Reform, 1872. november (4. évfolyam, 300-329. szám)

1872-11-16 / 315. szám

vány áld­ozatait nem közölné, s a népet a tisztaságra nem figyelmeztetné, de sajnos, legtöbb helyen a figyelmeztetés a pusztában kiáltó szavaként siker nélkül elhangzik. Azonban ne gondoljuk, hogy csak a lapok figyelmeztetése ily becs nélküli; magát a miniszteri rendeleteket sem tartjuk fontosabbaknak. A kolerára vonatkozó miniszteri rendeletet városunk érdemes elöljárói még szeptember hóban megkapták. El is küldék a lelkészkedő papságnak kihirdetés vé­gett, de a hirdetés ép úgy elmaradt, mint a­hogy el­maradt az elöljáróság gyengéd figyelme a miniszteri rendeletben ajánlott kolera kór- és halottház építé­sére. A járvány pedig már jelentkezik városunkban, hol folyó hó 12-181, mely napon beköszönt, 13 káig három áldozatot ragadott ki az élők sorából. Pedig nem kecsegtethetjük magunkat ,azon vérmes remén­­nyel, hogy levegőnk tiszta, egészséges, s hogy igy a járvány csakhamar búcsút vesz tőlünk, miután elég levegőt rontó anyagot szolgáltatnak az utczák, melyek telve vannak káposztalevél, hagyma s más rothadás­nak indult anyaggal megtelt számtalan büdös gödrök­kel és tócsákkal. Tág kör nyílnék tehát városunkban a kolerabizottságnak, ha ugyan léteznék, a műkö­désre, különösen a módokról gondoskodni, hogy az utczák minél előbb megtisztittassanak. Igaz ugyan, hogy biró urunk gondoskodásának némi jelét észre­vettük, ki az iskolák árnyékszékeinek fertőztelenité­­sére gáliczot rendelt. De hogyan alkalmazzák a kath. atyafiak, kik iskolásgyermekeik számára a 19-dik században sem építettek árnyékszéket ? Itt bizony e bajon segitni kellene, s ha jó szóval nem lehet, tessék törvény utján eljárni, mert nem kétkedem, hogy erre törvény létezik, de a törvénynek foganatot is kell szerezni. Tessék továbbá az elöljáróságnak egy ko­lera, vagy bármiként nevezendő bizottságot szer­vezni, melynek szép föladata legyen a rend és tiszta­ság szigorú követelése és sürgetése. [Kókavadászat] Rákos-Kereszturról írják 12­­ 181 emlékezetes nap fog maradni Pákos-Keresztúr­­ra nézve, melyet a főurak által rendezett rókavadá­szat alkalmából, a király és királyasszony szerencsél­tettek látogatásukkal. A vadásztársaság délelőtti 11 óra tájban érkezett a faluba, mintegy 50 — 60 kópé­val ; utánuk az udvari vadászok ő felségök lovaival és a többi személyzettel. Végre tizenkét órakor négy fogatú hintón ő felségök is megérkeztek és b. Wenck­heim Béla ur intézkedése folytán a jegyző lakba szál­lottak. A király az udvaron maradt, mig a királyas­­­szony Wenckheim Béla vezetése alatt, néhány pilla­natra a jegyző szobájába vonult vissza, később kijött a konyhaajtó küszöbére és onnan szemlélte a társaságot. A király és királyasszony között váltott néhány szó után a társaság a czélba vett nádasok felé indult vadászni; 3 óra tájban azonban már visszatértek mert a királyné a közbejött eső következtében megfázott és vissza kiván­­kozott a szállásra. A jegyző lakásár­a visszaérve a ki­rályasszony, visszavonult ruhát váltani, és ezalatt be­hivatta magához a jegyzőnét, és ezzel fél óránál to­vább a legnyájasabb leereszkedéssel társalgóit, kérdé­seket intézvén hozzá származási helye, szülei, gyer­mekei stb. felől. Útra készülvén megelégedését fejezte ki b. Wenkheim Béla előtt a jó szállás fölött és a ház lakóitól nyájasan elbúcsúzván, a lakosság lelkes éljenei között Gödöllőre kocsizott vissza, mig a király a többi urakkal újra lóra ült és Czinkotának vevén útját, folytatta a vadászatot. [A pesti rablóbanda.] A pesti kir. fényi­­törvényszék által e hó 15 én Bognár Sándor, Mindt­­ner István és Lukács József hírhedt pesti rablóban­dának tagjai vezettettek elő ítélethirdetésre. Bognár Sándor Bátkay társán elkövetett gyilkosság és több rábizonyított rablás miatt életfogytiglan való börtönre ítéltetett. Mindtner István 20 és Lukács József 15 évi súlyos börtönre itéltetettek. Bátkay meggyilkoltatása részint Bognár saját beismerése, részint tanúvallomá­sok, részint más mellékkörülmények által bizonyíttat­­tak be. Mindtner és Lukács próbák elégtelensége miatt mentettek föl a gyilkossági bűntény alól. Turis Andrásné megraboltatásánál az állapíttatott meg, hogy Bognár Sándor a közvetlen tettes. Csabai Ist­ván és társai megraboltatásában mind a három bűnö­söknek találtattak, mert nem csak a kiraboltak által felismertettek tetteseknek, hanem Mészáros Erzse pin­­czérnő határozottan is azt állította, hogy a rablók ak­kor Ócsán voltak és Mindtner még a vacsorát is ki­fizette. Mikor Csabai azután társaival távozott, Mindt­ner utánuk sietett. Klima Mátyáson elkövetett ökörlo­p­ásban Bognár és Lukács bűnös. Ez utóbbi még egy csopásban is bűnös. Mind a többi bűnesetekben a vád­lottak próbák elégtelenségéből mentettek föl. [Kézre került rablóbanda.] Debreczen­­ből többször írtak, hogy a város környékén utonállók tanyáznak, közelebb egyet el is fogtak a jómadarak