Reform, 1872. november (4. évfolyam, 300-329. szám)

1872-11-26 / 325. szám

folyamatban van. A szál, mely ma Ghyczyt Tiszával, Tiszát Mocsáryval, mindhármat pe­dig Csernátonyval összeköti, hasonlít ahhoz a szárvához, mely a ráfű­zött gyűrűket elégette­­tése után hamvával is összetartja — az első fugalomig. Azonban a Deák-párt egysége sem a régi többé. Minden titkolózás daczára nem egy jel mutat erre, elkezdve a választási programmok­­tól a tegnapelőtt este tartott klub­ülésig. Már a képviselői programmbeszédek oly eltéréseket hoztak napfényre, melyek egy természetes kötelékkel összekapcsolt és együtttartott párt keretében nem térnek és nem férhetnek meg. így a bankügyben, melynek számokkal össze­kuszált szövedéke a kandidátusok legtöbbjére nézve érthetetlen és sötét labyrinth volt, mely­hez legkevesebben értettek, a legtöbben tettek legmesszebbre ható engedményeket és helyez­kedtek, ha nem is egészen a Ghyczy-féle ál­láspontra, de ahhoz bizonyára közelebb, mint óvatos, körültekintő, a legkényesebb érdekek koczkáztatásába belenyugodni nem tudó pozí­­czióhoz. Elég nézetkülönbség arra, hogy te­kintélyes pártokat állítson egymással szembe. Volt olyan is, ki a hadsereg kérdésében is tovább ment, mint hogy teljes joga lett volna azzal a nyilatkozattal lépni le a hordóról, hogy ő deák-párti. A nemzetiségi kérdés is tüntetett föl nem egy ellentétet. Egyik több szigort hangsúlyozott, a másik nagyobb engedékeny­séget ígért. A kettő között oly mély az örvény, melybe a pártnak, mint pártnak okvetlenül bele kell vesznie. Nyertek szószólót az egyház érdekei is, nem ugyan az államéival szemben, de sorra ezeknél előbb. Ezeken túl hangsú­lyozta mind a 67-ki kiegyezés föntartásának szükségét, kijelentvén, hogy ő ennélfogva „deák-párti“. A nagy többség, majdnem mind, ezzel a kifejezéssel élt, miután nálunk a „kormánypárti“ szó, jelentsen bár a fönforgó esetben amazzal ugyanegyet, kevésbé népszerű, a „konzervatívról“ nem is szólván. Az ily heterogén elemekből gyülekező Deák-párt a választásoknál nagy többséget nyert. E diadal kétségkívül azt je­lenti, hogy a nemzet az alkotmány­harczczal végezni akar és roppant többségével bátorítja föl parlamentjét, hogy tekintse e küzdelem komolyságát meghaladottnak, a közjogi oppo­­zicziót végkép levertnek, a 67-ki alkotmányt olyannak, melyet állami rendünk végleg meg­állapított formájául elfogad, akar és támogat, s mindezen biztosításnál fogva olyannak, melyen belül keressenek maguknak bázist a pártok. Megnyílt az országgyűlés és a képvise­lőknek egymással való érintkezése nem zsa­­rolta el a választások alkalmával nyilatkozott ellentéteket. A fuzionális törekvések megbuk­tak ugyan, de nem anélkül, hogy „értékes anyagot“ ne hagytak volna hátra annak szá­mára, a­ki hivatottnak fogja magát érezni pártalakulásunk természetes alapja ellen újból más tervvel és hatalmasabban megindítani az ostromot. E sorok írója épen nem rokonszen­vezett e törekvésekkel, és az azért nem várt tőlük roszat, mert épen semmit sem várt. — Cseberből a vederbe, egyik visszás helyzetből a másikba ejtett volna sikerültek, és ez egy­­átalában nem lett volna elkerülhetlen, örök zavaraival a pártalakulásunk természellenes voltából való kibontakozás definitívuma, így már csírájukban ölte meg e terveket az a bi­zalmatlanság, mely várható jó hatásukat foly­ton tönkre­tette volna. De térjünk vissza tárgyunkhoz, melynél a reformpárti mozgalmakra azért nem fordítunk nagyobb figyelmet, mert a baloldal kebeléből indultak ki. Hanem az idők jele volt, hogy az erdélyi képviselők a jelen szesszió első hetei­ben külön szervezett klub alakításán tanács­koztak. Ez a terv is meghalt ugyan, de nem a­nélkül, hogy maga után bizonyos tanulsá­got ne hagyott volna örökbe a kormánynak is, a Deák-pártnak is. Az adresse-debatte is ve­tett egy nem megvetendő eltérést a felszínre. Tagadhatatlan tény, hogy a Deák-pártban igen sokan nem voltak megelégedve, sem a fölirat­nak ízetlenségével, sem azzal az irán­nyal, mely e párt egy bizonyos körében nagyon komoly dologhoz nagyon könnyelműen lát, és a­melynek épen a válaszfelirati javas­lat egyik produktuma volt. Beszélt egy időben, ha jól jut eszünkbe, a kölni lap egy „amerikai klubról“ is a Deák-párt­ban és messzeható terveket tulajdonított neki. E tervek homlokegyenest ellenkeztek azzal, a­mit a párt szándékairól a lapok hirdettek. Az igaz, hogy e terveknek nem lett egyéb