Reform, 1872. november (4. évfolyam, 300-329. szám)
1872-11-26 / 325. szám
folyamatban van. A szál, mely ma Ghyczyt Tiszával, Tiszát Mocsáryval, mindhármat pedig Csernátonyval összeköti, hasonlít ahhoz a szárvához, mely a ráfűzött gyűrűket elégettetése után hamvával is összetartja — az első fugalomig. Azonban a Deák-párt egysége sem a régi többé. Minden titkolózás daczára nem egy jel mutat erre, elkezdve a választási programmoktól a tegnapelőtt este tartott klubülésig. Már a képviselői programmbeszédek oly eltéréseket hoztak napfényre, melyek egy természetes kötelékkel összekapcsolt és együtttartott párt keretében nem térnek és nem férhetnek meg. így a bankügyben, melynek számokkal összekuszált szövedéke a kandidátusok legtöbbjére nézve érthetetlen és sötét labyrinth volt, melyhez legkevesebben értettek, a legtöbben tettek legmesszebbre ható engedményeket és helyezkedtek, ha nem is egészen a Ghyczy-féle álláspontra, de ahhoz bizonyára közelebb, mint óvatos, körültekintő, a legkényesebb érdekek koczkáztatásába belenyugodni nem tudó pozíczióhoz. Elég nézetkülönbség arra, hogy tekintélyes pártokat állítson egymással szembe. Volt olyan is, ki a hadsereg kérdésében is tovább ment, mint hogy teljes joga lett volna azzal a nyilatkozattal lépni le a hordóról, hogy ő deák-párti. A nemzetiségi kérdés is tüntetett föl nem egy ellentétet. Egyik több szigort hangsúlyozott, a másik nagyobb engedékenységet ígért. A kettő között oly mély az örvény, melybe a pártnak, mint pártnak okvetlenül bele kell vesznie. Nyertek szószólót az egyház érdekei is, nem ugyan az államéival szemben, de sorra ezeknél előbb. Ezeken túl hangsúlyozta mind a 67-ki kiegyezés föntartásának szükségét, kijelentvén, hogy ő ennélfogva „deák-párti“. A nagy többség, majdnem mind, ezzel a kifejezéssel élt, miután nálunk a „kormánypárti“ szó, jelentsen bár a fönforgó esetben amazzal ugyanegyet, kevésbé népszerű, a „konzervatívról“ nem is szólván. Az ily heterogén elemekből gyülekező Deák-párt a választásoknál nagy többséget nyert. E diadal kétségkívül azt jelenti, hogy a nemzet az alkotmányharczczal végezni akar és roppant többségével bátorítja föl parlamentjét, hogy tekintse e küzdelem komolyságát meghaladottnak, a közjogi oppozicziót végkép levertnek, a 67-ki alkotmányt olyannak, melyet állami rendünk végleg megállapított formájául elfogad, akar és támogat, s mindezen biztosításnál fogva olyannak, melyen belül keressenek maguknak bázist a pártok. Megnyílt az országgyűlés és a képviselőknek egymással való érintkezése nem zsarolta el a választások alkalmával nyilatkozott ellentéteket. A fuzionális törekvések megbuktak ugyan, de nem anélkül, hogy „értékes anyagot“ ne hagytak volna hátra annak számára, aki hivatottnak fogja magát érezni pártalakulásunk természetes alapja ellen újból más tervvel és hatalmasabban megindítani az ostromot. E sorok írója épen nem rokonszenvezett e törekvésekkel, és az azért nem várt tőlük roszat, mert épen semmit sem várt. — Cseberből a vederbe, egyik visszás helyzetből a másikba ejtett volna sikerültek, és ez egyátalában nem lett volna elkerülhetlen, örök zavaraival a pártalakulásunk természellenes voltából való kibontakozás definitívuma, így már csírájukban ölte meg e terveket az a bizalmatlanság, mely várható jó hatásukat folyton tönkretette volna. De térjünk vissza tárgyunkhoz, melynél a reformpárti mozgalmakra azért nem fordítunk nagyobb figyelmet, mert a baloldal kebeléből indultak ki. Hanem az idők jele volt, hogy az erdélyi képviselők a jelen szesszió első heteiben külön szervezett klub alakításán tanácskoztak. Ez a terv is meghalt ugyan, de nem anélkül, hogy maga után bizonyos tanulságot ne hagyott volna örökbe a kormánynak is, a Deák-pártnak is. Az adresse-debatte is vetett egy nem megvetendő eltérést a felszínre. Tagadhatatlan tény, hogy a Deák-pártban igen sokan nem voltak megelégedve, sem a föliratnak ízetlenségével, sem azzal az iránnyal, mely e párt egy bizonyos körében nagyon komoly dologhoz nagyon könnyelműen lát, és amelynek épen a válaszfelirati javaslat egyik produktuma volt. Beszélt egy időben, ha jól jut eszünkbe, a kölni lap egy „amerikai klubról“ is a Deák-pártban és messzeható terveket tulajdonított neki. E tervek homlokegyenest ellenkeztek azzal, amit a párt szándékairól a lapok hirdettek. Az igaz, hogy e terveknek nem lett