közül. A bonyodalmas eseményt a „D—n* követke­zőleg írja: Nagy Sándor, ki Váradon gyilkosságért el volt ítélve, megszökött, s fegyveresen járt kelt társai­val a határban rabolni, ezt fogta el a szabolcsi csend­biztos Újfejértón. Nagy Sándor városunkba kísértet­vén itt kivallá rabló társait, Bordás Györgyöt és Szabó Mihályt. Ennek folytán törvényszékünk egyik derék tanácsosa Herrglotz Antal Barcza csendbiztossal ki­ment a Józsára, s ott Boros nevű orgazdánál Szabó Mihályt el is fogták. — Bordás után is néztek Had­házon, de csak egy kicserélt gubáját találták meg. Ez a guba — mint gyanítják, — azon Lukács Sán­dor debreczeni gazdáé volt, a­kit a múlt hóban isme­retlen tettesek a cserén megöltek, így annak gyilko­saira is rájönnek. E rablóbanda összeköttetésben volt ama lengyellel is, ki a múltkor egyik házban belőtt , kit aztán el is fogtak. — A felfedezés érdemét, ne­vezett lap, Herrglotz Antalnak tulajdonítja, ki a leg­nagyobb buzgósággal járt utána, hogy a garázdálko­dó gonosztevők kézre kerüljenek. [Egy aggastyán] hunyt el közelebb Déván ki a kora lázadás idejében már felserdült ifjú volt. A száz éven túl levő aggot sokan kisérték ki a temetőbe. Egész utolsó perczéig teljesen eszméletnél volt és utolsó betegsége volt egyszersmind az első is, miután élte végéig nem volt egyetlen egyszer sem beteg. [Hangversenyek] Richter második hang­versenyének műsora következő: Gluck ^Iphigenia“^ nyitánya Wagner befejezésével. — Beethoven he­gedű versenye, előadja Singer Ödön. Mendelssohn 4-ik (Kemény A.) szinphóniája. Itt megemlíthetjük, hogy Bülow, Singer és Cormann zeneestélyei e hó 2 ), 23- kán és 25-én, Sabathiel és társai 2 négyes estélye e hó 29-én, Schumann Klára és Joachim zeneestélye deczember 5 én, a flórencziek zeneestélyei deczember 14, 16 és 18-án lesznek. [Fölhívás.] Gr. Teleky Sándorné, mint a nőképző-egylet alelnöke, több választmányi taggal együtt fölhivást intéz a nőnevelés barátaihoz, kik ed­dig is buzgó részvéttel támogatták törekvéseit. A nő­képző-egylet — úgy mondanak fölhivók — mindenek előtt jótékony intézet kíván lenni, de miután önerejé­ből nem képes magát föntartani — újólag azon kére­lemmel fordul a nagyérdemű közönséghez : járuljon az 1873-ik évi farsang első vasárnapján (azaz január 12-én) tartandó tombolásához ismét jóságteljes ado­mányaival, hogy a jövő évben újólag örvendetesen hirdethessük , miként a tisztelt közönség részvéte folytán, ismét több szegény leányt részesíthettünk, minden dij nélkül, a magasabb kiképzés szükséges kellékeiben. — Az ajándéktárgyak legfölebb 1873-ik évi január 1-ső napjáig, gróf Teleki Sándorné laká­sára. Szervitatér 2-ik szám, gróf Teleki-palota, kül­dendők be. — Az adakozók nevei a lapok utján fog­közzé tétetni, valamint az ajándéktárgyak gróf Teleki Sándorné által, nyilvánosan nyugtáztatni. [Műkedvelői e­­lőa­d­á­s.] A fiatal iparosok azon társasága, mely a múlt évben a Petőfi szobor ja­vára műkedvelői előadást rendezett, az Eötvös-szobor javára decz. 16-án szintén műkedvelői előadást fog rendezni a Miklósy-féle népszínházban, s Szigligeti ,Kinizsi* czimü vígjátékét fogják előadni. [Sikkasztás] Paduch Rudolf, beszterczebá­­nyai adószedő, mint az „E—!* Írja, 6800 frtot elsik­kasztván megszökött. [A magyar mérn­ö­k- és épit­és­z e­gy­le­t k­ö­z­l­ö­n­y­e] VI. kötetének X. füzete is megjelent. Szerkesztik Ambrozovics Béla és Ney Béla. Előfize­tési ár egész évre 10 frt. A közlönybe foglalt érdeke­sebb eredeti s idegen szerző után közlött dolgozatok közül felemlithetők Hermann Emiltől ,A szállító bá­­nyagépek, a forgó, vizemelő és fúrógépek lendkere­kének meghatározása szerkesztés utján.“ „A franczia vasutak és a vasúti szolgálat a franczia-porosz hábo­­uban.“ [G­y­i­l Is­o 8­8 á­g.] Apátfalváról (Borso­dmegye) írják lapunknak: E hó 8-án este 7 és 8 ór­a közt itt lakó Turcsányi Jánost, az úgynevezett főharaszt elő­­erdőben előbb több késszúrás, aztán hátulról a fejébe irányzott lövés által meggyilkolták és kirabolták. Tudósítónk következőleg végzi levelét: Igen szemé­­ly helyzetben vagyunk, mind személy, mind vagyon­­biztosság tekintetéből, az utóbbira nézve nevezetesen annyira roszul állunk, hogy szőlőhegyünket ökör falkák legelik le s tetemes kárt okoznak a facse­meték a szőlőtőkékben. Mi igazán elmondhatjuk : me­zei rendőrség jöjjön el a te országod.“ [Aláírási fölhívás.] Bartal Antal tanító­­képezde- igazgató és Felsmann József reálta­nodai igazgató aláírási fölhivást bocsátottak köz­zé j A magyar birodalmi felsőbb és középtanodák névkönyve, az 1872/3 tanévben* czimü munkára. Ala írt 50 kr, melyet az aláírók a munka átvételekor tartoznak kifizetni. Az aláírási ivek a pest-józsefváro­­si reáltanoda igazgatóságához küldendők. [Uj zenészeti lap.] „Zenészeti hetilap” czimmel egy uj szakközlöny első száma küldetett be szerkesztőségünkhöz szerkesztő-kiadótulajdonos Lan­ger Viktor, ismert fiatal zeneszerző és író. A lap első száma két és fél ívnyi tartalommal, igen érde­kesen van összeállítva s figyelemre méltó czikkeket közöl. A bevezető czikk „Egy állami zene tanintézet szükségessége”, megérdemelné a különös figyelmet. Czikkíró alaposan részletezi a hasznot, mi egy állami zene-tanintézet felállításával az országra háramolnék, melynek zeneművészete el van hanyagolva, zenészeit küldföldről kell szereznie stb. Ezután következő czik­­kek : „Wagner Eikhárd müveinek összkiadása.