ered­ményünk, mint egy indiskrét hivatalnok eltá­­volíttatása , de a haraszt még­sem igen zörög szél nélkül. És itt van most a fővárosi tör­vény. A párt, mint párt megállapodása a nyelvkérdésre vonatkozólag az, hogy szavaz­zon ki-ki, a­hogy neki tetszik. Az egyik deák­párti adja a szavazatát arra, hogy ragadtassák meg az egyetlen eszköz, mely a magyarság lába alatt a magyar fővárosban megszilárdítja a talajt, a másik deák-párti meg szavazzon arra, hogy ez szükségtelen. Mi rejlik e kér­désben? Egy mélyreható, nagyfontosságú po­litikai elv, melytől sok tekintetben nemzetünk jövő sorsa függ. Az „igy“, vagy „amúgy“ eredménye oly távol állhat egymástól, mint az átok és áldás- És ezt a Deák-párt nyílt kérdés­nek hagyta. Bátran lehet azt, hogy a virilistá­kat így vagy amúgy válas­szák, közvetve vagy közvetlenül, 200 vagy 1200 közül; ez nem elvi kérdés, csak egy politikai elv megvaló­sítási módozata. Hanem a nyelvkérdés magá­ban egy fontos, politikai irány kérdése, még­pedig oly fontos kérdése, hogy a­ki ebben pro és contra szavaz, annak alphától ómegáig más fogalma kell, hogy legyen az eszközök­ről , melyektől Magyarország boldogulását várja. Utoljára hagytuk a pártnak napról napra abnormisabbá váló viszonyát a Lónyay-kabi­­neth­ez. A baj, melyre e lapok egy minapi szá­mának czikke rámutatott, az áskolódás és bi­zalmatlanság , az apró machinácziók és kicsi­nyes ármánykodások a párt keblében, ha egy elhatározott vágással ideje korán eleje nem vétetik, oly rákfenéjévé mérgesedhetnek or­­szággyűlésünknek, mely hova tovább egy sorba juttatja a bukaresti parlamenttel, melyben vannak miniszterek és olyanok, a­kik minisz­terek akarnak lenni. A külön terveknek, egyéni törekvéseknek mind szemmel láthatóbb jelei mutatkoznak a párt képén és magatartásán a kormány iránt. Egyik a kelő napot lesi, másik a holdra várakozik. Valósággal szomorú álla­pot, mikor a kormánynak nemcsak ostromló­val, hanem barátaival szemközt is diplomati­­zálnia kell. Hogy haladjon ily szerencsétlen viszonyok között a kormány, mikor azokat az árkokat is kerülgetnie kell, melyeket úgyne­vezett támogatói ásnak el­be ? Ily viszonyok megbénítják a törvényhozás működését és le­hetetlenné teszik a j­óravaló kormányzás első és nálunk kétszeresen fő föltételét, az erélyt. Itt a legfőbb ideje, hogy e parlamentáris betegség megorvosoltassék. És e betegségnek nincs, nem is lehet más orvossága, mint az, ha a pártok zöme eltávolítja magától végleg a heterogén elemeket. Ez az orvosszer nem is oly veszedelmes és félelmetes, mint a­milyennek első pillanatra látszik. A 67-iki kiegyezés nem lehet többé az a határvonal, mely országgyűlésünket kétfelé osztja. Igen sok parlamentben voltak ellensé­gei a fenálló közjogi rendnek, monarchiában republikánusok, respublikában monarchisták. E közjogi párttöredékek azonban mintegy kí­vül foglaltak helyet azon arénán, hol a létező viszonyok között számbavehető, elveiknél fogva hatalomra jutható, azaz kormány­képes pártok­nak is, hol az egyiket, hol a másikat fölvető tusája folyt. A küzdelem rendesen folyt ama bizonyos töredék szeme előtt, melynek törek­vése csak a legritkábban, mondhatni, hogy nagyon is ritkán idézett elő parlamentá­ris válságot és czéljainak megvalósítására ren­desen a parlamenten kívül fekvő tényezők közreműködését várta. Már egy ilyen töredék­nek tekinthetjük mai napság a mi közjogi oppozícziónkat is, mely új foglalásokat csak a nevetségesség birodalmában tehet. Ghyczy és vele többen a baloldalról nem ellenségei többé magának az elvnek, melyet a 67-diki alku érvényre juttatott. A többi össze-vissza szaka­dozott töredék, mely belső czivódásban nap­­ról-napra veszti erejét és jelentőségét. A ki­egyezést félteni többé nincsen ok és ezzel el­esett a Deák-párton összegyűltek kényszer­­helyzete is. Ha elfogadjuk ez állítások igazságát, oly következtetéseket vonhatunk belőle, melyek megvalósulása a legnagyobb jelentőségű lenne jövő pártalakulásunkra. Együtt kell marad­­niok a jobboldalon azoknak, kik tisztában vannak azzal, hogy együttesen, nem hogy külön mit akarnak és a­kik együtt egyet akar­nak. Nyilatkozzanak azután az iránt, hogy megbíznak-e a jelen kormányban, vagy nem. Ha nem, akkor természetesen más fordulatot vesznek a dolgok. De ha igen, ha meg van­nak arról győződve, hogy a Lónyay-kormány államférfiúi bölcseségre és hazafiságra a leg­jobb, melyet hatalomra hivatott pártjuk, a