Reform, 1872. november (4. évfolyam, 300-329. szám)
1872-11-22 / 321. szám
cziád ismeri őket és — megveti. — Nyilatkozzék, miként vélekedik ön az országos küldöttség munkálatáról ? Az ön szavától függ, egyetértésben és békében lesz-e az ország, s lesz-e vagy nem lesz magyaron Horvátországban! “ 25,000! ~~ á jReform* szerkesztőjéhez. — _ Minél nagyobb vagy váratlanabb a politikai vagy társadalmi átalakulás az egyes államok életében, — annál sűrűbben szülemlenek meg azon kérdések, melyeknek, korszerű és gyors megoldása, vagy jó szellemet és elégültséget, — avagy reakcziót eredményez, és ez utóbbi esetben az állami életnek minden irányú fejlődését, — nehezíti és gátolja. Tudjuk, mert átéltük, hogy hazánk 1848. óta az átalakulásnak hány fokozatán ment keresztül, és ha 1867. óta jövőnk hajója biztosabb kikötőben horgonyoz is, a biztosság korántsem oly nagy, hogy immár összetett karokkal nézhetnénk a jövő elébe. Sőt ellenkezőleg, legújabb politikai vívmányaink európai állást, — politikai függetlenséget, — és diplomatikai tekintélyt kölcsönöztek ugyan nemzetünknek, — de azért sem a nemzetnek életrevalóságát, sem a veszélyben kitartást, — sem állami jövőt, — legkevésbé pedig társadalmi belfejlődésünknek sikeres lefolyást nem biztosítottak. A mint belviszonyainkat napról-napra fejlődni látjuk, a remény, — hogy hazánk államéletének tekintélyes külkeretében egy állandó becscsel, értékkel és hivatásos jövővel biró képpel is már bírnánk, — valljuk be őszintén, — még igen távol esik tőlünk. Távol vagyok attól, hogy a kormány által eddig a nemzetnek tett szolgálatokat keveselném, — de kicsinylem ezen szolgálatokat és pedig azért, mert a teljesített szolgálat költségei felülmúlják az eredmény értékét. Értem itt belviszonyainknak nehézkes és mégis roppant költséggel járó fejlődési lefolyását. Eltekintve az égetőleg szükséges törvénykezési és közigazgatási viszonyaink rendezésétől, mindenek előtt már a jelenlegi állami gépezet sem alkalmas többé az említett szervezéseknek keresztülvitelére. Nem alkalmas, mert nélkülözi az egyszerűség és egyöntetűség előnyeit, mert ezeralakzatú, s ennek folytán hosszadalmas, nehézkes és ami a fő, még igen költséges is. Szervezetlen állami gépezettel lehet ugyan kormányozni, de mily áron és meddig ? Az árt napról napra emelkedni látjuk, hogy meddig, ki tudná megmondani! Hazánknak, nem véve a megyei, városi, községi és magánintézeti tiszteket, 25,000 m. k. államtisztviselője van. Ezen számhoz nem kell kommentár. Háromszáz év előtt 25000 emberrel hazánknak függetlenségét védelmeztük a törökök ellen, ma 25000 állami tisztviselővel, rendes, gyors és megbízható belközigazgatást és igazságszolgáltatást nem tudunk gyakorolni. Ha tehát annyi jó és nemes akarat mellett, s daczára ezen tekintélyes tisztviselői hadnak az államgép által teljesített szolgálatok mégsem ütik meg a közelégültség mértékét, nem lehet sokáig kételkednünk az iránt, hogy állami gépezetünk sem nem kerekded egymásbavágó járású, sem nem olcsó. Minthogy pedig számos belkérdéseink elintézésére épen megint csak az állam eszközei szolgálnak, igen természetes, hogy az államgép újjászervezése lenne egyik fő feladata jelen kormányunknak. Ezen szervezés nemcsak egyszerűsítené és könnyítené a megoldandó kérdések halmazát, de siettetné is, mi tekintve az idő és anyag mai drágaságát, csak áldásosan hatna vissza belviszonyainkra. Látjuk és tapasztaljuk, hogy a kormány eljárásában az egyoldalúság téves nézeteit kikerülni akarván, nevezetesebb országos természetű kérdéseknél, már jól eleve a czélba vett intézkedések előtt, szakférfiakat hív egybe és azokkal vitatkozik; tegye a kormány ugyanazt az államgép újjászervezésének kérdésében is. Hívjon össze a 48 előtti, a Bach-korszakból, az 1861—1867 provizórium és jelenleg szolgáló tisztviselőiből egy ilyen gyetet és bízza meg azon férfiakat, kik nem rang, de értelmiség és szabadelvűségek alapján lennének kijelölendők egy oly terv kidolgozásával, mely az eddigi hivataloskodásnak egyszerűsítését és egyöntetűségét tűzné ki czélul, és meg fog győződni, hogy talál minden időszakból ily bátor férfiakat, kik nemcsak azt fogják bevallani, hogy a jelenlegi szervezet sem nem megbízható, sem ki nem elégítő; de hogy Magyarország belkormányzatát egészen más alapra kell fektetni, hacsak azt nem óhajtjuk, hogy az államhivatal nem tekintve az idővel a rendes