Reform, 1872. október (4. évfolyam, 269-299. szám)
1872-10-23 / 291. szám
ságok a jelen létszám mellett nem képesek megfelelni az igényeknek. A bizottság ennélfogva elfogadta a szaporítás. Az egyes törvényszékeknél és járásbíróságoknál szükséges létszám a tapasztalás - nyújtotta adatok hiányában most nem állapítható meg, ennélfogva csak átalában fogadtatott el a felemelés, a későbbi évek tapasztalásaira hagyatván az egyes bíróságok és törvényszékek létszámának megállapítása. Ami a részleteket illeti, a 3-ik rovatból a szolgák ruhailletményei* 54.150 frt, 20.000 frt törültetett. A 6-ik rovatot illetőleg „irodai és hivatali szükséglet” 751.567 frt (1872-ben 277,500) úgy ezen, mint átalában a többi minisztériumokra nézve kimondandónak véli a bizottság, hogy ezen rovatból kiválasztandó mindaz, ami személyes kiadásokat képez, mint például a dijnokok fizetései az átalányból és a dologi kiadásokból, és jövőre, úgymint a jelen költségvetésbe is külön állítandó be. Egyébiránt tekintve azt, hogy azon nevezetes szaporítás, mely e tételekre nézve javaslatba hozatik, részletesen biztos adatok nyomán ki nem mutatható, a bizottság megszavazta ugyan a fölemelést, de nem olyan mérvben, mint méltányozva volt, miután abból 51,567 frtot törült, és igy marad 700.000 frt. 7. rovat : „Hivatalos utazásokra” 16,714 frt, ebből 1714 frtot törült, marad mint múlt évben 15 ezer forint. 8. rovat: Épületek föntartására 100.00 frt törültetett 20,000 frt. 9. rovat: Szegények ügyében eljáró végrehajtók díjazására 5000 frt. Miután törvényen nem alapszik, a bizottság az egész rovatott törölte. 10. rovat: Előre nem látott kiadásokra: 20,000 frt, 5000 frt törléssel megszavaztatott 15,000 frt. Ezenkívül szegyes rovatokban már beleolvasztott határőrvidéki törvénykezési kiadásokat azokból kiválasztatni és „törvénykezési kiadások a határőrvidéken” e czim utolsó rovatául beigtattatni határozta a bizottság. A többi rovat változatlanul hagyatott. Czim: Királyi ügyészségek. Előirányozva van 2.702,852 frt (1872-ben 1.862,690.) A következő változtatásokkal szavazhatott meg: 5. rovat: Jutalmak és segélyek 19,160 frt, H60 frt levonásával 12.000 frtban szavaztatott meg. A 8 kerületi fogház fölállítására előirányzott összeg függőben hagyatott, mig a rendkívüli szükségletnek azon rovata, mely börtönök építéséről szól, tárgyalás alá kerül. Holnap 10 órakor folytatja tanácskozását a bizottság. A magyar delegáczió ülése. — Október 22-én. — Elnök : Majláth Antal gr. Jegyzők: Széll Kálmán, Zichy Ferr. Viktor gróf. A közös kormány részéről jelen vannak : Kulin E.,őck br., Mérey, Gaál, Holz get ban. Ülés kezdete d. u. 4 órakor. A múlt ülés jegyzőkönyve észrevétel nélkül hitelesíttetik. Mesonil Viktor báró beadja az 5-ös bizottság jelentését Éber Nándor indítványa tárgyában. A kiküldött bizottság véleménye oda terjed, hogy a közös ügyek tárgyalására nézve az eddigi eljárás továbbra is föntartassék. Szögyényi László előadja a bizottság kisebbségének véleményét, mely szerint az országos bizottság egy 21 tagból álló albizottságot küldjön ki mindig, mely a szükséghez képest albizottságokra oszolván, az egyes tárgyakra nézve egyes előadókat válasszon és azok által indokolt véleményes jelentését az országos bizottságnak bejelentse. Haynald Lajos dr. Becke volt közös pénzügyminiszter özvegyének kérvényét terjeszti be, nyugdíjaztatása tárgyában. A közös pénzügyminisztériumhoz utasittatik. Bujanovics Sándor bemutatja a hadügyi albizottság jelentését a közös hadügyminiszter ama pótelőterjesztése tárgyában, melyben a katonai papok és hivatalnokok számára az 1872. évre drágasági pótlék czimen 151,423 frt póthitel megszavazását kéri. Az albizottság el nem fogadását hozza javaslatba. Elfogadtatott az albizottság javaslata. A közös hadügyminiszter ama előterjesztéséről, melyben 1873 ra szekerészeti szerrakhelyek építésére 235.000 frtot kér, az albizottság megadja a kért összeget. Megszavaztatik. Ezután a hadügyi albizottság javasolja, hogy a beadott kérvények a közös hadügyminiszterhez utasíttassanak. Elfogadtatott: Prileszky Tádé benyújtja a 7-es bizottság jelentését a közös pénzügyminiszter költségvetésére nézve az ellentétes határozatokat illetőleg. ■— Elfogadtatik: Szegrényi László beadja ugyanazon bizottság jelentését a közös külügyminisztérium költségvetését illetőleg, mely jelentés szerint a magyar és német delegáczió megállapodásai közt nincs különbség. — Elfogadtatik. Az albizottság továbbá elfogadásra ajálja a német delegáczió ama határozatát, melyben felszólittatik a