Reform, 1872. október (4. évfolyam, 269-299. szám)

1872-10-23 / 291. szám

ságok a jelen létszám­ mellett­ nem képesek megfelelni az igényeknek. A bizottság ennélfogva elfogadta a szaporítás. Az egyes törvényszékeknél és járásbíró­ságoknál szükséges létszám a tapasztalás - nyúj­totta adatok hiányában most nem állapítható meg, ennél­fogva csak átalában fogadtatott el a felemelés, a későbbi évek tapasztalásaira hagyatván az egyes bíró­ságok és törvényszékek létszámának megállapítása. A­mi a részleteket illeti, a 3-ik rovatból a szol­gák ruha­illetményei* 54.150 frt, 20.000 frt törültetett. A 6-ik rovatot illetőleg „irodai és hivatali szük­séglet” 751.567 frt (1872-ben 277,500) úgy ezen, mint átalában a többi minisztériumokra nézve kimondandó­nak véli a bizottság, hogy ezen rovatból kiválasztandó mindaz, a­mi személyes kiadásokat képez, mint pél­dául a dijnokok fizetései az átalányból és a dologi ki­adásokból, és jövőre, úgy­mint a jelen költségvetésbe is külön állítandó be. Egyébiránt tekintve azt, hogy azon nevezetes szaporítás, mely e tételekre nézve ja­vaslatba hozatik, részletesen biztos adatok nyomán ki nem mutatható, a bizottság megszavazta ugyan a föl­emelést, de nem olyan mérvben, mint méltányozva volt, miután abból 51,567 frtot törült, és igy marad 700.000 frt. 7. rovat : „Hivatalos utazásokra” 16,714 frt, ebből 1714 frtot törült, marad mint múlt évben 15 ezer forint. 8. rovat: Épületek föntartására 100.00 frt törül­­tetett 20,000 frt. 9. rovat: Szegények ügyében eljáró végrehajtók díjazására 5000 frt. Miután törvényen nem alapszik, a bizottság az egész rovatott törölte. 10. rovat: Előre nem látott kiadásokra: 20,000 frt, 5000 frt törléssel megszavaztatott 15,000 frt. Ezenkívül szegyes rovatokban már beleolvasz­tott határőrvidéki törvénykezési kiadásokat azokból kiválasztatni és „törvénykezési kiadások a határőrvi­déken” e czim utolsó rovatául beigtattatni határozta a bizottság. A többi rovat változatlanul hagyatott. Czim: Királyi ügyészségek. Előirányozva van 2.702,852 frt (1872-ben 1.862,690.) A következő vál­toztatásokkal szavazhatott meg: 5. rovat: Jutalmak és segélyek 19,160 frt, H60 frt levonásával 12.000 frtban szavaztatott meg. A 8 kerületi fogház fölállítására előirányzott összeg függőben hagyatott, mig a rendkívüli szükség­letnek azon rovata, mely börtönök építéséről szól, tárgyalás alá kerül. Holnap 10 órakor folytatja tanácskozását a bi­zottság. A magyar del­egáczió ülése. — Október 22-én. — Elnök : M­aj­l­á­t­h Antal gr. Jegyzők: Széll Kálmán, Zichy Ferr. Vik­tor gróf. A közös kormány részéről jelen vannak : Kulin E.,őck br., Mérey, Ga­ál, Holz get ban. Ülés kezdete d. u. 4 órakor. A múlt ülés jegyzőkönyve észrevétel nélkül hi­telesíttetik. Mesonil Viktor báró beadja az 5-ös bizottság jelentését Éber Nándor indítványa tárgyában. A ki­küldött bizottság véleménye oda terjed, hogy a közös ügyek tárgyalására nézve az eddigi eljárás továbbra is föntartassék. Szögyényi László előadja a bizottság kisebb­ségének véleményét, mely szerint az országos bizott­ság egy 21 tagból álló albizottságot küldjön ki min­dig, mely a szükséghez képest albizottságokra oszol­ván, az egyes tárgyakra nézve egyes előadókat vá­­las­szon és azok által indokolt véleményes jelentését az országos bizottságnak bejelentse. Haynald Lajos dr. Becke volt közös pénzügy­miniszter özvegyének kérvényét terjeszti be, nyugdí­jaztatása tárgyában. A k­özös pénzügyminisztériumhoz utasittatik. Bujanovics Sándor bemutatja a hadügyi albi­zottság jelentését a közös hadügyminiszter ama pót­előterjesztése tárgyában, melyben a katonai papok és hivatalnokok számára az 1872. évre drágasági pótlék czimen 151,423 frt póthitel megszavazását kéri. Az albizottság el nem fogadását hozza javas­latba. Elfogadtatott az albizottság javaslata. A közös hadügyminiszter ama előterjesztéséről, melyben 1873 ra szekerészeti szerrakhelyek építésére 235.000 frtot kér, az albizottság megadja a kért ös­­­szeget. Megszavaztatik. Ezután a hadügyi albizottság javasolja, hogy a beadott kérvények a közös hadügyminiszterhez uta­­síttassanak. Elfogadtatott: Prileszky Tádé benyújtja a 7-es bizottság je­lentését a közös pénzügyminiszter költségvetésére nézve az ellentétes határozatokat illetőleg. ■— Elfo­­gadtatik: Szegrényi László beadja ugyanazon bizottság jelentését a közös külügyminisztérium költségvetését illetőleg, mely jelentés szerint a magyar és német dele­­gáczió megállapodásai közt nincs különbség. — El­­fogadtatik. Az albizottság továbbá elfogadásra ajálja a né­met delegáczió ama határozatát, melyben felszólittatik