jövedelmeinkből úgy sem fedezhető költségeit, ne legyen egyéb mint ellátás a kegyenczek, kiváltságosak számára, egy nagy menhely a rang és könnyű életmód után hajhászó elkorcsosodott értelmetlenségnek. Cívis: erélyesen viszonozták ugyan lövéseinket, de a túlerő ellen sikert nem igen mutattak föl. Két órai heves ágyúzás után, majd az egész város lángban állott, rémséges fényt vetve az egész környékre. A védők nem is fejtettek ki tovább ellenállást, hanem felhúzták a békelobogót, egyszersmind 6 tekintélyes Marabut (törzsfő) küldtek táborunkba alkudozás végett és egyszersmind keresekül. Az alku, melyet az arab bureaux főnöke, a föld népét behatóan ismerő törzstiszt vezetett, szabad elvonulás feltétele alatt meg is köttetett. Alig, hogy a béke megköttetett, az előbb oly megátalkodottul verekedő beduin lovasok most már barátságos szándékkal, fegyvertelenül jöttek körünkbe. Részemről örültem e rövid, de veszélyes hadjárat ily gyors bevégeztén, mert tizenkét nap óta, csak most hunyhattam le először szemeimet. Hiába az emberi természet már olyan, szereti a változatosságot. Hosszas napfény után óhajtjuk a , . . . vész zongoráját, melyből a harcz menydörgése szól.“ És akkor, ott a szilaj csaták borzalmasan nagyszerű küzdelmei közt újra érzünk, ismét éledünk. Hanem mikor .... „kitombolt a vészharagja“ keblünkben és . ... „kifáradt a viszály a csatában“ akkor oly kedves leszen ismét előttünk elmélázva hallgatni a szorgalmas méh dongását és figyelni a berek csalogányának édes lágy dalát, vagy pihenni a kedves kebelén, — vagy nézni a pajzán gyermekek virgoncz szökdelését. Midőn hajnalodni kezdett, már csak itt-ott lehetett még látni egy-egy felcsillámló tűzfényt a városban, és mikor a Sejk visszaérkezett, s követei aláírták a békét, már a nap is felkelőben volt. Bevonulván a leperzselt városba szomorú látvány tárult föl előttünk. Az utczák kormos falai mellett siró anyák, bánkódó apák, jajveszéklő, árván maradt gyermekek voltak láthatók; az egyik megölt rokonát, a másik elvesztett vagyonát kesergé. Ha a katona büszke volt elébb diadalára, midőn férfi férfi ellenében küzdött, az ember most mélyen elszomorodott, látva a gyászt, halva az átkot, melyet kétségbeesett anyák és özvegyek a győző ellenség fegyvereire szórtak. A román fejedelem bajai. [Saját levelezőnktől.] Bukarest, november 16. Régi dolog, hogy nem maguk az elkövetett hibák teszik tönkre az államot, hanem inkább az, hogy a hibát elkövető államférfiakat megtűri, s továbbra is elnézi káros működését. Costaforu úr megbocsáthatlan hibát követett el, midőn a görög konzult Braihtban letette hivataláról. A porta akár Mithad, akár Rusdi pasa által vezéreltetve, semmikép nem tűrheti, hogy megbizó leveleit ekép fölfügesszék. Ha oly eljárás egy más nagyhatalmat képviselő ügynök irányában követtetik el, mint a minőben a mondott hellén ügyviselő részesült, bizonyos, hogy nagyobb összeütközések keletkeznek. Itt tehát semmi praeczedenst nem szabad engedni. Mithad pasa már régebben nyilatkozott a kép, és Rusdi épúgy gondolkozik, miről a porta utolsó jegyzéke világosan tanúskodik. De csalatkoznék valaki, ha azt hinné, hogy Costaforu uram belátta hibáját, és hazáját tisztességesen ki akarja húzni a hínárból. Korántsem. A mi miniszterünk még egy lépéssel többet is tett. Alkalmat adott, t. i. s lehetőséget egy rövid röpirat megjelenésére, melynek föladata volna, hogy megmutassa, miszerint az ország autonómiája a megbízó levelek ily megsemmisítését megengedi. Belátható, hogy ezt csak nagyon iszofisztikus úton lehet bebizonyítani. Nem is a bizonyítékon fekszik a fősúly, hanem magában a tényben, hogy külügyminiszterünk ez állítást nyilatkoztatta. Ezen legújabb divatú „bravour“ mindenesetre sok vizet fog zavarni a Bosporus partjain. A nagyhatalmak nagyon rosz néven veszik ez alapjában oly gyermekes vitának tűhelyre állítását. Osztrák-Magyarország és Angolország tehát kezükbe vették az ügyet, de a mint sejthető, a közbenjárás aligha fog sokat használni. Első Károly román fejedelem úgy látszik a legnagyobb szükség nélkül nem akarja elbocsátani a jelenlegi kabinetet. Ő ugyanis aránylag legnyugalmasabban és legbiztosabban a mostani minisztérium mellett érzi magát. Costaforu azonban korántsem hajlandó a porta követeléseinek annyira tekintetbevételére mint Görögországéinak. Nem is szabad máskép cselekednie az ellenzék magatartásával szemközt. A vörösek máris árulónak nevezik, és ha lépését visszaveszi, akár mindjárt kereket oldjon. Maga a tömeg is föl van ingerelve ellene. Aztán még nem tudom, váljon maga a fejedelem hajlandó-e az engedésre. Most ismeretessé lett nálunk az 1866-ik évi október havában kiadott formán, és „Romanulu“ s mind a többi lapok jajveszékelnek, hogy oda van az ország joga, önállósága. „Hogyan csorbittathatta Románia fejedelme abbeli jogát, hogy annyi katonát tartson a mennyi szükséges ?