatik ki több a századparancsnokoknak, egészen elvetendő, és pedig azért, mert választék nem lévén, akár illik a lábhoz, akár nem, föl kell húznia annak a közhonvédnek. Egy lábhoz nem illő bakancs­ban naponkint 10—14 órát menelni, hogy milyen kin, azt kiki fölfoghatja s legkevésbé sem csodálkoz­hatni ama temérdek lábtörésen, mely jelenleg is elő­jött. Óhajtandó, hogy minden századparancsnok lét­számán fölül legalább 50 bakanc­csal többet vehessen ki a raktárból, a­mi annál könnyebb, miután jelenleg a tartalékkészlet meglehetős nagy, a lábbeliekkel való fukarkodás a veszteséghez mérten mindenkor cse­kély hasznot hoz az államoknak. Végre kénytelen vagyok még itt egy tárgyat megpendíteni, mely eddig­elé sokaknak elkerülte figyelmét, mely azonban a lábnak egészségére s kitartására épen olyan befolyás­sal bír, mint a lábbeli maga. Ez a lábtakaró, alias kapera. Ha már a test egyéb részeinek egészségben tartására szükséges a fehérnemű többszöri változta­tása, annál inkább szükséges az a lábra nézve, mely különösen a gyalogságnál a hosszú menetek követ­keztében folytonos izzadásban van. A lábbajok egyik fő oka az idei hadgyakorlatoknál abban rejlett, mert 14 napi gyakorlatra 2 pár kaperát kapott csak, már pedig két pár kapezában 246 órát menni porban és melegben, hogy a lábra nézve semmi esetre sem lehet valami kellemes s egészséges, azt bizonyítani szük­ségtelen! Igaz, hogy ezen a mosás segíthetne, de ehez először idő kell s másodszor jó minőségű kapeza kell, már pedig mind a kettő hiányzik. Ha jövőben a legénység 2 pár helyett legalább 4 párt kap, úgy hogy heten­kint legalább 3 szer változtathatja, a kö­vetkezmény meg fogja mutatni, hogy a lábbajok a jelenlegi mennyiség felére apadnak. A­mi a ruházatot illeti, a vörös sipka és vörös nadrág mielőbb elvetendő; el átalában azért, mert csekély használat s megázás után a téglavörös szín rendőrellenes szinné változik, tartósságra nézve pedig „part alatti“, amennyiben a posztószövetet, már a gyártás illetőleg festés alkalmával, a vörös festék megégeti , de elvetendő különösen azért, mert a szét­szórt harczmódnak — mely az ujabbkori hadászatnak quintesszencziáját képezi — czéljával tökéletesen el­lenkezik : az ellenségnek a közeledő csapatot már messziről elárulja, s bármennyire igyekezzék is az egyes csatár magát a terep mélyedései s domboro­­dásai által födözni, a vörös sipka czéltáblául szolgál az ellenség golyójának. Ha véleményünk a magasabb körökben valamit nyomna a latban, akkor a nadrágra és sipkára nézve is a zubony kék színével kivánnók a vöröst kicse­rélni ; vagy pedig a cs. kir. vadászok szürke színével — mely a levegőben leginkább elmosódik — helyet­tesíteni. Pest, október 17. Laboulaye, a híres franczia állambölcsész, a „Journal des Debats“ legközelebbi számában befejezi a nevezett lap hasábjain kezdett czikksorozatát, mely­ben kimutatja, hogy Francziaországban egyedül csak a köztársasági államforma lehetséges. Ezen utolsó czikk, vagy mint a „Histoire politique des Etats Unis“ nagynevű szerzője nevezi, „levél“, az előbb mondot­tak rekapituláczióját foglalja magában, s benne meg­felel Laboulaye azon ellenvetésekre, melyeket a fran­­czia nép köztársaságellenes hajlamaira vonatkozólag szoktak tenni. A czikk vagy öt hasábra terjed s an­­­nyira érdekes, hogy több részletet szükségesnek tar­tunk utánközölni. Laboulaye első­sorban szükségesnek tartja, hogy a köztársaság mielőbb végleges államformává kiál­­tassék ki. ,,Közvetlen a hajótörés után — úgymond — a hajótörést szenvedettek boldogok, hogy megme­nekültek a haláltól; akkor nem gondolnak továbbra; de a mily mértékben távozik a veszély, feltámad a vágy s a törekvés a mielőbb való partra jutás iránt Mi ezen ponton állunk. Thiers visszaadta reményün­ket; újra meg akarjuk kezdeni politikai életünket s föl akarunk lélekzeni egy rendes kormány alatt. Ezen kormányforma, mely mint egyedül lehetséges jelenik meg előttünk, a köztársaság : kisértsük meg annak megalapítását.