Reform, 1872. október (4. évfolyam, 269-299. szám)

1872-10-19 / 287. szám

287. szám. Előfizetési föltételek : Vidékre postán­ vagy helyben híWEhosa hordva és» érre Pél érre 20 frt—kr. 10­0 — . Negyed évre . 5 frt—kr. Egy hóra . 1 , 80 . Hirdetmények dija: lO-huMiibos Detitsor egyszeri hirdetésnél A nyílttéri petitsor.................................. Bélyegdij külön........................................ Szombat, október 19. IbT2. 8 kr. 2B „ 30 „ REFORM m. évi folyam. Szerkesztési Iroda: n«IT:^ro«, TAroBh.fiB­W» 8. ax. X. udvarg X. E lap sseiluiui részét illeté minden köitemény a sierkoastOséghez Intésotthó. Hérmentetlen levelek csak ismert késektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ráth Mór közfir kereskedésében, rén^I­ixlakáKtér S- >i. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás közöli­­ panaszok, hirdetmény) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Előfizetési fölhivás a REFORM politikai és közgazdasági napilapra. Folyó óvi október—deczemberre 5 frt, — október—novemberre 3 frt 60 kr,, - - októ­berre 1 frt 80 kr. Minden negyedéves uj előfizető a B0z Dickens „Barnaby Rudge“ cziműi 3 kö­tetes kitűnő regényre, melynek bolti ára különben 5 frt — igényt tarthat. Az előfizeté­<e ii összegek beküldésére legczélszerűbb a postai utal­­ványlapokat használni. A „REFORM“ kiadóhivatala, Ráth Mór könyvkereskedésében Pesten, háznégyszög. 99 A pesti népszínházra A „Reform“ szerkesztőségében eddigelé begyült............................... 6957 frt 72 kr. és 2 db. cs. és kir. arany. Újabban aláíratott: Czegléd városában az al­ispánság közvetítésével . .599 frt 50 kr. A „Magyarország s a Nagyvi­lág“ utján .... . . 1 frt — Összesen . . 7558 frt 22 kr. és 2 db. cs. és kir. arany. Az uj aláírás részletezése ujdonsági rovatunk­ban foglaltatik. Pest, október 18. A fővárosok rendezése, a határőrvidék visszakeblezése, a magyar bankakta megalko­tása, néhány elmaradt vasúttörvény stb.; mind­ezek oly ügyek, melyek mint kormányelőter­jesztések még a folyó évben a budgettárgya­­lással párhuzamosan fognak a képviselőházban tárgy­altatni. Ezen törvényjavaslatok, mint té­nyek fognak bizonyítani a kormány és a Deák­párt mellett a gondolkozás h­ijából s könnyel­műségből inkább, mintsem próbák s tények alapján hangoztatott üres vádak ellen. Ha az ellenzék — mint egy helybeli német lap írja, — úgy készül ismét az ország termébe lépni, hogy folytatja azon személyeskedő hetvenke­­dést, melynek nincs más czélja, se más esz­méje a politikában, mint megbuktatni a Lónyay-kabinetet, mi Tisza Kálmánnak és udvarának idiosznkrácziájává lett : akkor a Lónyay-kabinet bizonyára nem azzal fogja igazolni létjogát, hogy a balpárti inszolenczia ellen magát védelmezi, hanem oda fog lépni a párt elé, beterjeszti a gyakorlati törvényjavas­latokat, melyek alapján reorganizálni kívánja a közigazgatást a fővárosban, a határszélen, a királyföldön, reformálni az igazságszolgáltatást a bűnügyekben, szabályozni a forgalmat a bankban és a közlekedést a vasútrendszerben, s ha a Deák-párt helyeselni fogja ezen politi­kát, mely cselekszik, alkot és gyarapít, akkor a pártnak lesz kötelessége az ellenzék idő-és tisztességvesztegető politikája ellen támogatni a kormányt s a parlamentet megvédvén a libertinizmus kicsapongásaitól, biztosítani jö­vőre haladásunkat a törvényhozás és kormány­zás terén. Nem mondjuk mi ezzel azt, hogy a Deák­párt helyeselni tartozik mindent, mit a kor­mány tervez vagy cselekszik, hanem mondjuk azt, hogy ha terveit előlegesen megbírálta, ha javaslatain saját belátása szerint javított, ha akc­ióját eleve jóváhagyta , akkor a házban a párt felelős saját kormányának politikájáért, a­mel­lyel