egyéb eredményünk, mint egy indiskrét hivatalnok eltávolíttatása , de a haraszt mégsem igen zörög szél nélkül. És itt van most a fővárosi törvény. A párt, mint párt megállapodása a nyelvkérdésre vonatkozólag az, hogy szavazzon ki-ki, ahogy neki tetszik. Az egyik deákpárti adja a szavazatát arra, hogy ragadtassák meg az egyetlen eszköz, mely a magyarság lába alatt a magyar fővárosban megszilárdítja a talajt, a másik deák-párti meg szavazzon arra, hogy ez szükségtelen. Mi rejlik e kérdésben? Egy mélyreható, nagyfontosságú politikai elv, melytől sok tekintetben nemzetünk jövő sorsa függ. Az „igy“, vagy „amúgy“ eredménye oly távol állhat egymástól, mint az átok és áldás- És ezt a Deák-párt nyílt kérdésnek hagyta. Bátran lehet azt, hogy a virilistákat így vagy amúgy válasszák, közvetve vagy közvetlenül, 200 vagy 1200 közül; ez nem elvi kérdés, csak egy politikai elv megvalósítási módozata. Hanem a nyelvkérdés magában egy fontos, politikai irány kérdése, mégpedig oly fontos kérdése, hogy aki ebben pro és contra szavaz, annak alphától ómegáig más fogalma kell, hogy legyen az eszközökről , melyektől Magyarország boldogulását várja. Utoljára hagytuk a pártnak napról napra abnormisabbá váló viszonyát a Lónyay-kabinethez. A baj, melyre e lapok egy minapi számának czikke rámutatott, az áskolódás és bizalmatlanság , az apró machinácziók és kicsinyes ármánykodások a párt keblében, ha egy elhatározott vágással ideje korán eleje nem vétetik, oly rákfenéjévé mérgesedhetnek országgyűlésünknek, mely hova tovább egy sorba juttatja a bukaresti parlamenttel, melyben vannak miniszterek és olyanok, akik miniszterek akarnak lenni. A külön terveknek, egyéni törekvéseknek mind szemmel láthatóbb jelei mutatkoznak a párt képén és magatartásán a kormány iránt. Egyik a kelő napot lesi, másik a holdra várakozik. Valósággal szomorú állapot, mikor a kormánynak nemcsak ostromlóval, hanem barátaival szemközt is diplomatizálnia kell. Hogy haladjon ily szerencsétlen viszonyok között a kormány, mikor azokat az árkokat is kerülgetnie kell, melyeket úgynevezett támogatói ásnak elbe ? Ily viszonyok megbénítják a törvényhozás működését és lehetetlenné teszik a jóravaló kormányzás első és nálunk kétszeresen fő föltételét, az erélyt. Itt a legfőbb ideje, hogy e parlamentáris betegség megorvosoltassék. És e betegségnek nincs, nem is lehet más orvossága, mint az, ha a pártok zöme eltávolítja magától végleg a heterogén elemeket. Ez az orvosszer nem is oly veszedelmes és félelmetes, mint amilyennek első pillanatra látszik. A 67-iki kiegyezés nem lehet többé az a határvonal, mely országgyűlésünket kétfelé osztja. Igen sok parlamentben voltak ellenségei a fenálló közjogi rendnek, monarchiában republikánusok, respublikában monarchisták. E közjogi párttöredékek azonban mintegy kívül foglaltak helyet azon arénán, hol a létező viszonyok között számbavehető, elveiknél fogva hatalomra jutható, azaz kormányképes pártoknak is, hol az egyiket, hol a másikat fölvető tusája folyt. A küzdelem rendesen folyt ama bizonyos töredék szeme előtt, melynek törekvése csak a legritkábban, mondhatni, hogy nagyon is ritkán idézett elő parlamentáris válságot és czéljainak megvalósítására rendesen a parlamenten kívül fekvő tényezők közreműködését várta. Már egy ilyen töredéknek tekinthetjük mai napság a mi közjogi oppozícziónkat is, mely új foglalásokat csak a nevetségesség birodalmában tehet. Ghyczy és vele többen a baloldalról nem ellenségei többé magának az elvnek, melyet a 67-diki alku érvényre juttatott. A többi össze-vissza szakadozott töredék, mely belső czivódásban napról-napra veszti erejét és jelentőségét. A kiegyezést félteni többé nincsen ok és ezzel elesett a Deák-párton összegyűltek kényszerhelyzete is. Ha elfogadjuk ez állítások igazságát, oly következtetéseket vonhatunk belőle, melyek megvalósulása a legnagyobb jelentőségű lenne jövő pártalakulásunkra. Együtt kell maradniok a jobboldalon azoknak, kik tisztában vannak azzal, hogy együttesen, nem hogy külön mit akarnak és akik együtt egyet akarnak. Nyilatkozzanak azután az iránt, hogy megbíznak-e a jelen kormányban, vagy nem. Ha nem, akkor természetesen más fordulatot vesznek a dolgok. De ha igen, ha meg vannak arról győződve, hogy a Lónyay-kormány államférfiúi bölcseségre és hazafiságra a legjobb, melyet hatalomra hivatott pártjuk, a nemzetnek