“­ Laboulaye erre vizsgálat alá vévén azon állam­formákat, melyekkel Francziaország a nagy forrada­lom óta bírt, azon eredményre jut, hogy az eddigi 6 köztársasági államforma között egy sincs olyan, me­lyet a jelenlegi köztársaság számára minta gyanánt lehetne venni. Ha már épen mintázni kell, legtökéle­tesebb minta — Amerika. Azon feltevést, mintha a franczia nép nem bírná meg a köztársaságot, Labou­laye figyelemre méltólag czáfolja. Czáfolatának lénye­gét itt közöljük : ,,Mondják — szól Laboulaye — hogy erköl­cseink nem republikánusok, s hogy botorság köztár­saságot alapítani oly népnél, melynek nincs másra íz­lése, kedve, mint csak a fényűzésre. Szeretném tudni, vajjon hát erkölcseink talán monarchikusok. A mon­archikus kormányforma méltóságokat, rangfokozato­kat, nemességet tételez föl; csak oly hierarchikus társadalomban alkalmas, mint az angol. Nekünk az egyenlőségre nagyobb hajlamunk van, mint a sváj­­cziaknak és amerikaiaknak. Intézményeink az átalá­nos szavazati jogon alapulnak. Hiszi valaki, hogy az átalános szavazati jogot meg lehet egyeztetni a hagyo­mányos monarchiával? — De nincsenek erkölcseink! S ez teljesen elég arra, hogy a köztársaság kárhozat­tal Bujtassák. Montesquieu monda : Az erkölcs a de­­mokráczia alapelve, hajoljunk meg ezen nem felebbez­­hető ítélet előtt. . . Szeretjük az egyenlőséget? Ez gyöngeségünk. Szeretjük a hazát? Fájlaljuk a kedves tartományaink elvesztését? Óhajtjuk Francziaország föltámasztását ? — ügy mindazon erkölcscsel bírunk, melyet Montesquieu megkívánt. Mi a fényűzési hajla­mot, az iparos társadalmak e betegségét illeti, Ame­rika, mely pedig a köztársaság által virágzik, nem kevésbé szenved e betegségben, mint mi. A hiúság nem Francziaország kizárólagos baja; Amerika az ex­­czellencziás urak hazája; ott épen oly szép családfá­kat és czimeket csinálnak és szereznek, mint a mi öreg országunkban. Az egyedüli különbség köztünk és az amerikaiak közt az, hogy azok a közügyeket saját ügyük gyanánt tekintik, s azokkal férfiasan fog­lalkoznak. Ez az ő fölényük, de kevés erél­lyel s a bennünket sarkaló szükségérzettel fölemelkedhetünk oda.“ Laboulaye ekként végzi szavait: „A pillanat elhatározó. Nem szabad több hibát elkövetnünk. Egy uj forradalom Francziaországot az idegennek szolgáltatná ki, s Lengyelország sorsára juttatna. Átkozott, ki esztelensége által a haza romlá­sát idézné föl ! De bölcs köztársaság, az igazságra tá­maszkodó népszerű kormány, a demokráczia uralma, mely alatt mindenki joga biztosítva lesz, gyorsan föl­emelhetnek bennünket s visszaadhatják elvesztett he­lyünket. Európa érzi hiányunkat, az egyensúly le van rombolva, érzi hiányunkat a czivilizáczió, mely fájlalja tehetetlenségünket.“ A ferroli lázadásra vonatkozólag írják Ferroliról, hogy a nevezett helyen f. hó 11-én a fegy­vergyárban vagy ezer ember föllázadt. A hadsereg és a hadi­tengerészet távol tartotta magát a lázadás­tól. A lázadás vezetői azonban katonák. Az egyik ezek közül Pozas ezredes, ki 1848 óta, midőn Catalo­­niában föllázadt, szokásból inszurgenskedik, s ki már fogva volt, emigrált, megkegyelmeztetett, s ismét be­osztatott a hadseregbe. A másik lázadó vezér, ki előbb fregatte-kapitány volt, de a hadseregből kizáratott, dán Braulio Montojo.