nemzetnek adni képes ; ha attól tartanak,hogy Lónyay után az önzés, a zavar, a fejetlenség özönvize következik, akkor támogassák a kormányt, de támogassák minden erejükkel, minden bizalmukkal,minden rokonszenvükkel. Hogy pedig sikere legyen támogatásuknak és vége a mostani visszás helyzetnek, tudja ma­gát elszakítani a párt mindazon ellenektől, melyek törléseket, vagy beszúrásokat akarnak közmegegyezéssel készült programmjába, me­lyek gyöngítésére törnek annak a kormány­nak, melyet a párt zöme erősíteni óhajt. Le­gyen erre bátorsága és elhatározása; az esz­köz és alkalom magától fog kínálkozni. Ezek az elemek azután keressék föl rokonaikat túl a határon és teremtsenek ott egy természetes ellenzéket. A kormánypárt lehet, hogy szám­ban meg fog fogyni, de erőben mindenesetre nyer. És ez nemcsak frázis­­dekek mellőzésével, a közigazgatást ügyes kezekre bízni törekszik. Hisz önök legjobban tudják , hogy ama a főispán­ ügyész által elkövetett tapintatlanság a Deákpártnak teljes megnyugtatásával végződött. Önök uraim, nem politikai, hanem önérdek után hajhászó pártot képeznek, kik másoknak legtisztább szándékát is gyanusítani s a legtisztább jellemet is sárral dobálni képesek, és elég oktalanok önző ter­veik kivitelére az erőszakhoz is folyamodni, mint ezt a kijelölő választmány ülésében botrányos módon megkísértették. Ha valakinek, valóban önöknek van okuk a legutóbbi eljárásukat agyonhallgatni. Ha önök nyílt homlokkal föllépnek, adatokkal fogom a világ előtt bebizonyítani, hogy önök önérdekeik kivitelé­ben semmi eszköztől vissza nem riadnak, és hogy önök előtt a szabadelvűség, Parlamentarismus, loja­­litás és pártállás csak addig tartotik tiszteletben, míg azokat önző czéljaikra kizsákmányolhatják. Végre saját személyemet illetőleg csak azt jegyzem meg, hogy politikai pártállásomat eddigi működéseim elég világosan jelzik s e tekintetben a közvélemény nyilatkozatára bátran hivatkozom. Vigy Sándor, főispán, főügyész, kijelölő választmányi tag, és a Deák-kör tagja. A pozsonymegyei főispán s a Deák-párt. — A „Reform” szerkesztőjéhez. — Pozsony, nov. 23. A „Reform” nov. 21-ki 320-dik számában „A pozsonymegyei Deák-párt s a főispán“ czim alatt egy elég komolyan irt czikk jelent meg, melyben pártál­lásom kétesnek jelentetik ki. Legyen szabad erre le­hető röviden válaszolni. A közlemény átalánosságban van tartva, legyen szabad azokat tényekkel meghazudtolni. Van Pozsony megyében egy messze szétágazó családpárt, mely érdekeit a Deák-párt érdekével sze­reti azonosítani, és ha valaki ezen családszövetség el­len sorompóba lép, azonnal a Deák-pártot állít­ják eléje. Így volt ez az átalános megyei tisztújításnál, midőn a személyek közül csoportosult egyik pártot Deák-pártnak, a másikat pedig tőt pártnak,elnevezni szíveskedtek, ámbár mindkét pártnál a Deák-párt volt többségben. így volt ez a legközelebb megejtett pótválasztá­soknál, midőn a családpárt egy sarjadékát, ki már az átalános választásnál mint alkalmatlan mellőztetett, most minden áron szolgabiróvá akarta tenni, és pe­dig a­ járásban, mely ezen névtől visszariadt. Hogy ezen egyénét a jelöltek közé hozhassa, ismét az annyiszor fölhasznált deák-párti igazgató választmány köpenyege alá bújt; a kijelölő választ­mányba ennek két tagját, és egy a nevezett egyén mellett elég feltűnően korteskedő rokont választatott meg. Sőt — mi több — az alsó csallóközi balpárti bizottsági tagokkal, a jelölt érdekében szövetségre lépett. Ily előzmények után főispán­i méltóságának gondoskodnia kellett, hogy ama fölkarolt, átalában ügyetlennek ismert egyén saját fegyverével sujtassék le, a kijelölő tagok közé a balpárt egyik tekintélyét nevezvén ki, hogy igy a megnyert balpártiakat a szövetségtől elvonja. Ezúttal lehetségessé tette, hogy egy deákpárti lett szolgabiróvá választva, kit a járás óhajtott. Nem a főispán, hanem a családliga szövetke­zett tehát a balpárttal, s a főispán a balpárti tag ki­nevezése által csakis annak tervét hiusitotta meg. Egyébként tessék megnevezni csak egy balpártit, ki a főispán­ befolyás által tisztviselővé lett, vagy csak kijelöltetett is. Ne vádolják tehát önök a főispánt a balpárt érdekeinek előmozdításával, hisz ezt az utolsó követ­választások legvilágosabban meghazudtolják; ne fedd­­jék önérdekeiket a Deákpárt tisztelt czégével, midőn önök a balpárttal szövetkeznek, ne gyanúsítsák más­nak város- és megyeszerte ismert politikai