adni képes ; ha attól tartanak,hogy Lónyay után az önzés, a zavar, a fejetlenség özönvize következik, akkor támogassák a kormányt, de támogassák minden erejükkel, minden bizalmukkal,minden rokonszenvükkel. Hogy pedig sikere legyen támogatásuknak és vége a mostani visszás helyzetnek, tudja magát elszakítani a párt mindazon ellenektől, melyek törléseket, vagy beszúrásokat akarnak közmegegyezéssel készült programmjába, melyek gyöngítésére törnek annak a kormánynak, melyet a párt zöme erősíteni óhajt. Legyen erre bátorsága és elhatározása; az eszköz és alkalom magától fog kínálkozni. Ezek az elemek azután keressék föl rokonaikat túl a határon és teremtsenek ott egy természetes ellenzéket. A kormánypárt lehet, hogy számban meg fog fogyni, de erőben mindenesetre nyer. És ez nemcsak frázisdekek mellőzésével, a közigazgatást ügyes kezekre bízni törekszik. Hisz önök legjobban tudják , hogy ama a főispán ügyész által elkövetett tapintatlanság a Deákpártnak teljes megnyugtatásával végződött. Önök uraim, nem politikai, hanem önérdek után hajhászó pártot képeznek, kik másoknak legtisztább szándékát is gyanusítani s a legtisztább jellemet is sárral dobálni képesek, és elég oktalanok önző terveik kivitelére az erőszakhoz is folyamodni, mint ezt a kijelölő választmány ülésében botrányos módon megkísértették. Ha valakinek, valóban önöknek van okuk a legutóbbi eljárásukat agyonhallgatni. Ha önök nyílt homlokkal föllépnek, adatokkal fogom a világ előtt bebizonyítani, hogy önök önérdekeik kivitelében semmi eszköztől vissza nem riadnak, és hogy önök előtt a szabadelvűség, Parlamentarismus, lojalitás és pártállás csak addig tartotik tiszteletben, míg azokat önző czéljaikra kizsákmányolhatják. Végre saját személyemet illetőleg csak azt jegyzem meg, hogy politikai pártállásomat eddigi működéseim elég világosan jelzik s e tekintetben a közvélemény nyilatkozatára bátran hivatkozom. Vigy Sándor, főispán, főügyész, kijelölő választmányi tag, és a Deák-kör tagja. A pozsonymegyei főispán s a Deák-párt. — A „Reform” szerkesztőjéhez. — Pozsony, nov. 23. A „Reform” nov. 21-ki 320-dik számában „A pozsonymegyei Deák-párt s a főispán“ czim alatt egy elég komolyan irt czikk jelent meg, melyben pártállásom kétesnek jelentetik ki. Legyen szabad erre lehető röviden válaszolni. A közlemény átalánosságban van tartva, legyen szabad azokat tényekkel meghazudtolni. Van Pozsony megyében egy messze szétágazó családpárt, mely érdekeit a Deák-párt érdekével szereti azonosítani, és ha valaki ezen családszövetség ellen sorompóba lép, azonnal a Deák-pártot állítják eléje. Így volt ez az átalános megyei tisztújításnál, midőn a személyek közül csoportosult egyik pártot Deák-pártnak, a másikat pedig tőt pártnak,elnevezni szíveskedtek, ámbár mindkét pártnál a Deák-párt volt többségben. így volt ez a legközelebb megejtett pótválasztásoknál, midőn a családpárt egy sarjadékát, ki már az átalános választásnál mint alkalmatlan mellőztetett, most minden áron szolgabiróvá akarta tenni, és pedig a járásban, mely ezen névtől visszariadt. Hogy ezen egyénét a jelöltek közé hozhassa, ismét az annyiszor fölhasznált deák-párti igazgató választmány köpenyege alá bújt; a kijelölő választmányba ennek két tagját, és egy a nevezett egyén mellett elég feltűnően korteskedő rokont választatott meg. Sőt — mi több — az alsó csallóközi balpárti bizottsági tagokkal, a jelölt érdekében szövetségre lépett. Ily előzmények után főispáni méltóságának gondoskodnia kellett, hogy ama fölkarolt, átalában ügyetlennek ismert egyén saját fegyverével sujtassék le, a kijelölő tagok közé a balpárt egyik tekintélyét nevezvén ki, hogy igy a megnyert balpártiakat a szövetségtől elvonja. Ezúttal lehetségessé tette, hogy egy deákpárti lett szolgabiróvá választva, kit a járás óhajtott. Nem a főispán, hanem a családliga szövetkezett tehát a balpárttal, s a főispán a balpárti tag kinevezése által csakis annak tervét hiusitotta meg. Egyébként tessék megnevezni csak egy balpártit, ki a főispán befolyás által tisztviselővé lett, vagy csak kijelöltetett is. Ne vádolják tehát önök a főispánt a balpárt érdekeinek előmozdításával, hisz ezt az utolsó követválasztások legvilágosabban meghazudtolják; ne feddjék önérdekeiket a Deákpárt tisztelt czégével, midőn önök a balpárttal szövetkeznek, ne gyanúsítsák másnak város- és megyeszerte