“ „Az ó-kor éneke és az ó-héber ének zene visszaállitha­­tása,* „Az ötöd tilalomról,* a tárcsában Wagner Eikhard egy beszélye „Hogy halt meg Páriában.* Végül uj zenemüvek ismertetése, színház stb. Az uj szakközlöny ez első száma oly tapintatosan s érdeke­sen van összeállítva, hogy méltán remélhető, miszerint nem csak az uj lapok számát fogja szaporitni, hanem valóban hézagpótló is lesz. Ajánljuk az illetők figyel­mébe. Előfizetési ára: Egész évre 8 frt, félévre 4 frt. Előfizethetni nevezett lap szerkesztőségénél (dohány­­utcza 1 sz.) és minden hazai zenemű kereskedésben. [Értesítések] Pászthory László a Ludo­­vika akadémia tanára értesít, hogy a m. kir. minisz­térium helybenhagyásával e hó 18-án 4 órától 9 óráig este, kezdi meg az angol és franczia nyelvből az ok­tatást oly beosztással, hogy a kezdők a haladóktól elkülönítve részesülnek a tanításban. Nevezett tanár ezt oly hozzáadással közli a nyelvek barátaival, hogy előadásait egyelőre minden díj nélkül kezdi egy uj tanmód ismertetésével, az ujvilág-utczában levő állami főgymnázium V. osztályú termében.­­ Az egye­temi dalegylet karmesterévé ifj. Huber Károly egyleti tag választatott meg. [Véletlen szerencse.] E hó 15-én délben a kalap­ utcza azon házában, hol a „Borsajtó“ ven­déglő van, egy öreg úr lépett az udvarra, hogy az étterem felé közeledjék, hanem mielőtt még beérke­zett pár szót váltott egy ismerősével. Alig megy azon­ban két lépésnyire, közvetlenül előtte az első emelet párkányzata oly robajjal hu­lt alá, hogy az öreg ur már a szelétől is majd hanyatt esett. A zajra csakha­mar az egész ház összefutott és megrémülve látták, hogy az öreg ur csakis a legnagyobb véletlennek kö­szönheti, hogy a legbizonyosabb haláltól megszaba­dult. A párkányzattal egyszerre egy majdnem két mázsás kő is alázuhant, mely az egész házat megrez­­zenté. A lakók azonnal intézkedtek, hogy a ház szigorúan megvizsgáltassák nincsenek-e a járóke­lők folytonos életveszedelemben. [Járványok.] Somogyban még mindig a himlő uralkodik s bár némileg enyhült az utóbbi idő­ben, mégis számos áldozatot ragad el. Zágrábban közelebb a vérhas kezd járván­nyá fajulni és tarta­nak tőle, hogy a legnagyobb mérvben elmérgesedik. [A londoni és bostoni nagy égések­ről] a távirat röviden hozott értesítést, most a követ­kező bővebb leírások feküsznek előttünk. A nagy londoni égés, mely a múlt vasárnap ütött ki, oly nagy volt, milyen már negyven év óta nem volt Anglia fővárosában. Elégett egészen az 1852-ben alapított City Hour Miss, Hadley malmai, s hogy mily nagy a kár, most még nem lehet határozottan megmondani. A legmeseszerűbb összegek említtetnek, így a többek között 500,000 font sterling is. A kár nagyságáról fogalmat szerezhetünk magunknak, ha meggondoljuk, hogy az épületek 7 emeletesek voltak 400 ablakkal. Ez épületek a nagy gabna- és lisztkészlettel együtt a lángok martalékává lettek. Noha a tűz reggel 7 óra­kor kezdődött, s két óriási fecskendő és 12 tűzoltó működött a pusztító elem továbbterjedésének meg­­gátlására, a tüzet lankasztani még akkor sem igen lehetett, midőn az oltásnál már 30 óriási fecskendő s 200 tűzoltó munkált közre. Víz volt elég s a tűz mégis csak késő éjjel szűnt meg. Egy tűzoltó meghalt, kettő nehéz sebet kapott, s többen kisebb sérüléseket szen­vedtek. Ez égés a tűzoltók számának szaporítását vonja maga után, mert kitűnt, hogy a mostani szám nem volna elégséges, ha a városban egyszerre két helyen ütne ki ily nagy tűz.­­ Egy még borzasztóbb égés Boston városának legszebb negyedét pusztította el egészen. Az egész leégett rész csak a múlt év­tizedben építtetett,­­ noha a házak mind mas­szivok voltak, sőt több gránitból, a dühöngő lángoknak nem tudtak ellenállni. Két tér és a­ utcza, melyek szép­ségre bármely városéval vetélkednek, egészen leégett, és körülbelül 40 ezer, mindegyik 100,000—500,000 dollárig károsodott. Az összes kár 200.000.000 dol­lárra megy, s ez az országra nézve nagy csapás. Lakházak nem igen pusztultak el, de Boston legérde­kesebb történeti emléke : a régi templom a lángok áldozatja lett. A tűz szombaton reggel 7 órakor ütött ki, s mivel nagy szélvész dühöngött, három irányban terjedt el. Az itteni lovak közt kiütött ragály folytán csak későn érkeztek a fecskendők, és ezért kevés áru is mentetett meg. Majd táviratok küldettek a szom­széd városokba, és onnan csakugyan érkeztek tűzol­tók mindennemű felszereléssel ellátva. A tűz azonban mind nagyobb mérvet öltött, úgy hogy a bankárok kezdték értékeiket a városból kivinni, s csak vasár­nap délután lehetett megakadályozni a tűz terjedését Bostonban már többször dühöngött a tűz, de soha ily nagy mérvben. Az első nagy tűz 1654-ben volt, de a részletek nem ismeretesek. 