a minisztérium : iparkodjék oda, hogy a kons. hiva­talok bevételi szabályzata alkotmányos uton jöjjön létre. — Elfogadtatik. Ezután következik L­é­s­z­a­y Lajos jelentése a tengerészeti költségvetésnél mutatkozó ellentétes ha­tározatokat illetőleg. Tudomásul vétetik és elfogadtatik. Ülés vége 5 órakor. Kotz: Az osztrák delegáczió ülése. — Október 22-én. — Elnök Hopfen lovag, jegyzők Weigel és báró A kormány részéről jelen vannak: báró Kulin, báró Holzgethan, Pökh b. altengernagy, Szentgyör­­gyi udvari tanácsnok. Elnek jelenti, hogy a magyar delegáczióból be­érkezett 6 határozat ki fog nyomatni s a delegáczió tagjai közt szétoszlatni. Napirenden volt a pénzügyi bizottság jelentése az 1870. évre szóló közös zárs­z­ámadásr­ól. Ol­vasta dr. Brestel előadó. — A jelentés egyes tételei mind vita nélkül elfogadtattak, s a fölmentvény meg­adatott. A 10. czimnél előforduló s a hadi szekerészeti osztályra vonatkozó követelési túllépésre nézve (21,800 frt 57 kr) kijelentetett, hogy ugyan megadatik erre is a fölmentvény, de azon megjegyzéssel, hogy jövőben a hadügyminiszter lehetőleg óvakodjék ilyen a dele­gáczió jogaiba ütköző túllépésektől, minthogy azokra nem fog megadatni a fölmentvény. Ezután fölolvastatott a vámilletékekről szóló je­lentés, s elhatároztatott, hogy a közös vámilletékek 15.550.000 frttal a közös budgetbe lesznek fölve­endők. Dr. Demel előadó jelentést tett a budgetbizott­­ság s a magyar delegáczió hetes bizottsága közt létre­jött megállapodásokról, vonatkozólag a hadügymi­­niszteri valamint a kir. pénzügy- és külügyminiszteri költségvetéseknek a magyar delegáczió által már le­tárgyalt tételeire. E megállapodásokba a delegáczió szintén vita nélkül beleegyezett. Ezzel kimeríttetvén a mai ülés napirendé, elnök 1 óra után bezárta az ülést. Legközelebbi ülés holnap, szerdán 12 órakor. Napirend: a magyar delegáczió üzenetei a közös had­ügyminisztérium költségvetése iránt. Az 1873. évi államköltségvetés. — A kereskedelmi minisztérium előirányzata. — A kereskedelmi minisztérium előirányzata az 1873. évre főbb tételeiben a következő: Rendes szük­ségletre előirányoztatott 10.917,021 frt, a múlt évben megszavaztatott 10.178,204 frt. A nyugdijak 1873-ra 123,055 frttal vannak előirányozva, mig 1872-ben tartózkodom kimondani, hogy vag­y egyenes ellensé­gei a Deák-pártnak, s a deák-párti caimet illetéktele­nül bitorolják, midőn annak érdekeit személyi hiúsá­goknak alárendelik, vagy oly fanatikusok a­kik az elfogultságtól megvakítva, készek meghiúsítani a Deák-párt térfoglalását inkább, hogysem ez ne álta­luk történjék. Erős ítélet, elismerem. De hogy ala­pos, ez a tények által bebizonyíttatott, és hogy én ezt kimondhassam, erre magamnak a jogot eljárá­sommal, úgy gondolom —■ megszereztem. Szilágyi Virgil: 100,607 frtig engedélyeztettek. A rendkívüli szükség­let 1873-ra 1.728,010 frt, a múlt évben 1.719,134 frt szavaztatott meg. A fedezet 1873-ra 9.430,161 frttal van előirányozva, mig 1872-ben 8.692,983 frt volt fölvéve. E főösszegek az egyes czimek közt következő­leg oszlanak meg: Központi igazgatásra előirányoztatott 163,380 frt, ugyanazon összeg, mely a múlt évben megszavazva volt. Ipari és kereskedelmi czélok czimén 73-ra 39,400 frt irányoztatott elő, tehát 21­00 frttal kevesebb, mint a múlt évben. Megjegyzendő, hogy az első tétel alatt: „Iparszaknevelés előmozdítására 10 ezer frt van előirányozva, tehát 4000 frttal több, mint a folyó évre. Az ipariskolák ügyében úgy a minisztériumnak, mint az országos ipar­egyesületnek ismételt fölhívásai, buzdításai, kísérletei s az e czélra eddig rendelkezésre állott anyagi gyámolítás nem voltak képesek a Buda­pesten létesített 6 előkészítő ipariskolánál egyéb ered­ményt előidézni. Oka ezen kedvezőtlen eredménynek első­sorban az iparososztálynak a szoktatás iránti kevés érdekelt­sége, mely mint a tapasztalás elég sajnosan bizonyítja, a központból eredő fölhívások által élénkebbé nem tehető, s másrészt azon körülmény, hogy a közönség s az erre hivatott testületek az ipariskolákra való köl­tekezéstől tartózkodván, minden erre vonatkozó intéz­kedést s gyámolitást a kormánytól várnak. Hogy az ország anyagi gyarapodását nehezítő eme körülményen segítve legyen, a kormány az 1871-ik év nyarán ez ügyben tartott enquéte-bizott­­mány határozatai alapján az ország különböző vidé­kein ipariskolákat szándékozik létesíteni, részint az állam segélyével, részint az illető városi közönségek és iparostársulatok hozzájárulásával. A hozzávetőleg tett számítás szerint ily iskolá­nak fölállítása az első fölszereléssel mintegy 2000 frtot venne igénybe, melynek