szolidaritásban áll, s nem a mi­niszterek, mint vezérkar kötelesek kiállani a küzdelem első sorába, hanem a vitát vezesse a párt, a miniszterek tiszte lévén fölvilágosítá­­sokkal szolgálni, kivételesen fontos körülmé­nyek közt beszélni, inkább pedig — ha nem az illető miniszter ressortjáról van szó — a hivatalában maradni és az adminisztráczió után látni. A pártnak kötelessége a vitatkozás, a kormányé a kormányzat; ha mi váltig csak dikcziót követelünk a miniszterektől, úgy nem követelhetünk méltányosan akcziót is, mert két urnak szolgálni egyszerre nem lehet. A képviselő urak függetlenségének senki se nagyobb barátja, mint mi vagyunk, soha mint lap mamelukok lenni nem tudtunk, soha ezt képviselőnek nem ajánlottuk , de a függet­lenséggel összefér s a pártokra való oszlásnak természetéből folyik, hogy tagjai azon pártnak, mely mint többség, egy országot kormányoz, szándékaikat és kifogásaikat nyílt lojalitással tudassák előbb a párttal és a kormán­nyal, s ne vigyék a zavart, a visszavonást a házba. Nyiltszivüségök helyesen alkalmazva az ügynek hasznát és a párt erkölcsi erejét emeli, h­a pedig meggondolatlanul csapong, a pártot demoralizálja, az ügyet, veszélyezteti s az ürü­gyeken tengő oppozicziót erősbiti. Jó lesz az uj parlamenti többségnek eze­ket szem előtt tartani a szüreti szünet utáni magatartásában is, mert az ellenzék minden­féle fogással fog iparkodni a Deák-párt egy­ségét megbontani, nem azért, hogy építsen, hanem azért, hogy romboljon. A törvényjavaslatok közül, melyek elő­terjesztetni fognak, rögtön meg fog indulni a lic­itáczió. Tóth Vilmos a fővárosi rendezés­sel lép elő. Tóth Vilmost tetszik az ellenzék­nek ki nem állítatni, szeretik őt szidni s javas­latára rá fognak hezitálni. A bankügyben és az őrvidék visszaszerzésében Lónyay részes; Lónyayt gyűlölik, tehát gáncsoskodni fognak és többet követelni, s nem kimélendik a go­rombaságot sem. A vasúti tervekben és a budgetben Kerkapolynak jut a legtöbb fele­lősség, a pénzügyminisztertől félnek s reá ha­­ragusznak is, fognak hát nem csak kritizálni és diskuteálni, hanem épen őt iparkodni fog­nak népszerűtlenné tenni, s a párt bizalmát benne megingatni. Hisz már ő is „épített házat.“ A­mit mi itt írunk, azt a balpártiak be­szélik, vele előre fenyegetnek, s h­a jobban meg nem gondolják a dolgot, vagy a Deák­párt erkölcsi fölénye és bátor kiállása útjukat nem állja, Tiszáék, Simonyiék e szép szándé­kaikat ki is viszik, s újabb botrányokba fu­­lasztják a törvényhozó testületet. Ezért a Deák-párt legyen éber és legyen tapintatos. Ne engedje c­áoszba dönteni Ma­gyarországot senki által és senki kedvéért. Kormánya iránt legyen szigorú, de igazságos, ha miben másként vélekedik a párt, mint a kormány, az elhatározás joga a pártnál van, mely bizalmát a kabinettől megvonhatja akkor, a­mikor neki tetszik, akkor a­mikor erre alapos oka van , de kormányát magára hagyni, — mint a fölirati vitában tévé — s puszta helyesléssel és szavazással támogatni, ez a Deák-párthoz, ez semmiféle többséghez nem méltó magatartás. Százszor elmondtuk : jobb szeretnénk mi természetes, elvi pártokat, mint mesterséges közjogi pártokat, de nem áll hatalmunkban erről az ellenzéket kapac­itálni. Tisza Kálmán romok közé akar temetkezni, a­mint utolsó beszédében mondá, el akar törni mint a kard, kiáltá Debreczenben. Legyen az ő aka­rata szerint. Ily viszonyok között, ily ellenfél­lel szemben, a Deák-pártra a hazának szük­sége van s a bon java ellen vétkezik, a ki so­rait megbontja. — Az egyetemi enquéte tegnap este tartott tanácskozásában a t­anszab­adság kérdése vitat­­tatott meg, melyet nem úgy kell érteni, hogy fölsza­badulás a tanulás alól, minél fogva csak bizonyos korlátok