ismert politikai hitvallását csak azért, hogy ebből érvet faraghassanak. Önöknek uraim, épen a főispán! erély fáj, mely a családi és Nyílt szavak. Marosszéken, a képviselővé választott alkirálybiró eddigi állásáról lemondván, az igy üresedésbe jött állomás a legközelebbi közgyűlés alkalmával fog választás utján betöltetni. Vannak a székben jó barátaim , kik igénytelen nevemet ezen választási kérdéssel hozták kapcsolatba, miáltal alkalom adatott arra, — hogy egyebek között — a mint személyi kérdéseknél rendesen megtörténni szokott — szavaim, tetteim, szóval egész magamtartása bírálat alá vétessenek, s minekutána az ilykép helyen-helyen nyilvánult bírálatok többnyire olyanok, melyek által legtisztább önérzetemet látom megtámadva, a rendes konferencziális tér hiányában kénytelve vagyok egyszerű védelmemet a nyilvánosság előtt ezen uton kifejteni. Meggyőződésem az, hogy egy törvényhatóságot ily mélyen érdeklő személyi kérdésben, mielőtt egyesek rokon- és ellenszenve a békés egyetértést a viszály és meghasonlás borozdáira osztaná, szükséges, hogy a választásra jogosított közönségnek alkalom adassék arra, miszerint előlegesen is akaratát bizalmas körben kellőleg nyilváníthassa, ez által nemcsak a jelölteknek adván tisztességes alkalmat becsületteli visszatérésre, de egyszersmind meg is oltalmazván a közegyetértést, a legélesebb torzsalkodás és párttusa ezer kellemetlenségeitől ; ezeknél fogva a közjó érdekében joggal várhatni el azoktól, kiket a közbizalom vezéri szerepre méltatott, hogy a közérzület önkéntes és szabad nyilvánulására tért és alkalmat mutassanak, s míg maga az illetékes választótestület fenáll, annak részeiben egyesek gazdálkodásának útját állják. E czélnak kivitele igen egyszerű: a képviselőbizottság tagjai egy bizalmas értekezletre lépjenek össze, szavazzanak titkosan, s a kisebbség hódoljon meg a többség előtt. Ily meggyőződés és akarattal a közjónak ellensége nem lehetek. A közforgalomnak jelen választási kérdésnél három egyén neve van átadva. Filep Albert, Sándor László és igénytelen nevem. Ellep Albert már 1861-ben és 1867-ben is alkirálybiró volt, s jelenleg szintén tekintélyes hivatali állást foglal el, kinek, ha ezúttal föllépési szándéka elhatározott, ez esetben a másik kettőnek teljes megnyugvással vonulni vissza, valamelyik fél részéről lehet áldozat, de a közegyetértés érdekében úgy érzem : kötelesség. — Kötelesség pedig nézetem szerint azért , mert, jóllehet Sándor László 1868—71-ben alkirálybiró volt, s igy föllépési szándéka jogosított, jóllehet ugyanő az uj szervezéssel tartott tisztujitás alkalmával a legidősb alkirálybiró elől nyíltan visszalépett, ami minden esetre lovaglás eljárás, de áldozathozatalnak nem tekinthető, mert az akkori viszonyokat ismerve a választás esélyei csaknem biztosan kiszámíthatók voltak; továbbá igazságos, rendszerető és igen haszonvehető munkás egyén, s így nemcsak minden tekintetben jogosított a föllépésre, de egyszersmind törekvése méltánylandó is, mindazonáltal tekintve, hogy alantirt a közszolgálatot itt csaknem a legelső fokon kezdette meg, kötelességeit becsületesen igyekezett teljesíteni, jelenlegi állásában pedig helyettesíti törvény szerint az alkirálybirót, s igy, ha az alkirálybiró mozdul, ugyszólva következik, úgy hiszem kifogástalan az is, ha a választók közül többen alantkat a föllépésre szintén jogosítottnak nyilvánították. A dolgok jelen állásában pedig tagadhatlan, hogy a két utóbbi párt között határozott megszakadásra lévén meg az okok, leghelyesebb lett volna a kettő között egy harmadik személye által közvetíteni az őszinte közeledést, ami már ma úgy látszik kivihetetlen, de semmiesetre sem miattam.... Ezek voltak határozott nézeteim a fölvetett kérdésre nézve, így nyilatkoztam jó barátaim előtt, a midőn még a közvetítés lehetségesnek mutatkozott, s így méltatlanul vádol bárki is, aki állítja, hogy a békés elintézésre nézve minden lehetőt meg nem tettem. — Maros-Vásárhely, november 20. Szentiványi Kálmán, s. k. Maros-Szék főjegyzője. KÜLÖNFILÍ!K. Pest, november 25. fOfelségei Bécsben való tartózkodása meghosszabbittatik, újabb hírek szerint ugyanis a király csak a jövő hét végén hagyná el újra az osztrák fővárost. [Simon Flórent] városi képviselő a legközelebbi gyűlés alkalmával interpellácziót fog intézni Thaisz Elek pestvárosi főkapitányhoz az iránt, hogy