fele az állam által lenne fe­­dezendő. Az előirányzott 10,000 frt tehát 10 ipariskola fölállításának 50%/o költségét fedezné. A gazdaság különböző ágainak emelésére 1873-ra 126,100 frttal van előirányozva a szükséglet, mely 13,700 frttal nagyobb a múlt év­ben megszavazott összegnél, de — tekintve az ország kiterjedését, a földmivelésnek nagy részben primitiv állapotát, s azon aránylag csekély tevékenységet, melyet e téren egyesek kifejtenek —■ még mindig csekély összeg, mely a gazdaság minden ágainál kí­sérletekre, példát nyújtó kezdeményezésekre, jutal­makra lenne, mint ez eddig is történt, fordítandó. E czim egyes tételeinek indokolásából kiemeljük a követ­kező helyet: A földm. iskolát illető tétel után három szász­­földi földmives iskola költségeire 3000 frt van elő­irányozva. Ezen tétel indokolása czéljából a követke­zőket kell megjegyezni: Az erdélyi szász nemzeti egyetem az ottani la­kosság közt a gazdasági szakismeretek terjedését lehe­tőleg hathatósan és erélyesen előmozdítani kívánván, már 1870-ben lépéseket tett, hogy a szászföldön kel­lő számú földmives-iskolák alapittassanak. E czélból már 1870-ben megnyitotta a beszterczei földmives­­iskolát s 1871-ben a medgyesit és brassóit. Ezen három földmivelési iskola alapítási költsé­géhez a nemzeti szász egyetem 20.000 frt alapítási költséggel járult; ezenfelül az illető községek és tör­vényhatóságok külön áldozatokat hoztak. A jeles tan­erőkkel felszerelt s kisebb gazdasággal ellátott föld­mives iskolák évi fentartásához a szász nemzeti egye­tem további évi 10,000 forinttal s ezenfelül az illető községek ismét aránylagos költségösszegekkel járul­nak. Önként értetik, hogy ezen költségek sem a föld­mi­vesiskolák teljes felszerelésére, sem azoknak kie­légítő fentartására elegendők nem lehetnek. Ugyan­azért a minisztérium méltányolva a szász nemzeti egyetem s az ottani lakosság valóban példaszerű ál­dozatkészséget, kötelességének tartotta már eddig is ezen intézeteket lehetőleg segélyezni.­­ Miután azonban ezen segélyekre a költségvetésben mindeddig hitel nem foglaltatott, az eddig adott segély csak rész­leges s nem rendszeresített lehetett, miért is a minisz­térium, hogy ezen segélyt állandóvá tegye, s hogy ekként ezen magán áldozatkészség által alapított iskolák föntartása biztosíttassék, az idei költségvetés­ben mind a három földmivesiskola évi segélyezése, illetőleg azok évi folyó költségeinek pótlása czéljából 3000 forint átalányt kér felvétetni, mely a szükség­hez képest az illető bizottmányok s a szász nemzeti egyetem indokolt felterjesztései folytán fog időnként folyóvá tétetni. A gazdasági tanintézetek 1873. évi rendes szükséglete 233,520 frt, tehát az 1872 ikinél 40,435 frttal több. A rendes fedezet 1873-r­a 64,040 frttal van előnyozva. A rendes szükségletnek ily tetemes szaporodása részint a már fönálló tanintézetek kiterjesztésének s felszerelésének, részint uj tanintézetek fölállitásának költségeiből ered. Mindkét irányban ezen uton való továbbha­­ladásra a minisztériumot bátorítja a sajtó útján mindig sűrűbben nyilvánuló átalános közvélemény és a minden évben hozzá érkező, részint megyék,­ nagyobb községek és városok részint testületek és gazdasági egye­sületek által a szakintézetek felállítása érdekben beadott kérvények; bátorítják továbbá magában a képviselőház­ban ez irányban nyilvánult nézetek és óhajok, melyek­kel nem csak a meglevő intézeteknek fentartása, hanem úgy felsőbb,­mint msöbbrendű uj iskoláknak felállítá­sa több ízben sürgettetett, sőt ilyenek felállítására a minisztérium egyes esetekben egyenesen utasíttatott is. Midőn ezen határozatok értelmében egyrészt a meg­levő gazdasági intézeteknek újakkal való szaporítása által a közkívánalomnak megfelelni iparkodott a mi­niszter, másrészt köteleségének tartotta, hogy a meglé­vő tanintézetek felszerelését fokonként odafejles­sze, hogy azok a tudomány követelte színvonalra emeltet­vén, czéljuknak megfelelhessenek. Ezen felszerelések tökéletesítése szükséges főleg a taneszközök és gyűj­temények kiegészítése, czélszerű és tágabb épületek felállítása s az intézeti gazdaságnak a legjobb jöve­delmi alapot biztosító czélszerü gépekkel s haszon­ál­latokkal való ellátása körül. Ezen czél elérése köteles­ségévé van már az által is téve, mert a gazdasági in­tézetek hatáskörét nem csak abban véli fellelhetni, hogy azok évenként bizonyos számú növendéket tudomán­­­nyosan kiképezzenek, hanem abban is, hogy azok egy­részt az ott működő szakerők által a gazdasági értel­­miség gyupontjaiként hassanak; másrészt pedig a pél­­dányszerűleg kezelt, a