közt léptetendő életbe. A tanárok feladata — a tanácskozás megállapodása szerint —nem az, hogy tárgyát teljesen kimerítse, hanem első­sorban az, hogy azt behatón tárgyalja s tanítványait a tanítás és a gondolkozás módszerébe avassa be. Kívánatos­nak találtatott továbbá a rendes tanárok tanórái szá­mának meghatározása. A kötelező tantárgyak kisza­básának r­endszere elfogadtatott, nem különben az iskolázási idő meghatározása az egész kurzusokra nézve. Kívánatosnak mondatott a tanító s tanítvány közti szorosabb viszony, melynek módjai lennének az évi viz­sgák, a katalógustartás és olvasás val­a,­mint az u. n. kolloquiumok. A tan­díjak megtar­tása egyhangúlag kimondatott.­­ A horvát országgyű­l3 legközelebbi ülé­sezése, mint tudva van, I. évi november hó 3 ra volt kitűzve. Mint zágrábi tudósítónk írja, a horvát fővá­rosban Ilire jár, hogy az országgyűlés összeülése nem várható a jövő évi márczius előtt, minthogy az orszá­gos küldöttségek csak most készülnek munkához látni, holott az elejbek terjesztett anyag oly nagy terjedelmű, hogy alig győzhetik meg jó részét a jövő tavaszig. Nekünk sem a hit, sem indokolása nem tet­szik elfogadhatónak. A horvát országgyűlésre a 68-ki kiegyezésen kívül is vár munka s az országos küldött­ségek tanácskozása semmi törvényt fel nem függeszt. Némi valószinüséget azonban ad a bírnék az a kö­rülmény, hogy egy szerencsés kiegyezés nélkül oly arányban állanaka a horvát gyűlésen egymással szem­ben a pártok, mely arányok mellett nyugodt, tárgy­­lagos és üdvös eredményű tanácskozások szinte a le­hetetlenségek közé tartoznak. Halmak alapján dolgoztatik most át a régi törvény­­javaslat. Kérdjük már most, mi czélja volna a népgyű­­lésnek? Mi fölött tanácskoznék most ? Vagy a régi állásponthoz r­agaszkodnék s akkor fölösleges, vagy új, azoktól eltérő határozatokat hozna s akkor csak zavart okozna. Mi tehát a kérdés jelen stádiumában a népi ülést egyátalán nem ítéljük megtartandónak. Ezzel nem azt mondjuk, hogy a m város lakos­sága ne nyilvánítsa bírálatát és kívánságait a rende­zési törvényjavaslatra vonatkozólag. Oly közügy ez, a­mely igenis érdemes a közérdeklődésre. Hanem várjon a polgárs­ág ítéletével addig, mig tudva lesz a kormány szándéka, mely a miben jő és a miben hi­bás, a polgárságot pártkülönbség nélkül érdekli s följogosítja arra, hogy kívánságainak kifejezést ad­jon. Nézetünk szerint csak igy lehet czélszerüen és gyakorlatilag eljárni, ok és tárgyi tudomás nélkül népgyülésezni ellenben hübele Balázs politika volna. Az 5. czim : er­dél­yi katonai kórházak bérleteire 38,000 frt (1872-ben ugyanannyi) válto­zatlanul az előirányzat szerint fogadtattak el. 6. czim : előfogati p­ót­lék 71. és 72. évre 34,724 frt volt az előirányzat. Miután a múltból fen­­álló követelés, megadatik azon kijelentéssel, hogy e pótlékok jövőre föl nem lesznek véve a költségvetésbe és mint nem ide tartozók és közös természetűek a kö­zös hadsereg költségvetésébe vétessenek föl. A bizottság vasárnap d. e. 10 órakor folytatja tárgyalásait. A honvédelmi költségvetés befejezte után az igazságügyminiszteré fog fölvétetni. A Pest város baloldali polgárai köztudo­más szerint gyűlést tartottak, a­melyben, vonatkozás­sal a fővárosok rendezésének kérdésére egy népgyű­­lés megtartását határozták, egy idáig még nem kije­lölt napra, a­mely népgyülésen a polgárság pártkü­lönbség nélkül nyilatkozzék, hogy mint kívánja Buda­ Pestet szervezve látni. Az intenczió nem tenni pártkérdéssé a fontos közérdeket helyes, de a vá­lasztott mód egy népgyülést tartani e tárgyban leg­alább is elhamarkodott és indokolatlan. Indokolatlan azért, mert ma senki nem tudja, milyen fog lenni a kormány előterjesztése, minekutána