igyekezett-e nyomára jönni: mi módon volt lehetséges, hogy a Káldor-féle játékbank rendőri felkeresése , az ügyben való eljárás részletei, már napokkal előbb anonim levelek által tudtára adattak a lapok szerkesztőségeinek ? — Az interpelláczió elég érdekes és a főkapitány egy újabb körmönfont válasszal ismét növelheti reputáczióját. [Katonai tisztelgés.] Morhammer altábornagy közelebb érkezett meg Budára s e hó 22-én foglalta el állását a katonai főparancsnokságnál. Ez alkalommal tisztelegtek a tábornokok, törzstisztek és katonai tisztviselők az altábornagynál. [Házasság.] Dr. Lőw Tóbiás, főállamügyészhelyettes, legképzettebb jogászaink egyike, közelebb váltott jegyet a szép Hürsch Emma urhölggyel, Hürsch Ágost köztiszteletben álló kereskedő leányával. [Jótékonyság.] Haynald Lajos érsek a Kalocsa melletti szent-benedeki kath. iskola fölépítésére 200 forintot, a kalocsai főkáptalan szintén 200 irtot adományozott. [Csikós Péter ezredes] mint a harmadik osztályú vaskoronarend lovagja, a rend szabályai értelmében „Sessia” előnévvel lovaggá neveztetett ki. [A m. kir. József-műegyetem programmja s tanrendje az 1872 —73 ik évre] beküldetett nekünk. A két füzetből örömmel vettük észre, hogy immár Pestre áthelyezett műegyetemünk gyorsan halad kiegészülése felé. Az egyetem most már következő osztályokat foglal magában : az egyetemes osztályt (két évi tanfolyammal,) a mérnöki szakosztályt és a gépészmérnöki szakosztályt, mindkettő három évi tanfolyammal. Még nincsenek életbeléptetve az építészeti és a vegyészi szakosztály. Az egyetemes szakosztályban előadatik nem kevesebb mint 55 különféle tantárgy (ezek közül 41 nem kötelezett.) A mérnöki szakosztályban 28 tantárgy (4 nem kötelezett) s a gépészmérnökiben 19 tantárgy (1 nem kötelezett.) A műegyetem rektora tudvalevőleg az 1872—73-ik tanévre Conlegner Károly. A tanári testület következőleg alakul : rendes tanár (egyszersmind a műegyetemi tanács tagja) 27. Magántanár 3. Rendkívüli tanítók 4. Tanársegédek 4. Reméljük, hogy az annyira nélkülözött építészeti szakosztály is nem sokára szerveztetni s az által megszüntetni fog azon anomália, hogy számos ifjaink, kik az építészetet választják életpályájuknak, mindeddig kénytelenek a külföldi műegyetemeket fölkeresni, mi által nem egy szegényebb sorsú, de talán tehetséggel megáldozott s e pályára kedvet érező ifjú visszatartatik tőle, mert nem győzte a bécsi vagy a zürichi élet drágaságát, s sokszor még az ut költségeit sem. [Az angol - amerikai klub] f. hó 23-kán közgyűlést tartván, véglegesen megalakult. A mintaszerűleg készített alapszabályok elfogadását derült lakoma követé, fűszerezve toasztokkal. Az angol főkonzul, Monson úr, mint ki a klub elnöke, a britt királyné, az egyesült államok elnökére, Grant, s a magyar király és királyné egészségére irá, felköszöntésében meleg szavakban említvén fel azon vendégszeretetet és szívélyességet, melylyel az angolok és amerikaiak a nemes magyar nemzet részéről mindenütt fogadtatnak. Hivatkozott instituczióink hasonlóságára és reményét fejezé ki, hogy az angol és magyar nemzet közt uralkodó rokonszenv a sűrűbb érintkezés által csak szilárdulni s a két nemzet érdekegysége mindinkább átértetni fog. A számosan jelenlevő magyar tagok részéről Szentmihályi kir. táblai biró ur viszonzá átérzett szavakban a felköszöntést. Kauser úr, az egyesült államok pesti képviselője, Monson ur egészségére emelt poharat, s mondanunk sem kell, hogy a közkedveltségben álló és a magyar nemzet iránti rokonszenvét minden alkalomnál tanúsító angol főkonzulra tett eme toaszt, zajos éljenek és hurrákkal fogadtatott. Fővárosunk e társas körrel egy újabb s igen vonzó gyüpontot nyert és nem kétkedünk, hogy ily tapintatos vezetés mellett a klub virágozni, s ahhoz művelt köreinkből minél számosabban csatlakozni fognak. [A kolera állásáról] ez évi november hó 25-én beérkezett tudósítások szerint Budán november 23-án 6 újabb koleraeset merült fel ; ebből esik Tabánra 1, Vízivárosra 1, újlakra 2, közkórházra 2. Ehhez hozzászámítván az ápolás alatt maradt 96-ot, az összes beteg létszám 102, ezek közül meggyógyult 8, meghalt 3. Október 18-ka óta összesen megbetegült 657, kikből meggyógyult 323, meghalt 244, gyógykezelés alatt maradt 90. — A katonák között november 24-től 25-ig megbetegült 0. A gyógykezelés alatt maradt 20, ezek további ápolás