legjobb gépek és a legnemesebb állatokkal felszerelt g­azdaságaik által nagyobb kör­ben példát­ adólag lépjenek fel s igy az értelmiséget terjesztő missziójuknak minél tágabb tevékenységi kör teremtessék. Ezen czél elérése azonban több éven át jelentékeny összegek kiadását teszi szükségessé anél­kül, hogy a jövedelem, melyet az ezen költségekkel eszközölt beruházások s felszerelések után bizton vár­hatunk, már ezen első években mutatkoznék, s ez is részben oka annak, hogy az előirányzott nagyobb kiadással szemben nem ugyanazon arányban vá­rható már a jövő évben a jövedelem szaporodása. De még biztosság kedvéért a gazdasági tanin­tézetek jövedelmének előirányzata inkább csekélyebb­nek vétetett fel, mert helyesebbnek tartja miniszter, ha az előirányzott összeget túlhaladja, (mint ez a múlt évben is történt), mintsem, hogy előre nem látható okok miatt tetemesen mögötte maradjon. Álladalmi lótenyészintézetek czimén 1873-ra 2.701,717 frt szükséglet irányoztatott elő, mig 1872-re 2.563,408 frt szavaztatott meg. Egybevetve ezen szükségletet a fedezettel, mely a lótenyésztési alap bevételével együtt a múlt évi 1.881,387 frthoz képest 1.983,754 frttal van előirá­nyozva, s így 102,367 frttal kedvezőbb, a tulajdon­­képeni többlet 35,942 frt. Ezen összegekben foglaltatik az eddig a pénz­­ügyminisztérium kezelése alatt állott, s egy Erdélyben alakítandó ménes elhelyezése czéljából átveendő fogarasi uradalom fedezete és szükséglete.­ — A czim egyes tételeinél a ménesbirtok-gazdasá­­gok szükséglete az 1872-ki hitelhez képest 65,648 frttal szaporodott. Ellenben a fedezet 108,302 frttal növekedvén, az előirányzat kedvezőbb 42,054 frttal. A méneseknél a múlt évben engedélyezett hitelnek leszállítása abban leli magyarázatát, hogy a telepek­hez adandó mének korábban osztatván be a telepek­hez, kevesebb ideig élelmeztetnek a méneseknél, más­részt pedig, mivel az intézetek átvételekor elmaradt­­nak tapasztalt évjáratoknak fejlődésük érdekében ren­delt bővebb etetése ,— a következetes tartás teljes ke­resztülvitele után jövőre már nem szükséges. A mintatelepeknél a tetem­esen szapor­odott szük­ségletet a debreczeni méntelepnek 1873. év julius 1-től leendő fölállítása okozza, mely telep építkezéseire a költség az 1872 ik évi költségvetésben rendkívüli czi­men engedélyeztetett. Lótenyésztési jutalmakra az 1872-ik évre enge­délyezett hitelnél nagyobb összeg van előirányozva, mivel az ezen utáni ösztönzés a hazai lótenyésztésre minden reménységet meghaladott jótékony befolyást kezd gyakorolni, s az érdekeltség a dij­versenyre szem­­beötlőleg nagyobbodik, úgy annyira, hogy dac­ára a kellő siker iránti aggályoknak, az utóbbi két év alatt mindinkább népszerűvé váló dijosztás folytán, egyes vidékek tenyésztése meglepő örvendetes haladást ta­núsított, s az intézmény föntartását az az iránt eddig közön­nyel viseltető bizottmányok is ma már élénken sürgetik. A vesztegintézetek 1873-ik évi rendes szükséglete 43,690 frttal van előirányozva, mig a múlt évben e czimen 73,609 frt szavaztatott meg. De a megtakarítás részben csak látszólagos, a­mennyi­ben az 1872. évi költségvetésben a vesztegintézetek rendes szükséglete alatt előfordult némely tételek, ré­szint a rendkívüli szükséglet, részint pedig a nyugdí­jak közé soroltattak. A keleti marhavész elfojtására most is 35,000 forint vétetett föl az előirányzatba, mint 1872 ben. A pesti állatgyógyintézet szükséglete 1873-ra 40,595 frttal van előirányozva, s igy a több­let az 1872-ikihez képest 1,945 frt, mely összeg a fo­­konkinti szervezéssel kapcsolatban levő csekélyebb eltérésekből ered. Bányakapitányságok. E czimen engedélyeztetett 1872-ben 62,000 frt, előirányoztatik 1873-ra ismét­­ 62,000 frt, de a midőn a fedezet 1872 ben 45,726 frttal volt előirányozva, s ennél fogva 16,274 frtnyi hiány mutatkozott, az 1873-ra előirányzott fedezet 70,707 frt, s igy az utóbbi a szükségletet 8,707 frttal felülmúlja. A bányailletékek, melyek a bányakapitányságok költségeinek fedezésére szolgálnak, 1868 óta évről évre szaporodtak, úgy hogy az 1872-iki e részbeni előiránzat az 1873. évre előirányzott jövedelemmel szemben 24,981 frtnyi többletet mutat. Ez utóbbi tetemes szaporodás, főleg a beszter­­czebányai, budai, oraviczai, szepes-iglói és zalathnai bányakerületekben szép haladást tanúsító bányaipar­nak, de még inkább a Horvát Szlavonországban nagy lendületet nyert kőszénbányászatnak, s ebből kifolyó­lag a számos uj bányaadománynak s még számosabb szabad kutatásnak eredménye. A földtani intézet szükséglete 28,300 frt, a statisztikai hivatalé 56 870 frt, mindkét czimnél