a régi tervezet tetemesen módosíttatott s ma a törvényelőkészítő bi­zottságnál van átdolgozás végett, azután pedig még a Deák párt kritikája alá fog bocsáttatni. Nincs tehát objektum, a­mely fölött vitatkozni lehetne, nincs mit kifogásolni. A­mi pedig a város közóhajtását illeti ez ügyben, az már régen ismeretes, mert múlt február­ban a polgárság már tanácskozott e kérdés fölött szemben az akkori törvényjavaslattal és határozatokat is hozott. A város részéről ki is dolgoztatott egy egész terv, törvényjavaslat alakjában, az elfogadta­tott s a kormánynak benyujtatott, a fölmerült ne­hézségek a kormánynyal küldöttségileg tudattak, szóval a városi képviselet és polgár­ság kívánalmai kifejeztettek és határozatba mentek. Épen ezen kívü­­ l pénzügyi bizottságból. — Október 18. A budget tárgyalása. — A pénzügyi bizottság tegnap d. u. 6 órakor tar­tott ülésében folytatta a honvédelmi minisztérium költ­ségvetésének tárgyalásái. Következik : Csapatok czim alatt előirányozva van 6.461,733 frt, (72-ben volt 5.922,614 frt.) A bizottság a részletezést tételről tételre átvizs­gálta és abban a következő változtatásokat és törlé­seket tette — törültettek : Állandó állomány: I. D­a­n­d­á­r 0­k. 20 főhadnagy kezelőtiszt 17,135 frt, 20 törzsőrmester 9,421 frt 20 kr., 20 szakaszve­zető 3,346 frt 69 kr., 20 közhonvéd (küldöncz) 2,3­24 frt 69 kr. Lovasság: 3 dandárparancsnok, lovas ezredes 12,538 frt 5 kr., 3 lovas főhadnagy segédtiszt 3,722 frt 79 kr., 3 szakaszvezető 512 frt 74 kr., 3 közhon­­véd (küldöncz) 359 frt 44 kr., 6 tiszti szolga 697 frt 41 kr. Szabadságolt állomány. 1.Dandárőrc Lovasság. 6 lovas főhadn. parancsőrtiszt 474 frt 54 kr., 3 gyalog főhadn. élel­mezési tiszt 210 frt 66 kr., 3 ezredorvos százados 330 frt 66 kr., 3 törzsőrmester 74 frt 25 kr., 3 törzstrom­bitás 44 frt 2 kr., 36 szekerész 490 frt 53 kr, 12 tiszti szolga 53 frt 50 kr. 1873-ik évi szaporítás 4 lovasosztály és 18 századdal a törzsnél: 4 alezredes 872 frt 72 kr., 5 őrnagy 915 frt­ 90 kr., 4 lovas főhadnagy, segéd és parancsőrtiszt 316 frt 36 kr., 4 gyalog főhadnagy, élelmezési tiszt 280 frt 88 kr., 4 gyalog főhadnagy, kezelő tiszt 280 frt 88 kr., 4 főorvos 280 frt 88 kr., 4 állatorvos 195 frt 40 kr., 4 törzsőrmester 74 frt 93 kr., 4 törzstrombitás 58 frt 70 kr., 4 törzsszakaszvezető 26 frt 22 kr., 28 sze­kerész 321 frt 32 kr., 29 tiszti szolga 129 frt 29 kr. A minisztérium, mint ez utóbbi pont mutatja, 18 honvédlovas szabadságolt állományú század fölál­­lítását szervezi, melynek költsége mintegy 600 ezer frtot tesz ki. A bizottság, tekintve, hogy a jelen év pénzügyi helyzete nem olyan, mely ily nagymérvű ki­adást engedne, kivált miután annak sürgető szüksége fen nem forog, a honvédlovasság szaporításának kér­dését elhalasztandónak véli, s e tételeknek a költség­­vetésből törültetését határozta. Az élelmezést illetőleg, miután a bizottság úgy találta, hogy az árak egy kissé drágák, és egy honvéd kenyérrészlete évenkint körülbelül 33 írtba, míg a közös hadseregnél 8 frttal olcsóbb, mintegy 25 írtba kerül, a minisztériumot uj számítás, s ennek folytán uj előterjesztés benyújtására utasitá. Ruházat és fölszerelés rovatából a fön­­tebbi törlés folytán leszámitandók leszámittatnak. Betegápolási költségek: össz. 83,045 frt 50 krban megszavaztattak (1872-ben 87,678 frt). 