1676-ban szintén nagy tűz volt, 46 ház és 1 templom égett le, s csakis egy rög­tön beállott esőnek lehete köszönni, hogy az egész város nem égett le. 1679-ben 80 ház esett a lángok martalékául, 1711-ben pedig 100, s 1760-ban 349. Újabb táviratok a múlt szombati égésről még azt is jelentik, hogy a posta-épület és börze belseje is egé­szen leégett, a szentháromság templomból nem maradt semmi épen, s ezeken kívül oly kereskedőházak pusztultak el, melyekben gyapjú, bőr volt elhelyezve. Boutwell államtitkár táviratozta, hogy ő minden ha­talmában levő eszközzel a város segélyére leend, és hogy pénz tekintetben még most nem kell aggódni. A tűz leginkább éjfélkor dühöngött. Chicagóból és más városokból segélyt ígértek, s mindenfelé gyűjte­nek a leégettek részére. [A színház köréből.] Blaháné asszony és Benza Ida k. a. gyöngélkedése miatt „Hunyadi László* előadása egyelőre elmarad, nem különben az „Amerikai” népszínmű is, mely e hó 18-ára volt ki­tűzve újabb előadásra. — Az „Amerikai* paródiája a Miklósy-szinházban e hó 20-án kerül színre. A pró­bák naponkint tartatnak. Ezzel együtt első nap a „Leánykérők”, másnap a „Kolera-cseppek” czimü vig bohózat kerül szinre. — A nemzeti színházban közelebb “Julius Caesar“-t Bülow János, „HL Eik­­hárd*-ot (a czimszerepben Újházival Volkmann ze­néjével fogják adni. — Paulin­é asszony legköze­­lebb a „Bűvös vadász”-ban Anna szerepét fogja éne­kelni. E szerepet már az utolsó előadásnál nevezett művésznőnek kellett volna énekelnie, de betegsége akadályozta a fellépésben. — Nesz­ve­da Anna k. a. az ősz folytán a debreczeni operánál fog vendég­szerepelni és valószínűleg oda is szerződik. — A budai színkörre két pályázó van a nyári idényre a kolozsvári és debreczeni. Ha a debreczeni társulat Budára jő, akkor a kolozsvári II.­Váradon fog a nyá­ron át működni. Nemzeti színház. Szombaton, november 16-án; „Fanszfé.“ Opera 5 fölv. Budai színház. Szombaton, november 16 án; „IV. Henrik.* Szinmíl 4 fölv. Istvántéri Miklósy-szinház. Szombaton, november 16-án; „Egy magyar plébános.* Életkép 3 fülv. [Szent-István-Társulat.] Ma november 14. Gr. C­z­i­r­á­k­y János elnöklete alatt tartott választ­mányi ülésében a Szent­ István-Társulat újabb jelét adta azon jelentékeny lendületnek,a melyet e nagy zaj nélkül, de annál hatásosabban működő irodalmi inté­zetünk az utóbbi években nyert. Ugyanis mindjárt az ülés kezdetén benyitott a szép terembe Ipolyi Arnold beszterczebányai püspök, hóna alatt néhány öreg kódexxel, s szokott élénkségével előterjesztő, hogy azon indítványára nézve, melyet a régi ma­gyar egyházi írók kiadása iránt a legközelebbi közgyűlésen tett s ez el is fogadott, — a nyert meg­bízás folytán értekezett T­o­l­d­y Ferencz, K­n­a­u­z Nándor, Frankl Vilmos, Tárkányi Béla ügybuzgó társaival. A nagyszerű irodalmi tervet, ennek kiviteli módozatait, az Írók korszerinti sorozatát, a kiadási segédeszközöket beható tanácskozás tárgyává tévén, mielőtt a nagymérvű programmot megállapíthatnák, legczélszerűbbnek vélték a vállalatot azonnal megin­dítani valamely jeles író kiadásával, s legelsőnek is Pázmány Péter egyik jeles kor- és konventita-társa. Vörösmarti Mihály önéletírását ajánlák, melynek még kiadatlan szép kéziratát Ipolyi saját beszterczebányai püspöki könyvtárában találta föl, s kritikai készülettel leendő kiállítására önmaga szíve­sen vállalkozott­ — s a mi ügyszeretét legfényeseb­ben igazolja. Vörösmarti munkáinak kiadására a költséget is megajánló, hogy a társulat annál könnyebben folytathassa a megindított vállalatot. —­ Mind az indítvány, mind az ajánlat nemesen jellemzi Ipolyit, ki nemcsak mint író, hanem mint meczenás tudja kötelességét a hazai irodalom iránt, melynek pártolása minden püspöki infulának legszebb drága­köve, a Szent-István­ Társulatnak pedig erős ösztön arra, hogy az elkezdett után lankadatlanul haladjon, igy mindig érdemesebbé teendi magát a nagyobb rész­vétre ; — a minthogy az emelkedő részvéttől örven­detes uj bizonyítékot jelentett be Tárkányi Béla t­i­­zenkilencz uj tag belépésével, kiknek a társu­lati könyvilletmény szabályszerűen megküldetni ren­deltetett. ” A „Népkönyvtár” megjelenéséről is je­lentést tett az alelnök, melyet az „Egri Népújság” derék irói fognak az uj évvel megindítani; e népszerű vállalat segélyezésére 400 frtot ten folyóvá a választ­mány, mint ezt f. é. junius 13-án tartott ülésében megígérte , néhány száz példányt kötvén ki magának, hogy azzal a szegényebbeknek, különösen mal­d va­­d­áhországi rokonainknak is kedveskedjék, mi úgyis egyik föladata a Szent István­ Társulatnak; s épen ezen föladat kötelességérzetétől indíttatva a választmány ugyanezen rokonaink iskolái részére a bukaresti püspök megkeresése folytán 500 példány különféle iskolai könyveket rendelt ajándékul kül­detni mint ezt a társulat más években is szokta tenni. — az eddigi „Kath. Néplap" a középosztály számára szerkesztendő tartalommal jövőre „Kath" Hetilap* czim f­latt fog kiadatni, s hozzája mellék­letül „Társulati Értesítő*.