ugyanazon összeg, mely a múlt évben sza­vaztatott meg. A posta rendes szükséglete 1873-ra 5.191,100 frt, fedezete 5.286,000 frt. A kereskedelmi miniszternek e czimnél adott előterjesztéséből kiemeljük a következőket: A gyors és hel­lyel-közel bámulatos fejlődés, mely az újabb időbeli postaforgalomban — mond­hatni — világszerte észlelhető és a legnagyobb erő­­megfeszitésre kényszeritő az igazgatások valamen­­­nyiét, a legtöbb államban most már maga nyújtja — a bő jövedelemben — a folytonos javításra és tö­kéletesítésre megkívánt eszközöket. E részben mi sem teszünk kivételt, sőt némikép kedvezőbb helyzetben vagyunk másoknál. A magyar postaigazgatás eljárásának óvatos­ságáról tanúskodó, bár — mi tagadás benne — némileg intézményeink tökéletlen állapotát is illusz­tráló tapasztalás, hogy, míg másutt a postaintézetnek a modern igények színvonalára emelése rendszerint igen érzékeny, bár múló s utóbb ismét helyrehozott áldozatok árán esett meg, minálunk az átalakulás végbe­ment, s illetőleg végbe megy a­nélkül, hogy a postajövedék bevételei és kiadásai közti arányban a javulás folytonossága lényegesebben megzavartatott volna. Lehető volt ez az­által, hogy összes közgazda­­sági, forgalmi és kultúrai viszonyaink fejletlen volta mellett postaintézetünk sem állott soha egyszerre oly tömeges és oly rohamos igényekkel szemközt, mint másutt. De ha megkímélték e viszonyok attól, hogy egyszerre és készületlenül kelljen megbirkóznia a forgalom óriásával, azért meg kell vele küzdenie serdültében. Intézetünk belső szervezete, az üzlet­ágakat tekintve, melyekre működése kiterjed, egy fokon áll a műveit Európa e részben legelőbbre ha­ladt államaiéval ; működése azonban — kül- és belterjileg — még igen sok kivánni valót hagy, még igen sok javítást és fejlesztést igényel. A fönforgott kedvező viszonyok megkíméltek attól, hogy egyszerre tegyük meg a majdan hasznot hajtó tetemes beruházást, de nem kímélhetnek meg attól, hogy e beruházás egyátalán megtörténjék, hogy legalább a postajövedék saját növekedő bevé­telei fordíthassanak még néhány éven át az intézet tökéletesítésére, míg ez képessé válik, tulaj­donképeni forgalmi czéljának teljesen megfelelni, s a mellett bi­­­zonyos határig állandóan számításba vehető jövedelmi forrást képezni az államra nézve. Miután az előadottakban átalános vonásokkal jellemeztük az intézkedéseinknél követett oekonómiai elvet, melyet a forgalom igényeivel való lépéstartás által gondolunk — legjobb esetben — kifejezhetni, álljon itt még néhány átalános észrevétel amaz intéz­kedések természetét illetőleg. A postaintézet működésének czélszerű volta leginkább három szempontból ítélhető meg. Egyik a postaösszeköttetési hálózat kiterjesztése, másik a mű­szaki szolgálat szabatosítása és egyszerűsítése, har­madik a posta használásáért fizetendő díjak szabá­lyozása. A hálózat kiterjesztése, s ezzel együtt az össze­köttetések szaporítása a forgalom élesztése egyik leghathatósabb eszközének bizonyul folyvást. Mind­azonáltal a minisztérium oly óvatosan jár el ebbeli intézkedéseiben, hogy legroszabb esetben sem kocz­­káztat sokat. Ha új postahivatalokat állít föl, ez vagy azért történik, mert új vasútvonalak létesülése, vagy fönálló egyéb járatok czélszerűbb és összevágóbb szabályozása azt mulhatlanul megkívánja, vagy pedig teljesen igazoltatik a minden egyes esetben pontosan kipuhatolt adatok nyomán biztosan várható jövedel­mezőség által. S ha nem tagadható is, hogy némelye az újon fölállított postahivataloknak darab ideig leg­alább a környékebeli régibb hivatalok rovására jöve­delmez csak , viszont meg kell engedni, hogy az ily módon netalán fölmerülő áldozat aránytalanul cse­kély az illető vidékeknek ez által nyújtott jótétemény­hez képest. A műszaki szolgálat javítására és egyszerűsíté­sére, valamint a felügyelet és számvevőségi ellenőr­zés hathatósbá tételére irányzott egyéb intézkedések­ről, a tálságig részletekbe bocsátkozás nélkül itt nem szólhatván, csak annyit jegyzek meg, hogy mióta a törvényhozás a központi igazgatás újjászervezésének jóváhagyása által lehetővé tette, hogy annak egyes tagjai az intézet bajaival tüzetesebben foglalkozzanak és a külföldi intézményeket behatóbban tanulmányoz­zák, a munka ez irányban komolyan megindult és szaka­datlanul foly, csak­hogy a feladat igen nagy kiterje­désű lévén, s a dolog természeténél fogva a változta­tások körül bizonyos egymásutánt és szerves rend­szert kellvén követni, az újjászervezés egész műve több évre oszlik el. A­mi végül a posta használatáért követelt dija­kat illeti, e részben utolsó jelentésem óta csak