minisztérium : iparkodjék oda, hogy a kons. hivatalok bevételi szabályzata alkotmányos uton jöjjön létre. — Elfogadtatik. Ezután következik Lészay Lajos jelentése a tengerészeti költségvetésnél mutatkozó ellentétes határozatokat illetőleg. Tudomásul vétetik és elfogadtatik. Ülés vége 5 órakor. Kotz: Az osztrák delegáczió ülése. — Október 22-én. — Elnök Hopfen lovag, jegyzők Weigel és báró A kormány részéről jelen vannak: báró Kulin, báró Holzgethan, Pökh b. altengernagy, Szentgyörgyi udvari tanácsnok. Elnek jelenti, hogy a magyar delegáczióból beérkezett 6 határozat ki fog nyomatni s a delegáczió tagjai közt szétoszlatni. Napirenden volt a pénzügyi bizottság jelentése az 1870. évre szóló közös zárszámadásról. Olvasta dr. Brestel előadó. — A jelentés egyes tételei mind vita nélkül elfogadtattak, s a fölmentvény megadatott. A 10. czimnél előforduló s a hadi szekerészeti osztályra vonatkozó követelési túllépésre nézve (21,800 frt 57 kr) kijelentetett, hogy ugyan megadatik erre is a fölmentvény, de azon megjegyzéssel, hogy jövőben a hadügyminiszter lehetőleg óvakodjék ilyen a delegáczió jogaiba ütköző túllépésektől, minthogy azokra nem fog megadatni a fölmentvény. Ezután fölolvastatott a vámilletékekről szóló jelentés, s elhatároztatott, hogy a közös vámilletékek 15.550.000 frttal a közös budgetbe lesznek fölveendők. Dr. Demel előadó jelentést tett a budgetbizottság s a magyar delegáczió hetes bizottsága közt létrejött megállapodásokról, vonatkozólag a hadügyminiszteri valamint a kir. pénzügy- és külügyminiszteri költségvetéseknek a magyar delegáczió által már letárgyalt tételeire. E megállapodásokba a delegáczió szintén vita nélkül beleegyezett. Ezzel kimeríttetvén a mai ülés napirendé, elnök 1 óra után bezárta az ülést. Legközelebbi ülés holnap, szerdán 12 órakor. Napirend: a magyar delegáczió üzenetei a közös hadügyminisztérium költségvetése iránt. Az 1873. évi államköltségvetés. — A kereskedelmi minisztérium előirányzata. — A kereskedelmi minisztérium előirányzata az 1873. évre főbb tételeiben a következő: Rendes szükségletre előirányoztatott 10.917,021 frt, a múlt évben megszavaztatott 10.178,204 frt. A nyugdijak 1873-ra 123,055 frttal vannak előirányozva, mig 1872-ben tartózkodom kimondani, hogy vagy egyenes ellenségei a Deák-pártnak, s a deák-párti caimet illetéktelenül bitorolják, midőn annak érdekeit személyi hiúságoknak alárendelik, vagy oly fanatikusok akik az elfogultságtól megvakítva, készek meghiúsítani a Deák-párt térfoglalását inkább, hogysem ez ne általuk történjék. Erős ítélet, elismerem. De hogy alapos, ez a tények által bebizonyíttatott, és hogy én ezt kimondhassam, erre magamnak a jogot eljárásommal, úgy gondolom —■ megszereztem. Szilágyi Virgil: 100,607 frtig engedélyeztettek. A rendkívüli szükséglet 1873-ra 1.728,010 frt, a múlt évben 1.719,134 frt szavaztatott meg. A fedezet 1873-ra 9.430,161 frttal van előirányozva, mig 1872-ben 8.692,983 frt volt fölvéve. E főösszegek az egyes czimek közt következőleg oszlanak meg: Központi igazgatásra előirányoztatott 163,380 frt, ugyanazon összeg, mely a múlt évben megszavazva volt. Ipari és kereskedelmi czélok czimén 73-ra 39,400 frt irányoztatott elő, tehát 2100 frttal kevesebb, mint a múlt évben. Megjegyzendő, hogy az első tétel alatt: „Iparszaknevelés előmozdítására 10 ezer frt van előirányozva, tehát 4000 frttal több, mint a folyó évre. Az ipariskolák ügyében úgy a minisztériumnak, mint az országos iparegyesületnek ismételt fölhívásai, buzdításai, kísérletei s az e czélra eddig rendelkezésre állott anyagi gyámolítás nem voltak képesek a Budapesten létesített 6 előkészítő ipariskolánál egyéb eredményt előidézni. Oka ezen kedvezőtlen eredménynek elsősorban az iparososztálynak a szoktatás iránti kevés érdekeltsége, mely mint a tapasztalás elég sajnosan bizonyítja, a központból eredő fölhívások által élénkebbé nem tehető, s másrészt azon körülmény, hogy a közönség s az erre hivatott testületek az ipariskolákra való költekezéstől tartózkodván, minden erre vonatkozó intézkedést s gyámolitást a kormánytól várnak. Hogy az ország anyagi gyarapodását nehezítő eme körülményen segítve legyen, a kormány az 1871-ik év nyarán ez ügyben tartott enquéte-bizottmány határozatai alapján az ország különböző vidékein ipariskolákat szándékozik létesíteni, részint az állam segélyével, részint az illető városi közönségek és iparostársulatok hozzájárulásával. A hozzávetőleg tett számítás szerint ily iskolának fölállítása az első fölszereléssel mintegy 2000 frtot venne