5 pótlovazás 185,141 frt 10 kr. (1871 ben 164,666 frt.) Nyugdijakra megszavaztatott 30,000 forint (1872 ben 1­5,900 frt.) Ezután a rendkívüli szükséglet véte­tett föl. Az 1. czimből, ruházat, felszerelés és fegyverzet 25.000 gyalog és 2000 lovas emberre 2.670,000 forint, (1872-ben 2.160,000 frt,) miután a 18 lovasszázad föl­állítása nem fogadtatott el, 2401,000 frt törültetett. A 2. czim : 1 ó b­e­s­z­er­zés a 18 uj századhoz ugyanezen okból egészen törültetett; előirányozva van 132,419 frt. A 3. czim : járművek és lószerszá­mok beszerzésére 84,000 frt (1872 ben volt 92,000 frt.) A 4. czim : alapítványok 9000 frt, (1872- ben ugyanennyi); és A magyar delegáczió ülése. ^— Október 18-án. — Elnök: M­a­j­l­á­t­h Antal gr. Jegyzők: Széll Kálmán, Zichy Ferraris Viktor. A közös kormáy részéről jelen vannak: Andrásy Gyula gr., Kuhn br., Holzgethan, Benedek Sándor, br. P­ö­c­k, G­a­a­l Jenő sorhajó hadnagy, Orczy Béla br. Elés kezdete d. e. 10 órakor. A múlt ülés jegyzőkönyve észrevétel nélkül hi­telesíttetik. Perczel Béla benyújtja több cs. kir. nyugal­mazott tiszt azon kérését, hogy az életbe léptetendő nyugdíj­szabályzat kedvezményei a már nyugdíjazott tisztekre is kiterjesztessenek. A hadügyi albizottsághoz utasíttatik. Elnök: Most következik a szavazás az Éber Nándor indítványa értelmében kiküldendő 5-ös bizott­ságra, továbbá a két delegáczió közt a végkiegyezke­­dést létesítő 7-es bizottságra. Következik a szavazás. Szavazás után Széll Kálmán jegyző olvassa a közös hadügyminisztérium átiratát a közös hadse­regbeli papság és hivatalnokok drágasági pótlékaira engedélyezendő póthttel valamint a szekerészeti lak­­helyek építésére engedélyezendő póthitel tárgyában. Ki fog adatni a hadügyi albizottságnak. Következik névszerinti szavazás a tengerészeti költségvetésből függőben maradt kérdés felett. Elnök: A kérdés a következő: kívánja-e a t. országos bizottság az „Erzherzog Karl” nevű hajó épí­tésére megkivántató összeg első részletét 778.730 írt­ban megszavazni, igen vagy nem ? Igennel szavaztak: Almássy György gr., Andrásy Aladár gr., Bittó Kálmán, Csotta János, Erdődy Sándor gr., Haynald Lajos érsek, Karácsonyi Guidó gr., Károlyi György gr., Kemény Gábor br., Kisnyavi Mirkó, Kiss Miklós, Lészay Lajos, Mesz­­nil Viktor br., Sz­áry Antal gr., Szécsen Antal gr., Sennyey Pál br., Vass Samu gr., Zichy Ferencz gr., Zichy Nándor gr., Zichy Viktor gr., Dőry Lajos, br., Gyürki Ábrahám gr., Barcsai Ákos, H­unyady Pál gr. N­e­m­m­el szavaztak : Beöthy Ákos, Bujano­­vics Sándor, Éber Nándor, Faik Miksa, Halassy Gyula, Házmán Ferencz, Hodosay Imre, Horváth Boldizsár, Horváth Lajos, Keglevich István gr., Lónyay János, Miskatovics József, Paczolay János, Péchy Manó gr., Perczel Béla, Podmanitzky Frigyes, br., Prileszky Tádé, Pulszky Ágost, Rudics József, br., Szapáry Gyula gr., Széll Kálmán, Szeniczey Ödön, Szögyényi László, Ürményi Miksa, Vay Lajos br., Wodiáner Albert br., Wahrmann Mór, Zsedényi Ede. Távol levők: Jakics Antal, Inkey Nándor, Kálnoky Pál gr., Károlyi Sándor gr., Keglevich Béla gr., Petrovay Ákos. Széll Kálmán jegyző: (Szavazás után) Nemmel szvazott 28, igennel szavazott 23, tehát absolut szótöbbség nincs. Zscll3­^ Nándor gróf indítványozza, hogy vala­hányszor valamely kérdés az első szavazás alkalmá­val el nem döntetett, a második szavazás az illető költségvetés tárgyalásának utolsó napjára halasztas­­sék. (Helyeslés.) Mesznil Viktor be nem pártolja ez indítványt,mert ha az elfogadtatik, odajutunk, hogy azok, kik az első szavazásnál jelen nem voltak, fölmentve érzik magu­kat a megjelenés alól a tárgyalás utolsó napjáig. (De­rültség.) Házmán Ferencz azt gondolja, hogy e tárgyat többé szavazásra nem kell bocsátani. Széch­en Antal gr., miután egy részről semmi gyakorlati tekintet nem teszi kívánatossá ezen kér­désnek a jövő ülésben való ismételt fölvételét, és másrészről, miután az ügyrend egyszerű logikai ma­gyarázata a mellett szól, hogy a kérdés eldöntöttnek tekintendő, indítványozza, hogy folytatván a tanács­kozást, a szavazásra ne térjünk többé vissza, illető­leg a szavazást fölfüggesztettnek ne tekintsük. (He­lyeslés.) A „REFOEM“ TÁN­CZÁJA. Magyar tudományos akadémia. __A nyelvtudományi osztály rendkívüli ülése október 17-én. H­un­fa­lV­y Pál r. t. „a davida nyelvekről.