alatt maradtak. — Pesten nov. 24-átől 25-éig megbetegült 13, ebből esik: a Lipótvárosra 1, a Terézvárosra 3, a Józsefvárosra 2, a Ferenczvárosra 3, a kórházakra 4. Ehhez számítván az ápolás alatt maradt 168, az összes beteg létszám 181, ebből meggyógyult 6, meghalt 5. A járvány kezdete óta összesen megbetegült 454, ebből meggyógyult 119, meghalt 165, további gyógykezelés alatt pedig maradt 170. — Komárom városban november 24-én egy koleraeset merült fel, a beteg gyógykezelés alatt van. — Gömör megyében Horkán egy újabb koleraeset adta elő magát, mely halállal végződött. Melléte községben egy kolerabeteg meghalt. Telgárton két kolerabeteg közül egy halt meg. — Jászkun kerületben, Kunfélegyházán egy újabb betegülési eset jelentetett be; a beteg orvosi ápolás alatt van. [A kolera ügyében] ma nagy bizottmányi ülés tartatott. Tiszti főorvos jelenti, hogy ma reggeltől estig hat újabb koleraeset fordult elő, melyek közül kettő halálos kimenetelű volt. Ezután jelentést tett a járvány lefolyásáról s mostani állásáról. E szerint járványosan a kolera Pest város területén e hó első napjaiban lépett fel; 15-én tetőfokát érte, midőn néhány napig 40 körül volt a betegedések száma, azóta folytonosan apad, úgy hogy rövid időn teljes megszűnése várható, mely kedvező eredményt különösen annak véli tulajdoníthatni, hogy a közegészségi s köztisztasági intézkedések oly eréllyel hajtattak végre, minővel azelőtt soha. Ellfogadtatott azon indítványa is, hogy a járvány jelen állapotáról egy megnyugtató értesítés bocsájtassék közre. A kecskeméti házat annak idején a járványbizottság az idegen szállók elöl elzáratta. Az ottani bérlője folyamodott, hogy a határozat felfüggesztessék, fenyegetvén a hatóságot,hogy ellenkező esetben kártérítés iránt pert fog a város ellen intézni. A belvárosi albizottság véleménye alapján az előbbi határozat fentartatik. Egy kiküldött vizsgáló bizottmány jelentése alapján a helybeli izraelita hitközségnek megengedtetik, hogy kórházában, elkülönített osztályba legfelebb 10—16 kolerabeteget gyógyítás végett felvehessen. A budapesti hasonszenvi orvosegylet egy kolerakórház átengedéséért folyamodott. Elutasittatik, minthogy a jelenleg berendezett kolerakórházak a járvány állása szerint a szükségnek teljesen megfelelnek s szaporításuk felesleges. A belügyminisztérium leli, hogy az újépület és üllői laktanya körül sok szemét rakatik le, elhordatását rendeli el. Intézkedési jelentéstétel végett az illető kér bizottságoknak adatik ki. A köztisztasági áthágásokra kiszabott bírságolásokra nézve határoztatik, hogy azok a hírlapokban, ismétlés esetén falragaszokon is közzététessenek. Elfogadtatott azon indítvány, hogy ezentúl csak ne mindennap tartassák kolerabizottsági ülés hanem csak 3-szor hétfőn nagy-, csütörtökön és szombaton központi bizottmányi ülések. Végül az újpesti kikötő gát átvágása tárgyában Pest megyéhez sürgető átirat küldése határoztatott el. Ülés vége óra után. (A kolera,a mely eddig Erdélyt megkímélte, már ott is megkezdte gonosz munkáját. Gyulafehérvárról írják, hogy a város területén több koleraeset fordult elő. ) A kolera mellett a torokbaj is uralkodik, különösen a gyermekek közt. [Uj képviselő.] A kézdi-orbai kerületben dr. Cseh Károly ellenzéki választatott meg országgyűlési képviselővé. [Richter vagy Bülow] Wagner Rikhárd egy válasza által nemzeti színházunk egyik karnagyára s vele színházunkra vetett egy fénysugárt. Ugyanis a berlini kir. operaház intendaturája fölkérte Wagner Rikhardot, hogy engedje meg „Tristán és Izolde” czimü operáját nevezett színházban előadatni. Wagner föltételül kikötötte, hogy az opera betanítására s igazgatására vagy Bülön Jánost vagy Richter Jánost, a pesti nemzeti színház zenekar igazgatóját nyerjék meg, mint akiket tart egyedül képeseknek a nehéz feladat sikeres megoldására. [Baleset.] A két nyul utczai építés alatt álló iskoláról szombaton este egy tégladarab esett le, mely egy alul álló napszámost fején találta úgy, hogy az rögtön meghalt. Két kőműveslegényt a gyanú terheli, hogy ők dobták le a követ, s ezért a rendőrség őket letartóztatta s ellenök vizsgálatot indított. [Eltűnt fiatal ember.] Néhány hó előtt Lotharides Antal, egy nehézkórban szenvedett fiatal ember érkezett Budára ápolás végett, hol egész november 8 ig gondozták a orvosoltak is. Ekkor eltávozott hazulról s azóta