­­ A fölkelők egy kis vontató gő­zöst, a „Cadiz“ gőzöst, s nehány gőzkompot kerítet­tek hatalmukba. Ezen kívül a fegyvergyárt megtar­tották kezeik között. A tengerészeti gyalogság (200 ember) azonnal megszállta e fontos hadászati pontot, s erősítésre várt, mely Corunnából csakhamar meg is érkezett. A levél keltekor (f. hó 12-kén) Valladolid­­ból, Gijonból, Santanderből s Bilbaoból szintén indul­tak csapatok a lázadás színhelyére. Cartagenából a „Vittoria“ fregatto Ferrolha rendeltetett. A kormány csapatai f. hó 15-én d. u. 4 órakor megkezdték a támadást a felkelők ellen. A csapatok, mint a táviró szól, lelkesedettek, míg a felkelők, úgy látszik, meg vannak félemlítve, mert már­is szöknek. A kormány csapatai támadásának eddig még semmi eredménye sem volt, mivel a felkelők a fegyvergyár­ban meglapultak, a fegyvergyárt tehát rohammal kell bevenni. A fellebb említett ferrori levél szerint a felke­­lőkkel annyira nem rokonszenvez a nép, hogy midőn a fölkelők a lázadás első napján zenével járták be a vá­rost, senkit sem tudtak magukhoz csábítani.­­ A hadügyminiszter nyilatkozata szerint a lázadás f­ede­­ratív republikánus, tehát sem nem karlista, sem nem alfonzista. A n­é­m­et s­z­o­c­­i­á­l­d­e­m­o­kr­a­ta sajtó nagy megvetéssel szól az eisenachi kongresszusról, s az anathemával sújtja. A „Volksfreund“ gondolatsze­génységet vet a „profes­szor-szoczialisták“ szemére. A „Sozialdemokrat“ pedig a többi között így ír : „Az eisenachi professzor-szoczialista kongresszus, mint a vajúdó hegy csakugyan egeret szült. Veszett butaság került nyilvánosságra. A „Volksstaat“ hasonló szemen­­szedett, kenyéririgységtől sugalt gorombaságokkal megy neki az eisenachi szoczialista kongresszusnak, mely gorombaságok között az ily jelzők „könyvmo­lyok“, „üres fejüek“, „ostoba tudatlanok“ még nem épen a legerősebbek közé tartoznak. Az utóbb neve­zett lap ugyancsak demokrata nyelvelésében egy igazság m­égis van, s ez az, hogy „a professzor-szo­czialista“ urak, a kispolgárias előadások körében mozogva, bornírt filanthropiájukkal csak gyenge, el­törpített, s e mellett igen elkésett kiadásai Sismonde Sismondi, John Stuart Mill stb. uraknak, kiknek ira­taiban a professzor-szoczialista urak minden gondo­lata föltalálható, csakhogy hasonlíthatlan erősebb és kifej­tettebb alakban.“ Valóban, a professzor-szoczia­­lizmus eddigelé semmi újat sem képes fölmutatni, s igy nem is életre való. A „Gazette d’ Italia“-t egy nem igen valószínű hir felől tudósítják Rómából. — Ezen hir szerint a pápa hosszú, sürgős és sajátkezüleg irt levelet küldött Viktor Emánuelnek, mely­ben a vallási testületek föntartását kérte az olasz ki­rálytól. A persignani püspök feje fölött — mint ugyan­csak a nevezett lapnak írják — tornyosulnak a Vati­kán felől a viharfelhők, mivel a püspök oly pásztor­levelet bocsátott ki papjaihoz, mely minden más, csak jezsuita szellemben nincs írva, sőt keserű kritikát tar­talmaz a pápai okmányok ellen. A délamerikai postával érkezett legújabb hírek nem igazolják azon előbb fölmerült hírt, mi­szerint Brazília és az argentin­ köztársaság békés uton egyenlítette ki vitás ügyét. Sőt ellenkezőleg, mindkét fél erősen készül a harczra, s az összecsapás közel kilátásban van. Az abysziniai expedíczióra vonatko­zólag írják szeptember 23-éről: „A Bogos-föld elfoglalása befejezettnek mond­ható. A bogosi törzseken kívül hódoltak még a hol­haliak, bedjukiak és maria­siak. Az egiptusi foglalás valóságos jótétemény ama vidékekre nézve, mivel az ott szokásos gyilkosság, lop­ás, rablás, és vérbosztnak vége van. Munzinger bey (az egiptusi foglalósereg parancsnoka) kormánya alatt az ottani lakosság bol­dog, s az ország csakhamar föl fog virágzani. II. János (Hassa) király Angliához fordult, hogy intervencziót nyerjen az