“ — Szarvas Gábor 1. t. : a göcseji s ormánysági táj­szól­ásokról. — Fo­lyó ügyek. — Az akadémia nyelvtudományi osztálya ma rend­­kívüli ülést tartott a czélból, hogy két elhalaszthatlan kérdést mielőbb megoldhasson. E kérdéseket, melyek tulajdonképen a „folyó ügyeket“ képezték, és azért előrebocsátjuk. Az osztály ugyanis elhatározta, a B­á­­l­i­n­t Gábor keleti utazó által kért segélyezési összeg reá eső 800 rubelnyi részletének fedezésére az or­szágos alaphoz folyamodni, s igy a fiatal utazó tovább folytathatandia utazását, melynek költsége másik felét az ép oly nemes keblű mint bőkezű F­o­­gara­ssy János ígérkezett megtéríteni. A másik ügy, mely iránt az osztály ma határo­zatot hozott, a B­e­ss­en­y­e­y ünnepély ügye volt. Tudvalevő, hogy akadémiánk elhatározta, miszerint irodalmunk újjászületésének századik évfordulóját, ■— mely ez évre esik — méltón meg fogja ünnepelni, s méltón megünneplendi azon férfiú emlékezetét, ki­nek nevéhez a múlt századi fontos irodalmi mozgalom oly kiváló módon van kapcsolva, Bessenyey Györgyét, a magyar királyi testőrsereg e volt leglelkesebb tag­jáét. Minthogy az ünnepély, mely ez év első felére volt tervezve, minden érdeket igénybe vett ország­gyűlési választások miatt nem igen tartathatott meg, az osztály elhatározta, hogy 1. évi deczember 15-kén, vasárnapon, rendezendi az ünnepélyt az akadémia díszteremében. Egyszersmind föl fog szólittatni iro­dalmi kincstárőrünk Toldy Ferencz — ki különben máris késznek nyilatkozott e tiszt átvételére,­­ hogy Bessenyeyről a nap fontosságához mért emlékbeszédet tartson, nem kevésbé Szász Károly egy alkalmi köl­temény készítésére. Visszatérünk most az ülésen tartott értekezé­sekre. Hunfa­l­vy Pál rendes tag a dravida nyel­­vekr­ől értekezett. Az akadémia könyvkiadó vállalatába Müller Miksa hires német nyelvtudós nyelvtudományi fölol­vasásainak fordításait is befogadni elhatározó. A for­dítással mint legilletékesebb, Hunfalvy Pál tudósunk bízatott meg, ki az illető fölolvasásokat jegyzetekkel fogja kisérni. E fölolvasások ránk nézve egyik legér­dekesebb részletét képezi a dravida nyelvekről szóló fejezet, mint a­mely nyelvek szintén az úgynevezett m­ál-altáji vagy turáni nyelvcsaládhoz tartoznak, va­lamint a magyar. A dravida nyelveket nem kevesebb mint 32 millió ember beszéli, s e nyelvek leginkább Keletindia déli részén, a Ceylon szigete északi part­jain vannak elterjedve. E nyelvcsoporthoz következő nyelvek tartoznak : a tamil, telugn, kanaresz, malajalan s még más kisebb elterjedésűek. Leg­számosabban beszélik a telugn nyelvet, mely 14 millió embernek képezi anyanyelvét. E nyelv külön­ben a tamil nyelvvel együtt régi, művelt s szép iro­dalommal bír. A dravida nyelvek ismertetésével leg­inkább három különböző nemzetségű európai tudós foglalkozott: az angol Caldwell, a német Graul és a dán Rask. E nyelvcsoport, mint már mondák, nem tartozik az úgynevezett ázscai, vagyis indo-euró­­pai, hanem az úgynevezett turáni nagy nyelvcsa­­ládhoz, melyben a szkytha-ural altáji nyelvcsoport is benfoglaltatik. Caldwell angol misszionárius, s Graul szintén hittérítő, hosszabb ideig éltek az illető népek között. Utóbbi 12 évig, s Caldwell 1856- ban kiadott egy összehasonlító nyelvtant a dravida nyelvekről, melyben a többek között azon nézetet tartja fen, hogy e nyelvek az ugor (tehát végul­­osztják) nyelvfajhoz tartoznak. Graul pedig a „bib­liotheca familica“-ban és utazási s nyelvismereti gyűj­teményes műveiben leginkább a tamil