“ „Hogyan ígérhette, hogy a román érmekre török jelvényeket is véset?“ Ilyetén kérdéseket intéznek a lapok a nemzethez, és és e mellett szidnak s fenyegetnek, sőt magát a hoszpodár személyét sem kímélik. A hivatalosak, hogy a lármát kissé lecsillapítsák, most azt a mesét költötték, hogy a fejedelem a szultántól egy ajándékot kapott, melyben, midőn otthon jobban megnézé a hírhedt Fermánra ismert Risum teneatis! otrombább egy mese alig létezett még. De e mese eléggé mutatja mily nyomorult helyzete van a fejedelemnek hogy ilyes fegyverekhez kénytelen nyúlni. Különben ha most enged akkor ugyan isten hozzádot mondhat országának. Másrészt azonban, mint tudom a porta részéről sem hajlandók semmikép az engedésre. Stambulban most erélyesebb politikára gondolnak. Elég soká próbálgatták az engedékenységgel a birodalom kárára, így állnak most a dolgok, s végső szavam is az, hogy épen ezért keveset fog használni a kibékülésre nézve a három hatalom közbenjárása. Changarnier tábornoknak Gambetta elleni interpellácziója képezte, meglehetős zavarosan végződött. Thiers a royalistákat, kik az „ideiglenes kormány“ kifejezést használták , nemcsak egyenesen fölszólította, hogy alakítsanak végleges kormányt, hanem a bizalmi kérdést is fölvetette. Több indítványt és napirendre térést tettek és vetettek el, s végre is a legszintelenebb fogadtatott el 267 szóval 117 ellen. A többrendbeli szavazás két örvendetes eseményt konstatált. Benoist d’Azy indítványának elvetése bebizonyítá, hogy a kormány fő kérdésekben biz egy, habár csekély republikánus többséggel. Azonkívül a köztársaságiak a különböző szavazások alkalmával csodálatra méltó politikai tapintatukról adtak bizonyságot. Midőn Thiers hozzájárult a Mettetal-féle napirendhez, mely a grenoblei beszéd tanait kárhoztatta, akkor az egyesült baloldal, számra nézve mintegy 250, a szavazástól visszavonult. Másrészt a hétfői ülés lefolyása eléggé bizonyítja, hogy a kormány korántsem szándékozik a monarchisták óhajának engedni, s az úgynevezett radikálisokkal, vagyis republikánusokkal szakítani. A „Corres. Hav.“ jelentése szerint a balközép legközelebb több alkotmányi indítvány megtételét fogja kezdeményezni. Ez indítványok vonatkoznának Thiers köztársasági elnök hatalmának négy évre való meghosszabbítására, a kamara részenkinti megújítására és egy felelős minisztérium kinevezésére. Végül állítják, s e hírt az orleanista „Frangais“ is terjeszti, hogy Thiersnek szándékában van, ez alkotmányi kérdéseket plebiscitum által szentesittetni. A jelentésnek ez utolsó része elégséges, hogy az egésznek valóságát kétségbe vonjuk. Mert sajnos volna, ha Thiers állásának megerősítésére ily imperialisztikus eszközhöz folyamodnék, ahelyett, hogy teljhatalmát egy újonnan választott konstituante kezéből venné. Az olasz kormány, mint a „Nazione“ írja, a tartományi szerzetesrendek megszüntetéséről szóló törvényjavaslatot mindenekelőtt a kormánypárt elé akarja terjeszteni, hogy vele a főpontokban egyetértésre jusson. Az olasz parlament többségének tagjai, daczára az egész sajtó által kimondott megrovásoknak, oly hanyagok, hogy az egyetértés e fontos törvényjavaslat főpontjaira nézve csak ezután jöhet létre, miután a legtöbb képviselő még Rómától távol van. Ugyanezen lapnak írják, hogy a kúria melletti franczia követ, Bourgoing Thierstől utasítást kapott, hogy a pápánál panaszt emeljen azon ellenséges magatartás miatt, melyet újabb időben a franczia püspökök mutatnak a kormány iránt, és kérje a pápát, hogy küldjön parancsolatot e magatartásuk megváltoztatására. Spanyolországból nem régen miniszteri változásokról szóló hírek jöttek. Mind e hírek azonban nem bizonyultak be valósnak, mert az egészből csak annyi igaz, hogy a hadügyminiszter, Córdova tábornagy Cubába megy saját kérelmére, mint parancsnok, s a kormány helyébe utódot keres. Némelyek Gaminde tábornokot említik, mint