igénybe, melynek fele az állam által lenne fedezendő. Az előirányzott 10,000 frt tehát 10 ipariskola fölállításának 50%/o költségét fedezné. A gazdaság különböző ágainak emelésére 1873-ra 126,100 frttal van előirányozva a szükséglet, mely 13,700 frttal nagyobb a múlt évben megszavazott összegnél, de — tekintve az ország kiterjedését, a földmivelésnek nagy részben primitiv állapotát, s azon aránylag csekély tevékenységet, melyet e téren egyesek kifejtenek —■ még mindig csekély összeg, mely a gazdaság minden ágainál kísérletekre, példát nyújtó kezdeményezésekre, jutalmakra lenne, mint ez eddig is történt, fordítandó. E czim egyes tételeinek indokolásából kiemeljük a következő helyet: A földm. iskolát illető tétel után három szászföldi földmives iskola költségeire 3000 frt van előirányozva. Ezen tétel indokolása czéljából a következőket kell megjegyezni: Az erdélyi szász nemzeti egyetem az ottani lakosság közt a gazdasági szakismeretek terjedését lehetőleg hathatósan és erélyesen előmozdítani kívánván, már 1870-ben lépéseket tett, hogy a szászföldön kellő számú földmives-iskolák alapittassanak. E czélból már 1870-ben megnyitotta a beszterczei földmivesiskolát s 1871-ben a medgyesit és brassóit. Ezen három földmivelési iskola alapítási költségéhez a nemzeti szász egyetem 20.000 frt alapítási költséggel járult; ezenfelül az illető községek és törvényhatóságok külön áldozatokat hoztak. A jeles tanerőkkel felszerelt s kisebb gazdasággal ellátott földmives iskolák évi fentartásához a szász nemzeti egyetem további évi 10,000 forinttal s ezenfelül az illető községek ismét aránylagos költségösszegekkel járulnak. Önként értetik, hogy ezen költségek sem a földmivesiskolák teljes felszerelésére, sem azoknak kielégítő fentartására elegendők nem lehetnek. Ugyanazért a minisztérium méltányolva a szász nemzeti egyetem s az ottani lakosság valóban példaszerű áldozatkészséget, kötelességének tartotta már eddig is ezen intézeteket lehetőleg segélyezni. Miután azonban ezen segélyekre a költségvetésben mindeddig hitel nem foglaltatott, az eddig adott segély csak részleges s nem rendszeresített lehetett, miért is a minisztérium, hogy ezen segélyt állandóvá tegye, s hogy ekként ezen magán áldozatkészség által alapított iskolák föntartása biztosíttassék, az idei költségvetésben mind a három földmivesiskola évi segélyezése, illetőleg azok évi folyó költségeinek pótlása czéljából 3000 forint átalányt kér felvétetni, mely a szükséghez képest az illető bizottmányok s a szász nemzeti egyetem indokolt felterjesztései folytán fog időnként folyóvá tétetni. A gazdasági tanintézetek 1873. évi rendes szükséglete 233,520 frt, tehát az 1872 ikinél 40,435 frttal több. A rendes fedezet 1873-ra 64,040 frttal van előnyozva. A rendes szükségletnek ily tetemes szaporodása részint a már fönálló tanintézetek kiterjesztésének s felszerelésének, részint uj tanintézetek fölállitásának költségeiből ered. Mindkét irányban ezen uton való továbbhaladásra a minisztériumot bátorítja a sajtó útján mindig sűrűbben nyilvánuló átalános közvélemény és a minden évben hozzá érkező, részint megyék, nagyobb községek és városok részint testületek és gazdasági egyesületek által a szakintézetek felállítása érdekben beadott kérvények; bátorítják továbbá magában a képviselőházban ez irányban nyilvánult nézetek és óhajok, melyekkel nem csak a meglevő intézeteknek fentartása, hanem úgy felsőbb,mint msöbbrendű uj iskoláknak felállítása több ízben sürgettetett, sőt ilyenek felállítására a minisztérium egyes esetekben egyenesen utasíttatott is. Midőn ezen határozatok értelmében egyrészt a meglevő gazdasági intézeteknek újakkal való szaporítása által a közkívánalomnak megfelelni iparkodott a miniszter, másrészt köteleségének tartotta, hogy a meglévő tanintézetek felszerelését fokonként odafejlessze, hogy azok a tudomány követelte színvonalra emeltetvén, czéljuknak megfelelhessenek. Ezen felszerelések tökéletesítése szükséges főleg a taneszközök és gyűjtemények kiegészítése, czélszerű és tágabb épületek felállítása s az intézeti gazdaságnak a legjobb jövedelmi alapot biztosító czélszerü gépekkel s haszonállatokkal való ellátása körül. Ezen czél elérése kötelességévé van már az által is téve, mert a gazdasági intézetek hatáskörét nem csak abban véli fellelhetni, hogy azok évenként bizonyos számú növendéket tudománnyosan kiképezzenek, hanem abban is, hogy azok egyrészt az ott működő szakerők által a gazdasági értelmiség gyupontjaiként hassanak; másrészt pedig a példányszerűleg kezelt, a