hitvallását csak azért, hogy ebből érvet faraghassanak. Önöknek uraim, épen a főispán! erély fáj, mely a családi és­ Nyílt szavak. Marosszéken, a képviselővé választott alkirály­­biró eddigi állásáról lemondván, az igy üresedésbe jött állomás a legközelebbi közgyűlés alkalmával fog választás utján betöltetni. Vannak a székben jó barátaim , kik igénytelen nevemet ezen választási kérdéssel hozták kapcsolat­ba, miáltal alkalom adatott arra, — hogy egyebek között — a mint személyi kérdéseknél rendesen meg­történni szokott — szavaim, tetteim, szóval egész ma­­gamtartása bírálat alá vétessenek, s minekutána az ilykép helyen-helyen nyilvánult bírálatok többnyire olyanok, melyek által legtisztább önérzetemet látom megtámadva, a rendes konferencziális tér hiányában kénytelve vagyok egyszerű védelmemet a nyilvános­ság előtt ezen uton kifejteni. Meggyőződésem az, hogy egy törvényhatóságot ily mélyen érdeklő személyi kérdésben, mielőtt egye­sek rokon- és ellenszenve a békés egyetértést a viszály és meghasonlás borozdáira osztaná, szükséges, hogy a választásra jogosított közönségnek alkalom adassék arra, miszerint előlegesen is akaratát bizalmas körben kellőleg nyilváníthassa, ez által nemcsak a jelölteknek adván tisztességes alkalmat becsületteli visszatérésre, de egyszersmind meg is oltalmazván a közegyetértést, a legélesebb torzsalkodás és párttusa ezer kellemet­lenségeitől ; ezeknél fogva a közjó érdekében joggal várhatni el azoktól, kiket a közbizalom vezéri sze­repre méltatott, hogy a közérzület önkéntes és sza­bad nyilvánulására tért és alkalmat mutassanak, s míg maga az illetékes választótestület fenáll, annak részeiben egyesek gazdálkodásának útját állják. E czélnak kivitele igen egyszerű: a képviselő­bizottság tagjai egy bizalmas értekezletre lépjenek össze, szavazzanak titkosan, s a kisebbség hódoljon meg a többség előtt. Ily meggyőződés­ és akarattal a közjónak ellen­sége nem lehetek. A közforgalomnak jelen választási kérdésnél három egyén neve van átadva. Filep Albert, Sándor László és igénytelen nevem. Ellep Albert már 1861-ben és 1867-ben is al­­királybiró volt, s jelenleg szintén tekintélyes hivatali állást foglal el, kinek, ha ezúttal föllépési szándéka elhatározott, ez esetben a másik kettőnek teljes meg­­nyugvással vonulni vissza, valamelyik fél részéről le­het áldozat, de a közegyetértés érdekében úgy ér­zem : kötelesség. — Kötelesség pedig nézetem sze­rint azért , mert, jóllehet Sándor László 1868—71-ben al­­királybiró volt, s igy föllépési szándéka jogosított, jóllehet ugyanő az uj szervezéssel tartott tiszt­­ujitás alkalmával a legidősb alkirálybiró elől nyíltan visszalépett, a­mi minden esetre lovaglás eljárás, de áldozathozatalnak nem tekinthető, mert az akkori vi­szonyokat ismerve a választás esélyei csaknem bizto­san kiszámíthatók voltak; továbbá igazságos, rendszerető és igen haszon­vehető munkás egyén, s így nemcsak minden tekin­tetben jogosított a föllépésre, de egyszersmind törek­vése méltánylandó is, mindazonáltal tekintve, hogy alantirt a közszol­gálatot itt csaknem a legelső fokon kezdette meg­, kötelességeit becsületesen igyekezett teljesíteni, jelenlegi­­ állásában pedig helyettesíti törvény szerint az alkirálybirót, s igy, ha az alkirálybiró moz­dul, ugyszólva következik, úgy hiszem kifogástalan az is, ha a választók közül többen alant­k­at a föllépésre szintén jogosí­tottnak nyilvánították. A dolgok jelen állásában pedig tagadhatlan, hogy a két utóbbi párt között határozott megszakadásra lévén meg az okok, leghelyesebb lett volna a kettő között egy harmadik személye által közvetíteni az őszinte közeledést, a­mi már ma úgy látszik kivihe­tetlen, de semmiesetre sem miattam.... Ezek voltak határozott nézeteim a fölvetett kér­désre nézve, így nyilatkoztam jó barátaim előtt, a midőn még a közvetítés lehetségesnek mutatkozott, s így méltatlanul vádol bárki is, a­ki állítja, hogy a békés elintézésre nézve minden lehetőt meg nem tettem. — Maros-Vásárhely, november 20. Szentiványi Kálmán, s. k. Maros-Szék főjegyzője. KÜLÖNFI­LÍ!K. Pest, november 25. fO­f­e­l­s­é­gei­ Bécsben való tartózkodása meg­­hosszabbittatik, újabb hírek szerint ugyanis a király csak a jövő hét végén hagyná el újra az osztrák fő­várost. [Simon Flórent] városi képviselő a legkö­zelebbi gyűlés alkalmával interpellácziót fog intézni Thaisz Elek pestvárosi főkapitányhoz az iránt, hogy igyekezett-e