— Végre a „társulati könyv­tár lajstroma* a könnyebb használhatás tekintetéből kinyomatni rendeltetvén, a pénztárnoki és ügynöki jelentésekkel az ülés befejeztetett. [A sombolyai állami polgári is­k­ola megnyitásáról] Írják nekünk f. hó 7-éről: A zsombolyai­ (Torontál) polgári iskola fölállítását or­szágos érdek sürgette. Hogy mily égető szükség volt egy magyar nyelvű középiskola Torontálban, azt Várnay Imre, zsombolyai ügyvéd a „Reform” ha­sábjain már egy évvel ezelőtt kifejtette. A nagy terjedelmű megyében a 48—49-diki korban hazafisá­­gával annyira büszkélkedő magyar középnemesség a magyar ügyet egészen árván hagyta, így történt, és csakis így történhetett, hogy a megyékben tudvale­vőleg tekintélyes számmal levő franczia telepitvénye­­sek német ajkuakká lettek, holott be van bizonyítva, hogy inkább magyarokká akartak volna­­ lenni, a mit csekély áldozatttal ki is lehetett volna vinni, de nem volt mindeddig iskol­i, melyben e nyelvet mint előadási nyelvet taníttatták volna gyermekeikkel. Sőt, mi talán csodálatosnak tetszik, középiskola egyetlen egy sem volt a nagyterjedelmű megyében. E hiányon segített némileg a Becskereken a 40-es években fölállított, jelenleg 4 osztályú gimnázium. De mi volt ez a rop­pant népesség szükségletéhez képest? Különben is ez algimnázium oly szerencsétlen fekvésű, hogy so­hasem volt eléggé látogatott. Azóta azonban a kor­szellem óriásilag haladott, a német népesség belátta szükségét annak, hogy a magyar nyelvet meghono­sítsa az újabb nemzedék között, s fiaikat Kecske­métre, Szegedre küldögették, hogy a magyar nyelvet megtanulják. Ez áramlat leginkább érezhető volt Zsombolyán, Torontál legnagyobb német ajkú mező­városában, melynek lakói száma 8000. Iparkodó be­csületes németek, kik azonban szívből lélekből a ma­gyar haza fiai. Volt nálunk egy derék maroknyi ma­gyar értelmiség, mely a középtanoda ügyét fölkarol­ván, azt lankadhatlan buzgalommal sürgette a kor­mánynál úgy mint a népnél. Várnay Imre ügyvéd Zsombolyán nagy népgyülést hiván össze, az össze­gyűlt lakosságot áldozatra hívta föl. Soká hánykoló­dott még az ügy, sőt a megalakult bizottmány egy­szer föloszlóban is volt már, míg Huszár Imre, majd másodízben itteni képviselőnk, b. Lipthay Pál köz­benjárását megnyervén, sikerült a bizottmánynak a kormány pártfogását kieszközölni az ügy iránt. Azon­­fölül a megye derék tanfelügyelője Mennyei János is fölkarolván az ügyet, ezután végre a polgári is­kola, következő megállapodások szerint jött létre : A kormány magára vállalta a tanárok fizetését addig, mig ezt a község tenni képes lenne ; továbbá adott a községnek 15,000 frtnyi kölcsönt, a község ezért az iskolaépületet átadta, e helyett négy más elemi, két kétosztályu iskolát állított föl. Egyesek pedig 10,000 forintot adtak a községnek a polgári iskolaépület átengedése, és a négy uj elemi iskolai épület átengedése, valamint ez iskolák fölállítási költségeinek fedezésére. A nagylelkű adakozók közt vannak : 1. Cseko­­nics János gróf 2000 frt. 2. Bonnár Sándor temesvári püspök 600 frt. 3. Sima Lipót kereskedő nejével 500 frt. 4. Csekonics Endre gróf 200 frt. 5. Csekonics- Cziráky grófnő 200 frt. 6. Duffand György 200 frt. 7. Hekler Antal gazdatiszt 200 frt. 8. Visskidenszky Gusztáv ügyvéd 200 frt. 9. Várnay Imre ügyvéd 200 frt. 10. Manzin Lajos kereskedő 100 frt. 11. Kaiser testvérek 100 frt. 12. Treisz Fülöp kereskedő 100 frt. 13. Mihályfi Pál uradalmi tiszt 100 frt. 14. Babcsányi János 100 frt. 15. Crettier Adolf gyógy­szerész 100 forintot.­­ Ezenkívül sok mások, kik­nek neveit nem tudhattuk meg. Az így létrejött középtanodának megnyitása következő ünnepélyes­ségek közt történt: A megnyitást ünnepélyes is­teni tisztelet előzte meg, melyet főtisztelendő Nusz­­baum Jakab helybeli esperes gyönyörű egyházi be­széddel végzett, a mindenható áldását kérve az uj intézetre. Az isteni tisztelet végeztével Mennyei Já­nos tanfelügyelő úr, a tanteremben egybegyült díszes hallgatóság és a beírt 46 tanuló jelenlétében, szép be­szédben előadta az iskola keletkezésének rövid törté­netét, köszönetét fejezte ki azok iránt, kik annak létrehozatalát elősegítették, végre bejelentette, hogy Lipthay Béla báró képviselő úr az iskola számára több nagybecsű ajándékot tett. Utána ez iskola létre­hozatala körül annyi érdemeket szerzett Várnay Imre ügyvéd úr emelkedett, rövid beszédet tartott, melyben arra kérte a tanárokat és a növendékeket, hogy szor­­­galmuk által minél fényesebben valósítsák a czélt, melynek elérésére az uj iskola alapítva lett, s