legjobb gépek és a legnemesebb állatokkal felszerelt gazdaságaik által nagyobb körben példát adólag lépjenek fel s igy az értelmiséget terjesztő missziójuknak minél tágabb tevékenységi kör teremtessék. Ezen czél elérése azonban több éven át jelentékeny összegek kiadását teszi szükségessé anélkül, hogy a jövedelem, melyet az ezen költségekkel eszközölt beruházások s felszerelések után bizton várhatunk, már ezen első években mutatkoznék, s ez is részben oka annak, hogy az előirányzott nagyobb kiadással szemben nem ugyanazon arányban várható már a jövő évben a jövedelem szaporodása. De még biztosság kedvéért a gazdasági tanintézetek jövedelmének előirányzata inkább csekélyebbnek vétetett fel, mert helyesebbnek tartja miniszter, ha az előirányzott összeget túlhaladja, (mint ez a múlt évben is történt), mintsem, hogy előre nem látható okok miatt tetemesen mögötte maradjon. Álladalmi lótenyészintézetek czimén 1873-ra 2.701,717 frt szükséglet irányoztatott elő, mig 1872-re 2.563,408 frt szavaztatott meg. Egybevetve ezen szükségletet a fedezettel, mely a lótenyésztési alap bevételével együtt a múlt évi 1.881,387 frthoz képest 1.983,754 frttal van előirányozva, s így 102,367 frttal kedvezőbb, a tulajdonképeni többlet 35,942 frt. Ezen összegekben foglaltatik az eddig a pénzügyminisztérium kezelése alatt állott, s egy Erdélyben alakítandó ménes elhelyezése czéljából átveendő fogarasi uradalom fedezete és szükséglete. — A czim egyes tételeinél a ménesbirtok-gazdaságok szükséglete az 1872-ki hitelhez képest 65,648 frttal szaporodott. Ellenben a fedezet 108,302 frttal növekedvén, az előirányzat kedvezőbb 42,054 frttal. A méneseknél a múlt évben engedélyezett hitelnek leszállítása abban leli magyarázatát, hogy a telepekhez adandó mének korábban osztatván be a telepekhez, kevesebb ideig élelmeztetnek a méneseknél, másrészt pedig, mivel az intézetek átvételekor elmaradtnak tapasztalt évjáratoknak fejlődésük érdekében rendelt bővebb etetése ,— a következetes tartás teljes keresztülvitele után jövőre már nem szükséges. A mintatelepeknél a tetemesen szaporodott szükségletet a debreczeni méntelepnek 1873. év julius 1-től leendő fölállítása okozza, mely telep építkezéseire a költség az 1872 ik évi költségvetésben rendkívüli czimen engedélyeztetett. Lótenyésztési jutalmakra az 1872-ik évre engedélyezett hitelnél nagyobb összeg van előirányozva, mivel az ezen utáni ösztönzés a hazai lótenyésztésre minden reménységet meghaladott jótékony befolyást kezd gyakorolni, s az érdekeltség a dijversenyre szembeötlőleg nagyobbodik, úgy annyira, hogy dacára a kellő siker iránti aggályoknak, az utóbbi két év alatt mindinkább népszerűvé váló dijosztás folytán, egyes vidékek tenyésztése meglepő örvendetes haladást tanúsított, s az intézmény föntartását az az iránt eddig közönnyel viseltető bizottmányok is ma már élénken sürgetik. A vesztegintézetek 1873-ik évi rendes szükséglete 43,690 frttal van előirányozva, mig a múlt évben e czimen 73,609 frt szavaztatott meg. De a megtakarítás részben csak látszólagos, amennyiben az 1872. évi költségvetésben a vesztegintézetek rendes szükséglete alatt előfordult némely tételek, részint a rendkívüli szükséglet, részint pedig a nyugdíjak közé soroltattak. A keleti marhavész elfojtására most is 35,000 forint vétetett föl az előirányzatba, mint 1872 ben. A pesti állatgyógyintézet szükséglete 1873-ra 40,595 frttal van előirányozva, s igy a többlet az 1872-ikihez képest 1,945 frt, mely összeg a fokonkinti szervezéssel kapcsolatban levő csekélyebb eltérésekből ered. Bányakapitányságok. E czimen engedélyeztetett 1872-ben 62,000 frt, előirányoztatik 1873-ra ismét 62,000 frt, de a midőn a fedezet 1872 ben 45,726 frttal volt előirányozva, s ennél fogva 16,274 frtnyi hiány mutatkozott, az 1873-ra előirányzott fedezet 70,707 frt, s igy az utóbbi a szükségletet 8,707 frttal felülmúlja. A bányailletékek, melyek a bányakapitányságok költségeinek fedezésére szolgálnak, 1868 óta évről évre szaporodtak, úgy hogy az 1872-iki e részbeni előiránzat az 1873. évre előirányzott jövedelemmel szemben 24,981 frtnyi többletet mutat. Ez utóbbi tetemes szaporodás, főleg a beszterczebányai, budai, oraviczai, szepes-iglói és zalathnai bányakerületekben szép haladást tanúsító bányaiparnak, de még inkább a Horvát Szlavonországban nagy lendületet nyert kőszénbányászatnak, s ebből kifolyólag a számos uj bányaadománynak s még számosabb szabad kutatásnak eredménye. A földtani intézet szükséglete 28,300 frt, a statisztikai hivatalé 56 870 