uj hadügyminisztert, míg mások számára a portorikói parancsnokságot tartották fel. Volt szó Baldrich tábornokról is de nem komolyan, mert ő nem népszerű ember, sőt teszik felelőssé az iránt is, hogy a karlista felkelést még mindig nem nyomta el, sőt Cataloniában valóságos briganti állapottá fejlődött ki az egész. Ugyanis most már bizonyos, hogy a kataloniai karlisták semmi összeköttetésben nincsenek a bask tartományok Navarra karlistáival, és az egész karlista felkelés csak köpönyeg a rablásra, miért a papság is egészen visszavonult. Ily körülmények közt feltűnik, ha egy karlista lap hozza a hírt, hogy Don Carlos épen most ment Párisba, hogy ott a franczia legitimisták garancziája mellett kölcsönt vehessen fel. Valószínűleg az egész hír csak a kacsa. A kortesben még mindig a letéti bank alapításáról és a párisi bankkal kötendő kölcsönről foly a vita. A republikánus párt természetesen minden erejét megfeszíti, hogy az előterjesztés megbukjék. Pi y Margal a kortest azon nyilatkozattal lepte meg, hogy ha pártja kerül kormányra, a mostani kormány által elvállalt pénzügyi kötelezettségeket nem fogja elismerni. E szavak annyival inkább nagy feltűnést okoztak, mivel Pi y Margall átalánosan mindent megfontoló férfinak ismertetik. Mindezek daczára azonban a két előterjesztés előreláthatólag nagy többséggel fog elfogadtatni. KÜLFÖLD, Pest, november 21. A berlini lapok azon hírt hozzák, hogy a felsőháznak úgynevezett uj frakcziója, melynek tagjai féllábbal a múltban, féllábbal a jövőben akarnak állani, azon óhaját fejezte ki, hogy a kormány kísértse meg nézetét keresztül vinni, új fölsőházi tagok kinevezése nélkül is. De ez óhaj már késő, mert el van határozva az új fölsőházi tagok kinevezése, sőt a távíró 70-re teszi azok számát, kiknek feladatuk lesz túlszárnyalni a feudalisták csoportját. Arnim grófnak, a németországi párisi követnek visszalépéséről szóló hír újból fölmerült, és pedig most, mint bizonyos tény. Az „Augsb. Alig. Zig“ egyik berlini levelezője erre vonatkozólag a következőket írja : „Arnim grófnak viszonya a párisi előkelő világgal szemben Párisba visszatérése óta nemcsak nem javult, de roszabbra fordult. Nem lehet tehát meglepő, hogy Arnim gróf határozottan kifejezte azon kívánságát, miszerint egy rá nézve már elviselhetetlenné vált állástól fölmentsék, és Rómába visszahelyezzék, hova vonzalmai is csalják. Hogy e kívánságnak elég fog tétetni, nem szenved kétséget; csakhogy most természetesen Arnim grófnak nem a régi állásába visszahelyezéséről lehet szó, hanem a meghalt Brassier de St. Simon helyébe lépéséről. E körülmény nagy változást idézne elő a berlini kabinetben, mert nem más, mint Eulenburg gróf, a belügyminiszter van kiszemelve Arnim gróf párisi helyét betölteni. Azt állítják, hogy Eulenburg grófnak már régi kívánsága, ismét a diplomácziai téren szolgálni, és hogy ő most inkább, mint valaha, törekszik miniszteri tárczáját a párisi követséggel fölcserélni, miután már régen igazságtalan megtámadásoknak czéltáblája minden párt részéről. Bismarck herczeg teljesen méltányolja kollegájának indokait, s kívánságát annál örömesebb teljesiti, mivel ez által kívánt alkalma nyílik, minisztériumát egyöntetűvé tenni. A franczia nemzetgyűlés hétfői ülése, melyről már megemlékeztünk, s melynek főtárgyai különfélék. Pest, november 21. [Hivatalo8.] A szabadkai állami tanítónő képezdében Mezey Ignácz rom. kath segédlelkész a r. kath. és Aradszky Jakab gör. ker. diakónus a gör. ker. vallástanitással bízatott meg az egyházi főhatóságok ajánlatára. [Érdemrendek.]Ő felsége ismét több rendjelt ajándékozott különféle török ügyviselőknek, ugyanis : a vaskoronarend nagy keresztjét Mahmud pasa kereskedelmi miniszternek, a Ferencz-Józsefrend nagykeresztjét Jussuf beynek, a fővámhivatali igazgatónak, Karacheodori Sándor külügyminiszteri államtitkárnak, Serkis effendi római követnek, Niazy beynek a díván nagykanczellárjának, a Ferencz-Józsefrend kombur keresztjét a csillaggal Munir Beynak, Edward effendinek és Mehmed beynek; a második osztályú vaskoronarendet Arzuman effendi, Chaunes effendi és Parnis effendi külügyminiszteri tanácsnak ; a Ferencz-Józsefrend kombur keresztjét Rifaat bey és Ahmed Refik beynek ; a Lipótrend lovagkeresztjét Ehdem beynek, a külügyminisztérium titkárának a harmadosztályú vaskorona rendet Ismail bey és Jakub effendinek, s végre a