hogy legyenek mindenekelőtt a magyar nyelv buzgó apos­tolai. Egyúttal kijelentette, hogy ő 100 o. é. forintnyi alapítványt tesz, melynek kamatain évenkint könyv vétessék és az az év végével azon tanítványnak adas­sák, ki szorgalma, jó erkölcsi viselete és a magyar nyelvben haladása által tanulótársai közt leginkább kitűnik. — E váratlan nemes nyilatkozat a jelenlevők részéről éljenekkel fogadtatott. Ezek után a tanfel­ügyelő ur az uj iskola tanárait és helyiségeit mutatta be s ezzel az ünnepély véget ért. Említést érdemel­nek azon buzgó hazafiak, kik a polgári iskola létre­hozatalában maradandó érdemet szereztek maguknak. Ezen urak Augusztin Péter községi jegyző, Hausla­­den Fér. volt közs. biró, Hetyei Kálmán urad. mér­nök, S Smidt Miklós zsombolyai polgár, Strosz E. orvos, Telbisz György takarékpénztári igazgató, Freisz Fü­löp kereskedő, Wiszkidenszki Gusztáv ügyvéd. E férfiak voltak a már fentebb említettekkel együtt azok, kik e Torontóira nézve oly annyira fontos és végeredményében nagy horderejű középiskolát létre­hozták és igy a magyar nyelvnek, terjesztését, felvi­rágzását lehetségessé tették oly vidéken, mely azelőtt magyar nyelvet csak hírből hallá. Önzetlen hazafiui működésükért bizon­y­osan minden valódi hazafi elis­merését vívták ki. TÁVIRATO­K Berlin, nov. 14. A „Reichsanzeiger” jelenti, hogy a társadalmi kérdések végetti konferencia előre­láthatólag a közelebbi héten bevégzendő üléseit. Stralsund, nov. 14. A vízáradás az egész szige­tet ellepte, a kár menyiségét még nem tudhatni. fektetem, kik mint szeszgyártók és a szeszfőzdék fo­gyasztási adójának, a kormány által felállított becsüle­tes őrei, az ügy érdekében, az erkölcsiség és a szeszipar megmentésére, az országos kincstár jövedel­mének biztosítására, nem csak a közönség előtt, ha­nem már illető helyen is nyilvánítanak. Hogy nem önhasznom érdekéből indulok ki, ezt azon egyszerű tény, hogy szeszfőzdém nincs, azt hi­szem , legalaposabban bebizonyítja. Mire nézve csak sajnálni lehetne, ha a vm. pénz­ügyi minisztérium, szavaimat meg nem hallgatván, e kérdés fölött figyelmetlenül elmenne, s a mérőkészü­lékkel, a szeszipar nagy kárára, a becsületes szesz­főzdebirtokosok romlására és a kincstár jövedelmé­nek megrövidítésére azon szeszgyárosokat és pénz­ügyőröket jutalmazná meg, kik annak hiányait saját hasznukra hajlandók lennének kizsákmányolni. KÖZGAZDASÁG. Az ausztrriai országos ünnep miatt bécsi börze nem érkezett. A szeszadó és a m­érő­készülék. Lapunk egyik közelebbi számában ismertettük azon értekezlet megállapodásait, melyet a magyar és az osztrák pénzügyminiszterek a szeszadó reformja ügyében összehívott s kiemeltük, hogy a termelők erélyesen ellenezték a mérő­készülék újból való be­hozatalát. Erre vonatkozólag a „Gazd. Lapok” utolsó számában egy szakértő tollából a következő fejtege­tést olvassuk: Illető helyen beszélték, hogy a nagyméltóságú m. kir. pénzügyi minisztériumban, a szeszgyárak fo­gyasztási adójának kiszabását, ismét a nagyon si­kamlós és gyarló „mérőkészülék” (Messapparat) se­gítségével szándékoznak eszközöltetni. E hir a becsületes szeszfőzde tulajdonosokat nagyon kellemetlenül érinté , mivel élénken emlékez­nek vissza azon időre, midőn a mérőkészülék szere­pelt, s azt eredményező, hogy a csalástól és a meg­vesztegetéstől nem idegenkedő gyárosok és pénzügy­őrök meggazdagodának ; a becsületeseket elnyomák és a kincstárt megkárositák ; a szeszfőzdék a váro­sokban, mind számban mind kiterjedtségben rendki­­vül megszaporodtak és a mezei gazdaságokban régi idők óta fönállott szeszfőzdéket, a marhatenyésztés igen nagy kárára végkép elnyomák és a szeszfőzéssel fölhagyni kényszeriték. Az okok, melyek ezen szomoritó eredményhez vezettek, oly egyszerűek, oly természetesek és kézzel foghatók, hogy valóban bámuljunk kell, a nagymél­tóságu m. kir. pénzügyi minisztérium ez újabb törek­vésén, melylyel az ország szesziparát újabb veszély­nek fogja kitenni és a külföld szesziparának áldoza­tul hozza. Nem szükség bizonyítani azon elvitázhatlan ta­pasztalatot, hogy minden emberi gmu, tehát a mérő­­készülék is nagyon gyarló és hiányos, hogy az idő, a használat és az emberek ellenkező törekvése által rendeltetésétől csakhamar félre­vezettethetik s ezért a czélnak teljességgel meg nem felelhet. Eléggé bi­­zonyitja ezt maga a mérő készülék, mely már egy­szer szerepelt és teljesen haszonvehetetlennek, sőt ká­rosnak találtatott. A mérőkészülék gyarlóságai 1) Magától is meg­áll ; ezt okozza a ragadós kormás olaj, és kénecs-sav, melyeket a szesz mindig tartalmaz s melyeket abból eltávolítani még eddig nem sikerült. 2) Könnyen megállítható és ismét megindítható a nélkül, hogy a pénzügyőrök észrevehetnék. 