frt, mindkét czimnél ugyanazon összeg, mely a múlt évben szavaztatott meg. A posta rendes szükséglete 1873-ra 5.191,100 frt, fedezete 5.286,000 frt. A kereskedelmi miniszternek e czimnél adott előterjesztéséből kiemeljük a következőket: A gyors és hellyel-közel bámulatos fejlődés, mely az újabb időbeli postaforgalomban — mondhatni — világszerte észlelhető és a legnagyobb erőmegfeszitésre kényszeritő az igazgatások valamennyiét, a legtöbb államban most már maga nyújtja — a bő jövedelemben — a folytonos javításra és tökéletesítésre megkívánt eszközöket. E részben mi sem teszünk kivételt, sőt némikép kedvezőbb helyzetben vagyunk másoknál. A magyar postaigazgatás eljárásának óvatosságáról tanúskodó, bár — mi tagadás benne — némileg intézményeink tökéletlen állapotát is illusztráló tapasztalás, hogy, míg másutt a postaintézetnek a modern igények színvonalára emelése rendszerint igen érzékeny, bár múló s utóbb ismét helyrehozott áldozatok árán esett meg, minálunk az átalakulás végbement, s illetőleg végbe megy anélkül, hogy a postajövedék bevételei és kiadásai közti arányban a javulás folytonossága lényegesebben megzavartatott volna. Lehető volt ez azáltal, hogy összes közgazdasági, forgalmi és kultúrai viszonyaink fejletlen volta mellett postaintézetünk sem állott soha egyszerre oly tömeges és oly rohamos igényekkel szemközt, mint másutt. De ha megkímélték e viszonyok attól, hogy egyszerre és készületlenül kelljen megbirkóznia a forgalom óriásával, azért meg kell vele küzdenie serdültében. Intézetünk belső szervezete, az üzletágakat tekintve, melyekre működése kiterjed, egy fokon áll a műveit Európa e részben legelőbbre haladt államaiéval ; működése azonban — kül- és belterjileg — még igen sok kivánni valót hagy, még igen sok javítást és fejlesztést igényel. A fönforgott kedvező viszonyok megkíméltek attól, hogy egyszerre tegyük meg a majdan hasznot hajtó tetemes beruházást, de nem kímélhetnek meg attól, hogy e beruházás egyátalán megtörténjék, hogy legalább a postajövedék saját növekedő bevételei fordíthassanak még néhány éven át az intézet tökéletesítésére, míg ez képessé válik, tulajdonképeni forgalmi czéljának teljesen megfelelni, s a mellett bizonyos határig állandóan számításba vehető jövedelmi forrást képezni az államra nézve. Miután az előadottakban átalános vonásokkal jellemeztük az intézkedéseinknél követett oekonómiai elvet, melyet a forgalom igényeivel való lépéstartás által gondolunk — legjobb esetben — kifejezhetni, álljon itt még néhány átalános észrevétel amaz intézkedések természetét illetőleg. A postaintézet működésének czélszerű volta leginkább három szempontból ítélhető meg. Egyik a postaösszeköttetési hálózat kiterjesztése, másik a műszaki szolgálat szabatosítása és egyszerűsítése, harmadik a posta használásáért fizetendő díjak szabályozása. A hálózat kiterjesztése, s ezzel együtt az összeköttetések szaporítása a forgalom élesztése egyik leghathatósabb eszközének bizonyul folyvást. Mindazonáltal a minisztérium oly óvatosan jár el ebbeli intézkedéseiben, hogy legroszabb esetben sem koczkáztat sokat. Ha új postahivatalokat állít föl, ez vagy azért történik, mert új vasútvonalak létesülése, vagy fönálló egyéb járatok czélszerűbb és összevágóbb szabályozása azt mulhatlanul megkívánja, vagy pedig teljesen igazoltatik a minden egyes esetben pontosan kipuhatolt adatok nyomán biztosan várható jövedelmezőség által. S ha nem tagadható is, hogy némelye az újon fölállított postahivataloknak darab ideig legalább a környékebeli régibb hivatalok rovására jövedelmez csak , viszont meg kell engedni, hogy az ily módon netalán fölmerülő áldozat aránytalanul csekély az illető vidékeknek ez által nyújtott jótéteményhez képest. A műszaki szolgálat javítására és egyszerűsítésére, valamint a felügyelet és számvevőségi ellenőrzés hathatósbá tételére irányzott egyéb intézkedésekről, a tálságig részletekbe bocsátkozás nélkül itt nem szólhatván, csak annyit jegyzek meg, hogy mióta a törvényhozás a központi igazgatás újjászervezésének jóváhagyása által lehetővé tette, hogy annak egyes tagjai az intézet bajaival tüzetesebben foglalkozzanak és a külföldi intézményeket behatóbban tanulmányozzák, a munka ez irányban komolyan megindult és szakadatlanul foly, csakhogy a feladat igen nagy kiterjedésű lévén, s a dolog természeténél fogva a változtatások körül bizonyos egymásutánt és szerves rendszert kellvén követni, az újjászervezés egész műve több évre oszlik el. Ami végül a posta használatáért követelt dijakat illeti, e részben