Ferencz-Józsefrend lovagkeresztjét Nischan effendi és Vekil effendinek. [Jótékonyság.] Samassa József szepesi püspök a lőcsei nagy gymnáziumnál húsz szegény sorsú tanulót iskoláztatván, azok szellemi kiképeztetését jelentékeny anyagi áldozattal teszi lehetségessé. [A királyi bíróságok által letartóztatott egyének után járó rabtartási költségek.] Azon fölmerült kérdés folytán, hogy váljon a királyi bíróságok által letartóztatott egyének után járó rabtartási költségeknek behajtása közigazgatási végrehajtás útján eszközölhető-e, s a királyi ügyészségeknek ily tárgyú megkeresvényei föltétlenül teljesíthetők-e ? az igazságügyi miniszter oda nyilatkozott, hogy a királyi bíróságok által letartóztatott egyének után felmerült rabtartási költségeknek behajtása közigazgatási végrehajtás útján nem eszközölhető mindaddig, míg az iránt a törvényhozás intézkedni nem fog. Az érintett költségek behajtása körüli eljárást a börtönök és fogházak háztartási szükségleteinek meghatározása, azok fedezésének, s az erre vonatkozó szerződések megkötéseinek módja, valamint a számadások vitele iránt az igazságügyminiszteri 11.216/1872. számú rendeletének 85. és 86. §§-a körvonalazza. Ezen szabályrendelet értelmében a kérdéses költségek biztosítására és behajtására hivatott királyi ügyészségek törekvése mindenek előtt oda irányul, hogy azon költségek az elmarasztalt egyén által önként téríttessenek meg, vagy azok vagyontalansága igazoltassák, s e czélból fordulnak a királyi ügyészségek szükség esetén olykor a közigazgatósági hatóságokhoz is, az esetre pedig ha az önkéntes megtérítés megtagadtatott, a polgári törvénykezési rendtartás szabályai szerint járnak el. Ezeknél fogva a többször említett költségek behajtása közigazgatási végrehajtás útján nem eszközölhető ugyan, a királyi ügyészségek részéről a közigazgatási hatósághoz fent jelzett irányban intézett megkeresések azonban az eljárás egyszerűsítése és gyorsítása, valamint az államkincstár érdekeinek megóvása tekintetéből mindenkor foganatositandók. [Vukovich Sebőről Fáik Miksajma a „Pester Lloyd“ tárczájában „F“ jegy alatt igen érdekes megemlékezéseket ir. A derék férfiú az utolsó nyári idényt Kissingenben, e regényes fekvésű bajor fürdőben töltötte, melyben minden évben összejő egy-egy magyar telep, s azért is van, hogy a fürdő forrásainak elnevezései közt akárhány magyar névvel találkozunk, mint „Rákóczy-forrás“ stb. Vukovich Kissingenben akart gyógyulni emésztő szívbajából. Az idény alatt láthatólag erejéhez tért is, de ez az egészséges testalkatú férfiúnak utolsó tiltakozása volt mintegy a közelgő enyészet ellen. Kissingenből hőn szeretett Londonjába ment, miután a kissingeni magyaroknak megígérte volt, hogy október 20-ára bizonyosan köztük lesz ismét a magyar fővárosban. A sors máskép akarta, s a jeles hazafi idegen földön adta ki nemes lelkét. Vukovich mint politikus — úgymond Fáik — sajátságos összevegyülése volt a radikalizmusnak és konzervativizmusnak. Szerette a régi magyar alkotmányos rendszert, s attól sehogysem tudott megválni. E tekintetben csökönyösen konzervatívnak mutatkozott. Másrészt meg az idealizmusig vitt radikális nézeteket táplált. E politikai nézetvegyülék fölött azonban magasan és szenny nélkül állott lángoló hazaszeretete, s a nemzet iránt érzett mély kegyelet. Vukovich mint ember magába zárkózott, teljesen angol jellemű volt, kihez nehezen lehetett hozzáférni, de ha valaki keresztül törtetett ridegségén, e zárkózott modor mögött egy meleg, pezsgő, rokonszenves kedélyt talált, mely mindenki előtt kedvessé tette az elhunytat, ki vele közelebb viszonyban állani elég szerencsés volt. Hazája után Angolországot szerette leginkább, s volt is neki ez országban, hol a száműzetés keserű éveit töltötte, számtalan barátja. Vukovich utolsó éveiben rendkívül rövidlátó volt már, úgyhogy, mint barátja Fáik meséli, megtörtént hogy tej helyett sót öntött poharába, és az asztalnál — igazi angol előzékenységgel — a mellette ülő hölgy vállára gyakran a szalvétát akarta tenni a felöltöny helyett. Ilyenkor aztán barátjai nem tarthatták a nevetést, s a maga kontójára ő is jó szót nevetett. De e nevetésben mindig volt valami keserű mosoly, melyet csak a leginkább beavatottak olvastak ki vonásaiból. Vukovich sokat hányatott életének volt ez kifolyása. „Szegény! — úgymond Fáik — az utolsó óráig ragaszkodott pedáns pontossággal az előirt, gyakran egészen fölösleges fürdőszabályok legkisebb részleteihez. Mint ki tudja, hogy mindenhez jó kapaszkodni, semmit sem mulasztott el e „Curregel“-ekből. Szívbajban halt meg, mely elől a hires fürdőben hiába keresett menekülést. [A K . ..féle játékbanlangja megyeház-tér és sarkantyus-utcza sarkán tegnap este 10 óra után a kapitányság közegei részéről látogatásban részesíttetett, de mely egynémely ki nem derített körülmény stán a rendőrség habozó fellépése folytán csak kis részben vezetett sikerre. A rendőrség K. lakásán a törvény nevében bebocsáttatást kért. Belülről azonnal szintén megszólalt K. úr hangja: „nyissátok ki!