nyelvvel fog­lalkozott. Hunfalvy ma Caldwell nyomán főleg a tamil nyelvet ismertette, s maga is azon nézethez csatlako­zott, miszerint a dravida­ nyelvek csakugyan a finn­ugor nyelvtörzshöz tartoznak. A hasonlóság azonban — így zárta be értekező fölolvasását — nem olyan nagy, hogy abból az ugor-finn nyelvekkel közös szár­mazásukra lehetne következtetni. Hunfalvy után Szarvas Gábor előleges rövid, de igen érdekes jelentést tett azon útról, s annak eredményéről, melyet maga az akadémia megbízásá­ból a folyó év nyarán Budenzzel együtt, egy darabig, Donner finn tudós társaságában a végből tett, hogy a dunántúli göcseji és ormánysági magyar táj­szólásokat kutassák. A kutatások — úgymond — lehetőleg kielégítő eredményre vezettek, mely részle­tesen egy külön kiadandó mű tárgyát fogja képezni. Egyelőre is köszönetet mondott Szarvas azon lelkes férfiaknak, kik Zala-, Vas- és Baranya megyében a kis bizottság föladatát előzékenységük s vendégszere­tetük által oly an­nyira elősegítették. Említé e férfiak közt különösen Szabó Imre szombathelyi püspököt, továbbá Gál László, Guot­h s más urakat. Megemlékezett azon szívességről is, mel­lyel az utazók az egyes helyeken mindenütt találkoztak, s végre jelenté, hogy 22 lelkes férfi és nő a mondott megyékből megígérte, hogy a netán még előkerülő adatokat a tájszólásokra nézve készségesen be fogják küldeni az akadémiának. Egy füst alatt megjegyez­hetjük azt is, hogy Székács indítványára, ki az ülésen az osztály elnöke távollétében, mint korelnök elnökölt, az akadémia írásban meg fogja köszönni a fölnevezett urak szívességét, valamint a buzgó kuta­tóknak, s a vállalat anyagi gyámolítójának, Fogarassy Jánosnak is köszönet mondatott. A göcseji tájszólásokat Szarvas egészen külön­­választandónak tartja az ormányságiaktól. Előbbi Zala- és Vas megyék érintkező vidékein van elterjedve, az utóbbi majdnem egész Baranyamegye magyar ajkú lakóinál. A göcseji tájszólásnál három fő tulaj­donságot lehet megkülönböztetni: a konzerváczió­­elemet, a haladást, és az ingadozást. Vannak t. i. egé­szen régi, az irodalmi nyelvben már kiveszett szavaik, továbbá maguk képezte új szólásaik, s végre e szólá­sokban még az egyes helységek szerint is bizonytalan­ság és ingadozás vehető gyakran észre. A göcsejiek a rövid hangzót gyakran megnyujtják, például: haza helyett baaza adunk helyett aadunk stb. Az „é“ ren­desen „ié“, az ő , iő, p. 0. kiét (két), sziőke (szőke) az „0“ gyakran „u“-vá lesz. p. o. csikós , csikós. Nem ritkán a legsajátságosabb fölcseréléseket viszik vég­hez a magánhangzókkal, p.o. „hanem“ helyett „benem“ és „benim“, „ott benn“ helyett „ott benn“ stb. Az „ó“ rendesen „uó“, p. o. vuótam stb. Furcsa az is, hogy a ragokat egy alakban tartják meg, így a Pápa kör­nyékén levő göcsejiek, ha a városba tanácsot kérni vagy más ügyben mennek, azt szokták mondani : eennék Pápáb­e észé (elmegyek Pápába észért.) A más­salhangzókat is fölcserélgetik a legkülönbözőbb mó­don, p. o. „eteczes“ e helyett „eczetes“, stb. Az ormány­ságiaknál az „é“ inkább „és“­nek, tehát ellenkezőleg hangzik, mint a göcsejieknél, például : kétt (két). S e két magánhangzó sajátságo­san összefolyik. Míg a göcsejieknél az ó = uó, itt v­an; például : vontam (voltam) stb. Az értekezés még számos eltéréseket mutatott be, s Szarvas végül egy göcseji úgynevezett búcsúz­tató (sirató) asszony halotti vigaszát olvasta föl, mely­ből bizony, bár magyar volt, akárhányan voltak az ülésen, kik igen keveset értettek. Annyira eltérők e nyelvjárások irodalmi nyelvünktől, mi főleg a gyors beszédben kitűnik. Az ülés fél hétkor ért véget. Az osztrák északvidéki sarkexpedíczióról. A „Triester Ztg.