utolsó jelentésem óta csak egy változás történt, s ez a nyomtatványok, árumustrák és mutatványok, szóval a keresztkötésű küldemények súlyegységének — a dij változatlanul maradása mellett — 2^/2 latról 3 latra, illetőleg 40 gramme-ról 50 gramme-ra emelése, s a belföldi, valamint a Németországgal és Svájczczal való forgalomban azonkívül nyomtatványoknak 15 laton fölül és egész 1 fontig 15 kr egységi ár melletti elszállítása. A távirda rendes szükséglete az 1873. évre 1.941.300 frt, fedezetül pedig 1.813,900 frt. Rév-és tengerparti egészségügy. E czimen engedélyeztetett 1872-ben 92,212 frt, jelenleg előirányoztatik 103,549 frt, többlet 11,337 frt. Az 1872-ki fedezet volt 18,800 frt. Az 1873-iki előirányzat 37,000 frt, a többlet tehát 18,200 frt, s e szerint az 1873-ik évi előirányzat az 1872-kinél kedvezőbb 6863 frttal. A pesti zálogház. Az 1872. szükséglet és fedezet volt 142,000 forint, az 1873. évi előirányzat 150,500 frt, a többlet tehát 7500 frt. Rendkívüli szükséglet. Ipari czélok. Az 1873 iki előirányzat 430 ezer írt, az 1872-ki hitel 30.000 frt, a többlet tehát 400.000 frt, mely a jövő évben megnyitandó bécsi világkiállítás költségeinek fedezésére szolgál. A gazdasági tanintézetek rendkívüli s szükséglete 376,710 forinttal van előirányozva, az álladalmi lótenyészintézeteké pedig 282,000 frttal, a veszteg intézeteknél épületek átalakítására 10,000 frt, a pesti állatgyógyintézetné 1201,600 frt, távirdai építkezésekre 191,000 forint, rév- és tegerparti egészségügyre 13,700 forint, a posta-és távirda ház építésére 250,000 frt. A hódmezővásárhelyi választás. — A „Reform” szerkesztőjéhez.— Pest, október 22. Tisztelt szerkesztő ur! Azon nap óta, melyen becses lapjában meg volt említve, hogy a hódmezővásárhelyi képviselőjelöltségtől visszaléptem — minden oldalról fölvilágosítást kérnek tőlem barátaim azon viszonyokra és okokra nézve, melyekből elhatározásom származott. Engedje t, szerkesztő úr, hogy becses lapjában adhassam meg azon fölvilágosítást, mely a fönforgó körülményeknél fogva meglehet, személyes barátaimon túl másokat is érdekelni fog. Nem akarom hosszasan fejtegetni azon okokat, melyek a nyáron Hódmezővásárhelyen Kossuth fölléptetését és megválasztatását előidézték. Hogy az ottani Deák-párt mostani korlátolt eszű vezetői voltak leginkább ennek okozói, ezt mindenki tudja Vásárhelyen. Két éven át mindent elkövettem, s törekvéseim sikertelenek nem voltak, hogy az ellenzék legtekintélyesebb intellektuális erőit az ellenzéktől elvonjam. Pártállásom megváltoztatása óta mégis az ottani úgynevezett Deák párt közlönyében, a „Hódmezővásárhely“-ben folytatták a legotrombább harczot ellenem s mindazok ellen, akikről észrevették, hogy merev ellenzéki álláspontot többé nem foglalnak. Ezen emberek a Deák-párt mostani vezetői, érezve semmiségöket, semmitől sem iszonyodtak oly mértékben mint attól hogy a régi, de nagyon kicsiny Deák párt és a régi ellenzék egy része egyesüljön, mert ez esetben a vezetés okvetlenül kiesik kezeikből s átmegy azokéba, akik erre eszöknél s műveltségöknél fogva hivatottak. A múlt országgyűlés berekesztése után az erők egyesülése az én jelöltségemben nyert volna határozott kifejezést. Hogy ez lehetetlenné tétessék, az úgynevezett Deák-párt mostani vezetői mindjárt az országgyűlés berekesztése után fölállították Kovács Ferencz úr jobboldali jelöltségét. — Erre a felelet barátaim visszavonulása s semlegessége, s a magára hagyott tömegből egy félmivelt néptribun által Kossuth jelöltségének fölállítása lett. — Kossuth 1200 szavazattal győzött Kovács Ferencz nem egészen 450 és a balközép 200-at valamivel meghaladó szavazataik ellenében. Ezen tény után egy pillanatig sem haboztam az előttem álló föladatra nézve. Tudtam, hogy Hódmezővásárhelyen a szélsőbbli törekvéseket a nép határozottan perhorreskálja, tudtam, hogy Kossuth megválasztatása nem elvi diadal, hanem tisztán személyi rokonszenv következménye volt. Óhajtanom kellett, hogy erről az országos pártok kebelében úgy mint a döntő körökben is meggyőződjenek. Mi által győződnek meg ? Az által, ha Kossuth után egy deák-párti választatik képviselőnek. — Barátaimat értesítettem, hogy kívánatuknak most engedni kész vagyok, a jelöltséget elfogadom. A működési terv az volt, — most az ütközet után erről nyíltan szólhatunk, — hogy a Kossuth megválasztásakor tömörült 1200 szavazatnyi szélsőbalt kell fölbontani s annak mérsékelt elemeit a fölvilágositás tisztán erkölcsi fegyvereivel el kell vonni a szélsőbal vezetőitől. — Az agitáczió ezen irányban