3) A szesz fokait arról a pénzügyőrök olvassák le, kik nem csalhatlanok, sem megvesztegetlenek, hanem roszul fizetett aláren­delt szolgák. A mérő készülék e három gyarlósága közül bár­melyik elegendő ok arra, hogy a fogyasztási adó meghatározása reá ne bizassék s a szeszipar, e fontos nemzet- és mezőgazdasági ügy attól függővé ne té­tessék. De habár a hiányok a mérőkészülékből eltá­­volíthatók volnának is,­­ a­mi azonban lehetet­len, mégis a rajta kívül fekvő emberi gyarlóságok miatt, melyek azon igen nagy kiterjedésben gyakorol­tatnak, a czélnak aligha fog valaha megfelelhetni. Az emberi gyarlóság, a kísérlet alatt, melyet kormány jelenleg a mérő készülékkel eszközöltet, ter­mészetesen nem fog mutatkozni, de később midőn a gyakorlatba átadatik, bizonyosan nem fog elmaradni. Ha tehát a mérőkészülék a kíséretnél pontosan mű­ködnék, ebből még koránsem lehet következtetni, hogy a gyakorlatban azzal visszaélni ne lehetne, hogy a czélnak teljesen megfelelhetne. Rendkívüli téves lenne tehát azon vélemény, mely a mérőkészüléktől és pénzügyőröktől nagyobb tökélyt várna mint más hasonló emberi művektől és őrködésektől, s a szeszipar igen fontos kérdését az emberi gyarlóságnak ismét áldozatul oda­dobná, mert azóta midőn a mérőkészülék szerepelt, sem az embe­rekből nem lettek angyalok, sem az emberek művei nem tökéletes­ültek annyira, hogy azokra ily kényes ügy rendezését bízni lehetne. Véleményem szerint, a szeszfőzdék fogyasztási adójának kiszabása, ha ezt ezentúl is azokra, tehát nem a fogyasztókra vetnék ki, a méltányossággal és az igazságossággal legmegyezőbben csak a szesz­főzde tiszta jövedelmére terjedhetne ki. De ha a fogyasztási adó ily kivetése legyőzket­­len nehézséggel és költséggel járna, úgy , az eddig­­elé megkisérlett módok közül, a szónak egy sem fe­lel mégoly tökéletesen, mint az, mely jelenleg fennáll. Ez a csalást, mind a szeszfőző, mind a pénzügy­őr részéről, teljesen kizárja, s az ellenőrzést a legegy­szerűbben és legolcsóbban megengedi. Azonban, ha már úgy kell lenni, hogy a szesz­főzdék aránylag sokkal nagyobb adót fizessenek, mint más iparágak, úgy legalább oda kellene törekedni, hogy a szeszfőzdék, a termények könnyebb és olcsóbb feldolgozhatása és az azokból bizonyos idő alatt elő­állítható szesz mennyisége szerint, úgy adóztassanak meg, hogy egyik a másikat az olcsóbb szes­szel ne nyomhassa, egyik a másikat tönkre ne tehesse, mivel az ellenkező eset a nemzet-és mezei gazdaságnak, de még az orsz. kincstárnak is érzékeny kárt okozna. Így áll a dolog jelenleg a burgonyából és gabo­nából dolgozó szeszfőzdék között: mert burgonyából könyebben, olcsóbban és aránylag több szeszt lehet főzni, mint gabonából; mire nézve nem lehet igazsá­gos, midőn a gabonából főző szeszfőzdék aránylag épen oly magas adót fizetnek, mint azok, melyek bur­gonyából dolgoznak , midőn egyikre ugyanazon elvek szerint vetik ki a fogyasztási adót, mint a másikr­a, csak azért, mert az egyik is másik is lisztes növény. E jó szándékú figyelmeztetést nem üres légből merített képzelődésből, hanem szakképzettségem, és ebből kifolyó józan ítéletem öntudatából irányzó, il­lető helyre, továbbá azok megbízható tapasztalataira [Heti tudósítás a kézműipar állásáról Pesten.] A lipótnapi vásár második hete az üzletre nézve meddő befolyású volt. A vasárnapi parasztvásár sű­rűén látogattatott és a házi szükségletekre nézve élénk kelendőség uralkodott, de a többi napokon alig mutatkoztak vevők, s a kereskedőknek kezelési költ­ségeik levonása után alig maradt fen e bevételből . A vásár által nem érintett helybeli üzlet szinte ha­nyatlott e héten, mely hanyatlásnak oka a kedvezőt­len időjárás és az állandó pénz szükségben rejlik, mely alatt leginkább a fényűzési iparüzletek szenved­nek. Női divatüzletekben kevés a megrendelés. Fér­fiszabóknál mind a készeladás, mind a megrendelések fogytak. Czipészeknél sok a munka. Kalaposok és kesztyűsöknél a darabonkinti eladás középszerű. Pap­­ancsok és derékalj készítők, kárpitosok és bútorasz­talosok, nyergesek, kerékgyártók, rézművesek, bod­nárok, kőművesek, ácsok és szobrászoknál a megren­delés átalában kielégítő. Esztergályosok, bőr- és disz­­műárusok, könyvkötők, kefekötők, késesek, sárgaréz­öntőknél a kereslet nem kielégítő. A pénzbehajtás ellen sok a panasz. — [A pesti árutőzsdén] újítást szándé­koznak behozni a határidőre történő kötéseknél. Az ,,Ung. Lloyd“ szerint ez üzletet akként akarják átala­­ktani, hogy nálunk is úgy történjenek kötések mint a külföldi nagyobb gabna piaczokon. 1. hogy határ­idő kötések csak foglaló nélkül létesülhessenek. 2. Hogy határidőre felmondást és szállítást gabnában vagy repetében csak ezer vámmázsás tételekben le­hessen eszközölni. 