eltűnt nyomtalanul. A megszomorodott anya a rendőrség utján is keresteti elveszett fiát, hanem még nem juthatott nyomára. [Katalin napját] vigan ünnepelték meg a testvér fővárosban. Alig volt egy-egy vendéglő, korcsma, hol tánczvigalom ne rendeztetett volna. Hagyományos nap volt ez hajdanra, mert ekkor tartatott rendesen az utolsó mulatság farsang előtt. Hanem most is, noha a változott viszonyok folytán a mulatozás minden időben lehetséges , nagy hajlamot éreznek a mulatni vágyók a hajdan nevezetes nap megünneplésére. A vidéken is^^^rendeztetnek e napon vigalmak és tánczmulatságok. [Vigalom után.] Az abaligeti jegyzőt közelebb nejével együtt meghívta a község lelkésze egy Isis mulatságra, hol a legderültebb jókedv uralgott. Éjfél után a férj és feleség, midőn hazafelé mentek, összeszivódtak, minek az a vége lett, hogy a férj elővette mindig magánál hordott revolverét s szivén lőtte magát. Az öngyilkosságnak, mint írják, semmi mélyebb oka nincs, s csakis az izgalom első peresében hajtható végre a szerencsétlen. [Természeti ritkaság.] Nagy-Váradon egy ottani kertben már a harmadik borsótermés virágzik ; az első két termés igen jó volt, a harmadikra azonban, noha legkedvezőbb az idő, nem lesz elég jó idő. [Egy talált holttest.] Áthaladva a kerepesi temető mögötti polgárerdőn, írja lapunknak nevezett erdő bérlője, egy fiatal ember holttestére akadt, melyet azonnal a mezei kapitánysághoz szállíttatott. A fiatal emberen levő fehér ruha jegyei „Cs. M.“ — Ebből talán megtudható lesz kiléte. [Jámbor óhajok.] Egy emberbarát lapunk utján, a fővárosi közönség érdekében a következőkre hívja föl Pest városa hatóságának figyelmét. Mindenek előtt két nyomós ok harczol a baromfi vásárnak az alsó rakparton, a duna- és kalap utczával szemben való megtartása ellen; először is a helynek eldisztetelenítése, másodszor az e környéken lakók éji nyugalmának a szárnyasok okozta zaj által folytonos háboritása. És ha már a vásár végleg meg nem szüntethető, legalább távolittassanak el a szárnyasok éjnek idejére. Továbbá kívánatos volna, hogy a pusztákra illő mérges komondorok mozduttatnának el az utczákról, különösen a zöldfautczának Ferencz város felé néző részén, hol a félelmes állatok szabadon járnak-kelnek s rémitgetik az arra menőket. Végül óhajtandó volna, ha a rakpart felső részein javíttatnék ki a járda, mely olyan, hogy néhol a legnagyobb mesterséggel gyalogolható meg, holott e helynek sétahelyül kellene szolgálnia. [Magyar hölgyek albuma.] A múlt farsang folytán felhívta a nőképző egylet a honleányokat, hogy Schrecker Ignácz műtermében az egylet javára magukat lefényképeztessék. Schrecker a magyar hölgyek albumát a bécsi világtárlaton is kiállítja. E felhívásnak eredményéből már eddig is csinos képgyűjtemény állítható össze, hanem azért még nem teljes s azért a nőképzőegylet elnöksége fölkéri újra a felhívott hölgyeket, hogy a jótékony czél iránt való tekintetből vétetnék le magukat Schrecker Ignácznak újra berendezett műtermében (Erzsébet tér 9. sz. 1. emelet) Az albumba eddigelé fölvétettek: Adany Róza, Albrecht Valéria, Állaga Flóra, (Bajáról) Beke Mariska, Benedikt Nándorné, Csillag Szabina és Antonia, Clementis Mariska és Róza, Dőrfy Ilona, Dőry Clarisse, Gönczy Etelka, Hentaller Elma, Hentaller Mariska, Ibrányi Emma, Ibrányi Mariska, Haager Róza, Kacskovits Irén, (Somogyból) Kóczán Ferenczné, Kuncz Amália, Luczenbacher Elisa, Luczenbacher Mariska, Majthényi Ilona, bárónő (Bácskából) Mellsiczky Ellen, Pankovits Eri Bajáról, Pisztory Felicze, Pirovits Melania Nagy-Becskerekről, Schenk Ilona, Szigmund Irma, Stettner Stephánia, Szapáry Istvánná grófnő, Szerb Tivadarné, (Aradról), Sztupa Eugenia, Tarnay Piroska Jászberényből, Teleky Sándorné grófnő, Rapp Irma, Rapp Antonia, Vay Béláné báróné, Zeszter Imrénk (Nagy-Kikindáról,) Vizkelety Fernéna Pécsről, Vulcani Józsefné és még többek. [A magyar birodalom jogászaihoz!] Szabó Miklós, mint a magyar jogászgyülés állandó bizottságának elnöke és Dr. Siegn jd V” j, mint titkára következő felhívást tesznek kő A magyar jogászgyülés hivatásának , miszerint határozatai a jogi közönség közvéleménye kifolyásának tekintessenek s mint ilyenek a törvényhozásra is kellő befolyást gyakoroljanak, csak úgy felelhet meg kellő mérvben, ha a hazai jogászközönség azt nem csak az által, hogy annak tagjává lesz, hanem