megindult, s akik nem válogatva az eszközökben, különösen ellenem intézett szertelen személyi támadásaikkal mindenkép igyekeztek meghiúsítani törekvésünket, azok ismét a Kovács-pártnak, ezen állítólagos jobboldalnak korlátolt eszü s rövidlátó vezetői voltak. Törekvésünknek mindezek daczára meg volt azon sikere, hogy a szélsőbalból 050 szavazatot megnyertünk, míg Kovács pártja a mi tudomásunk szerint gyarapodni képes nem volt. Így állott a dolog, midőn a múlt hét elején Vásárhelyre utaztam. Ott a legalaposabb értesülést nyertem arról, hogy a szélsőbal nem egészen 600 emberből áll, a balközépnek van mintegy 250 szavazata, Kovács jobboldali pártja nem szaporodott, nem erősebb mint volt a nyáron, most sem éri el a 450-et, nekünk teljes hitelt érdemlő kimutatások szerint volt 650 biztos szavazatunk. Könnyű volt kiszámítani, hogy ha két jobboldali jelölt nem lesz, ez esetben a mi győzelmünk bizonyos; ellenkező esetben az első szavazásnál átalános többséget senki sem nyer, a másodiknál pedig a balközép egy része egyesül a szélsőballal s a küzdelem sorsát el fogja dönteni. Ily körülmények közt pártom részéről ajánlatot tettem a Kovács-pártnak, hogy ha Kovács Ferencz visszalép, ez esetben a győzelemre nézve az egész felelősséget magunkra vállaljuk. Biztos voltam, a rendelkezésemre állott adatok alapján egészen biztos lehettem, hogy Kovács visszalépése esetében az ő pártjából anélkül, hogy vezetőik intervencziójára szükség volna, mintegy 250 szavazni fog reám, s a balközép egy része nem szavaz. Én arra nem számítottam, hogy Kovács pártjának vezetői belássák annak fontosságát, amiről szó volt. Személyi rokon s ellenszenveken fölülemelkedve bebizonyítani egy győzelemmel, hogy a szélsőbal nyári diadala nem elvi diadal volt. Ennek fölfogásához sem politikai érzékük, sem politikai műveltségük nincs. Azt gondoltam azonban, hogy az illetékes befolyás érvényesíteni fogja magát kapacitálásukra. Ez nem történt. És a Kovács-párt vezetői vagy nem ismerve saját szavazataik számát, vagy szándékosan hamisítva a valót, azt állították s ezért jótállást vállaltak, hogy pártjuk hasonlíthatlanul erősebb, mint volt (a szavazás megmutatta, hogy nem), kijelentették tehát, hogy Kovács visszalépését semmi áron, semmi szín alatt sem engedik, nekik kilátásuk van magukat véve is a győzelemre, ha pedig én visszalépek, az én pártom egy részét magukhoz vonják s mind a kormánnyal, mind az országos Deák párttal szemben az erkölcsi felelősség egész súlyát elvállalják a győzelemre nézve. Írásos nyilatkozatot vettem e felöl, s én, aki előtt semmi személyes érdek nem volt, aki megszoktam mindig önzetlenül szolgálni az ügyet, melyhez csatlakozom, — egy pillanatig sem haboztam kijelenteni, hogy miután ők a felelősséget elvállalják, én visszalépek. Megtettem. A következés megmutatta, hogy a Kovács-párt vezetői bámulatos vakmerőséggel vetették koczkára az ügyet. Pártjuk a nyár dereka óta semmit sem szaporodott, s a szélsőbaltól általam már elvont 650 szavazatból a választás napjára semmit sem tudtak megnyerni. Amint a Kovács-párt vezetői tettek, úgy csak a tudatlan elbizakodás tehet, s én nem KÜLFÖLD. Pest, október 22. Bazaine tábornagyot a „Daily Telegraph” egyik levelezője meglátogatta fogságában, s e látogatásának részleteiről tudósította a nevezett lapot. Bazaine tábornok egészségi állapotában, mint a levelező megjegyzi, öt hónap óta semmi változás sem állott be, kivéve, hogy az 1870. évi augusztus 16 diki vionvillei csatában, egy gránátforgács által okozott sebe ez idő szerint újra jelentékeny fájdalmakat okoz a tábornagynak. Bazainet_ folytatja tovább a levelező — tekintve azt, hogy öt hónap óta azon kis, kerttel bíró házhoz van lánczolva, melyben lakik, igen jó kedélyállapotban találtam. Kinyilatkoztatta, hogy a felügyeletével megbízott őrség ellen semmi panasza sincsen, s hogy most is mindenki oly tiszteletteljesen bánik vele, mintha még mindig a rajnai hadsereg parancsnoka volna. Kérdeztem, vajjon nem aggódik-e perének kimenetele miatt Bazaine válaszolta, hogy mi őt magát illeti, egy cseppet sem fél, de tart attól, hogy védelme miatt kénytelen lesz mások képtelenségét, engedetlenségét, erélyhiányát, s az átalános kislelkűséget fölfedni. — Konstatálta, hogy eddig még soha sem közölték vele, minő váddal terhelve állítják törvényszék elé. Fölemlítettem neki a radikális sajtóban ismételten fölmerült azon állítást , hogy metzi parancsnokságának ideje alatt, több ízben találkozott Frigyes Károly herczeggel, s más német tábornokokkal. Bazaine kedélyesen nevetett