“ de ennek daczára az ajtó csak mintegy 8 percznyi várakozás után nyílt meg, hol K. a küldötteket az előszobában meglehetős nyájasan fogadta, jövetelük okát s czélját tudakolván. A biztos ezt előadván, a lakásba bocsáttatást követelte, mit K. szívesen megengedett, de a szobába vezető ajtó be volt zárva, s K. ur folytonos biztatása daczára ismét csak hosszabb várakozás után nyílt meg. A szobában egy roulette-asztal állt, s egy ruhaszekrényben nagy mennyiségü kártya, több croupigereblye s egy zacskóban sok roulettegolyó találtatott. A roulettegép azonban az asztalból ki volt emelve. Midőn a rendőrség a következő szobába akart hatolni, K. az ellen tiltakozott, hogy neje és leányai hálószobájába férfiak éjnek idején bemehessenek, de a rendőrök a jó kezdet által felbuzdítva, az ajtó erőszakos kinyitásához készültek, midőn az ajtó felnyílt s abban K. neje jelent meg, védelmezendő háziszentélyét az idegenek betolakodása ellen, a szentélyben azonban a rendőrök úgy vették észre, hogy az egyik ágyban fekvő leányon kívül a játékhoz tartozó szerek is rejtetnek. A házinő erélyes fellépése azonban annyira imponált a rendőröknek, hogy a hálóterembe nem mentek be. Két más rendőr a konyha felöl kerülvén a lakásba, a harmadik szobában a házigazda fiát négy úri egyén társaságában szivarozva találta. A házi szolga elfogatott, egy vendég pedig, ki elillanni akart, a kapunál egy rendőr által elfogatott. A szolga azt vallja, hogy egy éve áll K. szolgálatában, tudja, hogy esténként 15 — 20 vendég jön össze gazdája lakásán, s a szobákból néha hangos káromkodás hallatszik ki, de hogy mit játszanak bent, nem mondhatja, mert a szobákba este be nem bocsáttatik. A tegnapi látogatás alkalmával hét vendég volt ez ütt. Ezek közül kettőt a rendőrség nem talált. K. háziszentélyének megzavarása miatt elégtételt készül keresni. — E napon itt nyilván nem volt rendes játék. [Prielle Kornélia asszonyt] a jeles művésznőt, férje , Szerdahelyi Kálmán elhunyta alkalmából mindenünnen fölkeresik a részvétnyilatkozatok. Az ismerősök, barátok legtávolabb helyekről sietnek egy pár vigasztaló szóval enyhítni a veszteség fölötti fájdalmat. A fővárosban a főrangúak köréből is többen keresik föl a lesújtott művésznőt, biztosítni őt, hogy bánatában számosan osztakoznak. A nemzeti színház igazgatója a leggyöngédebb figyelemmel van a művésznő iránt, kit fölkért, hogy csak akkor lépjen föl, midőn egészséges kedélyállapota minden legkisebb hátrány nélkül megengedi. A művésznő játékában valószinüleg csak jó darab idő múlva gyönyörködhetik ismét a közönség. [a lipótvárosi templomtéri iskolaszéke] a folyó iskolaévben Görl Károly elnöklete alatt háromszor tartott ülést. Az alakuló ülésben Burián Jánosnak sajnos visszalépése után elnöknek Dr. Görl Károly, alelnöknek Dr. Bellágh József, gondnoknak ifj. Gieszrigl Károly és jegyzőnek Körösi József választatott. A tanítókat Perczer és Baselmayer igazgatók, valamint Vajdaffy és Rusz tanítók képviselik. Az iskolaszék első feladatát a hittani órák beosztása képezte, mely ügyet kivált azon körülmény nehezíti, hogy a katholikus hitelemzők lelkészi teendőik által is lévén igénybe véve, a hitelemzést nem adhatják elő az erre egyedül alkalmas órákban, minek folytán a városi hatóság mint a katholikus hitközség patronusa fölkéretik arról gondoskodni, hogy a katholikus gyermekek számára külön hittanár alkalmaztassák. — Hiányt szenvedvén az iskola fölszerelésekben, ezen körülmény megvizsgálására albizottság küldetik ki, melynek jelentése folytán a szükséges beszerzések elrendeltetnek. Leitner M. L. a szegény gyermekek ruháztatására 200 frtot ajánl fel, egyúttal indítványozza, hogy e czélra gyűjtések rendeztessenek. Ígéri, hogy azon esetre, ha