egy változás történt, s ez a nyomtatványok, árumustrák és mutatványok, szóval a keresztkötésű­ küldemények súlyegységének — a dij változatlanul maradása mel­lett — 2^/2 latról 3 latra, illetőleg 40 gramme-ról 50 gramme-ra emelése, s a belföldi, valamint a Német­országgal és Svájczczal való forgalomban azonkívül nyomtatványoknak 15 laton fölül és egész 1 fontig 15 kr egységi ár melletti elszállítása. A távirda rendes szükséglete az 1873. évre 1.941.300 frt, fedezetül pedig 1.813,900 frt. Rév-és tengerparti egészségügy. E czimen engedélyeztetett 1872-ben 92,212 frt, jelenleg előirányoztatik 103,549 frt, többlet 11,337 frt. Az 1872-ki fedezet volt 18,800 frt. Az 1873-iki előirányzat 37,000 frt, a többlet tehát 18,200 frt, s e szerint az 1873-ik évi előirányzat az 1872-kinél ked­vezőbb 6863 frttal. A pe­sti z­á­l­og­h­áz. Az 1872. szükséglet és fedezet volt 142,000 forint, az 1873. évi előirányzat 150,­500 frt, a többlet tehát 7500 frt. Rendkívüli szükséglet. Ipari czélok. Az 1873 iki előirányzat 430 ezer írt, az 1872-ki hitel 30.000 frt, a többlet tehát 400.000 frt, mely a jövő évben megnyitandó bécsi világkiállítás költségeinek fedezésére szolgál. A gazdasági tanintézetek rendkívüli s szükséglete 376,710 forinttal van előirányozva, az ál­­ladalmi l­ót­eny­ész­i­n­t­é­z­e­te­k­é pedig 282,000 frttal, a v­e­s­z­t­eg in­té­z­e­t­e­kn­él épületek átalakí­tására 10,000 frt, a pesti áll­atgy­ógy­intézet­né 1201,600 frt, távirdai építkezésekre 191,000 forint, rév- és tegerparti egészségügyre 13,700 forint, a posta-és távirda ház építésére 250,000 frt. A hódmezővásárhelyi választás. — A „Reform” szerkesztőjéhez.— Pest, október 22. Tisztelt szerkesztő ur! Azon nap óta, melyen becses lapjában meg volt említve, hogy a hódmező­vásárhelyi képviselőjelöltségtől visszaléptem — min­den oldalról fölvilágosítást kérnek tőlem barátaim azon viszonyokra és okokra nézve, melyekből elhatá­rozásom származott. Engedje t, szerkesztő úr, hogy becses lapjában adhassam meg azon fölvilágosítást, mely a fönforgó körülményeknél fogva meglehet, személyes barátaimon túl másokat is érdekelni fog. Nem akarom hosszasan fejtegetni azon okokat, melyek a nyáron Hódmezővásárhelyen Kossuth föl­léptetését és megválasztatását előidézték. Hogy az ottani Deák-párt mostani korlátolt eszű vezetői vol­tak leginkább ennek okozói, ezt mindenki tudja Vá­sárhelyen. Két éven át mindent elkövettem, s törek­véseim sikertelenek nem voltak, hogy az ellenzék leg­tekintélyesebb intellektuális erőit az ellenzéktől el­vonjam. Pártállásom megváltoztatása óta mégis az ottani úgynevezett Deák párt közlönyében, a „Hód­­mezővásárhely“-ben folytatták a legotrombább harczot ellenem s mindazok ellen, a­kikről észre­vették, hogy merev ellenzéki álláspontot többé nem foglalnak.­­ Ezen emberek a Deák-párt mostani vezetői, érezve semmiségöket, semmitől sem iszonyodtak oly mérték­ben mint attól hogy a régi, de nagyon kicsiny Deák párt és a régi ellenzék egy része egyesüljön, mert ez esetben a vezetés okvetlenül kiesik kezeikből s átmegy azokéba, a­kik erre eszöknél s műveltségök­nél fogva hivatottak. A múlt országgyűlés berekesz­tése után az erők egyesülése az én jelöltségemben nyert volna határozott kifejezést. Hogy ez lehetet­lenné tétessék, az úgynevezett Deák-párt mostani ve­zetői mindjárt az országgyűlés berekesztése után föl­állították Kovács Ferencz úr jobboldali jelöltségét. — Erre a felelet barátaim visszavonulása s semleges­sége, s a magára hagyott tömegből egy félmivelt nép­­tribun által Kossuth jelöltségének fölállítása lett. — Kossuth 1200 szavazattal győzött Kovács Ferencz nem egészen 450 és a balközép 200-at valamivel meg­haladó szavazataik ellenében. Ezen tény után egy pillanatig sem haboztam az előttem álló föladatra nézve. Tudtam, hogy Hód­mezővásárhelyen a szélsőbbli törekvéseket a nép ha­tározottan perhorreskálja, tudtam, hogy Kossuth meg­választatása nem elvi diadal, hanem tisztán személyi rokonszenv következménye volt. Óhajtanom kellett, hogy erről az országos pártok kebelében úgy mint a döntő körökben is meggyőződjenek. Mi által győződ­nek meg ? Az által, ha Kossuth után egy deák-párti választatik képviselőnek. — Barátaimat értesítettem, hogy kívánatuknak most engedni kész vagyok, a je­löltséget elfogadom. A működési terv az volt, — most az ütközet után erről nyíltan szólhatunk, — hogy a Kossuth megválasztásakor tömörült 1200 szavazatnyi szélsőbalt kell fölbontani s annak mérsé­kelt elemeit a fölvilágositás tisztán erkölcsi fegyve­reivel el kell vonni a szélsőbal vezetőitől. — Az agitáczió ezen irányban megindult, s