egiptusi csapatok ellen, de végre is kénytelen lesz az alkirál­lyal kiegyezni. Ő most még Achioában védelmi állásban van, de nincs oly helyzetben, hogy csatát fogadhatna el, mivel csapatai az egiptusiak tüzének nem állhatnának ellent. A napokban — írja tovább a levelező — meglátogat­tam megerősített táborában Munzinger beyt. A 300 láb magas Tantarwa domb teteje le van csapva, s az így támadt síkon két ágyut állítottak föl. Egy másik fensíkon a lőporraktár van a laktanyákkal, és szintén két ágyu által van védve. A domb lejtőjén, mely a Tantarwa faluhoz vezet, egy elsánczolt üteg s két mitrailleuse fölállítva. A domb lábánál van sátrakból és 300 szalmakunyhóból álló tábor. A a szalmakunyhók a feleséges katonák számára vannak készítve. A tábor egy nagy kiterjedésű faluhoz hasonlít. Munzinger bey több kutat furatott, hogy a katona­ság számára a szükséges vizet biztosítsa. Az erődítési művek ügyesen vannak végrehajtva. Tantaria hely­őrsége 800 sorgyalogból áll, kik mind hátultöltőkkel vannak ellátva. Munzinger bey pár napra Massuahba ment, de csakhamar vissza fog térni Tantarwába. Massuah épen most kapott 800 főnyi helyőrséget, s két ágyút. Katonai zenekara is érkezett ide, melyet az al­­király engedélyezett Munzinger beynek. A Munkulu és Massuah közti vízvezeték készítése már annyira előre haladt, hogy egy hónap alatt egész a tenger­partig lesz iható vizünk.“ KÜLÖNFÉLÉK. Pest, október 17. [Hivatalos.] A Zomborban felállítandó állami gimnáziumhoz Kocsmár József, Podraszky József és Kosz­­tics Milán rendes tanárokká, Korniss Jenő rendes rajztanár­rá neveztettek ki. Kineveztettek továbbá a magyar pénz­ügyminisztériumi központi számvevőséghez számtisztekké: Salamon Béla, Szűcs Lajos, Lósy Béla, Szondy Lajos és Kangó Jenő. — Brinzei István főhadnagy magy. kir. do­hánygyári hivataltisztté neveztetett ki. Adóhivatali tisztekké kineveztettek: Varga József, Decovics Sándor, Springer Lajos, Party Károly és Debreczeni István. [Kitüntetés.] Ő fesége Csergedy János kolozs­vári postavezetőnek, sok évi hit és dicséretes szolgálatai elismeréséül az ezüst érdemkeresztet adományozta. [Rendkívüli engedély.] A király megengedte, hogy gróf Battyány József, a neki adományozott máltai szt. János rend lovagkeresztjét elfogadhassa és viselhesse. [Exequatur.] Ő felsége a pesti orosz császári főkonzullá kinevezett Brimer Miklós kollégiumi tanácsos kinevezési okleveléhez az exequatnrt megadta. [A királyné ma este 5 óra után] ér­kezett a fővárosba, hova a király tegnap este 6 óra­kor jött be Gödöllőről. Ma este a királyi várban csa­ládi ebéd volt, melyben Henrik főherczeg is részt vett, ki egyébaránt már ma d. e. 11 órakor ő felsége által egy óráig tartó kihallgatáson fogadtatott, az elsőn a főherczeg házassága óta. [Királyi Pál] f. hó 24-kén megy le a baksai kerületbe, programmbeszédét megtartani. Ugyanaz nap reggeli 6 órakor Csáktornyán az indóháznál száll ki, a­honnét egyenesen Baksára megy és ott beszél legelőször. Baksán, a városon kívül a mint a határszélre érkezik, bandérium és tisztelgő küldött­ség fogadja, a mely a kerület nevében üdvözli. Be­szédet tart még Csesztregen, Szent-György völgy­én, Dobronakon és Bellatinczon. [Nemeslelkü végrendelet.] A köze­­lebb elhunyt Horgosi-Kárász Anna úrhölgy mint az „Ellenőr“ írja nevezetes hagyományokat és nagy­szerű alapítványt tett, valamennyit hazafias, jótékony és művelődési czélokra. A derék hölgyet mindenki ismerhette, ki megfordult a nemzeti színházban, mely­nek egyik páholyát csaknem a színház megnyitása óta nem­régiben elhunyt nővérével tartotta bérben, s minden előadáson jelen voltak. E közintézetről sem feledkezett meg végrendeletében, s a