tényleges részvétével is gyámolítja. A horderő s a befolyás ugyanis, melyet a jogászgyülés parlagon heverő jogintézményeink reformja terén gyakorolni hivatva van , a tanácskozásokban tettleg résztvevő tagok számáról feltételeztetik, mert a tagok tekintélyes gyülekezete által kimondott határozat biztosíthatja csak, hogy a jogászgyülés ne egyesek puszta eszmecseréjének, hanem a magyar jogászok közvéleményének illetékes tolmácsául tekintetvén, mint ilyen kiváló tekintélyt nyerjen, mely tekintély fogja viszont csak biztosítani, hogy a törvényhozás a magyar jogászgyűlést fontos tényezőként elismervén, ennek határozatait kellő tekintetbe vegye. A magyar jog elodázhatlan reformja tehát minden jogásznak a közreműködést erkölcsi kötelességévé teszi, s e kötelesség megtagadása a szakértők befolyását szorítaná le azon térről, melyen épen a szakértelem, s csakis egyedül ez biztosíthatja a nemzet életéességét s biztosíthatja, hogy hazánk mint jogállam Európa országai között méltó helyet foglaland el. E kötelesség teljesítését nemcsak a tudomány érdeke, hanem elsősorban a hazafiság követeli különösen azoktól, kik mint jogi tanárok, bírák és ügyvédek a jog elméleti művelését vagy annak gyakorlati alkalmazását tűzték ki czéljukul, és ezen czélok minél sikeresebb valósítására egyleteket is alakítottak, melyekben elméleti és gyakorlati ismereteiket válvetve értékesítik. E nemes kötelesség teljesítésére hívjuk fel ismét a magyar birodalom összes jogászait, bizton remélvén, hogy a magyar jogászgyűlés magasztos czéljait a lelkesedés egész hevével felkarolandják, és az 1873. évi junius 2-án összeülendő negyedik magyar jogászgyülésben ismét tömegesen sietendnek jogi reformunk nagy müvének előkészítésénél tettleg közreműködni.Egy derék község.] A „Vasm. Lap.“ dicsérettel említi Acsád községet, mely a haladás terén példányképül szolgálhat Vas megye többi községének. Nevezett kis község ugyanis alig egy évi időközben olvasó- és dalegyletet alakított, közelebb pedig egyesek áldozatkészségéből 60—70 darab kötetből álló könyvtárt is állított. A dalegylet 34 tagból áll. Bernát Sándor vezetése alatt derekasan működik. A télen tornát is akarnak állitni. [A lóversenyek eredménye 1872-ben.] A magyar sportlap két oldalra terjedő kimutatást közöl a monarchia pályáin ez idén tartott lóversenyek eredményéről. A kimutatás szerint 230 ló versenyzett s összesen 289,269 frtra rúgó dijat nyertek. A nyertes lovak sorában legelső Drum Mayor, ő felsége kladrubi méneséből, mely 28.648 frtot nyert, második Capitain Blue 3 éves Falsacapa nevű lova, 19.276 frttal stb. így megy hosszú sorban, végül pedig az apalovak jönnek, ivadékaik nyereményeinek nagysága szerint sorozva ; az első helyet a kisbéri ménes nagyszultánja Buccaneer foglalja el, 18 győztes csikójával, melyek ez évben együtt 54,000 nehány száz forintot kerestek. Ugyancsak a „Vad és Versenylap” írja, hogy az amerikai lópestis ügyében a földm. minisztérium azonnal felhívta az osztrák-magyar külföldi konzulokat, hogy a betegség állásáról, gyógyításáról sürgetősen közöljék észrevételeiket, melyeket viszont lótenyésztőink érdekében azonnal nyilvánosságra hozni szándékozik. Anglia és Francziaország elzárták kikötőiket az Amerikából érkező lovak előtt. [Megszökött fegyencz] A budai császári és királyi katonai főparancsnokságnak a belügyminisztériumhoz tett átirata szerint Vidroczky Márton a terezienstadti fegyházból megszökött fegyencz, mint rabló folytonosan rettegteti és nyugtalanítja a Mátra vidékét, mi végből a belügyi minisztérium nevezett egyén köröztetését rendelte el, meghagyván, hogy kézrekeritése esetében a legközelebbi katonai parancsnoksághoz kísértessék. [Tüz krónika.] Sopronmegyei Pecsenyért községben f. évi szept. 4-én tűz támadván, 125 lakház és a templom, több gazdasági épület, valamint a behordott gabona és takarmány elégett, az okozott kár 167,480 forintra becsültetett. A Zemplén megyei Deregnyőd városban október 13-án tűz támadván, 24 belhelyen, 66 család lett lakásaitól és betakarított élet- és takarmányneműitől megfosztva. A kár 25 ezer forintra becsültetett. [Elfogott tolvaj.] Horváth Károly szabadságolt katona, e hó 24-én nagy batyuval hátán ballagott a lánczhídon át s azonnal gyanút ébresztett. A katonát meg is állították, mi ellen ő ugyan tiltakozott, hanem a drabantok minden tilalom daczára levették