a­kik nem vá­logatva az eszközökben, különösen ellenem intézett szertelen személyi támadásaikkal mindenkép igye­keztek meghiúsítani törekvésünket, azok ismét a Kovács-pártnak, ezen állítólagos jobboldalnak korlá­tolt eszü s rövidlátó vezetői voltak. Törekvésünknek mindezek daczára meg volt azon sikere, hogy a szél­sőbalból 050 szavazatot megnyertünk, míg Kovács pártja a mi tudomásunk szerint gyarapodni képes nem volt. Így állott a dolog, midőn a múlt hét elején Vá­sárhelyre utaztam. Ott a legalaposabb értesülést nyertem arról, hogy a szélsőbal nem egészen 600 emberből áll, a balközépnek van mintegy 250 szava­zata, Kovács jobboldali pártja nem szaporodott, nem erősebb mint volt a nyáron, most sem éri el a 450-et, nekünk teljes hitelt érdemlő kimutatások szerint volt 650 biztos szavazatunk. Könnyű volt kiszámítani, hogy ha két jobboldali jelölt nem lesz, ez esetben a mi győzelmünk bizonyos; ellenkező esetben az első szavazásnál átalános többséget senki sem nyer, a másodikn­ál pedig a balközép egy része egyesül a szélsőballal s a küzdelem sorsát el fogja dönteni. Ily körülmények közt pártom részéről ajánlatot tettem a Kovács-pártnak, hogy ha Kovács Ferencz visszalép, ez esetben a győzelemre nézve az egész felelősséget magunkra vállaljuk. Biztos voltam, a rendelkezé­semre állott adatok alapján egészen biztos lehettem, hogy Kovács visszalépése esetében az ő pártjából a­nélkül, hogy vezetőik intervencziójára szükség volna, mintegy 250 szavazni fog reám, s a balközép egy része nem szavaz. Én arra nem számítottam, hogy Kovács párt­jának vezetői belássák annak fontosságát, a­miről szó volt. Személyi rokon­ s ellenszenveken fölülemelkedve bebizonyítani egy győzelemmel, hogy a szélsőbal nyári diadala nem elvi diadal volt. Ennek fölfogásá­hoz sem politikai érzékük, sem politikai műveltségük nincs. Azt gondoltam azonban, hogy az illetékes be­folyás érvényesíteni fogja magát kapac­itálásukra. Ez nem történt. És a Kovács-párt vezetői vagy nem ismerve saját szavazataik számát, vagy szándékosan hamisítva a valót, azt állították s ezért jótállást vállal­tak, hogy pártjuk hasonlíthatlanul erősebb, mint volt (a szavazás megmutatta, hogy nem), kijelentették te­hát, hogy Kovács visszalépését semmi áron, semmi szín alatt sem engedik, nekik kilátásuk van magukat véve is a győzelemre, ha pedig én visszalépek, az én pártom egy részét magukhoz vonják s mind a kor­mán­nyal, mind az országos Deák párttal szemben az erkölcsi felelősség egész súlyát elvállalják a győ­zelemre nézve. Írásos nyilatkozatot vettem e felöl, s én, a­ki előtt semmi személyes érdek nem volt, a­ki megszoktam mindig önzetlenül szolgálni az ügyet, melyhez csatlakozom, — egy pillanatig sem haboz­tam kijelenteni, hogy miután ők a felelősséget elvál­lalják, én visszalépek. Megtettem. A következés megmutatta, hogy a Kovács-párt vezetői bámulatos vakmerőséggel vetet­ték koczkára az ügyet. Pártjuk a nyár dereka óta sem­mit sem szaporodott, s a szélsőbaltól általam már el­vont 650 szavazatból a választás napjára semmit sem tudtak megnyerni. A­mint a Kovács-párt vezetői tet­tek, úgy csak a tudatlan elbizakodás tehet, s én nem KÜLFÖLD. Pest, október 22. B­a­z­a­i­n­e tábornagyot a „Daily Telegraph” egyik levelezője meglátogatta fogságában, s e lá­togatásának részleteiről tudósította a nevezett la­pot. Bazaine tábornok egészségi állapotá­ban, mint a levelező megjegyzi, öt hónap óta semmi változás sem állott be, kivéve, hogy az 1870. évi augusztus 16 diki vionvillei csatában, egy gránát­­forgács által okozott sebe ez idő szerint újra jelenté­keny fájdalmakat okoz a tábornagynak. Bazainet_ folytatja tovább a levelező — tekintve azt, hogy öt hó­nap óta azon kis, kerttel bíró házhoz van lánczolva, melyben lakik, igen jó kedélyállapotban találtam. Kinyilatkoztatta, hogy a felügyeletével megbízott őr­ség ellen semmi panasza sincsen, s hogy most is min­denki oly tiszteletteljesen bánik vele, mintha még mindig a rajnai hadsereg parancsnoka volna. Kérdez­tem, vajjon nem aggódik-e perének kimenetele miatt Bazaine válaszolta, hogy mi őt magát illeti, egy csep­pet sem fél, de tart attól, hogy védelme miatt kény­telen lesz mások képtelenségét, engedetlenségét, erélyhiányát, s az átalános kislelkűséget fölfedni. — Konstatálta, hogy eddig még soha sem közölték vele, minő váddal terhelve állítják törvényszék elé. Fölemlítettem neki a radikális sajtóban ismé­telten fölmerült azon állítást , hogy metzi pa­rancsnokságának ideje alatt, több ízben találkozott Frigyes Károly herczeggel, s más német tábornokok­kal. Bazaine kedélyesen nevetett e felett, s