“ Weyprecht sorhajóhadnagy egy hozzá intézett levelét közli, mely Tromsöből, szeptember 23-áról van keltezve, s melyből a követ­kezőket ves­szük át: A j­ég között, augusztus 16-án. Itt vagyunk Nassau foka mellett, a biztosan is­mert terület ultima Thule­jánál, az „Isbjörn“, „Wil­­czek“ és „Sterneck“ társaságában erősen szorítva a jég által. Három nap óta délnyugati szelünk van, mely a jeget ott­hon távolabb nagy tömegekben szi­­lajul kerget északkelet felé. Mi magunk csak a Ba­­rentz­s­­iget nyugati vége által vagyunk megóva a torlódás ellen, és csak azon nyomás által szorongatta­­tunk, melyet néha ki kell állanunk. Ha a szél észak felé fordul, komoly lesz helyzetünk, „Isbjörn“ bajét már tegnap tettük félre. Tromsöből július 14-én idultunk el és a jeget már ész. 74'/a. és kel. 48 ° alatt találtuk már, oly vi­déken, melyen ez időtájban száz mértföldre nem ta­lálhatni jeget. A­nélkül, hogy gondolkoztunk volna, belé hatoltunk, és augusztus 3 áig 100 mértföldre si­került előjutnunk Novaja Szem­lja partjáig, hol a 74 fok alatt nyilt szárazföldi vizet találtunk, mely azon­ban a tengernagy-félszigetnél ismét elzáródott. Már augusztus 7-én kezdődött el újra a jéggel való küzdelem , majd vékonyabb, majd vastagabb jó­­darabokon törhettünk át, és így szerencsésen a Nassau fokig eljutottunk. Augusztus 13-án hirtelen fölszállongó köd mel­lett az „lsbjörn“-re bukkantunk. Képzelheti az örö­möt mindkét részről, a találkozást méltán megünne­peltük zászlóföltűzéssel, és nem egy palaczkot ürít­­tettünk javára. Itt vagyunk tehát most szorosan a jéghalmaz előtt, előttünk egy csoport alacsony, puszta sziget, melyen a jég még a múlt télről megmaradt, és vár­juk a jó szerencsét, hogy kedvező szelet hozzon, uj utat nyisson számunkra a jégtömegen keresztül. Augusztus 18. Ma ismét föllobogóztuk hajóin­­kat. A császár születése napja van, mely osztrák ta­lajon ily magasan artikus vidéken aligha ünnepelte­tett még. A nap programmja: Ünnepélyes ebédpom­pás iramszarvas d­ombbal, medvesteakssel, hat pa­­laczk moseli borral, 6 palaczk magyar borral, hat palaczk pezsgővel, melyeket Wilczek gróf adott. 12 terítékre lesz az ebéd, a tiszti kajütben, lesz azonfe­lül még nagy diszpudding, igazi aszubor (csak tegnap sajtoltuk), utóbbiból mindenkire egy-egy palaczkkal jutott. Délutánra diszlövés van tervezve, melynél egy óra és különféle igazi s nem igazi boros palaczkok képezték a lövészdijt. A jég- és hőmérsékleti viszonyok ez évben va­lóban iszonyúak. Míg más évben a norvég czethalva­­dászok ez időtájban vadászatukat minden nagyobb akadály nélkül folytathatják itt, ez évben egyetlenegy sem jött idáig. Három hajó közt, mely három héttel ezelőtt próbálta meg az utat, körülbelül 40 mért­­földnyire délnyugatra kettőt összezúzott a jég. Mióta jégben vagyunk, az időjárás ritkán van a 0-on felül, és e­mellett igen sok hó esik, mely az ala­csony hőmérséknél fogva föl sem olvad többé, és még inkább nagyobbítja a jégtömegeket. Múlt évben ismét még fölebb 2-2 fokkal egy darabka jég sem volt látható,­­ most nyakig vagyunk benne. Azonban még nem veszett el minden, csak 8 nap tisztességes lágy idő, és sok száz mértföldre ment­­­ek lehetünk a jégtől, hiszen a kedvező évszak csak most kezdődik. Legroszabb eset az, hogy talán a szi­bériai part helyett itt Novaja Semljánál kellene te­lelnünk. Rendes körülmények közt már rég elmehettünk volna a sziget mellett; fődolog az, hogy mind ha­jónk, mind a legénység igen jól tartja magát. Ez emberek kedvüket találják az ily módú hajózásban, úgy ugrándoznak a jég hátán, mint a gyerekek, és az égaljt nagyon jól bírják, bár könnyebben öltöz­­nek, mint a norvég matrózok.. Sokat adok arra, hogy a nyár alatt el ne kényeztessenek. Ruháink s élelmi

Next