nyomára jönni: mi módon volt lehetsé­ges, hogy a Káldor-féle játékbank rendőri felkeresése , az ügyben való eljárás részletei, már napokkal előbb anonim levelek által tudtára adattak a lapok szerkesztőségeinek ? — Az interpelláczió elég érdekes és a főkapitány egy újabb körmönfont válas­szal is­mét növelheti reputáczióját. [Katonai tisztelgés.] Morhammer altá­bornagy közelebb érkezett meg Budára s e hó 22-én foglalta el állását a katonai főparancsnokságnál. Ez alkalommal tisztelegtek a tábornokok, törzstisztek és katonai tisztviselők az altábornagynál. [Házasság.] Dr. Lőw Tóbiás, főállamügyész­­helyettes, legképzettebb jogászaink egyike, közelebb váltott jegyet a szép Hürsch Emma urhölg­gyel, Hürsch Ágost köztiszteletben álló kereskedő leá­nyával. [Jótékonyság.] Haynald Laj­os érsek a Ka­locsa melletti szent-benedeki kath. iskola fölépítésére 200 forintot, a kalocsai főkáptalan szintén 200 irtot adományozott. [Csikós Péter ezredes] mint a harmadik osztályú vaskoronarend lovagja, a rend szabályai ér­telmében „Sessia” előnévvel lovaggá neveztetett ki. [A m. kir. József-műegyetem pro­­grammja s tanrendje az 1872 —73 ik évre] beküldetett nekünk. A két füzetből örömmel vettük észre, hogy immár Pestre áthelyezett műegyetemünk gyorsan halad kiegészülése felé. Az egyetem most már következő osztályokat foglal magában : az egye­temes osztályt (két évi tanfolyammal,) a m­ér­nök­i szakosztályt és a gépészmérnöki szakosztályt, mindkettő három évi tanfolyammal. Még nincsenek életbeléptetve az építé­sz­eti és a v­egyé­s­zi szak­osztály. Az egyetemes szakosztályban előadatik nem kevesebb mint 55 különféle tantárgy (ezek közül 41 nem kötelezett.) A mérnöki szakosztályban 28 tan­tárgy (4 nem kötelezett) s a gépészmérnökiben 19 tantárgy (1 nem kötelezett.) A műegyetem rektora tudvalevőleg az 1872—73-ik tanévre Conlegner Károly. A tanári testület következőleg alakul : rendes tanár (egyszersmind a műegyetemi tanács tagja) 27. Magántanár 3. Rendkívüli tanítók 4. Tanársegédek 4. Reméljük, hogy az annyira nélkülözött építészeti szakosztály is nem sokára szerveztetni s az által meg­szüntetni fog azon anomália, hogy számos ifjaink, kik az építészetet választják életpályájuknak, mindeddig kénytelenek a külföldi műegyetemeket fölkeresni, mi által nem egy szegényebb sorsú, de talán tehetséggel megáldozott s e pályára kedvet érező ifjú visszatarta­­tik tőle, mert nem győzte a bécsi vagy a zürichi élet drágaságát, s sokszor még az ut költségeit sem. [Az ango­l - a­merik­ai klub] f. hó 23-kán­ közgyűlést tartván, véglegesen megalakult. A minta­­szerűleg készített alapszabályok elfogadását derült lakoma követé, fűszerezve toasztokkal. Az angol fő­konzul, Monson úr, mint ki a klub elnöke, a britt királyné, az egyesült államok elnökére, Grant, s a ma­gyar király és királyné egészségére irá, felköszöntésé­ben meleg szavakban említvén fel azon vendégszere­tetet és szívélyességet, melylyel az angolok és ameri­kaiak a nemes magyar nemzet részéről mindenütt fo­gadtatnak. Hivatkozott instituczióink hasonlóságára és reményét fej­ezé ki, hogy az angol és magyar nem­zet közt uralkodó rokonszenv a sűrűbb érintkezés által csak szilárdulni s a két nemzet érdekegysége mindinkább átértetni fog. A számosan jelenlevő ma­gyar tagok részéről Szentmihályi kir. táblai biró ur viszonzá átérzett szavakban a felköszöntést. Kauser úr, az egyesült államok pesti képviselője, Monson ur egészségére emelt poharat, s mondanunk sem kell, hogy a közkedveltségben álló és a magyar nemzet iránti rokonszenvét minden alkalomnál tanúsító angol főkonzulra tett eme toaszt, zajos éljenek és hurrákkal fogadtatott. Fővárosunk e társas­ körrel egy újabb s igen vonzó gyüpontot nyert és nem kétkedünk, hogy ily tapintatos vezetés mellett a klub virágozni, s ahhoz művelt köreinkből minél számosabban csatlakozni fognak. [A kolera állásáról] ez évi november hó 25-én beérkezett tudósítások szerint Budán novem­ber 23-án 6 újabb koleraeset merült fel ; ebből esik Tabánra 1, Vízivárosra 1, újlakra 2, közkórházra 2. Ehhez hozzászámítván az ápolás alatt maradt 96-ot, az összes beteg létszám 102, ezek közül meggyógyult 8, meghalt 3. Október 18-ka óta összesen megbete­­gült 657, kikből meggyógyult 323, meghalt 244, gyógykezelés alatt maradt 90. — A katonák kö­zött november 24-től 25-ig megbetegült 0. A gyógy­kezelés alatt maradt 20, ezek további ápolás alatt