így vála­szolt : „Nos, kedves ur, ön, ki katona volt, lehetőnek tartja ön, hogy egy tiszt, ki nagyobb hadsereg felett pararan­csnokol, mint az volt, mely Krímben gyűlt össze, valamely ostromzárolt városból ki- és belo­­pózhassék, mint valami ágról szakadt, ki burgonyát akar lopni? Az ily tiszt nincs-e egy tuczat, vagy több törzskari tiszt, hadsegéd, stb. ellenőrködése alatt ? ... A herczeggel természetesen volt írás­­b­e­l­i összeköttetésem; ezt kénytelen voltam tenni, hogy az átadás feltételeit szabályozzam, de soha sem láttam a herczeget, sem nem beszéltem vele, mind­addig, míg foglyává lettem. Vádolnak, hogy Metzből nem intéztettem hatalmasabb kirohanásokat. Hall­gassa.“ Erre a tábornagy több, a metzi hadsereg tiszteiből származó sürgönyt olvasott fel, mely sür­gönyök világosan bizonyítják, hogy azon csüggedtség, melyről a tábornagy szólott, már auguszt. 16-án nagy mérvben létezett, s pedig a tábornagy közvetlen kör­nyezetében. „Több, mint egy okból — mond to­vább — teljesen képtelenek voltunk egy európai háborúra, különösen pedig oly hadse­reggel szemben, melynek első rangú tüzérsége volt, s melyben mindenki ellenmondás nélkül engedel­meskedett elöljárójának, a közkatonától fogva, ki azt tette, mit káplárra parancsolt, egész az osztály­­tábornokig, ki hadtestparancsnokának rendeletét betű szerint végrehajtotta.* Bazaine szilárdan hinni látszik, hogy nem poli­tikai, hanem katonai bűn miatt fogják felelősségre vonni, s az ellene intézendő ily vádra akként fog vá­laszolni, mint válaszolna a mesterember, ki bizonyos munkát, ama munka készítésére alkalmatlan szerszá­mai miatt nem teljesíthetett. Pisát f. hó 17-kén nagy veszély fenyegette. Mint a „Gazetta ditalia”-nak írják a nevezett város­ból, az Arno földagadt hullámai áttörték a vára felőli uj töltést, s azon mintegy ötven méter hosszú­ságú rést ütöttek. Hogy a város nagy részét el nem öntötte az ár, csak azon körülménynek köszönhető, hogy az új töltésen benyomuló hullámokat a régi töl­tés, mely az áttörési pontnál ép volt, képes volt föl­­tartóztatni. A közvetlen veszély pillanatában a város leirhatlan zavar színhelyévé lett. A boltokat és egyéb üzleteket mind bezárták, a nép, különösen a nők si­­valkodva futottak föl s alá az utczákon. Az idegenek pedig, kik Pisát téli lakhelyük gyanánt választották, a vendéglősök nagy szomorúságára hátat fordítottak a különben kellemes olasz városnak. A veszély még most sem múlt el, s csak az Arno, s az esőzések sze­szélyétől függ a pisaiak sorsa. Flórenczet szintén több napon át veszély fenyegette, melynek lungarnoi éjjel nappal tömve voltak, a múlt héten az aggódó lakossággal, mely az Arno árjának félelmes növek­vését tehetetlen szorongással szemlélte. A közlekedési miniszternek és mérnökeinek van mit hallani a s­aj­­tótól és a municzipiumoktól, az Arno szabályozása miatt. Az abyssiniai király, mint szintén a „Gazetta d’Italia”-nak biztosra írják, az európai ud­varokhoz, az egyptusi expediczió miatt, intervenczió­­ért fordult. E czélra Birkám ezeredes Angliába kül­detett, s más megbízottak Bécsbe, Berlinbe és Péter­­várra indultak. Hogy e küldöttek üres zsebbel s még üresebb ígéretekkel fognak visszatérni távoli ha­zájukba, előre is meg lehet jósolni. KÜLÖNFÉLÉK. Pest, október 22. [Hivatal 0­8.] Szenta Gyula a lippai m. Iti­. jó­­szágigazgatóság kerületébe a lugosi erdőhivatalhoz anyag­­számvivőnek neveztetett ki. Kiveztették továbbá Timcsá­t Ferencz III. osztályú szám­tisztté, Lenhossek Adolf minisz­­­teri segédmérnökökké, Seiden János és Mihálovics Antal II. osztálya kir. mérnökké. — Thali Emil r­. kir. vasutépitészeti főfelügyelőségi mérnök a vasúti és hajózási m. kir. főfelü­­gyelőséghez biztossá neveztetett ki. [Kitüntetés.] Ő felsége Bampel Ferencz Pozsega megyebeli nyugalmazott járási sebésznek, e minőségben tett sikeres szolgálatai elismeréséül az arany érdemkeresztet ado­­mányozta. [Szentesitett törvényes­ikk.] A hivatalos lap legutóbbi száma közli az „osztrák-magyar Lloyd” gőz­­hajózási vállalattal a tengeri postaszolgálat ellátása iránt kö­tött szerződésról szóló és ő felsége által szentesített tör­­vényczikk folytatását és végét. [Ő felsé­g­e] e hó 22-én délben Kis-Bérre uta­zott az ottani ménes megtekintésére. [Magas gratu­láczi­ó.] Az „Ung. Lloyd“ mai számának berlini levelében következő érdekes közleményt találunk: „A legjobb forrásból értesülünk, — Írja levelező — hogy ő felsége a német császár Badenből Pfusterschmied ügyvivő ur által Andrásy grófnak (a delegáczióban aratott) sikereihez s azon bravourhoz, mmllyel ügyét védelmezte, szerencsét tivánt.*

Next