3. Hogy a körlevelet ne lehessen átruházni. Az árutőzsdét látogatók között e kérdések pártszakadást idéztek elő. Eddig ugyanis szokásban volt, hogy az eladó a vevőnek foglalót adott, m­ely felmondáskor vagy rendezéskor leszámítoltatott. Vilá­gos hogy ez által az eladó árcsökkenés esetére akarta magát kárpótolni. De ép igy rendén volna az, hogy a vevő is kárpótolhassa magát nagy árcsökkenés ese­tére. A foglalónak különben mai nap már nem igen van értelme, mert ott hol jó tőzsde­bíróság van, mely végrehajtást is eszközöl a kötések hatását e nélkül is minden irányban fenn lehet tartani. Az ICOO vámmá­zsás kötést illető tétel is könnyebbségére lesz az üz­letnek. Eddig búzában többnyire 50­0, rozsban 4000, zabban 2500, repetében 1500 vámmázsára szoktak volt körleveleket kiállítani s igy a felmondás és szál­lítás nehézkesebb volt mint 1000 vámmázsás tételnél leend. Nagyobb tételeknél kisebb kereskedő nem is mozoghat oly könyen, természetes tehát hogy az újí­tást csak ajánlani lehet. Az „Ung. Lloyd” is ugyan­ezt teszi és azt hiszi, hogy annak az a következése lesz, hogy termény kereskedőink inkább belföldön fognak üzletbe bocsátkozni, ellenben külföldi kereske­dők inkább részt fognak venni a tőzsde üzletben mint eddig. — [Vasútállomás L­őr­incz­en.] Az osz­trák államvaspálya igazgatósága tudatja, hogy no­vember 15-től kezdve Kőbánya és Vecsés közt Lő­­rinczen megállapodási hely nyittatik a személy,­ pod­­gyász- és gyorsáru szállítás végett. Indulás naponkint lefelé 6 óra 13 perez 7 óra 33 perez reggel és 2 óra 13 perez délután; Bécs felé 8 óra 37 perez délelőtt, 7 óra 9 perez este ; továbbá vegyes vonalak 11 óra 38 perez délelőtt és 7 óra 13 perez reggel. — [A czukorgy­ár-ipar] hazánkban, úgy mint az osztrák tartományokban súlyos helyzetbe ju­tott, melynek okai nagyrészt azonosak a pesti gőzma­lomipar válságának okaival. Különösen kétségbeejtő a cseh és morvaországi fiatalabb vállalatok s a „ma­gyar-osztrák czukorgyártársaság” közelebbi közgyű­lésén kimutatott több százezer frtnyi veszteség nem elszigetelt tünemény. A közelebb múlt években a magas ágró, a német-franczia háború által megakasz­tott külföldi gyári tevékenység s a több országban ismételten előfordult rész répatermés kellőnél gyor­sabban fejleszté a czukorgyártást és nyereséges ki­vitelt biztosított úgy a nyert, mint a finomított gyárt­mánynak. A bőség e napjaiban azt hitték, hogy e rendkívüli viszonyok állandóan megmaradnak , mint a pesti malmok, elmulasztották megfelelő tartalékos­ságról gondoskodni, mely a szükség napjaiban kise­gítsen. A reakczió most bekövetkezett, a túltermelés, a tőkehiány s az agrp hanyatlása következtében ke­véssé nyereséges kivitel nagy súl­lyal nehezednek a czukorgyárakra ; hozzájárul még ehhez a hónapok óta uralkodó pénzdrágaság, mely különösen a forgalmi tő­kével nem rendelkező vállalatokat sújtja. Több oldalról már összes czukorgyáriparunk végromlását jósolják, ez azonban itt ép oly kevéssé fog bekövetkezni, mint a pesti malmoknál. A gyengébb vállalatok, melyek nem egészséges alapon indultak meg, össze fognak roskadni s az elkövetett bűnökhöz arányos szenvedé­sek után az egyensúly majd helyreáll. Csehországban 34—40 gyár bukását várják, de ezzel aztán el is lesz hárítva a túltermelés és a többiek, ha az igazgatósá­gok számolnak a tényleges viszonyokkal, s nem foly­tatják a szédelgést, visszanyerik életképességüket, mit mezőgazdaságunk érdekében is élénken óhajta­nunk kell. — [Új takarékpénztár.] A dombóvár járási takarékpénztár alapszabályait a kereskedelmi minisztérium ellátta a törvényes bemutatási zára­dékkal. Pesti galnatőzsde, nov. 15. Búza ma csendes volt kínálat és kereslet egyaránt mérsékelt maradt, a for­galom alig néhány ezer vámmázsára rúgott és pedig 8471, f­s 6.90, 82 ®/4 m­e 6-65) 80­ g 6.45. Rozs, árpa és zab üzlet nélkül. Kukoricza készáru szilárd, eladatott 2000 mázsa? frt 25—35 krral. Tavaszra búza 6­ 67, kukori­cza 3.45. Pesti értéktőzsde, nov. 16. Egynémely kedveltebb értékben élénk üzlet fejlődött ki szilárd árak mellett meg a többi papírok kevés figyelemben részesültek. Vasúti kölcsön 101^/4 frton, sorsjegykölcsön 104^/4 frton, szőlőválság 74^/4 frton vétetett. Biztosítások közül Atlas 100—102 frttal jött forgalomba. Pesti lóvasút 369 — 370 frton köt­tetett. Bankrészvények közül municzipális bank 89frton anglobank 116Yg—H7 frton, magyar hitelbank 1377*— 138 frton, frankobank 105—106 frton vétetett, vétetett továbbá takarékhitelegylet II6 frton, pesti népbank Il0Yz frton. Takarékpénztárak közül lipótvárosi 68 frttal, orszá­gos közp. 115—116 frttal jött forgalomba. Iparvállalatok közül Árpádgőzmalom 150 frton, Conkordia 345 frton, első pestbudai 512 frton, Atheneum 270 frton, kartélyfo­­noda 155—156 frton, kőbányai téglagyár 227 frton kötte­tett. Pénzek és váltók szilárdak, arany 519, huszfrankon 8.67, ezüst 107.50, porosz pénztárjegy*1.617*. Vízállás. Felelős szerkesztő: Rákosi Jenő. Nov. 0 alatt 0 fölött 15. Pesten ••••••• 7' 3“ 15. Pozsonyban ..•••• 5' 0'' 14. M.-Szigeten . • • • 1' 9” 14. Szatmáron •.•••.. 1' 0" 14. Tokajban 6' 10" 15. Szolnokon ...... 7' 8" 13. Szegeden................................8' 6" 13. Aradon ...... 2' 5" . . 11. Nagybecskereken . . 0' 3" időjárás: száraz felhős felhős felhős felhős felhős száraz esős száraz

Next