maradtak. — Pesten nov. 24-átől 25-éig megbete­gült 13, ebből esik: a Lipótvárosra 1, a Terézvárosra 3, a Józsefvárosra 2, a Ferenczvárosra 3, a kórhá­zakra 4. Ehhez számítván az ápolás alatt maradt 168, az összes beteg létszám 181, ebből meggyógyult 6, meghalt 5. A járvány kezdete óta összesen megbete­gült 454, ebből meggyógyult 119, meghalt 165, to­vábbi gyógykezelés alatt pedig maradt 170. — Ko­márom városban november 24-én egy koleraeset merült fel, a beteg gyógykezelés alatt van. — G­ö­­mör megyében Horkán egy újabb koleraeset adta elő magát, mely halállal végződött. Melléte községben egy kolerabeteg meghalt. Telgárton két kolerabeteg közül egy halt meg. — Jászkun kerületben, Kunfélegyházán egy újabb betegülési eset jelentetett be; a beteg orvosi ápolás alatt van. [A kolera ügyében] ma nagy bizottmányi ülés tartatott. Tiszti főorvos jelenti, hogy ma reg­geltől estig hat újabb koleraeset fordult elő, melyek közül kettő halálos kimenetelű volt. Ezután jelen­tést tett a járvány lefolyásáról s mostani állásáról. E szerint járványosan a kolera Pest város területén e hó első napjaiban lépett fel; 15-én tetőfokát érte, midőn néhány napig 40 körül volt a betegedések száma, azóta folytonosan apad, úgy hogy rövid időn teljes megszűnése várható, mely kedvező eredményt különösen annak véli tulajdoníthatni, hogy a köz­egészségi s köztisztasági intézkedések oly erél­lyel hajtattak végre, minővel azelőtt soha. El­lfogadtatott azon indítványa is, hogy a járvány jelen állapotáról egy megnyugtató értesítés bocsájtassék közre.­­ A kecskeméti házat annak idején a járvány­bizottság az idegen szállók elöl elzáratta. Az ottani bérlője folyamodott, hogy a határozat felfüggesztessék, fe­­nyegetvén a hatóságot,hogy ellenkező esetben kártérítés iránt pert fog a város ellen intézni. A belvárosi al­bizottság véleménye alapján az előbbi határozat fen­­tartatik. Egy kiküldött vizsgáló bizottmány jelen­tése alapján a helybeli izraelita hitközségnek megen­gedtetik, hogy kórházában, elkülönített osztályba legfelebb 10—16 kolerabeteget gyógyítás végett fel­vehessen. A budapesti hasonszenvi orvosegylet egy kolera­kórház átengedéséért folyamodott. Elutasitta­­tik, minthogy a jelenleg berendezett kolerakórházak a járvány állása szerint a szükségnek teljesen meg­felelnek s szaporításuk felesleges. A belügyminiszté­rium leli, hogy az újépület és üllői laktanya körül sok szemét rakatik le, elhordatását rendeli el. Intéz­kedés­i jelentéstétel végett az illető kér­ bizottságok­nak adatik ki. A köztisztasági áthágásokra kisza­bott bírságolásokra nézve határoztatik­, hogy azok a hírlapokban, ismétlés esetén falragaszokon is közzé­­tétessenek. Elfogadtatott azon indítvány, hogy ezen­túl csak ne mindennap tartassák kolerabizottsági ülés hanem csak 3-szor hétfőn nagy-, csütörtökön és szombaton központi bizottmányi ülések. Végül az újpesti kikötő gát átvágása tárgyában Pest m­egyéhez sürgető átirat küldése határoztatott el. Ülés vége óra után. (A kolera,a mely eddig Erdélyt megkímélte, már ott is megkezdte gonosz munkáját. Gyulafehér­várról írják, hogy a város területén több koleraeset fordult elő. ) A kolera mellett a torokbaj is uralko­dik, különösen a gyermekek közt. [U­j ké­pviselő.] A kézdi-orbai kerületben dr. Cseh Károly ellenzéki választatott meg ország­gyűlési képviselővé. [Richter vagy Bülow] Wagner Rikhárd egy válasza által nemzeti színházunk egyik karna­gyára s vele színházunkra vetett egy fénysugárt. Ugyanis a berlini kir. operaház intendaturája fölkérte Wagner Rikhardot, hogy engedje meg „Tristán és Izolde” czimü operáját nevezett színházban előadat­ni. Wagner föltételül kikötötte, hogy az opera beta­nítására s igazgatására vagy Bülön Jánost vagy Richter Jánost, a pesti nemzeti színház zenekar igaz­gatóját nyerjék meg, mint a­kiket tart egyedül ké­peseknek a nehéz feladat sikeres megoldására. [Baleset.] A két nyul­ utczai építés alatt álló iskoláról szombaton este egy tégladarab esett le, mely egy alul álló napszámost fején találta úgy, hogy az rögtön meghalt. Két kőműveslegényt a gyanú terheli, hogy ők dobták le a követ, s ezért a rendőrség őket letartóztatta s ellenök vizsgálatot indított. [Eltűnt fiatal ember.] Néhány hó előtt Lotharides Antal, egy nehézkórban szenvedett fiatal ember érkezett Budára ápolás végett, hol egész no­vember 8 ig gondozták a orvosoltak is. Ekkor eltávo­zott hazulról s azóta eltűnt