e felett, s így válaszolt : „Nos, kedves ur, ön, ki katona volt, lehetőnek tartja ön, hogy egy tiszt, ki nagyobb hadsereg felett pararancsnokol, mint az volt, mely Krímben gyűlt össze, valamely ostromzárolt városból ki- és belopózhassék, mint valami ágról szakadt, ki burgonyát akar lopni? Az ily tiszt nincs-e egy tuczat, vagy több törzskari tiszt, hadsegéd, stb. ellenőrködése alatt ? ... A herczeggel természetesen volt írásbeli összeköttetésem; ezt kénytelen voltam tenni, hogy az átadás feltételeit szabályozzam, de soha sem láttam a herczeget, sem nem beszéltem vele, mindaddig, míg foglyává lettem. Vádolnak, hogy Metzből nem intéztettem hatalmasabb kirohanásokat. Hallgassa.“ Erre a tábornagy több, a metzi hadsereg tiszteiből származó sürgönyt olvasott fel, mely sürgönyök világosan bizonyítják, hogy azon csüggedtség, melyről a tábornagy szólott, már auguszt. 16-án nagy mérvben létezett, s pedig a tábornagy közvetlen környezetében. „Több, mint egy okból — mond tovább — teljesen képtelenek voltunk egy európai háborúra, különösen pedig oly hadsereggel szemben, melynek első rangú tüzérsége volt, s melyben mindenki ellenmondás nélkül engedelmeskedett elöljárójának, a közkatonától fogva, ki azt tette, mit káplárra parancsolt, egész az osztálytábornokig, ki hadtestparancsnokának rendeletét betű szerint végrehajtotta.* Bazaine szilárdan hinni látszik, hogy nem politikai, hanem katonai bűn miatt fogják felelősségre vonni, s az ellene intézendő ily vádra akként fog válaszolni, mint válaszolna a mesterember, ki bizonyos munkát, ama munka készítésére alkalmatlan szerszámai miatt nem teljesíthetett. Pisát f. hó 17-kén nagy veszély fenyegette. Mint a „Gazetta ditalia”-nak írják a nevezett városból, az Arno földagadt hullámai áttörték a vára felőli uj töltést, s azon mintegy ötven méter hosszúságú rést ütöttek. Hogy a város nagy részét el nem öntötte az ár, csak azon körülménynek köszönhető, hogy az új töltésen benyomuló hullámokat a régi töltés, mely az áttörési pontnál ép volt, képes volt föltartóztatni. A közvetlen veszély pillanatában a város leirhatlan zavar színhelyévé lett. A boltokat és egyéb üzleteket mind bezárták, a nép, különösen a nők sivalkodva futottak föl s alá az utczákon. Az idegenek pedig, kik Pisát téli lakhelyük gyanánt választották, a vendéglősök nagy szomorúságára hátat fordítottak a különben kellemes olasz városnak. A veszély még most sem múlt el, s csak az Arno, s az esőzések szeszélyétől függ a pisaiak sorsa. Flórenczet szintén több napon át veszély fenyegette, melynek lungarnoi éjjel nappal tömve voltak, a múlt héten az aggódó lakossággal, mely az Arno árjának félelmes növekvését tehetetlen szorongással szemlélte. A közlekedési miniszternek és mérnökeinek van mit hallani a sajtótól és a municzipiumoktól, az Arno szabályozása miatt. Az abyssiniai király, mint szintén a „Gazetta d’Italia”-nak biztosra írják, az európai udvarokhoz, az egyptusi expediczió miatt, intervenczióért fordult. E czélra Birkám ezeredes Angliába küldetett, s más megbízottak Bécsbe, Berlinbe és Pétervárra indultak. Hogy e küldöttek üres zsebbel s még üresebb ígéretekkel fognak visszatérni távoli hazájukba, előre is meg lehet jósolni. KÜLÖNFÉLÉK. Pest, október 22. [Hivatal 08.] Szenta Gyula a lippai m. Iti. jószágigazgatóság kerületébe a lugosi erdőhivatalhoz anyagszámvivőnek neveztetett ki. Kiveztették továbbá Timcsát Ferencz III. osztályú számtisztté, Lenhossek Adolf miniszteri segédmérnökökké, Seiden János és Mihálovics Antal II. osztálya kir. mérnökké. — Thali Emil r. kir. vasutépitészeti főfelügyelőségi mérnök a vasúti és hajózási m. kir. főfelügyelőséghez biztossá neveztetett ki. [Kitüntetés.] Ő felsége Bampel Ferencz Pozsega megyebeli nyugalmazott járási sebésznek, e minőségben tett sikeres szolgálatai elismeréséül az arany érdemkeresztet adományozta. [Szentesitett törvényesikk.] A hivatalos lap legutóbbi száma közli az „osztrák-magyar Lloyd” gőzhajózási vállalattal a tengeri postaszolgálat ellátása iránt kötött szerződésról szóló és ő felsége által szentesített törvényczikk folytatását és végét. [Ő felsége] e hó 22-én délben Kis-Bérre utazott az ottani ménes megtekintésére. [Magas gratuláczió.] Az „Ung. Lloyd“ mai számának berlini levelében következő érdekes közleményt találunk: „A legjobb forrásból értesülünk, — Írja levelező — hogy ő felsége a német császár Badenből Pfusterschmied ügyvivő ur által Andrásy grófnak (a delegáczióban aratott) sikereihez s azon bravourhoz, mmllyel ügyét védelmezte, szerencsét tivánt.*