ily módon a szükséges összeg ki nem kerülne, a hiányt a jövő évi gyűjtésig előlegezi. Ezen nemes ajánlat köszönettel elfogadtatván, a gyűjtések foganatosítása elhatároztatik. A szülők hirdetmények által fognak fölhivatni, hogy gyermekeiket a törvény értelmében taníttassák, a háznál tanítottak lajstromba foglalandók, és az év végével megvizsgálandók. Azon szülők, kik gyermekeiket nem taníttatják, meg fognak büntettetni. Körösi indítványára a városi tanács fölkéretik, hogy a katonaállítási összeírás alkalmával a tanköteles gyermekek is írassanak össze; ugyanannak indítványára a szaktanítók fölhivatnak véleményes jelentést tenni arról, vájjon nem volna-e egészségi és nevelési szempontból kívánatos a legalsóbb leányosztályokban a kézimunkát nem a közésen kezdeni ? Gödi elnök figyelmeztetésére a desinfekeziói teendőkre különös figyelem fog fordittatni. A tanítótestület fölhivatia, hogy egy kis természetrajzi múzeum felállításáról jelentést tegyen, valamint hogy egy tanítói és tanulói könyvtár mikénti életbeléptetéséről behatóan tanácskozzék. [A kolera állásáról] ez évi november hó 21-én beérkezett tudósítások szerint Budán november 20-án 11 újabb koleraeset merült fel; ebből esik Krisztinavárosra 1, Tabánra 2, Vízivárosra 1, közkórházra 1, irgalmi kórház 6. Ehhez hozzászámítván az ápolás alatt maradt 105-öt, az összes beteg létszám 116, ezek közül meggyógyult 11, meghalt 6. Október 18-ka óta összesen megbetegült 616, kikből meggyógyult 294, meghalt 223, gyógykezelés alatt maradt 99. A katonák között november 20-tól 21-ig megbetegült 1. Ehhez számítván a gyógykezelés alatt maradt 31, az összes beteg létszám 32. Ezekből meggyógyult 8, meghalt 1, további ápolás alatt maradt 23. — Pesten 1 O-ától 21-ig megbetegült 18, ebből esik : a belvárosra 1, a Terézvárosra 3, a Ferenczvárosra 2, a közkórházakra 12. Ehhez számítván az ápolás alatt maradt 165, az összes beteg létszám 183, ebből meggyógyult 11, meghalt 10. A járvány kezdete óta összesen megbetegült 393, ebből meggyógyult 87, meghalt 144, további gyógykezelés alatt pedig maradt 162. — Szathmár megyében Tiszabecsen november 20-án hat egyén esett kolerába, mindannyian gyógykezelés alatt vannak. — Gömör megyében Herka községben november hó 20-án egy koleraeset merült fel, mely halállal végződött. — Kassán a kolerabetegek száma eggyel szaporodott, meghalt egy, az eddig megbetegült 27 egyén közül meghalt 15. — Zemplén megyében a Szilvás-Újfalu mellett dolgozó vasúti munkások között 11 koleraeset merült fel, melyből 3 halállal végződött. [A központi kolerabizottság] mai ülésében a tiszti főorvos jelenté, hogy ma reggeltől estig a városban 9 eset fordult elő. 1 a belvárosban, 5 a terézvárosban, a józsefvárosban 1, ferenczvárosban 2. A kórházba 4 egyén szállíttatott. [A budai h. tiszti főorvos jelentése szerint a kolerajárvány november 20- k áig bezárólag következőleg áll:A november hó 20-káig szaporodott 11, ezekből esik a Krisztinavárosra 1, Tabánra 2, Vízivárosra 1, közkórház 1, irgalmasok kórodájára 6. Meghalt 6, mégpedig a várban 1, a Vízivárosban 1, országúton 2, Újlakon 1, irgalmasok kórodája 1. Az egész járvány alatt megbetegült 616, meggyógyult 294, meghalt 223, gyógykezelés alatt maradt 99. A halálozásból esik a várra 15, Krisztinaváros 11, Tabán 42, Víziváros 32, országút 11, Újlak 3, kültelek 2, közkórházban 47, az irgalmasaknál 60, összesen 223. [Az olasz kormány a kolerának Magyarországban keletkezése folytán következőleg intézkedett.A Magyarországból érkező szállítmányok, áruczikkek és utasok Olaszországba csak úgy bocsáttatnak be, ha hiteles okmánnyal bebizonyíthatják, hogy mind a szállítmányok, mind az utazók legalább öt napig tökéletes egészséges és kolerajárvány mentes helységben tartózkodtak. E bizonyítványoknak az illető törvényhatóság részéről kell kiállítva, és lehetőleg a Pesten székelő olasz királyi főügynökség, avagy a temesvári olasz királyi alügynökség által hitelesítve lenniök. Ezen intézkedés foganatosítása öt nap múlva kezdődik, mely idő lefolyta után, minden oly utazó s szállítmány, mely oly helyekről érkezik, hol a kolera uralg, az olaszországi határokról vissza fog utasittatni. Az egészségi bizonylatokkal ellátott utazók szállítmányok és áruczikkek a határokon még orvosi vizsgálatnak és chlorral való fertőtlenítésnek fognak alávettetni. [A budai kávéházak és vendéglők záróráinak