nyomtalanul. A megszo­morodott anya a rendőrség utján is keresteti elveszett fiát, hanem még nem juthatott nyomára. [Katalin napját] vigan ünnepelték meg a testvér fővárosban. Alig volt egy-egy vendéglő, korcs­ma, hol tánczvigalom ne rendeztetett volna. Hagyo­mányos nap volt ez hajdanra, mert ekkor tartatott rendesen az utolsó mulatság farsang előtt. Hanem most is, noha a változott viszonyok folytán a mula­tozás minden időben lehetséges , nagy hajlamot éreznek a mulatni vágyók a hajdan nevezetes nap megünneplésére. A vidéken is^^^rendeztetnek e napon vigalmak és tánczmulatságok. [Vigalom után.] Az abaligeti jegyzőt köze­­­lebb nejével együtt meghívta a község lelkésze egy Isis mulatságra, hol a legderültebb jókedv uralgott. Éj­fél után a férj és feleség, midőn hazafelé mentek, összeszivódtak, minek az a vége lett, hogy a férj elő­vette mindig magánál hordott revolverét s szivén lőtte magát. Az öngyilkosságnak, mint írják, semmi mé­lyebb oka nincs, s csakis az izgalom első peresében hajtható végre a szerencsétlen. [Természeti ritkaság.] Nagy-Váradon egy ottani kertben már a harmadik borsótermés vi­rágzik ; az első két termés igen jó volt, a harmadikra azonban, noha legkedvezőbb az idő, nem lesz elég jó idő. [Egy talált holttest.] Áthaladva a kere­pesi temető mögötti polgárerdőn, írja lapunknak ne­vezett erdő bérlője, egy fiatal ember holttestére akadt, melyet azonnal a mezei kapitánysághoz szál­líttatott. A fiatal emberen levő fehér ruha jegyei „Cs. M.“ — Ebből talán megtudható lesz kiléte. [Jámbor ó­h­aj­o­k.] Egy emberbarát lapunk utján, a fővárosi közönség érdekében a következőkre hívja föl Pest városa hatóságának figyelmét. Mind­enek előtt két nyomós ok harczol a baromfi vásárnak az alsó rakparton, a duna- és kalap­ utczával szemben való megtartása ellen; először is a helynek eldiszte­­telenítése, másodszor az e környéken lakók éji nyu­galmának a szárnyasok okozta zaj által folytonos há­­boritása. És ha már a vásár végleg meg nem szün­tethető, legalább távolittassanak el a szárnyasok éj­nek idejére. Továbbá kívánatos volna, hogy a pusz­tákra illő mérges komondorok mozduttatnának el az utczákról, különösen a zöldfautczának Ferencz város felé néző részén, hol a félelmes állatok szabadon jár­­nak-kelnek s rémitgetik az arra menőket. Végül óhajtandó volna, ha a rakpart felső részein javíttatnék ki a járda, mely olyan, hogy néhol a legnagyobb mesterséggel gyalogolható meg, holott e helynek sé­tahelyül kellene szolgálnia. [Magyar hölgyek albuma.] A múlt far­sang folytán felhívta a nőképző egylet a honleányo­kat, hogy Schrecker Ignácz műtermében az egylet javára magukat lefényképeztessék. Schrecker a ma­gyar hölgyek albumát a bécsi világtárlaton is kiál­lítja. E felhívásnak eredményéből már eddig is csinos képgyűjtemény állítható össze, hanem azért még nem teljes s azért a nőképzőegylet elnöksége fölkéri újra a felhívott hölgyeket, hogy a jótékony czél iránt való tekintetből vétetnék le magukat Schrecker Ignácznak újra berendezett műtermében (Erzsébet tér 9. sz. 1. emelet) Az albumba eddigelé fölvétettek: Adany Róza, Albrecht Valéria, Állaga Flóra, (Bajáról) Beke Ma­riska, Benedikt Nándorné, Csillag Szabina és Anto­nia, Clementis Mariska és Róza, Dőrfy Ilona, Dőry Clarisse, Gönczy Etelka, Hentaller Elma, Hentaller Mariska, Ibrányi Emma, Ibrányi Mariska, Haager Róza, Kacskovits Irén, (Somogyból) Kóczán Fe­­renczné, Kuncz Amália, Luczenbacher Elisa, Lu­­czenbacher Mariska, Majthényi Ilona, bárónő (Bács­kából) Mellsiczky Ellen, Pankovits Eri Bajáról, Pisz­­tory Felicze, Pirovits Melania Nagy-Becskerekről, Schenk Ilona, Szigmund Irma, Stettner Stephánia, Szapáry Istvánná grófnő, Szerb Tivadarné, (Aradról), Sztupa Eugenia, Tarnay Piroska Jászberényből, Te­­leky Sándorné grófnő, Rapp Irma, Rapp Antonia, Vay Béláné báróné, Zeszter Imrénk (Nagy-Kikindá­­ról,) Vizkelety Fernéna Pécsről, Vulcani Józsefné és még többek. [A magyar birodalom jogászaihoz!] Szabó Miklós, mint a magyar jogászgyülés állandó bizottságának elnöke és Dr. Siegn jd V” j, mint titkára következő fel­hívást tesznek kő A m­a­­gyar jogászgyülés hivatásának , miszerint határozatai a jogi közönség közvéleménye kifolyásá­nak tekintessenek s mint ilyenek a törvényhozásra is kellő befolyást gyakoroljanak, csak úgy felelhet meg kellő mérvben, ha a hazai jogászközönség azt nem csak az által, hogy annak tagjává lesz, hanem tény­leges