nyugdíjalap ja­vára 1000 forintot hagyott. A nemzeti muzeum, a tud. akadémia, a Rókus-kórház, a hasonszenvi kórház, a magyar gazdasszonyok árvaháza, a pesti Erzsébet árvaház, a pesti vakok intézete, a szegények háza, mind külön külön 1000 frtnyi hagyományban része­sülnek, vagyis összesen 11,000 frtot hagyott köz­intézeteknek és jótékony czélokra. Ez összegek egy év alatt kifizetendők. Az ingóságok eladásából fön­­maradó összeg a végrendelet végrehajtója által a pesti gyámhivatalnak évenkint teendő számadás mellett a pesti hazai első takarékpénztárban ka­matoztassák, hozzácsatoltatván a Lipót-utczai, gyár­­utczai, és három­ mozsár utczai házak jövedelmei mindaddig, mig ezek, — levonva a fentartási és kezelési költségeket — az időnként tőkésítendő kamatokkal együtt százezer forintot tesznek. Ez összeg szegény árva tanulók segélyezésére képezend örökös időkre alapítványt, s három egyenlő részre osztatván: Pest városi, Szeged városi és Cson­­grád megye székhelyén lévő gyámpénztárban fog ke­zeltetni. A kamatok négy egyenlő részre osztatván, 12 szegény, de jóviseletű és szorgalmas árva fiuknak és leányoknak adassanak valláskülönbség nélkül, de csak magyar nemzetiségbelieknek. Ez ösztöndíjat tanulmányaik bevégeztéig élvezhetik. A hagyomá­nyozó megjegyzi végrendeletében, hogy ha családját oly csapások érnék, hogy a negyedíziglen leszármazó utódok közt segélyre szorultak lennének, ezeknek el­sőbbségük legyen az alapítvány élvezetében, de csak úgy, ha jó viseletüek és kielégítőn tanulnak. Az ala­pítvány „Horgosi-Kárász“ név alatt fog kezeltetni. Ha az alapul kijelölt ingatlanok tehermentesek lesz­nek, a hagyományozó nevét viselő rokonok vagy Návay György utódjai öröklik, kik azonban, ha addig elhalnának, a házak elárverezendők s értékük az alapítványhoz cs­tolandó. — A nemeslelkü végrendel­kező még számos rokonának hagyott 10—10,000 frtot, cselédjeinek pedig egy évi bérük kifizetését rendelte el. Az alapítvány körüli felügyelettel Légrády Imre ügyvéd urat bízta meg. [Halálozás.] Semsey Lajos cs. kir. kamarás és aranysarkantyús vitéz, a legszenvedélyesebb sportsman-ek egyike közelebb hunyt el szélhüdés kö­vetkeztében B.-Újvároson, alig 33 éves korában. A fiatal deli férfi elhunytét nagy rokonság és számos ismerős fájlalja. [A pesti népszínházra történő alá­írások menetét, illetőleg említették a lapok, hogy a pénzintézetek közül a pesti hazai takarék­­pénztár és népbank jó példával mentek előre, midőn a népszínház alapító tap­jai közé beiratkoztak. Utólag megemlítjük, hogy a „Pannónia“ viszontbiztosító tár­sulat is beiratta magát a népszínház alapitó tagjaiul. [Az első pesti gyermekmenhely] el­nöknője, Károlyi Korniss Clarisse grófnő azon kérel­met intézte Pest város tanácsához, hogy ezen intézetet állandó évi segélyben részesítse. A tanács e kérelmet azzal határozta pártolólag a közgyűlés elé terjesz­tetni, hogy 1873-tól kezdve 3 évre 500 forint szavaz­­tassék meg évi segélyösszegképen. [Az erdők kivágása] ellen Szlávy József kereskedelmi miniszter következő körrendeletet bo­csátott ki: Sajnos panasz, úgy saját szemlélet utján nyert tapasztalatom folytán is sajnosan kellett meg­győződnöm arról, hogy hazánkban az erdők, úgy a magánosok, mint különösen községek erdőségei és az okszerű erdőkezelés mellőzésével, részint arányta­lanul nagy mértekben vágatnak és irtatnak, részint a minden óvintézkedés nélkül rendetlen és szabályel­lenes legeltetés által tökéletes elpusztulásnak néznek eléje, és ez történik annak daczára, hogy hazai tör­vényeink, névszerint az 1807-ik évi 21. t.-czikk, s az 1840. 9-ik t.-cz. kellően figyelemben tartva, s alkal- Az aradi hadgyakorlatok. KÜLFÖLD.

Next