meghosszabbítása.] A budai kávésok és vendéglősök folyamodtak a tanácshoz, hogy a kolerajárvány alkalmából elrendelt zárórák szüntessenek meg. A tanács f. hó 20-án tartott ülésében, tekintve, hogy már a járvány elfojtottnak tekinthető, a kávéházak és vendéglőkre nézve a zárórát 12 óráig hosszabbította meg. A korcsmák és pálinkaméréseknél azonban fentartotta a zárórákat, mégpedig az előbbinél 9 óráig, az utóbbinál pedig 8 óráig. [Uj sétány.] Budán a Kapuczinus téren uj sétányt rendeznek s a fák ültetését már meg is kezdték[Pörpatvarkodás.] Fiiaki Károly, ki a magyar földhitelintézet igazgatóságát csalással és erőszakkal, dr. Hoffmann városi főorvost és Engelbach Károlyt hivatalos hatalommal való visszaéléssel vádolta, azonban panaszával úgy a pesti kir. fenyitőtörvényszék, mint a kir. tábla által elutasittatott, egy felebbezési beadvány által figyelmeztette a legfőbb törvényszéket, hogy a kir. tábla hiányosan tárgyalta perét, mivel hogy a két pör összefüggését mellőzte s mindkettőt önállóan vette vizsgálat alá. A legfelső törvényszék e hó 21-én az egész ügyet együttvéve vizsgálta meg és a magyar földhitelintézet ellen való per megújításához nem talált kellő adatokat, a városi tisztviselők pörbefogatásához szintén nem lelt alapot, miután nevezett tisztviselők legkevésbé sem lépték át hatáskörük határát. [A drótostótok.JA szász királyi belügyminiszterium a magyarországi drótosokra nézve, minthogy ezek az ottani lakosságot folytonosan zaklatják és a forró betegséget terjesztik s ez által gyógyításukkal költségeskedést okoznak, úgy intézkedett, hogy az általuk űzött vándoripar egyedül azon esetre türessék meg Szászországban ez év végéig, ha ők személyükre egy, a szász kormány vagy a német birodalom valamely magasabb kormányhatósága által kiállított, 1872. év végéig érvényes iparüzleti engedélyt előmutathatnak. A mennyiben tehát a drótosok ezen intézkedésnek meg nem felelnek, Szászországból vagy tolonczozás utján, vagy kötött útlevéllel fognak kiutasittatni, ezeknek a vámszerződés értelmében csakis az országos vásárok látogatása engedtetvén meg. [Az orvosnövendékek „segély- és önképző-egylete“] bizottmánya következőleg alakult meg : Elnök: Peleci János. Alelnök : Maurer Gyula. Titkár: Ráczkevy József. Jegyző : Neubauer Henrik. Pénztárnok: Weisz Ignácz. Könyvtárnok : Soffi Gyula. Bizottmányi tagok: Laufenauer Károly, Vosits Ferencz, Földvári Béla, Kohn Izidor, Sir János, Mathia János, Bauer Ignácz, Arányi Árpád, Lakner Árpád, Reisz Gáspár, Grosz Soma, Gayer Károly, Koroknai Zsigmond és Veszély József. — Egyúttal megemlítjük, hogy özvegy dr. Flór Ferenczné férje hagyatékából az egylet könyvtárának 93 kötetből álló becses könyveket ajándékozott. [A Kisfaludi-társaság] e hó 27-ki ülésén felolvasás lesz. Először is Vajda János székfoglaló költeménye: „Egy b...i házban“ felolvassa Vadnai Károly; aztán Szeberényi Lajos újabb forditmányai a „Königinhofi kézirat”-ból, előadja Greguss Ágost, Komócsy József „Őszi gondolatok“ czimü költeménye, bemutatja Tóth Kálmán; végül Greguss Ágost széptanértekezése:“ A művészet osztályozásáról.“ [Gyilkosság] Deésről írják, hogy ott közelebb borzasztó gyilkosság hajtatott végre. A rózsahegyi temetőőr reggel a temetőbe kimenvén, midőn lakására visszatért, nejét meggyilkolva találta. A gonosztevőt hihetőleg rablási szándék vezette ez iszonyú tett elkövetésére, miután a házból minden értékesebb tárgy eltűnt. A gonosztevőket a kir. törvényszék erélyesen nyomozza. [Egy lépéssel előbbre.] A „Pesti kereskedők csarnoka,“ mint a „P. N.“ Írja elhatározta hogy az egylet körében az ügykezelési nyelv ezeptu] a magyar lesz, s az egylet jegyzőkönyvei természetesen szintén magyarul vezettetnek. Az inditvány erre, az egylet német ajkú tagjaitól eredt. [Olcsó szépség.] Somogy-Csákány határán közelebb oláh atyafiak dolgoztak, egy része a munkásoknak nejét is magával hozta. Az egyik munkásnak csinos, tüzes szemű felesége volt, ki dolog közben ugyancsak lövellte pillantásait a mellette dolgozó fiatal nőtlen munkásra, mit a férj csakhamar észre vett. Már barbár Othelló férj talán nőt és férfit egyszerre meggyilkolt volna, a jámbor munkás ellenben a legnyájasabban szólította meg a nőtlen munkást s kérdezte : ha nem volna-e hajlandó a csinos pórnőt magának megszerzeni, ő nem tartja sokra. A vételár zártban állapíttatott meg, és miután a menyecskénél^