részvétével is gyámolítja. A horderő s a befo­lyás ugyanis, melyet a jogászgyülés parlagon heverő jogintézményeink reformja terén gyakorolni hivatva van , a tanácskozásokban tettleg résztvevő tagok szá­máról feltételeztetik, mert a tagok tekintélyes gyüle­kezete által kimondott határozat biztosíthatja csak, hogy a jogászgyülés ne egyesek puszta eszmecseréjé­nek, hanem a magyar jogászok közvéleményének il­letékes tolmácsául tekintetvén, mint ilyen kiváló te­kintélyt nyerjen, mely tekintély fogja viszont csak biztosítani, hogy a törvényhozás a magyar jogász­­gyűlést fontos tényezőként elismervén, ennek határo­zatait kellő tekintetbe vegye. A magyar jog elodáz­­hatlan reformja tehát minden jogásznak a közreműkö­dést erkölcsi kötelességévé teszi, s e kötelesség meg­tagadása a szakértők befolyását szorítaná le azon tér­ről, melyen épen a szakértelem, s csakis egyedül ez biztosíthatja a nemzet életé­ességét s biztosíthatja, hogy hazánk mint jogállam Európa országai között méltó helyet foglaland el. E kötelesség teljesítését nemcsak a tudomány érdeke, hanem első­sorban a hazafiság követeli különösen azoktól, kik mint jogi tanárok, bírák és ügyvédek a jog elméleti művelését vagy annak gyakorlati alkalmazását tűzték ki czélju­­kul, és ezen czélok minél sikeresebb valósítására egyleteket is alakítottak, melyekben elméleti és gya­korlati ismereteiket válvetve értékesítik. E nemes kö­telesség teljesítésére hívjuk fel ismét a magyar biroda­lom összes jogászait, bizton remélvén, hogy a magyar jogászgyűlés magasztos czéljait a lelkesedés egész he­vével felkarolandják, és az 1873. évi junius 2-án ös­­­szeülendő negyedik magyar jogászgyülésben ismét tömegesen sietendnek jogi reformunk nagy müvének előkészítésénél tettleg közreműködni.­­Egy derék község.] A „Vasm. Lap.“ di­csérettel említi Acsád községet, mely a haladás terén példányképül szolgálhat Vas megye többi községének. Nevezett kis község ugyanis alig egy évi időközben olvasó- és dalegyletet alakított, közelebb pedig egye­sek áldozatkészségéből 60—70 darab kötetből álló könyvtárt is állított. A dalegylet 34 tagból áll. Ber­­nát Sándor vezetése alatt derekasan működik. A télen tornát is akarnak állitni. [A lóversenyek eredménye 1872-ben.] A magyar sportlap két oldalra terjedő kimutatást közöl a monarchia pályáin ez idén tartott lóversenyek eredményéről. A kimutatás szerint 230 ló verseny­zett s összesen 289,269 frtra rúgó dijat nyertek. A nyertes lovak sorában legelső Drum Mayor, ő felsége kladrubi méneséből, mely 28.648 frtot nyert, máso­dik Capitain Blue 3 éves Falsacapa nevű lova, 19.276 frttal stb. így megy hosszú sorban, végül pedig az apalovak jönnek, ivadékaik nyereményeinek nagysága szerint sorozva ; az első helyet a kisbéri ménes nagy­szultánja Buccaneer foglalja el, 18 győztes csikójával, melyek ez évben együtt 54,000 nehány száz forintot kerestek. Ugyancsak a „Vad­ és Versenylap” írja, hogy az amerikai lópestis ügyében a földm. minisz­térium azonnal felhívta az osztrák-magyar külfö­ldi konzulokat, hogy a betegség állásáról, gyógyításáról sürgetősen közöljék észrevételeiket, melyeket viszont lótenyésztőink érdekében azonnal nyilvánosságra hozni szándékozik. Anglia és Francziaország elzár­ták kikötőiket az Amerikából érkező lovak előtt. [Megszökött fegyencz] A budai császári és királyi katonai főparancsnokságnak a belügymi­nisztériumhoz tett átirata szerint Vidroczky Márton a terezienstadti fegyházból megszökött fegyencz, mint rabló folytonosan rettegteti és nyugtalanítja a Mátra vidékét, mi végből a belügyi minisztérium nevezett egyén köröztetését rendelte el, meghagyván, hogy kézrekeritése esetében a legközelebbi katonai parancs­noksághoz kísértessék. [T­ü­z k­r­ó­n­i­k­a.] Sopronmegyei Pecsenyért községben f. évi szept. 4-én tűz támadván, 125 lak­ház és a templom, több gazdasági épület, valamint a behordott gabona és takarmány elégett, az okozott kár 167,480 forintra becsültetett. A Zemplén megyei Deregnyőd városban október 13-án tűz támadván, 24 belhelyen, 66 család lett lakásaitól és betakarított élet- és takarmányneműitől megfosztva. A kár 25 ezer forintra becsültetett. [Elfogott tolvaj.] Horváth Károly szabad­ságolt katona, e hó 24-én nagy batyuval hátán balla­gott a lánczhídon át s azonnal gyanút ébresztett. A katonát meg is állították, mi ellen ő ugyan tiltakozott, hanem a drabantok minden tilalom daczára levették

Next